Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-01-25

tekben foglalt és foglalandó adatok az egészségügyi statisztika 1884 évi adataival teljesen megegyezzenek. Akarom azért, mert a százalékoknak számítása csak akkor bir jelentőséggel, ha a népmozgalmi adatokból a halálozásra vonatkozó adatok egészen összevágnak az egészügyi jelentések adataival. Ezen a tudományos és igy magasabb tekintetből is indokolt eljárásnál feltétlenül szükséges azonban, hogy az egészségügyi személyzet, minden fokon, őszinte tevékenységgel közreműködjék. Felhívom tehát a t. szolgabíró urat, hogy a járás orvosát, valamint a községi és körorvosokat hivatalosan figyelmeztesse, miszerint a halottkémek jegyzékeinek adatait a népmozgalmi adatok vonatkozó adataival teljesen egyeztessék össze, b netán fennforgó eltérések okait fürkésszék ki és igy hassanak oda, hogy a mennyiben az egészségügyi jelentések hibás adatokat tartalmaztak, ezek kiigazittassanak. Kívánatosnak tartom, hogy a t. szolgabíró ur ezen eredmény elérhetése végett az illető lelkész urakat is felvilágosító közreműködésre kérje föl, — a községek elöljáróságait pedig az orvosok támogatására utasitsa. Elvárom továbbá a t. szolgabíró úrtól, hogy a népmozgalmi adatokat tartalmazó füzeteket, az idezárt tájékozó kimutatás kapcsán, hivatalomhoz egyszerre és pedig márciushó 20-ik napjáig minden bizonynyal beterjessze. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a népmozgalmi adatoknak az egészségügyi jelentések adataival ily módon eszközlendő összeegyeztetése vármegyei kormányzatunk jóhirnevének csak előnyére válhatik és hogy vármegyénk közönsége ezen eredmény fölött őszinte örömmel elismerésének kifejezést fog adni. Teljes bizalommal és ismételten felhívom tehát a t. szolgabíró urat, hogy az igy nyert utasításnak teljes mértékben és készséggel feleljen meg. Veszprém, 1885. január hó 17-éu. alispán. Fővárosi levél. Jókai és legújabb regénye. Körülbelöl 300 kötetet tesznek ki Jókai Mór eddig megjelent müvei. 1846-tól 1884-ig, tehát mindössze 40 év alatt egy egész kis irodalmat teremtett az —, ki gyermek, söt ifjúkorában is arról álmodozott, arra vágyakozott, hogy festő legyen. — Atlag^yéve tehát minden évben nyolcz kötet munkát kellett megírnia. Ha ez idö alatt nem kellett volna más és sok egyebet is véghezvinnie, úgy nem is volna valami horribilis ez a szám, de ha elgondoljuk, hogy e 40 év alatt szerkesztett lapot, csinált március 15-ét, ette az állam kenyerét (a nájgebájban), ellenzékeskedett Tisza Kálmánnal s kormányzott Tisza Kálmánnal (a közvélemény kormányzása is valami) s az alkotmányos aera óta egyike volt a legszorgalmasabb képviselőknek —, hát ha mindezt tudjuk: ugy lehetetlen helybenhagynunk Könyves Kálmán mondását: »nincsen boszorkányság.« Dehogy nincsen, dehogy nincsen! Hát a mit Jókai cselekszik, mi az ? O beszéli el — tehát ez nem is beszéd, de tény —, hogy reggel korán kel s délelőtti tiz óráig dolgozik. Dolgozik pedig körülbelöl két nyomtatott ivet. Ami az ő apró betűs írásával körülbelöl hat ívet tehet ki. — Már most tessék elgondolni ezt az állapotot —: megirni hat ivet, megirni azt oly módon, a mint azt Jókai teszi: érdekesen érdekeset; s mindegyre mindig ujat, másat! Az ember fel sem foghatná, hol és hogy komponálja meg regénye tárgyait, hol leli meg alakjait, mikép szövi meséjét, ha a hirlapok s olykor ö maga segélyünkre nem jönne s el nem beszélné titkait. Igy körülbelöl egy év előtt hallottuk, olvastuk, hogy a nagy regényíró Gomörben s a felvidéken jár, s grof Andrassy Manó kalauzolása mellett adatokat gyűjt egy regényhez, mely II. Rákóczy Ferencz korában játszik, s mely regénynek egyik hőse báró Andrássy István a híres kurucz generális, a mai gróf Andrássyak őse lesz. És ma már kezünkben van az öt kötetes regény, Jókai legújabb müve: »A lőcsei fehér asszony,* mely magyarul s német fordításban egyszerre hagyta el a sajtót Révai testvérek budapesti könyvkiadásában. A fővárosi sajtó majdnem minden kritika nélkül szokta fogadni Jókai regényeit; hasonló fogadtatásban részesiti a most megjelent regényt is és majdnem egyhangúlag konstatálja: hogy: »minden kritikán felül all« az. — Lehet, hogy ez ítéletben a közönség ama osztályának is része van, a mely annyira azonosította magát Jókaival, hogy müveit oly tiszteletben 'tartja, mint a bibliát, melyet magyarázni igen, de kritizálni nem szabad. De másrészt régen, vagy talán soha sem irt még Jókai sem oly történeti regényt, mint »A lőcsei fehér asszony.* Jókai ujabb regényeiről a tudákoskodó kritika által a közönség egy tudákoskodó részébe ama vélemény szivárgott, hogy azok gyengébbek, mint a régebbiek. A dolog megfordítva áll. Például »A lőcsei fehér asszony«-ban az invenció gazdagsága, a humor pezsgése mellett — régi tulajdonai ezek Jókainak — nevezetes szerepet játszik s praegnánsan nyomul az előtérbe: a regényiró drámai ereje, kerek koncepciója, az alakok lélektani igazsága s azok tényeinek logikai megokolása. A mely tulajdonságok Jókai új érdemei közé tartoznak. S itt a nagy regényiró még egy új vonásáról kell a szives olvasónak referálnom : arról a finom s distinguált pikáns színekről, melyek a regény fejezeteiben végig vibnálnak. Maga a regény tárgya pedig inkább drámainak, majdnem tragikusan meghatónak mondható. »A lőcsei fehér asszonya nem más, mint a szép Géczy Julianna, Korponay János kurucz föstrázsamester s II. Rákóczy Ferencz egyik kiváló hivének fiatal feleség*. Ez a tündérileg szép asszony a regény hősnője s a milyen volt az életben, olyan a regényben is, riválist nem tür meg maga mellett —: ö veszi igénybe az olvasó teljes érdeklődését. Ez az asszony elárulta II. Rákóczy Ferencz, férje s szerettei ügyét a császáriaknak. S ez az asszony az, ki miután elárulta a nemzeti ügyet a császáriaknak: újra visszatér a nemzeti ügyhöz s annak legnagyobb Önfeláldozással szolgál, s ez önfeláldozó szolgálataiért — a császári párt által lefejeztetik ... Mi magyarázza meg e bűnös asszony tetteit ? Volt egy gyermeke, a kit a világon legjobban, még magánál is jobban szeretett. Azt akarta,, hogy ez gazdag, fényes hatalmas úr legyen, ha férje földönfutó s ha ö maga mindörökre megbélyegzett nyomorult áruló lesz is.— Ennek a gyermeknek érdekében- csalta meg férjét, a kit szeretett, s szeretközött Andrássy István kurucz generálissal s kaczérkodott úgyszólván az egész lőcsei kurucz haddal, hogy azok piczi markában legyenek mind, s hogy azokat egy szép napon kiszolgáltassa a császáriaknak: >Nesztek egy nemzet, férjem/szeretőm, szeretteim huüjaoak le a*ok fejei, ha kell —: de árulásomért adjatok gyermekemnek, én édes véremnek hatalmat, uraságot!« ígérnek, de nem adr ak semmit fiának a császáriak. Ekkor, hogy mejboszúlja magát a császáriakon, s hogy jóvá tegye bűneit, a mit férje, apja s egész hazája ellenében elkövetett, s hogy fiának, ha kell, óriási nemzeti küzdelem utján szerezzen nevet és fényt —: át áll a kuruezokhoz s annak érdekében szép fejével folytonos játékot folytat. E veszedelmes játék közben egyszerre csak a császáriak kezébe kerül a szép fej. Felszólítják: árulja el az árulókat s gazdag jutalom vár reá s fiára. •— Nem vall mitsem, de már-már gyermekéért, gyermeke boldogulásáért újra árulásra gondol. De e pérezben a regény egy kedves alakja, a fiatal kurucz hős, a ki a nemzeti eszméért s a szép asszonyért kimondhatlan hősies idealismussal rajong: Pelárgus barátcsuhában belopódzkodik börtönébe s elhiteti vele, hogy a kiért s a kiben egyedül élt, a kiért ördögi volt isteni czélzattal: gyermeke meghalt. Köszörülheti már a pallost a vihodár: Géczy Juliánná nem fog vallani semmit. Hisz ha gyermeke meghalt, kiért legyen árulóvá, s kiért éljen tovább ?1 És egy reggelen odagördül az a szép fej a hóhér lábai elé . . . Nem kisért többé t>A lőcsei fehér asszony /« Ez Jókai legújabb regényének tartalma. Nem, ez a regény száraz, dísztelen törzse. Egy árva száraz kocsány, mely keleti szinpompájú exoticus növényként jelenik meg a regényben. E mű egyébként egy önálló része ama ciklusnak, melyet Jókai a Rákóczy korból az »Egesz a verpadig« czimü regényével kezdett meg, »A lőcsei fehér asszony«-nyal folytatott, s hogy mivel fog befejezni ? azt 'feszült várakozással várja a magyar közönség. Rnvalvezetö: TIPOLD ÖZSÉB. Január 25. — 1317. Kairót I. Szelim konstantinápolyi zullán elfoglalja s adott szavát meg nem tartva kegyellenkedik, 1759. Carnbraybuii Uumouriez Károly Ferencz jeles franczia fővezér születik. Kár, hogy zászlaját, mely alá esküdöllj elhagyta; s még nagyobb szégyen rá, hogy hazája ellen ellenségeivel alkudozott. Január 26. — 1524. (iiizcrnbcn a schweici gyűlés azt határozta, hogy Luther Márloii vallástana el ne fogadlnssék. — 1560 II Fülöp spanyol király a reformáció elnyomására. Briisselben inquisitio-törvényszéket állit. Január 27. — 1417. Zsigmond királyunk ama komijából, melynek czélja volt egységet hozni létre a választandó pápa elismerését illetőleg. Conslanzlkc visszaérkezik. Január 28. — 1689. Montesquieu Károly báró, híres állaihbölcselmi iró, születik Bordeaux közelében — 1849. SzolItt megállt. Pepi, azaz Hámosi Pálné egy szegény, sovány, rút, időses leány volt, oly sovány mint a jól kiszáradt öreg deszka. A karjaiból csak a csontok jutottak e szövetség boldogitására. Fogai mint a fonott ostor, egymásra igyekeztek és széles homlok-csontjába ugy voltak beékelve apró mozgó fekete szemei, hogy azok minden percben egymás felé fordulhattak. De Pepi jő volt, kicsi volt és ezáltal ruhában is mennyit megtakaríthatott, mi egy tanárnál fölötte előnyös. — Jól házasodtam édes Györgyöm, nagyon jói. Csakhamar rendes tanárrá neveztettem ki — amint hogy te is csak akkor fogsz rendesül kineveztetni, ha megházasodol. Tantárgyamat a legfelső osztályokba osztottam be, ahol már a bukás uagy dolog és egy bukást valamire való szüle nagy áron is megakadályoz. Természetesen a leggazdagabban fizető zsidó és a rác tanítványokat mindig megkaptam, merta bárók, grófok — no tudod. — ezek mégis csak az igazgatót illették'. Ennyit a legszigorúbb illem is megengedhet úgy-e? Főkép az érettségi vizsgáknál tapasztalhattam, mi a jó összeköttetés. Csak úgy omlott az áldás. A közép Horváth pompásan gyümölcsözött. Ugy akarjuk, hogy most tégedet is felvigyünk a két legfelső osztályba. — Mivel ? az én tárgyaim nem oda tartoznak. — Mivel, hát a számtannal. — Azt nem tudom. — Hogy ne tudnád. Kicsi kell abból. Sógorom belevezet. (De ö se tudta, hanem hallgattam.) — Berkes Samut azt a goromba parasztot alsóbb osztályokba osztjuk. Csak akadály, izgága. Semmi fogalma a magasabb politikáról. A múltkor is gróf Hétvári fiát mégbuktatta, és milyen honoráriummal kínálták? Többet várt a paraszt. Szegény sógorom belebetegedett. No mégis átvittük a szegény grófot. Én helyettesitettem Berkest. Ez a Berkes is mivel rontotta össze magát? A rosz társulással. Elvett egy szegény falusi leányt, mikor itt Pesten kínálva kínálták neki a jó parthiekat. — De szeretik egymást. — De mit esznek ? — Boldogok ! — De kihez járhatnak ? Mi ? — Panaszukat nem hallom. — Elég, ha beszélik a cselédeik, hogy mindig a zálogházakat bújják. — Különben az senkire sem tartozik. — Fáj az ember szivének, mikor egy tanártársa . . . Fölkeltem, hogy ujabb üvegeket tegyek az asztalra. — Mert kedves György — emelte magasra Pál barátom tele poharát, csak egyszer élünk. — Igaz. — Ennél jobb borokat is ihatol majdan — biztatott. — Vehetünk neked is ott mellettünk egy kis szőlőt. Néztünk is már ki egy alkalmasat a sógorommal. Pénzt kerítünk s lassankint letörleszthetitek. Az is nagy előny lesz rátok nézve, hogy gyermekeitek a jó levegőben növekedhetnek föl s te magad a téli robotra annyi erőt gyűjtesz e hegyen, hogy neveted a munkát velünk együtt. Ez, ez! Poharakat töltöttünk. — Rendes bevallás — tanitott előre is — biztosság az összeköttetés által mindenütt. Ezekben találom én az élet savát. Egy szóval szerelem és társulás. Most már láttam, hogy rögtön a fölvételnél leszünk nem is törekedtem a beszédet más felé csavarni. Zsuzsit . . . Zsuzsikát . . . egészítette ki a szót, — ismered ? Nos, mit szólasz Zsuzsikára ? Csak szólj őszintén, akarom tudni, hogy mit szólasz Zsuzsikára, György. Olyan, leányról bátran lehet beszélni. A ki olyan munkás, példás életű, szerény- jó gazdasszony, a ki a ruhát is maga varrja, aki soha, — de szólj magad Zsuzsikáról. Ivott, hogy nekem időt engedjen a bátor nyilatkozatokra. j — Zsuzsika igen derék leány. — Meghiszem; tovább. — Szerény, szorgalmas. — Meghiszem; tovább. — Igen házias. — Tovább, tovább, sürgetett, — Sokat hasonlít boldogult nődre. — Ah, dehogy. Mit gondolsz? Milyen volt az én nőm ? Egy szegény elszáradt, örökké beteg teremtés, hogy sohasem fogytunk a doktorból meg a patikából. Első gyermekeim a rosz tej miatt mind elhaltak. Ez leány, erős, hatalmas, vállas, de milyen. Es mutatta a tenyereivel, melyeket úgy mo/.gatott, mintha a/okban egy-egy fontos alma volna. — Bizony édea barátom, Zsuzsika pompás leány. — Igen, — szép leány is. (Ezzel a dicsérettel tartoztam.) — Ugy-é? Látom érdeklődői Zsuzsika iránt. Vettük észre. Hej, hej, te kópé! Előttem egészen kitárhadd a szivedet, én legjobb barátod vagyok. Es sógorom is igen nagyra becsül. Kiürül nézett Pál. — Ez a mostani akásod tökéletesen alkalmas egy kis család számára. Ide bátran hozhatsz feleséget. — Nem nősülhetek, fölötte beteges vagyok. — Hogyan ? Akkor meg épen a házasság szükséges. Mértékletes élet, gondos ápolás, te, hisz épen ... — Nem, nem Pál. Nem nősülök. t (Oh, az én szeretett mátkám már megvolt.) — No pedig nem tennéd roszul. Jó társulás, — hm! Bár mennyire törekedtünk is fentartani a czimet: biz az leszállott. De Pál barátom nem nokot a császáriak Zeisberg és Hartlieb alatt megszállják, mire Perczel Mór magyar tábornok a Tiszán al visszavonul. Január 29 — 1566. Mouhnsben (Francziaorszagban) gyűlés, melyen Coligny odmiral megesküszik, hogy ő Guise Fetencz meggyilkoltatásában ártatlan.^— 1822 Philadelphiában {É,Amerika) Kinkel Gottfried költő Németország föllázitása czéjából nagy conyressust tart. Január 50. — 1663 Regensburgban a török veszély elhárítása érdekében egybehívott állandó országgyűlés megnyittatik. — 1849. Rusztnál (Erdélyben) Czeez magyar csapataival 'a császáriakat háti-álni kényszerűi. Január 31. — 1587. Draskovich György bibornok, Magyarország helytartója s ékes magyar egyházi-szónoklatáról nevezetes ferfiu, meghal Bécsben. — 1810. január 80 és 31. közti éjjel a Passeyer völgyben, mint rejtekhelyén, Hofer András tiroli hős árulás folytán elfogalik. Irodalom és művészet/"] — Az Ország-Világ", e kitűnő magyar képes hetilap január 17-iki 3. száma ismét rendkívül gazdag tartalommal és gyönyörű képekkel jelent meg. Degré Alajos, a szerkesztő ,,Yégzelt földesúr

u-ának befejező közleménye. — Karlovszky M. Ida, , ,A nők világából" — Bogdánfi Lajos fordításában Eugene Manuel a franczia akadémia által koszorúzott ,,A vén imakönyv

11 czimű verse. — ,,A falu urai." Regény Tolnai Lajostól — ,,XV1 Lajos és Mária Antoniette a Versailles! palotában 11 Benczúr Gyula festménye után — „A beszélő szikla regéje." K. Nagy Sándor-tól. — ,,Björni>lyerne BjörnsonArezképpel. — ,,Világ szája." — Mészáros István szép költeménye. — ,,A virágok szerelméről." Farkas Ödöntől. — „A kis gyámanya.'* Képpel. — „Nehéz munka.'' Képpel. — „A bét története." Székely Huszártól. — „Zene leczke." 'Czimképpel. — .,Abbázia téli gyógyhely." Három képpel. — ,Kruesz Chrüostom.'" Arezképpel KépmutatváDy dr. Majer István ,,Ezer műkereszt" czimü remek müvéből. Ezután jönnek a rovatok, melyeknek gazdag tartalma, változatossága kiváló érdekű. Úgymint: Tudomány és irodalom, Vidéki élet, Szinház és művészet, újdonságok, rövid hírek, hymen, gyászrovat, innenonnan, rejtvények, naptár és hirdetések Előfizetési ára: egész évi-e 10 Irl; félévre 5 frt; negyedévre 2 frt 50 kr Egyes szám ára 20 kr. Előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz, Gránátos-utcza 6. szám küldendők. — Legiaxulattatótolb és legváltozatosabb tax*talxmi lap ma a Pesti Hirlap. Nincs egyetlen száma, melyben vagy országgyűlési, vagy kaszinói, vagy színházi s egyébb humoros karcolat, továbbá küllöldi (párisi) meg hazai jó adomák, é'cek. mulattató tárcák ne volnának. Ellenben unalmas, vagy nem napi érdekű közleményre a Pesti Hírlapban soha sem akadhatni Az unalmas tárgytól vagy kidolgozástól ugy irtózik a Pesti Hirlap, mint ördög a tömjéntől. De nem is csoda, mikor rendes munkatársai közt foglal helyet legkedveltebb írónk s ma szinte páratlanul álló jeles humoristánk Mikszáth Kálmán mellett két legjobb élelapszerkeszlőnk: dr. Ágai Adolf (Csicseri BorsJ, és Bartók Lajos CDon Pedro) a lap belmunkalársai Tárcáit a legkedveltebb s legügyesebb tollú ujabb és régibb Íróink írják; vezércikkejt pedig elsőrangú publicisták, kik a lap szabadelvű és független iránya mellett különböző pártállásaik dacára szépen megférnek egymás mellett; mini; Pulszky Ferencz, Törs Kálmán, Bcksics Gusztáv, Pesli Frigyes, Borostyám Náudor, dr Kenődi Géza fel. szerkesztő, stb. Kél specialitása a Pesti Hírlapnak, hogy hétfőn és ünnep utáni napon is 4. oldalas mellékletet kőzöl, mit ma egyetlen egy európai lap sem nyújt; továbbá előfizetőinek helenkint 4- oldalas, albumba köthető zenemelléklelet ajándékoz, tehát 70 — 80 zenedarabot évenkint. Előfizetési ára mindezek mellett igazán jutányos; negyedévre 3 frt 50 kr.; egy hóra 1 frt 20 kr. .Mutatványszámokat levelező lapon kifejezcll óhajra egy hétig ingyen küld a kiadóhivatal (Légrády testvérek, Budapest, Nádor-ulca 7. sz.) — "Vettiilc a „Gondűző*' 18. számát, a következő változatos tartalommal: ,,Az uj főispán" regény Tolnai Lajostól; ,.A keltő óra" satira Eudrődi Sándortól; „Magyar köllők szerelme" [CsoKonai Lillája] Szana Tamástól; „A végzet" Margilai Dezsőtől; „Egy rut leány története" tündérjáték. *) E rovatban említett kiadások megrendelhetők W a jdits K könYvkereskdésében, Pápán. azaz ember volt, kinek ne lettek volna tapasztalatai. Sógor uránál sokat szerzett. — Te édes György. Engedd meg, hogy ily bizodalmas vagyok. — Kérlek, biztatám. — Egy csinos fiatal ember járogatott mostanában hozzád sűrűen. Valami falusi lelkész. — Igen. — Fiatal ember ... — Fiatal ember. — Nem iszik ? Az arca nem mutatja. S olyan szerény magatartása. — Derék becsületes ember. — Azt is hallottam — de hisz voltakép ez is lenne beszélgetésem főtárgya — hogy az a derék fiatal pap nősülni akar. Igen helyes. És hogy innen Pestről szeretne egy jó, szerény, munkás egyszerű leányt. Becsülöm. Mert ugyanis barátom., az embernek arra is kell számítani, hogy ha isten gyermekekkel áldja meg, hát itt Pesten legyenek összeköttetései. * Karácsondiné édes örömmel nevel mindig néhány falusi szegény rokont. Azok itt a legszebben emberekké lesznek. Te, édes György ezt annak a lelkész barátodnak is elmondhatod bátorsággal. Szavamat viszsza nem veszem. Oh nem. Mi kár, hogy te beteges vagy — neked lett volna jó — hanem azért, gondolunk annak idején is valamit. Zsuzsikát ha elkomendálnád annak a fiatal lelkésznek — úgy-e megteszed? Ez a kis bor látod engemet, hogy éget. Piros bor, nem rosz bor — innen a kis Kjcsovicstól való ? — Onnan. — Nem is gondoltam, hogy olyan egészséges bort lehessen kapni. Iszom, igyunk. Ittunk. És szoritgattuk egymás kezét barátságos szeretettel. Dicsértem Zsuzsika kisasszonyt, hogy mily egészséges. — Köztünk maradjon édes Györgyöm — de Zsuzsi is köhög mint a testvére. Azután ne-