Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-13

melléklet a „Pápai Lapok" 1885-tk évi 5<Mk számához. 203 léke s joggal hirdeti alkotójának, a német nemzetnek műveltségét és szorgalmát! A mintegy 40 év előtt újból megkezdett munkálatokat páratlan kitartással folytatták; az ötvenes évek vége felé elkészültek Schmidt vezetése mellett a tornyok részlettervei is. A 60-as évek óta valósággal gőzerővel dolgoztak; a magasban álló emelőgép (nem a historikus daru) 65—70 méter hosszúságú csővezetéken át nyerte az északi oldalon levő kazánházból a gőzt. Az ezen idő alatt egész a befejezésig eszközölt építkezés költségeit 16 milliom bir. márkára teszik. A kölni dóm — egészen eltekintve a gígansi kompozíció formai nagyszerűségétől, arányainak szépségétől és részleteinek bevégzett tökéletességétől — szerkezeti részeiben is rendkívül sok tanulságot nyújt. A régi erődítmények, melyek a város fejlődését fölötte akadályozták, lebontattak; csak egyes historikus emlékű kapukat hagytak meg s a mennyiben azok az élénk közlekedés igényeit kielégíteni képesek nem volnának, a körülöttük levő házak sajátíttattak ki s a kocsi-ut most, jobbról-balról kerülvén meg a kapukat, ezeken a helyeken régi szélességének 3-szorosára szélesbült. A régi sáncok helyén keletkezett »Ring« mentén a modern Köln építkezik; a »Hohenstaufen Ring«, »Haubsburger Ring«, és a »Hohenzollern Ring« nagy részben már ki is vannak épitve. Szinanyagépitmény majdnem valamennyi bérház; az erkélyek és áltányok köszerkezetüek, a födémek a szokásos gerendafödémek falfokok nélkül, ritkábban sinboltok. A válaszfalakat rajnai trachyttuff törmelékből készült likacsos műkövekből készítik, ha ajtónyilás van bennök, akkor favázas szerkezettel birnak. Előszeretettel alkalmazzák az oromzatokon, erkélyeken, áltánykiugrásokon a játszi és semmi symmetriát nem ismerő »hannoveranisch« motívumokat^ de ismét tagadhatatlan, hogy ez által egyszersmind külső szerkezeteikben sokféle experimentálásra csábitották el magukat. A számos példa között legérthetetlenebb a »Hohenstaufen Ring« egyik kisebb bérházán épült háromszögű áltány. Szerkezete a földszint két közbülső pilléréből indul ki és pedig két negyedivnyi böltövvel, melyeknek záradéka a háromszög csúcsán van és semmiféle ellennyomással nem bir. Egyedül a záradékkövet a fallal összekötő vaskapocsra van bizva az egész két emeletre épített áltány állékonysága ... de természetesen sikertelenül, mert valahányszor a bolt övek mintaiveit és az aládúcolást el akarták távolítani, az egész áltány mindannyiszor össze akart dűlni. A ház már készen áll, az áltányt pedig még mindig a dúcolás tartja; — legmegfoghalatlanabb az egész dologban az, hogy miként nyerhetett egy ily terv épitési engedélyt ? Ilyen példák ellenében valóban helyén való volna a berlini szigor ! Németország legnyugotibb határvárosában Aachet.ben , bár látszanak már nyomai a belga (francia) befolyásnak, még mindig a német lakásos épitésmód uralkodik; mert habár az épitési rendszabályok nem tiltják a padlásszobák használatát, a kandallófütést, s a padolatig érő ablakokat, mégis alig találni Mansard-tetöket, általában a kályhafűtés szokásos, s az épületek külső kiképzése leginkább hasonlít — az egykét fennmaradt régi házat kivéve — a 70-es évekig Berlinben szokásos építkezéshez. A dóm előtti harangtorony és az összekötő ives hid teljesen helyreállitattak már; a Nagy Károly idejéből való kupolát is legközelebb elkezdik restaurálni. Ha az aacheni dóm idővel teljesen restauráltatok is, a melléje épített barokk kápolna mindenkor zavarni fogja a harmonikus öszhatást, de ne is távolitassék el az azért sohasem, hiszen olyan régen nyugosznak már ott Nagy Károly csontjai, hogy ezen kegyelet maga méltányosságot és kíméletet parancsol a kápolna és oromzatának apostoli címere irányában.*) Eszaknyugoti Németország építészete minden tekintetben az egyéni előrelátás, mérséklet és önmegtagadás félreismerhetlen bélyegét viseli magán. A lakóházak hosszú generációknak szolgálnak, a nélkül, hogy a tartósság vagy a tűzbiztonság túlzott követelményei volnának irányadóak. Utóbbi tekintetben az egyéni józanság és vigyázat, valamint a rendszeres tűzoltói intézmény iránt viseltetett általános közbizalom nagyobb erkölcsi kezesség, mint még oly szigorú tüzrendöri szabályzatok. Életszokásaikat, a lakás módot fejlesztik és nemesitik folytonosan, de azért a kényelem, a mire házaikban, lakásaikban törekszenek, nem az egyéni pulyaságot, hanem első sorban a család patriarchális együttélésének szent követelményeit elégiti ki. A legtehetősebb német családoknál sem találhatni azt, hogy a ház urának úrnőjének külön szalonjai, boudirjai volnának annak rovásara, hogy a gyermekszobának egy másik emeleten maradna csak hely. Technikai ujitások iránt meglehetősen tartózkodóak; de ha egyes reformok életrevalóságáról meggyőződtek, akkor azt országszerte rendszeresitik is s jó eleve megvédik a nagy közönséget minden visszaélésektől. A traversa-tipusok országos egyöntetűsége erre eléggé fényes bizonyíték. A kifejlődött szabadalmi intézmény ezen állítással ellenkezni látszik. Azonban csak első tekintetre, mert azon sok asztalos, lakatos, bádogos, kályhás, .... stb. pátens, a mely Németországban évente napvilágot lát, épen a közönség tartózkodását igyekszik meggyőzni; s ha ez éveken át nem sikerül, akkor még mindig nyitva áll előttük az út szabadalmaikkal szomszéd országokba pl. Ausztriába menni házalni. Az épitési rendszabályok tulszigorusága talán a jövőben fölös-legessé válik, a midőn valamennyi épitési ipari foglalkozások ismét a szakképzettség és ambició garanciái alatt fognak állani; de napjainkig a legnagyobb áldás volt egész Németország építkezéseire nézve. A mi az építészet művészi fejlődését illeti azon nemzeti vonás, mely az újabb német architektúrán átvonul és a mely voltaképen századok óta meglevő lényeget és jelleget ébreszt uj életre csak természetszerű folyománya a német történet mai fényes századának. S alig nyilatkozik a német j;zan eszélyesség a nemzet egyik kulturális jelenségében is oly élesen, mint architektúrájában. A kozmopolitizmus épen oly távol áll tőle, mint a chauvinizmus; vérmérsékletét, kedélyét nem tagadja meg, hü marad a nemzeti, a családi tűzhelyhez százados tradícióihoz mindvégig, de azért kegyelettel őrzi és ápolja az évezredek idegen művészetét is. *} Nevezett kápolna magyar zarándokok adakozásából épittetettt, A szomszédból. Veszprém, dec. 10. 1885. ígéretemet beváltandó, a hét eseményeiről kell referálnom. Ezek közt a sorban, meg érdekesség tekintetében is első helyet foglal el a felolvasás, mit a Pápai Lapok tulajdonos szerkesztője Veszprémben tartott a mult vasárnap, mintegy a jó szomszédság megerősítésére: — gondolánk: önöknek ir, nekünk olvas. Csakhogy nem igy történt, mert se nem irt, se nem olvasott. — Hogyan tartott tehát felolvasást} — Kérdik önök. — Hát aként, hogy leült a felolvasó asztalhoz és csevegett a bevett szokás ellenére egy sor irás nélkül arról, mi hirtelen eszébe ötlött. A »felolvasásról«, az »idöjárásról«, »nagyvilagi esemenyekröl« és »localis nagysá gokrol«, »sogorról — komáról?, Xantippéröl, aggszüzekröl, csak az afiyósokról nem, — szólott valaki méltó sajnálattal a hátunk mögött. — Voltak, kik azt várták, hogy a »keleti kérdésröU, vagy az »Andromeda köd foltjairól« » Veszprém legelső meghódítójáról« vagy épen a »volapük« nyelvről fognak hallani, — s csalódtak, de még milyen kellemesen. — A képzelet hatalmával megragadott, a nyelv varázsával, bubájával lekötött s kifogyhatlan szellemével meghódított mindnyájunkat a »felolvasó* ugy, hogy időre, térre nem figyelve, mint egy szép álomból ébredtünk, ugy tetszett: pár rövidke perc után. — A veszprémiek szive Fenyvessy ur előtt eddig sem volt terra incognita, hanem a mai naptól igazán bent id ám ö a kosárban. — A férfiak őszinte elismerése a hölgyek bűbájos mosolya ugyancsak igyekeztek a méltó hálát kifejezni. Hétfőn a megyeház nagy termében láttuk a megyei bizottságot oly nagy számban, hogy azt hittük, még szerdára is, — mikor a gyűlést folytatták, jut belőlük résztvevő. A karzatokon szép hölgyek az elnöklő főispán diszmagyarban a megyebeli országos képviselők majdnem kivétel nélkül, s a bizottsági tagok annyian, hogy nem jutott mindnyájuknak ülőhely. — Ezt a vármegyét akarják némelyek eltörölni ? Hisz itt az önkormányzat összes factorai vállvetve küzdenek a közügyekért, hol itt a közöny, az elhidegülés, mivel a megye bizottságokat vádolják ? — De menjünk sorban: A főispán éljen zúgás közt elfoglalja székét s érczes hangon megnyitja az ülést. — Egy tisztviselő távozik, érdemeit méltányolják, az megköszöni, helyébe másikat választanak, ez is siet megköszönni a bizalmat, helyébe ismét más tisztviselő lép és igy tovább, mint a karikacsapás — A megye székházának épitése kerül szőnyegre: Az alispán referál a kiküldött bizottság működéséről. — Felvilágosításokat kérnek tőle. — Megadja. — Újból interpellálják a fizető és nem fizető közönség érdekében. — Vita keletkezik. Az ellenfél zöme támad, a könnyű lovasság nyugtalanító támadással támogatja, az apró fegyverek zaja el elhaló morajba olvad az asztal végén. Egy-egy levente kiválik s hősi mozdulatokkal igyekszik magára terelni a figyelmet. — Min d híjába! A támodók nem ismerik a terepet, nincs határozott cél szemeik előtt, s egy bátor fordulat a megtámodottak részéről teljesen lefegyverzi őket; az üldözök majdnem üldözöttek lesznek s egyszerre bekövetkezik a fegyverszünet,— a tizenkét óra! Pedig a védők még bele sem melegedtek a támadásba, az öreg ágyukra nem is került a sor! — Hát nem szép, dicső egy látvány ez ? — Alkotmányos önérzetünk feltámad, megtanulunk szóval küzdeni a hazáért! Küzdeni s ha kell, bölcsen hallgatni is. — De ime folytatják: »Nyöger község költségvetési előirányzata*, — >a közmunka felosztása, — »az X falu határában levő hid helyreallitasa« de hát hova is lettek egyszerre a megye bölcsei ? . . . . Hisz a tárgysorozat kilenc tizedrésze még hátra van! — Bánják is azok már! Az egy órakor tartott főispá?ii díszebéd nem éri itt valamennyit s szerdán, — szépen csendesen lemorzsolják az elészábott munkát a tisztikar tagjai, meg egykét bizottsági tag, a ki épen rá ér, — időrabló szónoklatok s nagyhangú frasisok nélkül, gyorsan és alaposan, mert hiszen sok a teendő, — csak ugy, mint akármelyik bureauban. — Tanulság: Az igazi vármegyét ne hétfőn, hanem szerdán keresd a gyűlések termében ! r. I. Levelezés. N.-Dém, 1885. dec. 10. Szomorú kötelességet teljesítettünk ma Román<1\ n, a községnek szeretett lelkészét, főtisztelendő S/.edlmajer Károly kerületünk esperesét kisértük az örök nyugalom helyére — a temetőbe. A megboldogultnak áidolt lelke folyó hó 7-én esti 6 órakor szállt az Ur elé, hogy fáradhatlan buzgó életének, örök jutalmát elvegye. Az érdemekben megőszült nemes lelkületű férfiú 71 éves volt már, és ezen szép időből 48 évet mint fölszentelt pap töltött be. Az egyházkerületnek pedig 22 év óta volt esperese és iskolafelügyelője. Romándon hol a boldog halál érte, 35 évig volt a közönségnek szeretett lelkésze. Meglátszott románéi híveinek hús arczán, — kik könnyezve kisérték a temetőbe, — hogy a boldogultban, oly lelkipásztorukat vesztették, kit minden időben szivük mélyéből tiszteltek cs igazán szereltek. Nem volt egy is hívei közül, ki fájó szívvel és könytelt szemekkel ne hagyta volna el azon fris halmot, mely örökre elfödte tőlük felejthetlen lelkiatyjukat. Egy kesergő hívétől hallottam a boldogultnak, hoffv annvira szereite őket, hogy minden nagyobb ünnepeken, mindazon szegény sorsú híveinek, kik hust vitetni nem tudtak, egyenkint egy font hust rendelt. Szép jele e tett is azon kölcsönös szeretetnek, mely a boldogult lelkipásztor és hivei között fönállott. Bokros teendői közül, egyik főelhatározása y^lt, hogy németajkú, de magyarérzelmü híveivel, hazánk nyelvét, a szép magyar beszédet megkedveltesse. — Ezen hazafias működése, már is meglepő eredményt mutat föl. A gyermekek magyarul beszélnek, az utczán magyarul köszönnek és a felnőttek is igen szívesen társalognak magyarul. Ha igy megy tovább, igen rövid időn megérjük, ho/ry Románd községnek lakosi, nemcsak szivükben, de nyelvükben is magyarok lesznek. Az igen nagyszámú halottas kiséret között ott voltak a boldogultnak, a kprületbeli főtisztelendő paptársai mind és még számosan vidékiek. A környékbeli intelligentia is igen szép számmal volt képviselve. Nemkülönben a szomszédos községek lakosai is nagyon sokan voltak. Végre ott volt a kerületbeli egész lanitókar is, hogy ezen utolsó tiszteletadással némikép lerója, a boldogult iránt tartozó Inláját. Nagy hálával tartozunk mi e kerületbe tartov. 'anitók a megboldogultnak, inert ő nekünk, nemcsak esperesünk és iskolafelügyelőnk, hanem annál több, . irt a népnevelés és tanügy lelkes barátja, atyánk és igazi jóakarónk volt. Atyai szeretetének és irr'<>.unki jóakaratának egyleti gyűléseinken — mely az én szerény közbenjárásom folytán, ezelőtt hat évvel általa megalakitatott — minden időben a legszebb jelét adta. Gyűléseinken, daczára annak, hngy ő már elaggott és gyakran gyengélkedő volt, mindig pontosan megjelent és azt a legnagyobb atyai szeretettel és fáradhatlan buzgalommal vezette, és minden törekvése odairányulni látszott, hogy egyletünk czélját elérje és a tanitókar tekintélyét emelje. Akit ilyen szép hála és igazi szeretet kisér sírjába, mily lelki megnyugvással mondhatja : Uram, Istenem, megfőttem mindent, mit rám biztál; most már nyugodtan és örömmel megyek szined elé. Legyen könnyű a fö!d a drága halott hamvai fölött 1 — Nyugodjék békében. tanitó. TÖETÍMLMI! MFTÍE. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. December 14-, — io'01. Segesvár várát Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem serege Basta császári vezértől csellel elfoglalja. — \848 Tomassovácot Jaskováo eleste után Kiss Ernő honvéd tábornok a Vetler hadosztálylyal ellenállás nélkül megszállja és leégeti; a környék lakóival pedig a sáncokat széthányalja. — X.865. Budapesten a királyi palotában Ferencz József apostoli királyunk az I86

s

/, hires országgyűlést, (mely alatt a kiegyezés és koronásás létesült) megnyitja. December 15. — 1743. Kesseldorfnál 11. Frigyes porosz király vezére, az Öreg Dessaner, a szászokat leveri. — 1809. Parisban l. Napoleon francia császár családi gyűlést tart és első nejétől, Jozefinélől, elválik. — IS40 Parisban I. Napoleon francia császár teleméi Szent- Ilona szigetről, hol már 1821ben nyugalomra tétette'-, haza hozatván, a „rokkanlak" templomában" nagy ünnenétylyel eltemettetnek. December lő. — \606 Kassán az országgyűlésen, Bocskay István a bécsi és zsitvaloroki békekötés pontjait kihirdeti. December 17. — 1636 Krisztina leköszönt svéd királynő Turinba nagy ünnepélgességek közt bevonul. December 18, - \793 Parisban Tempil-erődből XVI. L'ijos kivégzett francia királynak^ Mária Terézia nevü leánya szabadon bocsáttatik. — 1848. Mosonynál.Görgey Arthur honvédtábornok az üldözésére kelt Jellaehich horvát bánt visszaveri. December 19. — Í562. Dreuxnél a Guise Ferenc és Sainl-Andre (ki itt elesett) alatti katholikusok a Conde herceg alatti hugenottákat megverik, mely alkalommal Conde herceg fogságba kerül Monlmerencyt pedig a hugenották fogják el. December 20. — 1768. Schedius Lajos, kir. tanácsos, az irodalom minden ágában tevékeny magyar iró, a magyar és több tudós társaság tagja, a pesti egyetemen az aeslhetika és görög nyelv lanára, születik Győrölt. — 1852. Andreoli József, a felülmulhatlan conlrabossista, meghal Majlandban. KÜLÖNFÉLÉK. — Ifj. Esterházy Móricz gtóf főispán mult héten már pénteken Veszprémbe utazott, hogy a szombati számonkérő szék ülésén elnököljön. Ugyancsak ö elnökölt a vasárnap délelőtt tartott gazdasági egylet választmányi ülésén, s ö vezette az nap délután a gazdasági egylet közgyűlését is, melynek lefolyásáról más helyen emlékezünk meg. Még az este pedig a kijelölő választmány ülésén is elnökölt. Hétfőn délelőtt a megyegyűlésen elnökölt, s délután már ismét a közigazgatási bizottság elnökségét vitte. S mind ezek közt egyre másra fogadta az egyes küldöttségeket, köztük a devecseri és a cseglöi küldöttséget. Mondanunk sem kell, hogy a főispán gróf úr páratlan ügybuzgalma, s fáradságot nem ismerő tevékenysége, osztatlan elismerést aratott. — A megyegyülés. Mint előre várható volt, a megyegyülés nagy terme a szó teljes értelmében zsúfolásig megtelt Közelböl-távolból megjelentek még azon biz. tagok is, kiket különben nem minden ülésen láthatni. A karzat is, mely a főispáni installatióból fenmaradt, sok szép nőnek adott helyet, kik érdeklődve hallgatták a különben nem nagy port felvert ülés tárgyait. A hölgyek közül ott láttuk Véghely Dezsönét, Laky Kristófnét, Ihass Lajosnét, Mészölyeiét, leányával stb. A gyűlés napirendjében csak a megyeház épitése kérdése és á közigazgatási bizottsági tagok választása okozott némi élénkséget. Az elsőnél Magyar János kanonok emelt szót, mely eléggé jelezte ugyan, kogy a tárgyat nem ismeri, de a legjobb intentióju beszéde egyáltalában nem csinált rosz hatást. Annál feltűnőbb volt Cserna Vincze biz. tag és kir. ügyésznek semmivel sem indokolt támadása. Szerencsére az alispán — mint mindig, úgy ezúttal is — hatalmasan megfelelt, erélyes hangja, világos érthető magvas előadása hamar meghódította a közvéleményt. Kitűnő napja volt Szabó Imrének is, kit hosszabb időtől fogva, ma hallottunk újra érdemleges tárgyalásban részt venni, mely részvétel csak a tárgy alaposságának vált hasznára. A közigazgatási biz. tagok választása egy kis ferde pozitiot szült. Volt sugdosás, nógatás, hogy ezt, vagy azt ki kell hagyni, s helyette ezt, vagy azt kell beválasztani. A sok sugdosásnak aztán az lett az eredménye, hogy a devecseri járás most nincs képviselve az oly fontos bizottságban és hogy épen az, (Bezerédj V. képviselő) kinek kétségtelenül helye van a bizottságban, legkevesebb szavazatot kapott. — Kinevezés. Sült József pápai kir. aljárásbiró urat király O Felsége a veszprémi kir. törvényszékhez törvényszéki bíróvá nevezte ki. Szivböl gratulálunk ezen valóban megérdemelt előléptetéshez. —Uj megyei tisztviselők. A legközelebbi megye gyűlésen egyhangúlag fmegválasztattak: I. aljegyzővé dr, Purgly Sándor, Il-od aljegyzővé : Végh István, III-ad aljagyzövé: Huszár József. — Főispán ur O Méltósága pedig kinevezte szolgabiró-segéddé Bélák Lajost, szolgabíró czimmel a zirczi járásba, továbbá m. tiszteletbeli aljegyzővé: Soos Lajost, tiszteletbeli járás orvosokká a devecseri járásba dr. Vadnay Szilárdot, és az enyingibe dr. Bélák Sándort. — Főispáni ebéd. Ifj. Esterházy Móricz gróf főispán, nagy ebédet adott a megyegyülés alkalmából. A főispáni lakás e czélra szük lévén, az ebéd a Korona vendéglő nagy termében volt, melyre 60 személy volt hivatalos. Az asztalfőn maga a házi gazda ült, jobbra tőle Véghely alispán, kir. tan.: balra Laky Kristóf kir. kamarás törv. széki elnök. Mellettük Kemenes, Devics, Magyar J. kanonok, a megyebeli orsz. képviselők, s a főispánnal szemben Fiáth Pál báró, és Szapáry Károly gróf. Az első felköszöntöt Kemenes kanonok mondta, a gyönyörű előadással a fáradhatlan buzgalmu főispánra. Kemenes szép beszéde nagy hatást keltett. Utána főispán szólt s vendégeire, a megyére és annak alispánjára, kit — mint magát a főispán tüntetőleg kiemelé — »erélyessége miatt bármely megye megirigyelhetne tölünk« emelte poharát. Laky törv. széki elnök zajos éljenzést keltve a főispán nejét, a grófnét éltette. MagyarJános a megyebeli' országos képviselőket, Véghely alispán a kath. elérust, és annak az ebéden megjelent képviselőit Fenyvessy Ferencz a megye uj vőlegényeit, kik ma, a restauratio alkalmából, esküdtek fei: Purgly Sándor első aljegyzőt, Bélák tiszt, szolgabírót,' Végh és Huszár József aljegyzőket. — Láng Lajos a megyét, Maikorics Tivadar Fenyvessyt, Bezerédj az alispáni-, Fodor Gyula id. Purglyt éltette stb. Az ebéd, főleg a pompás pezsgő után, mely a borral együtt a grófi pincéből került ki, szikrázó jó kedvvel végződött. Ki kell emelnünk ezúttal a Korona vendéglősét, ki mindenkit meglcpöleg, ízléses, s valóban pom-