Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-05-10

jVlegj elexiiic Mi n d e Ii vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levdek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l ap SZERK h iv a fal á b a (Ó - k o 11 ég i u m é p ii! c t) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési d.xjalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt£0 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után S kr, nyilttérben 25 krajczárral szánntainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak* s hirdetések a lap KIADÓ hivalalába (ref. főiskola nyomd áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A hivatalos lap folyó hó 3-iki száma ^ |*| a következő legfelsőbb kir. kézhv.tot közié: |«| || A belügyminisztérium vezetésével meg- || **f bizott magyar miniszterelnököm előterjeszr

>ptése folytán, gróf Esterházy Móriczot^ VesznrcmmegYß főispánjává nevezem ki. 4# Kelt Neubergben, 1885. évi ápr. hó 27. £j f\ FERENCZ JÓZSEF s. k. f$ |V Tisza Kálmán s. k. \l közöljük főispánunkat! Veszprém vármegye közéletére fontos és nagy horderejű esemény következett be azon, egy idő óta a helyi és országos lapokban előre jelzett s most örömünkre bekövetkezett tény által, hogy 0 Felsége, koronás királyunk f. évi ápril -•hó 27-éről kelt rendeletével, galanthai és fraknói gróf Esterházy Móricz cs. kir. kamarás urat Veszprém megye főispánjává nevezte ki. Sok követelmény van csatolva a főispáni álláshoz, annál fogva, mert mig egj'i-észről bizalmi állás ez a kormány irányában s igy czélszerüen oly egyénnel tölthető be, ki vagyoni tekintetben független levén, attól bármikor érzékeny veszteség nélkül megválhat; másrészről pedig méltóság és nem hivatal s igy minél kevósbbé van munkaköre a rendszeres és folytonos tevékenység határai közé szabva, annál inkább feladatává válik az, hogy a megyei tisztikar tevékenységének ellenőrizése mellett, társadalmi befolyása által a közéletnek minden téren lendületet adjon, s tekintélye által az állami közigazgatás és megyei önkormányzat érdekeit összhangzásba hozza. Ezek alapján fejlett ki nemzetünk alkotmányos életében azon százados gyakorlat, hogy mindig a legelőkelőbb szü-' letésü, legtekintélyesebb vagyoni állású, a társadalmi közéletben nagy befolyással biró megyei birtokosok neveztettek ki a főispáni állásra, mint akikről a kormány feltehette, hogy mig egyrészről társadalmi állásuknál fogva képesek a közélet vezetésére és irányzására, addig másrészről mint megyei birtokosok amellett, hogy a viszonyokat és egyéneket ismerik, birják a közönség bizalmát is, birtokuknál fogva osztozván a többi honpolgárokkal mindazon előnyökben és hátrányokban, melyeket az állami és törvényhatósági intézkedések létre hoznak. Hogy ezen elvek mennyire áthatották a nemzetet, mutatja egyrészről az örökös főispánságoknak felállítása, másrészről az adminisztrátori rendszernek gyűlöletessé levésé, melyek közül az előbbi még a fejedelmi hatalom elé is gátot vetett, hogy a gyakorlattól eltérhessen, az utóbbit pedig ezen elvek megtagadása hozta létre. Őszinte elismerésünket nyilvánitjuk a magyar királyi kormány irányában, hogy különösen most, midőn Veszprém megye főispáni székét oly egyen elveszítése után kellett betölteni, a minő boldogult Báró Fiáth Ferencz volt, kiben az ezen álláshoz megkívántató tulajdonok oly szerencsésen és hiány nélkül találkoztak: figyelmét ifjú Gróf Esterházy Móricz úrra irányzá. Az ifjú grófnak, most már szeretett és tisztelt főispánunknak társadalmi állása, a közügyek iránt való eddigi érdeklődése, általán ismert nemesszivüsége és jótékonysága, boldogemlékű édes atyjának a tűrni és áldozni kész hazafiságban előtte és előttünk álló ragyogó példája, elegendő biztosítékot nyújthatnak az