Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-05-03

jMegJeletxilc Minden vasárnap. Közérdekű surcrós közlésekre koronkinl rendkívüli számok is ada'névk ki. Bérmenteilen fevilek. csak ismert kezektói fogadalmak cl. Kczirah-k nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a / a p SZERK 1> i c a I a l á h a (0 - k o fl é (j i u in é /.• .i i <-J) küldendők. Előfizetési dijait. •Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt SO krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSÉÉ r hasábos petit sor térfogata után j kr, nyiliterben 25 krajczárral számítóinak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fői s k 0 l a JI y 0 m d áj aj küldendők. Pápa város hatóságának és több p á p s i, s p á p a v I d c fc I c S y e s ü ! e l n e k hí v a t a I o s k ö z I ö n ye. jßC AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁST ^tegnap nyitotta, meg Ö Felsége a királya® hl és a ironörökös! $1 H Az egész Euró p a. képviselve volt e fé- j j II nyes nemzeti ünnepünkön, mely mindenha í| $\ győzelmi hirdetője lesz magyarság eul- J\ I turai fejlettségének. Bizonysága lesz, hogy J a magyarban van erő élni; van erő fejlődni, %• v haladni; s van erő kivívnia miiveitcultur K

* népek elismerését. ^ Legyen dicsőségére, hasznára ha- $1 W zánkuak e, kiállítás, melyet megnézni jf j J tartson minden magyar ember, ki te- J h/® uet

's hazafias kötelességnek! w y ^^^^ -•- « Kevés ország van, mely folyó vízzel annyira megvolna áldva, mint Magyarország. Valóságos természeti előnye ez hazánknak, kár, hogy eddig, annyi és annyi évtizedeken keresztül nem tudtuk azt okosan felhasználni. A folyóvizekben rejlő mozgató erő, a gépek, ipartelepek, bányamüvek, s effélék működésben tarthatására jobban lenne felhasználva mindenütt más országban, mint nálunk, — s e mellett rég el lett volna vezetve a gazdaságra kártékonyán ható viz. Mindez azonban el nem érhető addig, mig nincs alkalmas módon a viz és a vele összefüggő területek haszna, a hozzájuk való férés, a velük való bánás törvényhozásilag szabályozva. Törvényhozásunk különben több Ízben foglalkozott viz ügyekkel. De az eddigi törvények majdnem kizárólag csak a gyakori vizáradásokra és az ezzel járó veszélyekre vonatkoztak. Mindez azonban nagyon természetesen csak specialis intézkedés volt, de nem oldotta meg korántsem az egész kérdést. Szükség volt tehát egy rendszeres vizjogi törvényt alkotni, mint ez más államokban régen behozva van. E törvényben főelvekként ki kell mondva lenni, hogy az annak a czélnak feleljen meg, hogy a létező vizek és a bennök fekvő, akár termő, akár mozgató erő a lehető legnagyobb mérvben kihasználható legyen, s hogy a vizek használása és szabályozása a közgazdasági viszonyok előnyös fejlődésérc vezessen. Meg kell határozva lenni, hogy a vizek hogyan vehetők használatba egyesek által, s hogy az állami hatóságok miféle ellenőrzést gyakorolhatnak. Legelső elv azonban, mely a törvényben sértetlenül álljon fen, az, hogy az eddig jogosan szerzett vízhasználatok a jövőre is fentartassanak. A vízhasználatra nézve nem igen lehet különbséget tenni, egyenlőnek kell tekinteni az ipari, bányászati és a mezőgazdászat! használatokat. A foly óknak hajózásra, vagy tutajozásra való használata semmiféle más vízhasználati jog által nem korlátozható. Ez utóbbi annyira fontos, hogy a közgazdaság nagy fontosságú emez elvének sikeres keresztül vitele azt.ds követeli, hogy a többi használatok lígy alkalmaztassanak, hogy általuk valahogy a hajózás gátolva ne legyen. Nem kevésbé nagy fontosságú azon elvnek is kimondása, hogy a vizvezetésre, valamint általában a viz használására nézve az illető telkek szolgalma igénybe vehető legyen. A vizhez való hozzáférhetőség persze szükségessé