Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-05-22

mel töltött el, s ennek minden háztulajdonos I igyekezett kifejezést is adni az által, hogy azon- I nal nemzeti lobogóval tüntetett. Mindenesetre kitüntető figyelem az ifjú grófra nézve e kinevezés, s nem mondhatni hogy érdemetlen, mert a közügyek terén eddig is ki­tartó szorgalommal, éber figyelemmel munkál­kodott, s nincs egyetlenegy ujabb reformintéz­kedés, melynél nevezetes szerepet ne viselt volna. Nem üt lármát diadalai előtt vagy után, csendesen végez és megfontolva. Veszprém vármegye közügyei az ö tevé­keny és érdeklődő működése alatt ezután is égy derék vezérférfiut nyertek. Adja Isten!« Veszprémmegy elijun. 1-én tartandó rendes közgyűlésének tárgysorozata: I. Belügy ministeri leirat gróf Esterházy Móricz főispánná történt kineveztetése tárgyában. . 2. A gyámsági és gondnoksági ügyek rende­zéséről szóló megyei szabályrendeletre vonatkozó mi­nisteri utasitás. 3. Belügyministeri rendelet, melyben a b. m. szt. lászlói községi gyámpéuztárnál Lázár Adám el­len nyilvántartott 548 frt tőke és kamatainak a me­gyei gyámpénztári tartalék alapból fedezése iránt hozott törvényhatósági határozatot jóváhagyja. 4. Az ut- hid- rév- és kövezetvám ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott mi­nisteri utasitás. 5. Beregmegye közönségének a „beregmcgyei magyar közművelődési egyesület" érdekében kibo­csátott körlevele. 6. Brassómegye közönségének a katonaság szükségleteinek előállitására vonatkozó felirata. 7. Sárosmegye közönségének a községi cs körjegyzőknek állami fizetésben való részesítése tár­gyában a m. kir. belügyministeriumhoz intézett lel­terjesztése. 8. Komárom szab. kir. város közönségének a fö.'dmivelés,- ipar- és kereskedelemügyi ministerium­hoz intézett felterjesztése, melyben kéri, hogy a kül­földi czégek ügynökei a házalástól rendeletileg til­tassanak cl. 9. A soproni kereskedelmi és iparkamarának a B. Szt. Királj községben alakulóban levő ipartestü­let alapszabályaira tett észrevételei. 10. Ügyészi előterjesztés néhai br. Fiáth Fe­rencz arczképének lefestetésére vonatkozólag. II. A községi szegényalap kezelése és bizto­sítása tárgyában megalkotandó megyei szabályrendelet tervezete. 12. Ügyészi előterjesztés Nagy-Tevel község képviselőtestületének a hitközségi terhek fedezése tárgyábau készített költségvetési előirányzata. 13. Homok-Bődöge községnek a mezei tilal­makról alkotott szabályrendelete. 14. Ügyészi előterjesztés B.-Ságh község korcs­májának bérbeadása tárgyában. 15. Özv. Bohner Antalné szül. Vörösmarty Róza kérvénye, melyben az ősi-i róm. kath. hitköz­séget méltányos nyugdíj adásra köteleztetni kéri. 16. Főmérnöki előterjesztés a Pápa városában 1885. évben eszközlendő utcza-kövezés költségeinek előirányzatára. 17. A veszprémi járás szolgabirájának előter­jesztése három árvának a b. füredi szereletházba leendő felvétele iránt. nem hozott, oly kínzó, gyötrő fájdalom alatt állt. Aurél hivatalában váratlan felülvizsgálatot tar­tottak, pénztárában a hiány kitűnt, s öt letartóz­tatták. Első ízben csak keveset vett el kártyázás alkalmával — vesztett — ismét hozzá nyúlt a reá bizott összeghez, azon reményben, hogy vissza nyeri az előbbi vesztességet is, de a sze­rencse elhagyta, ördögi szenvedély elkapta, fá­radtsága, a bor, neje előtt miként rejthesse el gyengeségét, mind e kinos gondolatok összeke­veredtek agyában, sápadtan szedte elő egyik pénzdarabot a másik után, de balsorsa üldözé a végsőig! Puskájához kapott, hogy véget vessen nyomorult életének, de pajtásai kinevették kis­lelküségét, s nejét hozák fel, hogy azt megtudná-e igy szomoritani,-hisz majd helyre lehet még tenni, biztaták s félig mámorosan haza kísérek. Ennyit mégis megtettek, a helyett, hogy intették volna, hallgatott volna a jó tanácsra, nem! hanem inkább belevonták öt, körül hálózták, mint undok pók, mely hálójába esett áldozatának vérét szívja. S ha Aurél első vesztesége alkalmával őszinte Lollához, segítve lett volna rajt, neje kit annyira szeretett, ráveszi azon Ígéretre, hogy többet nem játszik, de álszégyen érzete, nem tevé képessé erre, s fokról-fokra haladt azon a veszedelmes lejtön, mely már számtalan bukását idézé elö. . Letartóztatása után Árvay lányát haza vivé, s kijelenté, hogy vejéről mit sem akar tudni, Lol­lának válást parancsolt, a düh és gyűlölet határ­talanul erőt vett rajta. Ámde nem gondolt leánya érzelmeire, ki meg­törten merengett szobácskájából oda vissza kis lakásukba, hol oly boldog volt. Végig-végig gon­dola Aurél gyengédségét irányában, az első nyilló virág bizonyára az ö ablakában pompázott, sétáik alkalmával, mint gyermekek lelkesültek a táj szépségén, kis madár dalán, nem törődve senki­vel egymás szemeiből meritve édes gyönyört. És most mily elhagyatottan, mily árván érzé ma­gát! Atyjának eltüré minden heves kifakadásait férje ellen, de öt csak annál forróbban szerette, megbocsátott neki első pereztöl! Az öreg házi 18. A devecseri járás szolgabirájának előter­jesztése három árvának a b. füredi szeretetházba le­endő fölvétele iránt. 19. Az enyingi járás szolgabirájának előter­jesztése Volf Ignácz kenései lakos 1885. évi kenései és csajághi közmunka tartozásának megváltása tár­gyában. 20. Nagy-Szőllős községnek községi kovács­műhely és lakház építése tárgyában szerkesztett költ­ségvetési előirányzata. 21. Az enyingi kisdedóvoda alapról készített kimutatás. 22. A zirczi járási kórház alapítványáról szóló 1883. évi számadás, 23. Az 1884. évi házi pénztári, betegápolási és katona beszállásolási pótadóra vonatkozó száma­dások. A pápai nap. — A „Veszprémi Közlönyből. — „Habemus Papám." — Kiáltott fel egy dr. ba­rátom, mikor a különvonat csütörtökön reggel a pápai indulóházhoz herobogott s vig zeneszó és a lelkes „vendéglátók" éljenzése között lerakta a korai felke­lés miatt komoly hangulatra hajlandó terhét, a vár­megye tisztikarát és Veszprémváros küldötteit, kik az uj főispán, gróf, Esterházy Móricz üdvözlésére si­ettek, hogy egy kis előzetes instellatiót vigyenek végbe, de leginkább, hogy megismerjék leendő fölebbvalóju­kat s magukat is ismertekké tegyék előtte. Az első benyomás kedvező volt, s a derültebb hangulat estig kitűnő lelkesülésig hotványozódott. De menjünk sorba, mint a megyei „fiatalság" egy lelkesülő tagja mondotta szomszédjának, mikor az eléje helyezett selyemüvegből készült poharak közt válogatott ebéd felett, melyeket fürge inasok sohasem hagytak töltetlenül. Higyje el nekem a szerkesztő ur, hogy csak Pápán lehetett megtudni, mit ér a mi fiatalságunk ! Az igaz, hogy szép egy gárda volt, hanem oda is illett ám a diszterem sima parkettjére. Alig hogy megérkeztünk, a nagy templom ha­rangjai hirdették az ünnepi misét, melyre az alispáni szellemes felköszöntő czélzott, de melyben a küldött­ség tagjai testületileg nem vehettek részt, az átöl­tözéssel járó késedelmek miatt. Hanem 11 órakor már együtt volt a monstre deputatió Néger apátplé­bános vendégszerető házánál, honnét a várba való felvonulása valóságos díszmenet volt. Gróf Esterházy Móriczot, mint Vcszprémvár­megye főispánját Véghelyi Dezső alispán a válasz­tott tisztviselők nevében üdvözölte, szépen kigondolt magvas alkalmi beszéddel. Mély csend követte sza­vait, melyben egyszerre felcsendült a fiatal főúr kel­lemes hangja s talpraesett, hosszú válaszával egy­szerre megnyert mindenkit, „meghódította Veszprém­vármegyét," mint egy másik dr. fülembe súgta. Egy kézszorítás kísérte a bemutatásokat, egy fér­fias meleg kézszorítás, melylyel a főúr munkatársukká avatta magát tisztviselőinknek, azután kiki beirta a nevét a vendégkönyvbe, mely a „Szarvas-teremben" volt kitéve, Két órakor volt a pazarfényü díszebéd, melyről még unokáink is — ugy lehet — beszélni fognak. Selyem kárpittal bevont falak között, virágilattal telt légkörben virágok között ült maga a bájos háziasz­sz3ny, gróf Esterházy M (ll "' c/j "é szül. Stockau Paula grófnő s körülölte a fekete sereg, a toll, a munka emberei, mintegy körükbe foglalva szeretett főnökük büszkeségét, mint befoglalják a gyémántot munkás szolga, ki Lollát születésétől fogva ismeré meg­szánta fájdalmában és egy alkalommal elárulá neki, hogy férjével beszélhet. Könnyes szemmel köszöné a jó Ferencznek, ki éji ör is lévén, tudá Aurél hol van ideiglenesen elhelyezve, s igy ta­lálkozhatott az elvált fiatal pár. A főváros árja, mely mint tenger, a felszí­nen és fenéken kincset hord, de egyúttal na­gyon sokat mi szenny, eltakar a gyarló emberi szem elöl, igy itt is csillogó lét, nem mindig boldogság, s az erénynek látszó sokszor bünt takar, és bünösuek bélyegzett, mi szép jellemmé fejlődik! Aurél rövid fogsága után ugy érzé ma­gát, mint ki sirhantja alól kerül ismét a világ felszínére. Lolla volt ki miatt élni óhajtott, csak vele lenni ismét ez volt fő törekvése. Első utja atyjának egy régi jó barátjához történt, ki a fő­városban tekintélyes állást foglalt, és megtudván az t esetet, rögtön intézkedett, a bajok mihama­rabbi elintézéséről, és Aurél mennél előbbi sza­badlábra helyezéséről. Meghallgatá benső köszönetét, megszánta a megtört ifjút, kit annyira szeretett ifjú korától, s atyja halála után is mindig figyelemmel kiséré. Aurél ünnepéllyel fogadalmat tett egy új életre, s befolyásánál fogva hivatalba tette, mit Aurél hiven viselt. Újult erővel, egész lélekkel műkö­dött új pályáján, annál is inkább, mert Ferencz az öreg szolga gondoskodott, hogy nejével leve­lezésben lehessen, kinek atyja ha ezt sejti, vajmi rossz sora lenne. De a szerelem leleményessé tesz. Lolla a jó engedelmes gyermek, egy nap elhagyja szülői házát tudtuk akaratuk nélkül, visszatért férjéhez, hisz ö törvényes neje volt, nem-e esküdte meg jó és balsorsban el nem hagyni — nem-e mondja a szent írás — a nő elhagyja atyját, anyját, és követi férjét! A viszontlátás boldogsága leirhatlan volt. Az atyai jó öreg barát pártfogásába vette a fia­tal párt, nehéz küzdelmekkel kibékité őket Lolla szüleivel, kik most már évek hosszú során büsz­kén néznek vejükre, ki már tekintélyes állásra ju­tott, és örök hálával vannak pártfogójuk iránt, ki gyermekeiként szereti őket, löendö örököseit. kezek, hogy annak valódi értéke, fénye szembetűnőbb legyen. Szeretett főispánunk egy uj élet küszöbén áll. Nagy vagyona, családi örömei, fiatalsága, eddig bi­zonyos körre szorították; most belépett a nemzet nap­számosai közé, hogy segítsen emelni, ékíteni, díszí­teni a hazai alkotmányosság nagy művét, palotáját. Hohó! most veszem észre, hogy én is dikezio­zok, még pedig ép oly kenetteljes hangulatban, mint K. bátyánk, ki olyan „szép sátorokat" emelt a biza­lom, a szerelet és ragaszkodás számára, (persze a díszebéd vége felé!) Hogy előtte kik beszéltek, s mit beszéltek, an­nak hely itt már nem jutott, de hogy szépen beszélt az alispán, talpra esett választ mondott a főispán, s hogy a ngos. apát ur sem maradt el, ugy is lehetett tudni, azután a gazdasági egyesület nevében mint­hogy az elnök megbetegedett, a vámosi plébános ur­nák, a megye ifjúsága nevében pedig a jegyzői kar tagjának hogy illett szólani, s hogy csak meg is fe­leltek feladatuknak, azt sem szükséges bizonyítani. „Különvonat indul 6 óra 50 perckor,"— hang­zott a jelszó ismét, s e szép emlékű nap véget ért, csak a távozó vonat zakatolása, s egyes elható „él­jen a főispán!" — kiáltások vegyültek belé az eső egyhangú pocsogásába, mely mintegy jelképe lett an­nak, hogy a pápai nap ragyogása véget ért, s újra kezdődnek a veszprémi hétköznapok, a munka egy­hangú, de termékeny napjai! „ V. A." KLIO. Az országos kiállításból. — Időleges kiállítások. — Az időleges kiállítások sorozatában a negyedik: a nemzetközi szarvasmarha- és j u h-ki á11 i­tás vasárnap délelőtti 11 órakor nyittatott meg. S bár az időjárás e napon is hűvös volt, mégis ezieket meg ezreket csalt ki kiállításunknak ezen egyik leg­fontosabb látnivalója. Jupiter pluvius egyébként nem igen kedvez nekünk; most nem az állana érdekünk­ben a kiállitás szempontjából, hogy folytonosan elá­raszszon az ég áldásával, sőt az egész országi a nézve is a gazdászati tekintetek követelménye az, hogy a kikelés idejében fagyos, deres vagy havas idők ne járjanak. Hanem különösen az országos ese­ményre a kedvező csak verőfényes idő volna. Mi fővárosiak különben is nem érezzük annyira az eső hiányát. Ily időjárás mellett nagyon félő, hogy bár eddisrelé az érdeklődés még elég nagy és a kiállítás látogatottsága ellen panaszunk még nem lehet, mon­dom félő, hogy a kiállitás deficzUtel fog járni nem­csak, hanem a deficit nagyon is érezhető ^Iesz. De nemcsak a folyton tartó kedvezőtlen időjá­rás veszélyezteti kiállításunk sikerét, hanem — ki­mondom bátran — a magyarnak az az ismert és eléggé meg nem róható szokása, melyet szalma­tüznek neveznek a psychologusok. Országos, de nem, a magyarra nézve világese­ménynyel állunk szemben, mely fenállásunk ezer é\e óta most történik legelőször. Nem vo om kétségbe, hogy minden magyar átérzi, de félek, hogy nem min­denki érti át ezen kiállitás fontosságát, és ép itt van a bibe. Az, ami a népeknek csak érzésére van és volt épitve, bizonyságom a történelem — soha sincs és nem is volt cs különösen nem nálunk biztos tala­jon álló. A legelső szél megingatta és roskataggá tette az épületet. A szalma-tüz elaludt, az érdeklő­dés megszűnt és a legnagyobb remekmű veszteséget r okozott. Es ez mind azért, mert a marol-holuapra változó érzelmek bizonytalan himbálózásának volt kitéve. ] Nekünk különösen az a szokásunk, hogy az a mi pillanatnyi élvezetet szerez, felkelti bennünk ha­mar gyúlékony lelkesedésünket. Vérmérsékletünkben fekszik cz, s ellene nem is lehetne kifogása senki­nek, ha csak eddig volna. Mert nem uj dolog, hogy a lelkesedés tettre készt. Csakhogy a mi bajunk az, hogy lelkesedésünk gyorsan hamvadó. Most lángol, holnap már csak érdeklődik, holnapután imcl-ámol és végre — elalszik. Ilyen a magyar. De ha meggyőződése nem szivében, hanem fe­jében lakozik; ha tudja, milyen culluralis missiója van a jelen időnknek, a jelen időnkben országos ki­állításunknak; és ha ezen tudat cs erős meggyőző­dés képezi nemzeti müvünk iránt való lelkesedésének talpkövét: úgy bizton remélhetnék, bizton hiheluők nemcsak azt, hogy oly sikert nemzeti kiállitás még nem ért el, mint épen a miénk, hanem öröm fogna el bennünket a fölült, hogy népünk megértette, a kiál­litás mit akar demonstrálni és meglátja jövő haladásá­nak útját. Eszembe jutottak mindezek, midőn ott künn jártam a nemzetközi szarvasmarha- és juhkiálliláson és láttam a bámész fővárosit, ki oly nagy érdeklő­déssel nézte és oly sok naiv kérdéssel és megjegy­zéssel ostromolta majd az őröket, majd a marha mellé felügyeletre kirendelt szolgaszemélyzetet. Igaz, hogy oly dolgokat láthatott itt, melyek csak ritkán, vagy talán soha sem akadnak szeme ügyébe. De az is igaz, hogy mészároson kivül más hozzá értő érdeklődőt ís alig találtam. Pedig mennyi ta­nuluivalója akad ilt a gazdának, a birtokosnak, de még a nagybirtokosnak is! Észszerű gazdászat, minek eredményekép a kiállitás tárgyai bemutattatnak — nálunk még egyál­talán ritka madár. Csak a nagybirtokosok és állami gazdászati telepek folytatnak ilyet. Pedig ráértünk volna mi, specialiter földmivelŐ és baromtenyésztő nép vagyunk, a különböző fajok példaszerű tenyész­tésének felkarolására! A mai gazdának még alig van fogalma p. o. a keresztezésről, ami valóságos nemesítés és uj faj tereintője. I Nagyon érdekében volna tehát gazda közönsé­günknek ezt a kiállítást megtekinteni. Ezen kiállitás két részre oszlik, és el vau he­lyezve két épületben. Az egyik épületben van a hí­zott szarvasmarha, a másikban a hízott juhkiállitás. A szarvasmarha kiállítás két részre oszlik. Az egyik a gazdasági, a másik a szeszgyári. Összesen van 52 kiállító által bemutatott 271 db állat. A juhkiállitás csak az istállóban hizlalt állatokat mutatja be ezúttal. A 39 kiállító 981 darabbal vesz részt a kiállításon. A szarvasmarha kiállításon kiválód feltűnést kelt Albrecht főherceg kiállítása, melyben 35 db 3 és 2 éves tinót mutat. A faj keresztezett. Apja angol, anyja schwájci. Remek példányok akár CHak az esz­tergályos faragta volna őket, oly egyenlően nagyok és egy szinü szó'rüek. Méltó feltűnést keltettek to­vábbá a Linzerféle szeszgyárbeli 12 db ökör; de első sorban az „Aradi gyáitelep r. társulatnak" egy pár ökre; magyar erdélyi faj; roppant nagyok és ha­talmas husuak. A juhkiállitáson főként Salamon Leon lovag hobenháuseni urad Imából eredő oxfordi husjuhok ér­demlik meg a kiemelést. Skublics Sándor pedig fran­cia fésűs gyapjas juhaival érdemelte ki az elismerést. Innen azzal az impressióval hagytam el a kiál­lítást, hogy ezen a téren még igen sok a pótolni való. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Melynél fogva közhírré tétetik: hoffy a Pápa városi adózókat illető és a kir. adófelügyelő urnák érvényesítési záradékával ellátott 1885 évi házosztály és házbéradó-, valamint a IV-ik osztályú kereseti adó-kivetési lajstromok megérkezvén, a polgármesteri hivatalban folyó hó 23-tól kezdve 8 napon át — min­denki által betekinthetés végett—kitétetnek. Figyel­meztetnek az érdekelt felek arra, miszerint e kive­tés ellen netaláni fölebbezéseiket, a közszemlére való kitétel napját követő 15 nap alatt, beadják. Pápa, 1885 évi május 20-án. A városi hatóság. 21 58 igt. 1885. Hirdetmény. Az országos kiállítást meglátogatni kívánók, különösen szerényebb anyagi körülményü egyesek, tanitók, hivatalnokok, társulatok és egyletek számára olcsó lakások berendezéséről, az ezeket igénybe venni kívánók jogairól és kötelezettségeiről a fővárosi ta­nács kellő tájékozást nyújtó szabályzatot bocsátott ki, mely a város házánál kifüggesztve vau, e arról mindenki kimerítő ismertetést nyerhet. Egyelőre 2000 ágygyal lesz egy ily épület be­rendezve. Ezen intézkedés és ennek mikénti igénybe ve­hetése az érdekelteknek igen ajánlható, — kik te­hát az erre vonatkozó szabályzatot közelebbről is megismerni felhivatnak. Pápán, 1885. május 22. A városi hatóság. WWfímíMÍ MFfÍE. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. ; Május 24. — 1837. Hueskánal Spanyolországban a Conrad alatli külföldi franczia és belföldi carlista csapatok az Iribar­ren alatti eristinosokat megverik. Május Sö. — 1502. König Péter (Le roi Péter) egy 60 éves lakács szegény, kicsi, rút, és félszemű de lángszónokiotu céhmester, az elégületlen polgárokkal Brügge belgiumi városba jővén, s en­nek lakóit is megnyervén, a froncziákat megrohanja és megveri. 1809. Schill porosz őrnagy szabadcsapataival Stralsun­dot elfoglalja. Május 26. — 841. Chablisnál Lajos és Kopasz Károly (Jámbor Lajos elhalt franczia király fiai] leslvéröket, Lothart véres csatában megveiik Május 27. — 1102. Blois Islvén, angol gróf, kinek gaz­dagságáról azt tartották, hogy annyi vára van, ahány nap az évben, Askalon közelében a szaracénok által levágatik. Május 28. —18Í2. Bukarestben békekötés I. Sándor orosz cár és //, Mahmud török zullán közt, melynél fogva Oroszország Bessarabiál és Moldva jelentékeny részét kapja, vagyis mind­két állam közt a Prulh folyó tűzetett ki határvonalul. Május 29. — 1701. //. Rákóczy Ferenc Longuevalt áru­lása folytán elfogatván, Bécs-Ujhelybe hozatlk s azon börtönben melyben nagyatyja Zrínyi Péter fogva tartalék, elzáratik; in­nen azonban ugyanezen évi november 7-én Lehman Gottfried százados segítségével szerencsésen megszökik. Május 50. — 1814. Josephine., 1, Napoleon francia csá­szár elhagyott első neje, meghal Malmaisonban. KÜLÖNFÉLÉK. — Az uj főispán instellátiója — miként a megyei hivatalos lap a »Veszprem« értesül,— eddigi megállapodás szerint, július hó első felé­ben fog megtartatni. Öröm napja lesz ez, írja nevezett laptársunk, Veszprém várcs lakosságá­nak, melyen személyesen üdvözölheti vármegyénk főispánját! — Meghív.5, Fönálló szabályrendeleteink alapján hivatalos tisztelettel fölkérem a t. tör­vényhatósági bizottság, az állandó választmány és a m. számonkérö szék tagjait, hogy az 1885. évi juniushó 1-én és esetleg a következő napokon d. e. 9 órakor tartandó törvényhatósági bizott­sági, azt megelőzőleg májushó 30-án d. e. 9 óra­kor tartandó számonkérö széki és május hó 30-án d. u. 3 órakor, valamint májushó 31-én d. e. 9 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1885. évi májushó 15-én. Véghely Dezső alispán. — A főispán ur O méltóságánál mult heti fogadtatásáról és az üdvözlésekről igen szépen irnak székvárosunk derék hírlapjai. Mindnyájan külön tudúsitóiktól hoznak nagy terjedelmű ér­dekes és városunkra nézve is hízelgő szép tudó­sításokat. Különösen feltűnnek e tekintetben az ünnepélyességek alatt városunkban időzött Priczky József irótársunk czikkei, Long Fellow irói név alatt. — Meghívás. A pápai lövész egylet 1885. évi május hó 25-én, vagyis pünkösd ünnep má­sod napján a lövölde helyiségében zene és táncz­czal összekötött díjlövészetet és tekeversenyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom