Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-01-13

Megjelenne minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli • számok is adatnak ki. Bérmenteden lev lek, csak is:nert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK h ioalal db a tß-kollegiu m épület) küldendők. PAPAILAPOE. ElőfLz0tésI dájalt. * ' Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt.. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára iß 'kr. HIRDETÉSEK . i hasábos petitsor-téifogata títáti j kr, nyilttérben 25 krajczárral szánntatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref főiskola nyomdúja) küldendők. P ápa Vá r 0 s hatósá 9ának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek h i v a t a I o s k ö z I ö n y e. A megyei tisztujitások után. — Két czikk — A „Pápai Lapok" számára irta: Mull czikkemben felemlített reformok mellett gondoskodni keilend oly módozatokról, melyek a tisztikar függ ellenség ét, — jövőjét, - a vá­lasztási rendszer fenntartása mellett is biztosít­hatják, ennek czéljából utasítani kellene a me­gyéket, hogy saját hatáskörükben felsőbb jó­váhagyás fenlartásával nyugdíjszabályzatokat alkossanak, és ezek kivihetöségét szükség ese­tén a törvényhozás útján az állam protektiója állal is támogassák. Kevesbíteni azon, sok részben indokolat­lan. — felesleges, — az absolut uralom ide­jéből átvett, s olt azóta csak fokozott bureau­craticus formaságokat, melyek különösen a végrehajtás fokán a közönséggel közvetlenül érintkezésben álló k i. közegeket, természetes és hitaloll rendeltetésüktől elvonják, melyek leginkább táját állják annak, hogy a nép kö­zött gyakrabban megforduljanak, és olt a ta­pasztalt hiányokat, bajokat, röviden gyorsan orvosolhassák. A sok között, melyeket gyakorlati tapasz­talataim alapján a képviselőházban 1883-dik évi febr. havában tartott beszédemben kitárni bátor voltam, egyéni nézetem szerint legalább is ezek azok, melyeknek, mint mellőzhetlen ja­vításoknak a háztartási törvényt fellétlenül követniok kell. Es ha a tiszteli kormány a megyék fen­tartásának komoly barátja, akkor bizonnyára nem fog késni megadni számukra mindazon módokat, melyek a kísérletet megkönnyíthetik, r '.lyek alapján igazolható legyen, hogy a köz­azgatás a mai rendszer melleit is érezhető­g javult, a panaszok ritkulnak, elenyésznek. De ha az immár életbeléptetett uj ház­óriási törvényt a jelzett reformok kisérni nem ogják, akkor jogosulttá válik a közvélemény már ma fenhangzó ama feltevése, hogy a legközelebb lezajlott tisztujulások utolsók a megyékben, mert magában a személy szaporí­tás jó közigazgatást nem teremthetvén és ezt csak is a megfelelő instilutiók biztosithatván, kárba vész az új tisztikar minden, lelt — akarata és képessége és míg a 6 év folyama alatt a panaszok újból felemelkednek, ennek lejártával felülről egy hatalom - szó kijelenti, hogy a kisérleli évek csakugyan igazolták* mi­szerint a megyék választási rendszere többé nem életrevaló* fel kell cserélni azt ujjabbal, át kell adni az állam kezébe a közigazgatás rendezésének és vezetésének hatalmát is és hivatkozás fogván tétetni a már évek előtt sok oldalról hangoztatott kívánalmakra, nézetekre, meg fog születni az állami közigazgatás, ta­lán merevebb formában, mint a mikép azok is óhajtották, kik ennek már ma barátai. De ha — feltéve — mind ezek igy tör­ténnének, ez esetben feltétlenül igazolva lenne az is, hogy a változásra a talajt maga a tisztelt kormány czélzatosan kész-itelte elő és a végkisérlet, melytől a biztosítás ezközeit ön maga elvonta* nem volt egyéb, mint egy indok mesterséges alkotása. Az idő tehát, az uj cyklusfolya­mábán határozott ismeretet fog szolgáltatni arra, hogy a közigaz­gatás megyei vagy állami formaira rendszerére nézve a tisztelt kor­mány, mily álláspontot foglal el. A közös óhaj, a közös czél csak egy lehet, „teremteni a hazának oly közig azg a­tást mely úgy az állam,min t az egye­sek érdekeinek lehető teljességben megfeleljen.^ A rendszer legyen bár mily keretű, csak az általános megelégedés sugároz­zék ki belőle, de ha ez a hagyományos jogok fentartásával, a megszokott forma és gyakor­lat útján is biztositható, akkor ennek a kellő eszközöket megadni nem csak hazafias, de kegyeleli kötelesség is. Minden esetre legyenek üdvözölve a meg­újított, megifjodott megyék hazaszertel Sok függ önmaguktól, hogy őket rövid 6 év alatt, vagy azután romlás pusztulás ne érje. Ébredjen fel a szunnyadó lelkesedés a köz­ügyek iránt épen úgy, mint a miként mutat­kozott ez a legközelebbi választások idején. Vigyék mindazon eszméket a tanácskozás asztalához,-melyek a jó és gyors közigazga­tás érdekében még szükségeseknek tűnnek fel Kérjük ezeknek életbeléptetését a maga alkot­mányos útján, kérjék a törvényhozás és a kormány iránti köteles tisztelettel., de erélylyel és indokoltan, és akkor a megyék szavában az ország kívánalma nyilvánulván, meg nein hallgattatniuk nem lehel, éhként biztosíthatják jövőjüket és menthetik meg önmagukat és új tisztikarukat attól, hogy a közvélemény árama* mely sokszor a személyekre hajlandó hárítani a rendszertelenség hibáit, ily hang 0 kr a ne fa ka djon : ,.ime vannak uj me­gyéink., számosabb és jobb fizet es­sél ellátolt tisztviselőink, és köz­igazgatásunk még is egyformán szenvedő/* A megyék ina már nem oly erős bástyái az alkotmánynak mint voltak egykoron, — de míg élnek, — míg fenállanak, bennük erély­ükben, munkásságukban sok oly erkölcsi ha­talom rejlik, melynek étiéke a törvényhozás^ által sem ignorálható, s a mely a közérde­kekre kétségtelenül üdvös és hasznos befolyás­sal bír. Isten tartsa fel ez erélyt és munkásságot, és a beállott új év a megújult megyékre ter­jessze ki a tehetség és létakarat minden ál­dását !! A közigazgatási bizottság ülése. — Január hóban. — Elrök Fiáth Ferencz br. főispán. Jelen vol­tak az állásuknál fogva a tagok közül: az alispán, Fóschl K. közgazd. előadó, Cserna Vincze kir. ügyész, Paál D. kir. főmérnök, Kolossváry J. fő­jegyző, Harabosevszky H. kir. adófelügyelö, Ke­rényi Károly főorvos, Takfics A. árvaszéki elnök. A választott tagok közül: Sárkány Miklós, Békássy Károly, Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor, Szabó Imre és Fenyvessy Ferencz Távol voltak Stáhly kir. tanfelügyelő (be­tegség), Kenssey K. m. ügyész (betegség) Csapó Kálmán, Ányos L. Ruttner S. Tóth Lajos. Elnök üdvözli a bízottságot az új évben, kitartást, s ügybuzgalmat kívánván a tagoknak. Sárkány apát a bizottság részéről üdvözli a fő­ispánt. Napirend: alispán előterjeszti múlt havi je­lentését, mely szerint a hátralékicai együtt elin­tézni való volt 1866 ügy. A közig, biz. igtatójába beérkezett 145 darab, ezek közül decz. hób^n felvétetett 58. Elintézés alatt van "70. A kihágási igtatóban elintézés alatt van 6 db. A központi választmánynál el van minden ügy intézve. Az erdészetinél 18. A decz. havi pénzforg. összege 18272 frt. 69 kr. A közbiztonságot illetőleg decz. hóban 4 tolvajlási eset volt. Szókési eset három. Tüzeset 7, — 8027 frt kárral, melyből a fedezetlen kár értéke 5437 frt. Cserna V. felhozza azon sajnos esetet, b-^y egy járás orvosa, (Baumann) a megye ' vosá­nak elismerése szerint nem felel meg -aratásának. Sajnálja, hogy a főorvos nem informálta sem a megyei hatóságot, sem a közgyűlést. A főispán és Kerényi főorvos felvilágosító megjegyzései után Véghely Dezső kérdi, kívánja-e felszóllaló, hogy a panaszt tévő kir. ügyész által felvett kérdés a jegyzőkönyvbe vétessék, mert ez leend határozó a további lépések megtételére. Kényes a helyzet, mert a törvényhatóság már újból megválasztotta 6 évre az illető orvost. Cserna kijelenti, hogy nem azért szólalt fel, hogy csak beszéljen , s azért valami megoldást' szük­ségesnek tart. Fenyvessy Ferencz indítványozza, hogy a megyei főorvos utasíttassák, ez ügyről a jövő havi ülésben részletes jelentést tenni, mely jelentés leend majd alapja a bizottság későbbi határozatának. Szabó Imre egyszerűen felvétetni kéri az ügyet a jegyzőkönyvbe,' mert általános­ságban mondott vádak alapján nem lehet fegyelmi eljárást indítani. A bizottság ez értelemben ha­tároz. Takács A. árv. elnök beterjeszti havi jelen­tését 1883. évi ügyforgalomról. Fogalmazói-szak: 1882. évről hátralék 1935; 1883. évben "az ikta­tóba érkezett 17545 ; sürgető végzés hozandó volt 1689; összesen elintézendő volt 21169; —' elintéz­tetett 20897; fenforgó akadályok miatt ez idő szerint elintézhető nem volt 60; 1883. ev végé­vel maradt hátralék 212. — Iroda: 1882. évről maradt hátralék 658; 1883. évben érkezett 19410; összesen 20068;— leíratott 20047; J 883. év vé­gével maradt hátralék 21.— Kiadó hivatal: 1882. évről maradt hátralék 622; 1883. évben érkezett 19423; összesen 20045;—kiadatott 19988, 1883. év végével maradt hátralék 57. Harabosevszky H. kir. adófelügyelö jelen­tése. 1883. évi előírás volt Í128231 frt 32. kr> befizetve lett 1148195 frt 08 % kr. 1882-ik- év végével volt hátralék 106350 frt 74 kr, 1883. vé­gével 70867 frt 31 kr, daczára annak, hogy az 1883-ik évben — jég — víz — tűz és főkép íil­loxera károk miatt 32366 frtot leírni kelletett — TÁRCSA. A BADACSONYI SZIRTHARANG. Ma SZIKLAY JÁNOS. A. Balalon-egylet hangversenyén szavalta: PALOTAY PIROSKA. Megzörren a nádas; vadmadár fölreppen . . Szekeres Boriska mit akarsz te itten'/ „Szeretömet várom." .Rózsapiros arcod, mért sápad el félve?' „Alkonyodó napnak bágyadozó fénye . . . Az fehér orcámon. Suttogó szél kel a sötétlő berekben, Hajladizó nád közt sirva tovarebben, Mintha gyermek sírna .... ,Szeretöd nem itt van, nem itt keres téged, Halavmy oicálra ezt a fehérséget N • i< az alkonv i< ia !• .GdaLm. a revben áll a ringó bárka, íirkcé^rd rozsad hajnal óta vájja!' „Szállok szentem, szállok." Körötte vidáman csipog a sok fészek; Fiaiuhoz vissza most jönnek a gémek * . • Nem mer nézni rajok. Szerelemre késztön hangzik benn a sásba' Csókolódzó csőrük fürge csattogása, Kacagó zenéje, Tétovázó lelke vissza mért is tartja? Epedő, szép legény hívogató karja Integet feléje. gyöngyvirágom édes! rózsaszálam ékes! Mély pokol tüzénél forróbban ne égess, Hosszan elmaradva; Csókjaidra vágyó ajkkal esdek: jer be Mámorító" kéjbe ringató ölembe, Ringó csónakomba V Megindul a csónak, himbálódzva rengve; Karcsú evezőről perg a víznek gyöngye. Nyugvó nap sugara Áttörve a rojtos, arany felhöszélet, Bíboros himet sző, szinaranyos fényt vet A leány arcára. Behúzza a legény fáradt evezőjét És a hab, mi véle játszva kergetözék, Összefut egy körré. jEgyetlen világom, szenteknél is szentebb! Igazán enyém-e, Boriskám, szerelmed?' „Örökké, örökké!" Halászmadár párja repül el felettük, Fenn a levegőben zeng szeretkezésük Gyónyöi ittas hangja. ,Megölcli, nézd, a kis hab is habtársát, Az igaz szerető hűn szerető párját Soha el nem hagyja V Ajkaik, karjaik Összeforrva, fonva; Szénhaját a lánynak pajkosan lebontja Nyájas est fuvalma; Két ragyogó szeme két fekete csillag; Jaj! kire a tóból e szem visszacsillog, — Érte belehal ma. Megbillen "a sajka. És a lány megborzad. „Mi ez a, mi ez a rémes harangszózat?" ,Én semmit se hallok! „Badacsony tetején, hallod-e, ó hallod ? Odafenn a szirten húzzák a harangot!" Én semmit se hallok.' „Hallod a harangszót? Másodszor is csendül! Nekem szól, nekem szól, tudom én azt szentül..." ,Nem Boriskám, nem . . . Ki a szirtharangot le a tóra hallja, Halálos véteknek van azon hatalma; Te nem hallod szentem. ,Fehér liliomnál fehérebb a lelked, Nem öltél, nem csaltál soh' egy árva lelket; Csupán megszerettél. Nem bűn az, hogy vélem eljösz messze, távol, Szerelmedért bűnnel istened se vádol . . . Vagy tán nem szeretnél ?' „Szeretlek, szeretlek; senkit ugy a földön; Lángoló szerelmem lett az én nagy bűnöm . ., Megcsaltalak téged. Hallod-e sírni a . . . zokogni a nádat ? Hideg földbe ottan rejtem magzatkámat, — Ottan öltem én meg!" „Átkok átkát zúgja háborodó hullám, Haragos nagy isten büntetése hull rám. . . Ó ha csak ez fájna! Könyörgő kis kezét, nézd* felém hogy tárja, Gögicsélö ajka anyja keblét várja . .. Lemegyek hozzája!" Zúg morog a hullám. Mint tajtékzó örvény, Forgatagos utján mindent összetörvén, Nyíl meg a tó mélye. Hináros fenéken immár mind a ketten; A felborult sajka tova árván lebben Holdvilágos éjbe'. Éjfélt kong az óra. Búgnak a hullámok. Fölveszik a holt lányt szőke hableányok. Sajogó aranyba öltöztetve szépen, szállnak véle partra, Ott pihennek, egymást karjaikban tartva: Holt gyermek, — holt anyja. A jégen. SZ.-FEHÉRVÁR, 1884., január hó. Jég-pályánk kitűnő maga a tér körülbeiül 300 • öl, jegünk pedig olyan mint a tükör. — • A nap tiszta sugarai hiában nyájaskodnak tél urammal, de ez nem enged jogából, és hideg ud­varlásával megcsipkedi pirosra, a szabad levegőt keresőket. — Szép látványt nyújtanak a kor­csolyázók, amint páronkint, egyenkint végig sik­lanak a fehér parketten. A jó korcsolyázás felér a tánczczal, határos a repüléssel, mert fáradság nélkül, oly könnyüdséggel tova és tova a mesz­szeségbe jutunk, a levegő csak ugy suhog mel­lettünk. — Azonkívül egésséges testmozgás , halavány vérszegény hölgyeknek kik sétálni res­téinek; igen ajánlatos, Én magamról tudom, mi­kor a korcsolyázást kezdtem, legbetegesebb vol­tam, és egy tél a jégen annyira megedzett — hogy most hála égnek senki nem ismeri meg az akkori halavány sovány alakot, ki folytonos ét­vágytalanság, gyomorbaj s több ilyessel küzdött. Most bizony megenném egy jól kikorcsolyázott délután után, még a fóka hust is. — Ezt ne hallja meg a mi igen kedves házi orvosunk, mert ö és több is itten, egy 4 két ki­vétellel határozott ellenségei e sportnak. — De hát mindennek meg van az áldozata, táncz, ví­vás, úszás, stb., úgy a jégnek is, de aránylag talán a legkevesebb perczent esik erre. — Ha ésszerűen űzzük e sportot, bizon a legjobb hatást fogjuk tapasztalni. A mi egyletünk igen szépen gyarapszik, és előnyben vagyunk a fővárosiakkal szemben, mert jegünk mindig előbb van. Már deczember hóban is 14 napot korcsolyázhattunk. Pályánk igen jól kezeltetik, van fűtött pavillonunk, va­sár és ünnepnap katona zenénk, szánjaink, a nézők számára eldeszkázott padsorok, kik a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom