Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-01-18

M-egj ele xi ilt Minden v a s á r n yC* Közérdekű sürgős közié /._ sfr koronkint rendkívüli sz: \\ adatnak ki. Bérmenteilen levdek, csau kezektől fogadlatnak el. Késiraiofi ?iem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZER K h i v a faláb a (Ó ~ko l lég i« m é p II l c t) küldendők. PAPAI LAPOK, Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt30 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral szármíalnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési díjait, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fő i skola nyomd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának ésícbf) pápai, spápavidéki-egyesületnek hivatalos közlön y e. A törvényhatésági bizottságok. Magyarországon van kormányzás, de nincs közigazgatás! Ezen tapasztalattal lépett föl a napokban egy tekintélyes külföldi lap, melyben igazság van. Alkotmányos életünk helyreállítása óta kormányunk a kormányzat minden ágában uj meg uj szerveket alkotott magának, erősitette tagozatait, terjesztette hatalmát s ma ezen eszközökkel jobbára egyoldalulag végzi a közigazgatás feladatait is. — Ezt tagadni nem leket. De hát jól van-e ez igy? Jó állami kormányzat jó közigazgatás nélkül nem lehetséges! Közigazgatásunk általában véve oly gyarló, oly képtelen, hogy nem nagy túlzás van abban, azt nemlétezőnek tekinteni. De hát ér-e valamit ennek újra meg újra való konstatálása, mint azt nagy előszeretettel napilapjaink folyton hangoztatni szokták? Hát van-e ezzel segitve a helyzeten? Nincs! Erezzük, tudjuk mi ezt már általánosan. De tudjuk azt is, hogy „ázsiai állapotának" gunyolásától megjavulni nem is fog. A beteg nem a diagnosistól, hanem az orvosságtól gyógyul meg. Ezt vagy ennek recipéjét nem adja a kiabáló közönségnek. Hogy van tehát az, hogy Magyarországon van kormányzás, de nincs közigazgatás ? Mi hát lényeges oka közigazgatásunk kirhedt rosszaságának? Röviden felelhetünk. Azon elemek tehetetlensége, melyre közigazgatási szervezetünk önkormányzati része épitve van. Törvényhatósági bizottságaink távolról sincsenek tudatában azon nagyjelentőségű hivatásuknak, mely őket az önkormányzat keretében illeti. A demokratikus állam azon sarkalatos elvét, „semmit rólunk nélkülünk", azon elvet, mely a köz- és egyéni szabadság egyedüli létalapja és biztositéka legkevésbé sem isj merik. Általában elfásultak, nincs meg lényükben a kötelességérzetnek legparányibb szikrája is. Hiányzik bennük az a tulajdonság, mi az embert, a szabad polgárt önérzetének tudatára képesiti. Nem mi mondjuk törvényhatósági bizottságaink felett e kemény vádat, hanem a köztapasztalat. Kimondta legközelebb egyik legnagyobb megyénk, Torontálmegye, mult évi nyilvánosságra jutott jelentésében. Mondja e törvényhatósági jelentés: „Lehetetlen, hogy tagadja szakavatott egyén, miszerint a törvényhatósági bizottság, közigazgatási bizottság, állandó, központi, igazoló stb. bizottság működése nem tényleges. Néha-néha találkozik egyegy lelkiismeretes megyebizottsági tag, mint fehér holló, hogy oly kérdésekben, hol lokális vagy személyes érdekek forognak szőnyegen — megjelennek; de ügyeik elintézésével megint láthatlanná válnak". így van ez nemcsak Torontálmegyében, de széjjel e hazában mindenütt. Kiveszett, kihalt keblükből minden önérzet, ha csak azon magas hangból való kritizálást, melylyel közigazgatási intézményeinket uton-utfélen ócsárolni szokták, annak tekinteni nem lehet. Távolról sem áUitjuk, hogy mi közigazgatási rendszerünkkel megelégedettek vagyunk. Világért sem. De azt minden összevágó rendszertelensége, minden fogyatkozásai mellett is kimerjük mondani, hogy az mostani tökélytelen formájában is elég életképes, elég alkalmas arra, hogy állami kinevezés reformja mellett a törvényhatósági bizottsági tagok kötelességszerű közreműködésükkel teljesen jó közigazgatást biztosithassanak. Igazságot mondott Zemplénmegye főispánja egyik közgyűlési beszédjében : „A törvényhatósági bizottsági tagok hivatott ellenőrei levén a közigazgatás minden részében a tisztviselők mikénti eljárásának, — ugy a községi, mint a megyei élet terén általuk saját vidékeiken tapasztalt fogyatkozásokat, ha a bizottmány előtt, va^y a megyei központi kormányzatnál feldéritik — csak ez által lehet a megyei adráinisztrácziót folyvást javítani: — a főispán, alispán szeme a megye minden községébe el nem láthat, — azon bizottmányi tag tehát, a ki a saját körében észlelt hiányokat napfényre hozza, csak'legnemesebb hivatását teljesiti a közügy érdekében". Nem lehet jog megfelelő kötelesség nélkül, s ki akár a vagyon nyújtotta előnyök alapján, akár a nép bizalmából jogokkal felruházott, annak kötelességét teljesiteni kell Vájjon e kötelesség teljesítése csak erkölcsi szigor alá eső? Mi azon nézetben vagyunk, hogy nem. A jogok gyakorlata, élvezete mellett a kötelesség teljesítése még külső kényszerrel is követelhető. Mi ebben látjuk árvult közigazgatásunk megjavításának egyik szükséges recipéjét! Körlevél a járások szolgabiráihoz s Veszprém és Pápa rendezett tanácsit városok polgármestereihez. A »Magyar Közigazgatása czimü szaklapot a Nagyméltóságú belügyminiszter ur, ide vonatkozólag kibocsátott kórlevelével, hivatalos pártolásra ajánlotta és figyelmemet arra is felhívta, hogy ezen szaklap szellemi támogatását lehetőleg eszközöljem. Az ide zárt előfizetési felhívás kellőleg tájékoztat arra nézve, hogy a »Magyar Közigazgatás* minő felfogással és minő berendezéssel fog szerkesztetni s igy kétségen kivül bizonyos, hogy ezen szaklapból a közigazgatás minden ágát érdeklő, jelentőséggel biró intézkedésekről és az elvi fontossággal biró í határozatokról értesülés nyerhető. Ezen okból nagyon kívánatos tehát, hogy minden járási tisztviselő és minden nagy község vagy körjegyzörég ezen szaklap birtokába jusson, sőt hogy ezen szaklap a törvényhatóság minden bizottsági tagja részéről is anyagilag támogattassék. Igen kívánatos továbbá, miszerint ezen szaklap a hatóságok részéföl szellemi segélyben is TARCZA. SZEGÉNYKÉK, A magyar hölgyek szíves figyelmébe ajánlott közlemény. (Irta: LASZ SAMU.; Ki olvasta azt a szép kis történetet, a Nina és Mandi históriáját? Elmondom. Nina aranyhajú szőke gyermek , Mandl icike-picike kékfejü sárgabegyü czinege volt. A leányka megkönyörült rajta, nagyra nevelte, mert a vérengző ölyv a madárka édes anyját megölte. Mandika hálás is volt, hü is maradt. Kis gazdája visszaadta arany szabadságát, de a kis árva megtért Ninushoz, s kis ujjára ülve úgy eldalolta, csattogta dalát, a hogy csak kis tüdeje birta. Később Nina nagy beteg lett, s a madárka is ott aludt vele hófehér habos ágyán. Mikor Ninácska szemeit az örök álomméz leragasztotta s angyali lelke a mennybe szállt, akkor a czinege is elrepült. Mandika hü maradt. Ott lakott a temetőben s panaszos szavát hallatta a ciprusz lombjai között, éjjel pedig Nina. sirján pihent a virágágyban. Mandi el is pusztult. Halálban sem akart megválni á szegény angyalképü kis gyermektől, Ninától. ... Ez a kis história jutott eszembe, mikor minap künn jártam az erdőszélen. Kopasz fák nyújtogatták ágkarjaikat az égbolt felé, melyen az (5}pragzürke felhők gomolyogtak, kergetőztek, majd összeolvadok és le

$

ott szé

Íj

eI szakadtak. A fákon éjszakkeleti szél hajtott végig. Ugy tetszett, mintha megnyöszörögnék e szörnyű pusztulást, mintha lüktető vér verne keresztül a feszülő nyaláb rostjain, mikor a kónyet facsaró fagyos szél csimpeszkedett beléjük és nyikorogtak, megroppantak nagy erejébe. Az egyik ágról kicsi széncinege röppent fel. Agról-ágra szállva közeledett felém. Dalolgatott és okos kis szemeivel egyre engem nézett. Szedegette kis csőrével a kenyérmorzsákat, azután felrepült az ágra, ráadásul meghimbálódzott s egyre szólt mint kis csengetyü. Dallal köszönte meg a gondozást. Hej! eltűnt, messze maradt mögöttünk a nyár; csak hónapok múlva támad barkája a mogyorófának s fakasztja rügyet a nyír, hogy tarka virágok mosolyogjanak szemünkbe: a szegény hóvirág, a csilingelő gyöngyvirág, a kerti kankalin és a kékes menta. Szomorú napok virradtak madarainkral Az ut szélén a kerékvágásban csókák járnak s a varjuk szomorúan károgva szedegetik az ízetlen táplálékot. Az udvarokban panaszhangokban jajdul fel a cinege itt is, ott is. A cinegék valóságos erdövédek, a széncinegék gyümölcsöseink fáiról szedik a' hernyófészket és a lepketojásokat. Milyen gondos is a természet! A rigók az erdők szélén, a föld színéhez közel keresik táplálékukat, a fákra kúszó fekete, zöld, tarka és szürke harkályok kopácsolják, vallatják a fa derekát és a kiü, köü, hü . . hü . . hü-tbl csak ugy hangzik az erdő! A cinegék pedig, ezek a fürge kis madarak, a fának legtetejében járnak. Ha verekednek, civakodnak, pedig ez szokásuk, szinte öröm e vidor madárkákat nézni; uem csoda, hogy a spanyol e cinegét guerreronak, harcosnak mondja. Egyetlen cinegepár egy napon körülbelül ezer káros rovart pusztit! Az okos erdész és kertész kíméli majd szegénykéket s vet nekik néhány morzsát s kendermagot, tavaszszal pedig költöládikát is tesz ki számukra. A cinegék közé száll a szürkés, vöröses barna búbos pacsirta, keresi a növénymagvakat, s legott oda is röpül az udvar hátsó részére, hol gomolyogva száll a sürü gőz a trágyadombról. Itt melegszik a piczi kis jószág .és keresi eledelét. A kis vörösbegy is sokszor itt szorul nálunk. Ki ne szeretné ezt az életvidor kis madarat? Hisz ö is szereti, sőt- keresi az embert. Ha künn csöndesen ülsz a bokor tövében, fejed fölé röpül és a bokorról kukucsál reád, aztán leröpül a földre és oldalt néz reád élénk, kíváncsi kis szemeivel, mintha azt kérdené tőled: »Ki vagy? mit akarsz itt bácsika ?« Pusztítja a káros rovarokat és csigákat, öszszel a bogyókat, de télre fogyjon el bár tápláléka, ő ki nem fogy fütyüléséből. I ' Michelet arra kérji olvasóit: „Ha e kis madár :megjelen ajtótok előtt, adjatok neki néhány szemet, vagy kevés kendermagot." Fogadd meg, szives olvasóm a kérést, hisz hasznos kis állat ez az olajbarna szárnyú narancssárga mellű, fehérhasu kis madár! I A farakások, bokrok, sövények között nagy hetykén ugrándozik a barna, feketével tarkázott csep'p legény az ökörszem. Keres ő is valamit. A plökokat üldözi és ha kedvére lakmározott a nyolclábu jószágokból akkor még jobban hangzik jszava a : tek! tek ! A fenyvesekből hozzánk jő madaraink legrészesittessék, vagy is, hogy a megyei és községi kormányzati életében előforduló minden fontosab mozzanatról a »Magyar Közigazgatása czimü szaklap szerkesztősége a t. czim s az illető jegyzők által időnként értesíttessék. Ezen felfogásom alapján felhívom, felkérem tehát t. czimet, hogy hatósága területén a szellemi támogatás érdekében minden intézkedést tegyen meg, — felkérem továbbá a t. czimet, hogy az ide zárt előfizetési felhívást melegen ajánló körlevele kapcsán, a községekkel sürgősen közölje és hasson oda, hogy ezen hézagotpótló szaklapunk a közigazgatás fejlődésénekérdekében minél szélesebb elterjedést nyerjen, kijelentem, hogy a mennyiben a községek ezen szaklapra előfizetnek az előfizetési díjnak a számadás során leendő elszámolását a törvényhatóság figyelmébe ajánlani hivatalos kötelességemnek ismerendem. Az előfizetési pénzek hivatalomhoz mielőbb beküldendők. Veszprém, 1885 január hó 10-én. alispán. A pápai casinó története. Irta, és a casinó SO éves jubileumán felolvasta BOCSOR ISTVÁN, kir. tanácsos. (Vége.) Az ujraalakulás óta 30 év telt el. Hosszú idő kétségkívül, de rövid és sovány a casinói élet nyilvánulásaiban. Az ostromállapot mindent elnémított. Társadalmunk összevissza ziláltatott. Idegen elemek fúródtak beljébe. A régi, rokonszenves elemek vagy elköltöztek tőlünk, vagy elhaltak, vagy búsongva magányba vonultak. Őszinteség, rokonszenv, bizalom, barátság, összetartás ismeretlenek, szabad vélemény elfojtva voltak. A társadalom e szomorú állapotán segíteni megkisérlette casinónk. Mindjárt újraalakíjlásakor szál'ása termeit kiföstetvén s csinosb bútorokkal ellátván, ezekben hetenként zenével, szavalattal, s tánczczal összekötött reuniokat rendezett. A reuniok kedvesen fogadtattak. Mert a látogatóknak kevésbe kerültek, mert bennök a háziasság kiküszöbölte a luxus méregdrága sallangjait s mert akkor csak is ezek voltak az egymáshoz közeledésnek, a bizalmasb társalkodásnak, a kebel feltárásnak egyedüli tűzhelyei. Azonban e kísérlet csak kezdet maradt. A következő évek már tétlenségbe, sőt ismét szétszakadásba sülyedve találják egyletünket. Hihetőleg az ide is belopódzott Bachkorszaki elemek, s később tán a követválasztások a polgárokat egy külön polgári kör alakítására, s ezzel casinónkkal szemben ismét feszült állás elfoglalására vekise csip met bbike a zöldesszürke királyka és andalító . . . csip . . . csip . . . szavával uj szerelvall kis feleségének! Érti a széptevés módját a kis csintalan, mert ha barna szemecskéjével reánk kacsintgat, bizony mi is megszeretjük. De odahagyják az erdőt a rigók is és nagy csoportokban kóborolva keresik a bogyókat. A fenyő'- és éneklő' rigó, „fenyves madár" név alatt kerül a vásárra. Hálókkal meg hurokkal fogdossa őket a felvidéki tót suhanc. Hiába! akad sok go- . urmand, kinek a „krametsvogel'

1 evésében telik öröme és megharagudnék a vendéglősre, ha e hasznos madár nevét nem találná ott az ételnévsorban. Az erdei pintyőke is elbúcsúzik mohokkal és zuzmókkal kirakott fészkétől, mert kikopott a káros hernyók pusztításából, most olajos magvak után látna, ha találna valamit. Eddig nekünk szolgált, s mi nem vehetnénk neki kis kendermagot ? A vidám aranysárga sármányok is itt röpködnek a kertekben, majd a puszta szérűn sürögve forogva nagy bizalmassággal közelednek hozzánk. S vájjon mivel hálálja meg az ember ezt a szép vonzalmat ? Hurkot vet ki és azzal fojtja meg a hasznos kedves kis madarakat. A kertek sövénye mellett a bogácskóró ágai között, szomorúan húzódik meg a tarka-barka ruhás vörös csákós tengelic. A szegény verebekre kigyót békát kiált a világ, pedig a hol nem igen szaporák, kár ezt tennünk, mert ha megmenekülnek ellenségeik elöl s a tél szigora nem fog ki rajtuk, kora tavaszszal ezerszeresen meghálálnák a vendégszeretetet, ha néhány szemecskét vetnénk nekik. Mikor a szegény madárkák szomorkodnak, dideregnek s kis fejüket szárnyuk alá dugják, akkor csapnak le közéjük a ragadozó madarak. „A görény és menyét pedig éjjel fojtják meg őket szenderükben, mikor talán a rkiállott napi. szenvedésük után szép meleg tavaszi napokról álmodnak."