Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-11-30

is, mint egyedüli Baedeker ismertetik, — ebben pedig azt irja a kedves ismertető, hogy Magyarországban senki sem tart lovat azon egyszerű okból, mert ha valaki valahová elakar utazni, csak kimegy a lakásától pár lépésre lévő nagy mezőre, s ott egy nagy ostor-csapdával megfog két lovat és kocsijába befogva elhajtat vele. A mikor pedig megérkezik, a lovakat megint elereszti szabadjára!! — Hm! Kell-e még több példa édes jó magyarom?! De azért te csak szidod azt a kényes hélü angliust, meg francziát, meg németet, hogy ez csak nem akarja megismerni ezt a négy folyótól, hármas bércztől övedzett szép Magyarországot! Az a kis külföldi pénz bizony-bizony elkelne nálunk is. Sinylődő iparosaink, kereskedőink bizonynyal örömmel fogadnák azt. Ideje, hogy ez indolencziának vége vettessék. Küszöbön áll országos kiállitásunk. Meg fog az bukni csúnyául, ha addig el nem árasztjuk a külföldet tisztességes ismertetésekkel, kalauzokkal, útmutatásokkal. Mert mig a külföldet abban a véleményben hagyjuk, — miről elég példa szól — hogy Magyarországban lehetetlen egy lépést is tenni revolver nélkül: addig ne számoljunk arra, hogy a külföld méltón reprezentálja magát kiállításunkon. Gondoljunk hazánkkal többet, gondoljunk felőle okosabban. Még a felesé0 imkről sem tűrjük, hogy az idegen rosz véleménynyel legyen felőle, ne tűrjük ezt — hazánkról sem! A pápa-keszthelyi vasút ügyében. A pápa-keszthelyi vasút ügye a közelebbi napokban örvendetes lendületet nyert. Köszönet Zalamegye lelkes közönségének, hogy a f. hó 23 és következő napjain tartott megyei közgyűlésen a kiküldött bizottság által javaslatba hozott 120,000 frtnyi segélyt, tiz éven át évi tizenkétezer forintnyi részletekben egyhangúlag és nagy lelkesedéssel megszavazta! Hogy Zala megye e szép példáját saját megyénk is érdekeltségének arányában követni fogja, — azon nem kétkedünk, különösen akkor, mikor a győri közvélemény felismervén vállalatunk nagy fontosságát, sajtója nem késett ennek kifejezést adni; lelkes vezérczikkekben üdvözölnek bennünket, s testvériesen buzdítanak a kitartásra, hogy az ügyet sikerüljön győzelemre vezérelnünk, mondjuk nem kétkedünk saját megyénk jó indulatán, midőn a szomszéd megye sajtója is az ügy iránti rokonszenvének ily praegnans kifejezést ad. Csak néhány nap, talán csak órák választanak el bennünket azon pillanattól, melyben Veszprém megye régi jó hirnevéhez méltón fogja e reánk nézve élet kérdést képező fontos közlekedési ügy létesítéséhez aránylagos hozzájárulását kijelenteni. Hogy Pápa városa el fog maradni a hozzá fűzött várakozásoktól, arra gondolnunk sem szabad. Ha Pápa viszi a vezérszerepet, ha a vasút igazgatóságát magának biztosítani akarja: akkor kell, hogy legtöbbet is tegyen az ügy ér— Az már igaz, mosolygott Béla, előre I örülve a murinak f — Akkor, ha majd együtt lesznek, olvassa fel ezt a levelet hangosan az egész társaság előtt, ha Laczházi Kálmán kérdi, kitől kapta: feleljen rá Mérey Annától. Hisz ismeri ön, nem de azt a kedves kis teremtést? — Igen, de miért? — Szeret ön igazán! akkor ne kérdezze miért ? Csak egyre kérem, e borítékot mindaddig föl ne bontsa, mig Kálmánnal az érintett estén nem lesznek. Megígéri ? — Meg, de mindez miért ? — Most ne kérdezzen semmit; annyit előre is mondhatok, hogy egy kis ártatlan tréfa az egész. Meglássa Laczházi maga kaczag rajta legjobban. Nem is volt az egyéb egy kis nevetséges '. • fánál, no meg valami másnál. — Története van annak a levélnek, nem szép az igaz, de hát megtörtént. A kis Anna beteg volt, nagy ideje annak is. Azt a levelet ott őrizgette vánkosa alatt, s egyszer csak eltűnt onnan. Szólni, kinek .v -Ihatott volna, hallgatott szépen; — csak, ha c^z-ébe jutott, hogy Kálmán visszajön, s azt a levelet visszaköveteli, akkor szive elfogódott, úgy szorította, bántotta valami. S Olga szépen készitgette a tréfát. Két év nagy idő, az alatt szivek, melyek egymásért lángo^.dk, egészen meghűlhetnek, vagy a mi még rosaabb másért lángolnak, adott szó, esküdött ígéret feledésbe merül, ábránd, képzelgés nevetség tárgya lesz! Miért képezne épen Laczházi kivételt ? hisz oly megszokott dolog az már, hogy az ígéret nem tart örökké! Jól ismeri Olga azt * a kis verset; dekében, do ut des, facio ut facias; már csak azon okból is, mert legfontosabb piaczá lehet az egész vonalon, ha van benne elég életrevalóság, — továbbá azért is, mert ez által fekvő vagyonát megóvhatja a már ijesztő mérvben érezhető értékhanyatlástól; végre mert a jelen korban tespedésnek, pangásnak nincs helye, az örökös mozgás törvényei alul senki sem vonhatja ki magát, mennie kell előre, avagy hátra, de mennie kell, itt megállapodás nincs. Kérjük azért a városi képviselőket, fontolják meg jól a dolgot, és ne magán személyes érdekük, hanem a közérdek szempontjából Ítélve, vessenek magukkal számot, hogy a deczember 8-iki közgyűlésen az előre, vagy a hátra menésre adják-e szavazatukat. Minthogy mindezen sikerek és várakozások után is marad még fenn, — kereskedelmi műnyelven szólva — egy jó csomó fedezetlen tétel, a végrehajtó bizottság a győri sajtó lelkes buzdítása által felbátorítva kérvényt intézett Győr megye és Győr városa törvényhatóságaihoz, hogy ügyünket, mely egyszersmind az ö ügyük is, — erkölcsi és anyagi támogatásukban részeltetni méltóztassanak. A hangulatot, de a viszonyokat is ismerve daczára annak, hogy a pénzviszonyok ott sem a legrózsásabbak, — e tekintetben nagyon hasonlítunk egymáshoz, — mégis bizton hisszük, hogy e törvényhatóságok saját jól felfogott érdekükben nem a pillanatnyi pénzkiadás pár évig alig érezhető, és azután megszűnő terhét, mint inkább azon helyrehozhatlan kárt tartva szemelött, mely az ügy elbukásával reájuk is visszavonhatlanul háromolnék, fogják elhatározásaiknál bölcs megfontolás tárgyát képezni. A Pápa-Keszthelyi vasút végrehajtó bizottsága, Gróf Esterházy Móricz ur és érdektársai képviseletébe?/ Győr város és megye törvényhatóságához következő átiratot i?itézett. Gróf Esterházy Móricz és érdektársai, a Pápa I és Keszthely közti vidék hosszú idő óta táplált reményeit valósítani, a mindinkább sürgetöleg jelentkező közgazdasági érdekeket kielégiteni, s ezen népes és szorgalmas, de épen a helytelen vasúti politika által fejlődésében hátráltatott vidék előmenetelének és gyarapodásának lendületet adni óhajtván, — a magyar nyugoti vasút pápai állomásából kiágazva, Devecseren, Sümeghen és Tapolczán át Keszthelyig, illetve Balaton Szentgyörgyig vezető, két fővonal összekötése által a legrövidebb kiviteli utat biztosító, a helyi érdekek által is igényelt vasútra előmunkálati engedélyt nyertek, annak tervét, s költségvetését elkészítették, s előleges engedélyezése a nmélt. m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium vasúti szakosztályában f. é. június 19ikén le is tárgyaltatott. Az engedélyokmány 21. §. értelmében a felépítésre és megfelelő berendezésre szükséges maximai töke 2,200,000 frtban állapíttatván meg, annak *

/5 része elsőbbségi részvényekben egy bank csoport által biztosítva van, % része pedig törzsrészvényekkel fedezendő, melynek aláírása folyamatban van. Bár az illető vidék nagybirtokosai, városai, takarékpénztárai és tehetősb lakosai készséggel vesznek részt a törzsrészvények jegyzésében, még is a % tökét összehozni csak ugy lesz lehetséges, ha ehhez minden közvetve és közvetlenül érdekelt járul, különösen ha ahhoz az érdekelt törvényhatóságok, mint erkölcsi testületek járulnak. Nem akarván a tekintetes törvényhatóság Az ifjú súgja: „Ah örökké" A lányka súgja: „Csak veled!" Az ifjú elmegy, s mást bolondit, S a lányka — oly könnyen feled ! Számit is j"á nagy bizton, hogyha a levelet felolvassák annyi ember előtt, először bizony kellemetlen lesz Kálmánnak, egy pár napig sajog a seb; dc sokkal büszkébb lelkű, hogy sem azért szólna, mert Anna megvetette — látszólag, — s ha egyszer szive meghűlt: akkor, akkor talán két oly lángoló szem, mint az Olgáé, megint lángra tudná lobbantani! ... De hátha vannak mégis kivételek !... . . . S a szegény Béla ott ült eltöprenkedve azon, hogy a szerelemnek ily módon bebizonyítása mégis csak könnyebb, mintha végig kellene olvasni hangosan az egész Rocambolet. III. Laczházi Kálmán csakugyan megérkezett. Nem mentek ugyan elé bandériummal, négyes fogattal, szép lobogókkal, hanem volt egy szív, mely érte dobogott, volt két szem, mely könyeket hullatott megérkeztén, — öröm kön yeket, — s az bizonnyal többet ér minden fényes fogadtatásnál, többet mond minden fényes dikeziónál. S ha azokat a könyeket, mik ott tündöklöttek a kis Anna szemén; — meglátja Kálmán: bizony egy pillanatig sem kételkedett volna hűségén annak a kis lánynak. — De hát nem látta meg. S nem látott meg ő mást sem! Mikor látogatást tett Méreyéknél, nem-egyedül találta Annát; vele volt egyik barátnője is. S ezzel vége volt egész képzelet alkotta fényes épületének. Romba dölt. Pedig hogy eltürelmét azon indokok felsorolásával fárasztani, melyek atalában minden vasút mellett szólnak —, s ezen vidék jövödelmezŐsége, gabona, bor, fa, kő, kőszén s egyéb terményei, fürdőhelyei, pénzintézeteinek forgalma stb. sajtó utján már eléggé ismeretesek, csak arra szorítkozom tehát, mely különöse?/ a Pápa-Keszthelyi, vagy határozottabban szólva a Győr-Keszthelyi vonal mellett hozható fel; köztudomású dolog ugyan is, hogy Gróf Széchenyi Gyula és érdektársai a PápaKeszthelyi vasút folytatásául B. SztgyörgytölKutasig előmunkálati engedélyt nyertek, s tudva van az is, hogy azt folytatni szándékoznak Barcsig; ha ezen vasutak Barcsig kiépülnek, Fiume, Horvátország, Bosznia, Keszthelyen és Győrön át találja legrövidebb utját Bécs felé, s ezen vasút lesz a legrövidebb forgalmi ut Szaloniktól Bécsig. Megvagyok győződve, hogy e vonal országos fontosságának jelzésére egyebet felhozni nem szükséges, s ebből a tek. törvényhatóság felismeri azon körülményt is, hogy bár jelenleg Győr város négy vasúti vonalnak csomópontja, — - a felső dunai forgalonjnak központja ezen ötödik nélkül, — a Győr-Fiumei, és Györ-Saloniki nélkül — nem lehet, és ha ez Győrtől eltereltetnék, az Győrnek, és az egész vidéknek soha ki nem pótolható vesztesége j lenne, és e pontnál szükséges, hogy a tek. törvényhatóságnak emlékébe hozzam, hogy tervbejn van egy Sárvár-Komárom városi vasúti vonal is, mely nem kevesebbet jelent mint a fent jelzett forgalmat Pápától és Győrtől elterelni, s Sárvártól Bécsújhelynek, vagy egyenesen Bécsnek vinni, mely tervezetet ugyan a magas kormány azoh indokolással, hogy a PápaKeszthelyi vasút tárgyalás alatt van, nem engedélyezte, de ha a Pápa-Keszthelyi kellő érdekeltség hiányában létre nem jő, ki fog épülni az ellenvonal, s Pápa és, Keszthely vidéke fejlődésének és emelkedésének biztos tényezőjétől — Győr megye és város pedig vasúti összeköttetésének talán a jövőben legbecsesebb részétől örök időre elüttetnék. Tekintetes Törvényhatóság! A tervezett vasút egyéb részletei eléggé ismerve levén a tek. törvényhatóság előtt, tisztelettel kérem a tekintetes törvényhatóságot, hogy a Pápa-Keszthelyi vasút kiépítését erkölcsi és anyagi támogatásával előmozdítani, s annak törzsrészvényeiből érdekeltsége arányában jegyezni méltóztassék. Városi szabályrendelet a hordár vagy bérszolga iparról. 1. Ezen iparra csak egyesek kaphatnak engedélyt, de nem kaphat engedélyt oly egyén, a ki nyereség vágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt, vagy a hatóság cló'ít mint, megbizhatlan egyén ismeretes. 2. Az üzlet biztosítékiétól kötelezettségével van egybekötve ez az egyes iparüzőkre 10 frtban állapittatik meg és az engedély kiszolgáltatása előtt készpénz vagy biztositékképes értékpapírokban vagy gyámilag biztosított adóslevelekben a hatóság pénztárába leteendő vagy ily összegre az iparhatóság által elfogadható kezes állítandó. Az eddigi iparüzök egy hó elforgása alatt kötelesek letenni ezen biztosítékot. 3. Minden egyén részére kiállított engedélyért 3 frt fizetendő' a város közpénztárába. 4. A hordárok és bérszolgák száma összesen 10-ben állapittatik meg. 5. Minden egyes hordár és bérszolga a rendőrségtől kapott sorszámot feltűnő módon tartozik viselni. 6. A hordár vagy bérszolga csak is a rendőrhatóság által kijelelt helyen állomásozhat az ez által meghatározott rendes órákig. 7. A szolgálati dijak a következők: 10 kilo (eher viteléért vagy egyéb gyalogszolgálatért, mely készitgette! Hogy kiszínezte a viszontlátás perczeit. Mit szólnak egymáshoz, hogy fogja meg kezét, hogy néz hosszan szemébe, s mint kérdi remegő hangon: »bat a levél ?« S most ennek vege, vége. Pedig hogy örült neki. A kis Anna pedig ép ellenkezőleg ugy félt ettől a találkozástól. O is kiszínezte a viszontlátás első pillanatait, de az ö színezése egészen más volt. Tudta, hogy mi lesz az első kérdés, s s elszorult szive a felelettől: »elveszett.a De hát szabad volt aunak az ereklyének elvesznie? mit hisz felöle Kálmán? nem tartja-e majd könyelmünek ? Ugy félt, — [ugy szorongott. És most ettől a nagy tehertől meg van szabadítva; itt van egy másik leány, a ki miatt nem lehet beszélni. S az oly lelkiismeretesen megüldögél ott, mintha épen arra a czélra lenne ide kérve, hogy Laczházit boszanthassa jelenlétével. S hátha csakugyan ugy van, hogy meghívás után jött el épen mára, egy egész délutánra! ki tudja? a nök nagy mesterek, s a szorongás találékonynyá tesz. Kálmánra ez a nap egészen elveszett. Ha szemeit a kis Annára vetette, az szorgalmasan kerülte tekintetét; mintha csak készakarva tenné! Végre is kedvetlenül vette kalapját s elment. De csak nem hagyta nyugodni a gondolat. Nekem beszélnem kell vele minden áron — monda magában. Még pedig ma. — Talán már egyedül van, visszamegyek azzal a neszszel, hogy az öreg Méreyt keresem. De ma okvetlenül beszélni fogok vele. A sors pedig megmutatta, hogy azért sem. A kis Anna a mint ablakából észrevette, hogy Kálmán egyenesen erre tart, hirtelen kiadta a parapcsot: »édes apám nincs ithon, én a) egy negyed óráig (art 10 kr. V) félóráig ha tart 30 kr. c) háromnegyed óráig ha tart 26 kr. d) egész óráig ha tart 30 kr. e) indóházhoz ki vagy onnét be a lakásig 20 kr. 25 kiló .teher viteléért a fenti dijak 50%-al magasabbak, 25 kilón felül pedig a fenti a—e dijak kétszervétét vehetik. Az éjjeli szolgálatdíjai reggeli 6 óra előtt és este 10 után 50%-al magasabbak. 8. Minden hordár vagy bérszolga köteles a díjszabályzatot több példányban magával hordani s annak, ki szolgálatát igénybe veszi, kívánatra egy példányt kiszolgáltatni. 9. Minden hordár vagy bérszolga az 1884. XVII. t. cz. 99 §-a által előirt munkakönyvön kivül még egy személy leírást tartalmazó, a rendőrség által lát

r tamozott igazolványi könyvecskével ellátandó. Ezen igazolványt a szolgálatból kilépő feordár a kiállító hatóságnak visszaszolgáltatni tartozik. 10. A hordárok és bérszolgák részére a számot a rendőrhatóság adván, tartozik erről nyilván tartást vezetni. 11. A hordár vagy bérszolga által okozott károkért első sorban biztositékával s ezenfelül egyéb vagyonával is telelős. Í2. A hordár vagy bérszolga tartozik a reá bízott teendőt pontosan teljesíteni, szolgálatában becsületesen és lelkiismeretesen eljárni. A reá bizott tárgyért felelős, mulasztása, rongálása, elvesztéséért stb. anyagi kárpótlással tartozik. 13. A hordár vagy bérszolga, ki a jelen szabályrendelet ellen vét rendőri uton 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, behajthatlauság esetén az iparától megfosztatik. 14. Azok a hordárok és bérszolgák, kik 1884 okt. 1-je előtt nyerték engedélyüket, ezen szabályrendeletet betartani kötelesek. Felhívás hazai t. iparművészeinkhez! A művészeti ipar emelése érdekében alakuló társulat által kiküldött szűkebb bizottság f. hó 24-én tartott első ülésében, mindenek előtt szükségesnek tekintette az iparművészeinek hazánkban gyakorolt ágairól, s az ezen müiparágak keretén belől működő összes műiparosok tevékenységéről szerezni közvetlenül az illetőktől biztos adatokat; csak ily uton levén lehetséges művészeti iparunk jelen állásáról tökéletesen tájékozódni, s biztos kézzel alkalmazni mindazon eszközöket, melyek zsenge iparmüvészetünirémelésére s népszerűsítésére vagy hiányainak megszüntetésére vezetnek. A művészeti iparnak főcsoportjait, t. i. a fa-, a fém-, a kő-, az agyag-, az üveg-, a bőr-, a csont-, a szövészeti- és a sokszorosító-ipart véve alapul, előleges tájékozás kedvéért az ismertebb müiparágakat soroljuk itt fel jeléül annak, hogy művészeti iparunk egész összességét óhajtjuk felkarolni; önkényt értetődvén, miszerint örömmel fogadjuk mind azon értesítéseket, melyek a művészeti iparnak itt netán fel nem sorolt valamely ágára vonatkoznak. E szerint a bekivánt adatok kőiébe esnek: 1. A faipar keretébe?/: müasztalos (ébéniste) munkák; — diszbutorok; — képkeretek; — fafaragás figurális és decorativ irányban, (templomi felszerelvényekre, butorrészletekre, stb.);— formafaragások (Modelstecher-Arbeiten); — berakott-, esztergályos-, fénymáz- és mükosárfonó munkák. 2. A fémipar keretébe?/: ötvösmunkák, nevezetesen : ékszerek, zománezmüvek; — aranyés ezüstnemüek; — galvanoplastikai töbsszörösitések; — bronz-, sárgaréz-, vörösréz-, ón-, horganyból, öntés, verés (trébelés), ciselirozás, metszés, esztergályozás utján készült munkák; — finomabb nemű, kovácsolt s öntött vasmunkák; — acél készítmények; —díszfegyverek; — műlakatos készítmények; — metszett, berakott, dömöczkölt és edzett munkák; — vésnökség pedig .... én se vagyok itthon.« Igaz, hogy bántotta egy kissé a gondolat, hátha megpillantotta öt Kálmán az ablaknál, de mindegy .... szinte boszankodott, hogy újra visszajött, kérni a levelet, mely elveszett, ki tudja mikor, ki tudja hová? Egész elégültséggel hallgatta, midőn' a tisztelgöt elutasították, de mégis megrezzent, midőn azt a szomorú szemrehányó hangot hallotta : »senki sincs itthon ?« Kálmán ment leforrázva, kipirult arezczal» mert a szégyen minden vért arczába kergetett, »Eltagadta magat« tűnődött magában. Mert ha csak az ördög nem űzte velem játékát, ö itthon van, az ablaknál állott. Eltagadta magát előlem, én előlem, áki .... Hisz ha nem akart látni többet, ha nem szeret, mért nem mondta meg maga? vagy nem mert szemembe nézni, vádolta a lelkiismeret ? s egy cseléddel küldet el, mint a koldust, kinek nem akarnak alamizsnát adni! Hát ezt érdemlem én ?! ezt érdemli az én hűséges nagy szerelmem ?! Ilyen a jutalom ?! akkor . . . de hátha csalódtam, hátha csak a képzelet láttatta öt velem az ablaknál; hisz az mind meglehet. Akkor ... óh bocsáss meg édes, hogy gondolatban is káromoltam szent neved, de lásd szeretlek, végtelen szeretlek. És járt töprengve az utczán, egyre azon gondolkodva, ha otthon volt-e a kis Anna vagy nem? s az az elutasítás csak arra az egy alkalomra szólt-e vagy egész életére. A kis Anna pedig az alatt szép csöndesen zokogott. Amint Kálmán léptei elhangzottak, megbánta ö már, hogy oly keményen bánt azzal, ki öt oly nagyon szereti, de akkor már. késő volt ... s a kis Anna tovább is szép csöndesen zokogott. (Vége köv*)