Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-03-01

Mi n d e 11 vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint readkivüh számok is adatnak ki. ßerm enteilen levJek, csak ismert kezekről fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények u l a p SZElUi h i c a fal ú b a (() - li 0 11 é (/ i u in c p ii (cl) küldendők. PÁPAI LAPOK Előfizetési dxjalt. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 ki'. HIRDETÉSEK 1 hasábos peiiísor térfogata után S kr, nyilitérbcn 25 krajczárral száiintatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap tilADÓ hiv alaldba (1 c.f. fő isk a la 1/ y 0 m d uja) küldendők. Pápa város hatóságának éstcibb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1885 február 28. Az egész társadalmi élet a — felsőház reformjának nagy fontosságú reformjával foglalkozik. Lapunknak hivatása nem levén a politika egyoldalú mezején keresendő, nem foglalhatunk állást e kérdésben. E helyett azt liisszük, olvasóink érdeklődését kelthetjük lel. ha — ezúttal elméletileg — a felsőház alkatelemeinek egybeállítására nézve néhány tervrajzot mutatunk be. Olvasóink választhatnak belőle, s elméletileg meg is szavazhatják valamelyiket. / A norvég-minta alapján. A magyar választók a 420 vál. kerületben nem képviselőházi tagokat, de egyáltalán országgyűlési tagokat választanának. Az uj megválasztott 420 országgyűlési tag az országgyűlés megnyitása napján saját kebelükből 105 tagot felsőházi taggá választana, a többi megmaradna a képviselőház jtagjává. i7. A tiszta választási minta szerint. Alapvonalaiban meg van ez a hollandi, a svéd, a sveitzi, s az észak-amerikai egyesült államok felsőházában, sőt benne volt már Necker tervrajzában is. ///. A belga minta alapján. A felsőház tagjait ugyanazok választják, kik a képviselőházét, de 3—4 vál. kerület választói nem 3—4, hanem csak egy felsőházi tagot választanak és csak azok közül, kik legalább is 5000 frt egyenes adót fizetnek évenkint. IV. Az olasz minta alapján. A felsőház tagjai örökösödési czimen a királyi hercegek 25 éves koruktól fogva. A felsőház többi tagjait a király nevezi ki, még pedig vagy a kath. főpapság közül vagy a már 3-szor képviselővé választott honpolgárok közül, vagy a volt miniszterek közül, a volt főispánok, az akadémiai tagok, vagy azok közül, kik 3000 írt egyenes adót legalább 3 év óta fizetnek. V. A dán minta szerint. A felsőház tagjainak száma lenne 120. El20 közül 9—9 évre 10-et Budapest, kettőt-kettőt Szeged, Pozsony, Debreczen, Kolozsvár, egyetegyet a városi törvényhatóságok, egyetegyet a megyék választanának. A többi 30-at a király nevezi ki élethosszig. VI. A spanyol minta szerint. A törvényhatóságok bizottságai az egyes vál. kerületek választóival választják a felsőházi tagokat, de csak azok közül, kik legalább háromszor voltak már képviselők, — azonkivül azon földbirtokosok közül, kik az illető törvényhatóságok területén a 20 legtöbb adót fizető közé, — vagy azon nópiparosok, gyárosok közül, kik ugyanott a 10 legnagyobb adófizetők közé tartozik. E hat mintához lehetne még az osztrák mintát venni, mely különben alapjában véve jelenleg a kormány javaslatában szerepel. Megtartva az ősi történelmi jog elismerését, kis számra szoritva a kinevezettek számát, s belévé ve a törvényhatóságok képviseletét képezi a mérsékelt ellenzék reform-javaslatát. A függetlenségi párt javaslata e sorokban ismertetett minták másodikában foglaltatik. Annyi azonban kétségtelen, hogy a felsőház reformjánál pusztán idegen chablon szerint eljárni sem nem helyes, sem nem praktikus. Hazánk speciális viszonyaira tekintettel kell lenni a törvényhozónak akkor, mikor e századokra is talán kiható reform munkálat eszközléséhez fog. Egy kétségtelen, s ennek örülünk, hogy majdnem kivétel nélkül el van ez ismerve minden párt által, hogy főrendiházunk reformját a történelmi