Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-02-10

<%, mely jtgy is elegei szenvedett már. mélyen sújtaná e felesleges intézkedés. E napokban fogadja városunk küldöttsé­géi ez ügyben a m. kir. honvédelmi Minister ur. Ha a józan érvek kellőleg fognak mérle­geltetni, küldöttségünk jó hírrel fog visszatérni Úgy/legyenl! Pozsony-Szombathelyi vasút. A »Pozsonyi-Vidéki Lapok« szerkesztője már több éven keresztül egy vasúti vonal létesítésén fára­dozik, mely Pozsonytól a Fertő mentében, Mo­sony és Sopron megyéket keresztül-vágva, Szom­bathelynél egyesülne a déli vaspályával. Igazán örömmel üdvözöljük ezen szép esz­mét, meri. megyénk ezen vonal által Pozsony­nyal és vidékével a legrövidebb összeköttetést nyerné, sőt országos érdekek tekintetéből fogva fel a dolgot, ezen vonal mielőbbi kiépítése szük­ségesnek is nevezhető. Midőn tehát a »Pozsonyvideki Lapok« szer­kesztőjének indítványához készséggel hozzájáru­lunk, ezen közérdekű vasúti vonalra felhívjuk egy­úttal Veszprém vármegye törvényhatóságának figyelmét is. = Egy pár szó a vizszabályozásról. Ezzel a vízszabályozási rendszerrel, melyet köve­tünk, hogy mily nehezen megyünk előre mutatja a Marczal szabályozása. Ezen szabályozás, mely ezelőtt mintegy negyven évvel lett megkezdve, most is azon a ponton áll, a melyen állott har­minczöt évvel, hátra lévén még a szabályozás igen lényeges része. En K. Czellbe utaztamkor a Marczal völgyét vizzel boritva láttam, csodál­koztam azon, hogy a szárító fö-árok csak félig van vizzel, ennek rövid magyarázatát ott látom, hogy hátra van még a fenék ásás, mely az ily szabályozásoknál a föszükség. Eleget gyülésked­tünk, vitatkoztunk, nagyszerű beszédeket tartot­tunk, számtalanszor elhatároztuk a fenék ásást, de ez még mind ez ideig sem történt meg, pe­dig mióta a színezés megtörtént, a mennyi gyű­lést rartottunk, ezen költséggel jóformán a fenék­ásást is bevégezni lehetett volna. A györmegyei Marczal szabályozást is költségesen megkezdet­tük, itt .is mi történt? Bele mentünk a Rába sza­bályozásba, és még ily hosszú idő után is, egy ásó nyomot sem tettünk, pedig ugy hiszem igen szí­vesen vennék a györmegyei érdekeltek, ha a posvány-nádasok helyett, a szarvasmarha tenyész­tés végett jó szénát kaszálhatnának, és ne volná­nak kénytelenek ősszel és tavasszal a Marczal büszhödt kipárolgását tűrni. Ha tehát a sza­bályozással ugy mint kellene nem haladhatunk, legalább a már meglevő csatornákat ássuk meg. Pápa, február 8, 1884. (Scptj, o&cvftíxXo. Emlékirat honvédségünk ügyében. Nagyméltóságú M. Kir. Honvédelmi Minister Úr! Sajnosán esett ránk nézve egy idő óta, hogy illetékes hivatalos iratok és nyilatkozatok szerint csakugyan azon veszély fenyegeti városunkat, mi­szerint a Pápán állomásozó ni. kir. 71. és 7S-dik honvédzászlóaljak közül, a veszprémi 71-iknek, vagy talán mindkettőnek is, Veszprémbe áthelyezése szán­dékban van. De mivel Pápa város közönsége azon meggyő­ződésben volt, hogy mintán a m. kir. honvédség szer­vezésekor Pápán elhelyezett 73-dik győr-pápai hon­védzászlóaljnak úgyszólván szülő-nelye s ujonezo­zási kerületének központja Pápa és itt nemcsak ezen zászlóaljnak volt mindig legjobb helye, de utóbb jó­nak bizonyult 1876. évben a 71-dik zászlóaljat is Veszprémből Pápára helyezni s valamint eddig legjobb helye volt városunkban mindkét zászlóaljnak, úgy ezulán is mindent elkövetni