Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-10-04

azt, hogy a gyiróthi rom. kath. templomban tartandó isteni tisztelet és szent mise alatt a szent beszédek és evangeliomok minden harma­dik vasárnapon „magyar" nyelven felolvasva, a prédikációk és szt. énekek magyar nyelven tar­tassanak, nemkülönben legyen kegyes elrendelni azt, hogy a szent énekek a gyiróthi róm. kath. hitíelekezeti iskolában az j 868 évi 38-ik törvény­czikk 55 §-a rendeletéhez képest a köteles tan­tárgyak közé felvétetvén, gyermekeink hetenként a „magyar" énekekre a tanitó által taníttassanak; mégis legyen kegyes megengedni még azt, hogy róm. kath. templomunkban, hétköznapokon is megtartandó isteni tiszteletek alatt, minden har­madik napon a szent énekek „magyar" nyelven énekeltessenek. Midőn ebbeli kérelmünk teljesítését s a ta­nítónak a „magyar" nyelven leendő tanítására szorittatását kérjük, a legmélyebb alázattal ma­radtunk a nagyméltóságú megyés püspök Urnák Gyiróthon 1885 Szeptember 20-án a legalázatosabb szolgái: Schabel Dávid m. k. biró, Tarman Imre m. k., Reiter Dániel m. k., Vutka Antal m. k., Földing Márton m. k., Weinperl Ádám m. k., Anton Vesztergom m. k., Weinperl Antal m. k., Punk Jakab m. k., Resch Mihály m. k., Mich Orbán m. k., Veinper Mi­hály m. k., Francz Laczendorfer m. k., Felber István m. k., Vesztergom Konrád m. k., Grazer Albert m. k., Szammer Orbán m. k. — A budapesti országos kiállitá­scn megyénkből a nagy éremmel ki­tüntetve lettek: {Mezőgazdaság és mezőgaz­dasági szakoktatás.) Mészöly Gyula Bozsok, kitűnő minőségű rozsért. (Állati termények?) Schrikker Imre ágostoni és Löwy Adolf déghi juhászatának gyűjteményes kiállítása, kitűnő termelésért. Aig­ner Sándor tanitó Uj-Hodos, jó munkáért. Hetessy Dániel néptanító Takácsi, kitűnő munkáért, méh­kasért. Vertheim Samu Uj-Hodos, versenyképes­ségért. Morvay és Hecht Siófok, jó munkáért. Zirczi apátság versenyképességért. (Erdészet, er­dészeti szakoktatás és vadászat?) Esterházy Fe­rencz, Pál és Jenő grófok kitűnő tenyésztésért. (Bányászat, kohászat és földtan.) Szénipar-egye­sület ajkai bányagondnokság Ajka, versenyké­pesség- és haladásért. {Bor és egyéb szeszes ita­lok.) Androvits Imre Veszprém, kitűnő fehér asz­tali boráért. Ferenczy Károly Veszprém, kitűnő fehér somlyói boráért. Özv. Augusz Károlyné Somló, jeles fehér asztali boráért. Konkoly La­jos Somló, kitűnő fehér asztali boráért. Nagy Ignáczné Somló, kitűnő 181 i-iki somlai pecse­nye boráért. Neubauer József Somló, jeles fehér asztali boráért. Somody József Somló, jó fehér asztali boráért. Orbán Pál Veszprém, jeles fehér 1838-iki almádi boráért. Steuer József Devecser, jó összes kiállított boraiért. (Agyag és üveg ipar.) Láng és Mayer köedénygyárosok Városlöd, ha­ladásért. Neumann Bernát üveggyáros, Ajka, jó munka-, versenyképesség- és haladásért. (Vas és fémipar.) Horváth János kovács Pápa, jó mun­káért. Jáger Vincze Pápa-Kovácsi, jó munkáért. Tanczer András késmüves Pápa, jó ízlés és ki­tűnő munkáért. Schneider Venczei betűöntő Pápa, jó munkáért. (Közreműködői érem.) Reisenhofer Károly munkavezető Pápa. (Faipar.) Ruprich Károly oltárkészitö Várpalota, iparművészeti ha­ladásért. Lipták Sándor csutorás és müfaragó Zsoltár Dávid kezdte gyanítani, hogy leá- 1 nya nem igen kedveli a káplánt, a miért is nem mulasztotta soha sem el leánya előtt a papi ál­lás fényét fejtegetni. Ennek a fénynek Eszter azonban csak is az árnyékát látta; látta ugyan Ábrison a fényt, a kabát ujjai és nadrág térdének a fényét, me­lyek a kopottságból származtak, de az ily fény neki nem tetszett. Persze Eszter nem tudta, hogy a kabát és nadrág fényét a traktus kölcsönzi, a mely megszabja, hogy a káplán évi fizetése 20 frt. Ha ezt tudta volna legalább sajnálkozik sze­gény Abris barátunkon. Ellenben Laci mindig tisztán és csinnal öltözködött. Neki tellett ru­házatra, mert vagyonos földműves szülök egyet­len gyermeke volt, kik igen nagyra voltak azzal, hogy fiukból tanitó ur lett. Azonfelül Laci csinos gyerek is levén, Esz­ternek nem volt nehéz a választás. Zsoltár Dávid uram sokkal okosabb volt, semhogy tüzzel-vassal iparkodott volna leánya fejéből vagy is inkább szivéből az Abris iránti vonzalmat kiverni, nem, ö ezt nem tette, hanem bölcs nyugalommal várta az alkalmat, mig leá­nya előtt kézzel foghatóan bebizonyíthatja, azon fényes jövőt, mely reá mint papnéra vár. Igaz ugyan, hogy gyakran példázgatott Eszter előtt Peták Abris papi állása, nagy te­hetségéről, de ezeket a példabeszédeket Eszter vagy nem akarta megérteni, vagy pedig sírással felélt az ily beszédekre; a sirást pedig rector uram semmiképen sem tudta elszivelni, sőt ha Eszter Dagyon neki keseredett, maga is kedvet kapott a pityergéshez, s duettba oly szép sir­• dogálást vittek néha véghez, mintha legalább is a mesebeli kis ködment siratták volna. Komolyan soha sem mert rector uram le­ánya ellen és Abris mellett fellépni, mert leányát igen szerette s nem tudta volna magának soha megbocsátani, ha miatta szerencsétlenné lenne. * Veszprém, jó munkáért. Neubauer József Pápa, versenyképességért. (Versenyen kivül.) Benkö Ist­ván kádár Veszprém. (Bőripar?) Szomor János tarisznyakészitő Veszprém, jó munkáért. (Fonó­és szövő-ipar.) Fehér Sándor posztógyáros Vesz­prém, jó munkáért. Liptay János -Veszprém, jó munkáért. Szabó József csapó Veszprém, jó mun­káért. Veszprémi szürposztó-készitö- és elárusító társulat kiállítása. Résztvevők: Bentsik Fülöp csapó, jó munkáért. Dukovics Sámuel szürposztó gyáros, jó munkáért. Fehér András csapó, jó munkáért. Fehér István csapó, jó munkáért. Kom­mer András csapó, jó munkáért. Magyari Lajos csapó, jó munkáért. Nagy János csapó, jó mun*­káért. Noszlopi Ferencz csapó, jó munkáért. — (Ruházati ipar.) Keller Vilmos szabó Várpalota, jó mnnkáért. (Versenyen kivül.) Katona Sándor csizmadia Veszprém. {Arany- és ezüstmüves-czik­kek, ékszerek, diszmüipar és apróáruk.) Bosko­vitz Sámuel pipagyáros Pápa, versenyképesség­és kivitelképességért. Schlesinger Lipót pipagyá­ros Pápa, kivitelképességért. Toch József pipa­gyáros Pápa, kivitelképességért. (Honvédelmi felszerelések.) Láng Ferencz czipész Veszprém, jó munkárt. (Egészségügy.) Dr. Löwy László Pápa, jó munkáért. (Házi-ipar.) Bánóczi Mór Veszprém, versenyképesség- és jó munkáért. Deutsch Mór Veszprém, a háziiparban követett gyakorlati irány és jó munkáért. Levelezés. N.-Dém, 1885. szept. 30. Tekintetes Szerkesztő Ur! A mult vasárnap sept. 27-én igen szép és nagyon népes ünnepély folyt le L.-Patonán. Ezen napon már kora hajnalban, három hatalmas ágyú dörgés figyelmeztette a lakosságot, a várva várt ünnepély elérkezésére. Nagy napot jelzett a há­romszoros moraj, mert e napon lett az áldott lelkű kegyurnö gróf Vallis Gyuláné született So­mogyi Ilona grófnő O méltósága által építtetett gyönyörű templom fölszentelve. A templom és paplak virágokkal és lobogókkal diszittetett fel e napra. Az ünnepélyes szertartás délelőtt 10 órakor vette kezdetét, ezt megelőzőleg már a közel és távolabbi községekből temérdek sok nép gyűlt össze, ezek között vagy tiz községből processzi­óval jöttek a hívek. A kerületi és vidékbeli papságból ott lát­tuk : Szedlmayer Károly esperes romándi, Néger Ágoston apát pápai, Horváth János szűcsi, Hor­váth Antal vaszari, Kovács Lajos gyomoréi, Sas­hegyi D. kajári, Miháldy István b.-szent-lászloi Fazekas János gyiróthi, Nunkovits János vanyo­lai, Bognár Ernő b.-szombathelyi, Varga István ászári, Piribauer Ferencz p.-teszéri, dr. Bartha Tamás koppányi, Kacz Lajos marczaltöi plébá­nos urak.at. — Résztvettek még az ünnepélyben Schulcz Klotár ur és neje mint a kegyuraságok képviselői, továbbá Szabadhegyi Kálmán n.-démi földbirtokos ur kedves nejével, Horváth Lajos jár. szolgabíró ur, az uradalmi tisztikar, a tem­plom épitöi: Bánóczy Pál építész és Meixner Ig­nácz ácsmester urak stb. és igen díszes nöi kö­zönség. Lovászpatona e napon ugy látszott, hogy közös ünnepet ült, ott láttuk valláskülönbség nélkül az egész községet. Nagytiszt. Bognár Endre A hetek, hónapok, lassan csak folydogál­tak Bagama felett, Peták barátunk pedig nem szűnt meg ostromolni azon várat, melyet csu­pán Eszter szerelme védett. Mióta pedig Pe­ták barátunkat a gunárfalusi gyülekezet meg­hívta papjának, azóta egész dühvel folytatta az ostromot, mit, födött állásból s jó távolról, rec­tor uram is támogatott. Eszter persze naponként többet-többet sírt, Brúgó Laci pedig kezdett merész terveket ko­vácsolni. Hogy mik lehettek azon tervek, s lettek-e megvalósítva, azt azonnal megtudhatjuk, ha kö­vetjük rector uramat, ki hosszú léptekkel visz valamit és nagyokat nyel hozzá. A mit oly gyorsasággal visz, az egy levél, a mit annyira nyeldes az bizonyosan méreg, a hová pedig irányítja lépéseit az Forgács János asztalos mester komájának residenciája. Forgács János uram nagy nyugalommal pin­gál egy tulipános ládát, midőn rector uram egyet­len lépéssel a szoba közepére toppan. — Ez hát tótágast álló pekk! Három emele­tes malőr! Ilyet még nem evett Európai Kiabál kántor uram, zászló gyanánt magasan lobogtatva kezében levő levelet. — No-nó. Talán csak nem valami adósa hagyta itt az árnyék világot ? Kérdé nyugodtan az asztalos. Ej! dehogy az! dehogy az! szóla kedvet­len a rector, s levágta magát egy három lábu székre, a mi persze rögtön feldőlvén, rector uram kezdett tótágast állni, nem pedig a pekk. Forgács koma egy ideig csak nézte mikor áll majd csülökre a rector, de midőn az nem tu­dott hamarjában tisztába jönni a helyzettel, se­gítette őt talpraáüitani. Midőn már biztos állásba helyezte magát Zsoltár uram, mérges hangon szóla az egykedvű komához, mondván: — Olvassa komám olvassa ezt az átkozott evang. lelkész ur is szerencséltette megjelenésé­vel ünnepélyünket. Ott volt továbbá a község érdemes elöljárósága is, élén a község érdemes birája és jegyzőjével. A helybeli derék tűzoltók a főparancsnok és az egész tisztikar vezetése mellett, mintegy negyvenen vettek részt az ünnepélyen, s áz egész szertartás alatt sorfalat képezve tartották fen a rendet. A fölszentelést főtisztelendő Szedlmayer Károly kerületi esperes ur végezte. A fölszen­telés végeztével főtisztelendő esperes ur hatásos szép alkalmi beszédet tartott a felszentelt tem­plomról mint Isten házáról. Utóbb a helybeli ipartestületnek zászlaját szentelte meg a kerületi esperes ur, melynek végeztével szintén szép beszédet mondott az ipartestülethez. A „Te Deum"-ot Mórocz Antal ur, helybeli plébános mondotta. A nagymisét nsgos Néger Ágoston apát ur végezte fényes segédlettel. Mise alatt Horváth János kántor urnák fáradhatatlan buzgalma foly­tán a helybeli közpolgárokból összeállított da­lárda énekelt négyes hangra. Mindenkit megle­pett a gyönyörű öszhangu ének. Valóban meg­érdemlik az itt működött derék közpolgárok, hogy szép énekeikért, melylyel az ünnepélyt nagyban emelték, az őszinte elismerés a nyilvá­nosság elé jusson. Az ünnepi szónok főtiszt, Nunkovics János vanyolai plébános ur volt, ki — széles körben ismert szónoki erejével — oly gyönyörű alkalmi szent beszédet tartott, mely szellemi nagyságá­ban igazán ritkítja párját. Beszédében többször nagyszerű lélekemelő vallásos tárgyú példákat használván, mely által a hallgatóság szivét és lelkét, egészen magához bilincselte. j Délután az első vesperast Kacz Lajos plé­bános ur intonálta. Az ünnepélyes szertartás bevégzése után a kath. iskolaszék tagjai — mint a hitközség elöl­járói — nagyságos Schulcz Klotár ezredes úr­hoz mentek testületileg, hogy a mltságos kegy­úrnő iránti hálájukat tolmácsolják. Ez alkalom­mal O nagysága, mint a kegyurnö képviselője előtt Polgár Antal iskolaszéki tag a követke­zőleg szólt: A legédesebb öröm árad a mai napon a I. pa­tonai ca(h. hitközség' minden tagjának szivében, mi­dőn mi, mint egyházunknak áldozatkész kegyasszo­nyát és a szűkölködők jóságos anyját, mai napon hó­dolatteljesen üdvözölhetjük, és midőn, ezt ez ünnepé­lyes pillanatban tesszük szivünk erejétől áthatva, a kath. hitközség nevében köszönetet mondunk kegy­asszonyunknak, az általa készíttetett diszes tem­plomunk érdemében. Óhajtjuk a mező gyógyfüvek összegyűjteni s nemes nedveikből egészsegerősitő és élethosszabitó csendes szert készíteni kegyasszonyunk részére. Igen, már minden jót és szépet szeretnénk hit­községünk nevében 0 Méltósága lábaihoz letenni, hogy beszélnék el azok helyettünk mennyi szeretet­tel, mennyi tisztelettel és minő hálával kell adóznunk elősorolnatatlan jótéteményeiért. Kérjük tehát összetett kezekkel az élet urát, tartsa meg mltságos kegyurnőnket, hazánk.- egyhá­zunk, és az emberiség javára jó egészségben igen sokáig! Ennek végeztével a jelenvoltak megéljenez­ték a mltgos kegyurnöt. Innét az iskolaszék tagjai a plébánia lakba mentek hol az iskolaszék elnöke Mihály Emil levelet. Forgács átvette a neki nyújtott levelet, s jól messze eltartá azt szemei elöl, majd köze­lebb vitte orrához, de mindig csak a fejét csó­válta. — Ugy-e borzasztó ? Ugy-e rettenetes ? szóla a rector. — Ez bizony lehet miattam borzasztó is, rettenetes is, de én egy szót sem tudok ebből elolvasni; hanem majd segítsünk rajta, megkere­sem a szemüveget, s majd meglátom a borzasz­tót is, meg a retteneteset is, felelt eltisztithat­lan nyugalommal az asztalos. Rector uramban pedig pufogott a méreg, mint a forró kása. A koma pedig mind ezt látta ugyan, de rá sem hederített, hanem csak kutatta szemüvegét. — Vegye már elő azt a pápaszemet, s ol­vassa a levelet, mert bennem már forr a pulyka méreg, nógatá a rector komáját. — Noha forr, hát csak hadd forrjon az a \ méreg, csak arra vigyázzon komám, hogy el ne fusson; aztán micsoda kívánság az, hogy én kál­vinista létemre pápaszemet vegyek elő, az ne­kem nem dukál sem nem kompetái. — No hát nézzen az ókulán, vagy ókulári­umon, vagy a menydörgős menykőn, csak már lásson valahára. A rector ezen kifakadása mintha használt volna, mert egyszerre meglett a szemüveg, mit kellően elhelyezve az asztalos lilaszin orrán, neki kezdett a levél olvasásához. A rector kíváncsian nézte, hogy mikor fog majd szine változni, szája tátva maradni a ko­mának; de bizony annak arcza ép oly közönyt árult el, mint mikor széklábat farag. — Na hát nem-e szégyen, gyalázat ez ? Kérdé a rector, midőn komája a levelet már el­olvasta. I — Már szégyennek nem szégyen, gyalázat­nak pedig épen nem gyalázat; az lett volna szé­gyen, ha komám Esztikét a káplánhoz erösza­uradalmi ispán a következő szép beszédével üd­vözlé a felszentelő esperes urat: Főtisztelendő Esperes ur! A 1. patonai kath. hitközség híveinek szívét szent öröm hatja át, hogy mltsgos kegyurunk és kegyasszonyunk Istenhez éa szentegyházához való hü ragaszkodással templomun­kat Isten dicsőségének megfelelően újból fölépíttetni kegyesek voltak. Őszinte szívből eredő hálát mondunk mltságos kegyuraságunknak és a mai napon megáldott temp­lomunkban nem szűnünk meg reájuk, mint a vallás és népnevelés hatalmas támogatására áldásért esedezni. Éltesse is sokáig a Mindenható alattvalói ja­vára az évek hosszú során át. De kötelességünk tiszlelettel és hálával adózni azon férfiúnak is, ki ma egyházi ténykedésével Is­ten dicsőségére emelt templomunkat megáldotta és rendeltetésének átadta. Az egyház össze van forrva az iskolával. Az iskola az egyház leánya. Nekem, mint a kath. iskolaszék elnökének ju­tott a szerencse, hogy fó'tisztelendőség'edet az isko­laszék nevében szivem őszinte sugallatával üdvözöl­jem, hogy kifejezést adjak főtisztelendőséged irányá­nyában táplált érzelmeink nyilvánításának. r Es mik ezen érzelmek ? A tisztelet és kegyelet, a hála és őszinte sze­retet érzelmei. Hálával adózunk fötisztelendőségednek, mint a kerület esperesének, a tanügy körül tanúsított önfel­áldozó munkásságáért. Midőn mi, mint a kath. iskolaszék tagjai ezen kedves köteles tiszteletet és hála-adót e mai napon szívesen meghozni törekszünk, nem mulaszthatjuk el az Isten áldását kérni főtisztelendőséged minden lép­teire, — törekvéseire, hogy fáradozásainak gyümöl­csét a kerület, a tanügy jólétének föl virágzásában még sokáig láthassa és élvezhesse. Végül pedig kérjük főtiszteleudőségedet, ke­gyeskedjék minket imáiba foglalni, ugy mint mi sziveinkbe foglaljuk. Elnök urnák eme beszédjét lelkes éljenzés követte. Polgár Antal iskolaszéki tag ismét szép be­szédben mondott köszönetet Néger Ágoston apát urnák, főtisztelendő Nunkovits János urnák és főtisztelendő helybeli lelkész urnák. Ezekután a küldöttség még főtiszt. Minder­lein Ignácz volt l.-patonai nyugalmazott esperes plébános urnái tisztelgett; Miháli Emil elnök ur üdvözölvén öt az alkalomból, hogy oly sokáig szolgált az Urnák a régi templomban, és hogy az isteni gondviselés faiegengedte érni, hogy az uj diszes templomot fölszentelve láthatja. Az el­aggott esperes ur zokogva mondott köszönetet a diszes küldöttségnekj szives megemlékezésükért. Az ünnepélyt gazdag lakoma fejezte be, Mórocz Antal plébános vendégszerető házánál, az asztalfőn a kegyuraságok képviselője Schulcz Klotár ur foglalt helyét. Számos felköszöntö mon­datott a pápa ö szentségére, megyés püspök ő excellentiájára, a kegyuraságra, a helybeli buzgó plébánosra, az esperesre, Néger Ágoston apátra, a templom építőjére Bánóczy Pálra, Nunkovits Jánosra, a felszentelési szertartásban résztvevő lelkészekre, Horváth Lajos szólgabiróra, a tisz­tikarra stb. Az egyházi ünnepélyt a l.-patonaiak saját házaikban is folytatták, mert nemcsak a várt vendégeket, hanem még a kevésbé ismerősöket is szívesen hívogatták asztaluk mellé, hogy ez ünnepély fölötti örömüknek minél szélesb körű kifejezést adjanak. kolja, s az lett volna gyalázat, ha Laci öcsém azt tétlenül nézi. — De megszöktetni! elrabolni 1 — Okosan tette Laci öcsém ha megszök­tette, miért nam adta oda komám szép szerivel a leányt; ha én Laci öcsém bőrében lettem volna én h ugy cselekszem. — Aztán a 2000 frtos takarékpénztári köny­vem is eltűnt, bizonyosan Brúgó vitte magával. — Az sem olyan nagy baj; ha férj és fe­leség lettek volna, ugy is nekik adta volna azt is. Zsoltár rector csak tűrte egy ideig az asz­talos nyugodt beszédét, de midőn még a két ezer forint sem hozta ki a sodrából, azt már nem tűrhette tovább. — Bolond maga komám ! bolond ! még pe­dig kötözni való! Régen mondtam én azt már, hogy maga a Lipót mezőre való, hogy az okossá­got csak szimulálja, de különben futó bolond, dü­höngé a rector, s elrohant komájától. Az eset pedig aként esett, hogy Brugó Laci, s Eszter látván a veszélyt közeledni egy szép reggel távoztak Zsoltár házából, s Brugó Laci szülőinél vonták meg magukat. Azon bizonyos 2000 frtos könyvecskét azonban nem vitték ma­gukkal; ott hagyták azt helyén, de a rector nagy meglepetésében nem talált rá. Rector uram néhány napig adta a dühöngő szerepét, de később megüzente bogarának, hogy csak jöjjön haza Lacival együtt, majd elrendezik az ügyet. El is rendezték. Az öreg Zsoltár kijelen­tette, hogy többé nem akar legnagyobb bolond lenni a faluban, ki akkor is énekelve megy az utcán, mikor mások járnak, viselje ezt a szere­pet fiunk Brugó Laci, s megválasztatván ezt rectornak, maga nyugalomba vonult. Peták Ábrisra pedig rábízták, hogy keres­sen magának olyan menyasszonyt, a kinek jobb lába lesz a baloldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom