Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-06

M. ogj ele nilt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. Bérmenletlcn levtlek, csak ismert kezektőlfogadtatnak el. Kéziratok iievi adatnak vissza. A lapnak szánt, közlemények, a l a p SZER K. h i vatalába (Ó ~ k o 11 éy i u m é p ií l c t) küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre frt. Negyed évre i frt £0 krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK i hasábos fetitsor térfogata után S kr, nyilttérbeii 25 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fő isk 0 la n y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának éstöbb pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. PÁPA, 1S85. dec. 5. Igazságügyi reformokról is beszélnek már mindenfelé. Az ügyvédgyülés és a jogászgyülés hangot adott minden kívánságnak. S azóta a lapokban egymást érik a bulletinek, a mi nagy betegünk: a magyar igazságügy állapotának kedvezőbb voltáról. Tehát mik lesznek azok a reformok ? A fölszinre került badarságokról nem szólunk komolyan. Hogy biráinkat a tisztes birói palást helyett katonai egyenruhába bujtassák (mint azt az osztrákok tették), az semmi egyéb, mint reporteri élez. Valami tizedrangu ember gúnyolta ki vele a — tényleges állapotot. Ugyanaz az irónia, mely a birói libériát kifundálta, kitalálta azt a háromemeletes bolondságot, hogy az államtitkár a birói állás anyagi függetlenségét (s erre kétségkivül szükség van) cautióval akarja biztositani. Hogy t. i. a biró csak akkor házasodhassák meg, ha 5000 frt kaueziót bir letenni. Ez mindenesetre nagy bolondság, de ebben is van némi rendszer. Állami intézményeink eddigi fejlődése csakugyan ilyen uton haladt s a mai fizetés mellett a birák legtöbbje jól teszi, ha coelibatusra adja magát. A házassági kaueziót pedig tényleg úgyis keresi mindenki. De ezek csak bolondozások s tudvalevő dolog, hogy már meg is vannak czáfolva. A reformok más vonalokon fognak megindulni s ez az, a miről néhány komoly szót kell megkoczkáztatnunk. Mindenekelőtt bizonyos, hogy az igazságügyi reformokat nem lehet egyszerre fölfhjni. A ki sokat igér vagy sokat vár, az csalatkozni fog. Hadsereget lehet teremteni, vagy reformálni néhány hónap alatt, mert a nyers követ megfaragni és a nyers emberi erőt formába alakitani, egy kis akarat mellett, hamar lehetséges. De egy birói, egy ügyvédi kart, oktatási rendszert, sőt az egész igazságügyet mély meghanyatlásából kiemelni, erkölcsi integritását, hitelét helyreállítani, értelmi szinvonalat fölebb emelni, a kuszált törvénykezésbe egységet, lelket önteni, az elterpeszkedett visszaéléseket kiirtani s azoknak, a kik az igazság szent nevében koplaló barátokká lettek, kenyeret adni: ez nem lendület, a föllobbanó akarat dolga, hanem a férfias elhatározás és a nagy készültséggel munkához fogó magas értelem dolga. Jó reform lenne megjavítani az igazságügyi budgetet. Az idén már 500 ezer forinttal nagj-obb. Ez nem elég. Évközben póthiteleket lehet kérni. Nem értjük, hogy miért épen csak a hadügyminiszter kívánhat póthiteleket. A bíróságok fegyelmének helyreállítása szintén megcselekedhető. Ez a legkönnyebb, mert nem jár rendkivüli eszközökkel. Az adminisztratív közegeket (a derekabbakat) ki kell küldeni vizsgálatra és nem kell sokat tapintatoskodni. Birák és ügyvédek atyafisága, a segédhivatalok zugirászkodása stb. csakhamar lefülelhető. A felsőbb bírósági plaidoyer-k behozatala szintén provizórium által végrehajtható. Ez azonban a bűnvádi javaslattal egyszerre menjen keresztül s ne akadályozza meg a polgári szóbeliség meghozatalát. Félrendszabály nem kell. Logikát és eredményeket kívánunk. A birói fizetések fokozatos javítása, a kir. táblai birák javadalmi kérdésének megoldása s talán a decentrahzáczió is megoldható praktikus eszközökkel, csaknem, a mai budget keretében. Ismételjük, nem várunk, nem várhatunk sokat. De szeretnők, ha a sok kukorékolás után legalább virradna már! Németország építészeié. — Irta: Kiss István épitész. — III. Berlinben az épités menetéről — annak mérve szerint — hetenként vagy kéthetenként hivatalos jelentést kell tenni a »Hochbau-Polizei«-hoz; e mellett azonban minden egyes magánépitkezést az épitészrendöri hatóság közegei folytonos ellenőrzésben tartanak és felügyelnek arra, hogy vájjon az épületen nem történik-e kisebb változtatás és hogy az anyagok megfelelnek-e a bejelentett minőségnek? Egyszersmind ellenjegyzi a hetenkénti jelentést, melyet a berlini építeszek és építőmesterek »Laufzettel«-nek neveznek. A legkisebb változtatást, pl. még alárendelt helyiségek közt az ajtók helyzetének megváltoztatását is, rendszeresen fölszerelt folyamodványban újból kell kérelmezni; engedély nélküli változtatások — melyeket a hatósági ellenőr köteles észrevenni és följelenteni — szigorúan birságoltatnak; lényegesebb változtatások helybenhagyásáig az egész építkezésnek szünetelni kell. Beszüntetheti a hatósági ellenőr az építkezést bármely pillanatban is, ha neki az anyag, vagy az épités tökéletessége iránt aggályai vannak. Mindezek dacára, hogy a hatóság ennyire beavatkozik az építkező félnek elvégre is vagyoni ügyeibe, az épülethez szállított mindennemű anyagért követ, téglát, kovács vasat, öntött vasat, fát, bármily tömlőket, csöveket stb. értve ide — az együttesen megejtett fölülvizsgálat után is, a vállalkozó köteles irásbelileg kezeskedni. E kezességi okmányt »Haftschein«-t az épitésrendöri ellenőr nem ellenjegyzi, egyszóval az épületben később felmerülhető bajok- és hiányokért az épitésrendöri hatóság, dacára, hogy folyton ellenőrizte és befolyásolta az építkezést, semmiféle irányban és módon nem felelős. Annál kevésbé is lehet azonban felelős, miután a még kezei közt lévő épületet egy negyedik hatóság, a tüzrendöri hatóság „Feuerpolizei" veszi vizsgálat alá és pedig akkor, a midőn az egész épület még mintegy csak nyers állapotban van készen. A fódémgerendáknak, vastartóknak a falakhoz, füstcsövekhez való viszonya, továbbá a lépcsők födémzete, a padlástéren áthúzódó kémények és tisztító ajtócskáik, mind ekkor jutnak tüzetes vizsgálat alá. Ha a „Feuerpolizei''' is mindent rendben levőnek talált a házon, akkor a tulajdonosnak legott be kell lépnie a városi tüzbiztositási szövetkezetbe „FeuerversicherungsVerband," mely elválaszthatatlan alapját képezi a páratlan berendezésű tűzoltói intézménynek. A ház azután tovább épül, lakhatása előtt a tüzrendöri hatóság még egyszer megvizsgálja és pedig most már azon célból, hogy vájjon a takaréktüzhelyek, kályhák részletei, főleg pedig az utóbbiak előtti, a padozatot kihulló parázstól védő fémbontás a szabályrendelet szerint készülfcek-e? A gyakori szobatüzek folytán 1S84. őszén a berlini tüzrendörség az általános városszerte tartani szándékolt helyi szemlék rnegejtése előtt, a napilapok utján figyelmeztették a lakosságot, illetve házbirtokósokat, hogy a tüzelöhelyek előtti padlóboritásokat állíttassák mindenütt helyre. (A napilapok e fémlapoknak vonalas rajzát és melléje jegyzett méreteit is hozták). Az épületnek utolsó fölűlvizsgálata a beköltözés előtt történik; ezt az egészségügyi hatóság eszközli és azon célból itéii meg a házat, hogy a falak szárazsága és egyéb helyiségek tisztán tarthatása egészséges lakásokat, vagy üzleti helyiségeket képesek-e nyújtani ? Valóban, a hatósági gyámkodás ily túlmenő jogköre ellentmondásban van a felelősség hiányával és e mellett nem is nyújthatja azon bizodalmat, megnyugvást és védelmet, a melyet a müveit népek az álladalmi élet ily törvényes közintézményeiben keresnek. Annál is inkább szolgáltat ezen állapot Berlinben sok elégedetlenségre és panaszra okot, mivel az ellenőrzési rendszer ezen túlszigorusága majdnem egyidejű a szakképzettség követelményével; napjainkban tehát az önérzetes és szakképzett épitési iparossal szemben sokkal kevésbé szükségesek ezen, az illető munkakörnek diszére épen nem váló szigorú intézkedések, mint szükségesek lettek volna akkor, a midőn az épitési vállalatok még nem állottak a szakképzettség nyújtotta lelkiösmeretes munka szolgálatában. Az épitési rendszabályokat nem lehet ugyan a müveit emberiség által önmaga ellen alkotott abstract értelmű törvények közé sorozni, mert azoknak alapja nem a jog, hanem az észszerüség, célja nem az erkölcsi igazság, hanem a dologi óvatosság, eszköze nem a végrehajtható Ítélet, hanem a végrehajtható tilalom. A törvényeknek van szellemük, a mit Montesquieuig nem ismert csak sejtett az emberiség, az épitési rendszabályoknak van indokolt akaratuk. Törvények alkotása és végrehajtása egymást bár kiegészítő fogalmak, de nem lehetnek ugyanegy testület vagy egyed hivatásai; épitési rendszabályokat alkothat, végrehajthat, ellenőrizhet — és érettük felelősséget nem vállalhat — ugyanegy forum! A berlini rendszabályok végrehajtásának szigorúsága azonban legtermészetesebb követTÁnZA. Az osztrák-magyar monarchia Írásban és képben. Bevezetés *) Rudolf trónörökös (öherczeg ő fenségétől. Az orsztrák-magyar monarchia eddigelé, daczára némely jó előmunkálatoknak, még mindig hijával van egy olyan népismei munkának, mely a jelenlegi tudományos búvárlatok magaslatán állva, a művészet annyira tökélyesült sokszorosító eszközeinek segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét vonzó és egyúttal tanulságos modorban nyújtaná. Az ezen monarchia határain belül élő népfajok tanulmányozása nemcsak a tudós elé tár tágas mezőt, hanem az általános hazaszeretet emelésére sem csekély gyakorlati jelentőségű. Mennél behatóbban vizsgáljuk az egyes népcsoportok jó tulajdonságait és sajátságait, úgy szintén azoknak egymástól szellemi és anyagi tekintetben való kölcsönös függését, annál nagyobb mértékben fog erősbülni azon összetartozandóság érzete, melynek hazánk népeit egymással össze kell kapcsolni. Azon népcsoportok, melyéket nyelvük, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük a népesség többi alkotó részeitől elkülönítettek, äz által, hogy nemzeti egyéniségük a monarchia tudományos leiróinál az őket megillető elismerésre talál, bizonyára kellemesen lesznek érintve, s ez által egyszersmind felhíva arra, hogy szellemi súlypontjukat az osztrák-magyar monarchiában keressék. Ezért bir nagy fontossággal épen hazánk•) Mutatvány a már megjelent I. füzetből. ban a népismének és segédtudományainak rriíve- | lése; a mennyiben ezek, távol minden ki nem forrott elmélettől és minden pártszenvedélytöl, azt az anyagot gyűjtik, a melynek segítségével egyedül lehetséges a különböző népfajok tárgyilagos összehasonlitása és igazságos megítélése. Ez még eddigelé vagy épen nem, vagy nem a fent jelzett irányban történt. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy a népisme épen Ausztriában és Magyarországon részesült sokkal kevesebb müvelésben, mint Német-, Angol- és Francziaországban, söt ujabban Oroszországban is, noha mi ama szakerők fölött, melyek e föladatra képesek, talán épen oly mértékben rendelkezünk, mint a többi államok. Jelent ugyan meg sok becses mű egyes népfajokról, de azok többnyire tudós szaklapokban, vagy időszaki iratokban hevernek értékesitetlen, vagy, sajnos, többnyire külföldi kiadványokba vándoroltak át. Ezért szülemlett meg bennünk az eszme, hogy az osztrák-magyar monarchiában ezt a dús, de ránk nézve még csaknem parlagon heverő anyagot egybegyüjtsük, s ez által egy olyan munka létrehozatalát tegyük lehetővé, mely e monarchia határain belül az egyes nemzetek tudományos és művészi önérzetének megfeleljen, s ugy az egész monarchiának, mint részeinek becsületére váljék. És van-e állam, mely egy ily nagy műhöz a talajalakulás ellentéteiben oly gazdagságot, természetrajzi, tájképi és égalji tekintetben oly nagyszerű változatosságot egyesítve határai közt, a különböző népcsoportok néprajzi összetételében oly nagy mértékben nyújthatná a legérdekesebb képeket, mint monarchiánk? Ez»ösztönzött bennünket, hogy e munkára vállalkozzunk. Az osztrák és magyar Íróknak és művészeknek egész csoportja fogja a drága hazát Írásban és képekben ábrázolni, körútra híva fel az olvasó világot kiterjedt országokon keresztül, sok nyelvű népfajok között, folyvást váltakozó képek által fogadtatva. Bécs e gyönyörű nagyváros, pompás palotáival, közepén az ódon István-templommal, sok százados nagyság e jelvényével, a fenséges Duna folyam partjain, körülfogva kies hegyek koszorújától, bortermő halmoktól és zúgó erdőktől, melyek termékeny rónákba olvadnak: cly szép, oly tisztes ag£, s mégis örök-ifju és virágzó: íme olyan kép, a minőt a földnek semmi más fővárosa föl nem mutat. Majd tovább vonulunk, végig a kies AlsóAusztrián, hol hullámzó vetések, gazdag rétiapályok váltakoznak a buja növényzetű Dunaligetekkel. Betekintünk a Wienerwald árnyas erdeibe ; a suttogó tölgy- és bükkerdökön át mindig magasabbra jutunk a fenyvesek rengetegeibe, szük völgyek, magas hegyek közé, elszórt hegyi falvak mellett, egész a felmagasió Schneebergig, hol a kopár bérezek oldalát kúszó fenyöbozót födi. A hegyek során haladva, találjuk FelsőAusztria mészkő-hegyeit, melyekben zeg-zugos alakulások, vadon völgyek és hegyszakadékok, kéklő tavak és zöldelö rétek váltakoznak; előttük egy viruló tartomány, átszelve a Dunától, behintve gazdag városokkal, falvakkal. Odább Salzburg emelkedik ki előttünk e régi püspöki város, szürke házaival és templomaival, hajdani idők műemléke. A hegyek egyre magasabbak lesznek; feltűnik előttünk Tirol, e sziklaerösség, jégtakarta hegyek, ős hegységek tömkelege; a havas egyik oldalán éjszaki növényzet, a másikon déli hő égalj tenyészete. Megállapodunk Vorarlbergnél, a szép Bodon-tó partjain. Aztán tovább a hegygerincz vonalát követve, a Tauern csillámló, hófedte láncolata mentén, a gyönyörű zöld Stirián keresztül haladunk, melyben annyi egyesül: magas hegylánczok, végtelen rengetegek, kies dombok, s a meleg veröfénytöl ragyogó dús virányok. Aztán érjük Karinthiát és Krajnát, e szép tartományokat, hol annyi a tó, oly vakítóan fehérek és szeszélyes alakzatuak a mészhegységek, hol a tenyészet és minden egyéb félig éjszaki, félig déli jellegű; ezeken áthaladva, Görczön keresztül átkerülünk a Karsztra, mely kopár sziklahalmazaival, gyér növényzetével oly sajátszerű, a maga nemében oly egyetlen jelleget mutat. A fehér, meztelen sziklák magasáról a gazdag, szép Triesztet pillantja meg az utazó, délszaki buja kertek közepett, a kék Adria, a mi tengerünk partján; mélyen benyúló Öblében vitorlaszárnyas árboezok erdeje van, melyeken monarchiánk és sok más ország lobogója repked, s innen aztán tovább a sok sziget között, a nagyszerűen szép Dalmáczia partjain, le egész a fenséges Bocche di Cattaróig haladunk, hol mint óriás határkő emelkedik fel komolyfenségesen a Fekete-hegyek béreztömege. Majd éjszaknak fordul tekintetünk. Morvaországon, a kies dombokkal ékes és gazdag tartományon átkelve: Csehország, e termékeny fensik, terül előttünk, szép erdöpalásttal fedett hegyek koszorújától körülölelve: fenyvesek, zúgó patakok, halban dús folyók, jól mívelt, iparban gazdag földek, városok, s mind azok között az ősrégi aranyos Prága, magasan emelkedő Hradsinjával gyönyörködteti szemeinket. Majd Szilézia hegyes-völgyes tájain s gazdag rónáin át elérjük a történelmileg hires, tisztes Krakót, az ősi Wawel-várral; onnan Galiczia rónáira jutunk, melyekre mélyen benyúlnak a Kárpátok őserdőkkel borított ágai, s aztán városok és falvak között, virágzó fensíkokon át, mélyen beásott medrü, éjszaknak irányuló folyókon keresztül elérjük a kisded erdős végtartományt, a szép Bukovinát, mely átmenetet képez a Kárpátok hatalmas hegyláncza s a határtalan sarmata síkság között. 49