Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-04-12
arany diszitésii alapzatból plasztikus módon emelkednek ki; a vasműipar e nevezetes termékei Jungfer Gyula raűlakatos intézetéből kerültek ki. A falak felső részét Feszty Róbert ismert művészünknek a négy évszakot ábrázoló falfestményei díszítik. A nagy teremnek előkelő eleganeziáju ornamental!» festése Scholtz Róberttől való, a gyönyörű müvü stukk munkát Szandliáz és Szabó szolgáltatták. Ugyan e terem összes asztalos munkáit, melyek közül különösen a berakott faragású hatalmas tölgyajtók emelendők ki a Gregersen G. czég készitette; a bútor és kárpitos munkát pedig a terem részére KramerS. szolgáltatta. A nagyterem berendezését egyáltalában ünnepélyes disz jellemzi, a melynek alaphangját már a falakat fedő nehéz damaszt pirja adja meg. Közepén a terem belső falának, a mely ezt a királyné termétől választja el, fehér márvány-kandalló épül, e fölött pedig Taussignak egy remekmívű tükre fog függni. A fó'ajtó művészi becsű üvegfestményei Kiatzman Edétől valók, az üvegmunkák pedig Forgó István készítményei; a terem főkandallóját Zsolnay Vilmos építi majolíkából. A főteremtől balra fekszik a királynénak szánt, kisebbik terem. Ugy díszítésre mint művészi kiállítására nézve valóságos pazarfényü műalkotás ez, mely bizonyára élénk tetszését fogja kivívni a szépért őszintén lelkesülő felséges párnak. Balfelől gyönyörű ajtó nyilik ki a virágágyakkal és a kertészet remekeivel díszített terras8era; mind e virágdiszitéseket és kerti berendezéseket Szelnár műkertész teremtette. Magában a teremben a tetőt Szendház és Szabó készitette cl művészi ízlésssel, a mely nemes egyszerűségben keresi biztos hatását; Michl asz'alostól valók az asztalos munkák ; az Ehrlich Miklós által szolgáltatott mázoló és aranyozó munkák nagy mértékben járulnak hozzá a terem kápráztató összenyomásához. A királyné termének királyi pompája elragadó hatást fog különösen a műértő hölgyközönségre gyakorolni. A terem szövetei és szőnyegei, a melyeket a Haas Fülöp és fia czég ajánlott fel, mindannyian világos kék és chamois színűek; a festést Scholz Róbert, a stukkmunkát Szandház és Szabó, a megkapó szépségű kárpitos munkát HofTmann C. J. szolgáltatták. A főteremtől jobbra a király kisebbik terme van. E kis teremnek legnevezetesebb részlete a mesteri kivitelű faragott diófa piafond és a diófából készült falburkolat, melveket Thék András műasztalos készitett. A bútorzat, a kárpitos munka és a szövetek Bamberger F. gyártmányai; mindannyian sötétkék damaszkból valók. Balfelől az öltöző szobába vezet egy oldalajtó, jobb felől ugyancsak egy oldalajtó, mint a királyné terméből, egy virágos terrassera nyilik; a középső faion itt is magyar fehérmárványból készült kandalló emelkedik. A királyi főteremből a kijárat az előcsarnokba vezet. Ennek valamint a verandának művészi kompoziczióju és kivitelű mozaik kövezetét Luigi Depóid szolgáltatta. A bejárói előcsarnok majolika kövezete Zsolnay Vilmos hírneves magyar majolika gyárából került kí. Az épület zömét koronázó kupolának favázát a Neuschloss Ödön és Marczell czég szerkesztette; ugyan e czég a Neuschloss Károly és fia czéggel egyetemben adta az ácsmunkát az egész épülethez. Az építészeti diszitmények, a különböző mintázó munkák és az összes terracották a Marschenke Vilmos terracottagyárából valók és ugyaninnen származik ama gyönyörű két