Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-09-27

Közmivelődési egyesület. (Nyilt levél Gyurátz Ferenczhez}. Az eszme, mit megpenditettél életrevaló, tehát meghalni nem fog, ha akarna is — am föl nem tehető — nem engedjük. Szivünk vérzik, lelkünk sajog, midőn olvassuk, hogy állunk Erdélyben, hol egész falvak lettek oláhokká. Vissza, vissza kell hóditahunk. Most van az idő, az alkalmas idő. Ez nem támadás, ez önvédelmi harcz. Édes barátom! Talpra kell állanunk, nekünk férfiaknak, talpra nőinknek, leányainknak!!! Ha nőink a távoljövő esélyeit tekintve lelkesülnek a Veres Kereszt egyletben leendő beteg harcosaink felsegéléséért, mennyivel inkább fognak lelkesüini a?'igaz magyar ügyért, a magyar nemzet jövőjéért, az elhódított testvérek visszahóditásáért s a politikai magyar nemzet erösbitéséértü! De ne verjünk harci riadót cél nélkül. Tűzzük ki a czélt. Emeljük fel a zászlót, és lesz közönség. Mi legyen hát a cél? Távolabb az erdélyi közművelődési egyesületre tág, inkább pénzgyüjtés, templomban, kasinóban, egyesületekben, társaságokban. Az tenne jól, helyesen, ki felkelteni tudná e célra áldozatkészségét nemcsak az uraknak, hanem a népét is. Oh nagy hatalom a közvélemény, a nép, ha érez, ha megmozdul! Megmutatta a lengyelek fogadása Budapesten! A papok szószéken, a tanárok kathedrán, a tanulók iskolában, az ügyvédek, hivatalnokok irodákban, az iparos körök gyűléseikben, a mesterek műhelyeikben, hölgyeink, úrnőink társasköreinkben, mind mind, párt és vallás, politikai nézet, állás különbség nélkül hassanak oda, hogy ne legyen magyar család vagy magyarul érzo család, mely nem áldoznék az erdélyi közművelődési egylet nemes céljaira. Pápán emeld fel a zászlót! Indítsátok meg a gyűjtést! Mi is megtesszük itt a hol vagyunk. Talpra magyar! hi a hazai itt az idő, most vagy soha!!! Közelebb a cél ez: Alakitstmk Pápá?i is központtal egyesületet, mely a pápai és devecseri járásokban levő idegen ajkúak magyarosítását tűzné ki célul. Nem kell egyébb tervszerű működésnél, pénznél és a devecseri és a pápai járás német és szlávajku, ugy is hazafias lakossága iskoláit — a derék lelkészi és tanítói kar segélyével — ez utóbbi tetemes jutalmazásával — egy évtized alatt megnyerjük a magyar ügynek. Tegyen igy Veszprém a másik két járással, tegyenek igy a többi megyék járás helyei, városai, falvai, és győzni fogunk. Helyesled-e eszméimet? Ha igen?! Akkor tettre! En már mint közvitéz kezdem Levelezés. Bakonykoppány 1885. szeptember hó. Tisztelt Szerkesztő ur! Az újdonságok rovatában olvasom, hogy »Horvath Endre koppányi kántortanító huszonöt év alatt most a tizenötödik plébános mellett müködik«. Ez valóban »ritka eseményt volna, ha megtörtént volna. Azonban t. Szerkesztő úr szíves engedelméböl kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy e hir nem felel meg egészen az igazságnak. Nem akartam tollat fogni. Hiszen magának Szerkesztő úrnak is kijelentettem most vasárnap, miszerint becses lapját, sajnálom, de tollal nem támogathatom. Mi oknál fogva irok ma még is? Mert nem szeretném, ha történelmet csinálna valaki. Vannak ugyanis, kik nem irják, hanem csinálják a történelmet. Kétségkívül az is »ritka esemény « hogy emiitett koppányi kántor ur a tizedik plébános mellett mondhatja: „Quem dii oderunt, paedagogum feceruntja de tizenöt plébánost még ritkább dolog megérni. A koppányi plébánia története egyebek közt igy hangzik: Koppányi lelkészek a Cisterci rendből. 