alap, a históriai igaz és jogos trádició megóvásával kell eszközölnünk! fa I Br. Fiáth Ferencz. Nehezen esik megválni e névtől, melyet mint megyénkkel összeforrottat megyénk életének minden nagyobb nyilvánulásainál ott láttuk ragyogni babérkoszorúzottan. Most már — gyászkeretben van. Életéről lapunk múlt számában emlékeztünk meg hosszasabban, most még temetéséről referálunk, mely múlt vasárnap d. u. 1 órakor ment végbe diszes közönség szine előtt Akán, a dicsőült birtok.in. A Veszprémben múlt szombaton tortént ünnepélyes beszentelés után, melyről úgy intézkedtünk, hogy már a másnap megjelenő számunk kimerítő tudósítást hozhasson, a vármegye által megválasztott küldöttség élén az alispánnal és Esterházy Ferencz gróffal délután Zirczre rándult, hol mint a vendégszerető apát úr vendégei az éjet töltötték. Másnap, vasárnap reggel dermesztő hidegben kocsizott el a küldöttség Akára, egy része Szápáron Stinner Józsefnél ebédelve meg. Akán a móori vonat megérkezte után kezdődött el a szomorú szertartás, melyen megyénk küldöttsége — és a gyászoló rokonság mellett a vidék is szép számmal volt képviselve. Megyénk orsz. képviselői közül, ugy a beszentelesnél, mint a temetésnél csak ketten jelentek meg: Fenyvessy Ferencz és Matkovics T. A temetést Pribék István felszentelt püspök úr végezte, Dcvics József cs Jánosi Ágoston kanonok segéd kezesével. Majd a számtalan koszorúk póznákra tétettek és a drága halott, diszes érczkoporsóba zárva, a kertben lévő családi sírboltba vitetett. Ez alkalommal dicseröleg kell megemlékeznünk azon szép gondolatról, hogy szeretett főispánunk koporsóját egy ideig megyénk biz. tagjai, ifj. Purgly Sándor, Fenyvessy Ferencz, KovácsJ. veszprémi polgármester, Horváth Lajos, Bezerédy Viktor, Ányos László, Hunkár D. stb. — vitték. A kertben, mely igazán sírkertté változott ezúttal, még egyszer felhangzott az egyház dala és aztán br. Fiáth Ferencz visszalett adva a földnek. Porból lett, porrá lett! A közvélemény szépen fejezte ki a dicsőült felett őszinte részvétét. Megyei laptársaink is gyászkeretben jelentek meg, melegen emlékezve meg a megboldogultról, ki annyi ideig, s annyi tapintattal vitte megyénk fökormányzatát. Meleg részvéttel emlékezett meg róla a főrendiház is, melynek ö volt talán egyik legbuzgóbb tagja. „Nekem jutott osztályrészül— monda az elnök — tudomására hozni a mlgos főrendeknek, hogy házunk egy mindenki szeretetét és tiszteletét bírt tagja, nagymltgu báró Fiáth Ferencz, Veszprémmegyének volt főispánja, a közelebb mult napokban, bevégzé közhasznú földi életét. Az üdvözültnek hazánk nyilvános közpályáján évek hoszszu során keresztül tanúsított lankadhatatlan üdvös munkássága által szerzett kiváló érdemei országszerte annyira elismertek, hogy azokat e helyről bővebben s részletesen ecsetelni felesleges lenne. Tanúsága azoknak egyrészről ama diszes állás, melyet különbféle tisztjeinek — nem egyszer válságos körülmények között is — lelkiismeretesen tett hü betöltése által magának kivívott ; mindenek felett pedig az általános osztatlan, őszinte részvét, mely elhunyta hirére gyászravatalát vevé körül, s mely főleg szive jóságának, mindenki irányában jóakaratot tanúsított előzékenységének, szeretetreméltó voltának tükrözé vissza, immár átszellemült valóját. Szenteljük tehát mi is egy lapját évkönyveinknek, ezen egyik legbuzgóbb, legszorgalmasabb tagtársunk emlékének, s örökitsük-^meg azon, a késő maradék számára is, jeles elhunytunknak, báró Fiáth Ferencznek, a feledékenységtől ekként kegyelettel megóvandó nevét. Nem kétlem, hogy a méltóságos főrendek belenyugosznak, hogy mai jegyzőkönyvünkben kifejezés adassék házunk e gyászos esemény feletti meleg részvétének." Valóban Fiáth Ferencz bebizonyította teljes életével hogyau kell a tehetséghez mért munka körben, az élet esélyei és zivatarai közt felemelt homlokkal megállani tudni, és a kötelességet hiven, becsülettel betölteni. Életére reá illik mondanunk: „Ez derék, férfiúhoz illő munka volt." Ihász Imre 1803—1885. Február. 26-án kisértük örök nyugalomra az örökké vig kedélyű Öreg urat, hathalmi Ihász Imrét, a nagy kiterjedésű hathalmi pusztán emelt családi sírboltba. A kik még a régi jó időkre visszaemlékeznek, avagy épen nem emlékeznek, ö benne a magyar nemesi családok valódi frototyf ónját szemlélhették. — A szó nemes értelmében igazi ur. Mert mindene volt, mindennel bírt, a mire a nagyúri név méltán illik. És mégis senkire nézve nem állott oly magasan, öly elszigetelten, hogy hozzá férni ne tudott volna. TARCZA. Szabó Erzsike halálára. Még tavaszát el sem érte, Már a halál jött el érte, Alig nyilt ki virulóra, Betették a koporsóba. Hat szál deszka — bele zárva összeomlott boldogsága — Fölötte az anyja búja S menyasszonyi koszorúja. Sirassátok, sirassátok, A letörött szép virágot, Sírva vitte a halál is, Sir maga a mennyország is! et-o JlcttoUj Farsangi reminiszczencziák. Bezárultak a Griff dísztermének szárnyas ajtói. — Zene harsogása s vidám társalgás zsongó zaja nem tölti be a virág s pacsuli illattal telitett íéget, a fénylő tükrök nem verik vissza a csillárok ragyogását: néma csend honol, komor homály búsit és sarki hideg fagyaszt, hol afrikai hőség hevített. Mert nem merem szerényebb jelzővel illetni azt a meleget, a mivel kedveskednek nekünk báljaink alkalmával; főleg ha a túlbuzgóság a hőséget különben enyhítő ablakfülkéket is délszaki növé•nyekkel tölti meg, a grófi park örökzöldjeiből. — Egy-egy túrtáncz után, — csárdást nem is említek, — nem csak laktopánod, az izzadástól arezod is fénylik; és agyad kábul, kebled zihál, alig tudod elmondani a nálunk még divó csókolom kezeit, — ha ugyan nem szenvelged a bécsit a kisztihanddal, vagy a francziát a merszivei, és futsz, ha tudsz, hogy a ezukrászig meg se állj, s hogy ott egy székre rogyva, fuldokló bangón kérjed a hüsitö Hmofládot, És a ventilláczió ? Magas homlokú agglegények, vagy bálozóleányu családapák azok már kik — mint mondják — tánezoskoruk verőfényes napjaiban érezték annak hatását. — Mi ifjabb nemzedék, e hüsitö szerencsével még nem dicsekedhetünk. Egyébként akárhány nagyobb és népesebb városba bekopogtathatunk, míg ily diszes kis tánezteremre találunk, mint a mienk. Alig hágy az több kívánni valót, főleg most, sikerült renoválása után. — Fényes parketje — s számos tükörével, négy csillárjával, ügyes berendezése — s nemes egyszerűségű diszességével, és mindenben és mindenütt a jóizlés és csín nyomaival legkedvezőbb hatást gyakorolja a belépőre. Vannak, kiknek mindez kevés, — valószínűleg nem elég czifra; — s innen az oldalak felékitése fenyővel, tüllel s más mindennapi egyébbel. Értem, — lehet is érteni, — ha uri hölgy rózsát vagy kameliát tüz keblére ékül; — de ha a falusi ártatlanságok rózsabazsálja— vagy rozmarinjával diszitné magát, csak helyeselni tudom, ha jóakaratú barátnője megjegyezte: » Kedvesem, valamit elvesztették ! »Mit, édesem ? I« »A finom izlest.« A sima parketten hajnal arczu, mosolygó szemű feslöbimbók s nyiló rózsák: iiju lányok s fiatal menyecskék sétálnak kísérőik karján; a fotelokban s az oldal-ülőhelyeken a gardedámok pihentetik uszályaikat, s cserélnek nézetet toilettek felöl. Az idősb fiatalság — társas életünk sajátszerűsége folytán, a jégen kivül csak e helyütt lelhető kedvező alkalmat használva, — élvezi a nőitársaság —• reá nézve — üditö örömeit; míg a hátrább üléseken az egészen ifjú nemzedék boldog clfogódással gondol a pillanatra, a mikor majd neki is terem babér: a lengyelkére a kezdők választott tánczára. Magasra emelkedik a rendezői kíakk, s megváltozik a tánczközti szünetek e bájos képe: felharsan Gaspanne dallamos keringője, kezdődik a dreisritt. A legtöbb gyönyört nyújtó táncz, ki a tánezot magáért az abban rejlő élvezetért szereti. A franczia könnyedség s finom élénkség táncza, egyesül benne a polonéz elegancziája a snell hevével, annak érzékisége nélkül. Gyöngye a túrtánezoknak. A legdivatosabb, elitbálak tánezrendjein legalább háromszor előforduló táncz — máshol. — Nálunk még mindig a tipegő járja. Pedig kedvelik hölgyeink, hanem gyenge lábon áll vele még most is tánezosaink egy része; s innen — tanulás helyett — a mellőzés, és innen, hogy átlag a párok fele tánczolja s nem több; de kifogástalanul alig néhány, még mindig ugorva és nem simán lejtve. Egymásután repülnek tova a párok; de karambolázik a leggyakorlottabb is a terem felső végén. Itt rendesen torlódás van. Akár a társaság krémjének közelebbről való szemlélhetése, akár a kényelem csak egy lépést tenni a felhívandó hölgyig, akár a csillárok frakkra hulló emlék-cseppjei tömörítik ide fel a férfi világot, a rendezőségnek nem kellene tűrni a túrtánezok ez által előidézett állandó zavarását. Mikor még hallgató volt a jogász és nem tanuló, mikor a kétévi, szigorlatnélküli prakszis folytán házasulandó fiatal , ember, s nem csak tánezos számba vétetett: értékes alakjai voltak báljainknak a »sóspálék.« Két négyesnek, a kotillionnak s minden más jtánczból az első túrnak együttlejtése avatta az egymásért hevülő fiatal sziveket azzá. S milyen túrok! A teremnek a felettük őrködő nyilajs Amor tudja hányadik körültánczolása után, az izzadás kövér csépjeit nagyon is rózsássá vált arczaikról törölgetve, az érzelmek nyelvén szótknul társalogva, s olvasva merengöen egymás szemeiből, karöltve fel s alá sétáltak, hogy pihent erővel másodszor — és harmadszor — is ujnj kezdjék a boldogok tánczát. Hál' istennek, ma vesztették tánczvigalmaink A tánezok után Oroszországban a hölgyek a teremből kivonulnak, s csak ujabbi tánezra jönnek vissza ismét. Nálunk ellenben a férfiak szokmár e tekintetben elérdekességüket, tak rendezni ily kirándulásokat az evő- helyesebben : ivóterembe. Igaz, hogy kinek-kinek a maga izlése szerint, csakhogy ezen izlés következményét a tánezosnők érezték leginkább. Örömmel konstatálhatjuk, hogy észak szende hölgyei, most már nálunk sem igen találnak követökre. A valezert négyes követi. A kecsesség, a báj s a kellem táncza, — volt! Jelenleg nem is táncz: lanyha séta. De azért kedvesen csevegűs hölgygyei járva élvezet, s azzal ki érdekel — lehetőleg kettesben lejtve, — egész kis idyll. Kedves alkalom a túrtánezok fáradalmainak mulatva való kipihenésére. Nálunk a tánczestélyek sikermérője is az idén: - ^Páratlanul sikerült, a negyedik négyes is le lett tanczolva.« — Furcsa. — Ha már ebben és nem a mulatság tartamában vélik a siker próbakövét, miért ném rendeznek egy ötödiket is, hogy még páratlanabbul sikerüljön — az újságban. Csárdás! csárdás! Hangzik a négyes után, akár van a tánezrenden, akár nincs. Nemzeti tánezunk kultuszát éljük. Helyesen; csakhogy mértéket kellene tartani. A szünóra előtti idő felét rendesen e táncz tölti be, s igy csak másfél óra marad két négyesre, három túrtánezra s az időközi szünetekre. Nincs kellő arány; nincs elég változatosság; s mert a csárdásban — főleg a mostani divat mellett, — a tánczosnö-változtatás felette korlátolt, nem gyakorolhatja a tánezos az udvarias férfi köteles figyelmét számosb hölgyismerősei irányában egyaránt. Helyesen is tette a kereskedelmi bál rendezősége, hogy tánezrendjébe szünóráig csak kettőt vett fel. Míg divatba volt a füzértáncz, a tánezok súlypontját az képezte. Most a supécsárdáson van. A terem közepén a czigany s körülötte a párok szorongva, egyik a másikon. Ruha szakad, virágdísz törik, fodor tönkremegy a mérhetlen tolongásban; egy-egy pár számára alig jut tenyérnyi hely, hanem azért az a boldog, ki közvetlen a czigányok előtt tánczolhat; mintha azoknak, és nem ömaga kedveért járná. És járja nemcsak lábbal,—- derékkal, fejjel, kézzel, sőt to* •/ 9