váza is, a melyek a főbejáró lépcsőzetének első pihenőjét díszítik. A főkapuzat mindkét oldalán egy-egy vertvasból, szép ízlésű rajz minta után készült kandeláber áll, a melynek alapzatából mind a négy oldalon egyegy oroszlánfő szögellik ki. Ezek a finomul kidolgozott elegáns műlakatos munkák Jungfer Gyulától származnak. A királyi pavillon egyik legnehezebb cs legköltségesebb munkája a szép arányokban tartott kupola, melyet Zellerin Mátyás készített; az ugyanehez szükségelt, szintén felettébb nehéz cserépfedő munkát pedig Umbach Robert szolgáltatta. A homlokzat felső széleit kőből faragva köröskörül a magyar czimer és különböző hadi jelvények díszítik. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Ápril 12. — 938. Konstantinápoly alatt a magyarok tereséget szenvednek. Ápril 13. — 1829. IV. György angol király mindkét kamarának a katholikusok emanczipaciójára vonatkozó határozatát Londonban szentesili. Ápril IÁ. — 1807. Az „Afrikai intézet 11 , mely feladatául tűzte ki a rabszolgakereskedés eltörlését Afrikában, Londonban első ülését tartja. Ápril 13. 1817. Kairóban Burghardt János Lajos, hires utazó és orientalistának halála. April IC. — 1799. Bonaparte Napoleon franczia fővezér Palaestinában a Táborhegynél a szövetséges török-angol sereget megveri. April 17. — 1790. — Parisban az egyházi javakat az állam lefoglalja; az egyháziak ez idő. óta az államtól kapják fizetéseiket. Továbbá Petion indítványára ugyanekkor az alkotmányozó gyűlés iOO millió assignátál (utalványt) szavaz meg, mely Összeg a koronái és egyházi birtokokra bazirozlalik. Ezen fontos intázmenyekel a király apr. 2á-e« szentesit elte. r April 18. — í4LS. Zsigmond német császár és magyar király a constanzi országgyűlésen Brandenburgot Ilohenzollerni VI. Frigyes nürnbergi várgrófnak az uralkodó ház iránti hűségeért (?) valószínűleg azonban a tőle már előbb kölcsönvett pénzért (mert Zsigmond mindig pénzszűkében szenvedett. íme a szepesi városokat is elzálogositotta és sohasem váltotta viszsza.~) adta át örökre; nem levén ugyanis reménye, hogy a kölcsönvett összeget valaha visszafizethesse. E Ilohenzeüerni Frigyes a jelenlegi purosz uralkodó háznak és német császári dynasliának törzsatyja. Hivatalos rovat. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivataomhoz ujabban a következőktől érkeztek be készpénzbeli kegyes adományok: 1. P. Teszér község gyűjtő ivén 21 ft 22 k. 2. Dereske község gyűjtő ivén 12 ft 56 k. 3. N. szalóki körjegyzőség gyűjtő ivén 11 ft 17 k. 4. Jákói körjegyzőség gyűjtő ivén 4 ft 50 k. 5. Dabrony község adománya 12 ft. — k. 6. N. Alásony község adománya 12 ft — k. 7. F. Görzsöny község gyűjtő ivén 8 ft 30 k. 8. A. Görzsöny község gyűjtő ivén 2 ft 66 k. Előző kimutatás szerint 767 ft 39 k. Összesen 851 ft 80 k. Fogadják a kegyes adakozók a segélyzettek nevében kifejezett hálás köszönetem nyilvánítását. Pápán, 1885. ápril hó 11-én. Horváth Lajos szolgabíró. 1305. igt. 885. Hirdet vény. Azon feltevésen alapuló felsőbb- rendelet folytán, miszerint annak oka, hogy a törvény és rendeletek tárának hivatalos kiadványaiból a nagyközönség számára szánt példányok nem nagy kelendőségnek örvendenek, abban rejlik, hogy a közönség nincs kellőleg tájékozva az iránt, hogy ezen kiadványok, különösen a vidéken, hol szerezhetők be? — ezennel köztudomásra hozatik, hogy ezek Budapesten ifj. Nagel Otto főbizományoRnál (Múzeum körút a nemzeti színház bérháza) — törvényhatóságunk területén pedig a Kraus A -féle veszprémi könyvkereskedésben kaphatók. — Pápán, ápril 9-én 1885. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Dr. Kovács Zsigmond veszprémi megyés püspök ur ö excellenciájának betegségéről szállongó hirek, mint örömmel értesülünk, teljesen alaptalanok. — A azt. Benedek rend főapátjának választása f. hó 9-én tartatott meg a pannonhalmi ősi kolostorban Zalka János győri megyés püspök, mint királyi biztos vezetése alatt. — A választásra vonatkozólag lapunk egyik kiváló barátjától a következő adatokat vettük: A szavazás reggeli fél 9-töl esti 7 óráig tartott. Az első helyre való kijelölésnél absolut többség hiányányában két szavazás tartatott, — és pedig áz első szavazás alkalmával nyert Hollósy Jusztinián 59, Vaszary Kolos 55, Fehér Ipoly 24, Rosmanith Richard 3, Kovács Ábel 1 szavazatot; a második szavazásnál Vaszary Kolos 72 szayazattal elnyerte az absolut többséget a Hollósy Jusztinián 67, Rosmanith 2, és Fehér Ipoly 1 szavazatával szemben. A Il-ik helyre Rosmanith Richárd jelöltetett ki 81 szóval, mig Fehér Ipolyra 36 szavazat esett, a többi 25 szavazat többek közt oszlott meg, — A III-ik helyre szintén két szavazás folyt, első izben kapott Füssy Tamás 46, Fehér Ipoly 46, Villányi Szaniszló 34 szavazatot, 16 pedig egyesek közt oszlott meg, a másodízben tartott szavazásnál Füssy Tamás jelöltetett ki 74 szóval Fehér Ipoly 45 és Villányi Szaniszló 19 szavazatával szemben. Az absolut többséget nyert 3 jelölt u. m. 1. Vaszary Kolos, 2. Rosmanith Rikhárd, 3. Füssy Tamás közül legközelebb fogja a Korona a főapátot kinevezni. — Halálozás. Néger Ágoston apátplébános ur ö nagyságát súlyos gyászeset érte, szeretett nővérének elhunytával. A kiadott gyászjelentés igy szól: Esztergályos Mór birtokos, és gyermekei Ágoston és Adolf; — Néger Ágoston B. Sz. Máriáról czinizett Fogaras-földi kerczi apát, ö szentsége t. káplánja és Pápa városi plébános; — Néger Adolf, magy. kir. állam-számvevőszéki számvizsgáló és sz. á, honvéd-százados, neje alsó korompai Simontsics Ilona; — Mátray József fővárosi tanácsjegyző és sz. á. honvédhadnagy, neje Emey Vilma, fájdalmas szívvel tudatják forrón szeretett neje, édesanyjok, testvérök és sógornöjök Esztergályos Mórné szül. Néger Idának folyó évi április hó 6-án délután fél 5 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élete 44-ik, boldog házasságának 24-ik évében, hosszas szenvedés után bekövetkezett elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó ' hó 8-án délután fél 4 órakor fognak beszenteltetni és a kerepesi ut melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő gyászmise pedig folyó hó 9-én reggel 9 órakor fog a szent Ferenciek templomában megtartatni. Budapest 1885. április hó 6-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! — A pápai ev. ref egyházmegye folyó hó 9-én és 10-én tartotta rendes közgyűlését városunkban, melyen a gonddal szerkesztett esperesi jelentés elismerő tudomásul vétetett és elintéztetett számos folyó ügy, melyből felemiitjük, hogy az ujan választott Saáry Lajos világi és Vikár Vincze egyházi aljegyzők és tanácsbirák hivatalaikba általános üdvözlés között ünnepélyesen beiktattattak, megválasztatott a lelkész kandidáló bizottság is, melynek rendes tagjai az esperes elnöklete alatt: Barthalos Mihály, Szilágyi József, Horváth Lajos, póttagok: Kis Gábor, Saáry Lajos, Seregély György. — Harabosevszky Henrik adófelügyelő ur határozati javaslatot küldött fel a pénzügyminiszterhez az iránt, hogy Vanyola és Pölöske falvak számára augusztus végéig adófizetési halasztást engedélyezzen. — Kivándorlás. A zirczi járásból történő kivándorlás ügyét az e havi közigazgatási bizottság ülésébén szóba hozta Fenyvessy Ferencz biz. tag, kinek interpellációjára az alispán megnyugtatólag válaszolt. — Meghívás. A városi laktanya átalakítása ügyében érvényes határozat hozatalára a képviselő testület tagjai a f. é. márczius 28-án tartott közgyűlésen kellő számban vagyis általános többségben meg nem jelenvén, ennek kizárólagos tárgyalására 30 nap közbevetésével tartandó ujabb közgyűlés határidejéül f. évi május hó 3-ának délelőtt 10 órája tüzetett ki; a melyen tehát most már okvetlen megjelenni a városi képviselő urak tisztelettel kéretnek. Pápán ápril 2-án 1885. Woita József, polgármester. — A pápai lövess egylet újból alakulván, az egylet tisztviselői következőkép választattak meg: fölövészmesternek Kiss Kászló, allövész mesterek Horváth Károly, Obermayer József, Viszth Sándor, jegyző Szokoly Ignácz, pénztáros Hercz Dávid, választmányi tagok Hanauer Jenő, Ajkay Imre, Hubert Andbr, Hanauer Béla, Lázár Benő, Günther Adolf, Teuffel Mihály, dr. Levatich Kálmán, Saáry Lajos, Hencz János, Antal Gábor és Heykál Ede. Kiss László fölövészmester a választást nem fogadván el, fölövészmestérré Ajkay Imre ur választatott meg. _ — Idylle8 állapot. A veszprémi börtönben — a közigazgatási bizottsághoz terjesztett jelentés szerint — csak legfeljebb 220 rabnak volna helye, de azért jelenleg is 240 rab van ott elhelyezve. Majd ha a forró nyár itt lesz, s — mitől Isten ments — valami betegség üt ki: — idylles állapotnak nézünk elébe I — Iparhatósági megbízottak. A pápai összes iparosok és kereskedők f. hó 6-án választották meg az iparhatósági megbízottakat, és pedig megválasztattak: a városi tanács mellé; Hanauer Béla, Bermüller Alajos, Koczka László, Almersdorfer György, Kleva Márton, Bánóczy Pál, Klein Mór, Fischer Adolf, Szeglethy József, Nagy István, Kegl József, Kluge Károly^ Wajdits Károly, Horler Ferencz, Gáspár Gábor, Bikki Sándor, Moravek János, Fleischner Vilmos, Rácz Ferencz, Nobel Ármin, — a pápai járási szolgabiróság mellé'. Reguly Nándor, Geböck Gyula, Valter Sándor, Kelemen János, Moisinger Jónás, Meixner Ignácz, Rezenka János, Blau Adolf, Iglauer János, Meilinger Károly, Pákai Mihály, Altstädter Jakab, Heim Ignácz, Kohn Mór, Schmidt Károly, Fejes János, Veiler Salamon, Fábián János, Oszterman Nándor, Toch József. — Megyénk tanfelügyelője, Stáhiy György az ajkai körjegyző ellen, ki a folyó tanévben még egy mulasztási kimutatást sem terjesztett be, fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte az alispántól, ki azt el is rendelte. — A pápai fogházban a mult hóban 60 rab volt elhelyezve. A rabok eddig vesszökosár készítéssel foglalkoztak, mivel azonban a vessző elfogyott, a kosár kötés szünetel. Ez évben 1761 darab kosár készíttetett. — Államellenes tankönyv. A vallás és közoktatásügyi miniszter valami Ruppeldt Károly pimasz tót tanitó által szerkesztett tót nyelvű dalfüzetet, államellenes panszlavisztikus iránya miatt az összes hazai tótajku iskolákból kitiltotta. E helyes rendelet megyénkben Öskü, Lajoskomárom, Csernye