1858—1865: plébános volt Fritsch Vazul. A nevezett kántortanító ez idő tájt vagy is 1860ban lett b.-koppányi tanitó. 1865—1870: Grafl Ödön, ferencrendi a pápai konventből. Helyettes lelkész. 1870—1870: Farkas Gergely három hónapig. 1870—1S74: Kaszt Szilárd. 1874—1878: Prusinszky Henrik. 1878—1881: Burghard Leo. 1881 — 1885: Tipold Özséb. 1885— a 8dik lelkész, vagyis e sorok irója. Mindenesetre ez is nagy szám, huszonöt év alatt nyolcz lelkész! De ki tehet róla, hogy Fritsch Vazult a rend körülményei oly hamarosan zirci lelkészszé tették; miért Koppányba cisterci rendi pap nem jöhetvén, Grafl neveztetett ki helyettesnek. Ki tehet róla, hogy Farkas, Kaszt és Prusinsky oly hirtelen és hamar elhunyták? és ezek halála után a viszonyok hullámai nemcsak Burghardot hanem Tipoldot is másfelé vitték? Nagy szám a nyolcas is huszonöt év alatt! de az mégsem tizenöt. Ha valaki Rankó és Rainiss urakra hivatkozik, kik itt szintén lelkészkedtek, megjegyzem: egyik sem volt plébános Koppányban. Rankó Endre akkori suuri káplán úr, Kaszt halála után csak addig kormányozta a koppányi plébániát, mig azt Prusinszky zirci hittanár négy hónap múlva át nem vette. Rainiss Gyula zirczi hittanár pedig Prusinszky halála után Burghard Leo megérkeztéig, vagyis öt hétig administrálta e lelkészséget. A többit említeni sem lehet. Három nevet hallottam még t. i. Cinkelter Godfrid, Faragó Aurél és Reuth Imre ferenczrendi urakat; kik közül az első a beteg Grafl mellett, a második a beteg Prusinsky mellett, a harmadik pedig Burghard betegsége alatt fungált, keresztelt és temetett néhányszor, mint az anyakönyvek mutatják. No de erre nem appellalhatunk, ha plébánost keresünk. Mert ha plébánosnak hívjuk mind azt, ki valahol miséz, vagy a szentségeket osztja ki, akkor én az utóbbiakhoz még tizenhatot adhatok, miután a koppányi anyakönyvek bizonyítása szerint itt temettek még ezen huszonöt év alatt: Strausz Damazus, Hofman Felicián, Tóth Tiborcius, ferenc rendi urak; Sárkány Miklósbakonybéli apát ur, Dócy József ugodi plébános, Köszeghy József pápai esperes, Szelmayer Károly, romándi esperes-plebanos, Újlaky József és Horváth József szűcsi plébános urak, Auguszt Gergely porvai lelkész, és Fritz Erhardt helyettes lelkész. Ezeken kivül még öt névvel találkozunk a kereszteltek anyakönyvében, t. i. Véber Dénes, O. S. B. és Vincze Paulin benczés urak, továbbá Schredl Modeszt, Maitz Jácint és Prunyi Pacifik, ferenczrendi urak neveivel. Üdvösséges tanulság. Horváth Endre, b.-koppányi kántortanító úr, kit Isten még sokáig éltessen, jelenleg a nyolcadik plébános mellett működik. Pia a két időközi helyettest is számítjuk, akkor tíz lelkész mellett nevelte a haza reményeit. De tizenöt plébánost semmikép sem emlegethet senki. Ha a három segítséget is olvassuk, akkor ne tizenötöt; hanem huszonkilencet mondjunk. Ha azt hallottam vagy olvastam volna, hogy a derék koppányi kántor, huszonötéves működése alatt Koppányban tizenőt pap fordult meg, hogy ö tizenöt lelkészkedő papot ismert a faluban, egy szót sem szólnék, vagy legfölebb azt mondanám igaz, sőt többet is ismert, de nem emlékezik valamennyire. A nem korrekt kifejezést helyreigazítani kötelességemnek tartottam. Tartoztam e felvilágosítással a »Papai Lapok« t. olvasó közönségének. Fogadja különben t. Szerkesztő úr kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel maradok kész szolgája, lelkész. Levél a szerkesztőhöz. Péterd, 1885. szept. 22. Tekintetes Szerkesztő Ur! Folyó hó 19-én érkezett hozzánk Dr. Fenyvessy Ferencz szeretett képviselőnk, beszámoló beszédjét megtartani , de — a hozzánk vezető uton levő választó polgárok szeretete megakadályozá öt, s igy hozzánk csak este érkezhetett me

