Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-07-12

A FŐISPÁNI BEIKTATÓ. I. DPápáról "Veszprémibe. Megyénk uj főispánjának Esterházy Móricz grófnak bevonulása Veszprémbe ma egy hete történt a lehető legnagyobb fénynyel. Pápáról déli i óra 10 perckor indult el a különvonat. Előbb a dunántúli ref. egyházkerület Pápán együtt volt közgyűlésének nagy küldöttsége tisztelgett a főispánnál, Pap Gábor ref. püspök vezetése alatt. A külön vonatra ültek fel Pápán a városi és járásbeli megye biz. tagok, ugy a győri de­putáció és a komáromi. Minden állomás diszesen fel volt ékesítve, s mindenütt zajos éljenekkel fo­gadták a főispánt. Kis-Cellben a vonat megállott és Vas megye e járása nevében Vidos Kálmán szolgabíró üdvözölte a főispánt, ki az összegyűl­tek zajos éljenei között válaszolt. Fényes fogadtatás volt Devecserben, hol a tömérdek zászlókkal földiszitett állomásnál Nosz­lopy Viktor szolgabíró diszmagyarban üdvözölte a grófot. Utána Steuer városbíró szólt. (Beszédét devecseri levelezőnk közli.) A főispán mindkét beszédre szépen válaszolt. Ajkán Fuzdor Gyula magyar díszben ezen beszéddel köszöntötte az uj főispánt. Méltóságos Gróf! SzeretettFöispánunk! Ajka község, és vidéke nevében, szivböl jött tisztelet­tel és örömmel üdvözlöm Méltóságodat. Méltó­ságod fényes neve, s a közügyek terén kifejtett buzgalma, s minden jó és szépérti áldozatkész­sége, s elismert hazafisága azt a feltétlen bizal­mat kelti fel bennünk, hogy Méltóságod kor­mányzata alatt megyénk ujabb felvirágozásnak néz elé. Tartsa meg Isten Méltóságodat hosszú időkig, hazánk és megyénk javára! E beszédre a főispán válaszában utalt Ajka községe és vidékének ismert iparkodására, mire mint a megye főispánja, mindig örömmel fog hi­vatkozni. Éltette Ajkát és vidékét. — A főispán szép válaszát dörgő éljen, fehérbe öltözött leány­kák virágjai és két zenekar fogadták, mire a vonat tovább indult. Városiadon a veszprémi járás szolgabirája Klcczar Ferencz a következő szép beszéddel fo­gadta a főispánt: Méltóságos császári és királyi kamarás Gróf ur! Szeretve tisztelt főispánunk! Megyénk szo­kásaihoz és tiszti elődeim hagyományaihoz hűen nemcsak, de örömmel is üdvözlöm Méltóságodat ünnepélyes bevonulása alkalmával, a vezetésemre bízott veszprémi járás nyugoti hatarainál! És hogy Méltóságod megboldogult édes atyja a ne­mes Gaianthai báró és fraknói Gróf Esterházy Pal ur 0 nagyméltóságának 1867-ik évben al­kotmányunk visszaállítása alkalmából megyénk termében mondott, s lángoló honszeretét, alkot­mány-hűségét élénken visszatükröző hazafias szavait idézzem, midőn azt mondotta, »ketsze­res örömömet fejezem ki a felett, hogy önöket Uraim, — drága kincsünk, alkotmányunk vissza­állítása alkalmából tisztelhetem megyénk tanács­termében«: — én is kétszeres örömömnek adok ki­fejezést ez ünnepélyes perczben, mert Méltósá­godnak megboldogult és szeretett Főispánunk Báró Fiáth Ferencz ur Ö nagyméltóságának he­lyére és székébe főispánná történt kineveztetcse mindnyájunk osztatlan óhajával, osztatlan bizal­mával találkozott. — Midőn tehát egyrészt já­rásom lakosai részéről Méltóságod iránt táplált bizalomnak, ragaszkodásnak, tisztelet, szeretet­nek zálogát átadni, másrészt pedig járásom la­kosai részére Méltóságod kegyes jó indulatát, bizalmát és viszont szeretetét kikérni szerencsém van: — azt kívánom: engedje az Isten, hogy Méltóságod zavartalan örömök és megelégedés közt, az emberi kor legvégső hatá­rait elérve, vármegyénket a haza javára, Felsé­ges urunk, Királyunk megelégedésére, vármegyénk és a fraknói grófok díszére és mindnyájunk örö­mére soká igen soká kormányozhassa! Éljen Gróf Esterházy Móricz szeretett főispánunk ! Leirhatlan volt a hatás, mit Kleczár szolga­bírónak hévvel elmondott szavai előidéztek. E hatás csak fokozódott, mikor a főispán válasza is elhangzott, mely után a megjelentek vonatra ültek. Herenden a szentgáli nemesek nevében Siidi Károly és Herend község nevében Fejes Dániel üdvözölték a főispánt. Fejes beszéde igy szólt: Midőn Ö Felsége urunk királyunk N. Méltó­ságodat vármegyénk főispánjává kinevezte, örömmel vette tudomásul e vármegye közönsége azon magas kitüntetést, annyivalis inkább, mert azon ősi magyar családra , melynek Méltó­ságod sarjadéka a vármegye közönsége mindig büszke volt. Kétszeresen büszkének érezzük ma­gunkat, midőn az ősi magas család sarjadékát Méltóságodat vármegyénk főispáni székében lehet szerencsénk üdvözölni. Adja az ég, hogy Méltó­ságod magas hivatalát, hazánk, nemzetünk, vár­megye közönségünk boldogitására irányozhassa. Az Isten Méltóságodat magas családjával az emberi kor legvégső határáig, jó egésségben tartsa meg. A gróf elmésen utalt a szentgáliaknak még Mátyás király által adott kiváltsá­gaikra, hazaszeretetre buzdította őket; a herendieket pedig megdicsérte iparkodá­sukért, mi óriási hatást idézett elő. Mindenütt fehérbe öltözött lánykák virágokat, koszorúkat dobáltak a főispán elé, kivel a különvonaton jöttek Batthyányi Lajos gróf győri főispán, Es­terházy Imre gróf, Zuber József komáromi főis­pán, Batthyányi Iván gróf, Laszberg Rezső gróf győri alispán, Láng Lajos, Fenyvessy Ferenc orsz. megyei képviselők és három járás szolga­birája. II. "VeszpjróxiiTbeii. Veszprémbe délután 4 óra után érkezett a különvonat, hol Veszprém város hatósága és a megyei tisztikar teljes számban diszmagyarban jelentek meg. A vasúti indóháznál várták a fő­ispán grófot Nádasdy Fernnc gróf, Festetích Pál, Esterházy Ferenc, Kinszky Jenő, Zichy Antal grófok, mindnyájan díszben. Az üdvözlő beszédet Kovács Imre polgármester mondotta, mire a főispán beszédet mondott, mely óriási hatást idézett elő : A főispán "beszéde igy hangzik: fl Tekintetes polgármester ur, tisztelt közönség! Az első perctől fogva mióta Felséges Uram­Kiralyom e nemes megyének főispánjává kineve­zett, mindig örömmel gondoltam megyénk szék­városára, e derék ősi magyar városra, melyet tiszteltem és szerettem eddig is, s hová most is mint uj főispán tisztelettel és szeretettel ér­kezem ! Érzem, tudom, hogy nem mint vendég jö­vök, mert a kit igy fogadnak, a kit a szívesség, s barátság ennyi jelével árasztanak el, mint Önök engemet, — az nem mint vendég jön, — az — haza érkezik ! Nemes nagy munkára hivatva fel, mint a közügy egyszerű, de lankadást ismerni nem akaró napszámosa jövök, hogy résztvegyek a közös munkában s teljesítsem a legszebb kötelességet: szolgálni e megyét s általa a hazát l Mint közös munka bajtársa üdvözlöm hát önöket itt az ősi város 'kapujánál. ígérem, hogy nemcsak együtt munkálkodni, de — együtt érezni is akarok önökkel! ígérem, hogy méltó akarok lenni az önök rokonszenvére, barátságára, miért is baráti jobbo­mat és rokonszenvező szivemet ajánlom fel. Köszönöm a szives fogadtatást. Kívánom szivem mélyéből: legyen áldás szép megyénkken, hogy a megyében a város, s a hazában a megye sokáig éljen !« Szűnni nem akaró éljenekkel fogadták a főis­pán fenhangon elmondott valóban szép szavait, mire megkezdődött az ünnepélyes bevonulás a vá­rosba. Elöl ment 150 tagból álló szép bandérium, utána a kocsik özöne. A szebbnél szebb diszma­gyarba öltözött küldöttség fényes látványt nyúj­tott, a bevonulás fejedelmi volt. Esterházy Móric gróf főispán gyönyörű négyesen jött; narancs­sárga ruhába öltözött kocsisa és ugyanolyan hu­szárja nagy feltűnést keltett. A grófot a városba érkeztekor az óriási néptömeg virágzáporral, ko­szorúkkal fogadta. Plárom gyönyörű diadaliven ment keresztül a pompás menet. A főispáni lakás előtt katonabanda játszott, az egész város fello­bogózva, mindenkitalpon. Szebb installáció régen nem történt. A magyar arisztokrácia feltűnő nagy számmal jelent meg, köztük Esterházy László gr., Cziráky Béla gr., Esterházy Imre gr. Esterházy Ferencz gr., Festetich Pál gr., Nádasdy Ferencz gr., Zichy Antal gr., Esterházy Andor gr., Batthyány Lajos gr. győri főispán, Kinszky Jenő gr, Batthyány Iván gr., Szapáry Károly gr., Szegedy br, stb. Aznokivül 8 vármegye volt képviselve, tekintélyes küldöttségekkel vezetve főispánjaik, vagy alispánjaik által, közel száznál többen diszmagyarban jelentek meg, mi felséges látványt nyújtott. III. A. ltiilclöttségelv. A főispán megérkezése után fogadta az összes küldöttségeket, számra 25-öt. Fehérmegye rendkiviili fényes küldöttségét Cziráky Béla gróf főispán vezette, szép beszédben üdvözölvén Es­terházy Móricz grófot, kinek a megye hálás le­het, hogy elfogadá a főispáni kinevezést. A fő­ispán gróf válaszában Fehér megyéről a leggaz­dagabb, s egyik legnagyobb szomszéd megyéről emlékezett meg, mely nemcsak Dunántúlnak, de az egész ország megyéinek is minta megyéjéül szolgál. Tolna megyéét Percei alispán vezette, kiknek a főispán Tolna megye ujabb szép alko­tásairól, megyéjükre irányzott nemes buzgalmá­ról beszélt megköszönve a szép figyelmet; kérve a jó szomszédi viszony fentartását. A győri de­putació Batthyány Lajos gróf főispán vezénylete alatt jött. Batthyány Lajos gróf főispán beszéd­jére Esterházy Móricz gróf főispán válaszolt, melegen üdvözölvén a szomszéd győrieket, kik­kel nem egy közös érdek fűzi össze Veszprém­megyét. Megemlékezett a Rába szabályozás nagy horderejű tényéröl, mely megyénk egyik tekin­télyes vidékére nézve is életkérdés, s mely tényt első sorban Győrmegye lelkes kezdeményezésé­nek köszönhetni. Vasmegye küldöttségének, vezetve Reiszig Ede alispán által, a főispán azt mondotta, hogy Vasmegye gyár ipara, jó közigazgatása által ne­mes versenyre fogja megyénket is buzdítani. Mint jó szomszédot kéri kísérje Vasmegye baráti fi­gyelemmel Veszprém megyét. Komárom megye Zuber főispán vezetése alatt tisztelgett. Ester­házy Móricz gróf köszönő beszédben Komárom megye gazdasági érdekeiről emlékezett meg, mely a legtöbb tekintetben hasonló a mienkhez. Csa­ládi viszony is fűzi öt e megyékez, melynek jó ki bánatait hálával viszonozza. Zala megye kép­viseletében Simon Vincze tihanyi apát ödvözölte a gróf főispánt, ki válaszában* felemlité, hogy ha eddig is is törekedett Veszprémmmegye Zalával a jó szomszédi viszonyt fentartani, mennyivel inkább azon lesz most, mikor épen az ö elnök­lete alatt megindult mozgalom hivatva lesz a Pápa-Keszthelyi vasút által közebb hozni Zalát Veszprémhez. Jó sikert kívánva e mozgalomnak, kérte vinnék meg üdvözletét és köszönetét Zala megyének. A megyék tisztelgése után a káptalan és klérus nagyszámú küldöttsége következett. A veszprémi káptalan tagjai közül egyetlen egy tekintélyes tag sem hiányzott. Pribék püspök a veszprémi káptalan és egyházmegyének kifogy­hatatlan jótékonyságáért méltán elismert büszke­sége üdvözölte a főispánt, ki igen szépen vála­szolt. »Ha nem volna is katholikus, — monda — mély hálával fogadná e fényes tisztelgést. De mert hü fia egyházának, kétszeresen jól esik a kath. clerus üdvözlése.« Veszprém- megye küldöttségét Véghely al­ispán vezette, s hozzájuk intézett válaszában a főispán e szavakat mondta : „Hivatalos esküm: meggyőződésem esküje lesz." Veszprém város nagy számú küldöttségét arról biztosította, hogy iparkodni fog a város érdekeit megismerni, s azt előmozdítani. A Dr. Laky Kristóf elnök által vezetett törvényszék, járásbíróság és ügyésszégnek felemlité, hogy bár a jó igazságügyi administratio azt követeli, hogy az igazságügy választások el a közigazgatástól, de ez elválasztás dacára sok e kettő között az érintkezési pont. Mind kettő a nép érdekét van hivatva előmozdítani. Szóló mint főispán teljes elismerését fejezi ki az igazságügy és jogszolgál­tatás férfiai iránt, tekintélyüket e megyében mindenki előtt biztosítani lesz egyik törekvése. A honvédséget Wachtel őrnagy vezette, kiknek a honvédség nemzeti missiójáról beszélt a főis­pán. Kívánta, hogy a haza dicsőségére, s a Király büszkeségére éljenek. Megjelentek még a tanítói kar Stáhly tan­felügyelő —, az építészeti osztály küldöttsége Paál Dénes főmérnök —, az adófelügyelöség Harabosevszky Henrik —, a gazdasági egyesü­let idősb Purgly Sándor —, az ágostai evangé­likusok Tatay esperes és Horváth Dezső lelkész, a reformátusok küldöttsége Véghely Dezső e. m. gondnok vezetése alatt. Mindezeknek a főispán a viszonyok teljes ismeretéről tanúskodó ügye­sebbnél ügyesebb válaszokat adott. A zsidóküldöttség vezetőinek Steiner ügy­védnek és Hochmuth rabbinak a főispán ezt vá­laszolta : „Én mindenféle vallási tekinteteket félretéve csak a törvényt, a keresztény felebaráti TARCZA. A liol a cifra szűr terem. — Ivét nap Veszpi^émlben. ~­— A „Budapesti JIirlap"-ból. — Szép egy ország a túldunai rész. Erdős vagy bortermő hegyek váltakoznak termékeny síksá­gokká'. Hegyei nem vesznek el a felhők között, nem iuponálhatnak szörnyű magassággal és havas csúcsukkal, de kellemes változatokban hullámza­nak végig az egész országrészben, s gyönyörűsé­gére vannak a szemnek; síkságai nem terülnek el fáiasztó végtelenségben a szem előtt; a tekin­tetnek domb és hegyláncolat állja útját, s a hol végződik a sárga kalásztenger, ott kezdődik a sötétzöld erdő, hogy az erdőn túl aztán újra az aranyosszinü búzaföld vessen véget lombos biro­dalmának. Gazdag rétek és zugó erdők zöldjéből csinos falvak fehérsége nevet az utasra. Zizegő sasos és szomorú fűzfa jelöli a gazdagon fakadó és keresztül-kasul csörtető patakok folyását, me­lyek mesterségesen zuhataggá átalakítva, egy­egy kelepelő malmot forgatnak. Majdnem min­den vármegyéjében fakad valami ásványvíz, épen elég arra, hogy egy kis »helyi fürdö«-nek alap­ját megvesse, hova a megyebeli intelligencia ki­rándul niajálisozni. És milyen tömege az édes víznek fakad földjéből; három nevezetes tó tük­rében mosakodhatnak az égi testek: ott van a vizi vadakban gazdag velencei tó, a titokteljes Fertő tava s a páratlan Balaton, melyben a fo­gas terem, s melynek zalai partja regéiről és bo­ráról egyaránt hires. Ott van a Bakony rengetege egykor zsiványairól hires, ma a kultúra munkái folynak benne békésen s a fejszés vagdalja ki százados fáit, hogy a kenyérnek helyet csináljon. Szóval nincsenek (a balatoni részen kivül) szem­kápráztató szépségei, de nincs egyetlen vidéke sem, mely kellemesen ne hatna a szemlélőre; a szemet szórakoztatja s mindig jó emlékeket hagy hátra a lélekben. Veszprém az a vármegyéje a Dunántúlnak, mely ép olyan hires a cifra szűréről, mint Fe­hérvár a bicskájáról, Somogy a baltájáról; Vesz- j prémnek mindenből kijutott valami: egy kicsi a Balatonból, egy kicsi a Bakonyból, azonkivül grófból és püspökből. (Még legkevesebb a püs­pökből.) Az utóbbi napokban mindent háttérbe szorított a gróf, aki Esterházy Móric. Az ö fő­főispánná való beígtatása tette két napra Vesz­prémet fényes ünnepek színhelyévé. Fiáth báró husz évig volt Veszprémmegye főispánja, s alatta a megyei élet igen csendesen folydogált. Két törekvése volt: a megyei urak­kal a lehető legjobb lábon állni, s minél gyak­rabban vasutazgatni, Veszprémből Budapestre és vissza. Ez utóbbi ténykedéséről a lapok mindig hűségesen tudomást vettek, s ö a »Szemelyi hi­rek«-nek egy folyton vissza-visszatérő alakja volt. Mikor meghalt, mindenki tudta, hogy Esterházy Móric, a pápai gróf lesz az utódja. S ö is lett. O az Esterházy családból a 31-ik főispán Ma­gyarországon. Veszprém városa barátságosan ölelte keb­lére vendégeit, kik nyolc vármegyéből sereglet­tek össze. Fiáth föispánsága alatt egy egészen uj generáció keletkezett a vármegyében: s ez még installációt nem látott. Lázasan készültek az ünnepre, hogy azt minél fényesebbé tegyék. Ily mozgalmas napjai nem voltak a városnak és vármegyének a király által még az abszolutiz­mus alatt tett látogatás óta. Mindenki kíváncsian várta, hogy mit fog tenni a vármegye, a város és a gróf, az ünneplök és az ünnepelt. A látott dolgok felülmúlták minden vára­kozásunkat. A bő táviratok csak halavány fogal­mat nyújtottak az ünnepekről, melyeknek a szép fekvésű város adott romantikus keretet. Veszprém egy olyan szerencsés város, mely kétszer akkorának látszik, mint amekkora való­sággal. Ott fekszik, a hol a Balaton felöl érkező hegyláncolat mintegy csatlakozik a Bakony er­dejébe bevonuló hegyláncolattal. Sziklás hegyek oldalain és tetején épült, külön hegyen van a vár, melynek falai mögül büszkén tekintenek alá a püspöki udvar kanonokjainak palotái. — Utcái hegynek fol, völgynek le szaladnak, girbe-görbék s egy és fél órai bandukolás után még mindig a varos közepén találja magát az ember. Alant a hegyszakadékokban látszólag szintén vannak egész városrészek s ugy tetszik, mintha az épü­letek sora a végtelenig folytatódnék. A vasút azonban nem tartotta tanácsosnak megközelíteni e köves hegyeket s jó félórányira kanyarodik el Veszprém mellett. Kár hogy a várost hamarabb kezdték építeni mint a vasutat, mert akkor a vá­rost most bizonyosan a stáció mellett találnók. Maga a katonabanda, mely Fehérvárról jött Veszprémbe, ez is nagy szenzációt keltett a vá­rosban. Ilyet se látott már ősidők óta Veszprém. Minden egyes újonnan érkezett vendég foglal­koztatta pár percig a közvéleményt s megindul­tak a találgatások, hogy vajh' ki ö ? Vasárnapra a környék faluiból ünnepi díszben betódult a la­kosság. Egy-egy hosszú szekér 10—15 embert hozott. Ezek a vasút melletti erdőben egész tá­bort ütöttek és szekérváratl állítottak, s onnan nézték a főispán bevonulását. Gyönyörű látványt nyújtottak az enyingi, szent-gáli, devecseri, me­zöföldi paraszt-bandériumok, részint szoros kék magyarban, részint lobogó ingben-gatyában, pi­ros melénynyel, nemzeti színű pántlikával. Ha­talmasan ülték meg a pompás lovakat, s lassú trappban haladtak a menet élén, mely körülbe­lül 80 kocsiból állott. Mindmegannyi katonának való legény, a sorozáskor száz percent beválik közülük. Fájdalom, ez az országnak kevés járá­sára mondható el. A bevonulás természetesen az elkerülhetet­len diadalkapukkal, fehérbe öltözött és virágszóró leánykákkal és tűzoltói rendfentartással járt. Az összes szőnyegek ki voltak rakva az ablakokba, s igen szépeket láttunk közöttük. A hölgyek az ablakokból barátságos mosolygással fogadták a bevonulókat, a tömeg éljenzett, az urak köszön­gettek. A megyei főispáni lak előtt a bandérium sorfalat képezett, s a bevonulók a lak előtti sza­bad téren leszálltak fogataikról. A tűzoltók üd­vös hatással gyömöszölték a népet s a szabad téren a tisztelgő küldöttségek egész kényelmesei! összegyülekezhettek.Ha eljön az aboldog korszak, mikor az építkezés kifejlett művészete folytán a tüzesetek a lehetetlenségek közé fognak tartozni: a vidéki tüzoltóegyesületek még akkor is tovább virágoznak, mert nélkülözhetetlenek s megbe­csülhetetlenek minden vidéki ünnepnél. Az instelláció a megyeház nagytermében a megyei tradíciók megelevenedése volt, egy élő­kép a múltból, a nézőközönség adván hozzá a modern keretet. A megyeház nagytermét csak aránylag (az épület többi szobáihoz képest) lehet nagynak nevezni. Különben kicsi és szük; a hi­res zöld asztalokon kívül egy nagy zöld kályha terpeszkedik benne, a hátsó szobákba vezető ajtó fölött zászlók a falon, a megyei-^nemességé és a 48-as honvédzászló. Semmi kép a falon. Ez al­kalomra az egyik fal hosszában tribün vonult, melyen a hölgyközönség foglalt helyet. A terem közepén végig vonuló hosszú asz­tal mellett a deputaciók és a fővárosi hírlapírók ültek. Ott volt a daliás 16 tagu fehérmegyei kül­döttség, mely ősi pompájával általános feltűnést keltett, s méltó volt főispánjához, Cziráky gróf­hoz, kivel férfias szépségben még egy főispán vetekedett: az ifjú- Batthyány gróf. Hej de sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom