Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-02-24

XI. évfolyam. 8. szám. Pápa, 1884. február 24. OB j^lég-j'eieTiilc minden vasé v n ap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szárnqlf is

t adatnak ki. Bérztieniert&h levelek, csak istH&t kezektőlfogadtatnak el- Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak §zdnt közlemóny.ek a- lap SZERK. hivatalába (Ó• - k o II egiu m ép tíleQ küldendők. PAPAI LAPUL Előfizetési díjait, nab Egy évre 6 frt, — Félévre 3 frt. Negyed évre r frt 30 krajczárEgy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK i- hasábos fetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral számitatnak. Bélyegdíj nmidig külön fizetendő. Az előfizetési dijak* s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. főisko Iá nyomd ti j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Közigazgatásunkról. Nincs, szüksége az ország közvéleményének sem tudósra, sem hírlapíróra, hogy belássa a magyar közigazgatás korhadt állapotát, Nem akarunk e helyen a, régi megyékről szólani. Ki ne emlékeznék meg róluk hálával és kegyelettel?! Dessewffy Aurél gróf, a nagy politikus nevezie el azokat első ízben „alkotmányunk védbástyáf'- nak! S bizony Me tt er nich államkanczellár jól átérezte azon szavak jelentőségét, mikor türelmet veszítve felkiáltott: „Mit der ungarischen Constitution wäre man schon längst fertig, wenn nur diese verflucht billige Municipal-Administration nicht wäre!* Az absolut kormánynak bizony mindig fájt a — „régi megye" A megyék mindannyi vár dák voltak — irja korunk legkimagaslóbb alakjainak egyike •— a melyek azon sajátsággal bírlak, hogy midőn az utolsó ostrom alá került, az első* ismét ostromképessé tette magát. Mikor aztán az alkotmány helyreállitlatott, a „régi" megyének megszűnt önként régi rendeltelése. Kezdetét vette az átalakítás. A köztörvényhalósdgokról, a közigazgatási bizottságról szóló, a közigazgatási területet szabályzó, majd a megyék háztartásáról, a hivatahwki minősítésről szóló ujabb törvények stb. a magyar közigazgatást egészben és részben átalakították! De hát mind ez „átalakítás" csak a kopott ruha átalakításának, foldozásának jellegével bir\ Hiszen egyetlen egy újabb közigazgatási „reform'

e-utik sem felel meg a helyes Administratio igaz eszméjének. A területi beosztás botrányos! Példák ál elkezdve saját megyénkén, végig az egész Dunántúl bátran szolgálhat. — Az a hires közigazgatási bizottság pedig egy otromba kerékkötője közigazgatásunknak. Soha ennél butább intézményt modern államban' nem teremtettek. Az egyes bizottságok mindén tagja kénytelen elismerni e bizottság hasznaveheletlenségét. — Nem egyéb e bizottság, mint havi jelenlések meghallgatására összetákolt se hús, se halféle masina, melyért nem volna kár, ha bármely perczben eltörültetnék. Ez intézmény legvérmesebb védői is különben beismerik, hogy az csak átmeneti intézmény. Nos, mint ilyennek, legyenek megbocsálva vétkei. — A tisztviselők választásának sem vagyunk barátjai. Az nem igaz, hogy ebben állana az autonómia! Autonómia és választási rendszer korántsem egymást feltételező fogalmak. Hiszen Anglia az önkormányzat hazája és mégis (az egy coroner kivételével) a kormány nevezi ki a tisztviselőket. S az angol nép mégis a legkorlátlanabbul élvezi az Önkormányzat minden előnyét, mig viszont az algíri deyl a katoíiák választották, s ha nem tetszeti nekik, le is> tehették, és Algírban még sem volt még csak nyoma sem meg az önkormányzatnak. Absolute fogalma sincs hát annak az önkormányzatról, a ki azt hiszi, hogy a vátasztási rendszerrel jár az karöltve. Épen ellenkezőleg. Egy bizonyos, hogy közigazgatásunkat végre valahára mégis gyökeresen javítanunk kell. Ez a mai rendszertelen rendszer a legroszabb. A javítást azonban ne tegyük csupán a külföldi tekintélyek tudományos elméletei iránt való előszeretetből, hanem tegyük azt népünk geninsának, kulturális fejlődési állapotának és sajátságos viszonyaink komoly megfonlolásával, mert a törvény olyan, mint a plánta, mely ha fejlődésre megfelelő talajt nem talál, a leggondosabb ápolás mellett is elsatnyul l # A mai administratio ám kielégítheti az állam érdekeit a Italunaállilás és az adóbehajtás tekintetében, de a nép igazi érdekeire nézve inkább gállólag, mint előinozditólag hat. Még szerencsések azon megyék, mint p. 0, Veszprém megye, hol a rosz rendszer mellett legalább kitűnő kezek végzik az administratiöt; de hogy nézhet ki oly megyékben, hol a rosz rendszerhez méltók még a tisztviselők is ? / Városi közgyűlés 7 188/}.. február hó 19-én. A városunkban, szállásoló gyaloghonvédség áthelyezésének megakadályozása tárgyában Budapestre kiküldött bizottságnak jelentése olvastatván fel, — megnyugtató tudomásul vétetett. Olvastatott továbbá Veszprém megye alispánjának átirata, melyben a város közönségét arra hivja fel, — hogy 48 óra alatt nyilatkozzék, váljon hajlandó-e a mostani honvédségi laktanyát a szabályrendeletszerü megtérítések mellett, cs. kir. lovasság részére átengedni, illetve a lovasság igényeinek megfelelöleg átalakíttatni. — Erre nézve a képviselő-testület következő határozatot hozott,— A város hajlandó .laktanyáját a megyénkben elszállásolandó közös hadseregbeli lovasság egy részének átengedni és kötelezi magát a laktanyát, a magánszállásolás igényeinek megfelelöleg, a gyalog-honvédség kivonulásával azonnal átalakíttatni. Minthogy azonban e laktanya területileg csak félszázad befogadására elegendő, nehogy a város azon bizonytalanságnak legyen kitéve, hogy a környéken elszállásolandó század másik fele áthelyezésével, — a mi félszázadunk is elvitessék, — azon óhajtását fejezte ki a képv. testület, hogy városunkban egy egész század helyeztessék cl, a mely esetre a város a század másik felének is, a magánelszállásolás igényeinek megfelelő laktanyaszerü elhelyezéséről,— a magánlakásokbaui szállásolás mellőzésével, — fog gondoskodni. Ezen ügynek az alispánnal leendő egyértelmű tovább fejlesztésére nézve egy bizottság küldetett ki. Végül Gantz és társa czegnek válasza olvastatott fel; a villanyvilágításra vonatkozólag. Miután a bemutatott költségtervezett szerint a villanyvilágításnak behozatala városunknak nagy áldozatába kerülne, — az egyszerűen elejtetett. Veszprém-megye márczius 3-án tartandó közgyűlésének tárgysorozata : 1. A magyar kir. belügymiuisteruek a ni. gyám pénztár 1881 és 1882 évi mérlegeire vonatkozó 70098/11 számú intézvénye. 2. A földmivelcs- ipar és kereskedelemügyi in. kir. minislcrnek, az Eger város által alkotott liázalási szabályrendeletre vonatkozó iulézA'ényc. 3. A magyar királyi közmunka és közlekedési miniszternek 2941/83 sz. a, kelt és a robbanékony tárgyak vasúti szállításának szabályozása tárgyában kiadott rendelete. 4. A földmivelési- ipar és kereskedelemügyi ni. kit: ministerqek Zágráb város áltat alkotott házalási szabályrendelet jóváhagyó intézvénye. 5. Kis-Küküllő megye gazdasági egyesülete a romániai határozat feloldása ellen a földmivelés- ipar és kereskedelemügyi miniszterhez intézett feliratai megküldi. 6. A felvidéki magyar közmivelüdési egyletnek felhívása* 7. Győrvármegye közönségének a marhasó olcsó áron való árulása iránt az országgyűlés képviselő házához intézett felhívása. 8. A temesvári szinügy-gyámolitó egyletnek felbivása. 9. Kenessey Károly m. t. ügyész az 1883. évi XV. (..-cz. 10. §-a alapján szedhető megyei pótadó kivetése kezelése ÖB behajtása iránt alkotandó törvényhatósági szabályrendelet tervezetét bemutatja. 10. özv. Knoll rálné szül: Borsody Katalin marczaltöi lakosnak, Marczaltő községgel kötött adás vevést szerződése. 11. Tiszti ügyészi vélemény Borszörcsök községnek, a letelepedési dijak tárgyában alkotott szabályrendeletére vonatkozólag. 12. Szeredi Kovács János hantai lakosnak két rendbeli folyamodványa. 13. Dere8ke község szegény alapjáról szóló 1882 évi számadása. 14. dr. Réthy Ede veszprémi lakos gyógyszerész mesteri oklevele. 15. Horváth Pál veszprémi lakos gyógyszerész mesteri oklevele. 16. Kis-Ló'd község 1879 és 1880 évi házi számadása, 17. Ajka-Rendek, Gyepes és Kis-Jenő községek szegény-alapjára vonatkozó községi jelentések. 18. A Spangl Gábor üldözése közben elhalt Márton András volt megyei közpandur családjának segélyezésére vonatkozó iratok. 19. Balatonfö-Kajár község 1884. évi költségvetése. 20. Az enyingi kegyelem-földek kérdésében eljárt küldöttség jelentése. 21. Heimler tgnácz hódoskai.bérlőnek a hódoskai pusztán keresztül vezető út ügyében, Pápa r. t. vávoa határozata ellen közbevetett felebbezése. A pápai s devecseri járás birtokosaihoz. Az uj adó-kivetés megérkezett, már az előmunkálatokból láthattuk, hogy valami örvendetes nem lesz, de a mi történt, az meghalad minTÁRCZA. A barsándi öreg biró ordója. Unalmas napok jártak a tót-ujvárí magasabb- tanintézet hallgatóira. A farsang már régen elmúlt; a színészek épen két hete hogy megugrottak, hagyván zálogba a mama szerepek játszóját, kinek feje fölött bizony már 50 tél zivatara vonult el, s igy nem csoda ha háta* az ugodi lőcshöz, arcza pedig a malomkőhöz hasonlított. A fiatalabb Thalia papnők megszöktek a director úrral, s így azokkal nem lehetett, a zálogban hagyottal pedig nem akartak mulatni. A majálisok ki mentek a divatból, mert az utóbbi; időben oly jámborul folytak le, hogy egyetlen egy párbaj - sem-nőtt ki belőlük, nem volt tehát a mi miatt;vonzó lett- volna. A tót-ujvári fiatalság tehát nyakig úszott az unalomban. Azt persze egyik' sem gondolta meg, hogy egy kis tanulással ellehetett volna tölteni az időt! Ki is látta már azt, hogy a jól nevelt- acadeíniai tanuló, a tankönyvekkel barátkozzék?!»Különösen a tót-ujvári academián! Ez ellenkezett volna minden-traditióvali s 25 év leteltével bizönnyára legéjndávánőtte volna ki magát. A - tót-ujvári- academia hallgatói nem oly hallgatók voltakmint ä többi-vidéki academiáké; melyekből épén tizenkettő-tett egy-tucatot. Itt számtalan- független egyén^ volt,- ki terjedelmes birtok felett önállóan rendelkezett-, sőt l voltak olyanok, is kik' egész uradalmak- fölött rendelkeztek. Ezek;-csak

1 nem- dőlhettek-neki a. tanulásnak,- néni akartak ezek sem procátórok sem pedig'fcönyvmöíyok lenni, 'hanem' csak urak/ ehez pedig,, a mint tartják, nem •'szükséges a tanulás. Nem is tanultak tehátj.hanem.inkább unatkoztak, s< unatkoztak volná- még talán tovább is ha Constatitin orosz nagy- berezeg* nem segített volna rajtuk* ' A hatvanas évek elején történt, hogy Constantin nagyherczeg, abban az eléggé nagyra nem becsült szerencsében részesité Magyarországot, hogy meglátogatta. Kürtölték is azt annak idején a cenzúra alatt álló lapok ország-világnak. Különösen a »Sürgöny« és az »Ungarische Nachrichten« félhivatalosok egész hasábokat közöltek a nagyszerű fogadtatásokról, melyekről persze senki semmit nem tudott, csupán a két félhivatalos szerkesztősége Tót-Újvár egyetlen kávéházában, a kerekasztalnál, mint rendesen, több academiai hallgató ült vidáman csevegve egymással, midőn az ajtón egy magas, büszke tartású, aristocraticus arcú fiatal ember lép be, s egyenesen a kerek asztalhoz sietett. — Fiuk! Olvastátok a lapokat? Constantái nagyherczeg már megérkezett Magyarországba, szóla a jött. — Mi közöm hozzá ? Ha mégakar látogatni, majd felkeres. Én bizony nem szaladok utánna, szólott egykedvűen az asztalnál ülök egyike. — Te talán hódolatodat akarod bemutatni a nagyherczegnél ? kérdé a másik. — Van eszemben. Nekem egy jó ötletem támadt, s ezt Constantin nagyhercegnek köszönhetem? szólott a jövevény. — Jó ötlet? Az mar más! Ülj hát le gróf ide közénk, szólla a társaság egyik tagja, helyet csinálva a grófnak. A gróf helyet foglalt a kerek-asztalnál s halk hangon elmondta ötletét a cimboráknak, kik. nagyokat nevettek az ötletnek. Majd halkan ismét tovább tanácskoztak, de olykor-olykor csak felhangzott a vig kacaj. Mintegy félórái tanácskozás után valamenynyien felkeltek áz asztaltól s kisebb csoportokra oszolva, elhagyták a kávéházat. A gróf ötlete, a mi fölött oly jóizüéket nevették a kerek asztalnál a következő volt: Valamely közelfekvö faluban megjelennek, mint Constantin nagyherczeg és kísérete s ez által csapnak egy olyjuxot, a melyen majd hónapokig el lehet mulatni. A kerck-ásztalnál mindjárt megbeszélték a részleteket is e miatt oszoltak el, hogy ki-ki megtegye szerepéhez szükséges előkészületeket. Harmadnapra Barsánd község érdemes bírája, néhány elöljáró és a plébánossal valamely községi ügyben tanácskoztak a községházánál, midőn a fontos tanácskozmányt kocsizörej zavarja meg. Biró uram kitekint az ablakon, s nem csekély bámulatára egy fényes fogatot lát a községháza előtt megállni, melyből két ur szállott ki. Néhány pillanat múlva a két ur, kik ember nem látta tarka-barka uniformisba voltak öltözve, már biró uram előtt állott a tanácsteremben. — A biró úrral szeretnénk néhány szót szóllani, szólott a cifra urak egyike fülbotránkoztató magyar-német-tót zagyvalékkal. — En volnék az, felelt biró uram egy lépést előre téve, s meghajtva magát, annyira, amennyire pocokja engedte, miben lehetek szolgalatjukra ? — Én Őfensége Constantin orosz nagyherceg szállás mestere

1 vagyok szólott az idegen. — Co- Co- Constantin ?! Nagyherceg ? álmélkodék a plébános közelebb lépve a jöttékhez. — Igen. — Őfensége holnap 12 órakor érkezik e faluba, s mi azért jöttünk, hogy számára itt ebédet' rendeljünk meg, vagy ha ez lehető nem volna, felkérjük a biró urat, szíveskednék nekünk megmondani, melyik községbén számithatnánk méltó ellátásra. Biró uram e szavakra csak üstökét vakargatta, s keservesen nézett a papra, részben mert nem igen érté mit beszél a cifra ur, részben pedig mert életébén ö még kis herceget sem látott S igy nem igen tudta mi dukál egy nagyhercegnek. — Oh kérem e tájon nincs oly vendéglő, mely távolról is kielégíthetné egy nagyherceg igényeit. 1 — Ez már baj, nagy baj! szólott á jövevény. •! • —- Ha nem vádoltatnám szerénytelenséggel, s ha őfensége oly nagy kegyben akarna részesíteni , én boldognak érezném magamat, ha őfenségét szegény házamban vendégül fogadhatnám, szólott alázatos hangon a plébános. — Őfensége ugyan nem szerett senkinek terhére lenni, de ha másként nem lehet, a szives ajánlatot nevében elfogadom s megköszönöm. E szavak után a jöttek könnyedén meghajtva magokat, elhagyták a tanácstermet, s pár pillanat múlva gyorsan elrobogott fogatuk. Ha bomba pattan szét a tanácsteremben, nem támad abban nagyobb ribillió, mint a milyet a távozó kocsi rcbaja okozott. A plébános és a biró egyszerre rohantak neki az ajtónak, mindenik előbb akart azon kijutni, de bizony egyik sem tudta a másikat megelőzni, az ajtó azonban nem volt ahoz készítve, hogy azon két ily potrohos alak egyszerre kiférjen, igen világos tehát, hogy a plébános ur és biró uram megrekedt az ajtó. között, még pedig ugy, hogy a plébánosnak hasa, a birónak pedig háta került az ajtófélfához. Eleinte csak iparkodott mindenik kijutni, de az sehogy sfehi sikerült. — Jaj a hátam! kiáltott a biró. — Jaj! Jaj! a hasam! lamentált a-pap. -— Menjen hát ki plébános ur! — Jaj! beszakad a hátam! . — De. kend mozduljon biró uram 1 kend küljebb van. A biró fogadta is a biztatást s egyet feszitett magán. — Jaj! ne mozduljon biró uram! — Oda a cingulusom, elszakadt! Thyü! canis tota mater ! ne fickándozzék! betöri a keresztcsontomat! — János kómám! Jöjjön kend! Toljon ki valahogy innen az ajtó közül — szóla biró uram egyik esküdthöz, midőn látta, hogy maguk emberségéből nem tudnak egymástol szabadulni. János, a koma, segítségül hiván István sógorát, neki estek mind ketten a megszorultak kimentéséhez. Ez azonban nem volt könnyű dolog. A két érdemes alak úgy össze volt préselve, mintha csak az ordóprés alul húzták volna ki. Próbálgatták hol egyik, hol másikat küljebb tolni, de 8