g, s igy az nap beszámoló beszédjét meg nem tarthatván, elhatároztuk, hogy másnap Lázira fogunk átrándulni beszédjét meghallgatni. Másnap 20-án reggel Varsányban tartá beszámolóját, ahol több lap által 1884. okt. 20-án az országházban tartott beszédje elferditéséért egy kis kellemetlenség történt, ugyanis Csörnyei István választó polgár amidőn szeretett képviselőnk a hontmegyei választók tudatlanságát vázolta, a kikkel a kormány az értelmes magyar választó polgárokat leparasztolja, közbe szólt: »Hiaba akarja a Nsgs képviselő ur a hontmegyeiekre fogni, olvastam Takácsin a Népszavában, hogy miránk mondta.« S azért én, aki szintén ,fel lettem ültetve a Függetlenség, s a »Magyar Allam« ferdítéseinek s a miért a Népjogban ki is keltem, kötelességemnek tartottam amennyiben szeretett képviselő urunk szívessége és felvilágosításából elküldte részemre az Országgyűlési Tudósitót, a melynek hitelességéhez kétség nem fér, felkerestem vele Csörnyei István választó polgártársamat, a melyből meggyőződött, hogy ö ép ugy mint én a lelkiismeretlen hírlapok ferdítéseinek ült fel, s erre nézve kiadá az alább következő nyilatkozatot: N y i 11 k 0 z a t. Melynél fogva alulírott ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatom, miszerint Nagyságos Dr. Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviviselő ur által, a képviselőházban 1884. év október 20-án tartott beszédében, melylyel a hontmegyei választó polgárokat a képviselő választás alkalmából a kutyánál is képtelenebbeknek nevezte— „Népszava" czimü hírlapból vett azon kételcm, hogy azon képtelenség ránk az ugodi választó kerületi polgárokra iráuyoztatott volna - az „Országgyűlési Tudósitó"ból történt meggyőződésem folytán teljesen eloszlott. Varsány, 1885 szeptember 21. Csörnyei István varsányi lakos. Előttünk Matisz Gyula k. körjegyző, Prand Tivadar s. jegyző. S ezen nyilatkozat után is megjegyzem ha volna talán még tisztelt ugodi választó polgártársaim közt aki kétkednék, mindenkor ugy magam, valamint az Országgyűlési Tudósítóval kételyeik eloszlatására rendelkezésükre állok. Tiz óra után érkezett szeretett képviselőnk Lázira, ahol már a péterdi és a romándi választók várták, hol az oskola helyiségben tartá beszámolóját, nem czélom hosszabb beszédjét leírni, csak rá akarok mutatni, miként tudja beszámolóját választói előtt kedvelté tenni. O ép ugy mint az öreg Herodot a görögök történelmét, beszédjét anekdotákkal fűszerezte, s midőn talán már maga is akaratja ellen hosszura nyujtá beszédjét, kérdezte választóitól nem unják-e meg hosszas beszédét, felszólalt egy tisztes agg „dehogy unjuk Nsgos képviselő ur, elánnak érdemei! A jelenkor csak tovább épit, az alapot már századokkal elébb megvetették. Ha a mult századok »kicsiségek«-nek nevezett találmányaiból csak egyet is elvetnének, menynyire sülyedne a világ, mily retrogad haladása volna a czivilizácziónak. Ilyen kicsiség a szemüveg is. Ez manap sokakra nézve majd olyan szükséges mint a kenyér. Ugyan mit csinálna azon sok rövidlátó tengerész, mérnök, orvos, katona stb, ha homorú üvegeiktől megfosztanák őket ?! vagy mit cselekednék a sok munkás, akik előrehaladottabb korukban messzelátók lesznek, ha a domború üvegeket megtagadnék tőlük?! Furcsa, de igaz, hogy még ma nap is oly előítéletesek az emberek a szemüveg iránt és nemcsak laikusok hanem orvosok is. Azt hiszik, hogy ez fölösleges, csak luxus dolga és az illetők csak hiúságból hordják, mivel az areznak bizonyos tiszteletre indító méltóságos nimbuszt kölcsönöz, a szemet pedig rontja, a látképesség folyton csökken és erösebb meg erösebb üvegre kell szert tenni, a rövidlátás tehát acquiralt még pedig a szemüveg használata folytán. Hogy vannak egyedek, akik hiúságból viselik és ennek következtében rövidlátókká lesznek, megengedem, de 99 esetben 100 közül, nem a szemüveg hanem a modern paedagogia oka e szembajnak. Nem áll az, hogy a rövidlátónak azért kell mindig erösebb üveg, mert ez a szemet folyton gyengíti, hanem igenis azért, mert a szem rövidlátóbb lesz, tehát homorúbb üveget kell alkalmazni, tény, hogy a homorú üveg oktalan használata káros hatással van a szemre, de kellő felvilágosítás mellett e bajokat el lehet és el is kell kerülni, melyek ezen körülmények, az nem tartozik e dolgozat keretébe. Messzelátónak a domború üveg sohasem árt, csak használhat, minél inkább, hordja, annál jobb. A legrégibb időkben a szemüvegről mitsem tudtak, állítják ugyan, hogy a chinaiak már ismerték és alkalmazták, de bizonyitva még nincs. Sokat zsörtölődnek a nyelvészek Plinius a hires római természettudós egy mondata felett, melyben az van megörökítve, hogy Nero császár a gladiatorjátékokat smaragdon keresztül szemlélte. Némelyek azt állítják, hogy a kegyetlen uralkodó rövidlátó volt, s azért homorúra csiszolt smaragdon keresztül volt kénytelen nézegetni; mások közöttük Lessing is azon nézetben vannak, hogy az imperátor messze látó volt és a smaragdot csak azért használta, mert szemei gyöngék voltak és nem bírta a napsugarakat eltűrni, amiért ez ékkőnek sik csiszolata volt; egy fiatalabb tudós Dr. Szili pedig egyszerűen tagadja, hogy az ókorban ismerték volna a szemüveget és e tagadásában nagy szaktekintélyek is támogatják. Ezért még most sem tudjuk biztosan, ki legyen a szemüveg feltalálója. Sokáig annak tartották szent Hieronymust, a ki 420-ban Betlehemben halt meg, de ujabb nyomozások szerint a szemüvegek feltalálásának ideje 1280—1320 közé esik és hazája Itália volt. — Egy Giordano de Rivolta nevü szerzetes 1305-ben híveinek elbeszéli, hogy még nincs husz éve, hogy »a világ leghasznosabb művészeteinek egyike« (t. i. a szemüvegkészités) fel lett találva és hogy a feltalálót látta és vele beszélt. Bacon Roger az oxfordi ferencrendi szerzetes, akit nagy tudománya miatt »doktor mirabilis«-nak neveztek, terjedelmesen értekezik de már tudományos alapon a szemüveg nagyításáról. Egy 1299-iki olasz kéziratban a szerző Sándro di Pipozzo szembajáról panaszkodik, hogy a szemei agg kora miatt oly rosszak, hogy üveg nélkül sem irni sem olvasni nem tud. A ilorenci temetőben levő egy sírkő felirata szerint a szemüveg tulajdonképeni feltalálója az 1317-ben elhalt Salvino degli Armati, bár az 1313-ban elhalt pizai szerzetes Spina Sándorról fennmaradt, hogy ez is ismerte volna a szemüvegeket. Annyi bizonyos, hogy 1482-ben Nüinbergben szemüvegkészitök voltak. A 14. században a szemüveg használata mindinkább terjed. Behatóan tudományos szempontból csak a 16. század végén kezdettek vele foglalkozni, különösen valami Bartisch nevü nevü szemész, a ki már annak idején hatalmasan kel ki a szemüveg divatcikk használata ellen. Ezen visszaélés Spanyolországból szivárgott át a többi országokba. Asszonyok, férfiak hordozták orrukon és annál nagyobb terjedelmű volt, minél előkelőbb az illető. Ha tudták is, hogy a szemüvegek bizonyos szembajoknál minő üdvös befolyása' van, de a szemhibák tulajdonképeni mivolta még terra incognita volt, ezeknek föl és megismerése századunk utolsó tizedeinek vívmánya. Bartischnak kortársa az olasz Franciscus Maurolicus fedezte fel, hogy a szemlencse a sugarakat ép ugy szegi, mint az üveglencse és bár i55S-ban a sötét kamra Porta által már föl volt találva, ugy mégis csak 1604-ben bizonyíthatta Kepler, ho^y a szemben a sugarak akként töretnek, hogy a látott tárgy képe az ideghártyán megfordított állapotban van és 1637-ben Cartesius a hires bölcsész és mathematikus a szem accomodatipját részben a lencse alakváltozásaira vezette vissza. Ezen állítás, melyet később Helmholk bé is bizonyított, óriási lendületet adott a szemészetnek. Helmholk volt az úttörő, Jaeger, Arit és Graefe voltak segédei. A szem többé nem titok, fel van az tárva, nyihallgatnánk akár reggelig is. Ilyen ember a mi képviselőnk. Beszédje befejezte után főtiszt. Matkovics Adolf lázi plébános ur köszöné meg megszokott kedves modorával szeretett képviselőnk szíves látogatását, melyben ismételve hangoztatta, hogy „volt már több képviselőnk is, de akik csak választásuknál kerestek fel bennünket, máskor felénk sem néztek, s azért kivánja a Mindenható Istentől, hogy valamint a haza, ugy a nép javára minél tovább éltesse. Természetes, hogy nem maradt el a falrengető Éljen. TORT IHM KAPTÁR. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Szeptember 27. — 1818. Székesfehérvárba a horvátok bevonulnak; (természetesen nem mint jó barátok avagy testvérek.) Szeptember 28. — i84s, Budapesten, a lánchídon, Lamberg gróf, osztrák császári tábornagy és telj

h

atalmu császári biztos, a népdüh áldozatjakénl megöletik. Szeptember 29, — 1594, Győr várát gróf Hardeck császári várparancsnok ötnapi ostrom után Szinán török nagyvezérnek föladja, mely lény magát a nagyvezért is meglepte. — Hardeck e gyávaságáért Bécsben jobb karjának és fejének vesztésével lakolt. Szeptember 30. — 1848. Csepel szigetén, Lórén, Zichy Jenő gróf az ellenséggel való intim viszonya miatt Görgey Arthur által kivégeztetik. Októberi.— 1868. Madridban Izabella spanyol királynő trónvesztettnek nyilvánillatik. Oktober 2. — i86ö. Corcyra-szigetén a „jóniai szigetek egyesületének

1

' tudtára adatik, hogy Anglia a jóniai szigetek védelméről lemond, s a jóniai. szigeteknek Görögországgal való egyesülésökbe beleegyezik. Október 3. — 1S6'8. Galaczban zsidóüldözés és rombolás. Az oláh kormány mindezeket téllenül nézi. tott könyv. KÜLÖNFÉLÉK. — Méltóságos Gróf Esterházy Móricz ur, megyénk főispánja, 25 frtot küldött az ipartársulat elnökének, hogy a szegényebb, de szorgalmasabb iparos ifjak kiállításra utazását könynyitse, és elősegítse — a gyimóti tüzkárosultaknak pedig, kik hozzá folyamodtak, több mint százezer darab téglát és zsindelyt adatott olcsóbb áron, hogy minél gyorsabban építhessék leégett hajlékukat. — Személyi hir. Szabadhegyi Antal megyei közéletünk egykori veterán kitűnősége, s megyebeli volt orsz. képviselő több napra fiához Szabadhegyi Kálmánhoz érkezett Nagy Démre — Király 0 Felsége Horváth Kálmán veszprémi kir. törvényszéki bíró urat a budapesti kir. ítélőtáblához pótbiróvá nevezte ki. Gratulálunk! — | Zsoldos Ignácz f \ Veszprémből irirják lapunknak, hogy Zsoldos Ignácz, a magyar tudományos academia rendes tagja, nyugalmazott legfőbb itélöszéki tanácselnök tegnapelőtt szélhűdés következtében meghalt. A szelid lelkű és mindenki által szeretett férfiú a legcsendesebb halálküzdelmek közt élte 83-ik évében jobblétre szenderült. Amilyen nyugodt volt élete, olyan volt halála is. A halál készületlen nem találta, mert már a gyászjelentését is elkészíttette, csak a hónap és napot kellett beleírni. A maga által irt végrendeletének egyik pontja igy szól: "Temetésem a legegyszerűbb legyen, csak kétlovas kocsin vigyenek ki a temetőbe, azt is csak azért, mert életemben sem szerettem az emberek terhére lenni, halálommal sem akarnek.« Zsoldos Ignácz 1803. július 24-én Pápán született. Atyja Veszprémmegye rendes orvosa volt, Zsoldos Ignácz iskolai pályáját Pápán kezdte. A syntaxist a soproni evangelicus lyceumban, a poesist és rhetoricát ismét Pápán, a bölcsészetet Pozsonyban és Pápán, a jogot pedig Pozsonyban és Bécsben végezte. Ezután joggyakornok volt Veszprémmegyében, Szentkirályi itélömester oldala mellett. 1826-ban letette az ügyvédi vizsgálatot és ugyanezen évben megválasztott veszprémmegyei tiszteletbeli aljegyzővé. 1827-ben a pápai járás alszolgabirájául, 1832-ben ugyan e járás föszolgabirájának választatott meg. 1834-ben elnyerte megyéje főjegyzői tisztét. Eddig munkássága csak szűkebb körre terjedt; fáradhatlan tevékenységének és tetterejének azonban nemsokára tág tere nyilt, mert 1843-ban megyei követté választatott a pozsonyi országgyűlésre, a hol mig csak követ volt, kerületét mint jegyző is szolgálta; azonfelül pedig több választmánynál töltötte be a jegyzői tisztet. 1845-ben a pesti váltótörvényszékhez közbiróul, majd 1848-ban a nádor által ugyané törvényszék alelnökévé neveztetett ki. E hivatalát azonban csak a forradalmi kormány megalakulásáig viselte, 1848 szept. hó végén mint bizalmi férfiú Bécsbe rendeltetett, a hol a birodalmi kormánylapba irt fordításokat vizsgálta és javította másfél évig, 1850-ben a császár a bécsi legfelső semmisítő törvényszék magyar osztályához udvari tanácsosnak nevezte ki. Ezen állomásban a magyar septemvirátus felállításáig működött. Zsoldost azért, mert az osztrák kormány meghívását elfogadta és évekig állott annak szolgálatában, kortársai, sőt legbensőbb barátai közül is többen elitélték és kétségbe vonták hazafiságát. Pedig ok nélkül. — Zsoldozs egyike volt azoknak, kik a kezükön átment magyar pöröknek á körülményekhez mért előnyös kimenetele érdekében mindent koczkára tettek. Ennél fontosabbj szolgálatot pedig ez időben a magyar poröknék alig tehetett volna máshol, mint épen Bécsben, azon álláson, a melyet egy évtizedig foglaltj el. Az alkotmány visz/