Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-05-25
IVlogJ elexiilc minden v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levtlek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adat?iak vissza. A lapnak szánt közlemények a l a p SZERK. hivatalába (Ó-ko liegt u m é p ü l e t) küldendők. Előfizetési díjali. Egy évre 6 frt. —Félévre 3 frt. Negyed évre l frt 50 krajczár. Egy szám ára 75 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos $ etilsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárrai számítolnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. f ö iskola n y 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A történelmi arcképcsarnok ügye az országgyűlésen. A történelmi arcképcsarnok létesítése ügyében, Veszprémmegye közgyűlése, — dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő indítványára, mult évben a képviselőházhoz egy kérvényt intézett, — mely az országgyűlés utolsóelőtti ülésében interp^larió tárgya is volt. Az interpellatiÓL dr. Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő tette, melyet alább'szóról-szóra közlünk: Fenyvessy Ferencz: A t, háznak ismert szives türelmében bízom, midőn az országgyűlésnek ezen utolsó perczélu-n is egy kérdésemnek, melyet a t. közoktatásügyminiszter ur ő excellentiájához vagyok bátor intézni, kegyes meghallgatására kérem. A t. ház méltóztatik tudni, hogy a imiit évben, midőn Veszprémmegye egy létesítendő történelmi képcsarnok ügyében a t. házhoz intézett kérvényét a t. ház pártolólag áttette a t. miniszter úrhoz, akkor nem sokára épp a t. miniszt i r urnák ügybuzgósága folytán egy l'izonyos összeg vétetett fel a költségvetésbe. Ez összeg nem voltugyan nagy, de bizonyára elég volt a kezdeményezés költségeire. Én azt hiszem, hogy a t. ház előtt talán kedves dolgot mivelek akkor, mikor igénytelen felszólalásom által alkalmat akarok nyújtani arra, hogy épp ezen országgyűlés, a melynek a törtéin 'Imi képcsarnok felállításának elhatározását lehet köszönni, némi tudomással bírjon az ügy jelen stádiumáról. JEZ indokokból van szerencsém a következő kérdést intézni a t. közoktatási miniszter úrhoz: Yan-e a t. miniszter ur azon helyzetben , hogy a létesítendő történelmi képcsarnok ügyéről még ez országgyűlésnek némi jelentést tehessen? Ha igen, kérdem a t, miniszter urat micsoda stádiumban áll jelenleg az ügy, és van-e arra biztos kilátás, hogy az állami, nemzetiségi és főleg közművelődési szempontból oly fontos történelmi képcsarnok mielőbb felállítható legyen ? (Helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: Ha a t. ház meg méltóztatik engedni, szerencséin lesz az interpelláczióra azonnal válaszolni. (HaUjuk.) A t. ház a javaslatot egy történelmi képcsarnok felállítására a budget tárgyalása alkalmával elfogadni és az előzetes költségek fedezésére ezer frtot megszavazni méltóztatott. Természetes, hogy ezen összeg a szükséges előkészületek költségeinek fedezésére nem lett volna elégséges miután maga a helyiség, a holaz elhelyezendő lesz, bizonyára többe került volna. Éppen ezen hely hiánya volt a főakadály, hogy e képcsarnok nem volt még most létesíthető: de ez akadály most el van hárítva, amennyiben ő Felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy ezen történelmi képcsarnok a királyi palota előtti kerti épületben, úgynevezett bazárban helyeztessék el. (Elénk éljenzés.). Ezen helyiség a legközelebbi napokban át fog adatni a közoktatási minisztériumnak, az igényekhez képest adoptáltatni fog és igy rövid idő múlva megtesszük a lépéseket, a melyek a képcsarnok felállítására szükségesek úgy, hogy nem kétlem, hogy szerencsém lesz a jövő őszszel a képviselőháznak bejelenteni azt, hogy ezen gyűjtemény már létezik. (Éljenzés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik a miniszter ur válaszát tudomásul venni ? (Tudomásul vesszük!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t.. ház a választ tudomásul veszi. I A v a s a r es 11 n n e p n a p i I mutikas'/iünet. I A vasár és ünnepnapi munkaszünet j kérdése évek hosszú során keresztül fog: lalkoztatta a hírlapírókat úgy, mint a • társadalom azon osztályát, mely a va! sárnapi munkaszünet kérdésének mikénti j megoldása által közvetve vagy közvetí lenül érdekelve van. — Elmondhatjuk, í hogy a sajtó csaknem feltétlenül a vaj sár és ünnepnapi munkaszünet híve volt. { Helyeselte ezen elv híveinek tevékeny! ségét és kárhoztatta az ezzel ellenkező j véleményeket. Ha találkozott is a sajtó terén kivétel e tekintetben, az nem volt számba vehető, nem azért, — mert e tárgyra vonatkozólag közzétett czikkeknek minden egyes betűje homlokán hordozta a vasár és ünnepnapi munkaszünetek elleneinek önérdekét és üzleti kapzsiságát. Nem törődtek és nem törődnek ezek a jó urak még ma sem mással, mint saját hasznukkal. Ezért feláldoznák vallásukat, feláldoznák ezért mindenüket. Azonban dacára e mindenből hasznot kiaknázni akaró pénzsóvár emberek törekvéseinek, a vasár és ünnepnapi munkaszünet hívei napról-napra szaporodnak. — mig azok ellenei észrevehető arányban apadnak. Es igy van ez helyesen. Ha Angolország és más államokban megtudják ühii a vasár és ünnepnapokat úgy, hogy még a postahivatalok ós korcsmák is zárva tartatnak, — nincs arra ok, miért ne ülhetnők meg azokat mi is. Ezen munkaszünetek czélszerüségét sőt szükségességét belátták végre várorunk kereskedői is. Veszprém és több város kereskedőinek példája után indulva a közelmúltban elvileg elfogadták a vasár és ünnepnapi délutáni munkaszünetek I eszméjét és a köztük létrejött megálla! podás alapján, ma egy hete első ízben azt foganatba is vették. Igaz ugyan, hogy a vasár és ünnepnapi munkaszüneteknek ily alakban ! történt elfogadása nem felel meg telj josen azon munkaszünetnek, a mily ér] telemben az sok oldalról mditvánvoz\ tátott, — mert a templombajárásnak : ideje nem annyira a délutánni mint i inkább a délelőtti órákban van, — ettől eltekintve, mégis örömmel vesszük, tudomásul ezt is és midőn ennek létrejöttét jelezhetjük egyúttal üdvözöljük Pápa városának nemesen gondolkozó kereskedőit! Felhívás! Veszprém vármegye összes lakosaihoz. A küszöbön álló általános képviselő-választások módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy a választó polgárok politikai meggyőződésüknek, nyíltan a választás székhelyén kifejezést adjanak. Alkotmányos államban a választási jog a polgárt jogok legszebbike!, de éppen azért, mert ezen jog a polgári jogok legszebbike, mert ekkor nyílik alkalma minden egyes választó polgárnak befolyását az államügyeinek vezetésére érvényesíteni: kell, feltétlenül kell, hogy az minden idegen befolyástól menten, tisztán a választásra jogosult meggyőződése szerint gyakoroltassák. Ezt varja a haza minden polgárától! ezt várom én Veszprém megye müveit lakosságától. Felhívom, felkérem tehát Veszprém megye összes lakosságát, hogy a választások alatt a midőn nem személyek küzdelme, hanem elvek harcza folyik, — midőn mindnyájan a haza javáért dolgoznak, különbség csak az eljárás módjára nézve állhat fenn, tartózkodjék mindenki minden visszaéléstől, a választás eredményének meghamisítására czélzó és a magyar büntető törvénykönyv VIII. fejezetébe ütköző bűnös cselekménytől. Ezt várom annál inkább, mert ismerve kötelességeimet, gondot fogok fordítani arra, hogy minden kísérlet, a mely a választók megvesztegetésére., megfélemlítésére, s igy a választás meghamisítására tétetnék, törvényes eljárás mellett személyválogatás nélkül megtoroltassék. Veszprém, 1884. évi május hó 21-én. alispán. TÁRCZA. ŐRJÁRATON*) (R -Komarom, 1848, dec. 50.) Sötét az éj, mint bánata szivemnek, Sürü köd ül ős bástyáink ormain, Az ég, mint szemem könnyűi peregnek, S lassú moraj zúg a Duna habjain. Minden oly bús, minden oly bánatos, Micit fölötted hazám a kemény sors. Az őrtüzénél fáradtan megállok, S szemem a sötétben szerte tévedez. Agyam átfutják nehéz gondolatok S az ég, s a szem még mindegyre csörgedez. A felhők könye a földnek jól esik, De keblemet az enyhnek égetik. Előttem lebeg honom dicső kora, — Előttem Árpád, Lajos, s Hunyadiak, S mint büntboszuló rémek sora, Szabadság-hősök: Bethlen, Rákócziak. De tűnjetek szent képek lelkem elölj Szabadsággyilkos van itt minden felöl. Ok eltűntének ... s im egy gyöngéd alak, Kit egykor öröm mámorral szerettem, Vig fiúk, kezökben pezsgő poharak, A renyhe időkből állnak előttem. Vig fiúk. pohár, barátság, szerelem! Távozzatok, mig hazám kell védenem. De tűnjetek föl lelkem előtt csaták, Magyar hadaktól kiviva fényesen, Mik elleninket le a porig sújtsák, S a magyarnak hirt, nevet szerezzen, S legyen nagysága újra nemzetemnek, Hogy a zsarnokfök tőle rettegjenek. *) Honvédköromból. Ekkor könnyűim végkép kiszáradnak, A derék ősök, újra tündökölnek. Akkor víg fiuk, poharak, szerelem Jöjjetek! mindent fenékig üritek. De most vér, s csaták ti kelletek nekem, Megjö kedvem, ha szabad lesz nemzetem. o MAGÁNYBAN. Nem a magányos, méla völgyben, Mit büszke bércek zárnak cl, Hol kis patakcsa lejtve csörren, S virágok ágyán ringok el; Nem a nyugalmas hársak árnyán, Mit halkkal bont az esti szél, Midőn a nap haló sugarán Kigyúl a hold és útra kél; Nem itt, nem itt vagyok magamban, Sok jó barát van itt velem. De hol együtt sok uri nép van S a fényben uszó bálterem Viszhangzik sok üres beszédtől, Hol minden fénylik és ragyog, A sok csillár hideg tüzétől, Itt érzem, hogy „magam'* vagyok! ÉLJEN A HAZA, Komáromban az 1848-ik év elején élt egy család, melynek mindegyik tagja igazán boldog volt. A férj hiven szerette nejét, a nő imádta férjét s a gyermekek szerették szüleiket. Négy tagból állt a család, férj, nő s két kis gyermekből, egy fiu és egy leányból. Török Lörincznek hivták a boldog családapát, a ki maga se hitte, hogy boldogsága egére felhő toluljon valaha. — Pedig ugy volt A kis család boldogságának egén viharos felhők tornyosultak. Isten nem akarta, hogy a földön elérje boldogságának netovábbját, villámot küldött alá setét felhőiből, hogy megszüntesse e kis földi édent és áttegye ama jobb hazába, hol egyedül van csak ürömnélküli öröm. E villám mártius 15-ike volt! E napon hangzott szét ugyanis a szó a magyar hazában ,,Talpra magyar"" s a nemzet síkra szállott e szó hallására, megküzdeni az eltiport jogért s az elnyomott szabadságért, e szó kardra szólított mindenkit a ki csak kardot fogni biri. Ki tudott volna neki ellent állni? Az igazi magyar bizonnyára nem. Török Lörincz pedig magyar volt, s e mellett még, miután a harminczat alig haladta túl, fiatal is volt, hogy maradhatott volna tehát oda haza? Tudta 0 ezt nagyon jól, valamint azt is tudta, hogy ha ő elvérzik a csatatéren, neje és gyermekei támasz nélkül, s úgyszólván vagyontalanul maradnak, és mégis elment; mert férfi volt a szó szoros értelmében és mert hazáját még családjánál is jobban szerette. Minden idő megszüli a maga embereit, akkor ilyen ember nem volt ritkaság, söt az sem volt ritkaság, hogy a családapa kinek nem kellett volna eltávoznia a rendes hadsereggel, kibúvó ajtó lévén a nemzetőrség, elszántan lépett ki ja síkra, harczolni az annyira szeretett hazáért. ' Ilyen ember volt Török Lörincz is, forrón szerette hazáját, jobban még családjánál is, pedig hogy családját szerette, mutatja azon körülmény hogy midőn neje elé lépett: homloka elborult, s szivét kimondhatlan kin furdalta össze, tudatva vele távozását, s alig tudott szóhoz jutni. „Kedves Erzsikém, azt hiszem te is jól tudod, hogy e föld a mi édes anyánk reánk fiaira szorult, hogy védelmezzük meg öt, s miután én ezt az édes anyát, tán családomnál is jobban szeretem ennek védelmére én közületek most eltávozom, ne kisérts meg tehát visszatartóztatni az ugy sem sikerülend, légy erös ne essél kétségbe, viselj gondot gyermekeinkre, s pótold ki nekik atyjukat is, mig vissza jövök. Bízzál Istenben, s légy erős/' „Lörincz kedves Lörincz, ne menj cl, ne hagyj itt bennünket," sikolta fel ijedten a nő, „gondold meg hogy mi lesz belölünk, ha te elvérzet a csatatéren." „A ki táplálja az égnek madarait, s ruházza a mezők liliomait, majd gondot visel ti reátok is" szólt Lörincz vigasztalókig. „Oh ne menj, jusson eszedbe családod, melyért élni tartozol, mely azt hiszem elöbbrevaló hazádnál." „A haza minden előtt" szólt szilárd meggyőződéssel Lörincz. „Ha családod nem tekinted, tekints hát engemet, ki téged forrón, igazán szeretlek, s ha sebesülve látnálak a szivem repedne meg" szólt a nö csaknem kétségbeesve. Ki vehetné tőle rosz néven szavait, ki találna gáncsot kislelküségében, hiszen gyenge törékeny nö volt ö, kinek minden ereje szerelmében volt, s ki férjét annyira szerette, hogy miatta képes lett volna megátkozni a nemzete harczát azt a harezot, melynek szerencsés kimeneteléért aunyian imádkoznak? Török Lörincz nem is vette tőle ezt rosz néven s kicsinyhitüségre mutató s magyar nőhöz nem méltó szavait szerelmének tudva be, vigaszszal fordult hozzá, ezt mondván: „Ne félj az Isten vissza fog hozni engemet tehozzád, addig pedig légy türelemmel. Jer csókolj meg, mert a század vár reám és én azonnal távozom." Erzsike zokogva borult Lörincz keblére, őrjöngve csókolá öt s alig akarta elereszteni, nem csoda igazán s híven szerette őt. ...
