Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-11-16

jVle e le tiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre k<»i'">nkitit rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentclen /ev lek. csuk ismert kezek* (>/fogad, a < vak el. Keztra wk nem adatnak vis.za. A lapnak sz-iUd közlemények a lapSZEHK b iRa ía /./ h a (0 - // all e<j i ?/ m í- p .7 / rí) küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt'. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 75 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata titán 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral számttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A D () h i v alal á b a (r e f. f ő i s k ola ny 0 m d áj a) ' küldendők. Pápa város hatóságának és több p á p a i, s p á p a v i d é k í e g y es ü let nek hivataíosközlönye. PAPA, 1884 nov. 15. Erős logikával mutat Torontál megyének mult számunkban ismertetni kezdett érdekes átirata közigazgatásunk fenálló bajai és hiányaira, A községi háztartás jelenlegi állapotára nézve azon eredményre jut, hogy az arra vonatkozó törvényes rendelkezések nem felelnek meg legkevésbbé sem a kitűzött czélnak. A jelenlegi ellenőrzés teljesen illuzorius, a rá vonatkozó határoznia nyok puszta irott malaszt lévén. Itt tehát közvetlen cs ki nem játszható ellenőrzés létesítendő, mert különben a régi baj megrögződik. A községi jegyzők számát is a lakossághoz mért arányban törvényileg kellene meghatározni s pedig különös figyelemmel, nehogy az átmeneti intézkedések az ily gyökeres reformnál nagyon is könynyen bekövetkezhető rázkodtatást idézzenek elő. A törvényhatóságok és különösen a megyei törvényhatóságok rendezését is halaszthatlan szükségnek álhtja az átirat, sőt itt még nagyobb a baj annyiban, a mennyiben sokkal nagyobb a közigazgatás ezen ágában a sok felesleges és czólt tévesztett gyülésezés, a nélkül, hogy az ügyek nagy részének elintézésében az alaposság, — nem is szólva a gyorsaságról — legcsekélyebb garancziái is meglennének. A rendezés vezérelve itt is az kell, hogy legyen, hogy a végrehajtó hatalom a legalsó foktól a legmagasabbig államosittassék; a közigazgatás végrehajtó közegeinek állatni kinevezésen alapuló végleges alkalmazása lévén azon elő feltétel, melytől egyedül gyökeres orvoslást remélünk. — Ez által a törvényhatóságoknak az ősöktől átörökölt hagyományokon és ezredéves történeti múlton alapuló önkormányzatát még csak érinteni sem, annál kevésbbé megsemmisíteni akarnók. Ez csak visszaszólítandó lenne azon térre, mely még ma is az övé, azon térről, melyen jogosultsága a haladó kor parancsoló igényei folytán megszűnt. A nélkül, hogy az önkormányzat lényegének fejtegetésébe bocsátkozni kívánnánk, szükségesnek tartjuk azon ellenmondásra utalni, mely az önkormányzat alapfogalma és azon viszonyok és állapotok között létezik, melyek jelenleg nálunk uralkodnak. — Önkormányzati sarkelv, hogy az önkormányzati teendők ne hivatásszerű foglalkozást képezzenek; hanem az élet más pályáján hivatást keresők és betöltők által láttassanak elf: ez képezi fényoldalát és ebben rejlenek nagyszerű előnyei, melyek Angliában pl. oly mértékben érvénvesülnck. Nálunk a közügyek iránt országszerte tapasztalható apatbiától eltekintve ezen alapelv érvényesülését már az is lehetetlenné teszi, hogy az önkormányzati tisztviselő oly természetű és annyi ügy gyei van túlterhelve, melyek ellátása telyes embert nem csak, de szakképzettséget is igényel. Itt kizárólag életpályává vált az önkormányzati tisztviselő állása, melyet a törvény fáradságos tanulmány által elérhető qualifikációhoz köt, de azért megmaradt részére a valódi önkormányzat mellett, igaz, hogy előnyt képező a mi viszonyaink között jogosulatlan azon helyzet, hogy a tisztviselő állása bizonytalan s jövőjekétes. Egy logikai ellenmondás rejlik nézetünk szerint abban, hogy élethivatásnak deklar áltass ék egy foglalkozás, hogy az terhes előfeltételekhez köttessék, de azért biztos megélhetést ne legyen képes nyújtani emberének. Es ez ellenmondás a jövőben nem egyeseket, hanem első sorban a közérdeket fogja közvetlenül károsítani, mert az életrevaló és az élet nehézségeivel megbirkózható elemeket háladatosabb, illetve oly életpálya választásra birandja, melyen 6—6 évi ciklusokban visszatérőleg nem érzik lábaik alatt inogni a talajt. — Itt csak gyökeres orvoslás segíthet s ez orvoslás az állami kinevezés, annál inkább miután a jelenlegi önkormáyzati teendők nagyobbrészo állami közigazgatás. Ezen általános és az önkormányzati igazgatás minden fokozatán érvényesítendő követelmény mellett a megyei központra nézve az eddigi állapot helyett a tanácsülési rendszert tartjuk óletbelóptetendőnek. Semmisem bizonyítja ugyanis a jelenlegi rendszer fogyatkozásait anynyira, mint azon helyzet, melyet az 1870. évi XLII. t. cz. a megyei alispáni hivatalra teremtett és föntart. E hivatal részben ellenőrző, részben felebbezési hatósága a járási igazgatásnak és mégis az előadói teendőket az igen gyakran alispáni helyettesi minőségben attól elvont főjegyzőn kivül roszul datált és többnyire közigazgatási pályájuk kezdetén lévő aljegyzők végezik nálunk, például oly túlterheltetek mellett, hogy az egyes ügyekkel voló beható foglalkozás csaknem lehetetlen. Az előadói tervezetet magáévá tevő alispán vagy helyettese physikailag képtelen az ügyiratok tanulmányozására és így a fenti előfeltételekkel létrejött terv kiadatik, anélkül, hogy a kellő garanciák annak helyessége iránt a fontossághoz arányított mértékben megvolnának. Ezen állapot éles ellentétben áll azon, mindenütt elfogadott elvvel hogy a felubbezö hatóság több tagból álljon, vagy ha egy tagból is, de az intéző kéz gyakorlottabb legyen, mint az alsó hatóság. — Az ellentét annál kirívóbb, miután a párhuzamos rendezésben részesült városokban is a tanácsülési rendszer el van fogadva, mintha csak azt akarta volna mondani a törvényhozó, hogy a községi lakosok ügyei nem érdemlik meg azt a megfontolást, melyet a törvény a a városi lakosság hasonló ügyeinek biztosit. Elfogadtatván mint logikai postulatum a központi ügyek legalább egy meghatározott részének tanácsülési elintézése megfelelő qualiíikációju és javadalmaza.su ülnökök és előadók részéről a sallangnál ma már egyébnek alig tekinthető sok gyülésezés és bizottsági tárgyalás, mely mai közigazgatási rendszerünk legjellemzőbb és bátran hozzátehetni: nem valami dicséretesen jellemző oldala önként megszűnik szükséges és indokolt lenni. A legkülönbnemü bizottságok, küldöttségek és választmányok, ezek között a közigazgatási bizottság és számos albizottságának teendői is a czólhoz képest összeállítandó és szükség esetén a szakelőadóval kiegészíthető tanács-ülésekben nyerhetnének elintézést s ez által a nagy apparátussal járó, de tényleg a legtöbb esetben csak a hivatásszerű tisztviselők által látogatott gyűlések a legszűkebb körre lennének szoríthat ók.— A törvényhatóság egyetemének képviseletére hivatott megyei közgyűlés sértetlenül fentartandó lenne ugyan, de az általa jelenleg ellátott teendők legnagyobb része a tanács-ülésekbe vohia áttehető, — igy pl, a felebbezett ügyek elbírálása a községi igazgatás ellenőrzésére, továbbá az állami közigazgatás közvetítésére vonatkozó összes ügyek, melyek eddig a közgyűlési tárgyalás folytán, ha egyebet* nem, az elintézhetés gyorsaságát, minden esetre nélkülözték. Fentartandók lennének kétségtelenül részére az 1870. évi XLII. t. cz. 1 §-a a) és c) pontjaiban érintett ügyek, továbbá a szabályrendeletek alkotásának joga, valamint saját vagyonának kezelése. •— A közgyűlést alkotó elemekre nézve a községeknél vonatkozólag mondottakra utalunk, melyek a megyei közgyűlésre nézve talán még fokozottabb mértékben állanak. A központi igazgatásról a vidékére való áttérés előtt szükségesnek látszik hangsúlyozni, hogy a jövő rendezésnél arra külön gond lenne fordítandó, hogy a központban a kormányzati teendők oly kép osztassanak fel, hogy a kormányzat feje az ügyek érdemével is gondolhassan, mi jelenleg a szorosabb értelemben vett kezelési teendőkkel való indokolatlan túl árasztás mellett csak cum grausalis lehető. — Ez az érintett kezelési teendők egy részének más egyénekre leendő átruházása mellett uj és a jelenleginél aránylagosabb területi rendezést tenne szükségessé, lehetőleg az igazság szolgáltatási körökkel egyezőleg és a történeti alapok lehető figyelembe vételével, ugy hogy megszűnjenek azon képtelenségek, hogy egyik megye alispánja a munka terhe alatt összeroskad, mig a másik néhány tízezerre rugó népesség mellett csekély teendőkkel van ellátva. Az államosítandó tisztikar lévén hivatva azontúl az önkormányzati közigazgatás teendőinek is teljesítésére, feltétlenül szükségessé váland az elsőnek elfogadásával az állami tisztviselők és az önkormányzati testület közötti viszonynak törvényes és kimerítő szabályozása- és mint az már a községekről szóló javaslati részben előtérjesztettett egy teljes hivatali pragmatika létesítése. — Az államosítás és a közigazgatási költségek állami fedezése -egyszer elfogadtatván, a megyei háztartás ós anTÁRCZA. DE PROFUNDIS, Oh! szálld meg szivem, csendes, égi béke, Balzsamra vágynak e sajgó sebek, Miket orozva, mérgezett gyilokkal Ütöttek rajt az önző emberek. Hánykódva küzd, mint hab között a sajka.. A nyugalmat — sehol, de nem lelem! A szenvedőnek hozzád esd imája: Hallgasd meg óh én édes Istenem ! — — Adtál te szivet — érzőt, a kebelben; Dús gyöngyöket szerelme tengerén: De, jöttének reá kufár halászok. Mért, hogy őket nem ismertem fel én ?! Hálót vétenek kincsvágyó kezekkel, És — elrabolták boldogságomat! — Oh! nyújtsd felém irgalmad pálma ágát: Emeld magadhoz szenvedő fiad! Engedted — lelkem szárnyakon repülni; Mint harczi zászlót — ,a csaták tüzén. S mig fenn lebegve, boldogabb jövőnek Csjllagsygáros álmait füzem: — Zord fellegéből — az ármány, irigység \ Reá ádáz villámokat lövell: És — szárnyszegetten hull alá a porba; Már-már magas céljához oly közel. Elhagyva, Összetörten ott vonaglik, Mint villámtól sújtott vihar madár. Epedve, vágyva lázas gerjelemmel A czéít, — elérhetetlenül habár . . . — Üsd át kegyelmed fénylő pallosával, Ha megtagadtad tőle az erőt! Hozzád kiált kínjának Golgothaján: Hallgasd meg óh uram, a szenvedőt! — ALAKOK, A falu intelligencziája. Heten voltak; hét különböző névnek hordozói. Három pap (ecclcsia praecedit) postamesternő (alias: »postas kisasszony«) jegyző, doktor, patikus. Hát nem elég ez egy kicsiny faluba? S a mellett mind eredeti. Mert bár minden ember, mint egyén eredeti, senki másban fol nem található — ezeknek oly elütő szokásaik voltak, melyek a közönséges kerékvágásban haladó emberek kharakterében épen nem lelhetők fel. Kezdjük először is a iérfitársaságot (az udvariatlanságért bocsánat hölgyeim!) Az egyik szent atya — índiskréció volna megmondani melyik— nyáron pontban négy órakor sorba járja a fölsoroltakat, s a ki karját mozgatni bírja, el kell mennie kuglizni, mert az nagyon »nemes müvelet«; télen pedig délután 2 órakor már együtt ül a kompánia a tarokknál, a mi szinte »nemes müvelet.« Kugli és tarokk! ez a két varázs szó, mely képes egy pillanat alatt talpraállitani a falu intelligencziáját. Szinte betegek lesznek bele, ha egyszer egyszer bármelyik elmarad. Ez ugyan oly ritkán történik, hogyha a kalendáriumban kék plajbászszal jegyeznék meg, a píros betűs napoknak — l. i. az ünnepeknek — felét sem tenné ki. Kugli és tarokk! itt nyilvánul a falusi élet a maga eredetiségében. — Minden helységnek más-más a müszótára e téren. Ha egy teljesen idegen jut közibük, csak elbámul rajta, hogy mennyi előtte ismeretlen kifejezés van még ! Az esperes úr — „leszedi" a 9 babát — egy hián. »Hat tessék! ilyen szép konstelláció," szokja mondani. Ha még a dánia áll fönn, arra a másik joviális szentatya dob|. Nem hiányzik egy-egy pikáns — ezerszer elmondott — megjegyzésem: »a főtisztelendő úr szereti a dámákat.« Neki is megvan a sajátságos, jól ismert szokása. Köpönyegét szorosan összefogja dobás előtt, s annyira szenvedélye a kuglizás, hogy idegesen, mozdulataival is kiséri a golyó futását, s ha kissé eltér a helyes iránytól: görbül, szinte latszik, mennyire szeretne a golyó helyébe lenni. :-Ráhuzta,« ez a mű kifejezés, ha szerencsésen eltalálta —• célozván előbb leirt állására. S ha minden eröködése dacára sem tudná »rahuzni« s dobásai a füstbe mennek: akkor desperálva. kiáltanak fel: »S-ba maradunk« mert a doktor úr igen szeles. 0 szép egyenes dobásokat tesz, de sebesen, s akkor kiszalad a golyó. És csakugyon a doktor úr a »szattyan«nal szeret dobni (a mi nem egyéb, mint kemény fa golyó) mig a sposztóte (puha fa golyót) kezébe sem veszi. Pedig ez hiba, az esperes úr eleget dúl-fúl, mérgelődik rajta »olyan szép konstelláció !«; menjen ezentúl a kollega a »telibe« majd én »lepotyogatom« az egyes babákat; s akkor elkezdenek czivakodni. Az alatt a 2-ik párt a »20«-ba ment. — A doktor úr három fiókos erszényébe készítette előre a 13 kr veszteséget, pedig még két parthielesz, de hát az embernek minden roszra el kell készülve lennie. Három fiók van erszényében, egyben a mit nyer, a másikban, a mit a veszteségre szánt, s a harmadikban' az eshetöleges pótlék. Az esperes úr megint neki gyürközik; gyönyörűen »vandliz« s egy dobásra ledobja mind a kilenczet. »Hat tessék!« mondaná, ha szóhoz, hagyná jutni az ellenfél kiabálása. »Mj3ztelen, meztelen« (t. i-. a dobás) nem érte a deszkát elöl, mikor kidobódott. »De a szélihöz csapodott« >mem csapodott« szóra-szó, utóbb is »a vesztes fél fizesse meg a ^pinka^pénzt s megyünk« örül a doktor úr, hogy 13 kr helyett csak 2 krt kell fizetnie. És ez igy megy egyik nap úgy mint mási;< nap, azzal a különbséggel, hogyha az időjárás rosszasága miatt kuglizni nem lehet: összeül a tarokk. Sajnálom, hogy azt a »nemes müveletet" nem gyakorolhattuk, mert bizony mondom ott is lett volna sok érdekes — rám nézve, a ki irom, persze a kik olvassák máskép vélekednek! A harmadik szent atya — legyünk megint diskrétek — még a régi korból való. »Ad revidere« szokta mondani, ha elváltunk, ami magyarul azt teszi »holnap megint kuglizni megyünk« s csakugyan a viszontlátás előbb nem igen történt meg'. Napilapot nem járat, de azért a híreket ö tudja legjobban a faluban. Hogyan eshetik CZ meg ? Hát csak úgy, hogy a »Politikai Ujdonsagoka-at elolvassa napjában kétszer háromszor, mig' úgyszólván szórói-szóra tudja — s akkor csakugyan jobban ismeri a küi és belpolitikát, mint a patikus, ki végig nézi naponkint az »Egyetértés«-ben az — »apró hirdetések«-et. A patikus a legnagyobb kópé a faluban. Mindig hunezutságon töri a fejét; most ezt csinál, majd amazt. Interpellációkat szerkeszt, az intelligenczia egyik vagy másik tagjához, melyben »dehonestalja« azokat, kik valami neki nem tetsző »müveletet« müveitek. Kitűnő utánzó. Ha elkezdi »hat tessék!« mintha csak az esperes urat hallaná az ember; ha pedig orrhangon elmondja »Vitéz, kicsiny kutyám!« megmerne reá az ember esküdni, hogy a doktor hívja kutyáját. A doktor riagyzó ember. Szereti elmondani micsoda grófokkal, bárókkal evett együtt s ivott »brudert.« Soha tán színüket se' láttál S bár sebész, szereti ha doktor urnák hívják. A lapok közül csak arra fizet elő, melynek mutatványa czimszalagján neve előtt ott díszlik a »Dr.« Különben mindent tudományos apparátussal ad elő s még a poharat is chik-esen hajtja föl. Szóval • nagyon vigyáz az etiquette-re; • össze is veszik minden héten háromszor mindenkivel. De azután megint csak kibékülnek. A jegyző parlagon hagyott zseni. — Kár, hogy nem művelte ki más tehetségét, csak a borivásit; Hanem azt aztán kiművelte. — Ritka jól tud inni; mindenkit leiszik a faluban. Németül nem szokott —* talán nem is tud* mást mon4a