Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-09-21

XI. évfolyam. 38. szám. Pápa, 1884. szeptember 21. jVIegJ eleixilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérntenietlen levelek, csak ismert kezektol fogadtaínak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (0 - k o 11 eg i u m é p ü I e t) küldendők. PAPAI LAPOK. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata titán 5 kr, nyílt fér ben 25 krajczárrai szanntainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. f ö i s hol a ny 0 m d á j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesület nek hivatalos közlönye. A városi tisztújítás kérdése. Salustius, a nagy római remekül ecseteli, miért vonult vissza a közpályályától? Odahagyta a közigazgatási szolgálatot, mert a hatósági tisztet, a parancsnokságot és a közügyekkel való minden vesződést nem tartá kívánatos foglalkozásnak oly időben, midőn az erény sem részesült tiszteletben és a közügy körül legérdemesebb férfiaknak csak gyalázás juta ki osztályrészül, s jutalmul. Sanyarú osztályrész, hálátlan jutalom az ilyen. Reméljük, városunk józan értelmű, méltányos polgársága, kikre a városi tisztújítás kérdésének megoldása van bízva, megfogják fontolni Salustius fentidézett szavait. A „tisztújítás" szó nem egyenlő a tisztviselő újitás szóval. Az újitás egy esetben sem oly igazi újitás mint egy régi, s a város körül már érdemeket szerzett tisztviselőnek régi állásában való megérdemlett meghagyása. A. választók impozánsul nyilvánuló bizalma, mely — senkitől ki nem erőszakolva senki által reá nem beszélve — egyedül a józan ész, s a méltányos szív urnájából kerül ki a titkos szavazás őszinte, s tiszta útján: jobban megújítja, felfrissíti a régi városi tisztviselőnek erejét, kedvét, lelkét, mint idegen új embereknek ki nem próbált hangzatos jelöltetése. Ez ellen, mint általánosságban kimondott fő elv ellen bizonyára nem lehet senkinek sem jogos kifogása. Csúnya a hasonlat, de igaz, hogy én láttam már olyan csizmát, mely évek után, újra és újra megfejelve, megtalpalva jobban ellentállt víznek, pornak, hidegnek sárnak, — mint a legczifrább új csizma! Nem tiszt-újítás hát mmden áron, de „győzzön a jobb" mindenáron! Győzzön az, kinek a város körül érdemei vannak, de ez érdemeket ne maga mutogassa, Coriolánként a piaezon; a közönség ismeri azokat! Győzzön az, kinek jellemében, férfiasságában, komolyságában garantia van a polgári szép bizalom méltó kiérdemlésére. Győzzön az, ki nem a szavak, de a tett embere; kit nem szük látkör, nem elfogultság, nem kicsinyes érdekek vezetnek; ki látni akar is, tud is, s ki hivatalát oltárként tiszteli, s melyet bepiszkolni, megfertőztetni szentségtörésnek tart. Csak ki tiszta kézzel, tiszta szívvel brr: — lehet őre a közerkölcsnek, lehet bizományosa a közbizalomnak ! E lapoknak csak egy az óhaja, mit nein bir eléggé hangoztatni! Miként e lápok magok soha sem tesznek különbséget a közérdek megítélésénél a vállások között— igy kellene a választóknak is a közelgő tisztújitásnál szavazataik nyilvánításánál eljárni. Az anyakönyv sehol a világon nincs elismerve qualificatio bizonyítványnak. Nem azért adom én szavazatomat valakire, mert az katholikus, helvét, evangélikus, vagy izraelita vallású, — de azért mert meggyőződésem szerint befogja tölteni hűen, igazán s önzetlenül azt az állást, melyre városom közérdekéből — s nem atyafiságból — szavazatommal meghívtam. E sorok írója ki távol áll minden combinatió atyaságát'ól, s sem maga sem annálkevésbbé valami rokonsága nincs a hivatalra pályázók közül teljesen elfogulatlanul irhát véleményt, ezen kérdésről. Szép és nagy jog az a választás! Fontos és sikamlós a mód, melylyel az történik. Hiába itt minden befolyás, minden parancs, minden tekintet; — lepattan az a titkos szavazás vértjéről. Épen azért kell azt — m c g b e c s ü 111 i. Épen azért nem szabad azzal — visszaélni! Nem játékszer az a titkos urna; ne játszunk vele, nehogy illetlen, s sem helyhez, sem a helyzethez nem való köimj^ehnü felfogással abból az rimából városunk átka, gyásza kerüljön ki. F r e d e g u n d a meg van örökítve a tournai székesegyház üveg festményében a mint trónon ülve, kegyes arczczal nyújtja át a gyilkos tőröket két ravennai ifjúnak, hogy e tőrökkel Siegbertet Ausztrásia királyát meggyilkolják. A kik befolyásuk trónján ülve szives arczczal, hízelgő modorral, elfogult kicsinyes rokoni, vagy másféle érdekdiktálta kortes szavazó czédulákkal közelednek feléd: — vesd meg őket, s tépd össze czéduláikat! Gyilkok azok, miksaját városod, otthonod, családod jövőjét ölik meg! Szavazzunk tehát józanul; menten minden felekezeti, rokoni, pajtáskodási érdektől, hogy városunk érdekében csakugyan — győzhessen a jobb! Városunk iparosaihoz! Az uj ipartörvény végrehajtására vonatkozó miniszteri rendelet már minden hatóságnak megküldetett — miheztartás és tanulmányozás végett. Az ipartársulatok vezetői szintén birtokában vannak ezen az itt-ott igazán homályosan szerkesztett ipartörvén}" magyarázatát tartalmazó rendeletnek, melyben világosan körül van irva minő jogaik előnyeik lesznek az alakítandó ipartestületeknek szóval a törvény 122 §-a érthető magyarsággal van körülvonalozva. Az ország minden nagyobb városában — ahol 100 quálifikatiókoz kötött iparos van — hozzáfogtak a testület alakításához s legtöbb helyen egyhangú beleegyezéssel vitték azt keresztül, párosunkban e tekintetben a legcsekélyebb hangulat, semmi érdeklődés nem mutatkozott, míglen e hó 13-ára az általános ipartársulat közös értekezletre hívta össze a többi társulatokat, nielyen megvitatandó lett volna az egy testületté alakulás ügye. S mi lett az eredménye. A csizmadia és cipész ipartársulatok vezéregyéniségei, a helyett, hogy a közös érdekek előmozdítása szempontjából apostoloskodtak vohia — jó maguk sem vették figyelembe a meghívást — távolmaradásuk által tüntettek. Tisztelt uraim, nem e olyan vágást kószülnek-e önök tenni, mint az ipartörvény módosításakor sutban készített feliratuk által tettek? Emlékezzenek csak vissza — önök már akkor az egy testületté alakulás ellen kardoskodtak, s kedvükért a memorandumban is a külön társulást vettük fel— de önök Tamáskodván, — privát levelet szerkesztettek, melyben éppen az egy testületté alakulást kérelmezték-— s most mégis irtózattal vannak eltelve* Most kívánságuk szerint az egy testületté alakulás törvényileg ki van mondva — miért fújnak visszavonulást ? Önök, ha komoly megfontolás alá vették volna a területek részére biztosított előnyöket, teljes lehetetlennek tartom, hogy ne siettek volna az értekezleten részt venni. Vagy ha ismerik a szentesített kedvezményeket s azt hiszik, hogy az Önök felekezeti társulatuk kedvéért külön rendszabályokat fog a magas ministerium alkotni — óriási tévedésbe estek. Ne irtózzanak annyira a más felekezetbéhektől s ne féltsék szokásos gyakorlataikat — azokat .ezután is szabadon űzhetik, egy civilizált államban a más hiten levők sem zulu kaiferok — lássák én is hitsorsosuk vagyok — mégis a legnagyobb készséggel szolgálok tanácscsal iparügyben s egyebekben amihez értek, más felekezet-bélinek is. Keserűen csalódnak kedves akaratoskodó uraim, ha abban dódelegnek, hogy mivel 100-nál több tagja van társulatuknak—joguk van kérni a testületi jogokat. Kérni lehet — de adni nem fog megadatni, mert az a 100 nem az egy társulatra, hanem egy egész város iparosságára nézve a minimum mennyiségét jelenti. Október 1-ső napja itt van s az önök makacs tartózkodása miatt e város jó hírben állott magyar iparossága semmi életjelt nem adhatott magáról — a szolgai gyámságot, melyre önök kényszeritették e város jó lelkű, önálló gondolkozással biró iparosságát és nemzedékét— köszönjék meg önöknek. A kormány a sérelmek orvoslását megkezdte, megadta a kényszertársulást kimondván: „mindazon iparosok, kik az egy testületet alakított város vagy község te ületen képesítéshez kötött mesterséget űznek, a testület tagjai és a tagsági dijak fizetésére kötelesek." Tehát az iparosoktól függ a kényszertársulás ldmondása. A testületek jogai lesznek pedig: az iparosok és segédek között fölmerülő viszonyok rendezése, a tanoncok sokféle alakjaiban előforduló ügyének rendezése, a testület feladata leend a közvetlen felügyeletet gyakorolni, mindenféle vitás iparos kérdés, smlc Ms elintézése is első sorban a testület hatáskörébe tartozik, az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által előmozdítani szintén a- testület van liivatva; a testület tartja nyilván a tanoncok és segédek névsorát, ez utóbbiak munkakönyvét (vándorkönyv) ő őrzi ellen és állítja ki, szegődés és szabadulás kizárólag a testület joga lenne, ezen gyakorlás a várostól olvonatnók. Ezek volnának a fontosabb kedvezmények, melyeket az új ipartörvény a testűiét részére biztosit. Ha nem alakul meg az egy testület, akkor az adott társulati jogok megszűnnek s mindennemű eljárás és elintézés a városi hatóságra fog ruháztatni — a társulatnak még csak egyetlen egy szegődóst, vagy szabadulást sem szabad teljeteniök. Nem-e jobban esik, ha mindezt az iparosok maguk végezhetik, mintha minden egyes tanonc végett „kérem tekintetes ur inast akarok szegődtetni"fóle bejelentéssel és alázatos hódolattal a hivatal tekintélyéhez méltóan a városházához kell majd járulnunk. Vagy minden jogról leakar a csizmadia és cipész társulat mondani, hát magyarázzák meg miért ? Minden hazafias, önálló gondolkozással biró, függetlenségét nagyrabecsülö iparosnak a testületté alakulást sürgetnie, erősen akarnia kell — jogokért harcol a világ minden népe, szabadságáért áldoz, küzd minden mozogni képes, földilény is — csak a pápai iparosság akar minél súlyosabb békót verni lábaira. Tömörüljenek' iparkodva uraim az utolsó percben, mert ha ezt is elhagyják röppenni — a 122. §. nem tudni — nem lehet-e egy külön ministeri rendelet által visszavonva,, s akkor ha erős akaratot éreznek •— sem lehetnek egy testületté. Ne hagyják jogaikat, tettre! Siácz £)L£ÁTT'ŰIT. Emlékirat Pápa városának ivó vizzel való ellátása tekintetében. (Folyt, és vége.) lía ezen rendkívül nagy bőségü forrásokat közelebb vizsgáljak, azt találjuk, miszerint mind a keltő a felszállókhoz tartozik. A tapolczafó'i egy kis— Cougériarétegek áltat szegélyezett — llippuritrnészbol és márgából álló lerakodmányból fakad, melynek rétegei 6—10 -foknyi lejt alatt nyugot felé dűlnek. Az ezen forrástól vagy 900 ölnyire délnyugoü irányban fakadó atyai forrás pedig közvetlenül a Congeriaképletből kerül ki. Mind a két forrásnak elójövése geológiai szempontból könnyen megfejthető. Minden nagyobb terjedelmű mészhegység felületét jellemzi a vízhiány, llitka eset, hogy a kulmélyités abban sikerrel járna. A legnagyobb légkör csapadék ugyanis gyorsan tűnik el a mész számtalan repedéseibe és üregeibe, s csak is a helység méjyen fekvő pontjain kerül az megint mint hatalmas forrás a napvilágra. Mészhegységek völgyeiben ennélfogva gyakoriak oly nagy vízmennyiséggel fakadó források, hogy azok eredetüknél már is több kerekű malmok hajtására alkalmasak. "Ily források közé sorozandók a iapolczafó'i és atyai források is, melyek eredete szintén a Bakonynak D. Ny. D.-ró'I B. K. B.-ra húzódó magasabb — Dolomitból álló— hegységében keresendő. Az ezen Dolomithegység éjszaki oldalára lehulló összes meteorainak követik a mészrétegek dülésirányát, mely üregek képződésére leginkább alkalmas. A mészrétegek dőlése pedig, a mint azt már felébb jelzem, a Bakony éjszak-nyugoti oldalán kevés kivétellel nyűgöt felé van irányozva. A mélyebb pontokon azonban, a hol a viz előtörhetne, ujabbkorú kőzetek, Hippuritmész — és márgarétegekből állók — fedik itt a régibb komákat. A Dolomitba beszivárgott viz ennélfogva a llippuritinész és márgarétegek alá kerülvén, és ott — a márgáiiak vizet át nem bocsátó tulajdonánál fogva — roppant feszerő alatt állván, alólróli erotio utján üreget váj magának azokban felfelé, mig a felszínre kerül. A tapolczafó'i források elójövése a legpraegnánsabban illustrálja az imént mondottakat, "miután azok kevésbé a Hippuritmész — és márga rétegzetének oldalaiból, mintsem azon keresztül alulról felfelé törnek ciő. Az atyai források, melyek a tapolczafó'ieklől délnytigotra fakadnak, mint feljebb mondám, a Congeriaképletből bugyognak ki. Ezen források geológiai viszonyai valamivel complicáltabbak mint a tapolczafőieké, de szinten könnyen fejthetik meg. A tapolczafó'i Hippuritmész ugyanis igen csekély lejttel nyugolra, tehát az atyai puszta Congeriarétcgei alá dőlvén az alatt roppant feszerő alatt álló viz képes volt nemcsak annak rétegzetén keresztül rágódni, haucm az itt valószínűleg nagy vastagságit Congeriaképleíet is áttörni, hogy a napvilágra juthasson. Egy az atyai puszta bármely pontján létesítendő aránylag csekély mélységű fúrás a Congeri'ak'éplet áttörése után határozottan a Hippuritmeszet fogná elérni, és abba behatolván roppant mennyiségű felszálló vizet eredményezni, tehát az imént mondottak helyességét a legfényesebben bebizonyítani. Pápa környékének vízviszonyairól szólván, szükségesnek tartom itt még a kis diósmajorí kutat is felemlíteni. Ezt Steiner építész ur egy a Congeriaképletből magát felülő Dolomíikupocska közelében ásatta Congeriaagyagbari, ha jól emlékezem busz ölnyi mélységre. A lemélyitett kut a 10-dik ölig tökéletesen száraz'..maradván, onnan Túrást indított lefelé, mely az agyagnak áttörése- után felszálló vizet eredményezett, ugy hogy a kutat majdnem a felületig vizzel •tölti meg, melynek tükre a legnagyobb használat mellett is, évek óta állandó. Ha ezen ponton a Congeriaképlet egészen a kétségtelenül alatta lévő Dolomitig áttöretett volna fto.