Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-04-26
sen 14 frt a letéti napló 1423. száma alatt, — végre Purglt Sándor ur Kőkutról polöskei és vanyolai tüzkárosultak között egyenlő arányban leendő szétosztás végett mult hó 30-áu 10 frtol, a letéti napló 1398. száma alatt befizetvén; a letéti napló 1390, 1400, 1403, 1404, 1408, 1410, 1413, 1415, 1417, 1430, 1435, 1429, 1430, 1431 és 1436 folyó számai alatt összesen bevételezett 85 frt 56 kr, — továbbá a letéti napló 1396. száma alatt befizetett 12 fit 46 krból 6 fit 30 kr,— az 1398. sz. a. bevett 10 frtból 5 frt, — az 1416. sz. a. bevett 7 fit 81 krból 3 frt 94 kr, — az 1418. sz. a. befizetett 7 frt 10 krból 3 frt 13 kr, — végre a letéti napló 1423. folyó száma alatt befizetett 14 frtból 7 frt 39 kr, összesen 111 frt 32 kr, az az száztizenegy forint h a r rn i n c z k é t krajezár a letétből kiutaltatik s megyei főpénztárnok ur utasiltatik, hogy ezen összeget jelen végzés egy példánya kapcsán a pápai járás szolgabiróságához késedelem nélkül küldje meg. Horváth Lajos járásbeli szolgabíró ur pedig felhivatik, hogy a fenti 111 frt 32 kr könyöradouiányt a vanyolai tüzkárosultak között előző rendeleteim értelmében ossza szét s eljárása eredményét a mikénti kiosztást igazoló kimutatás felterjesztése mellett 8 nap alatt jelent-e be. Miről Kopácsy Árpád irt. főpénztárnok ur, a in. számvezetőség utján, Horváth Lajos járásbeli szolgabiró úr, Székes-Fején ár szab. kir. város tekintetes tanácsa és illetékes hatóságaik utján, tek. Purgly Sándor úr Kókutról, Nagy-Váz.sony, Papkcszi, Városlőd, Rátóth, Vilonya, Mencshely, Leányfalu, Soóly, Nagy-Pirith, K.-Pirith, Padrag, N.-Kamond, SomlyóVásárhely, Borszörcsük, Kis-Jenő, -Eöcs, Csékul, Teés, Olaszlalu, Lajos-Komárom és Dégh községek köszönetein kinyilvánítása mellett értesíttetnek. A r eszprém, 1885. évi ápril hó 14-én. Az alispán sorozáson. m. főjegyző. A vanyolai tüzkárosultak segélyezésére hivatalomhoz ujabban a következőktől érkeztek be készpénzbeli kegyes adományok: 1. Nyárád község gyűjtő ívén 6 ft 90 k. 2. Mezőlak község gyűjtő ivén 4 ft 99 k. 3. Békás község adománya — ft 60 k. 4. Békássy Károly földbirtokos ur 5 ft — k. 5. A tek. alispáni hivatal ' sz. a. v X. 1885. kelt végzése kapcsán a „Veszprémi közlöny" szerkesztőségétől 16 frt, Csögle községtől 3 frt60kr, Szilas-Balhás községtől 5 frt, Egeralja községtől 2 frt 35 kr, NagySzőllős községtől 6 frt 90 kr, a „Veszprém" szerkesztőségétől 6 frt 55 kr, összesen 40 ft 40 k. 6. A tek. alispáni hivatalnak a „Pápai Lapok" jelen számában közlött 6395. . ,. . . . - sz. a. kelt végzése kapX. 1885. csán érkezett Előző kimutatás szerint 111 ft 32 k. 879 ft 69 k. Összesen 1048 ft 90 k. Fogadják a kegyes adakozók a segélyzettek nevében kifejezett hálás köszönetem nyilvánítását. Pápán, 1885. ápril hó 25-én. Horválh Lajos szolgabíró. 21. szám. m. p. 1884. Veszprém vármegye magánpénztára választmányától. A veszprém megyei magánpénztárakra ügyelő választmány kezelése alatt levő ösztöndíj alapoknál egy évenkint 84 frt javadalmazással összekötött hely üresedésbe jővén — erre ezennel pályázat hirdettetik, — feltételek: í. Veszprém megyei illetőség, IL római kath. vallás, IFI. szorgalmat és előmenetelt tanúsító gymnasiumi bizonyítvány, IV. beigazolt szegénység. Megjegyezteíík, hogy a teljesen árvák — ezek után az atyátlan és végre az anyátlan árvák az élő szülőkkel birokkal szemben előuynyel bírnak. Az ezen ösztöndijat elnyerni óhajtó gymnasiumi tanulók kellőleg felszerélt kérvényeiket folyó 1885. évi május 31-ik napjáig alulírotthoz mint a veszprém megyei magánpénztárakra ügyelő választmány elnökéhez Veszprémbe cziinzetten annél bizonyosabban adják be, mert a később érkezendő folyamodványok figyelmen kívül hagyatnak. Kelt Veszprémben, 1884 évi november hó 27dikén tartott megyei magánpénztári választmányi ülésünkből. Szabó Imre, választmányi elnök. KÜLÖNFÉLÉK. — A »vörös kereszt egylet« helybeli fiókjának ma egy hete tartott szinházi estélye minden tekintetben fényesen sikerült, — s csak dicséret és elismerés illetheti az elnöknöt, Kiss Lászlóné urnöt, ki létrehozta ezt az élvezetes estét, — fáradságáért a szép siker az édes jutalom. — Tóth Dániel.né úrnő, ki a zongora kíséretet elvállalta, mely a szerepek közt bizonyára a legnehezebb volt, ez alkalommal is megmutatta, hogy melegen érdeklődik minden szép és jó iránt; a közönség a fáradhatlan kisérö iránt végül zajos tapsaival s lelkesült éljenzéssel rótta le az elismerés adóját. — Turnovszky Gyuláné urnö kellemes jelenség, s szép jövőre jogosító hanganyaggal rendelkezik; föllépte biztosan engedi reménylenünk, hogy hangversenyeinknek ezentúl ö is működő támogatója lend. Fehér Dánielné urnö könnyeden mozgott szerepében, s »Magyar nepdalai« kellemes hangjával nagy sikert arattak , ismételnie is kellett. A Marjolaine duett, melyet a két hölgy annyi bravourral énekelt, a kedves Kakuk-dal, mely oly hatással adatott elő, — néhány perezre egy sikerült operetté előadást varázsolt elénk. — Havassy Jenő úrról, kit sajnálatra méltó rekedtsége megakadályozott abban, hogy monológját elmondja, nem szükség többet mondanunk, csak azt, hogy szokott élénkségével játszta nehéz, néma szerepét az »Egy kis viharo-ban. Bakó József humoros szavalataival, Tóth Elemér s Klein József preciz játékukkal nagyban elömozditák az est sikerét. Végül még a Sextettet, s Szalóky Marci bandájának korrekt játékát — különösen a »Nyitány« nagy hatást keltett: — megemlítve azt hisszük elég hü képet nyújtottunk e szinházi estélyröl. — Színház után a Griflben gyűlt össze a vendégek egy része, s vacsora után az ifjúság rögtönzött egy kis tánezot, mely jó kedvvel körülbelül két óra hosszan tartott. — A székesfehérvári csendőr-kerületi , parancsnok Sönter Nándor őrnagy a mult héten városunkban volt. — A megye területén teljesítette hivatalos látogatásait, egyúttal intézkedett az iránt is, hogy L. Patonán pár hét alatt az uj csendörségi örs felállitassék. — Dr. Kemény szemorvos ur városunkból Győrbe költözött. Szívből mondunk »Isten hozzád«-ot a társasköreinkben kedvesen fogadott derék férfiúnak. — A lövölde mához egy hétre megnyittatik a lövész egylet tagjai részére, — a megnyitási ünnepély azonban pünkösdkor tartatik meg az egyletnek újonnan berendezett csinos helyiségében. — Felülfizetések a »Veres kereszt« egyleti ápril 19-iki szinházi estélyen. M. Gróf Esterházi Móricz ur 25 frt, M. Gróf Esterházy Móriczné urnö 20 frt, Néger Ágoston apát ur 5 frt, Fenyvessy Ferencz képviselő ur 5 frt, Wohlrab János ur 5 frt, Pentz József ur 2 frt. Pentz Józsefné urnö 2 frt, Maitinski Sándorné urnö 1 frt, özv. Kreiszler Józsefné urnö 3 frt, özv. Kluge Ferenczné urnö 3 frt, Gyurátz Ferenczné urnö 3 frt. Miszori Ferencz ur 2 frt, Schöpf Gyula ur 2 frt, Dr. Mathia János ur 1 frt 20 kr, Vid Károly ur 1 frt, Csizmadia Géza ur, Brünnböl 1 frt, P. S. 60 kr, összesen 81 frt 80 kr. A választmány jövő héten fogja a számadást átvizsgálni, A bruttó jövedelem 384 frt, a számadás jövő számban fog közöltetni és a tiszta jövedelem kimutattatni. — A városi iparhatóság tegnapra hivta össze a megválasztott iparhatósági megbízottakat, mely alkalommal a jelen voltak egyhangúlag Hanauer Béla urat választották meg elnöknek. Ezek után a bizottságok alakíttattak meg. A könyveket vizsgáló bizottságba három, — a tanoncz iskolákat látogató bizottságba szintén három, — a gyár és műhely vizsgáló bizottságokba pedig a többi 14 iparhatósági megbízott választatott be. Ezen bizottságok elnökei a legközelebb tartandó gyűlésben fognak megválasztatni. — A veszprémi fögymnasium már az 1885—86. tanévben nyolezosztályuvá lesz. Az erre vonatkozó rendeletet a hivatalos lap már meghozta. — A budapesti rendőrség megkereste a vidéki hatóságokat, hogy a járásukban ismert zsebmetszök és más veszélyes egyéneknek neveit és személyleirásait vele még a kiállítás megnyitása előtt közöljék, hogy azok méltó fogadtatásban részesülhessenek ottan. — A. »Veres Kereszt egylet« választmánya sietve és örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy nyilvánosan is kifejezze hálás köszönetét mindazon műkedvelő hölgyek és uraknak kik a 19-iki estély — élvezetben és anyagi sikerben egyaránt gazdag eredményét elömozditani szívesek voltak, s midőn Tóth Dánielné, Turnovszky Gyuláné, s Fehér Dánielné úrnőknek, - a Sextett betanításával oly lelkesen fáradt Vid Károly urnák, Tóth Elemér, Bakó József, Klein József, Csekö Gusztáv, Paál János, Hannig testvérek uraknak, Havassy Jenő színművész urnák és Rada Gyula urnák meleg köszönetet mond, egyszersmind hálás elismeréssel adózik a t. közönség nagy mérvű pártolásáért, melyet tömeges megjelenésével s felülfizetésével a nemes és jótékony czél iránt tanúsított és azon szívesség és előzékenységért, melylyel Kövi Józsefné urnö a zongorát átengedte, végre a bútor készséges átadásáért Schwarcz Bernát urnák és mindazoknak, kik a rendezésnél és összeállításnál segédkezésüket feljánlták. Pápa, April 25. 1885. "A pápai V. K. fiókegylet választmánya. — A polöskei és vanyolai tüzkárosultak részére Veszprém város közönsége körében eszközölt gyűjtés 114 frt 77 krt eredményezett. — A Rába áradása komoly aggodalmakat kelt mindenfelé, a veszély és kár azonban mégis legnagyobb Sopronmegyében. Györmegyében Szovát mellett ugyan szintén szakított, de a kár itt nem olyan jelentékeny, de sokkal nagyobb azon kár, melyet a Rába a sobori töltések átszakitása által oko2ott. Mint Kapuvárról irják, a megáradt folyó több helyen kiöntött. Sok község viz alatt áll, igy Szt.-András, Egyed, Árpás, Bodonhely, Szováth, Bágyog és Dör nagyrésze. Soboron a viz a házakba is bement A nyomorúság igen nagy. — Gyászjelentés, özvegy Ritter Jánosné úgy maga mint gyermekei Károly, és neje Hubert Károlin, Josefin, Teréz és férje Musszer Károly, János és neje Hubert Erziébet, Lajos és neje Hummel Borbála, Vilma, Imre, Sándor, valamint az összes rokonok nevében is, mélyen szomorodott szívvel jelenti felejthetlen fia, testvér, illetve sógornak Rittér Gyulának folyó 1885. évi april hó 24-ik napján történt gyászos elhunytát, A boldogultnak hült teteme f. évi april hó 26-ik napján d. u. 5 órakor fog az ágost. hitvallás szertartása szerint, a pápai alsóvárosi sírkertben örök nyugalomratétetni. Lengjen örök béke hamvai felett! — »Amerikában.' Kompolthy Tivadarnak, a „Veszprémi Független Hirlap" szerkesztőjének, ily czimü müvét adta ki a „Szent István" könyvnyomda és irodalmi vállalat Veszprémben. Az amerikai társadalmi-, farméi- cs tengerészéletből meri tett rajzai, novellái ezek a szerzőnek. Elénk, hu színezésű nagyobb s apróbb leírások, elbeszélések; közvetlen tapasztalásból meritvék, tanulságosak s vonzó előadásuak. A müvek czimei: „Greenhorn", „Tengerészek sorsa", „Három világrészben", „Az emberevők szigetein", „Hogy lettem a ,Chicago' hadnagyává?" „A vitorlasárkány." — A nvű ára fűzve 1 frt; pompás diszkötésbeu arany zománczczal 2 fit. Megrendelhető levelezési lapon is. A megrendelési ár a mű átvételekor fizetendő. — A »kereskedelmi ifjúság önkepzököre« felolvasási idényét jövő hóban zárja be. Áz utolsó felolvasást Laufer Lajos, a társulat titkára tartja május 2-án esti.8 órakor. — Letartóztatás. Mult vásár alkalmával három vidéki asszonynak két zsebmetszö kivágta zsebeit s az azokban talált pénzes tárcákat ellopták. A zsebmetszök egyikét sikerült letartóztatni, a másik egy cigányasszony megszökött. A kapitányi hivatal megkeresésére ezen nö Sz. Fehérvárott, a hol a héten országos volt letartóztatván, tegnap kisértetett városunkba. — Nagy tűzvész dühöngött f. hó 13-án éjjel megyénk Öskü községében. Gáspár Imre istálója esti '/ 4 10 órakor ismeretlen módon kigjuladt s a szél által élesztett lángok tizenhat gazdának tizeuhárom házát és melléképületeit hamvasztották el; az épületek közül csak néhány volt biztosítva. Mentésről szó sem lehetett. Négy ember szenvedett könynyü sérülést. Sok házi állat elveszett. A kárösszege mintegy tízezer forintra tehető, melyből 4168 frt 70 kr erejéig volt biztosítva. — A polgári kör elhagyta régibb helyiségét, hogy majdan a főtéren levő Grosz-féle házban elfoglalja kényelmesebb téli szállását. Nyáron át csak a »Czifra kerti« helyiség lesz berendezve. • á — Schöpf Gyula ur, a »Griff« vendéglőnek általános elismerésben részesült derék bérlője, Szt. Mihály napkor a győri »Feher hajó« szállodát veszi át és megválik városunktól. Méltán sajnáljuk Schöpf ur távozását, mert az ö, és fáradhatlan nejének érdeme, hogy a «Griff« vendéglő jó híre messzire elterjedt a dunántúl. emlékében s mégis, mintha kétkednék, hogy nem csalták-e meg érzékei, újra és újra átolvassa. Aztán sóhajtva föláll és föl-alá járni kezd a szobában. S a mint körültekint, életre kelnek azok a percek, melyeket egykor évek előtt a szerelmeseket pártoló nagynéni hajlékábau e helyen átélt. Egy pillanat alatt fölmelegedni érzi bensejét, szive mintha szabadabban dobogna, érzelmei újra lobbadoznak s hideg, komor arczán két fénylő könycsepp fut végig. Küzdeni akar e gyöngesége ellen, de lelke az emlékek uralma alól nem ragadhatja ki magát. Tavaszi virágok* édes illatát érzi, ifjú üde lombokon megtörő verőfény-világit arczára, lágy akkordjait hallja a szellő fuvalmának. Lelkéből csodás varázslat kitörlé hosszú évek sötét történetét, meghalt, elűzött vágyak, remén-yek a világ minden tája felöl, menyboltról és fold alul, fényes, ragyogó szárnyakon repülnek megnyílt kebelébe, mint sötét éjjel a lúgosban kigyúlt lámpatüzhöz fölébredt tarka pillék tábora. Behunyja szemeit, s bűbájos világ tárul fel lelke előtt. Mintha fehérlő felhők táborából büszke csarnok szállna le nesztelen, fölötte bibor fény, alatta tó. A habok tükrében karcsú minaretákat, oszlopokat, bolt iveket lát ragyogni, ablaksorokat fényleni. Szelíd najádok úsznak felé, tündérmesék vilii népe tánezol körülte, s hint virágot lábai elé. S najád és vilii híva integetnek, a csarnok ablaka megnyiliki s egy arcz jelenik meg, egy mosolygó tündéri arcz, büszke és mosolygó, mint a madonna-kép. S e kép eszébe hozza mind, mi volt egykor, s mivé lett miatta. A varázslat egy pillantás alatt szerte foszlik most, szemei kinyiinak, s nincs egyéb előtte, csak az a levél. A levél! ' ssult önkénytelenül megnézi' 1 ^ ,í aztán eldobja magától, föláll, rá akar taposni, de csak megáll előtte, aztán lehajlik, s keblére rejti. Mi vezethette rá azt a nőt, hogy oly hoszszú idö után kedve jöjjön a hegedő sebeket fölszaggatni ? Irigyli tőle még a nyugalmat is, azt az egyetlen kincset, mit oly hosszú szenvedés árán vásárolt meg ? Hiszen, ha még mindig bűnösnek hiszi is, a sors, mely osztályrészéül jutott, elég vezeklés volna ezer annyiért is; miért akarja hát még tovább is gyötörni, büntetni ? És nem rég elfeledhette volna-e már a multat minden örömével, bánatával együtt f hisz rá a jelen nem hozott szenvedést, gyászt; ö boldog lett, irigyli mindenki s bámulják mint egy fényes csillagot. Hogy is emlékszik a büszke urnö azokra a gyermekes ábrándokra, s a leánykori ábrándok eszményképére, ő reá ? A fátyol, mely azt a kort fedi, elég sürü lehet már, a feledés keze évek óta szövi. Mert igy van az jól. Azt a történetet, mely őket elválasztotta, jobb is kitörölni az emlékezetből, azokkal az érzelmekkel együtt, melyek egykor a sziveiket összeköték. Azért kerülte évek óla a találkozást, azért tért ki útjából. S ime mégis 1 Annyi év múlva az első véletlen találkozás után az a büszke asszony ide hivja őt! Ide rokona lakásába, ki egykor titkos szerelmük egyetlen pártfogója volt. Ide a kis szobába, hol ma is minden a régi; a bútorok, a képek, a virágok, — hol minden, de minden régi ismerősként üdvözli mindkettőjüket a boldog napokból, midőn ártatlan, édes titkaik tanúi voltak. A vén kályha mellett a fal hosszában itt nyújtózik még a diván, ezen ültek gyakorta boldog meghittségben. Itt simogatta a szerelmes leány az ö hajfürtjeit, itt fonták egymás nyaka körül remegő karjaikat, itt loptak csókot egymás ajkairól. Az a két zsölye ott a kályha előtt nem ugyanannyit tudna-e beszélni ? Nem ültek-e sok boldog estén rajtuk, beszélgetve jövőjükről, bele álmodva magukat abba az időbe, mikor majd saját otthonukban ülhetnek igy kandalló előtt remegés nélkül, bizton gyönyörködhetnek egymás szemeiben, s a tánezoló piczi lángocskák tündérjátékában ? A férfi egy könyet töröl ki szemeiből, aztán megerősíti szivét. Lassan visszanyeri nyugalmát s elfogultság nélkül gondol arra a pillanatra, mely szembe fogja őket állítani. Arcza ismét hideg lesz, mint szoboré és lelke szilárd, mint a mártíroké, kik remegés nélkül tudnak nézni a tüzhalálkinjai elé. j És nyilik az ajtó .... \ De hova lett a nyugalom szivéből? Miért ' állott föl oly izgatottan és miért gyuladt ki hal- ! ványarcza, midőn régi kedvesét belépni látta f Miért nem üdvözölte hidegen, közönyösen, mint a hogy elhatározta ? S midőn a viszontlátás első néma pillanatai után egy lépést akart felé, mért tagadták meg lábai a szolgálatot, s miért rogyott vissza székére ? Néma csönd van néhány másodperczig, aztán halk zokogásának hangjait hallja a mozdulatlanul álló nö, s csak nézi némán mereven, azt a gyászos, megtört alakot, kit valaha megtörhetetlen büszke ideálnak óhajtott látni mindörökké. Hajh, akkor még, ha légyottok titkos óráján itt találkoztak, örömtől dobogó szivet hoztak egymásnak, de ma, midőn nem néhány nap, hanem hosszú évek szenvedéseiért keresnek kárpótlást, — e nagyi pillanat mindkettőt szomorúnak, lesujtottnak találja. Végre a nö hozzálép a férfihoz, lehajlik, s megsimítja elborult homlokát. — Szegény, szegény Sándor! A férfi, mintha ez érintésre villamos ütés érte volna, föláll helyéről, s hideg érzéstelen hangon feleli. — Ne sajnáljon engem asszonyom! Az utolsó szót álig mondhatja ki. Sóhaj szakítja félbe, s viaszarogyik székébe. — Minek modtad ki a hideg szót? — kérdi sóhajtó szemrehányással a nö. — Uramnak szólítottál utolsó leveledben te is. — Hogy erre emlékeztetsz e pillanatban. Mikor én megbékélésre hívlak, eszembe hozod azt, ami bennünket! ellenségekké tett? — Hát békülni hivattál? Én azt hittem, hogy szenvedéseimben akarsz gyönyörködni. — Sándor! rebegi a nö reszkető ajkakkal. — Fáj neked ez a beszéd ? Lásd, pedig az a levél, melyben eltaszítottál magadtól igazat ád nekem. Ha nem volna meg benned a vágy: lelkem büszkeségét megtörni, sohasem gyalázhattál volna meg úgy. — Hát sohasem fogod azt elfeledhetni s nem bocsátasz meg érte nekem, habár elátkozom is a perczet, melyben irtam ? — Minden szenvedést meggyógyíthat az idö, csak annak a sebnek fájdalmát nem enyhitheti, amit a ütöttél a szivemen. Azóta ért öröm és bánat, a sors dobált magasra és mélyre,; a vihar ismét megcsapdosott sarával és a kisütött sugarak ismét megfényesítették arezomat, de azért sohasem feledhettem sem szenvedéseimben, sem kényszeredett vigságom pillanatában azt az éjt, melyen leveled kiűzött otthonomból, hogy félőrülten bolyongjak alá, s föl a néma utczákon, oly fájdalommal keblemben, mit senkinek sem panaszolhattam el, hiszen tudtam, hogy részvét helyett gúnynyal fogadtak volna. Ha él vek mámorába akartam bánatomat fojtani, üldöző rém gyanánt jelent meg lelkem előtt az az emlék, s ha magányban kerestem vigasztalást, ott is megjelent s hozott uj kétségbeesést, uj kínokat. Ugy rémlett, mintha újra ott ülnék ágyam szélén, mint ama hajnalon, midőn a barangolásból' szobámba vissaté-tem. Láttam lábam előtt a szétszórt leveleket, miket visszaküldtél s ugy véltem, mintha a félhomályban ismét olvasnám azt az utolsót! De kezem hanyatlott, szemeimet köny lepte el és csak sirni tudtam, görcsösen zokogni. Vagy mintha azt hihettem volna, hogy te mérföldek távolában meghallod, fölkiáltok, esküvő szavakkal könyörögtem hozzád, hogy hidd el ártatlanságomat! De szavaim elhangzottak, mint akkor, s nem volt ki biztatólag válaszolt volna rájuk, ha**
