Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-10-04
azt, hogy a gyiróthi rom. kath. templomban tartandó isteni tisztelet és szent mise alatt a szent beszédek és evangeliomok minden harmadik vasárnapon „magyar" nyelven felolvasva, a prédikációk és szt. énekek magyar nyelven tartassanak, nemkülönben legyen kegyes elrendelni azt, hogy a szent énekek a gyiróthi róm. kath. hitíelekezeti iskolában az j 868 évi 38-ik törvényczikk 55 §-a rendeletéhez képest a köteles tantárgyak közé felvétetvén, gyermekeink hetenként a „magyar" énekekre a tanitó által taníttassanak; mégis legyen kegyes megengedni még azt, hogy róm. kath. templomunkban, hétköznapokon is megtartandó isteni tiszteletek alatt, minden harmadik napon a szent énekek „magyar" nyelven énekeltessenek. Midőn ebbeli kérelmünk teljesítését s a tanítónak a „magyar" nyelven leendő tanítására szorittatását kérjük, a legmélyebb alázattal maradtunk a nagyméltóságú megyés püspök Urnák Gyiróthon 1885 Szeptember 20-án a legalázatosabb szolgái: Schabel Dávid m. k. biró, Tarman Imre m. k., Reiter Dániel m. k., Vutka Antal m. k., Földing Márton m. k., Weinperl Ádám m. k., Anton Vesztergom m. k., Weinperl Antal m. k., Punk Jakab m. k., Resch Mihály m. k., Mich Orbán m. k., Veinper Mihály m. k., Francz Laczendorfer m. k., Felber István m. k., Vesztergom Konrád m. k., Grazer Albert m. k., Szammer Orbán m. k. — A budapesti országos kiállitáscn megyénkből a nagy éremmel kitüntetve lettek: {Mezőgazdaság és mezőgazdasági szakoktatás.) Mészöly Gyula Bozsok, kitűnő minőségű rozsért. (Állati termények?) Schrikker Imre ágostoni és Löwy Adolf déghi juhászatának gyűjteményes kiállítása, kitűnő termelésért. Aigner Sándor tanitó Uj-Hodos, jó munkáért. Hetessy Dániel néptanító Takácsi, kitűnő munkáért, méhkasért. Vertheim Samu Uj-Hodos, versenyképességért. Morvay és Hecht Siófok, jó munkáért. Zirczi apátság versenyképességért. (Erdészet, erdészeti szakoktatás és vadászat?) Esterházy Ferencz, Pál és Jenő grófok kitűnő tenyésztésért. (Bányászat, kohászat és földtan.) Szénipar-egyesület ajkai bányagondnokság Ajka, versenyképesség- és haladásért. {Bor és egyéb szeszes italok.) Androvits Imre Veszprém, kitűnő fehér asztali boráért. Ferenczy Károly Veszprém, kitűnő fehér somlyói boráért. Özv. Augusz Károlyné Somló, jeles fehér asztali boráért. Konkoly Lajos Somló, kitűnő fehér asztali boráért. Nagy Ignáczné Somló, kitűnő 181 i-iki somlai pecsenye boráért. Neubauer József Somló, jeles fehér asztali boráért. Somody József Somló, jó fehér asztali boráért. Orbán Pál Veszprém, jeles fehér 1838-iki almádi boráért. Steuer József Devecser, jó összes kiállított boraiért. (Agyag és üveg ipar.) Láng és Mayer köedénygyárosok Városlöd, haladásért. Neumann Bernát üveggyáros, Ajka, jó munka-, versenyképesség- és haladásért. (Vas és fémipar.) Horváth János kovács Pápa, jó munkáért. Jáger Vincze Pápa-Kovácsi, jó munkáért. Tanczer András késmüves Pápa, jó ízlés és kitűnő munkáért. Schneider Venczei betűöntő Pápa, jó munkáért. (Közreműködői érem.) Reisenhofer Károly munkavezető Pápa. (Faipar.) Ruprich Károly oltárkészitö Várpalota, iparművészeti haladásért. Lipták Sándor csutorás és müfaragó Zsoltár Dávid kezdte gyanítani, hogy leá- 1 nya nem igen kedveli a káplánt, a miért is nem mulasztotta soha sem el leánya előtt a papi állás fényét fejtegetni. Ennek a fénynek Eszter azonban csak is az árnyékát látta; látta ugyan Ábrison a fényt, a kabát ujjai és nadrág térdének a fényét, melyek a kopottságból származtak, de az ily fény neki nem tetszett. Persze Eszter nem tudta, hogy a kabát és nadrág fényét a traktus kölcsönzi, a mely megszabja, hogy a káplán évi fizetése 20 frt. Ha ezt tudta volna legalább sajnálkozik szegény Abris barátunkon. Ellenben Laci mindig tisztán és csinnal öltözködött. Neki tellett ruházatra, mert vagyonos földműves szülök egyetlen gyermeke volt, kik igen nagyra voltak azzal, hogy fiukból tanitó ur lett. Azonfelül Laci csinos gyerek is levén, Eszternek nem volt nehéz a választás. Zsoltár Dávid uram sokkal okosabb volt, semhogy tüzzel-vassal iparkodott volna leánya fejéből vagy is inkább szivéből az Abris iránti vonzalmat kiverni, nem, ö ezt nem tette, hanem bölcs nyugalommal várta az alkalmat, mig leánya előtt kézzel foghatóan bebizonyíthatja, azon fényes jövőt, mely reá mint papnéra vár. Igaz ugyan, hogy gyakran példázgatott Eszter előtt Peták Abris papi állása, nagy tehetségéről, de ezeket a példabeszédeket Eszter vagy nem akarta megérteni, vagy pedig sírással felélt az ily beszédekre; a sirást pedig rector uram semmiképen sem tudta elszivelni, sőt ha Eszter Dagyon neki keseredett, maga is kedvet kapott a pityergéshez, s duettba oly szép sir• dogálást vittek néha véghez, mintha legalább is a mesebeli kis ködment siratták volna. Komolyan soha sem mert rector uram leánya ellen és Abris mellett fellépni, mert leányát igen szerette s nem tudta volna magának soha megbocsátani, ha miatta szerencsétlenné lenne. * Veszprém, jó munkáért. Neubauer József Pápa, versenyképességért. (Versenyen kivül.) Benkö István kádár Veszprém. (Bőripar?) Szomor János tarisznyakészitő Veszprém, jó munkáért. (Fonóés szövő-ipar.) Fehér Sándor posztógyáros Veszprém, jó munkáért. Liptay János -Veszprém, jó munkáért. Szabó József csapó Veszprém, jó munkáért. Veszprémi szürposztó-készitö- és elárusító társulat kiállítása. Résztvevők: Bentsik Fülöp csapó, jó munkáért. Dukovics Sámuel szürposztó gyáros, jó munkáért. Fehér András csapó, jó munkáért. Fehér István csapó, jó munkáért. Kommer András csapó, jó munkáért. Magyari Lajos csapó, jó munkáért. Nagy János csapó, jó mun*káért. Noszlopi Ferencz csapó, jó munkáért. — (Ruházati ipar.) Keller Vilmos szabó Várpalota, jó mnnkáért. (Versenyen kivül.) Katona Sándor csizmadia Veszprém. {Arany- és ezüstmüves-czikkek, ékszerek, diszmüipar és apróáruk.) Boskovitz Sámuel pipagyáros Pápa, versenyképességés kivitelképességért. Schlesinger Lipót pipagyáros Pápa, kivitelképességért. Toch József pipagyáros Pápa, kivitelképességért. (Honvédelmi felszerelések.) Láng Ferencz czipész Veszprém, jó munkárt. (Egészségügy.) Dr. Löwy László Pápa, jó munkáért. (Házi-ipar.) Bánóczi Mór Veszprém, versenyképesség- és jó munkáért. Deutsch Mór Veszprém, a háziiparban követett gyakorlati irány és jó munkáért. Levelezés. N.-Dém, 1885. szept. 30. Tekintetes Szerkesztő Ur! A mult vasárnap sept. 27-én igen szép és nagyon népes ünnepély folyt le L.-Patonán. Ezen napon már kora hajnalban, három hatalmas ágyú dörgés figyelmeztette a lakosságot, a várva várt ünnepély elérkezésére. Nagy napot jelzett a háromszoros moraj, mert e napon lett az áldott lelkű kegyurnö gróf Vallis Gyuláné született Somogyi Ilona grófnő O méltósága által építtetett gyönyörű templom fölszentelve. A templom és paplak virágokkal és lobogókkal diszittetett fel e napra. Az ünnepélyes szertartás délelőtt 10 órakor vette kezdetét, ezt megelőzőleg már a közel és távolabbi községekből temérdek sok nép gyűlt össze, ezek között vagy tiz községből processzióval jöttek a hívek. A kerületi és vidékbeli papságból ott láttuk : Szedlmayer Károly esperes romándi, Néger Ágoston apát pápai, Horváth János szűcsi, Horváth Antal vaszari, Kovács Lajos gyomoréi, Sashegyi D. kajári, Miháldy István b.-szent-lászloi Fazekas János gyiróthi, Nunkovits János vanyolai, Bognár Ernő b.-szombathelyi, Varga István ászári, Piribauer Ferencz p.-teszéri, dr. Bartha Tamás koppányi, Kacz Lajos marczaltöi plébános urak.at. — Résztvettek még az ünnepélyben Schulcz Klotár ur és neje mint a kegyuraságok képviselői, továbbá Szabadhegyi Kálmán n.-démi földbirtokos ur kedves nejével, Horváth Lajos jár. szolgabíró ur, az uradalmi tisztikar, a templom épitöi: Bánóczy Pál építész és Meixner Ignácz ácsmester urak stb. és igen díszes nöi közönség. Lovászpatona e napon ugy látszott, hogy közös ünnepet ült, ott láttuk valláskülönbség nélkül az egész községet. Nagytiszt. Bognár Endre A hetek, hónapok, lassan csak folydogáltak Bagama felett, Peták barátunk pedig nem szűnt meg ostromolni azon várat, melyet csupán Eszter szerelme védett. Mióta pedig Peták barátunkat a gunárfalusi gyülekezet meghívta papjának, azóta egész dühvel folytatta az ostromot, mit, födött állásból s jó távolról, rector uram is támogatott. Eszter persze naponként többet-többet sírt, Brúgó Laci pedig kezdett merész terveket kovácsolni. Hogy mik lehettek azon tervek, s lettek-e megvalósítva, azt azonnal megtudhatjuk, ha követjük rector uramat, ki hosszú léptekkel visz valamit és nagyokat nyel hozzá. A mit oly gyorsasággal visz, az egy levél, a mit annyira nyeldes az bizonyosan méreg, a hová pedig irányítja lépéseit az Forgács János asztalos mester komájának residenciája. Forgács János uram nagy nyugalommal pingál egy tulipános ládát, midőn rector uram egyetlen lépéssel a szoba közepére toppan. — Ez hát tótágast álló pekk! Három emeletes malőr! Ilyet még nem evett Európai Kiabál kántor uram, zászló gyanánt magasan lobogtatva kezében levő levelet. — No-nó. Talán csak nem valami adósa hagyta itt az árnyék világot ? Kérdé nyugodtan az asztalos. Ej! dehogy az! dehogy az! szóla kedvetlen a rector, s levágta magát egy három lábu székre, a mi persze rögtön feldőlvén, rector uram kezdett tótágast állni, nem pedig a pekk. Forgács koma egy ideig csak nézte mikor áll majd csülökre a rector, de midőn az nem tudott hamarjában tisztába jönni a helyzettel, segítette őt talpraáüitani. Midőn már biztos állásba helyezte magát Zsoltár uram, mérges hangon szóla az egykedvű komához, mondván: — Olvassa komám olvassa ezt az átkozott evang. lelkész ur is szerencséltette megjelenésével ünnepélyünket. Ott volt továbbá a község érdemes elöljárósága is, élén a község érdemes birája és jegyzőjével. A helybeli derék tűzoltók a főparancsnok és az egész tisztikar vezetése mellett, mintegy negyvenen vettek részt az ünnepélyen, s áz egész szertartás alatt sorfalat képezve tartották fen a rendet. A fölszentelést főtisztelendő Szedlmayer Károly kerületi esperes ur végezte. A fölszentelés végeztével főtisztelendő esperes ur hatásos szép alkalmi beszédet tartott a felszentelt templomról mint Isten házáról. Utóbb a helybeli ipartestületnek zászlaját szentelte meg a kerületi esperes ur, melynek végeztével szintén szép beszédet mondott az ipartestülethez. A „Te Deum"-ot Mórocz Antal ur, helybeli plébános mondotta. A nagymisét nsgos Néger Ágoston apát ur végezte fényes segédlettel. Mise alatt Horváth János kántor urnák fáradhatatlan buzgalma folytán a helybeli közpolgárokból összeállított dalárda énekelt négyes hangra. Mindenkit meglepett a gyönyörű öszhangu ének. Valóban megérdemlik az itt működött derék közpolgárok, hogy szép énekeikért, melylyel az ünnepélyt nagyban emelték, az őszinte elismerés a nyilvánosság elé jusson. Az ünnepi szónok főtiszt, Nunkovics János vanyolai plébános ur volt, ki — széles körben ismert szónoki erejével — oly gyönyörű alkalmi szent beszédet tartott, mely szellemi nagyságában igazán ritkítja párját. Beszédében többször nagyszerű lélekemelő vallásos tárgyú példákat használván, mely által a hallgatóság szivét és lelkét, egészen magához bilincselte. j Délután az első vesperast Kacz Lajos plébános ur intonálta. Az ünnepélyes szertartás bevégzése után a kath. iskolaszék tagjai — mint a hitközség elöljárói — nagyságos Schulcz Klotár ezredes úrhoz mentek testületileg, hogy a mltságos kegyúrnő iránti hálájukat tolmácsolják. Ez alkalommal O nagysága, mint a kegyurnö képviselője előtt Polgár Antal iskolaszéki tag a következőleg szólt: A legédesebb öröm árad a mai napon a I. patonai ca(h. hitközség' minden tagjának szivében, midőn mi, mint egyházunknak áldozatkész kegyasszonyát és a szűkölködők jóságos anyját, mai napon hódolatteljesen üdvözölhetjük, és midőn, ezt ez ünnepélyes pillanatban tesszük szivünk erejétől áthatva, a kath. hitközség nevében köszönetet mondunk kegyasszonyunknak, az általa készíttetett diszes templomunk érdemében. Óhajtjuk a mező gyógyfüvek összegyűjteni s nemes nedveikből egészsegerősitő és élethosszabitó csendes szert készíteni kegyasszonyunk részére. Igen, már minden jót és szépet szeretnénk hitközségünk nevében 0 Méltósága lábaihoz letenni, hogy beszélnék el azok helyettünk mennyi szeretettel, mennyi tisztelettel és minő hálával kell adóznunk elősorolnatatlan jótéteményeiért. Kérjük tehát összetett kezekkel az élet urát, tartsa meg mltságos kegyurnőnket, hazánk.- egyházunk, és az emberiség javára jó egészségben igen sokáig! Ennek végeztével a jelenvoltak megéljenezték a mltgos kegyurnöt. Innét az iskolaszék tagjai a plébánia lakba mentek hol az iskolaszék elnöke Mihály Emil levelet. Forgács átvette a neki nyújtott levelet, s jól messze eltartá azt szemei elöl, majd közelebb vitte orrához, de mindig csak a fejét csóválta. — Ugy-e borzasztó ? Ugy-e rettenetes ? szóla a rector. — Ez bizony lehet miattam borzasztó is, rettenetes is, de én egy szót sem tudok ebből elolvasni; hanem majd segítsünk rajta, megkeresem a szemüveget, s majd meglátom a borzasztót is, meg a retteneteset is, felelt eltisztithatlan nyugalommal az asztalos. Rector uramban pedig pufogott a méreg, mint a forró kása. A koma pedig mind ezt látta ugyan, de rá sem hederített, hanem csak kutatta szemüvegét. — Vegye már elő azt a pápaszemet, s olvassa a levelet, mert bennem már forr a pulyka méreg, nógatá a rector komáját. — Noha forr, hát csak hadd forrjon az a \ méreg, csak arra vigyázzon komám, hogy el ne fusson; aztán micsoda kívánság az, hogy én kálvinista létemre pápaszemet vegyek elő, az nekem nem dukál sem nem kompetái. — No hát nézzen az ókulán, vagy ókuláriumon, vagy a menydörgős menykőn, csak már lásson valahára. A rector ezen kifakadása mintha használt volna, mert egyszerre meglett a szemüveg, mit kellően elhelyezve az asztalos lilaszin orrán, neki kezdett a levél olvasásához. A rector kíváncsian nézte, hogy mikor fog majd szine változni, szája tátva maradni a komának; de bizony annak arcza ép oly közönyt árult el, mint mikor széklábat farag. — Na hát nem-e szégyen, gyalázat ez ? Kérdé a rector, midőn komája a levelet már elolvasta. I — Már szégyennek nem szégyen, gyalázatnak pedig épen nem gyalázat; az lett volna szégyen, ha komám Esztikét a káplánhoz eröszauradalmi ispán a következő szép beszédével üdvözlé a felszentelő esperes urat: Főtisztelendő Esperes ur! A 1. patonai kath. hitközség híveinek szívét szent öröm hatja át, hogy mltsgos kegyurunk és kegyasszonyunk Istenhez éa szentegyházához való hü ragaszkodással templomunkat Isten dicsőségének megfelelően újból fölépíttetni kegyesek voltak. Őszinte szívből eredő hálát mondunk mltságos kegyuraságunknak és a mai napon megáldott templomunkban nem szűnünk meg reájuk, mint a vallás és népnevelés hatalmas támogatására áldásért esedezni. Éltesse is sokáig a Mindenható alattvalói javára az évek hosszú során át. De kötelességünk tiszlelettel és hálával adózni azon férfiúnak is, ki ma egyházi ténykedésével Isten dicsőségére emelt templomunkat megáldotta és rendeltetésének átadta. Az egyház össze van forrva az iskolával. Az iskola az egyház leánya. Nekem, mint a kath. iskolaszék elnökének jutott a szerencse, hogy fó'tisztelendőség'edet az iskolaszék nevében szivem őszinte sugallatával üdvözöljem, hogy kifejezést adjak főtisztelendőséged irányányában táplált érzelmeink nyilvánításának. r Es mik ezen érzelmek ? A tisztelet és kegyelet, a hála és őszinte szeretet érzelmei. Hálával adózunk fötisztelendőségednek, mint a kerület esperesének, a tanügy körül tanúsított önfeláldozó munkásságáért. Midőn mi, mint a kath. iskolaszék tagjai ezen kedves köteles tiszteletet és hála-adót e mai napon szívesen meghozni törekszünk, nem mulaszthatjuk el az Isten áldását kérni főtisztelendőséged minden lépteire, — törekvéseire, hogy fáradozásainak gyümölcsét a kerület, a tanügy jólétének föl virágzásában még sokáig láthassa és élvezhesse. Végül pedig kérjük főtiszteleudőségedet, kegyeskedjék minket imáiba foglalni, ugy mint mi sziveinkbe foglaljuk. Elnök urnák eme beszédjét lelkes éljenzés követte. Polgár Antal iskolaszéki tag ismét szép beszédben mondott köszönetet Néger Ágoston apát urnák, főtisztelendő Nunkovits János urnák és főtisztelendő helybeli lelkész urnák. Ezekután a küldöttség még főtiszt. Minderlein Ignácz volt l.-patonai nyugalmazott esperes plébános urnái tisztelgett; Miháli Emil elnök ur üdvözölvén öt az alkalomból, hogy oly sokáig szolgált az Urnák a régi templomban, és hogy az isteni gondviselés faiegengedte érni, hogy az uj diszes templomot fölszentelve láthatja. Az elaggott esperes ur zokogva mondott köszönetet a diszes küldöttségnekj szives megemlékezésükért. Az ünnepélyt gazdag lakoma fejezte be, Mórocz Antal plébános vendégszerető házánál, az asztalfőn a kegyuraságok képviselője Schulcz Klotár ur foglalt helyét. Számos felköszöntö mondatott a pápa ö szentségére, megyés püspök ő excellentiájára, a kegyuraságra, a helybeli buzgó plébánosra, az esperesre, Néger Ágoston apátra, a templom építőjére Bánóczy Pálra, Nunkovits Jánosra, a felszentelési szertartásban résztvevő lelkészekre, Horváth Lajos szólgabiróra, a tisztikarra stb. Az egyházi ünnepélyt a l.-patonaiak saját házaikban is folytatták, mert nemcsak a várt vendégeket, hanem még a kevésbé ismerősöket is szívesen hívogatták asztaluk mellé, hogy ez ünnepély fölötti örömüknek minél szélesb körű kifejezést adjanak. kolja, s az lett volna gyalázat, ha Laci öcsém azt tétlenül nézi. — De megszöktetni! elrabolni 1 — Okosan tette Laci öcsém ha megszöktette, miért nam adta oda komám szép szerivel a leányt; ha én Laci öcsém bőrében lettem volna én h ugy cselekszem. — Aztán a 2000 frtos takarékpénztári könyvem is eltűnt, bizonyosan Brúgó vitte magával. — Az sem olyan nagy baj; ha férj és feleség lettek volna, ugy is nekik adta volna azt is. Zsoltár rector csak tűrte egy ideig az asztalos nyugodt beszédét, de midőn még a két ezer forint sem hozta ki a sodrából, azt már nem tűrhette tovább. — Bolond maga komám ! bolond ! még pedig kötözni való! Régen mondtam én azt már, hogy maga a Lipót mezőre való, hogy az okosságot csak szimulálja, de különben futó bolond, dühöngé a rector, s elrohant komájától. Az eset pedig aként esett, hogy Brugó Laci, s Eszter látván a veszélyt közeledni egy szép reggel távoztak Zsoltár házából, s Brugó Laci szülőinél vonták meg magukat. Azon bizonyos 2000 frtos könyvecskét azonban nem vitték magukkal; ott hagyták azt helyén, de a rector nagy meglepetésében nem talált rá. Rector uram néhány napig adta a dühöngő szerepét, de később megüzente bogarának, hogy csak jöjjön haza Lacival együtt, majd elrendezik az ügyet. El is rendezték. Az öreg Zsoltár kijelentette, hogy többé nem akar legnagyobb bolond lenni a faluban, ki akkor is énekelve megy az utcán, mikor mások járnak, viselje ezt a szerepet fiunk Brugó Laci, s megválasztatván ezt rectornak, maga nyugalomba vonult. Peták Ábrisra pedig rábízták, hogy keressen magának olyan menyasszonyt, a kinek jobb lába lesz a baloldalon.