Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-02-01

jVlegjelenilc Min(Ien vasárnap. Közérdekű sürgős közléseki e koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentcüeii leiu lek, csak tsmert kezektőlfogadiamak el. Keziratorc nem adatnak •vissut. A lapnak szánt közlemények a la p SZERK h i c a fal d l> n (0- ko l lé g i u m é p ü ! e l) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési díjait. Egy év7'e 6 frt. — Félévre 3 fj-t. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiltíérben 25 krajczárral számiiatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak

: s hirdetések a l a p KI A D 0 h i v atal á b a (r ef. főiskola n y 0 itl d új a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavitíéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1885, január 31. A postahivataloknál megtudnák mondani, hogy egy idő óta hányféle újdonatúj hirlap, az ég tudja, miféle czifra czimekkel, érkezik meg ide is, oda is. A legtöbbje plane nem is mer a hírlapi elküldés rendes köntösében, a czimszalag alatt megjelenni. E hírlapokra nem fordít senki figyelmet, pedig ezt méltán megérdemlené, mint ahogy megérdemli, hogy a meggyújtott gyufának utána nézzünk, hova dobatott az el. Mert ezek a hírlapok állam- és társadalom ellenesek. Megbotránkozva láttam.belőlük nemrég egynéhányat. Nem fog ártani, ha e helyen is a legőszintébb hazafiúi indulattól vezéreltetve, kérjük épen iparosainkat a megyében, néznének utána, miféle újság lopódzik be hazánkba, hogy megmérgezze családi békés tűzhelyünket. A szociálisztikus felforgató törekvések kezdenek már vidéki városainkban is lábra kapni. Pedig a mai szocializmusnak tendencziájasem több, sem kevesebb, mint minden jelenleg íenálló társadalmi osztálynak ledöntése, s helyébe a kézimunkások feltétlen uralmának biztosítása. Alulról való forradalom; szelídebb kommunizmus ! Világosan jelzi ezt a német szociáhstákfelhivása: „Proletárok! minden ország és nép proletárjai! Egyesüljetek. Veszteni valótok nincs más, mint rablánczaitok, s nyerni pedig megnyerhetitek az egész világot. Reszkessetek hát ti világ zsarnokai." E zsarnok: mindenki, ki mindennapi kenyerénél még többel mer birni. A szociáldemokrata nyíltan hirdeti, hogy gyűlöli az ilyen embert. Gyűlöl minden előnyt, kedvezményt, születési, vagyon ós ész elsőséget. „Nem békét akarunk, hanem háborút a mai állam és társadalom ellen." A mi társadalmi osztályok és a szocziál demokrata világja közt oly éles az ellentét, mint tüz ós viz között. Borzasztó még imájuk is: „Wir beten, Säbel in der Hand, "Wir beten, beten zornentbrannt, Wir beten zu dem Hasse

!" Ezt a gyűlöletet aztán kiterjesztik a mai állam és társadalom egész bázisára. Elterjesztik az összes vallásra, a házasságra, a — hazára! Es ha a kereszténységet, a szeretet vallásának nevezik, a szocziáHzmust a gyűlölet vallásának lehetne hivni. Érzik a szocialisták ösztönszerűleg, hogy az Istenhez való hit és a halhatatlanság hite óriási gát a gyűlölet vallásának. Kifigurázzák aztán mindkettőt. Hisz csak nemrég hozta egyik (magát a világért sem szocziálistának nevező) magyar zuglap a hírre, hogy a villám isten házát felgyújtotta azon káromlást, hogy már micsoda b lehet az I . . . ., ha a s aj á t házát önmaga gyújtja fel. S ez a zuglapocska, hol czimszalag alatt, hol elzárva levélben megy száz és száz példányban mindenfelé. A pápai postahivatal megtudná mondani, hány járt ide is?! Ki lesz csúfolva az Isten mellett a haza is! Mert a hazaszeretet is rút akadály a „gyűlölet vallásának" Fellázítják a haza ellen a munkás népet és szól az ének: „Was ist'das Vaterland der Arbeiter? Die Heller, die man in den Sand Ihm warf aus schimmernden Karossen Sind alles, was vom Vaterland Der arme Mann genossen." A haza után háborút indit a szocziálista az erkölcsnek és a törvénynek. Ott van rá példa a temérdek merénylet, mely hogy még nálunk nem vert gyökeret, csak annak bizonyítéka, hogy az e sorokban említett titkos hírlapokat nemeléggé olvassák. Pedig küldik azt mindenfelé. S ez ellen nincs más orvosság, mint jó könyvek, jó hírlapoknak, népújságoknak magyar és német nyelven ingyen, vagy potom áron való terjesztése. Legtöbb szükség lenne mindenek előtt a hazánkban letelepedett német munkások családi tűzhelyében ily ellenszerről gondoskodni. Mert semmiféle betiltás nem használ itt. Mint a levegő a legkisebb helyen észrevétlenül betolul, ugy tolul be az észt és szivet félrevezető gonosz eszme munkás osztályunk körébe. Nehogy késő legyen az óvszerről gondoskodni. Kisebb városainkban magam is láttam, már magyar nyelven is megjelent komisz irányú zuglapokat nagyon buzgón olvasni értelmetlen emberektől. Eélő, hogy minél kisebb az értelem, annál fogékonyabb az a dudva megtérülésére. Felhívjuk különösen néptanítóink figyelmét, s kórve-kórjük a szeretet vallása érdekében, jól nézzék meg a czéget, mély a felvilágosodás vallását hirdeti! Gyűlölet vallása az a haza, a társadalom, a közerkölcs, a törvény ós az Isten ellen. A kisebb városokból lassankint elterjednek e szociális hírlapok a falvakba, hol észben-szivben, lélekben sok és nagy lesz majdan az elpusztítás. Néptanítóink résen álljanak! Elnöki jelentés a pápát önkény tes tűzoltó-egyletnek 1885. jan. 25-én tartott közgyűlésében. Tisztelt közgyűlés! Alapszabályunk és több évi gyakorlatunk alapján kötelesek vagyunk jelentést tenni tűzoltó-egyletünknek 1884. évi létezéséről, hogy láthassuk ebből, és majd megítélhessük, eleget tettünk-<i hivatásunknak és a hozzánk kötött várakozásnak vagy sem. Ezért előre is bocsánatot kérünk, ha itt és ott kissé keserűek leszünk, de puritán természetünk nem engedi, hogy az igazságot elhallgassuk, és a mulasztást, történt légyen bárhol, föl ne említsük. Tűzoltó-egyletünk választmánya tartott a múlt évben egy köz- és 11 választmányi, összesen 12 ülést, a melyekben rendesen kevés közreműködővel, 56 jegyzőkönyvi pontban végezte el a fölmerült ügyeket. Mondhatjuk, hét év alatt meddőbb éve nem volt egyletünknek, az 1884ikinél. És mintha e csöndes némaságot akarta volna zajosabbá tenni, épen a mult év hozta létre tűzoltóságunk zenekarát. Csakugyan ennek ügyeivel általában aránytalanul legtöbbet is foglalkozott, mert az 56 jegyzőkönyvi pontok között a zenekar 13-szor jön elő, — tehát majdnem minden ülésben. Végre is ugy oldotta meg leghelyesebben a zene-kérdést, hogy az egyletnek is veszteséget ne okozzon, amint most van. Ugyanis már több év óta szüksége volt a működök testületének, de különösen a fizetett tűzoltóknak, egy a tűzoltók jelentéseit elfogadó és az örtanyán levők felett folytonos felügyeletet gyakorló közegre, aki úgyszólván a belső rendnek képviselő fentartoja lenne. Tehát egy örparancsnoki állomás rendszeresítetett, melynek betöltője épen véletlenül zenéhöz is értő egyéniség. Igy mig egyfelől a rendes ügykezelést fentartani hivatott, másfelöl fizetett kürtöseinket gyakorolja a tűzoltói jelfuvásokban, és egyúttal zenekari tűzoltóinkat a zenére is tanitja. Hogy milyen eredménynyel ? ugy hiszszük', hogy közönségünk majd rövid időn a legjobb meggyőződést szerezheti meg felölük. Még a mult évi január hóban leltároztatta a választmány összes tűzoltó szereinket, és örömmel győződött meg arról, hogy ugy a személyes fölszerelési, mint közvetlenül tűzoltási szerei rendben •— és igen csekély kivétellel, — megvannak. De egyúttal azon határozatát is hozta, hogy a 14 év előtt vásárlóit sok használatlan személyes fölszerelési szerekből ád el alakuló vidéki kisebb egyleteknek, — és igy majd értékesítvén a fölösleget, a bevételből egyéb tűzoltási szereit ujitja és pótolja ki. Mert ezen újításra valóban szüksége van egyletünknek : kötelekben, övekben és tömlőkben. Miért is nem mulaszthatjuk el ezen alkalmat, hogy a t. közgyűlés figyelmét föl ne hivjuk ezen új évben a tömlők és kötelek újból beszerzésére. Egyébiránt megjegyezhetjük, hogy mindennemű tüzoltóiszereink és eszközeink összes értéke megközeliti a 10,000 frtot. Mult évi jelentésünkben örömmel tudattuk a közgyűléssel, hogy sikerült a városi képviselő testület akaratával egyesülve egy tüzrendöri szabályzatot alkotni, és ezen szabályzatot megerősítés és helybenhagyás végett a megyei közigazgatási bizottság utján a magas ministeriumT Á RC Z A. Szépen fognak eltemetni. Egy vigasztal életemben: Ha eszembe jut halálom, A mi mostan hihetlen A halálba feltalálom: Szépen fognak eltemetni. Rosz ruhában tengve-lengve, Fázva küzdtem a nyomorral, De a végső útra kelve Rózsát szórnak rám halommal, S szépen fognak eltemetni. Az újságok megdicsérnek, Lesz koszorú, pompa, gyászdal, Dikcziózva kikísérnek . . . Magyar költő, csitt a váddal! Szépen fognak eltemetni. EDELWEISS, — Irta GIZELLA. _ Ott északon messze-messze, hol az örök hómező mint hermelin palást borítja a Kárpátok sötét bérczeit, s hova csak gyakorlott vakmerő halandó juthat nem kis fáradsággal — ott nyillott néhány cs">mó havasi gyopár. Bolyhos kis tagjaikat egész pompájukban kitárva, örvendve a gyenge napsugár csókjainak, — kedves csevegésbe elegyedtek. — Váljon jö-e ma értünk valaki? annyira óhajtanánk már mi is, mint többi társaink el el innen — most vagyunk legszebbek, és ha egy boldog mennyasszony koszorújába fűznének, ez lenne legfőbb óhajunk, mert igy létünk nem rövid gyönyört okozna! — Oh! nekünk más óhajunk van, szólal meg egy más csoport, mi meg sokkal többre vágyunk, — egy oly arczkép keretét akarnánk képezni, kinek nevét krónikánk aranybetükkel jegyzi fel! Fiúról fiúra mint szent reliquia száll az emlék — irigyelt ki bírhatja! — Nevetlek titeket mond egy szál tovább — én nem óhajtok el innen, én itt akarok meghalni és azért ültem ide a veszélyes hasadék szélére, hogy ne közelítsen egykönnyen valaki, vagy ha mer — úgy megadóz —. Ej ej ki látta igy beszélni, feddi a többi, ez nem nevünkhöz illő, hisz mi úgyis Flóra kegyeltjei vagyunk — ez nem volna nemes cselekedet tőled, azért csak engedj haragodból — de most hallga im jönnek »Vig dalt fütyürészve érkezik egy csinos fiatal ember, eredeti tourista öltönyben, merészen lépdegélve, hisz az » Osztrák Alpenvereina buzgó tagja — a legnehezebb parthiekat tevé már meg, léptei itt is oly biztosak, mint a tánezterem parquettjein. — Vezetője magyarázza a tájat, mit érdekkel hallgat. — A nap bágyadt sugarai megtörnek a fris havon és mint ezüst törmeléket ragyogtatják vakítóan, az óriási „hegylánczolat áttekintése mely minden képzeletet felülmúl szépségével, nagyszerűségével — némává teszi a szemlélőt, érzi mi porszem lénye — mily hatalmas azon láthatatlan mindenható kéz, — mely mindezt alkotá — mély csend, égi csend honol körülötte — oly közel érzi magát a mindenséghez. — De im egy zerge kecses szökkenésével mint egyik szikláról a másikra száll — s a mormota fütyszerü hangja végre magához téríti és vezetőjét kérdésekkei halmozza el — ö az idegen, kit a Kárpátok kaczér bájai megismerhetése vonzott ide messze földről. Azonban egy ritka nagy példány Edelweiss ötlik szemébe, mely merészen tekint fel reá, Arthur feléje tart, vezetője figyelmezteti, hogy ott veszélyes a hely — de ö nem fél — már-már leszakasztja — de ah borzadály — egy pillanatj müve, s eltűnik a mélységbe. Oh Isten irgalmazz neki, kiált a vezető és térdre roskadva kétségbeesve kiált egész erővel, de sem felelet, sem nesz nem hallható, végre látva, hogy igy czélt nem ér, a legrövidebb uton siet le — a legközelebbi fürdőhelyre segítségért. * Ismét két férfi vezetőkkel jelennek meg, fáradtan telepednek plaidjeikre, örülve hogy szerencsésen elérték czéljokat,. nem is sejtve mily borzasztó esemény színhelyére érkeztek. Vigan hozzálátnak éhségök és szomjuk csillapításához, mi közben a magokat nyájasan ajánló Edelweissokat szedegetik s kalapjaikhoz erősítik. De ah oly nyöszörgő fájdalmas hang üti meg füleiket, — onnan a mélységből emberi elhaló fohász — Istenem mi az ? itt szerencsétlenség történt kiáltanak! A mennyire lenét a hasadékhoz közelíteni, lehajolnak s mindinkább meggyőzödnek, hogy nem csalódtak. Rémülten fordulnak embereikhez, kik csak azt tanácsolhatják, hogy a legközelebbi fürdőhelyről más uton lehet a mélységhez férni, s igy segéd kezet nyújtani a szerencsétlennek. Szegény Arthur, t

rövid idei önkívületből magához térve, felülről emberi hangokat vélt hallani, megkísérté segítségért kiáltani, de ereje elhagyta. — Zsibbasztó fájdalom vett eröt rajta. A táj lassankint homí.lyba merült — kis vízesés egyhangú locscsanása andalitólag súgott füleibe, az emlékezés lassankint elhagyta — szemei lezáródtak. — Hogy meddig volt ily helyzetbe, alig tudta volna megmondani, midőn több alak közeledett, kötelekkel, kendőkkel s botokkal ellátva, óvatosan dörzsölgették lankadt tagjait, erös folyadékot öntve szájájba — s lassan lassan vonszolták velük, a majdnem élö halottat. — Gondos ápolás után, hetek múlva felépült, s kinek eme örikénytelen kalandját elbeszéli., egyúttal megmutatja azon szép Edelveisst, melynek birhatása, majdnem halálát okozta. Pár hó előtt egy vig lakodalomba mulattam. A menyasszonyt üdvözölve, feltűnt koszorújában egy kis csomó félig fonynyadt Edelweiss. Midőn kérdést intéztem hozzá ez iránt felsugárzó szemmel elmondá, hogy, ennek köszönheti boldogságát. — Olivérrel, — monda — nem ismertük egvmást, habár egy fürdőhelyen nyaraltunk — mig egy nap kezében e kjs csomó virággal bocsánatot kérve bemutatja magát, — s mondja, hogy elhatározá, miszerint azon hölgynek adja eme fáradsággal szedett Edelweisst, kivel legelőször találkozik, — pirultam, zavart voltam, — azonban ennek folytán megismerkedtünk. Most pedig oly kimondhatlan boldogok vagyunk, nem de édes Olivér ? kérdi az oda érkező nem ke.vésbé boldog vőlegényt. * » Ha valaki kis szalonomban körültekint, okvetlenül szemébe ötlik, egy kis fekete keretű arckép, mely Edehveissel van köritve. Oh! hányan mondák, hogy irigylik ezt tőlem! Csak nem régiben egy ismert nevü tudós is igy kiáltott fel: Asszonyom! végtelenül tiszteltem önt eddig is, de most imádom, hogy ezt az arcképet birja, és áhítattal csókolá meg azt. Valóban többször elmerengek e kis kép előtt — a képzemények hosszú sora áll előttem — oly eseményeknek, melyeket át. nem éltem, de a nem rég mult időkből valók, s igy sokat, hallottam felölük. Büszke vagyok magamra, hogy hallgattam szivem érzeményire és mertem kérni — és kaptamj saját kezével irta a levél borítékra cimem — ez is a kép alá van foglalva — saját kezével irta a kép alá nevét, mely nevet nemzetünk büszkén

: vallja magáénak, — mely nevet ismerik Kárpátoktól Adriáig — ismerik túl az Óceánon — mert e név. Kossuth Lajos l