iránt: hogy 0 Méltósága új állomásán a helyzet magaslatán fog állani s azon feladatnak, melyre 0 Felsége és a kormány bizalmából vállalkozott, meg tud és meg is akar felelni. Önálló gondolkodásánál s egyenes jelleménél fogva megvágjatok győződve, hogy 0 Méltósága a közügyek vezetésénél mindig alapos tájékozottsággal fog eljárni, a közérdek embereit az önérdek embereitől mindig megfogja különböztetni, az őszinte vélemény nyilvánítást sohasem fogja roszakaratu támadásnak venni, a személye iránti valódi szeretetet és tiszteletet az alacsony hízelgéssel nem fogja összetéveszteni. Ezen alapra támaszkodva üdvözöljük ifjú Gróf Esterházy Móricz urat újonnan elfoglalandó nagy fontosságú állásában, ez alapon reményijük és várjuk az ő közreműködésétől megyei köz és társadalmi életünknek egészséges tovább fejlesztését s erre épitve állítjuk, hogy őt működésében mindazok, kik niegyénk közérdekét szivükön hordják, odaadó buzgósággal s kivétel nélkül togják támogatni. Azon tér, melyre, a föispánság elvállalalása által Ö Méltósága lépett, méltó az ő állásához, helyzetéhez, családi hagyományaihoz, mert rajta a haza, a varmegye iránt elévülhetetlen érdemeket szerezhet s mindazoknak kik 0 Méltóságát eddig a közügyterén működni látták és tisztelni tanulták nagy örömére szolgál, hogy Ö Méltósága tehetségeit és képességeit állandóan a közügy javára határozta értékesíteni. Méltó tehát azon öröm, mely e nagy jelentőségű tény alkalmából ugy megyénk vezérférfiainak, mint Pápa város polgárainak keblét eltölti, s melyTARCZA. A BÚSULÓ BETYÁR.*) — Volt nekem egy szép szeretöm de régen . . Nincsen olyan fényes csillag az égen. Hejh csapláros megin' üres az asztal ?! Csak az a bor — csak az a bor, ami engem vigasztal. — Vén cimbalmos mély álmából felébred, Nem is kérdi, tudja ö már mivégett. 3 száraz fáján olyan búsan pöngeti: Bogár szemű szép csaplárné, gyöngyvirágom [gyere ki! — Könyökére hajtja fejét a vendég, Fogy az ital, helyette uj jövend még. Hej csapláros! van-e kendnek jobb bora? Verd csak végig száraz fádat, igyál öreg cimbora. Egyre jobban beszédes lesz a vendég, Fogy az ital helyette uj jövend még. Verd csak pajtás! mintha tudnád a bajom . . S egyet isznak, még busábban zeng bong rá a [czimbalom. — »Volt nekem egy szép szeretőm, de regen« S könnyű csillog két nagy setét szemében. Volt nekem egy . . rajtam szárad a vére . . Most is éget . . érte juték a vármegye kezére. — Én istenem, mért is hogy ugy szerettem! De beborult a magas ég felettem. Sírba vitte öt is aztán a bánat. . . Kinek szeme fénye voltam, szegény édes anyá[mat . . . •Minek is van sziv, s a szivben szerelem«! Mint az árnyék, lépten nyomon megjelen. Majd ha pedig — karjára vesz az álom: Magam ismét — ott pihegő keble felett találom ... *) Részlet a ^Puszták ./fa" költői beszélyből. Érzem tüzét forró édes lehének, Dobogását olvasgatom szivének, Át ölelem . . . vissza csókol magától: — S reám borul göndör haja, mint egy fekete [sátor. . . . — Egyiket sem kínálja már a másik, Együtt isznak, de hajnal hasadásig, S reszket a hur, mint a levél az ágon, »Szeretlek én egyetlen egy virágom*.! Soos £ajoi>. A VÁRÓTEREMBEN. E. Mihály után: Etelke. Nagy tágas terem puszta és üres, üresek még azok a kopott vörös plüsch padok is, melyek a fal mellett végig nyúlnak, a falon függő félig elhalványult, keskeny arany keretbe foglalt tükrök, megszámlálhatatlan mennyiségű fekete útitáska, szürke plaid tekercsek egymásra halmozva, messzebbről nézve ugy veszik ki magukat, mintha egy egészet képeznének; saját szerény kis csomagomat a márvány utánzatú párkányra helyeztem szemben az egyik tükörrel. De van itt még más figyelemre méltó tárgy is és nem érdektelen tárgy: a nagy inga-óra, melynek perez mutatója ugráló mozdulatokkal halad előre, mig az órát jelző ugy áll a helyén, mintha gyökeret vert volna. Husz perez! mily gyorsan elmúlik husz perez, a rendes napi foglalkozás közben, de mily óriási hosszú időnek tetszik az, ha az ember igy szemben ül az órával és várja a perczek múlását! Husz perczczel elébb jöttem s várakoznom kell, a mig a posta vonat elindul, no de ezt könnyebb elvárni, mintha csak egy perczozel is megkéstem volna s az is bizonyos, hogy életemben már sokkal több kellemetlen órát töltöttem el várakozásban, mint ez a mostani. Ha valamely hires orvos, fogmütö vagy fényképész szalonjára gondolok, a kik esetleg mind el vannak már foglalva oda érkezésünkkor, s várakozni kell náluk az alkalmas pillanatra !... Hát mikor meg a barátságtalan vámhivatalok uticsomag vizsgálására várakozunk! vagy egy napok , hetekig elmaradó kedves levél érkezésére !!! a mely csak nem akar jönni, bármily nehezen váratik J Gondolataim ilyen menetét követve csakhamar rá kell jönnöm arra a valóságra, hogy életünk nagy részét valamire való várakozással töltjük el s bátran nevezhetnök a világot egy nagy váróteremnek s ha valakinek semmi, de semmi várni valója sincs itt,— sem öröm, sem bánat, az már el van készülve arra, hogy ezt a földet el hagyva megtegye a legnagyobb, az utolsó útját! Lám a tehetetlen kis gyermek már várakozik arra a párolgó, forró levesre, a mit hütenek számára, s mikor egy kissé nagyobb, akkor várja a legközelebbi Karácsony est eljövetelét, várja a nagy bábut, melyet akkorra Ígértek neki; később azt várja a kis leány, hogy mikor lesz befonható hosszúságú a haja, s a most szerte szét repülő szálak mikor lógnak fonatokban, a kis flu várja, hogy mikor kapja az első csizmát! Szegény fiu, mikor ezekbe a forró vágygyal óhajtott első csizmákba jutottál, azután kezdődik csak el számodra igazán a várakozás 1 mely mind feszültebbé, mind izgatottabbá válik. Elkezdődik az iskolába járás; várod az első vizsgát: váljon hogy fog sikerülni ?! »Mar alig várom« mondogatod, azután jön az aranyos szünidő, melyet még nehezebben vársz, a tan-évek befejeztével; majd a katonai szolgálat megkezdését várod, azután a hivatalba lépést, melyen életpályád uj szaka nyilik. Később különféle' körülmények adják elő magukat, áthelyezés, előléptetés, vagy más változás hivatalos életpályádon," melyet igen feszülten vársz, hasonlóan a sik tengeren járó tengerészhez, ki alkalmas légáramlatra vár. Ha az irodalom munkása vagy, akkor tudod mit tesz az: hetek, hónapokon keresztül várakozni, mely müved felett itél. Nagyváltozatosságú várakozásid közben a a szerelem, ez a szárnyas kis istenke is elröppen melletted, s ha nyilával megsebez — e sebre való gyógy ir megnyerésére: is — mint minden szegény betegnek — vajmij nehéz a várakozás. »Oh tanits a nyjugalomra és reményre!« mondja a régi dal, de épen úgy mondhatnók azt is, hogy »tanits nyugodtnak lenni és várni!« Azonban nem, minden í várakozásnak kísérője a remény, de azért akár örömteljes izgatottságot, vagyi, gyötrő félelmet, kis lelkű csüggedést keltsen is majd lelkedben az a távolról jövő hir, melyre annyira várakozol, nem szűnsz meg izgatottan várni annak érkezését, épen mint én várom a vőnek mi is kifejezést adni óhajtván, kívánjuk , hogy Gróf Esterházy Móricz urat, mint tisztelt és szeretett főispánunkat az Isten igen soká éltesse! Megyénk uj főispánja. Nagy örömmel vette Pápa város közönsége azon nagy fontosságú hirt, hogy Veszprém megye főispánjává Gróf Esterházy Móricz, cs. kir. kamarás ur neveztetett ki; ápril 27-én Neubergben kelt a legfelsőbb kézirat, s május 3-án közölte a hivatalos lap, melynek megjelentével, Pápa város nevezetesebb házain is megjelentek a nemzeti lobogók, három napon át hirdetve a diadalt, hogy a ki Pápa város első polgára volt eddig, e naptól kezdve a megye első méltóságát is viseli. A fiatal Gróf 1856-ban született, s ha azt irjuk, hogy első szülött fia néhai Gróf Esterházy Pál cs. kir. kamarás, s 1848-iki honvéd ezredesnek, később országos képviselő, s v. b. t. tanácsosnak, tudjuk és érezzük, hogy oly nevet emiitünk, melyre Pápán mindenki, a hazában pedig száz ezrek kegyelettel emlékeznek és jól esik a költő jósló szavaira gondolnunk, hogy »sasnak csak sas fia születhetik.* Gróf Esterházy Móricz 1877-ben atyja halála után, mint a megye első virilistája, átvette Pápa-ugodi hitbizományi urodalmát, mely a megyének V

15 részét foglalja el, s élénk részt vett Veszprém megye közügyeiben, elnöke lett a gazdasági egyesületnek, — föengedményese a pápakeszthelyi vasútnak, — védnöke és főrészvényese a pápai állandó színháznak, —. és Pápa városában nincs egylet és társadalmi intézmény, melynek elnöke, védnöke, vagy buzgó jóttevője ne volna; jó szivét és áldozatkészségét hirdeti a városban és a járásban, hol példányszerülég kezelt birtokai vannak, minden iskola és középület és minden szűkölködő, ki segélyért hozzá f°rdul. Pápa városa és vidéke lelkesedéssel üdvözli e kinevezést, s féltékenység nélkül osztja meg a megyével azt a férfiút, kinek elve az, hogy »ne múljék el nap, jó tett nelkül« és hálás érzülettel vagyunk a legmagasb bizalom, s azon nagy államférfiú tapintatáért, ki nekünk a legjobbat valasztá ki. Három szomszéd megyében ül a főispáni széken immár három történeti név viselője: Esnat érkezését ebben a nyomasztó legü váróteremben. S mégis ha férfi vagy, hatalmadban van ura lenni sorsodnak; gyakran kezedben van, hatalmadban áll a kinos hosszú várakozást egy erélyes tettel megrövidíteni; abban külön vonatot is rendelhetsz magadnak, melylyel átrepülj életed viharos, veszélyes utján. De mi szegény nők ugy illik, hogy nyugodtan várakozzunk az előirt olcsóbb utazási alkalmatosságra, a mi életünk főfeladata csak a várakozás volt és marad ! Meghúzzuk magunkat s várjuk azt a csengetyü szót, mely a mi vonatunkat jelzi. Ha a leányka már elég soká várakozott a játékszerekre, nyalánkságokra s játszótársakra: akkor várja az első hosszú ruhát, azután a kis arany órát, az első bált; — na, nemsokára meg következik a leendő kérő várása. Itt ugyan a hasonlat kissé sántit, mivel ez utóbbi nem hasonlítható össze a vasúti váróteremben várakozással, mert akármilyen unalmas is az itteni várakozás, a várt dolog mégis elérkezik; ha ma nem indulna is a kitűzött irányba vonat: holnapra, vagy majd másnapra lehet halasztani utunkat. A boldogságra való várakozással azonban egészen másként van a dolog! ez nem jön a kijelölt időre, gőzerővel; gyakran elmarad hosszú időre! vagy örökre is . . . mi történik akkor ? . . A ki elég értelmes, az iparkodni fog a boldogságot — legyen az szerelem, gazdagság, méltóság, kitüntetés vagy bármint nevezzük is — csak ugy venni, mint egy kedves meglepetést; mintha e földi jók bírására nem is tarthatna semmi igényt sem. De térjünk vissza leányainkra, kiknek túlnyomó száma, tétlenül, unalomban tölti élete nagy részét, várva a férjnek valót, s kik mi nden alkalmat megragadnak, hogy csak ennek a kinos várakozásnak véget vessenek ; szeretném arra kérni az anyákat, hogy értessék meg leányaikkal, tanítsák őket reá, miszerint a férjhez menetel, bár a legszebb hivatás — de nem az egyedüli életczél, — melyet a természet kijelölt a nőnek, sem pedig az egyedüli boldogság a földön; hányszor hallja az ember ifjú leányok ajakáról »majd ha én férjhezmegyek!« mintha ez az eset egyéb se volna, csupán csak idö kérdése; sokszor hallottam azt a kérdést, hogy ez vagy az a másik »miért nem ment férjhez ?« s a kérdők szentül azt hiszik, hogy valami rendkívüli oknak kellett 19