és Suúr részben tótajkú községekben is kihirdetve lett. — Esküvő. Folyó hó 7-én vezette oltárhoz Koczka László úr, Kari Alajos szép és kedves leányát Mariskát. Tartós boldogság legyen osztályrészük. — Halálozás. Blum Mór városi képviselő í. hó 5-én meghalt, temetése nagy részvét között ment végbe f. hó 7-én. — Az első égzengést f. hó 9-én d. u. 3 órakor hallottuk ez évben, — zápor és jégeső kíséretében. — Boldog rabok. A közigazgatási bizottság felirt az igazságügyminiszterhez az felé ment, honnét visszafordulva folytatá — »te még nem ismered, hogy milyen egy igazi kiszolgált katona ! ! A becsületszó !! Csak nem fogsz egy öreg katonát szószegővé tenni?! nem azt te nem fogod tenni! . . .« s ekkor elkezdett sirni s tántorgó léptekkel kibotorkált a szobából. Lu összetett kezekkel bámult egy ideig maga elé; elővette azt a végzetteljes levelet, melyet apja átadott neki s kezdte betűzni. Igy adta hát öt el az apja I857 pesó-ért ?! egy idegen ember tulajdonává lett, aki ötet majd messze idegen országba elviszi magával, ha ö soha, soha nem fogja is szeretni . . . Szót kell-e ö neki fogadni ?! Nincs-e valami menekülés ? Eletében most először volt az az eset, hogv kötelességei összeütközésbe jöttek, oh és minő összeüközésbe! anélkül, hogy az ember alapjában megváltoznék, a benne szunnyadó vágyak, a rosz gondolatok tömkelegével árasztják el lelkét. Oly mély gondolatokba volt merülve, hogy nem vette észre kedves barátnője érkezését. Concha barátnőjét rég nem látva, kiváncsi volt tudni, hogy nem adta-e valami baj elő magát náluk. Alig hogy értesült Mateos tervéről, mely leányának oly nagy gyötrelmet okozott, egész felindultan ölelte át a szegény kis Lut. »Te nem lehetsz áldozat! nem bizony Lu!« rnond^, hogy én nem megyek! nem akarok! azzal punktum! Tudom istenem, hogy engem nem lehetne kényszeríteni! a papám különben majd megmondja az- igazat Mateos urnák, ha megkérem, hogy érdekedben szóljon vele.o »De gondold meg Concha, hogy apám megesküdött. Tudod-e mi az ?! Nem emlékezel rá, mikor Paula testvér elmesélte Jephta esetét, kinek szinte felkellett áldozni leányát ?!« »Ah ! arról a régi meséről nem akarok semmit se tudni! Jephta nagy ur volt, természetesen megkellett az akaratának történni; hanem ha Jephta csak egy castellár lett volna, hát annak a leánya se tánczolt volna ugy, mint a hogy ö fütyült, annálkevésbé engedte volna magát feláldozni. »Gondolj arra is, hogy ha a te atyád valamire esküdött volna az isten színe előtt a szentegyházban s azt temiattad megkelene neki szegni! Szégyent tudnál-e hozni atyádra s lelkiismeret furdalást okozni neki ?« »Na tudod én azt tartom, hogy ha valaki hibát követett el K a miatt ne akarjon másokat büntetni.« »De látod Concha, ö azzal nem akart roszat, azt hitte inkább, hogy javamra munkált, midőn Lopeznek oda igért, azt gondolta, hogy engem boldoggá fog tenni!« »Hogy javadra lesz! Szent szűz! az ám! a pénzére gondolt! aztán számított rá, hogy mindenben jó szófogadó angyala voltál, hát majd ebben sem ellenkezel. Azután hát az á másik ? tudod kit értek alatta, hát ha az sem akar tudni a Lopezröl! mi lesz akkor ?!« »Ne beszélj róla Concha, nem szabad! Gondold meg csak, egy gyermek, aki az atyára átkot hoz! hogy lehetne az valaha az életben boldog?! Felemelhetné-e az égre tekintetét, meglenne-e imája hallgatva ? Itt a levél olvasd, azután itéld meg, hogy nem cselekedhetem másként.a »Oh ez a gonosz levél!« — Concha ugy nézte azt, mintha minden betűjének gonosz varázsából szerencsétlenség sugároznék ki. »Mit feleltél apádnak ?« — kérdé Concha, midőn nagy fáradsággal végig betűzte az okiratot. »Nem kivánt semmiféle feleletet sem, csupán szófogadást.« »S természetesen te szót fogadsz, mert hiszen te jó vágy! Te szent vagy, s a szentek mindig de mindig el tűrték a martyru mo t, le hagyták vágatni fejüket. Várj csak! majd imádkozni fogok hozzád, kedves édes szent Lum!« Az élénk kis teremtés földre veté magát, letérdelt a kedves barátné elé, átölelte térdeit s csókkal boritá el kezecskéit. Egyszerre hirtelen fölugrott. »Hiszen te sirsz ! érzem amint könyeid J rám hullottak. Oh ne sirj, majd beszélek én Lopezzal, igen majd beszélek vele! Majd meg fogom neki mondani, hogy te nem szeretheted öt, hogy kiállhatatlan előtted, azután hogy mást. .0 «Hallgass Concha! kérlek hallgass! ne tedd elhatározásomat még nehezebbé!« »De igaz! — kiálta fel örömtől ragyogó arczczal Concha, — hát ha majd te sem tetszel Lopeznek? hiszen nem ö, hanem az apja irta ezt a levelet; aztán akkor ö mond le rólad s szabad fogsz lenni!« »Akarsz nekem szívességet tenni ? »Mindent megteszek kedves Lu a mit csak kívánsz!« »Hat arra kérlek, hogy ne mondj addig semmi rosszat Lopezról. a mig meg nem ismerjük, ki tudja talán neki is oly nehezére esik ebben a dologban szót fogadni, mint nekem ?« Nehezére esett ezt megígérni az élénk kis Conchának, de még is csak megtette. Szegény Luhoz apja egy ujabb levéllel lépett be kevéssel Concha távozása után s azzal az utasítással adta át, hogy arra Lunak válaszolni kell. Ugy érezte magát, mintha azt parancsolnák neki, hogy magának kell meggyújtani a máglyát a melyen ö föl lesz áldozva, i Ez a levél már Lopeztól jött s Lunak volt czimezve. Tudatta, hogy pár nap múlva megérkezik s reményű, hogy úgy az igen tisztelt keresztpápa, mint kedves leánya szívesen fogják látni. »Szivesen ?! mintha bizony valaki szívesen várná kivégeztetését ?!« »Az én jó szófogadó kis Lum majd válaszolni fog erre a levelre« monda a hadfi, ki büszkén kérkedett azzal a mondásával, hogy »ö csak vérével tud írni 1« »A tehetetlen gyermek, a ki mellett én oly sok álmatlan éjet töltöttem, nem fog hálátlansággal fizetni!« »Mit kell hát írnom ?« »Ird, hogy szivesen fogod látni, kevés de barátságos szavakba foglalva tudasd vele, hogy jöjjön e házba, hol az őt váró szivet magáénak nevezheti.« »Hazudni nem tudok.« »Baratsagos fogadtatásra talál! ezt írom, egyebet nem« s ezzel irni kezdett: » Atyám megbízásából írhatom, hogy igen örül az ön leendÖ megérkezéséneka itt megállt kezében a toll. »Csak folytasd !< unszolá az apja, »talán csak nem akarod, hogy ö is fele útjáról vissza forduljon ?« »Atyam kész — folytatá szegény leányka — reám vonatkozó igéretét is beváltani. GUADALUPE.« Többet nem volt képes irni, szót fogad, de hazudni nem tud, azt nem teszi soha! . . . A visszafojtott fájdalom, egy addig még nem ismert érzés, egészen ragyogóvá tette arczát. Az öreg meg volt elégedve, bizonyosan tetszeni fog igy Lopeznek ez a leány, gondola. Örömmel vette magához a levelet, mely által bizonyossá volt téve leánya beleegyezése. Ismerte, hogy amit egyszer megigért, azt meg is tartja, most már magára hagyhatta, sietett a levelet postára tenni. Az udvarias építőmester már nem volt félelmes többe. (Vége köv.)