hajlandónak nyilatkoz­tatta magát városunk, a tekintetben is, hogy a 71-ik : zászlóalj áthelyezésekor számára ideiglenesen a város áldozatkészségéből berendezett laktanye helyett: azon­nal épit városunk a magán beszállásolás igényeinek teljesen megfelelőt, amint biztosítást nyer arra nézve, hogy a 71. zászlóalj Pápán továbbra is megmarad. Mindezek következtében eddig Pápa város .közönsége megnyugodva volt abban, hogy ha részéről megfogja hozni a kellő áldozatot akkor meglevő honvédségének áthelyezése megkérdezésünk nélkül nem is követ­kezhetik be. Mivel azonban ezen áthelyezési ügynek az or­szágos képviselőházban városunk érdekeit könnyen veszélyezhető módon lett fölvetése és erre nagymél­tóságod adott válasza, az ál helyezés tárgyalás alatt létét s minket meglepően s reánk nézve károsan be­következhető voltát látszik jelezni, Pápa város kö­zönségét ezen közbejött esemény nyugtalanná tette és kényszeritelte miszerint küldöttségileg és emlék­irat átadásával alázatosan kérelmezze, hogy a Pápán levő honvédségnek máshová áthelyezése ne következ­zék be, vagy ha csakis, részben, esetleg a 71-dik zászlóaljnak Veszprémbe visszahelyezésével bekövet­keznék, ezen egy zászlóalj helyett a 72-ik zászlóalj­nak Pápán maradásával kapja meg Pápa városa a Veszprémben most levő honvéd lovasságot, hogy igy veszteség ne érje városunkat; mert ugyanis két hon­véd zászlóalj költségvetési összege s részletekben városunkban fogyasztása s forgalomba bocsátása a lakosság jövödelmi forrását sokkal jobban növeli min­denki által észrevehetőleg, mint csupán egy tényleg kevés számú lovasság, melynek költségvetése ha je­lentékeny is, de legnagyobb része egy vállalkozó ja­vára esik, ki esetleg lehet vidéki lakos is, nem Pápa városi. Pápa városának, virágzóbb múltját és lakosainak mostani keresetképtelenségét, szegénységét tekintve kötelessége minden lehetőt megtenni, érdekei figye­lembe vétele s különösen honvédségének Pápán ma­radása végett, mert: 1. Pápa városa a múltban habár nem volt is királyi város, vagy vármegye székhelye, de akkor szabadalmakkal bírt, mezeknek voltak a városra nézve anyagi és erkölcsi előnyei és ezek folytán, ipar és kereskedelme virágzott, azonban a szabadalmak az ujabb korban megszűntek, az országos terhek pedig egyre nehezednek, melyeket viselni a kereskedelem és ipar pangása miatt már alig lehet. Városunk ugyanis nem sorolható azon alföldi nagy talán népe­sebb városok közé, melyeknek ugyan szinte nincse­nek szabadalmai, állami, ipar és kereskedelmi elő­nyei, de lakosai gazdag földmiveló'k, földbirtokosok s azon összes állami adó a mit fizetnek, földbirtokaik jövödelniéből áll elő, mert Pápa város határa í)600 hold levén, az uj cataszter szeriut nagyon felemelt 86563 frt, tiszta jövödelmét egészen túlszárnyalja a Pápa városát terhelő, házbér és keresetre nagyban nehezedő 103,000 írt összes állami adó. Tehát az bizonyos, hogy ipar és kereskedelem terén olyan vi­déki város mint Pápa ha országos kormány támoga­tásban nem részesül, előbbre nem mehet, sőt mint­hogy nem megye székhely, megyei és állami intéz­ményekkel ellátva nincs, a város kis iparos, kis ke­reskedő vagy napszámos lakosságának a megélhe­tésre szükséges keresete és pénzforgalma is hiányzik. 2. Ámbár Pápa városának 14,800 lakosa leg­nagyobb részben, kereskedelem hiányában csak a helyben lakók minél nagyobb fogyasztására, munka szolgáltatására van szorulva: mind c mellett a föld­mivelésből magát fenntartó alföldi hasonló nagyságú városokon kívül nincs csak egyis az ország sem du­nántúli sem más részében olyan város, mely e város szellemi előhaladottságát lakosainak hasonló számát nézve, oly kevés támogatásiban részesülne az orszá­gos kormány által mint Pápa városa, sőt nála sokkal kisebb városok, mint a kevesebb lakossága Veszprém és Szombathely és még többet is hozhatnánk föl, ré­szint azért inert megye székhelyek, részint mert ál­(amkormány támogatást nyernek kir. tőrvényszékkel, mindenféle megyei és állami intézmcnynyel bírnak. Ellenben Pápa városa noha bírt kir. törvényszékkel, azt is elvették, sőt azon veszély is fenyegeti, hogy a törvényszék idején a devecseri járást illető ide tar­tozó telekkönyvi hatóságot is elveszti, ugyszinte a pápai jogacademia megszűntétől is félünk, mikhez végső csapásként járulna, ha most a m. kir. honvéd­ség felállításakor Pápán elhelyezett pápa-győr vidéki 73-ifc honvédzászlóalj, valamint Pápa város áldozat­készsége és vállalkozása folytán utóbb idehozott 71-ik veszprémi honvédzászlóalj, tehát egyszerre mind a kettő elvitetnék közel 15000 lakosságú s önálló orsz. képviselő választó kerületet képező városunkból. CFolyt. köv.) S ZIN H Á Z. Sólymosy Elek vendégszereplését folyó hó 5-én fejezte be városunkban. Minden egygy^ alka­lommal zsúfolásig megtelt a színház, sőt az utolsó előadás alkalmával még a zenészek helyére is szé­keket kellett elhelyezni, hogy a közönség kíván­ságának eleget tenni lehessen. Szinre került va­sárnap „Árva Zsuska," hétfőn „Lilli" és kedden „Perózes." — Az előadások igen jól sikerültek. Sólymosy mint az első fellépésekor, úgy ezekben is remekelt. Játékát, minden egygyes mozdulatát feszült figyelemmel kisérte a közönség és nem egyszer nyilt jelenetekben, viharos tapsokban adott kifejezést tetszés-nyilvánításának. Az egész­ben csak az volt a nagy hiba, hogy csak ilyen rövid ideig élvezhettük művészetét. — Csütörtö­kön csekély számú közönség előtt, Szerémfalvy újonnan szerződtetett tag felléptével „Egy mil­liót egy szalmakalapért — czimü bohózat véte­tett elő. Sághyné és Szerémfalvy játékáról dicsé­rettel kell megemlékeznünk. Feladatukat helye­sen és a közönség tetszésének megfelelöleg ol­dották meg. Az előadás sikerültnek mondható. Szombaton Csíki Gergelynek „Cecil házas­sága" czimü színmüve került szinre. Az előadás kifogástalan volt. Első sorban is K. Rónay Ka­rolá-róí kell megemlékeznünk, a kinek helyes és ügyes játéka a mai előadásnál teljesen sikerült. Szerémfalvy (László), Tukoray (tanfelügyelő), Sághy (Radnóthy) és Tisztái Miska (Gábri) sze­repét ügyesen oldották meg. Közönség kevés számmal. Irodalom és művészet. —- A liisfolrtolcosolt liitelügyénelt .Szervezéséről figyelemreméltó ezikket- közöl a .gazdasági mérnök' 1 czimü mezőgazdasági és műszaki hetilap legutóbbi száma, a mely változatos és gazdag tartalmáttál fogva egyébként is megérdemli a folemlitést Érdekes az önálló czik­kek mellett a Gazdasági szemle és a Kiállítási Értesítő czimü rovat, melyben az országos kiállításra vonatkozó minden moz­galom híven és gyorsan közöltetik. — A Gazdasági Mérnök közhasznú volta ismeretes; miért is cl nem mulaszthatjuk e/e­Ics szaklapot a művelt gazdaközönség, úgyszintén a mérnökök és építészek szives figyelmébe ajánlaili. Előfizetéseket egész évre 15 frt, fél évre 5 frt, negyedév.-e 2 frt. 50 krjával még ez év elejétől fogva elfogad a Gazdasági Mérnök kiadóhivatala (Buda­pesten, Csillag utcza 8 sz a ) Uovatvczctó: T1B0LD ÖZSÉB. Február Ixó, Febrrár l. — 1S»0. Bethlen \ Gábor jeles erdélyi feje­delem születése lllyefalvún. Február 2. — 1192. Szent László királyunk sírja Nagy­váradon nagy ünnepélyességek között főlnyíttatik. Február 5. — 1/14. Könyves Kálmán királyutik halála. Február 4? — \Q7Q. Az izraeliták kutak mérgezéséről gyanúsittatván, Bécsből kiűzetnek s az általak eddig lakolt vá­rosrész ,,Lipót-város nevet nyer. Február 5. — 65. Herculánuni és Pompeji, a Vezúv tövében levő olasz városok földrengés által nagy részben elpusz • lulnak. Február 6 — Í458. Corvin Hvnyady Mátyás, mint meg­választott magyar király, Podiebrád György cseh király által Straznitzon a magyar rendeknek átadatik. Február 7. 529. í Justinián keletrómai császár a Tre­boniániis jeles jogtudós által készített „EdictUm perpeluumot" kihirdeti. * Február £; — 1i7fí. Báthory Itlván erdélyi fejedelems mint megválasztott lengyel király, az erdélyi és lengyel köve­tek előtt Medgyesen a lengyel királyi trónt illető esküjét leleszi Február 9. 1639 X. Káról Gusztáv svéd király seregé­vel a befagyott Sund-szoroson átmegy, a dánokat megveri, és Fühnen-'szigetet elfoglalja. Február 10. Vajda Péter kitűnő természettudós é* nyelvész halála Szarvason. Született a veszprémvármegyei Va­nyolán i808. január 20-án. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Mélt. gróf Esterházy Móricz úr mult kedden Budapestről városunkba érkezett és másnap már visszautazott. — Sólymosy Elek, a népszínház kitűnő tagja, folyó hó 5-én, Kiss László uradalmi fel­ügyelő úr vendége Volt. A fényes ebédre hiva­talos volt: Sághy színigazgató és a színházi vá­lasztmány néhány tagja. — Magyar János az enyingi kerület kép­viselője s volt siófoki plébános urnák kanonoki beiktatása folyó hó 4-én történt. A beiktatási szertartást Pribék István felszentelt püspök úr végezte. Üdvözöljük az érdemekben dús 0 nagy­ságát 1 — Horváth Antal, a vendégszeretetéről általánosan ismert vaszari plébános mult csütör­tökön nagy farsangi ebédet adott, melyre a bí­rósági és a járási közigazgatási tisztviselők, úgy számos barátja és tisztelője, még a szomszéd megyékből is voltak hivatalosak. Toast volt elég. — Kinevezel. Az igazságügyminister Vö­rös Gyula helybeli kir. járásbirósági írnokot, ugyanezen járásbírósághoz s. telekkönyvvezetövé nevezte ki. — Halálozás. Tóth Dánielt, megyénk föszámvevöjét súlyos csapás érte. Ugyanis felejt­hetlen neje, szül. Kolossváry Mária f. hó 9-én éjjel, hosszas betegeskedés után meghalt. Teme­tése ma délután 4 órakor leend. — A veszprémi nőegylet által tartott álarezos bál a „Korona vendéglőben, nagysze­rűen sikerült. A tánczmulatság sorsjátékkal volt összekötve, melyre igen szép s értékes tárgyak gyűltek össze, s igy bizonnyára nem bánták meg' kik sorsjegyeket vásároltak, ha a szerencse ke­reke feléjók fordult. Igen szép összeg folyt be az egylet részére. — Bezerédj Pál a selyemtenyésztés eme­lése czéljából kiküldött derék ' kormánybiztos ez évi jelentésében kiváló elismeréssel szól megyénk hatóságáról, mely a faiskolák rendezése és a fa­tenyésztésnek nagy fontosságára kellő súlyt fek­tetve, a járási faiskola — felügyelői intézményt már régebben életbe léptette és a szederfa-te­nyésztést a községi faiskola-kezelöknek meg­hagyta. Első helyen említi és emeli ki a kor­Én istenem, hol is van az a régi boldog kor, mikor Oláh Miklós korában felöl hosszúságú pontyot és harcsát Bácsban egy aranyért lehe­tett megvenni? Hermán Ottó munkájától igazán sok jót, hasznosat várhatunk. Fajha eljönne hozzánk is. Mennyi érdekes adatot gyüjthetne itt nálunk ebben a ikisebbik »magy medenczé»-ben. Hisz ott siet a Marcsal végig a tőzeges talaj köze­pett, a kettős Polány nyugati oldalán eredő Hq­jagos, mely elhagyja Noszlopot, Dobat a két Szalókot Vmár és Csobotháza között Szer­génynycl — az én kedves szülőföldemmel — átellenben, szalad a Marczalba. Náluuk nem is »Hajagos« — hanem »Hala­gosz-mk hívják. Nyilván olvashatunk nevéből is. Beh sokszor is állottam ott a Csögi puszta mel­lett a Ilalagos rozoga hídján s láttam azt a tengernyi sok apró, vidáman eviczkélö halacskát! Ott van a Biitva meg a többi sok csermely s patak. A Tapolczán meddő maradt a halászat. A folyó hosszában sok malom kerekét hajtja a zúgó, a halaknak pedig csöndesebb viz kell. A mi vidékünkön, a Marczal mentén, s hogy névvel szolgáljak — Szergényben — a ha­lászat joga a nemességé s mint apró gyerek akárhányszor ott voltam a háló vetésnél a Mar­czal partján. Lesz ott följegyezni való a nép aja­káról ellesett szó elég. S mily érdekes is volna azután a Tiszavidéki halász szavát oda állítani a Dunántúl emberének szólásmódja melléi Mire megjö az aratás, Hermán Ottó müve is ott lesz az irodalmi tárházban. Igazán örül a lelkünk az ilyen hir hallatára és oly édes megnyugvással vehetjük tudomásul azt, hogy ennek a derék buzgó társulatnak je­lenleg 5733 tagja van, kik közül 132 alapító tag. Az alaptöke 58.000 forint. A Magyar Földrajzi Társaság ja­nuár 24-én tartotta közgyűlését. Kisebb a ke­rete mint a Természettudományi Társulaté, de buzgóságához gáncs nem fér. Az elnöki székben Dr. Hunfalvy János egyetemi tanár, a titkáro­kéban pedig Berecz Antal a budapesti felsőbb állami leányiskola igazgatója és Király Pál a budai áll. tanítóképző intézet tanára ült. «Nem akarom, nem is tudom elfojtani a kínos érzelmet, ha végig tekintve az európai nemze­teknek a földrajz terén tanúsított törekvésein, azt látom miként nálunknál kisebb nemzetek, mint Dánia és Holland a felfedezések terén ba­bérokat aratnak, sőt ha még a politikailag nem létező lengyel nemzet is a versengők sorába lép, rnig mi tizenkét éves fönnállásunk daczára még eddig életjelt nem adhattunk. Ez bizony szomo­rúan hat nem csak rám, de tudom önökre is. De ez nem annyira saját magunk, mintsem sze­reneséilen történelmi és politikai viszonyaink hi­bája ...» Igy szólt Vámbéry Ármin a Magyar Föld­rajzi Társaság alelnöke abban a jelentésben, melyet a földrajz körében 1883-ban tett munká­latokról olvasott fel. A Földrajzi Társaság felol­vasó üléseket tartott, népszerűsíti velük, élő szó­val a geográfiát a i>r>Földrajzi Közlemények* czimü folyóiratában pedig szebbnél szebb vonzó irályban de tudományos alapon mozgó czikkeit bocsátotta közre. Az »Utazások könyvtárá«-va\ éleszteni óhajtja azt az érdeklődést, mely a föld­rajzi kutatások eredményei iránt Európa szerte oly nagy mértékben nyilvánul. A felolvasó ülé­sek egyikén Dr. Vámbéry, O'Donovan Edmond­nak*) Közcpázsiában tett utazásait ismertette. *) E kiváló tehetségű angol reporlerröl vagy hal héttel ezelőtt az a hir járta be a lapokat, hogy ott veszeti Hicks pasa táborában á 'csatatéren-a Mahdi elleni harezbamA szerencsétlen O'Donovunról Tóth Béla' irt annak idejében szép tárczát a „Pesti Hírlap" hasábjain ,,<í saját külön" czimmel Tauschrné Geduly Hermina pozsonyi úrhölgy, jeles touristánk — a wallisi Alpesekben tett uta­zásáról olvasott föl, Vékey Zsigmond ezredes a »Föld körül« tett utazásai egyik részét mutatta be. E felolvasást »A nagy világ csodás érdekes­ségeiről* czimmel, lapunk hasábjain volt szeren­csém ismertetni. **) Az »Utazasok könyvtáráéban látott nap­világot Nordenskiöld »Azsia és Europa körülha­józása a Végáu« czimü munkája Varga Ottó ta­nár átdolgozásában. Dr. Brózik Károly, Serpa Pintónak Afrikán keresztül tett utazását ültette a magyar nyelvre. Asbóth János pedig «A Sza­harától az Arabáhigu czimü müvében Egyptom­ban és Palesztinában tett utazásáról adott szá­mot. A Földrajzi Társaságnak fővédnöke: O csász. és kir. Fensége Rudolf föherczeg és trónörökös. A társaságnak jelenleg 609 tagja van összesen, míg vagyona kerekszámban 3650 forint. A főtitkár nemrég tett jelentést a Földrajzi Társaság által 1883. évben főiskolai tanulók ré­szére kihirdetett pályakérdjésekre beérkezett mun­kákról. Az egyik pályakérdésre egyetlen pályamű érkezett be: »Magyarország égalji viszonyai* czimmel, szerzőjének rendkívül nagy szorgalmá­ról és komoly tudományos törekvéséről tanús­kodó jeles munka ez, irta Thirring Gusztáv ta­nárjelölt, mig a másik kérdésre négy pályamunka érkezett a főtitkár kezéhez. A szintén I-sö pálya­díjt nyert: »A Nyárád völgyet czimü mühek szer­zője: Bocz József polgári iskolai tanitó jelölt. Nem a mi veszprétpmegyei Nyirádunkról szól a krónika, melynek templomtornyáról négy megyébe lát el az ember, hanem bérezés Erdély kies * völgyéről. Ezt - a Nyárádmelléki hegysor választja el a Kis-Küküllö völgyétől. Mindkét szerző aranyat nyert, geográfiai «.] „Pápai Lapok" 1883- évi nov. U-én 47. sz. irodalmunk meg két érdékes dolgozatot kapott cserébe. De kijutott részük az elismerésből is. A kiérdemelt igaz elismeréssel, Dárius kin­cse föl nem ér. £ae>5> Saint*. KUND ABIGÉL. — Vége. — A második képben a költő a szép szerető­vel elmondatja a költemény meséjét, mely saját tragikai hibája is, s mely magában hordja szen­vedése magvát. Bárczy Benőt én meg nem öltem Tanúm az cg s minden seregi, Hanem a tőrt én adtam neki. Birta szivem már hű szerelemre, Tudhatta, közöttünk nem vala gát, Unszolva mégis szóval igenre, Mert ha nem ő: — kivégzi magát. Enyelgve adám a tört: >nosza hát! A mig ezeket .elmondja az őrülési folyamat tetőpontra jut, de végbe nem megy; lelke nem tud szabadulni a tőrtől, s a második kép végén ön­vádja már-már rögeszmévé vált, s örült szenve­délylyel siet birtokába ejteni azon tárgyat, mely­hez kötve van rögeszméje állandóan örökre, s melytől épugy nem szabadul, mint Agnes a vérfolttól. , S vadul a sebből a tört kiragadja, Szeme szokatlan lángot lövel, Kaczag és sir s fenn villogtatja, Vércse visongással rohan el. Vetni kezet rá senkise mer.« A »vadulo szó bizonyítja fentebbi állítá­sunkat, hogy az őrülési folyamat még végbe nem ment; tetőpontra jutott, de még nincs megálla* podva, mint a 3-Ík képben lesz. Még őrjöng gsajc, kínos fájdalmában »vetoi kezet rá senki se mer« A szem szokatlan lángja a bomlott lélek jele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom