Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-02-17

JVXesa ele ixilc m i n d e n v a s á r n a p. Közérdokü sü;-p;Är; közlésekre kbronkitit rendkívüli sZ-imök is adatnak ki. BermciitcJen le-.\ ick

r csuk ismert klektől fogadia utak el. Kéziratok nem aJpinal rzssza. A lapnak siátil közlemények a JapSZKRK hit>afaltiba {()-}; 0 11 e y i ti m (> p H lel) küldendők. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed, évre 1 frt $0 krajczár' Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK l hasábos petitsor térfogata után 3 kr, vyiUíérbcn 25 krajczárral számtiatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. A z előfizetési díjak, s hirdetések a lap hl AI) Ó h i v a Iáidba (r e f. fő i ihol a w y o m d áj a) küldendők. Pápaváros hatóságának é s t ö b b pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A cselédadd. A törvényhozás — mint tudjuk — a napszámosok adóját eltörölte, azon indokból, mert a napszámosok foglalkozásuknál fogva egy állandó helyhez kötve nem lévén, rajtok az adó behajtása sok nehézségbe ütközik, s több esetben a hatóságok részéről, bizonyos zaklatásokra adott alkalmat. De midőn a törvényhozás a napszámosokkal — mint a társadalom eme legszegényebb osztályával — szemben, igen helyes indokból, ily loyalis és méltányos határozatot hozott: ugyanakkor a cselédek adóját fentartotta, sőt a hadi-adó behozatalával a katonakötelezettség" éveire, a cselédség existenciáját — különösen a házas és családos emberekét — már valóban tetemesen megterhelte s megnehezítette. Egy családos ember mint cseléd fizet nálunk hadi adót 5 frt 40 krt, ha meggondoljuk, hogy ily családos embereknek a fizetésök készpénzben egy évre szinten nem több rendesen mint 30 frt, — egy évi járulékának több mint egy hatodát adóba fizeti ei; pedig a cselédség mi egyéb mint a napszámosoknak a gazdasági munkát teljesítő legalsóbb néposztálynak egy mellék rokon-ága; egy szintén örökösen mozgó elem, mely ritka esetben tölt szolgálatban hosszabb időt egy helyen, de sőt szabadságában áll az ujabb cselédtartási törvények értelmében helyét — ha ugy akarja, — havi felmondás mellett, minden évnegyedben változtatni. Tehát szemben a cselédséggel éppen ugy elő áil az a nehézség, hogy rajta az adót behajtani nehéz, mint alkalom nyilik épen ezen körülmény-' nél fogva, az egygyes községi hatóságnak arra is, hogy a cselédek adójának behajtása körül bizonyos zaklatással járjanak" el, s talán visszaéléseket is követhessenek el, amint nem egy méltatlan esetre tudnánk a tapasztalatból példákat idézni. Különösen tapintatlanul s minden szabályt mellőzve járriak el a községi elöljárók a hadiadó kivetése és behajtása körül. Több esetet tudnánk idézni, midőn a községi bírák a hadi-adót kivetik és behajtják oly egyéneken, kik még véglegesen felmentve a vizsgálatnál, — a hadiszolgálat alól nem lettek. Tehát kivetik és behajtják az adót gyakran már az első korosztályban, midőn az érdekelt hadköteles csakis ideiglenesen a «bizonyos idörc« lett felmentve. — E részben tehát határozottan mulasztást követnek el a felsőbb közigazgatási hatóságok, midőn nem utasítják a községi elöljárókat, s nem világosítják fel kellőleg, hogy csak az esetben van joguk hadiadót valakire kivetni, vagy behajtani, ha az illető már véglegesen törölve, illetőleg a hadiszolgálat alól mint »alkalmatlan« felmentve lett. Ezen értesítést évenkint megadni, az egygyes községeknek az illető- járási hivatalok lentiének kötelezve, kiknél a kimutatások tartatnak, tehát az adatok föltalálhatok. Hasonlóképen czélszerü lenne, ha a cselédség évi rendes állami és községi adóját, mindenkor azon községi elöljáróság hajtaná be és vetné is ki, melynek kötelékében a cseléd az esztendő utolsó negyedét tölti. Ezek szerint általában a cselédség adója leghelyesebben az év utolsó hónapjában lenne behajtandó; — ki lenne ez által zárva minden zavar és zaklatás, de nem ís vonhatná ki magát senki a teher alól. — Kívánatos lenne ugyan, hogy a törvényhozás szemben a cselédséggel is, alkalmazná a méltányosság azon mértékét, mint azt alkalmazni a napszámosok iránt jónak látta; és így szüntetni meg hasonlóképen a cselédek adóját is. — Az ország anyagi boldogulásának egyik alapténye-. zöje és igy föltétele is egy munkás becsületes cs értelmes cselédosztály , melyben ugy a földmivelö mint iparos megbízhasson. Az ujabb törvények nem igen tettek jó szolgálatot arra, hogy a, cselédséget megbízhatóbbá tegyék, az erkölcsök — a kellő fegyelem hiányában — tagadhatatlanul hanyatlottak, s az örökös helyváltoztatás nem neveli a cselédségben a rendszeretetet de az ügyességet sem. A mi cselédségünk még mindig egy nyers anyag, mely erkölcsi nemesifésre vár; nevelni és képezni kell azt, s meg kell győzni arról, hogy a becsületesség a legfőbb érdek reája nézve is, amit szemelött tartania keíí, mért csak a becsületesség által lesz megbízhatóvá és éz biztosítja részére a tisztességes keresetet és megélhetést. Emlékirat honvédségünk ügyében. (Folytatás.) 3. Pápa városának jelen elhagyatottságában, saját, önfentartása szempontjából, hogy a város iparos és napszámos népe megélhessen, keresetet, és munkát minél inkább kaphasson, • akiknek valami ingatlanuk van is házakban, tönkre ne menjenek, a városi lakosság miíie'linkábbi elszegényedése miatt: kötelessége saját népének munkássága mellett is mindent elkövetni az országos kormánynál, hogy Pápa városában necsak a két zászlóalj horvédség meghagyassák, hanem úgy a katonaság mint egyéb ál Janii intézmény még szaporittassék is a városban. 4. Pápa városa a mellett, hogy nagy összegállami adóterhet visel, ezen felül különösen kulturális téren a legnagyobb áldozatot hozza, egyrészről ugyan közvetlen saját, jóléte szempontjából, de más részről az állam érdekében is 5 iparkodik saját erűjéből haladni a közmiveló'dés terén, a városi lakosság soha meg nem szűnő áldozat készségéből. Van jóbirnevií pénzintézete, vannak kellő számban elemi és főiskolái, mintaszerű óvodája, akadémiája, melyek habár részben felekezetiek is, de azok mindegyikének fentartásához a város tetemes pén/áldozatíal a maga részéről is járul, ezen kívül a városi közönség legközelebb épített adakozásokból díszes állandó színházat, uszoda fürdő-házai, melyek mindmegannyi kellékek arra, hogy egy város el ue maradjon a mai kortól. — Mind ezen áldozatok azonban csekély befolyással vannak a város anyagi gyarapodhafására. Városunknak (örzs — vagyona kevés, összesen 80000 fiira menő, — még a mull idők viharaiból, reá nehezedő adóssága kamatait viselni rs alig képes és a már jelzett 103000 frt. évi állami adótcher mellett azt. látjuk és vesszük észre, hogy a szegénység szaporodik és egyre nő' városuukban. Az állam által iélesilctl. uj közlekedési viszonyok és Körülmények, vasúti háliózatok Pápa városának inkább ártottak mint használlak. A magyar nyűgöt! vasút például városunkat csak futó ponton érinti, a három irányt, összekötő vasúti központi állomás Pápától alig- egy jinr mcrtj'öld, csekély lakosságú s csak úgyszólván falunak mondható Ivis-Czclibe helyeztetett cl, Pápa városának legnagyobb romlására nem másért annak idején, mint csak azért, meri az államkormánynál akik befolyással birtak ez ügyben, í Pápa városai, mely a Bakony északi részén és Somló alján Veszprém vármegye egész fele részének piaczát központját képezte, figyelmen kívül hagyták s helyette Kis-Czellt, Vasmogyc szélének igénytelen pontját, mely Szombathely és Pápa közöd, fekszik, részcsilctték figyelemben. — Ezen nagy bajon évii- j zedek óta iparkodunk ugyan segíteni az állal, hogy ; a pápa-keszthelyi vasútvonalért mindent elkövettünk, de mindeddig csak eredménytelenül. — Most olt áll már Pápa városa, különösen mióta a törvényszékel elvitték tőlünk, hogy akik a régibb korban iparosok kereskedők letelepedtek városunkban, azok a jelen iparüzlet és kereskedelem szegény korban, a korlátlan szabadipar következtében elpusztulva, elszegényednek elköltöznek s a házbirtokosuk is tönkre mennek, annyival is inkább, mivel a törvényszék Pápán léte idején magas adóval megrótt házakról a nagy adót num tudják lejebb szállíttatni s a városi lakosság ami) száma mely előnyös bért fizetett megkevesbedvén, ha most valamely ház megüresedik alig lehet uj bérlőt kapni, sőt sok ház üresen áll mely viszonyok azt szülték, hogy Pápán a házaknak forgalmi értéke nagyon csekély s ha valamelyik ház eladó, alig találtatik, rá vevö. 5. Katonai kiképzés, gyakorlottság és szolgálat szempontjából ugy véljük talán nem épen cikerüliictlen a veszprémi lovasságnak onnét áthelyezése cs helyette a gyalogságnak oda vitele Pápáról, indokolja ezen állításunkat az, hogy a veszprémi lovasság és parancsnokai gyakorlatok alkalmával — mindig dicséretben s úgyszólván soronkivüli előléptetésben részesüllek s Veszprém városának lovassági gyakorlatokra oly nagy közlegelöje van, mely csak kevés helyen található, minden évszakban és időjárásban használható. E mellett az államkincstárra pedig nagy kiadás illetőleg veszteség volna a Veszprémben levő fedőit lovardái használaton kívül helyezni, vagy gyalogsági helyiséggé átváltoztatni s viszont helyelte máshol építeni s a legénységi és tiszti szobákat raktárakat istállókat, az egész laktanyákat Papán és Veszprémben ís nagy költséggel átalakítani. 6. Pápa város közönsége megbecsülte mindig, ha valami állami előnyhöz jutott, a győr-pápai 72. honvédzászlóalj legénységének és tiszti karának soha sem lehetett oka panaszra a városi lakosság irányában, úgy elhelyezés mint bánásmód tekintetében, sőt a 71. honvédzászlóalj is mindig hasonló figyelemben részesittetett e's cunck bár laktanyája építendő volna, de ismételjük a szokásos feltételek és kedvezmények-, ért Papa városa erre is kész minden pillanatban a városunk hatósága által már be is jelenteti tervek szerint, — hogy ha'a magas kormány a várost biztosítja ezen 71. zászlóaljnak is Pápán maradásáról.— Ami pedig a két zászlóalj honvédség szolgálati és gyakorlati érdekeit ilieti, ezek ellenében sem akarunk igazságtalanok lenni soha, de hogy a győr-pápai 72. honvédzászlóalj szolgálati és gyakorlati téren felsőbb katonai parancsnokságok részérói, mikor próba-gyakorlatok tartattak, mindig csak legnagyobb dicséretben részesült és hasonlóan a veszprémi 71-ilc zászlóalj is mióta Pápán van bir oly kiképzéssel mint Veszprémben \agy bárhol elsajátíthatott volna, — erre mint köztudomású tényekre uivalkozhatik Pápa. városa. Tehát valamint eddig meglehetetett, ugy cz után IS meghagyható a két; zászlóalj honvédség Pápán S minthogy égy idő óta nagy czéllovészeti térnek Pápa város határában nem léte hangsulyoztalolt cs felhozatott ellenünk, erre megjegyezzük, hogy a 72-\k zászlóalj laktanyában levő igen jó lövölde meg meg is hosszabbítható, cs ettől eltekintve Pápa városa ha kell kész arra IS, hogy a közeli Bakony alján most használatban levő vagy bármely lőtéren, a honvédség beszállásolására alkalmas sátorokat IS épillelni fog. 7. Ámha mégis territoriális és csapalcJhelyczcsi viszonyok a Veszprémben levő honvédlovasságnak Pápára való áthelyezéséi; indokolnák és a Veszprém vidéki 7t-ik nonvcdzászlóaljra nézve azt lennék elinaradliatlanuá, hogy visszahelyeztessék Veszprémbe, hol eredetileg a honvédség felállításakor is volt, minthogy Pápa úgy gyalogság mint lovasságrészére egyaránt alkalmas, cz esetre is a 72-ik győrpápai houvédzáazlóaljnak Pápán mindenesetre meghagyásai, kérelmezzük, mert e zászlóaljnak ujonczozási kerülelePápa vidéke, lehal az egygyes védkötelezettség alatt állók H hozzátartozóiknak érdekében áll, hogy a zászlóalj — állomás helye távol ne legyen, e melleit az államkincstár érdeke, a katonai szolgálat előnye, sőt magának a honvédség intézményének szelleme azt követelik, hogy a zászlóalj saját ujonezozási kerületéből cl ne tétessék: e mellell Pápa városa örömmel és készséggel elfogadja Veszprémből a houvédlovasságnak Pápára helyezését, Pápa városa kész akár lovasság akár gyalogság részére saját laktanyáját átalakítani.. Hogy ezen emlékiratban foglaltak Pápa város közönségének óhajait s kötelezettség vállalatait foglalják magukban, városunk küldöttsége részérc kiadod ÉS ide alatt is mellékeli közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat szolgáljon bizonyságul. Hódolatteljes tiszteletiéi esedezik J'ápa város közönsége ezen emlékiratban foglaltaknak kegyes figyelembe vételéért. Pápa 1884. január 31-én. Legnagyobb tisztelettel J'ápa város közönsége képviseletében: polgár.ncsler A Veszprém-megyei h onvédsegétyzö egylet Veszprémben, ]884-ik évi február hó 3-ik napján Cserny László ur elnöklete alatt a megyeházban nyilvános közgyűlést tartott, az egylet keletkezése idejében igazolt 1848— 49-iki 1812 honvéd közül, alig husz tag jelenlétében. Az elnök ur röviden, de szívélyesen üdvözölvén a közgyűlést abbeli mély sajnálkozásának adott kifejezést, hogy az egylet tagjainak ily csekély számbani megjelenéséből ugy a megyei volt honvéd-család házi ügyeire, mint az általános közjóra is kiható intézkedések iránti érdeklődés lassánkénti elsorvadására kell következtetést vonni. Az egylet tisztviselői kara s választmányi tagjai mandátumának ideje az egylet alapszabályai értelmében lejárván, megbízatásaikat az elnök, úgy a maga, — mint tisztviselő-társai, — s a választmány nevében a közgyűlés kezébe letette; — kérvén egyszersmind a közgyűlést, hogy a leendő tisztviselöikar és választmány megválasztására, az alapszabályoknak megfelelő intézkedéseket tegye meg; — az eddig bennük helyezett bizodalomért összes tiszt-társai nevében is köszönetet mond. Az új tisztviselői kar és választmány megválasztása idejére kor-elnökül: Cserny László, — jegyzőül: Farkas Lajos urak kéretvén fel, a választás eredménye a következő lett: elnökül az egylet eddigi alelnöke Dr. Halasy Vilmbs, — alehjökül Vargha Lajos, főjegyzőül Kasenczky János , — pénztárnokul Keglovits Mátyás , — ügyész — és egyszersmind titkárul Pethp József, urak egyhangúlag megválasztottaknak mondattak ki,— valamint a választmány tagjainak: Baráth Károly, Berky ^Károly, Cserny László, Cseresnyés Nándor, Eszterhay Nándor, Farkas Lajos, Garay Mihály, Dr. Kerényi Károly, Kovács Imre, Kovács Ignácz, Kürthi Károly, Paál Dénes, Dr. Perlaky József, Raszli József, — Veisz A. Manó és Vida József volt honvédek. A közgyűlés, — nem tagadhatván meg a tisztviselői karból kilépett elnökétől az egylet ügyeinek tapintatos vezetése körül több éven át tanúsított ernyedetlen buzgalma iránti, — valamint eddigi pénztárnokától Paál Dénes királyi főmérnök úrtól az egylet anyagi és erkölcsi ereje fokozására irányzott sikeres tevékenysége, — s a 23 éven át kezelt pénztár kezelésében hűsége, pontossága cs fáradhatlan munkássága iránt a hálás elismerés adóját, — mert az a fény, mely nyilvánosságra hozott „táblás kimutatás'-nak a segélyzésekre kiosztott összeg rovatából sugárzik ki, — s az egylet működési ideje alatt számszerint 12.386 frt 58 krt tesz ki, — mindenki előtt világossá teszi, hogy az ennyit eredményezett munkásság hálás elismerés nélkül nem maradhat;— e mellé pedig még köszönetével is járul. Indítványba tétetett még az egylet alapszabályainak revisio alá vétele, s annak a kitűzött jótékonysági czél szemelőtt tartása mellett újból szerkesztése, — a többek közt felhozott azon indokból is, mert a választmány több esetben jutott azon helyzetbe, hogy tagjai, határozathozatalra nem képes számban jelenvén meg,— választmányi ülést tartani nem lehetett. Ezen indítvány általános helyesléssel fogadtatott, s az alapszabályok átvizsgálás alá vétele, — újból leendő szerkesztése, elhatároztatott; egyszersmind az e tárgyban működendő bizottságba Dr. Halasy Vilmos ur elnöklete alatt tartandó értekezlet tagjaiul: Paál Dénes, Vargha Lajos, Cserny László, Kasenczky János és Pethö József egyleti tag urak kérettek fel. Az ország összes iparosaihoz! Egy küzdelmekben s keserű tapasztalatokban gazdag évtized után kormányunk a közelmúlt napokban nyújtotta be az országházba a rég sürgetett — s évek óta igért ipartörvény revisióját, mely három héten belül jóformán a ház asztalára is fog kerülni. A már annyiféle izgalmat provokált javaslatok legmérgesebb alapja kétségkívül ez; nem csoda, hogy huzták-vonták a dolgot. Főbb pontjaiban a 6fejezetet ismerjük a fővárosi szakemberek — és politikai lapok ismertetései után — s habár az illetékes körök még manap is tartózkodva viselik magukat a javaslat egyes határozatait pártoló kormányjelentés tartalmára nézve : annyit azonban elárul a mézes-mázoskodó hang és lépre csaló színezés, aki csak kevés figyelmet fordit a sorok közé került szavakra, hogy: én bizony édes nyögdécselő iparosom éppen hogy furfangosabb nyelvezetbe öltöztetett utódja vagyok oly sokszor megátkozott elődömnek. Semmivel nem tartalmaz többet, jobbat a a réginél — tespedni, hágy bennünket továbbra is, érdekeinket semmi tekintetben sem veszi pártfogás alá — kiszolgáltat bennünket az áldatlan szabadipar folytatás megtartásával a pénzembereinek — a törvényjavaslat a sir szélén hagy s oda bele is taszít bennünket. Van a javaslatban kényszertársulásfélérői szó, azonban ez olyan vemhes — nem vemhesféle értelemmel bir — mézes-madzag akar lenni; szabadipar korlátozásáról is szólna, ha ugyan a kormány ezen általános és legfőbb kívánalmaink alatt bizonyos foglalkozásoknak engedélyhez szoritását értette. Mi nem azt óhajtjuk. Mi legelső sorban azért esedezünk, hogy ne hozasson ítéletet a kormány oly bírákkal, kik jogot nem végeztek, azaz ne tűrjön meg olyan mesterembereket, kik azt nem tanulták és bizonyos ideig nem gyakorolták, mert ezek egyszerű élősdiek, ártanak a jóknak. Nekünk a kényszertársulás, a házalás kérdése, a vásárügy rendezésére, a fegyenczek foglalkoztatására, az államszükségleteknek belföldi iparosok által való készítése, az iparos ifjúsági egyletek szervezésének kötelező kimondása — oly okadatolás mellett kell, mint azt 1879-iki II. országos Iparcongressus kidolgozta, melyhez 900 vidékbeli iparos egyhangú beleegyezését adta — nekünk oly hosszú bűnhődés után cz jogos kívánalmunk lehet. Ezen szellemben, ily irányban fogja kétségkívül tiltakozó hangját hallatni 3 ma Budapesten összejött Ill-ik kisebb Congressus, ily értelem-ben indokolt terjedelmes nézeteinket fogjuk a legközelebbi napok folyama alatt az

: országgyűlés emberbaráti és hazafias figyelmébe ajánlani. 7