Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-06-14

Közegészség ügy. Veszprém megye közigazgatási bizottságá­nak f. évi június 2-án tartott ülésén Dr. Kerényi Károly megyei főorvos a következő egészség­ügyi jelentést terjesztette elő: A közegészség május hó folyamában, mint­hogy a betegedési és halálozási esetek száma apadt, az előzőleg lefolyt april havánál még ked­vezőbb volt. A kórállapotot tekintve a légzö szervek hu­rutos lobos bántalmai főkép e hó első két har­mada alatt uralgott változó szeles és hűvös söt -hideg időjárás alatt voltak más egyéb betege­dések mellett túlsúlyban, utóbb az időjárási vi­szonyok jobbra fordultával a légzö szervi bete­gedések is csökkentek; merültek fel g> éren váltó lázak, gyomor és bélhurutok, toroklobok, fültö mirigy daganatok, orbáncz és" imitt amott hasi hagymáz esetek is, mind ezen betegedések álta­lában jó indulatuak voltak. A mi különösen a járványokat illeti a himlő Vaszaron, Bozsokon megszűnt, szünöfélben van Bakonybélben. — A kanyaró megszűnt Pápán, Takácsiban, Kis-Szöllösön és Városlődön, szünö­félben van Csehbányán, május hó elején fellépett Szentgálon. — A vörheny alábbhagyólag uralg Csernye községben. A kór terjedésének meggát­lása tekintetéből áz emiitett községekben a sza­bályszerű óvintézkedések megtétettek, fogana­tosításuk hatóságilag ellenőriztetett, a járvány mindenütt általában jó indulatunak mutatkozott. A megbetegültek, meggyógyultak és meghaltak számaránya az ./• .//• és .///' alatt ide csatolt táblázatokból kitűnik. Ezek szerint kanyaróban a fentebb nevezett községekben együtt véve meg­betegült 659, ebből meggyógyult 556, meghalt 32, beteg maradt 71. Himlőben megbetegült 77, meggyógyult 48, meghalt 26, beteg maradt 3. Vörhenyben megbetegült 103, meggyógyult 75, meghalt 25, beteg maradt 3. A nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszté­riumtól és ezek alapján a tekintetes alispáni hi­vataltól a mult évi kolera járványt megelőzőleg kiadott utasításokhoz képest az egészség rendőri intézkedések foganatosítása szorgos hatósági gon­doskodás és ellen'örzés tárgyát képezte. Öngyilkosság volt 1, lőfegyver által. Aka községben május hó 28-án egy 8 éves és egy 9 éves fiút egy veszett eb megmart, dr. Erlitz körorvos a járási szolgabírói hivatal által a fiuk megvizsgálására és orvosi segély nyújtá­sára utasíttatván, a vizsgálat teljesíttetett, az egyik fiu arczán lett megmarva ezen már a vizs­gálat alkalmával a víziszony tünetei észleltettek és meg is halt, a másik fiúnak sebjei kiégettet­tek és további gyógykezelés tekintetéből a vesz­prémi kórházba leendő beszállítása iránt az in­tézkedés megtétetett, a gyanús ebek megfigyelés czéljából zár alá helyeztettek, egyebek pedig ki­irtattak. A hasznos házi állatok közti egészségi ál­lapot általában kielégítő volt, járványos alakban egyedül Veszprém város területén és a veszprémi járás szarvas marha állományában uralgott a már előbb felmerült ragályos száj és körömfájás és pedig a következő községekben: Veszprémben, a hol másod izben ütött ki a betegség a járvány már tökéletesen megszűnt, megbetegült 142, meg­gyógyult 142, Vörösberényben megbetegült 158, meggyógyult 145, beteg maradt 13 db, Márkon beteg volt 286, meggyógyult 286, jelenleg beteg nincs, Szentgálon megbetegült 2123, jelenleg be­teg van 729, meggyógyult 1394, Szentkirály­szabadján beteg 86, meggyógyult 63, beteg ma­radt 23, összesen megbetegült 2835, meggyó­gyult 2007, beteg maradt 828. A betegség a lefolyt hóban tetemesen apadt,.a szabályszerű óvintézkedések hatóságilag elrendeltettek. Lovak között Rátóthon fordult elő egy gyanús takonykóros ló, a mely több heti rend­őri felügyelet alatt állott s minthogy javulást nem mutatott, kiirtatott, a szabályok értelmé­ben bőrének szétvagdalása után elásatott, az is­tálló pedig fertötlenittetett. Pápán május 22-én tartói* heti vásár alkalmával egy rátóthi lakos­nak lova közül az egyik idült takonykórosnak találtatván, rendőrileg leszuratott, a másik két lónak levelei veszteg zár alá helyeztetésük vé­gett a veszprémi szolgabírói hivatalnak bekül­dettek. Egyleti élet. A pápai lövess egylet legutóbb tartott vá­lasztmányi ülésén, melyen Horváth Károly allö­vész mester elnökölt, elnök bejelenté, miszerint a terem padlózata teljesen elkorhadt, — ez ok­ból a terem újólag padlóval ellátandó lévén, kéri a választmányt, hogy e tárgyban haladéktalanul intézkedjék. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kérdéses terem tánchelyiségül is használtatik, ez okból annak deszkával leendő lepadlózása el­rendeltetett, — és pedig oly módon, hogy a terem alja, a padlózást előzőleg, 9 hüvelyk ma­gasra feltöltendö leend stb. Továbbá tekintettel arra, hogy a lövölde helyiség tatarozása, az épületek kijavítása, tete­mes kiadást igényéi, Horváth Károly allövész­mester ur megbízatott, hogy 1879, 1880 és i88iiki, továbbá az 1882, 1883. és 1884-ik évekről tag­sági dijakkal hátralékban levő, egyleti tagokat tagsági dijaik befizetésére pénztárnok ur által hivja fel, s az összes hátralékban lévő különö­sen az 1879. 1880. és 1881-ik és további évek­ről hátralékban levő tagsági dijakat minden ren­delkezése alatt álló eszköz ^alkalmazásba vételé­vel, szükség esetén törvényes uton is mielőbb hajtsa be. Miről az érdekeltek tisztelettel értesíttetnek. Az országos kiállításból. — A „Pápai Lapok" eredeti tárcája. — Hat óra van. A pavillonokból csak ugy özönlik a nép kifelé, mint a megeresztett zsilipekből a viz. A nagy iparcsar­nok ezreket magába fogadó hatalmas arányai mellet', lépcsők fölötti- terrasseon a kitóduló sokaság azt a látványt tárja szemeink elé, melyet a nagy ház falai mellett rajzó hangyabolynak szokás nevezni. Min­denki a szökőkút, a zenepavillon előtti tért iparko­dik elérni, hogy promenádeját végezhesse a kiállítás „mágnás fertály"-ában, hol a sírva vigadást barna cigányaink oly sok értelemmel mutatják be, hol hang­zik a kürt, recseg a dob, és a hol — mire fó'suly fektettetik — láthassa, mert hiszen ebben a demok­ratikus világban ebben is van valami, a a mi az aristokrácia közelébe hoz — mondom, hol láthassa társaságunk elitejétés hölgyvilágunk créme-jét. Hogy magát mutassa be annak; hogy hölgyeink bámulják más és bámultassák a maguk ruháikat, no meg hó­dítsanak bódítsanak fekete gyémánt szemeikkel. A látottak megbeszélése, élénk gcsztikuláció hangos nevetés vagy kacaj között, mely által elő­idézett zajba, zugásba a csarnokok lehúzott ajtajai­nak lezuhanása, recsegése vegyül, érkeznek ide. ebbe a focusba. Es ez a tér a szó physikai értelmében valósá­gos focus. Mert miként a tükör gyupontjában is min­den, mi belé került megég, úgy itt is. Hat óra után nyáron a hőfok még elég nagy. Itt azonban annál nagyobb, mert a nap az egész időn keresztül ide tüz; enyhadó árny, susogó lomb, hűsítő patak, melyek mellett és alatt magát meghúzni az izzadság nap­jaiban talán több, mint jótét volna — ilyen itt nincs. Ha a hőfok alábbszáll, a gyarló ember, önbálványo­zásában, nagyzásában, hivalkodásában, hiúságában és — óh gyönge féreg, kit az Istennek egy uja meg­hunyászkodtat és porig lealáz — önhatalmának tün­tetésébén meggyújtja a saját alkotta napot, melyet villanyos világitásnak nevez, és concurrentiát akar esi ­nálni a természettudósok előtt még ma is meg nem oldható rejtélyt képező isteni alkotmánynak. Ez a második focus. Ott állok meg az iparcsarnok előtti lépcsők legfelsőbb fokán. Szemem az egész térséget uralja. A villanyfény megengedi, hogy oda lássak a térnek legvégsőbb pontjába. Es elmerülök a prometheusi szikra alkotmányának nagyszerűségén, fényes voltán. Csodálom a lángészt és imádom ennek léteért az Is­tent. Mert a prometheusi szikrát maga Prometheus is az Istentől lopta, s öntudatán kivül igy teremtett félreismerhetlenül isten, eredetünket tanúsító kötelé­ket köztünk és teremtőnk között. Látom a tiyüzs­gedelmet lent, úszva fényárban körülte a természet szülte viruló és dicsfüvü pázsit virágágyaival és az emberi kéz törékeny alkotmányai. El-elgondolkodom a természet és az ember, az erő, anyag és az esz­köz remeklése fölött, el-elnézem a kép utánozhatlan vonásait: ofvadozok és benne vagyok istttét a focusban. Fáradtan leereszkedem egy székre; agyam ki­merült és én pihenni lebocsátom fejemet székem tám­lájára, és bezárom szemeimet. ... De hah, mint zug, mint süvölt végig a „Rákóczy" kesergve tomboló vi­harja. A vér hevesen lüktet ereimben, szívdobogásom gyors, lábaim nyugtalanok, kezeimmel verem a tak­tust, és mellem, mint a labancot harcban fogadó ku­rucé, kidomborodik. Lezajlik a vihar és én ismét nyu­godnám. De ott, ott ama másik sarokból kihallik a „Cserebogár, sárga cserebogár" és a „Repülj fecs­kém" oly fájó, oly édes és mégis oly busán panasz­kodó hangja. Oh te, ki e négy hurt teremtetted, és az ember keblébe a bánatot és fájdalmat, a szerel­met és a hűtlenséget, az árvaságot és hontalanság keserveit, minek öntöttéi belé e négy kis húrba any­nyi bánatot. Es minek is rezeg e négy hur, ha any­nyi keservet, melancholiát támaszt. Oh tc dal, te is­teni magyar dal mily nagyon szeretlek, és mily nagy a te varázsod fölöttem. Ha keblem jég volna, a ma­gyar dal volna felolvasztója, focusa. De nem, sohasem lesz focus a zene akkor, mi­kor mint épen most, két cigány, és egy katona ze­nekar, mindegyik mást-mást játszva, s egymással mintegy versenyezve, egyszerre rázendítik az áldást és támasztanak egy chaoszt, mely űz, mint elűzött engem. MWMi naptár. Rovatvezető: TIPOLD ÖZSÉB. Június 14 — 1566. Várpalotának hősi várparancsnoka Thuri György a segélyére jött Helfenslein György által a törö­kök erős ostroma alól felmentetik. Június 15. — 1246. Ütközet Bécs-Ujhely közelében IV. Béla magyar király és Bubenbergi Frigyes osztrák kerceg közt melyben az utóbbi é'etét vesztvén, benne a Babenbérgi-ház ki­hal. Neveztetik ez ütközet még Lajla-mellettinek is. Június 16\ — ÍS27, A jancsár katonaság Konstantiná­polyban véglegesen feloszlattalik. 1815. I. Napoleon franczia császár a Blücher alatti po­roszokat Lignynél megveri. Ez volt Napóleonnak utolsó győ­zelme. Június 17. — 166Ő. A Caracena alatti portugálok a Don Juan alatti alatti spanyolokat Villavicosánál megverik. Június 18. — 1757. Daun osztrák és Nádasdy magyar vezérek egyesitelt seregei Kollinnál 11. Frigyes poi'osz király serege fölött fényes győzelmet aratnak. Június 19. — 1526. Nádasdy Tamás a spe'eri német birodalmi gyűlésen egybegyűlt német rendeknek eléadja 11. Lajos magyar királynak kérelmét a törökök ellen nyújtandó se­gély ügyében; azonban süket fülekre talált, Juuius 20. — -178Ö. A franczia nemzeti gyűlés Versail­lesben a lapdajáték üres termében foly láttatik; a gyűlés tagjai Bailly kitűnő csillagász indítványára megesküsznek, hogy a lap­dajáték lennébői addig nem fognak távozni, mig Franciaország­nak alkotmányt nem adnak. uz ő"-nek előfizetési ára: egy évnegyedre 1 frt 50 kr., féUvre 8 frt., egész évre 6 frl. Előfizethetni a kiadónál (Székely Ala­dár Budapesten, dob utca 1*.) k' mindenkinek szivesen küld mutatványszámot ingyen és bérmentve, ki e végett hozzáfordul. ajtaja kitárul — szabad vagy, mondja öre, kirá­lyunk nagy ünnepet ül, többeknek megbocsátott— mehetsz! S a rab tántorog,— lábai nem bírják, felvonszolják s egy hang, egy előtte ismerősnek vélt hang, kiáltja — fijam, fíjam! Hol, hol vagy anyám ? Itt előtted gyermekem, és átöleli aggá lett fiját, kiért ismét ö volt, ki a király kegyé­hez fordult, hogy szabad lehessen. Ámde a sza­badság mit ér most neki, nem látja a jótékony napsugarat — nem látja jó anyja ősz fürtéit — megvakult börtönében! S midőn ennek tudatára jut, szivrepesztve kiáltja — vigyetek vissza, visz­sza, börtönömbe, s élettelenül terül el! Sötét éjen elhagyatott uton, két beburkolt alak suhan. Egy régi várlakhoz érnek, mely el­hagyatva áll, felkúszva vad növény indáival, de­nevérek baglyok ijedten rebbennek szét a zajra, mit a fejsze csapások okoznak. Váljon mit ke­resnek itt, hol századok vonultak el ez ős vár felett, omladozó falai, még a kíváncsiakat is vissza tartják, —és ök mernek falat bontani? — Végre megvan, most csak rajta mondják. Es minden erővel feszitik a rozsda ette vasajtót — melyet fal fedett, s most nyikorogva kitárul. Bűzös molhos levegő perczekre lélekzetöket veszi, azonban lámpáikkal behatolnak az elöttök tátongó sötét űrbe. S mennek mennek beljebb mint két kisértet, vad arczczal kincset szomjazva. Egy órai barangolás után szemük felcsillan, mit kerestek: meglátják. Két nehéz koporsó áll elöttök penész­szel sűrűn borítva, mint alaktalan tömb. Most újra erős munkához fognak, homlokuk gyöngyöz a fáradságtól — ök mit sem éreznek, mert nyitva 3L fedő, vágyuk elérve. Perczekig gyönyörködnek a két gazdagon öltöztetett csontvázon, aztán vandál kézzel neki esnek, megfosztják őket ékeiktől, lerántják koro­náikat, melyekből rubin, zaphir, smaragd s egyéb ékkövek hullanak, leszedik az érmeket, s min­dent mi érték! A csontok kopogva csörögve össze omlanak, de öka kincscsel távoznak. A nagy sietségben irányt vesztenek, eljutnak a kata­komba más ágába — ki ki — és nem tudnak. Vissza térnének, s nem találják az utat. Hosszú barangolás után "lámpáik is homályosan világit nak, vad szitok kél ajkokra, mennek mennek, de az ajtót nem találják! Borzasztóan megvannak büntetye. Hetek múlva a tudomány férfiai jönnek, kik nagy fáradsággal, hosszú kutatások után megtalálták, hol van egy fejedelmi pár eltemetve, kit századok előtt rejtettek el az ellenség elöl Ámulva nézik a tátongó betört vasajtót — pon­tos leirás után haladnak — és szörnyűködve lát­ják a holtakat feldúlva örök álmaikból, meg­fosztva kincseiktől. Hisz itt megelőztek, ez rab­lás kiáltják, s tovább kutatva, két enyészetnek indult holt testre akadnak, kik mellett hevert az elorzott kincs! Itt a bűnhődés mondják a férfiak ezek megtudták, mit mi anyi fáradsággal kifür késztünk, s rút szenvedélyöknek áldozatul estek A fejedelmi holtakat őket megillető helyre viszik, a rablott kincset ismét össze állítják, és a két gonoszt ott temetik el. Bezárult már most tán örökre az ajtó, de­nevérek, baglyok zavartalanul tovább huhognak, porlik lassan lassan az ös lak, szomorú képét mutatva a mulandóságnak. I »TO — A KÍB-Lezikon 2-ik füzete is megje­lent; tartalma következetes arányban áll az első fü­zetével s belőle azt a meggyődó'dcst meríthetni, hogy helyes alapon nyugvó életrevaló vállalattal állunk szemben. Most már a „Carmen" szóig terjedőileg az összes anyagnak egy oly jelentékeny részét karolta föl, hogy f^mivel még meg nem jelent füzetek tar­talmára soha nem utal, hanem mindent ott tárgyal, a hol legelőször előfordul) sok esetben már is sikerre, használható. Havonkint 1 füzet (5 rendkívül tömör ív és 4 képes melléklet) 30 kr; a 12 füzetből álló teljes munka 3 frt; az előfizetés (4 füzetre 1 frt, 6-ra 1 frt 50 kr, 8-ra 2 frt) a „Pallas" nyomdai és irodalmi társaságnál eszközölhető. — Vettük a tGondüzőc 35. 36. 57, számait a szokott változatos tartalommal. Áttekintve azokat, meggyőződtünk, hogy e kitűnően szerkesztett szépirodalmi heti­lap a hasonló vállalatok közt kiváló helyei foglal el, miért is méltán megérdemli a pártfogást, melyben olvasó közönségünk tömegesen részesiti. Különösen nagy értéket adnak e lapnak; Tolnai Lajos az „Uj főispán" cimü regénye; P. Szalhmáry Ká rolytol a ,,Székely támad, székely bánja" történeti regény, Margitay Dezső az ő szokott kedélyes irályával a „Végzet" cimü társadalmi regényét folytatja — ezek mellett a külföldi regény­irodalom egyik legkiválóbb képviselője Mari itt E. ,,A gránátk ves asszony" nagy feltűnést keltelt regényével találkozunk. Ily nagyobb dolgozatok közt kellemes pihenőt nyújtanak: Bodnár Zsigmond „Az igazi" elbeszélése, — Komócsy Józseftől ,.Pün­kösd ünnepére" költemény. — Varsányi Gyulától; „Az ereklye' kis elbeszélés, — Bartha Rezsőnélől: „Miért maradt Samu bá­tyám agglegény" elbeszélés, — Szkurkay Ernő rajza , ? A fehér­rózsa",— Kulcsár Ernő költeménye; „A becsület uiján," Balázs Sándor keleti regéje: „Ah, ha gazdag volnék.­' — Rédcy Ist­ván rajza: A mire a hóvirág kinyílik^ A borítékon: A magyar gazdasszony rovat, ház és tűzhely, kertészeti csevegések, ve­gyesek cimek alatt, hasznos tudnivalók, a talányok rovata kis fejtörő foglalkozást nyújt. A vasárnaponkint megjelenő ,,Gond­*) E rovatban említett kiadások megrendelhetők Waj­d i t s K könyvkereskedésében, Pápán. Hivatalos rovat Hirdetvény. Pápa város közpénztári számadása 1884-ik év­ről számvevőíleg és szakbizottságilag átvizsgálva, az adózó közönség Letekintésére folyó hó 13-tól kezdve 15 napon át a polgármesteri hivatalban kitéve leend. Pápán Június 12. 1885. Woita József polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Veszprém vármegyének 1884-dik évi január i-sötöl deczember 31-ig terjedő köz­igazgatási árva és gyámhatósági s utfentartási számadásai a f. hó i-én tartott rendes közgyű­lésen tárgyaltatván, jóváhagyattak. — Bevétel: állami javadalmazásból 71600 frt, fekvő vagyon és kamatokból 382 frt 12 kr, egyéb jövedelem­ből 4 frt 67 kr, pótjavadalmazásból 2400 frt, térit­ményekböl 3450 frt 11 kr, nyomtatványok árából 82 frt 94 kr, gyámpénztári tartalékalapból 3010 frt, utfentartási alapból 100 frt, összesen 81029 frt 84 kr. — Kiadás: tisztviselők rendes fizetése és fizetési előlegekre 46931 frt 22 kr, tisztviselők mellékjárulékaira 11155 frt 67 kr, szolgák fize­tése és fizetési előlegekre, lakbérre 4850 frt 44 kr, szolgaszemélyzet mellékjárulékaira 1089 frt 30 kr, hivatalos helyiségek bérletére 325 frt, iroda­szerek, tűzifa, világítás és bútorjavításra 5014 frt 04 kr, útiköltségek és napidíjakra 586 frt 65 kr, épületek fentartása és biztosítására 360 frt 24 kr, egyéb rendszeres kiadásokra 29 frt 34 kr, előre nem látott költségekre 2731 frt 98. kr, pótjava­dalmazás terhére 1801 frt 57 kr, összesen 74895 frt 45 kr, pénztármaradvány 1884. év végével 6134 frt 39 kr. — Utfentartási alap. Bevétel: 1883-ik évi maradvány 18731 írt 32 kr, 1884-ik évi bevétel 47803 frt 47 kr, összesen 65814 frt 79 kr. Kiadás 26748 frt 06 kr. Maradvány 39336 frt 73 kr. — Veszprémi vál. kerületben felejthe­tetlen emlékű Kisovich József halálával megüre­sedett képviselőségre Bezerédj Viktor megyei első aljegyző lett egyhangúlag megválasztva. — Benne a parliament kétségtelenül derék erőt nyert. — Záró ünnep. A pápai helv. hitv. fő­iskolai ifj. képzőtársulat 1885. június 14-én d. u. 4 órakor az új iskola helyiségében öröm ünnepélyt rendez, melynek müsorozata a következő: I. «Vándor-dal« férfinégyes Gaál Ferenctől, énekli: a főiskolai énekkar. 2. Jegyzői értesités a társu­lat évi működéséről, olvassa Antal Géza alelnök és főjegyző. 3. Pályadíjt és dicséretet nyert nép­dalok Medgyaszay Vince VII. o. tanulótól, ol­vassa Kiss Lajos. 4. »Az örült huszára Tóth Endrétől. Szavalja Szombath János. 5. hunya­dihoz — pályadíjt nyert óda, Medgyaszay Vince VII. oszt. tanulótól, olvassa Csekei Dávid. 6. >Kis bokron zeng .. .« férfinégyes, népdal Csekő G.-tól, énekli: a főiskolai énekkar. 7. Részlet a »Fejedelemno boszuja« cimü pályadíjt nyert be­szélyböl Babay Kálmán IV. é. papnövendéktöl, olvassa szerző. 8. »Temetöben« pályadíjt nyert elégia, Laufer Lajos I. é. joghallgatótól — olvassa Antal Géza. 9. »Sarai Mátyás« — vig elbeszélés., Kecskeméti Ferenctől. Szavalja Bakó József. 10. »Szabadság-dal« férfinégyes Huber K.-tól énekli: a főiskolai énekkar. Ez ünnepély után kezdődik a torna vizsga. — Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt szer­kesztő ur! Kedves kötelességemnek tartom, hogy néhai Bocsor István tanártársam halála alkalmá­ból, ezen közvetlenül ugyan én hozzám, de sa­játkép az egész tanári testülethez intézett rész­vétnyilatkozatot , mely minden melegen érző szivet mélyen meghat és valóban nemes rokon­szenvet tanusit, a nyilvánosságnak is tudomására juttassam, mely is a következő: » Tekintetes fő­iskolai igazgató ur I Ha nem lettem volna is, boldog emlékű Bocsor István kir. tanácsos és pápai főiskolai tanár úrnak családom iránt évek hosszú során át jóindulatú hajlamai fejében benső tisztelet cs hálára kötelezve, még sem mulaszt­hattam volna el, hogy a súlyos és sok ideig pótolhatatlan veszteség felett, mely a dunántúli ref. egyh. kerület pápai főiskolájának tanári ka­rát első sorban, de hazai tanügyünket és szere­teti városunk köz és társadalmi életét, az 6 vá­ratlan elhalálozása folytán a legfájóbban érte, őszinte részvétemet Tekintetes uraságod és tisz­telt tanártársai előtt ne nyilvánítsam, — Igy azonban, minthogy e gyász eset hálás szivemet is oly mélyen meginditá, kettős kötelmet kell, hogy teljesítsek ugy a gyászoló főiskolai tanári kar, valamint a kedves boldogult emléke iránt, midőn őszinte fájdalmam kifejezését Tekintetes uraságod előtt kinyilvánítva arra kérem, hpgy ezt tanártársainak is részemről tolmácsolni ne terheltessék. Áldás legyen a veterán tudós és önfeláldozó tanár emlékén. Őszinte tisztelettel, Pápán, 1885. június 6-án Gróf Esterházy Móricz. Részvétéért fogadja kegyesen a méltóságos gróf. főispán ur a legmélyebb köszönetünket azon ki­jelentésünk mellett, Hogy ez által iránta eddig is táplált hálás tiszteletünket, még bensőbb és erösebbé tette! Baráth Ferencz, föisk. igazgató. — Halálosai. A következő gyászjelentést

Next

/
Oldalképek
Tartalom