Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-03-02

jYle.gj eleixi Jc mindén vasi map. Közérdekű sürgő.-; köí'lésc-krc koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. BérmentcUen jeinlek, csak ismert kezektőlfogadtatnak el. Kéziratok ncvi adatnak vissza. A lapnak szául közlemények a lap SZERfí hivaIa/úba (Ú - lí o.l i'• eg i u m é p il l e í) küldendők. PAPAI LAPOK. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 30 krajczáiFgy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petiisor térfogata után 3 kr, nyilttérben 25 kr ajc zárral számítóinak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő". Az- elő fizeti'HÍ dija],-, s hirdetések a l a p Ül A DÓ h i v ataláb a (r e f. f ö i s k 0 l a 11 y 0 m d új a) küldendők. Pápa város hatóságának ésíöbb pápai, s p á p a v i d é k i egyesületnek hivatalos közlönye. Az ipartörvény javaslat. Az iparfejlődés érdekeinek, a hazai öszszes iparososzlály gazdasági és társadalmi körülményeinek nem valódi felismerői voltak azok, kik az országház elé már beterjesztett ipartörvény javaslatot készítették. Sok § semmi eredmény. Sok belü, semmi élet. Sok frázis semmi kenyér, ilyen az új ipartörvény javaslat. Legyen elég svavaink igazolására csak pár kritikai megjegyzés. Egyik legnagyobb bünc a javaslatnak, hogy épen a mesterségekre, az ipar tulaj donkép eui zömére nézve nem hallgat a praktikus élet követelményeire. Nem mondja ki a feltétlenül kívánatos quaJifcatio szükségéi! Az összes iparosok egyértelmiileg a qualifeatio mellett nyilatkoztak, és melletlUk szól a józan ész, s a praktikus politika. Indokolja e jogos kívánalmat épen azon feladat- és hivatáskör, melylyel az új törvényjavaslat a czélzott önkormányzat, által az iparosokat felruházza. Indokolja az ipartanulás fokozatos mejielének czélja: a mesteri Önállóság megszerzésének becse. Indokolja maga a javaslat szelleme, mely arra irányul, hogy a mesterségekre nézve a képesítés, a qualificatio minél inkább érvényesüljön. Kár, hogy e czélt maga a javaslat nem érvényesiti. A rövidlátók a vállalkozási szellem megbénítását látják a qualificatióban. Mondanunk sem kell, mily téves e felfogás. Hiszen még ma is, mikor fájdalom a legkorlátlanabb iparszabadság uralkodik, nem igen volt arra sok eset, hogy valaki valamely mesterségre vállalkozott volna a nélkül, hogy azt tanulta volna. A qualificatio biztos és reális alapot nyújt a vállalkozóknak. Erkölcsi előnyt biztosit az iparnak. Belátta ezt maga a kormány is, mely az országház közgazdásági bizottságában nem bírva megcsúfolni Aponyi Albert gróf érveit, kénytelen volt eltérni régi álláspontjától. Másik észrevételünk az ipartestületek alakítására vonatkozik. E tekintetben ugyancsak furfangosan van a javaslat szövegezve. Mintha csak megnehezíteni akarná a kontemplált (estületek életbeléptetését. Ugyanis háromszoros relortán keresztül lehel csak e testületekéi megalakítani. De hát mire való es? A kérdés világos. Vagy szükséges az ipartestület, vagy nem ? Ha igen, úgy az lenne a legbölcsebb intézkedés, hogy minden ákom-bákom, s czerernonia nélkül a kormány rendelné el, miszerint minden különös és nehézkes meghallgatás — és törvény halósági ha lározat nélkül minden városban az ipartestület az iparhatóság állal a törvény életbelépte után azonnal megalakUlassék. Ha pedig nincs szükség ily ipariestülelekre, akkor a javaslat ez intézkedése csak — humbug; semmi egyéb. Azon intézkedés pedig, mely megengedi, hogy ugyanegy városban több ipartestület; lehel, mit részünkről csak is a fővárosra nézve fogadhatunk el, világos absurdum, mely tönkre fogja tenni az egész ipartestületi intézményt. Más egyebekben osztjuk általában a pápai ipar társulatok közös értekezletének nagy gonddal megirt emlékiratát, mely a képviselőházhoz c napokban elküldetik. Midőn szivünkből sikert kívánunk városunk iparosai állal, az igazi közérdeknek mcgfelelőleg felterjesztett jogos és méltányos óhajuk nyilvánításának, magunk részéről a fentebbiekben akartunk kifefejezést adni véleményünknek. Lesz még időnk és alkalmunk, más oldalról is kikutatni a javaslat hiányait. E kis kritikai mutatvány is azonban elegendő egyelőre, soraink élén megirt állitásunk igazolására. lentkezett, kik deputatióval tömegesen akarnak menni a pénzügyministerhez és ország-gyűléshez, hogy ezen a tüz és árvíznél veszedelmesebb csapást róluk elfordítani s ezen behajthatlan, — mert helyenkent még az összes brutto-jövedéket is meghaladó új adó-kivetés, — az igazság és méltányosság szerint, elintézését kérjek. A mint a birtokosok valamely eljárásban megállapodnak, közölni fogjuk azt, addig is igazságot kérünk és azt kérjük, hogy ezen a földön legalább megélhessünk. cTöGG papci-üicViü. Gi-il'ohco. Igazságot kérünk Néhány nap óta érkeznek a községekhez az új adókivetések az új kataszter alapján, mely különösen Veszprém-megye pápát és devecseri járásában mindenütt hová az megküldetik, nem meglepetést, hanem feljajdulást okoz. — A földbirtokos közönség tisztában volt az iránt, hogy az új kataszter az eltérések kiegyenlítése s igazságosabb tehermegosztás czéljából készült s bár az adóztatás vidékünk rosz és talajvizektől szenvedő bizonytalan jövedelmezőségű talaján eddig is súlyos s csak nehezen elviselhető volt, még is megkellett volna abban nyugodnunk, ha igazságos kiegyenlítés és osztályozás folytán itt-ott néhány % adóemelés történik. Azonban tudva azt, hogy az összes földadó-kivetés az egész országra nem sokkal több, mint a régi volt, alig tudunk hinni szemcinknek, midőn egyes nagybirtokok, közép és kisbirtokok adóját 140— 150 %-tel, sőt meg többel is emelve látjuk, rémületünkben azon kérdést vetjük fel, hogy talán van az országnak olyan vidéke, mely egyáltalán semmit sem fizet, mert különben lehetetlen volna, hogy egy vidék újból ennyire terheltessék. Mondják, kik az országos munkálatokba betekintettek, hogy a szombathelyi kataszteri kerület, az összes kerületek között legmagasabban és a szombathelyi kerületben pedig aránylag Veszprém-megye pápai és devecseri járása legtúlságosabban becsülteitek, úgyannyira, hogy ezen igazságtalan s a szakértelemmel ellenkező becsün, az egyéni reclamatio ulján elérhető legvérmesebb eredmény sem segíthet, mert itt oly tévedésnek, vagy clszámitásnak kellett történni, mely ha fentartatik, ezt a szegény vidéket a vcgpusztulás és elszegényedéstől semmi meg nem menti, s a melyen segíteni csak lelkiismeretes szakértő vizsgálat és új kataszter készítés segit. A birtokosok e napokban tartanak értekezletet, még nincsenek tájékozva, hogy mit fognak tenni, de már 36 község és 41 birtokos jeKÖRRENDELET a községek, elöljáróságaihoz. A mezei gazdálkodás érdekében kivános, sót szükséges, hogy az érdekeltek által folytonos gyakorlat alapján kiadott tilalmak álhágói megbünteti essenek. Tény azonban az, hogy bár .számos község a szüretelés, kukoricza-szedes és más mezőgazdasági teendőkre, milyenek a tarlók cs rétek fölszabadítása, legeltetés s a t. határidőket tüz ki és bár ezen haláridők áthágása mint mező' — rendőri kihágás az alaítas közigazgatási hatóságok állal büntettetik is, — az ilyen esetekben hozott ítéletek lll-ad fokú elbírálás alá kerülvén — feloldatnak. Feloldatnak azon esetben, ha a törvényhatóságnak ide vonatkozó szabályrendelete nincs. Vármegyénknek ilyen szabályrendelete pedig nincsen. Ilyen szabályrendelet alkotása iránt azonban a mezei gazdálkodás érdekében javaslatot szándékozom tenni. Ezen okból ismernem kell vármegyénk minden községénél a fenn levő gyakorlatot. Utasítom tehát az érdemes elöljáróságot, hogy a községben a fentebb megnevezett vagy egyéb más mezőgazdasági teendőkre nézve fennlévő gyakorlatot cs kiszabott határidőket körülményes jelentésbe foglalja és minden községből külön kiállitva s az egész elöljáróság által aláirnllau hozzám busz nap alatt terjessze bc. Veszprém, 188*1. évi február hó íí-án. alispán. A2 idei farsang utolsó "bálja. — A pápai veres kereszt em/lel rstéhje. — Nyolcz óra elmúlt. Az idei farsang utolsó bálja a jó és szép sikereiről hircs pápai veres kereszt egylet bálja kezdetét vette, hogy viruló jó kedvben eltemesse Carneval herceg uralmát. A báli szép közönség kezd gyülekezni a „Griff"nek csinosan feldíszített tánezfermébe. Egy-egy rendező vágtat keresztül a csarnokon, hogy a végén nagyot csúszik lendületétől ; a szögletekben ragyogó szemű gyermckleányokkal ülnek mamáik a kik szakadatlanul tudnak oktatást adni az ö büszkeségüknek: hogy kissé vigabb, de azért csöndes legyen, fecsegjen néha kedélyesen, de hangosan ne kaczagjon; a tánczban igyekezzék kissé érzelmesen lejteni, de valahogy olvatagságot ne mutasson, ne legyen nagyon tartózkodó, de óvakodjék a bizalmaskodástól; kosarat ne adjon senkinek, de túlságos sokat se tánczoljon, mert a pirulásból elvörósödés lesz, s az nem állhat jól; tartsa föl a fejét s járjon csöudeskcn. Azalatt a jó mama folyton igazgat a lányán egyetmást: egy parányi fürtöcskét a homlokra. A szegény lányka olyan tűnődésnek adja magát a bál előtt, mint valami gyermek — Hamlet, akinek nincs elég bölcsessége, hogy az elibe tévedt nagy kérdéseket megfejtse, ellenben bomladozik tőle, s most már olyan rémület fogja cl midőn a teremben ezer szem, és csíptető szegődik vala ö reá, s hozza bizsergésbe a vérét. Végre megtelt a terem. A zene fölharsan. A párok megindulnak. Ah a csárdás! Még Bódai zenéje mellett is: ah a csárdásI! Ah! milyen élvezet is az, mikor egy-egy hatalmas „hogy volt"-ból hazaiérve, 1c sem engedik ülni, hanem adják kézre,, de előbb megvárják, mig ö parancsoló rendeletül előkiáltja az illetőnek a számát. Ugy kell bánni a férfiakkal, az az igazi. Számát mindegyiknek, s várakozást mindegyiknek. Mit bánja az a kicsike, hogy már alig bír vánszorogni! Hisz ő amúgy is olyan, mint a pehely, vagy mint az_ angyal. Hát ebből a kis rajzból is lelehet vonni I a következtetést a páratlan jó mulatságról. Szebb í közönséget, jobb kedvet már nem is lehet képs zelni. Hála legyen a bál, — ilctve az egylet I rendezőségének. Kiss Lászlóné elnöknö ismét fényes lapot irt tele a veres kereszt egylet évkönyvébe ! Az itt közlendő névsor igazat ád, a „szép" jelzőnek; —s a reggelig való szakadatlan mulatság pedig bizonyítékul szolgai a határtalan jó kedvnek. Ott voltak a bálon: Ajkay Imréné, Antal Gáborné, Antal Iíszter, Barcza Károlyné, Mariska, Irén, Csillag Mariska, Fehér Dánielné, Fittler Sándorné, Galamb Józsefné, Grosz Istvánné, Hanauer Jenöné, Bélánc, Berta, Hencz Antalnc, Horváth Bella, Matild, (Salamon) Ihász Lajosnc, (Lörinte) Kiss Lászlóné, Kiss Mari, Kluge Károlyné, Kluge Jolán (Gcncs) Kovács Istvánné, Vilma, Könczöl Józsefné, Ida, Lázár Benőné, Lóskay nővérek Makara Gyorgyné, Mariska, Mányóky Hermin, Vilma, Mészáros Károlyné, Pakrócz Fcrenczné, Perlaky Emma Reclmitz Edéné, Székely Józsefné Margit, Szili Imréné, Nelli, Gizella, Schneider Etel, Spitzer Ignáczné, Sült Józsefné, Vári Tóth Vilma, Újváry Gizella, Zárka Déncsné, Gizella, stb. Az első négyest 44 pár tánczolta. A bál eredményére nézve, az elnökségtől következő értesítést vettük: Bevétel: Fclülfizctésekből 89 frt. A választmányi tagok külön adománya zene és kis teremre 75 frt. Eladott belépti jegyekből 324 frt. összes bevétel 488 frt. Kiadások: A nagy teremért világítással 80 frt. Zenészeknek 60 frt. Kis tercmért 10 frt. 500 meghívó, 250 belépti jegy és 150 láncz-rend uyoraatási költsége 15 frt. Meghívók kihordásáért 3 frt. Levél és bejelentési bélyegre 2 frt. Borravaló és egyéb kiadás 7 "frt. Összes kiadás 177 frt. Marad tiszta jövedelem 311 frt. Felülfizettek: Válla László 9 frt, — Wohlrab János 5, — Dőry Adámné sz. Rott Mária 5, •— Ihász Lajos 5, — Bermüller család 5, — Lövinger Mór 5, — Báró Bcsán János 5, — Kreisler József és neje 4, — Szvoboda Venczelné 3, —• Fenyvessy Ferencz 3, — Pap János 3, — Gyurátz Fcrenczné 3, — Miszori Ferenczné 2, — Schöpf Gyula 2, — Pókay Antal 2, — Pcrczel Sándor 2, — Langraf Gáborné 2, — Pitying József 2, — Botka Jenő 2, — Bartalos István 2, — Iglauer János 2, — Klein Mór 2, — Koller Jánosné 2, — TÁRCZA. A barsándi öreg "biró ordója. Irta: VAS KALAP. — Folytatás. — E kiáltás után a harangozó menten meghúzta a harangkötelet, a plébános még egyszer beletekintett a dictiójába, biró uram egy lépéssel előbbre állott, a tanitó pedig mérges szemeket vetett a glédából kiálló múzsafiakra. Néhány pillanat múlva a diadal kapu alatt állók is meglátták a közeledő négy kocsit, melyek csakhamar előttük termettek. A nagy-herczeg látva, hogy itt ünnepélyes fogadtatás várja, leszállott kocsijáról, mit kíséreté követett, s a diadalkapu előtt megállott. A nagy-herczeg magas, erőteljes alak volt

} büszke, arisztocraticus arccal. Egyenruhát viselt, telve ordókkal. Kísérete szintén elvolt rendjelekkel halmozva. Midőn e fényes társaságot megpillantotta a plébános ur és kupak-tanács,' szeme szája elállott valamennyinek. Csupán a tanító és a tanulók tartották meg a hidegvért cs programm szerint elkezdtek az éljenzést. Mig az éljenzés tartott az alatt a plébános is megemberelte magát, s annak le"csillapulásával megkezdé cs szerencsésen be fejezte dictióját, melynek végén meghívja a nagyherceget és kíséretét asztalához. A nagy-herceg német nyelven néhány köszönő s^ót mondott, melynek befejezte után, a tanuló ifjúság rá kezdte a Gotterhaltét. Persze ez nem igen volt alkalomszerű, de a tanitó, mint 48-as honvéd nem most először látott eleven muszkát, s azt gondolta, hogy egy muszka hercegnek kellő megtiszteltetés lesz ez. Jó is lett volna, hanem .az a rikácsolás, nyafogás, visitás, melyet a derék tanulók véghez vittek, nagyon hasonlított a macska-zenéhez. No de ezen túlesett a nagy-herceg szerencsésen ; még csak nem is mosolygott a komédián. Az ének befejezte után a nagy-herceg meghivta a plébánost kocsijába, hol a vendéghelyre ültettetett és megkezdődött a bevonulás. A nem hivatalos nép persze nem iparkodott kibújni bőréből örömében csak bámulta a sok cifra muszkát, legjobban csudálkozva a fölött hogy egyiknek sincs kutyafeje. A menet csakhamar elérte a plébániát, hol az egész kíséret szívesen látott vendég volt. Rövid társalgás után megkezdődött az ebéd — melyhez a nagy-herceg kíséretén kívül azután az öreg biró volt hivatalos. A nagy-herceg, mint a féle jól nevelt ember, szépen megkérte a házi gazdát, hogy engedné meg saját pezsgőjét felhordatni, mert ö neki az elválhatlan asztal-társa. A plébános pedig — a mint illik — mentegeté magát hogy pezsgővel nem szolgálhat, de az idő rövidsége miatt, nem gondoskodhatott erről. A mint megjelent a pezsgő, azonnal vidámabb lett a társalgás. Biró uramnak különösen megtetszett a nagyhercegi ital, nyakalta is pogányul; mindenkép jól érezte magát, csak az az egy baja volt, hogy nem beszélhetett bele a német társalgásba. Bele-bele kezdett hogy: Ik auk kany dajcs, az ebadta, hanem Fergeszen a teremtisit, hanem többre nem is vitte. No de kárpótolhatta magát azzal, hogy dupla porciókat nyelt a pezsgőből. Az ebéd végeztével a nagyherceg cercl-t tartott s különösen a bíróval társalgott hoszabb időig, a plébános tolmácskodása mellett. A társalgás után, a nagyherceg ordóinak legragyogöbbikát leakasztá melléről s azt biró uram mándlijára tűzte fel, figyelmeztetvén öt, hogy megbecsülje, mert ez az Alexander Newsky rend. Az öreg biró annyira megörült e kitüntetésnek, hogy menten haza akart szaladni> feleségének megmutatandó a fényes ordót, de ezen szándékáról a plébános lebeszélte. Ezek után a nagyherceg kísérete nevében is köszönetet mondva a szíves fogadtatásért, kíséretével kocsira ült s cl robogott Hetek múlva, országos vásár alkalmából, Barsánd község érdemes bírója is ellátogatott Nagy Tyúkodra s nagyon természetes, hogy az Alexander Newski rendet sem hagyta otthon. Dolga ugyan nem volt a vásárban, nem is azért kereste fel hanem ordóját akarta fitogtatni. Ez azonban sehogy sem akart neki sikerülni. Már jó ideig lődörgött a vásárban, de csak nem akadt neki ismerőse, kinek megmutathatta volna azt, pedig mondhatlanul nagyra volt vele! Egyik szeme mindig az órdón függött, maga pedig oly peckesen lépdelt, mintha nyársat nyelt volna, (Folyt, kov.)