Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-05-17

Miegj elemii. Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre ko ronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szátit köziemé alap SZERK. hivat ajfti^ [Ó-kolléq-iu m ép %t^&> küldendők. ~

ú ljtJ

~ __B____ ^_^^^^31_S Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt J0 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilttérben 2$ krajczárral számitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. fői s k on a n y 0 m d áj a) küldendők. Pápává rlfcéLí-a'TO ságá nak és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. PÁPA, 1885. május 16. é,zz>éooe>t ajá-wíonv feí vám\e,<^iyéA\%v atwe<^.i^.c- 'uai^i/j.'ta'Ge.Giii'Ct fas&foAtatát co 6'me-cj.i.j.e- dciéÁv %iöz>önüLc£Í^ 'Piog-vp nwCJ/Uj.öll'fi •mÄAxd&'Yb -uiBéftC- , O Wliwd&W e-cj-i-j'C^ ipolyátá'va'í s&cmbeAv eg.ij.ei-t-fő tohont>&eM>vv&t iyi^e&szcm ÍeÁj-&oit&ni &öIgy szólt Esterházy Móricz gróf, megyénk uj főispánja a nála tisztelgő, s őt üdvözlő meg}

r

ei tisztikarnak. Mi is „őszinte • bizalommal éa hazafiúi érzéssel" fogadjuk e lelkes szavakat, vármegyénk főispánjának jeligéjét. E szavakat teljes megnyugvással veheti tudomá sul Yeszprém várrnegye minden vidéke és minden lakosa. Az ünnepélyes Ígéret, liogy az uj főispánt „egyenlő rokonszenv" íogja működésében vezetni, elnémitja azokat, kik talán azért, mert főispánunk lakhelye Pápán van, azt képzelhették, hogy más vidékére megyénknek kevesebb érdeklődés és figyelem jut. Uj főispánunk testtel-lélekkel Veszprém megyebeli. Szivből örülünk és büszkeségünknek tartjuk, hogy Felséges Urunk Királyunk nem egy idegennel „örvendeztette meg" megyénket, de főispánunkul saját megyénkbeli főurat adott abból a családból, kiből a mi főispánunk, niint 31-ik szolgál főispánként hazájának. Megbecsülendő e szolgálat, mert jól monda egyik üdvözlő szónok, hogy midőn Esterházy Móricz gróf a főispánságot elvállalta, midőn ezzel a magas születésével járó nagy uri kényelmet, a gondtalan szabad életet a közügyek teljes gondjai korlátaival megszorittatni engedé: TARCZA. az önzetlen hazafiság és a. legtisztább honfiúi érzés fényes tanúságát adá! S a tegnapi és tegnapelőtti nap is már általános megelégedést eredményezett. A fiatal főispán, mikor harsány hangon, szabatos előadásban felelt a vaslíti indóház lépcsőjéről „Polgártársadhoz, s mikor a városi diadal-kapunál a városi Elöljáróság és képviselőtestület üdvözlését fogadta; — majd mikor a megyei összes tisztikarnak és a számtalan küldöttségeknek lankadást nem ismerőén, rég kipróbált szónokokat is Id fárasztható buzgalommal válaszolt: jóakaratának, közügyeink legapróbb részleteiben való nagy ismeret-körének, s tehetségének nem csekély jelét adta. A megyei tisztikart fényes elismerésben részesitette. Kijelenté ünnepéryesen, hogy abban, hogy a főispánságot elfogadta, nagy része van annak, hogy Yeszprém vármegye a jelenlegi tisztviselőkben birja kitűnő tiszti karát. S e jelenlegi niegyei tisztikar az, melynek választásában, mint egyszerű bizottsági tag mindent elkövetni iparkodott. A főispán részéről tehát már rég njTlvánult a bizalom a mai tisztikar iránt, — a tisztikar pedig teljes bizalmának akkor adott legszebb tanúságot, a mikor — kivétel nélkül eljött Pápára üdvözölni a megye uj kormányzóját. Ez üdvözlésnek szép szavakban adott megyénk kitűnő alispánja kifejezést. A tisztikarnak föltétlen bizalmát fejezi ki e beszéd azon főispán iránt, ki e megye öszszes főurai közül kiemelkedett eddig a megyei közélet iránti érdeklődésében. Nincs más hátra, mint kivánnunk, teljesedjenek be főispánunknak szavai, sikerüljön közös működésünknek Yeszprém vármegyét, szeretett megyénket erkölcsileg, anyagilag nagygyá, erőssé és virágzóvá tenni! Fogadtatás a járásban. A megye határszélén, a gecse-gyarmati vasútállomásnál vette kezdetét a fényes fogadtatás, mely hü tükre azon lelkesült örömnek, melyei az uj főispán kinevezése a vidéken keltett. A járásnak e vidékbeli összes községei képviseltették magukat e fogadtatáson, mindegyik község — mint nagydémi rendes tudósítónk írja — külön zászlóval jelent meg, melyek közül különösen feltűnt a 1. patonai derék elöljárók zászlaja, melyen a következő fölirás is volt látható „Éljen Méltóságos Gróf Esterházy Móricz Ur Veszprém megye Főispánja.* Az állomásnál fölállított diadalkapu, — melyei Dallos Imre gecsei birtokos készíttetett — nagyon illő volt. a jelenvoltak érzelmeinek nagyságához. A zászlókkal, virágokkal, gyönyörű koszorúkkal cs nemzeti szalagokkal díszített diadal ív egészen ünnepléssé tette a kis állomást. A szép diadalkapu tetejére, megyénk czimere volt helyezve ; alatta pedig a koszorúk halmaza mellett látható volt a vidéknek azon őszinte üdvözlete: „Isten hozott" Déli \r órakor robogott be a vonat a zászlókkal földíszített kis állomáshoz, a tisztelgőknek szűnni nem akaró harsány éljenzése és mozsarak dörgése között. Az érkező főispán a vonatról leszállván, a diadalkapunál a községi elöljárók és a vidék iníelligeníiájából, közlük Dallos Imre, Eberhardt Antal olasz tábornok (rendjeleivel) Perczel Sándor, Pápay Kálmán, Kräntzlein Mihály földbirtokosok, Nunkovits János plébános, Bélák János ev. lelkész, a lovászpatonai, ilonkai, szí. kuii, tekéi urad. gazdatisztségből stb. álló küldöttség és beláthatlan néptömeg élén, HORVÁTH LAIOS járási szolgabíró a következő rövid üdvözlő beszédet mondotta: Méltóságos Gróf ur,- mélyen tisztelt Főispánunk! Engedje meg Méltóságod, hogy a mai ünnepélyes alkalommal hagyományos szokásainkhoz hiven, itt, járásunk és megyénk határszélén, a pápai járás nevében üdvözölhessem Méltóságodat, és kifejezést adhassak azon őszinte örömnek, mely mindnyájunk kebelét áthatotta azon örvendetes tény felett, hogy a korona bizalma Méltóságodat megyénk főispánjává nevezte ki, — és tolmácsolhassam azon hódoló tiszteletet és szeretetteljes ragaszkodást, melyet e vidék lakossága Méltóságod iránt mindenkor hálásan erezett. Esdve kérjük : tartsa meg Méltóságod e vidéket továbbra is magas pártfogásában, és az isteni gondviselés terjeszsze ki Méltóságod drága élefiDYiZLST. — Gróf Esterházy Móricz főispánhoz. — A régi fény kigyúlva fel ragyog Sugárözön száll rád im újra . . . Lenéznek égből ősid, a nagyok, S tün arczokról a mult boruja . . . Megyénknek most fel kell virulnia; Légy üdvözölt dicső ősök fia! Örökléd őseidtől már a fajt, Verőkkel leikök is beléd szállt . . . Az ős erő lombos, ki lombra hajt, S fává növeszt föl gyenge kis szált . . . Megyénknek most fel kell virulnia, Légy üdvözölt dicső ősök fia! Haladva őseidnek szép nyomán Szolgálsz hazádnak tett-erőddel . . . Munkára kész kezed, későn korán Bennünk — ha kell — segéderőt lel . . . Megyénknek most fel kell virulnia; Légy üdvözölt dicső ősök fia! • Megyénk vezére! hódolunk neked, Hiszen te vagy mi büszkeségünk . . . Megyünk mi ugy, a mint kezed vezet Oh légy sokáig bölcs vezérünk . . . Terjessze Isten élted napjait . . . És lásd virulni szép-megyédet itt. Az országos kiállításból. — Időleges kiállítások. — Külön tudósítónktól. — ígéretemhez ez esetben nem maradhatok hü. Áz iparcsarnok megismertetése lett volna ugyan is múltkori cikkem célja, de az óriási anyagnak áttekintése is kifárasztja a szemlélőt, az alapos tanulmányozás meg rövid idő alatt egyáltalán lehetetlen. Csak végig futni is négy öt órát vesz igénybe. De másrészt az a körülmény is, hogy az országos eseménynek van napi eseménye: az időleges kiállítások kötelességemmé teszi, hogy ezeket említsem fel, mint az időszerűre szorítkozó sajtó követelménye. Időleges kiállítások az egész kiállítási idő alatt fognak rendeztetni. Ily kiállítások minden eddigi kiállítások alkalmával kikerülhetlenek voltak. Nem minden tárgy alkalmas ugyanis a hoszszabb időn keresztül való tartásra. Némelyek romlanak, mások óriási költségekbe verik a kiállítókat és'a bizottságot. Kerti termények, gyári áruk közül sok, és az élő állatok egyáltalában nincsenek képesítve egy hosszú, kiállítási idény tárgyává. Az országos kiállítás is rendezett tehát időleges kiállításokat és ezek között első helyen május 5-én a virágkiállítást nyitotta meg. Ha a kiállítási bizottság előtt nem pusztán a száraz cél lebegett volna, hanem a hasznost a kellemessel egyesitette volna; ha a virág illatba belevegyitette volna a pacsirta dalát: azt hiszem nem kellene nekem most a virág-»kiállitásról« Írnom, hanem elmondhatnám, hogy mi földiek, megtaláltuk itt a paradicsomot. A ki szerelemre akar gyúlni, jöjjön ide, megtalálja itt az »égö szerelmet;« a ki visszavonultan, boldog önelégültségben óhajtván élni, zizegő lombú ligetet tesz vágyai tetőzetének, jöjjön ide és megtalálja elandalító ligetét, lugasát. A forró dél pálmája ott áll a zord észak fenyvese mellett; az .ibolya szerénységre tanít, midőn jóleső szinét és kellemes illatát mutatja be az általa ékesített rózsa mellett. A politikát itt nem ismerik. Itt ölelkezik a dél az éjszakkal; legboldogabb az élet itt, mert itt forr össze a világ összes tája a legillatosabb harmóniában. íít'vaSrosaíoívfiu Fel nem sorolhatom mind azt a szépet, ami itt látható, mert különben a szerkesztő úrral gyűlnék meg a bajom; de azt még sem tehetem, hogy minden szó nélkül menjek tovább. Gróf Zichy Ferencz endröd i uradalmi kertésze oly pálma ligetet mutatott be, melyet megirigyelhetne tőlünk a forró Afrika. Deugler budapesti mükertész cserépvirágai, rhododendronjai és csavarpálmái pedig mükertészet remekei. A Jury méltányolta is a két kertészet érdemeit és díszoklevelet juttatott nekik. De Misóka Pál is, Deugler segédje, ki közreműködési érdemet nyert, megérdemli, hogy neve a mükertészet terén feledékenységbe ne menjen. Magyarország címerét ez utóbbi és egy temesvári mükertész ritka csinnal, de divergáló Ízléssel állították össze. Szclnár, budapesti mükertész is kivívja magának mindenki dicséretét valóban művészi kivitelű virágcsoportozataival. A konyhakertészet is méltó példányokkal van képviselve. Nonn kertész ritka ízléssel állította egybe a konyhának oly gyakori vendégeit: a hónapos és téli retket, gombát, zellert, ugorkát, káposztát, salátát, sárgarépát, kalarábit stb. Különösen kiemelendő egynehány köteg spárga, melyeknek puszta megtekintése is jóleső. Most,pedig aki akar, kisérjen el engem valami nagy alföldi majorba. Mert ilyen ám a baromß kiállítás. Egy darab falusi élet érint bennünket és szinte tele tüdővel szívjuk magunkba a rétek levegőjét. Ez a kiállítás élete. Itt a kiállított tárgyak— kukorikolnak, gágognak, hápognak meg tipognak. — Persze a virágkiállításból közvetlen aki ide jő, annak nem jól esik itt a ketrecz-szag. Tanácslom is a migraines asszonyoknak, pouder-es patsouli-s és nem tudom még micsoda — is és-es kisaszszonyoknak, hogy innen ugyan távoltartsák ideges orrocskájukat, bársonysima kagylójú fülecskéjüket. De te. jó anyjukom, te derék háziaszszony, jer és simogasd meg azt a nagy taraju tét áz emberi életkor legvégső határáig, járásunk, megyénk és hazánk javára. Erre 0 Méltósága a legszívélyesebb szavakkal -válaszolván, megköszönte a szíves fogadtatást és ünnepélyesen kijelenté, hogy örül e szép bizalomnak, mely már megyéje határán nyilvánul irányában, s csak azt kéri, hogy e megtisztelő szép bizalommal támogassák őt hivatalos pályáján is. Részéről mindenkor oda fog törekedni,'^ hogy megyénk javára lehessen és ennek valódi boldogulását előmozdíthassa. 0 Méltóságának eme nagyjelentésü igéretét a tisztelgők egetrázó éljenzéssel fogadták. Ezután Dallos kisasszonyok gyönyörű szép virágcsokrot nyújtottak át, mit 0 Méltósága a legszívesebbeit fogadván, többekkel kezetfogva, Horváth Lajos szolgabiróval a vasúti sálon kocsiba szállt. A vonat elindulásakor ismét megújult a szűnni nem akaró éljenzés. A VASZARI vasút állomásnál újabb meglepetés várta az ünnepelt főispánt. Az állomás hosszán átvonuló, díszesen fellobogózott fenyő árbocz-sorral körülvett diadal íven e felirat volt olvasható: „Isten hozott és légy üdvözölve általunk.

1

' Az üdvözlő szónok HORVÁTH ANTAL helybeli plébános volt, ki a vidékbeli intelligentia, községi elöljárók és nagy közönségtől környezve a következő beszédet mondotta: Méltóságos Gróf, Veszprém megyei főispán Ur! Mi is mint több község- és győri püspökség képviselői azért jöttünk, hogy itt közel a Veszprém megyei határhoz, határtalan tiszteletünk s örömünknek adjunk kifejezést azon férfiú iránt, ki a hírneves, érdemekben gazdag, dicső Esterházy család egyik kitűnő tagjának Pálnak fia. Azon családé, melynek tagjai tollal, fegyverrel, életök s vérök föláldozásával mint az egyház, haza, trón oszlopai szolgálták a nemzetet. Nem szükség példákra hivatkoznom, fényes példa ragyog előttünk a közelmúltból, Méltóságod felejthetetlen édes atyjában, ki az eseménydús 48-as évben, midőn sokan a kényelem pamlagán heverve, sokan talán még kárörvendve nézték a veszedelmet, mely e sokat szenvedett jobb sorsra is érdemes hazát érte, ő akkor is fegyverrel kezében, meghalni kész elhatározással szivében szolgálta édes hazáját. A nemes Esterházy vér soha semmi körülmények között meg nem tagadta magát. Szikla szilárd a hitünk, hogy a Méltóságos Gróf Esterházy Móriczban, a mi kedves Főispánunkban is következetes lesz. Kit a Mindenható áldásával elárasztva közvetlen a megye, közvetve pedig a • haza javára sokáig tartsa és éltesse. A gróf megköszönvén a szíves fogadtatást, zajos éljenzéstől kisérve a rövid ideig időző vonatra szállt, követve a tisztelgők közül többek álkakast és kergesd hozzá jércéjét. Te tudod minő becs és kincs van ebben a pár madárban. A felállított ketrecek száma 665. Mindegyikben két—három madár van. A rendezés mintaszerű és ép ennek kifolyása az az élvezet, melyet a rögtönzött kakasviadalok a szemlélők elé feltárnak. A féltékenység a kakas urak. között fölötte erős szenvedély, s ha a virágkiállítást elnevezhetnék a béke pavillonjának, úgy a baromfi kiállítás az állandó harc pavillonja. És aztán az a concert! Kakas, mely a legmélyebb bassusban kukorikolja el az ö riadóját. A jérce kotkodácsol, a galamb turbékol, a lud gágog és minden madár a maga nyelvén dicséri az Istent. Hogy az ilyen concert megértéséhez még Lisztnek virtuozitása sem kell, az fölötte érthető. A legszebb példányait látja az ember a galamboknak és különösen a fácánoknak. A pomeráni ludak meg teljesen megfelelnek közmondásos hírüknek. Fejük roppant otromba. De nézzük a kutyákat! Ez az állat, mely rendes körülmények között leghívebb az emberhez, most oda van láncolva az ember által egy szűk ketrecbe, megfosztva annyira szeretett szabadságától. Ugy fekszik is némelyik ott, mintha érezné fölötte nagy veszteségét. Szinte kiül a bánat vonásain és csak kurta, megszakított vakkantásokban, meg vonitásban tör ki belőle a fájdalom. Midőn ott körülögyelgve szánakozásteljesen néztem a kis rezgő, párnákon alvó, itt ott nyöszörgő kis ölebeket, oda szól egy barátom, kivel a sétát megtettem: — Hanem Pápa itt is csak közönyét állította ki. — Szegény Pápa! Még egy kiállítani való kutyája sincs! Hát akkor mire való az i>eb-adő« Pápán? Hm?!?