Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-12-21

XT. evroiyam. '51. szám Megjelenilc Mi n den vasárna p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. ßermentetlen levilek, csak ismeri kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZER lí. h i v a falába (Ó-kollég iu m ép ü l e t) küldendők. "Fápa/IBM. deczember2! Páp

a város h

atóságának és több pápai, s papavidéki egyesületnek Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre z frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petiisor térfogata után 3 kr, nyilttérben 25 krajczárral számitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdájaj küldendők. s közlönye. PÁPA, 1884. decz. 20. „Irné, hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme leszen; mert született nektek a Megtartó, (ki az Űr Krisztus) a Dávid városában." S az öröm, melyet most a föld népei egy harmadának a világ minden tájain hirdetnek, ma 19 század múlva sem kisebb, mint akkor, midőn azt ama bethlehemi pásztoroknak hirdeté az angyal. A. karácson nem csak a gyermeteg lelkületű emberek ünnepe; — Krisztus születése nem csak a gyermekeknek örömhír: evangóliom az a legbölcsebb, a legerősebb férfiaknak is, kik ma mindnyájan gyermekekké lesznek, hogy együtt örülhessenek az örülőkkel, gyermekekké lesznek, mert tudják, hogy „ilyeneké az Istennek országa." A tudós, ki éjt-napot egygyé téve az emberi ész örökre megfejthetlen problémáin gondolkozik, félredobva a földi bölcsességre tanitó könyveket, elmegy a gyermek Jézushoz, hogy attól vegyen tanítást az örök élet tudományáról. — A bűnös, kit elkövetett bűneinek átka nyom, töredelmesen megy a kisded Jézushoz, hogy ott hallja meg ama bűnbocsátó szavakat: „Eredj el és többet ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod." — A sors üldözött, ki fényes reményeinek omladókán kétségbeesve áll, örömmel hallja az égi szót: „Boldogok a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." S a munkás, kinek vállai alig-alig birják -az élet által reá rakott terheket, szent áhítattal csügg eme szavakon: „Jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket." — S tudós, bűnös, reménye vesztett, és elfáradott mind-mind örömmel siet a bethlehemi jászolhoz, hol megnyugtatást talál. Bizony, nagy ünnep a karácson, bizony, nagy öröm a karácson ünnepe! S midőn boldog és boldogtalan, gazdag és szegény egyformán érzik a karácson örömét, midőn lépten-nyomon örömtől sugárzó arczczal találkozunk — hisz ma karácson van: — méltán ébred föl bennünk az a vágy: óh vajha mindenki tanulná meg a szeretet vallásának isteni alapitójától amaz égi parancsot

: szeresd ellenségedet is, hogy tartós lehetne az öröm, melyet most éreztüik! méltán ébred föl bennünk az óhaj: vajha megszűnnék az irigység, a viszálkodás, a szeretetlenség, s vajha a világ minden népeire elterjedne az Istenországa, mely a szeretet országa! —/ — a. Körrendelet a járások szolgabiráihoz, valamint Veszprém és Pápa r. i. városok polgármestereihez. A megyei közigazgatás vezetéséből első sorban reám háruló felelősség tudatában s mert ebből kifolyólag körülményes ismeretet kívánok szerezni arra nézve, hogy az országos, heti és napi vásárok alkalmával, az illető helyeken, a közrendőri, piaezrendöri, közegészségügyi és közlekedési tekintetek kellő figyelemben részesülnek-e s a hatósági intézkedések minden irányban érvény esittetnek-e ?: a vonatkozó adatok összegyűjtését elrendelendönek találtam. Mindenek előtt tudni kívánom, hogy minden községben, a hol országos vagy hetivásárok tartatnak, a vásártérül szolgáló helyek minő kiterjedésüek s ezen helyeken az áruló helyek hogyan vannak kiosztva, vagy kijelölve? Nagyon természetes azonban, hogy a vásár teréül szolgáló helyek alatt nem csupán a piaezokat és vásártereket, hanem azon utczákat is értem, a hol az illető czikkek elárusitása történni szokott. Tudni kívánom, hogy a most fennlévő gyakorlat minő hatósági intézkedésen alapul ? Tudni kivánom, hogy az üzleti vagy iparczikkek, élelmi szerek, kerti cs mezei termények és házi iparczikkek minő beosztással és mely helyeken szoktak az országos és heti vásárokon áruitatni. Az országos vagy hetivásárokban a hatósági felügyelet minő módozatok mellett és kik által gyakoroltatik ? Az áruló helyek berendezése és kiosztása által a rendes közlekedés nincs-e akadályozva ? A marhavásárokhoz szükséges vásárhelyek az 1884. XX. t. czikk 19. §-ának megfelelőiig vannak-e berendezve ? Ha nem, erre nézve mihö akadályok forognak lenn ? A sertés, malacz, birka, bárány, borjú s a szárnyas állatok eladására szolgáló helyek is, iaz áruló helyekről készítendő térrajzokon, körülrriényesen kitüntetendök. Van-e gondoskodva, hogy az élelmiszereik, a tej, tejfel, turó, vaj, hal, gyümölcs, gomba, bizonyos meghatározott helyeken áruitassanak ? És igy a piaczi felügyelet megkönnyítve és biztosan gyakoroltassák ? Indokolt jelentés követelendő be minden községtől, a hol országos vagy hetivásárok tartatnak, arra nézve, hogy az áruló helyek jelen beosztása a nagy közönség minden igényét kielégíti-e ? S a jelenlegi állapot mellett nem merültek-e föl panaszok, melyek más beosztással megszüntethetek lennének ? A vásárok után összeszaporodni szokott hulladék és szemét eltávolításáról az illető hatóság vagy elöljáróság szokott-e rögtön a vásár után gondoskodni ? Ezen adatokból biztos tudomást fogok szerezni a vásár- és piaezügy minden mozzanatáról s igy alkalmam lesz, a hol hiányokat vagy mulasztásokat tapasztalnék, az országos törvények keretében s a fokozatos eljárás utján a kellő intézkedéseket kezdeményezni vagy megtenni. Felhívom tehát a t. czimet, hogy hatósága területéről a vonatkozó térrajzokat, ternagyság kimutatásokat és egyéb felsorolt adatokat legnagyobb pontossággal követelje be, tekintve szerezze meg, s hozzám 1885. évi január hó 15 ig minden bizonynyal terjeszsze föl. Elvárom a t. czimtől, hogy most kiadott rendeletem minden pontjára teljesen pontos cs biztos adatokat fog beterjeszteni. Veszprém, 1884. évi deczember hó 13-án. alispán. Veszprém megye legtöbb államadót fizető bizottsági tagjainak véglegesen megállapított névsora az 1885-ik érre. Ifjú Gróf Esterházy Móricz, Pápa Dr. Kovács Zsigmond, Veszprém , Gróf Festelich Pál, Dégh Gróf Nádusdy Ferencz, Nádasd-Ladány frt. kr 405S5 31 24060 95 2S400 44 13094 53 frt. kr. Supka Jeromos, Zircz 11688 — Gróf Wallis Gyula, Pápa-Kovácsi 10378 68 Id. Gróf Esterházy Imre, B.-Szt.-László 7251 60 Ifj. Gróf Esterházy Imre, B.-Réde 6997 83 Gróf Esterházy Jenő, Devecser 5712. 26 Gróf Esterházy Ferencz, Devecser 5712 26 Gróf Erdődy Ferencz, Doba 5299 92 Freystädtler Antal, Kaposvár (Tót-Vázsony) 4629 47 Dr. Bezerédj Miklós, Veszprém (F.-Szabadi) 4468 7 Tarányi Ferencz, Veszprém (Fok-Szabadi) 4422 17 Gróf Esterházy György, Oszlop (Borzavár) 4377 11 «Eötvös Károly, Budapest (M.-Sz.-György) 4179 72 Puzdor Gyula, Ajka 3937 48 *Máday Izidor, Budapest (Vanyola) 3921 6 *Kisovics József, Veszprém 3337 20 Dr. Sárkány Miklós, Bakonybél 3311 10 *Dr. Bezerédj Viktor, Veszprém (Papkeszi) 3231 34 *Pap János, Pápa (K.-Iszkáz) 3151 32 Báró Bézsán János, Gicz 2915 23 Gróf Esterházy Béla, Sárosd (B.-Szombath.) 2838 33 Báró Üchtritz Zsigmond, Bpeet (Noszlop) 2809 14 Iliász Imre, Gicz 2705 68' *Bosos István, Papkeszi 2644 68 Gróf Zichy Lajos, N.-Szőllős 3383 76 Tallián Lázár, Veszprém (Márkó) 2333 47 Pribék István, Veszprém (Rátóth) 2327 29 ifjú Kun György, Szilas-Balhás 2247 95 Tóth Kálmán, Bozsok 2246 40 Ihász Lajos, Kolontár 2174 51 *Dr. Palotay Ferencz, Veszprém (Perem.) 2111 — Werlheim Hermán, Enyéug 2069 46 *Zarka Dénes, Pápa 1994 98 Koller János, K.-Lak 1963 86 *Eőii Farkas Kálmán, Budapest (Pápa) 1927 30 *Ajkay Imre, Pápa 1809 16 Vogronics Antal, Veszprém 1800 60 Pick Ignácz, Sz.-Fehérváv (Csernye) 1752 65 Nagy Károly, Papkeszi 1697 38 Molnár Antal, Küngös 1688 75 Id. Purgly Sándor, Lepsény 1644 17 *Báró Fiáth Ferencz, Veszprém 1602 64 *Tóth Lajos, Pápa 1564 48 «Barthalos István, Pápa 1461 18 *Keuessey Móricz, Veszprém 1439 48 Békássy Károly, Békás 1415 44 *Eöri Szabó' Sándor, Pápa 1412 8 Tóth Ede, B.-Fő-Kajár 1387 54 »Sarlay Károly, K.-Valii 1384 8 *Szakonyi Miklós, Kis-Czell (Ns-Szalók) 1367 IS *Dr. Halassy Vilmos, Veszprém 1340 46 Bischitz Mór, Sz.-Balbás 1326 — ^Cseresnyés Nándor, Veszprém (T.Vázsouy) 1323 18 ld. Bélák István, Dégh 1316 69 *Dr. Zsoldos Ignácz, Veszprém 1284 93 *Szabó Imre, Veszprém 1246 72 *Körössy Lajos, M.-Szt.-György 1243 76 TÁRCZA. KARÁCSONYI VERS. — Németből — Oh! szeretet és gyönyörnek éje, Éj, mit az Urnák felszentelének! A napok napját keltéd te létre:. Tündöklő fényét az ember életének; A szeretetnek ma közel s távol Örök-égő csillaga világol. Gyertya láng csillan távol — közelben, Vidám Örömtől annyi arcz ragyog, Vígan ver a sziv minden kebelben Azért, mi nékik e nap nyújtatott. A szeretet osztja ajándokát Teli kézből ma minden földön át. S fel zeng érte ím! az öröm ének, Mint egykor az angyal ajka zengte, Minden zugán visszhangzik az égnek A karácsony magasztos zenéje: "Dicsőség az istennek az égbe', •* S itt e földön mindeneknek béke U A levél. ANLAL GÉZÁTÓL. « Kálmán egész kedvetlenül várta az estét. M'kor semmi kedve, s neki még mulatni kell mennie. -— De ha már egyszer divat. .. Elég bolond volt, a ki elkezdte. Bezzeg Béla nem igy gondolkozott, ö előre öf

ült a maí napnak, s a tréfának sikerültét alig várta, — hogyne, mikor Olga ezután nem fogja e

Peszteni. Kár volna a türelmes olvasót egy ily mulatós leírásával fárasztani, elég azt megjegyezni, h

°gyjó kedve volt mindegyiknek s Kálmán is eléggé tWta mutatni, — £

s rajkor nnjar a bor íeloldta a nyelveket, mikor az egyik felköszöntö a másikat érte: akkor Béla csak előveszi a levelet • — dicséretére legyen mondva: nem bontotta fel, — s ott az egész társaság előtt, amint megvolt parancsolva - felolvasta. Oh, azt az arezot látni, a mint Kálmán az első sorokat meghallotta, keze öntudatlanul az üveg után nyúlt, s bizony oda vágta volna azt Béla fejéhöz, ha az üveg csörrenése — amint a másikhoz ütődött — föl nem rezzenti kábultságából. — Hahó! hahó! kiáltanak föl mindnyájan, hát igy vagyunk? ilyen ígéretet tettél te Kálmán ? no ez szép! hát nem a mi kedvünkért jöttél vissza ? ejnye no nem is tudtuk. De izé . . Béla, hogy jutottál te ehöz a levélhöz? beszéld el, mert bizonyára históriája van neki, persze kurizáltál . . . —• Oh nem, mentegeté magát Béla oly arczkifejezéssel, hogy a gyanú csak annál jobban megerősödött Kálmánnak szivében, mig a többiek kaczagva feleltek. — No, no, csak mentegesd magadat, tudjuk, tudjuk; de hogy mit szeret ezen a hájtömegen az a kis lány, nem tudom pedig, hogy szeret, ha egyszer egy ilyen levelet kezedbe ád, az bizonyos. Lám, lám, ki hitte volna. Éljen a Béla, éljen! — Kálmán az alatt magához inté Bélát. — Kitől kaptad ezt a levelet. — Annától. — Töle r — Igen. — Add át kérlek. — Nesze! — Köszönöm, nagyon leköteleztél vele. Jó, nagyon jó színész az ember, ha a körülmények úgy kívánják. Tud mosolyogni, mikor zokogni szeretne, tud hallgatni, mikor ég a vágytól, hogy beszéljen, s tud néma lenni, mikor az egész világot megátkozni akarná! Kálmán is hallgatott, söt még néhányszor maga biztatta a derék fiukat, hogy igyanak. Hanem mikor hazament! . . . Lelkének bánatát nem tudta elnyomni a bor, s a hűs levegő még jobban észre téritette. Nem akart hitelt adni annak, amit hallott; örült, őrületes álomnak tartá az egészet, de a levél, az ott volt, s jól eltéve. S mikor aztán otthon meggyujtá lámpáját, a helyett, hogy a fény elűzte volna azokat az apró daemonokat, melyek egyre suttogtak fülébe, még inkább elővarázsolta; s azok ott repkedtek, tánczoltak körülötte. »Lásd mégis csak nagy bolond vagy te, édes barátom! minden üdvödet, életednek egész boldogságát annak az egy lénynek birhatásába helyezted, s' most itt van, mindent egyszerre romba döntött. De magad vagy annak az oka. Te azt hitted, hogy' férfiasság, s komoly kitartás, munka, szeretet, lebilincsel egy női szivet. Pedig nem áll. Hízelegtél volna neki, esküdted volna, hogy nincs oly szép, oly kedves, oly szellemes, mint ö, — s akkor, szeretett vplna.« Tudom, nagyon jól tudom, felel rá Kálmán, de hogy Anna is ilyen legyen, azt nem fittem volna. S ha nem szeret is . . . mért gyalázott meg? elégethette volna azt a levelet, csak ennek a kezébe ne adta volna. »De most már mit csinálsz ?! dolgozol tovább? kiért?« Kiért ? mikor az ember legkedvesebbjét elveszíti, mondhatja-e, hogy dolgozik még, mert van, akiért? Ez a legörületesebb eszme; kirúgva a láb alól a talaj, melyen szilájrdul állott! nincs czél, nincs nincs »kiért.» Életkedv, hja nincs czélja annak, hogy az ember dolgozzék^ s ez az ut visz az öngyilkossághoz. v Óh mily kínos lenét az, mikor egy férfi, ki szép pályán halad, kinek a jövő aranyhegyeket ok, hogy dolgozzék, minden, minden oda igér, egyszerre elveszt^ szárnyai megbénultan esve igy kiált föl: mi gon,. s nyul a fegyver a czélt, s magasba törő fiullanak alá, s kétségbeaz ok, mért éljek a viláután. ! Es Kálmán ezen a lejtön állott. Elővette revolverét, úgy csábította valami, szegezd a mellednek,' s vége lesz minden fájdalomnak. Kivette a levelet, eszébe jutott valami, rá irta: »ne játszszék máskor a szivekkel,« hoszszan-hosszan nézett azokra a sorokra, miket anynyiszor elmondott az alatt a két év alatt, boldogan s mik most éltének megölöi, s azután ... minden idege elzsibbadt, kezei lankadtan lehanyatlottak, az asztalra hajolt — s dermedt plomba merült. Mikor fölébredt az ágyban feküdt, előtte Béla állt könyes szemekkal. A mint szemeit rávetette, az oda borult mellé s megindulástól reszkető hangon monda: — Bocsás meg barátom, nem ö tőle kaptam ezt a levelet. — Micsoda levelet ? kérdé Kálmán, még mindig nem tudván rendezni gondolatait. ' — Ezt. Szólt Béla s odanyujtá a majdnem halált hozó levelet. , — Hát kitől? Kiáltott fel Kálmán, felugorva. — Réthy Olgától. ". — Hát nem ö tőle ? — Nem. — Hála neked Istenem . .. De hát annak, hogy jutott a kezébe ? Mégis csak ö adta azt át neki s így engem nem szeret. — Azt legjobban megtudhatod magától. Menj el hozzá, s kérdezd meg. Elmondjuk-e, mennyire megsemmisülve érezte magát Olga, mikor Kálmánnak kénytelen volt megvallani,, hogy Anna tudta nélkül került az a levél az- ö kezeibe ? elmondjuk-e, hogy a kis Anna remegése megszűnt, amint Kálmán másnap látogatóba levén, elmondta a levél elveszésének történetét? elmondjuk-e, a mit úgy is kitalált a türelmes olvasó ? vagy jobb lesz bezárni, úgy, mint a meséket szokták: » boldogok lettek,

; s még most is élnek ha meg nem haltak ?« Azt hjsszük, e,z utóbbi jobb, lesz. (Vége.) ; 51