teszi azt, hogy a közbeeső tulajdonosok tűrni tartozzanak az átvezetést. Ezekben soroltuk elő igazi „száraz" rövidséggel az alkotandó vízjogi törvénynek szerintünk egyedül helyes főelveit. E törvónynyel újra egy darab „Ázsia" esik le államunk testéről, hogy megezivilizálódva, megérdemlett helyet foglaljon el a modern jogállamok diszes sorában. fa A Wemzethez! Hazaszerte ismeretes dolog, hogy a napokban megalakult Kolozsvártt az Erdélyrészi M. Közművelődési Egyesület a magyar elem fentartása, a nemzeti szellem ébresztése s a magyar állameszme védelme cs erősítése czéljából. Nem tagadjuk, hogy első sorban társadalmunkat sújtja a felelősség a nemzettest egy részenek számos megyénkben történt elporlódásaért; hogy régi idők óta megrögzött közönyösségben összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni, élve-temetke/.ését; de másfelől arról is megvagyunk győződve, hogy a letűnt nemzedékek eme régi bűnét mai társadalmunk van hivatva erényeivel, s hősies erőfeszitésével helyre hozni. Mindnyájunké a nemes feladat, vállvetett munkával, kitartó hazafisággal megakasztani fajunk pusztulásának végzetessé válható eme folyamatát. A szószék a maga tettrebuzditásával; az iskola a maga tanításával és nevelő hatásával; a községek és megyék értelmisége erélyök legjavával; e haza minden nagyja kicsinje vagyoni tehetségéhez mért áldozattal lásson munkához, hogy megmentsük, megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben, a mi megmenthető és megtartható. Elvégre észrevettük, hogy immár ütött a cselekvés és a kitartó hazafiság órája, s egyesületünk f. hó 12-én e hazarész vidékeinek nagyszámú képviselői közreműködésével épen a végre alakult, hogy az önvédelem nemes és a közművelődés eszközeivel folytatandó nagy munkáját tervszerűen megkezdje és isten segítségével és az egész haza támogatásával diadalra segitse, mert társadalmunkat hová-tovább mind jobban áthatja az a nézet, melyet Kossuth Lajos nagy hazánk fia, egyesületünkhöz intézett szózatában igy fejezett ki: »minden talpalatnyi térrel, melyet itt a magyarság elveszít, hazánk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.« Abban a reményben bocsájtjuk ki e felhívásunkat, hogy minden község, testület s általában e haza minden fia és leánya, tehetsége szerint jó szívvel járul az együttes cselekvéshez s nem engedi, hogy erdélyi hazarészünk sMagyarország jobb keze« magára hagyottságban megbénuljon. Örökös tag mindazon jogi személy, vagy testület, mely legalább 500 frt alapítványt tesz s ez alapítványt 5 év alatt lefizeti. Alapitó tag, ki legalább 100 frtot készpénzben, ovadékképes értékpapírban vagy kötvényben befizet. A befizetés legkésőbb 5 év alatt történik; addig 5%-os kamat fizetendő. Rendes tag, ki magát 6 évre évenkénti 2—2 frt fizetésére kötelezi, vagy a ki ugyanezen időre egyszerre 10 frttal megváltja, e kötelezettséget. Pártoló tag, aki aláírással legalább 3 évre évenkint fizetésére kötelezte magát. Pártoló tag szavazattal nem bir. Netaláni adományok is elfogadtatnak. Aláírási iv a »Papai Lapoks szerkesztőségénél is van letéve. Kolozsvártt az Erdélyrészi M. Közművelődési Egyesület Ideiglenes Választmányának 1885. április hó 19-én tartott üléséből. Sándor 3óz>i>&^ %aii<yc díátofy, titkár. elnök. A vidék hangulata a kiállítási sorsjegyeket illetőleg. Ujabb időben divatossá vált Budapestet a ,1a Paris' Magyarország korlátlan urává tenni, s igy nem egyszer megtörténik, hogy az elkényeztetett főváros érdekének az egész ország érdeke alárendeltetik, pedig Budapest nem azon főváros — fájdalom — mely a magyarság jellegét Magyarországon a külfölddel szemben a nemzet megnyugtatására ragyogtatná. Igaz, úgy van, hogy sok történt e téren is rövid pár év alatt; de hogy még több a kívánni való, ezt mi vidékbeliek is érezzük, kiknek talán némi joguk is van fővárosuk fejlődését és szereplését figyelemmel kisérni; azért az orsz. kiállítási bizottság által kirótt ujabb adó felett szabad legyen nekünk is nyilatkozni, — annyival inkább, mert a bizottság védelem szavai a kétely és félreértés útját bevágják. Uraim, mi milliókat áldoztunk, hogy Budapest nemzeti büszkeségünk Mekkája lehessen; a szegény ember elárvezett utolsó vánkosának filléreiből nyerte a sugárút büszke lételét, s a monumentális országház ragyogása nem egy vidéki család elzüllöttségének lesz halotti fáklya fénye, söt maga a kiállítás dicsősége is a nemzet számlájára kacsingat. Most az egyszer volt alkalma a fővárosnak igy szólni a vidékhez: Elismerjük áldozatkészségteket, megköszönjük rokonszenveteket, feltárjuk kapuinkat, kiegyengetjük útjaitokat, elkövetünk mindent, hogy megkönyitsük zarándoklástokat szeretett fövárostokba, lássátok miért áldoztatok! S mindezek helyett a modern vendégszeretet igy kiált elénk: Jöhettek megnézni felpiperézett s nagy világivá lett fövárostokat, de lássátok a magyar vendégszeretet csak a bárgyú TÍRCZA. (felserdült leánykának/) Ki fakadt a rózsatö bimbója, Díszeleg már a nyiló virág: Utolérted az időnek szárnyán Te is már a nagy lányok sorát. A gyermekből hajadonná nőttél, Gyermek babád tehát letevéd. Mi fogja majd, óh leányka, mert kell, Hogy valami betöltse helyét. Gyermek évid boldog korszakában Mely nyugodott élettelenül, Szivecskéd kezd játszani most, és tán Más sziveket vesz játékszerül. Óh! de kérlek, ne használd, leányka Játékszerül másnak a szivét; Lásd kényes ez, mint üveg törékeny, S össze nem forr, ha ketté törék. Van számodra nemesebb mulatság: Ápold szeresd a virágokat; Testvérid ök, s ezeket szeretni Szép lélekre, jó szivre mutat. Virágos kert a te szivecskéd is, S a mely nélkül e kert dísztelen, Majd kinyiP benn, ápold csak hiven, e Szép virág: ?z égő szerelem. S majd ha jönek illatára méhek: Ifjú lelkű deli honfiak, Add át köztük a Iegérdemesbnek Jutalomul szép virágodat. Párisi tárcza. Paris, 1885. április 23-án. (A budapesti kiállítás cs franczia vendégei. A republikánus gárda tís zenekara. Fényes estély Munkársynál. Festészet cs az erkölcsi <5s politikni rendőrség. A rendőrfőnök lekőszÖnésc. l'erry St. Diében. Népszerűség és fütty. Féuri házasság. Színházak ) Mire e levelem nyomdafestéket és napvilágot lát, hihetőleg már meg lesz nyitva a budapesti kiállítás. Sok szerencsét hozzá a magyar iparnak, noha nem egészen bizom jó kivánatom teljesülésében, a budapesti kiállítás rendezői nem árultak el valami rendkívüli ügyességet. Ha a kiállítás egyik czélja az volt — és úgy hiszem annak kellett lenni, — hogy a magyar ipar fejlödöttségének mai stádiumát, ne csak a magyaroknak, akik anélkül is ismerik, hanem főleg a külföldnek bemutassa, akkor már jó előre is sokkal nagyobb mérvben mint történt, kellett volna gondoskodni arról, hogy a külföld közönsége tudomást vehessen arról, hogy 1885-ben általában lesz kiállítás Budapesten. Pár sornyi hirdetés, egy két lap legutolsó oldalán még nem elég az üdvösségre. Tájékoztató czikkeket kellett volna közölni a legolvasottabb lapokban. Igaz, hogy ez nagyobb kiadást vett volna igénybe, de többet jövedelmezett volna. Jó lelkiismerettel mondhatom, hogy itt Parisban a köztünk élő néhány magyaron kivül a nagy közönség édes keveset tud a mi kiállításunkról, a kereskedelmi és iparos világ pedig épen semmit. Összesen néhány iró és művész, kiket Pázmándy Dénes toborzott össze, látszik elhatározva lenni, megnézni a legelső magyar kiállítást, ha ugyan ők is mást nem gondolnak, mire a dolog kenyértörésre kerül. De a párisi irók és művészek közt minden esetre fog találkozni néhány oly lelkes magyar barát, kik hazánkat meg fogják tisztelni látogatásukkal. Hiszen a magyar vendégszeretet a francziákkal, soe nálunk oly rokonszenves néppel szemben, hase hazudtolta meg magát. Tervben volt bevinni Francziaország legjobb zenekarát is, a republikánus gárda művészeit. Karmesterük az elszászi származású Wegde minden követ megmozdított, hogy a nevezett müutazás elé görditett akadályokat elhárítsa. Nem tudom mennyiben lesznek legyözhetök az otthon előállítható nehézségek. A 75 tagból álló zenekar elszállásolása már magában is elég gondot fog adni, mert a gárda zenészei legnagyobb részt nem katonák (noha hivatalos működésükben egyenruhát viselnek) hanem polgári állású egyének, vannak köztük konzervatóriumi tanárok és a különböző operaházak zenekari tagjai. Szabad utazáson és lakáson kivül npponkint minden egyes zenész 20 frank tiszteletdijat kapna, s ezen fölül osztalékot a tisztajövedelemböl. Nem tudom, van-e Budapesen oly nyári helyiség, mely ily nagy költséget megbírna, abban azonban nem kétkedem, hogy a magyar közönség örömmel fogadná és lelkesülten megtapsolná a franczia zenekart nemcsak művészetéért, de azért is és főleg azért —' mert franczia. A francziák különben megismerkedtek a magyar vendégszeretettel, nemcsak nálunk otthon, hanem Parisban is. JA párisi társaság szinejava éppen három nappál ezelőtt élvezte Munkácsy Mihály fejedelmi vendéglátását a magyar művész fényes palotájában, melyet legalább is leírások utján mindenki ismer széles Magyarországon. Képviselve volt ott az arisztokráczia minden faja, a szellem, a születés és a pénz arisztokrácziája. A tágas termek, melyekben milliókat érő műkincsek vannak felhalmozva, alig birták befogadni a vendégek nagy tömegét, mert hiszen annyira vágyik jmindenki részt vehetni Munkácsy hires estélyein, hogy a meghívókat, ha pénzért áruitatnának, mint a páholy jegyeket a nagy opera vagy Théatre drágábban vásárolnák, Fran9aise prémiérejeilíez. Mondanom se kell, hogy a mulatság ép oly élénk mint pompás volt. Munkács)' bir azon ritka tulajdonsággal, hogy körében mindenki jól és fesztelenül érzi magát és a társadalmi állás különbségeinek kiegyenlítésére nincs alkalmasabb talaj egy nagy művész szalonjánál. Sűrű megbeszélések tárgyát képezte ezen estélyen egy esemény, mely nagy feltűnést kelt a művészi körökben. A május elsején megnyílandó mükiállitásról visszautasították két hírneves festesz képét és pedig az egyiket erkölcs-rendőri, a másikat politikai rendőri szempontból. Az első egy épp oly kinos, mint kényes képet ábrázol. Egy férj rendőri assistencziával berontott vetélytársa lakására, tudván, hogy neje ott van. A rendörök éppen feltörtek egy falszekrényt, melyből a nő minden félreértést teljesen kizáró pongyolában lép ki. Két csendőr karon ragadta a vetélytárst, íci dühtől sápadtan fenyegető mozdulatot tesz a kíméletlen férj felé. A másik kép a kommüneburleszk apotheozisát ábrázolja. — A tárgyak megválasztásának helyessége felett mindenesetre lehet vitázni, de Munkácsyéknál az általános vélemény oda látszott hajlani, hogy a kiállítást rendező bizottság indokolatlan szigorral járt el, midőn a két műtárgyat visszautasitá. Szerencse, hogy e visszautasításban nem volt része Camescasse urnák, a mostani rendőrfőnöknek, különben-még rá találnák fogni, hogy azért köszönt le állásáról, mert a művészi közvéleménynyel ellentétbe jutott, holott lemondásának tisztán politikai oka van. Camescasse ur nem volt sem ügyesebb, sem ügyetlenebb rendőrfőnök elődeinél, de nagyon is határozott színezetű opportunista levén, a kormány részéről értésére adatott, hogy jó lesz leköszönnie, mert a mostani idők nem kedvezők a megbukott kormány párthiveire nézve. Tapasztalhatta ezt Jules Ferry is daczára* 18