Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-09-14

részt negyedkori vagy mostkori képződmények fedik Csak a hol ezek elmosattak vagy mesterséges uton eltávolíttattak, tűnt fel a Congeriaképlet egyik vagy másik rétege. Ezen képletnek vastagságáról és egyes rétegeinek viszonyairól Pápa környékén számos—az ötvenes évek elején — Steiner Antal építész ur által — széukutatás czéljából foganatosított fúrás nyújtott felvilágosítást. Ezen fúrások által — Steiner úr szorgos jcg}'zetei alapján — részletes adatok birtokába jutottunk mind a Congeriaképletnek, mind pedig az általa fedett régibb képletek települési viszonyairól azon egész — Pápa felé irányzott — területen, mely Kis-Diós majortól elkezdve a Durogostetö, a bödögei erdő, végre Poláuy és Noszlop helységek állal körülvonaloztatik. Ily fúrások eszközöltettek 1) a Fraticziavágási major és Szűcsi helysége között; — 2J a Durogostetö éjszaki szélén; — 3} a Durogostetö délkeleti szélen; — 4) a Becsei pusztán Noszlop és Polány között. Mindenütt Jcgfelyül negyedkori Icrakodmányon keresztül haladt a fúró, mely alatt a Coi:geriaképlet következett, uíána pedig a 2-dik és 3-dik helyen emiitett fúrásoknál a Uippurit — a negyedik helyen eszközlöttnél pedig a Nummulitmész. A Congeriaképlet rétegei váltakozva agyag- és homokrétegekből állottak, az agyag rendesen a képlet két harmadát foglalván el. Habár az imént felemiitett összes fúrások igen sekélyek voltak, miután a legmélyebb (a becsei pusztán) csak is 37 ölre terjedt, mind a mellett — mint már feljebb jelzem — tisztán mutatják ki azok, miszerint a — dombos pontokon — kisebb nagyobb szigetekben kiálló régibb képletek a Congerialerakodmány által fedetnek, vagy másként mondva, az alá merülnek, minek folytán azok távolabb helyeket! is mélyebb fúrások által kétségtelenül feltárhatók. Ennek pedig — az előttünk fekvő kérdést illetőleg — felette fontos gyakorlati oldala van, miről különben bővebben csak későbben szólandok, miután elébb még Pápa városa és környékének vízviszonyairól meg kell emlékeznem. Pápa városa vizélvezet tekintetében jelenleg főképen a Tapolczafőn eredő és a városon keresztül folyó Tapolcza-patakra van utalva. Vannak ugyan a Congeriaképletben ásott — kisebb nagyobb mélységű kutjai, de — mint minden régibb keletkezésű városokban — azoknak vizrétegei canaíisatio hiányában meg lévén fertőztetve, élvezhetlen vizet szolgáltatnak. — Csak is a városnak külső — aránylag újabb időben beépített részeiben ásott kutak nyújtanak jó minőségű vizet. Ezen kutaknak homokból álló vizrétegei azonban igen csekély vastagságúak lévén, nagyobb vízmennyiség nyerésére, s ennek folytán a városnak vizzel való ellátására nem alkalmasak. Ugyan az áll a Pápához közel eső helységekre nézve is. A kutak itt is a Congeriába vannak lemélyitve, s habár jó, de nagyobb mennyiségű vizet sehol sem képesek szolgáltatni. Pápa környéken csak két pont találkozik, honnan a város számára kitűnő minőségű és kellő menynyrségü ivóvizet szerezni lehetne, — vagy a Tapolcza patak fonásaiból Tapolczafőró'I, vagy pedig az Atyai pusztán felbugyogó fonásokból. Mind a két helyütt oly magasságban tör a viz elé, 30—34 méterrel ] ugyanis a Pápai kath. főtemplom ajtóküszöbe felett, hogy tetemes nyomás alatt volna az a városba bevezethető. (Vége köv.) Nyílt kérelem Veszprém megye közönségéhez! A „Magyar Közigazgatás" czimü szaklapot szerkeszti alolirott elég áldozat és még több fáradság mellett. Azok kik erre. hivatottak volnának nem ragadnak tollat, hogy érdekeik mellett sikra szálljanak és elbírálják azt a mi e téren elbírálni való. Ez az oka annak, hogy a fővárosi sajtó egyhangú elismerése daczára a „Magyar Közigazgatás" itt ott kívánni valót hagy hátra. Nem tudom mi az oka annak a közönynek, melylyel hasztalanul száll szembe mindenki a ki magát a közigazgatási szakirodalom mivelésére szánja cl. A közigazgatási tisztviselők, megyei bizottsági tagok anyagilag nagyon csekély mérvben járulnak hozzá szellemileg pedig épen nem a lap pártfogásához. Mutatványul küldött számaimat meg azokat is, melyekben közvetlen rólok van szó, daczára, hogy kékirónnal jegyeztetik körül visszaküldik és nem válaszolnak. Két évi pályafutása alatt lapom a közigazgatás érdekében megtett minden lehetőt. Szerénytelenség nélkül merem állítani a nyugdíjmozgalomban elég részem van. Indítványozott, javasolt a külföldről közölte azt a mi használható, ismertette a belföldieket, a törvényhatósági életnek hü képét nyújtotta, elismerte az érdemet ostorozta a mulasztást. Minden körben elég feltűnést keltett csak a hivatottak nem akarnak róla tudomást szerezni. Ha jó van benne fogadják cl, ha nincs szóljanak hozzá és gazdag tapasztalataik bő tárházából juttassanak szakközlönyük számára . . . Pestmegye alispánja a kitűnő Földváry Mihály, Székely József, Nográdmegye árvaszékének elnöke Pajor István, Rakovszky István, Fény vesy Ferencz, országos képviselők és Grüuvvald Bélától közöltem többek közt munkákat. Pestmegye tisztikara, a törvényhatóságok tisztikara cs megyei bizottságok figyelmébe ajánlotta Földváry Mihály megengedte, hogy a községek a községi pénztárakból fizethessenek elő. Ezeket óhajtottam a megye közönségének figyelmébe ajánlani, hogy a „M agyar Közigazgatás" létjogosultságáról meggyőződjenek, és midőn ezt teszem, lapom pártfogását kérem ki, erkölcsileg a közreműködés, anyagilag az előfizetés utján. Előfizetési árak: egy évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 krajcár. Kiadóhivatal Budapest, kigyóutca 8. sz. A megye közönségét, tisztviselőit bizottsági tagjait arra kérem, hogy ha lapunkból mutatványszámokat kapnak, olvassák el, közöljék velem véleményüket, a felvetett kérdésekről. A lap felbontása előfizetésre nem kötelez, ez a tetszés és az érdeklődés dolga. Pestmegye t. aljegyzője, a „Magyar Közigazgatás,, szerkesztője. \i. 1* V Szives készséggel adtunk tért. a „Magyar Közigazgatás" derék szerkesztője megyénkhöz intézett felhívásának. A kitűnő szaklapot volt már alkalmunk ismételten is a szakleözönség kiváló figyelmébe ajánlani. Valóban közigazgatási tisztviselőink számára majdnem feltétlenül szükséges lap ez, mely már eddig is kitűnően felelt meg feladatának. Ajánljuk azt olvasóink figyelmébe. a lengyel rendekkel országgyűlési tartván, az örökösödést a lengyel trónt illetőleg a leányágra is kiterjeszti. Szeptember 18. — 1543. Endre magyar herceg, Nagy Lajos királyunk öcscse, Aversában orozva meggyilkoltalik. Szeptember i9. — 1665. Lipótvárnak alapkövét 1. Lipót királyunk leteszi. Szeptember SO. — 1810. A porosz seregek Paris alatt állomásaikat elfoglalják. Szeptember 21. — 1818. Pécsei Ferdinánd osztrák főherceg, később V. Ferdinánd név alatt királyunk, meglátogatja óm es — Nincsen vi cl élce hazánknak, mely a rövid idő alatt remik 'i'f % 1 J ül megkedvelt „Magyar Salon' képes havi folyóiratot ne ismerné. A „Magyar Salon'

1 első füzete ez évi májusban jelent meg és azóls ezrekre megy száma ezen kitűnő folyóirat megrendelőinek, mely irodalmunk legelső tekintélyeinek és művészetünk legkitűnőbb mestereinek támogatása mellett oly niveaufa emelkedett, hogy az összes fővárosi és vidéki sajtó egyértelmű nyilatkozata szerint, méltán megmérkőzhet bármely hasonló irányú külföldi vállalattal. Minden oly érdekesen és élvezetesen van összeállítva, hogy nem mulaszthatjuk el a Magyar Salon" szeptemberi füzeiét különösen is igen melegen ajánlani t. olvasó közönségünknek. Előfizetési ára egész évre 7 frt, felévre 3 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 70 kr., diszkötési tábla 80 kr. Megrendelhető a „Magyar Salon" kiadóhivatalában Budapest, Dohány utca 12. s/.. I emelet, — Jókai njaolb regényeinek lüzete«; kiadásából ismét két füzetet kaptunk (13—14; Ezekben a ,.A Lőcsei fehér asszony'

1 második kötete is befejezést nyert, sőt jókora darab van már a harmadik kötetből. — Az egyes füzetek ára csak 25 kr , és legcélszerűbben a kiadóhná!, Révai testvéreknél szerezhetők meg. Hivatalos rovat. A pápai járás szolgabirói hivatalától. 5059. ki. 1884. Felhívás. Az országos veres kereszt egyesület a f. hó végén ápolónői tanfolyamot szándékozik megnyittani, felhívom tehát azokat kik |ezen ingyenes tanfolyamon résztvenni szándékoznak, hogy folyó hó 20-ig hivatalomnál jelentkezzenek. Pápán, 1884. szept.; 12-én. ; Horváth Lajos szolgabíró. „, _ XkmitU<. ... Rovatvezető: TIPÜLD ÖZSÉB. Szeptember lő. — 1853. Az Orsovánál fölásotl magyar szent korona nagy üiuiepélylyel Budapestre visszahozatik. Szeptember 16. — 1582, Nagy Lajos királyunk Székesfchéi váróit ellumellelik. Szeptember 17. — 1574. Nagy Lajos kbülyunk Kassán Az adófizető közönséghez. Figyelmeztetnek mindazok, a kik adó és városi pótlékkal hátralékban vannak, hogy azt mieíébb befizetni siessenek, mert ellenük a III-ad fokú végrehajtás, a magas minisztérium rendelete folytán végrehajtatni fog. A városi hatóság. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hirek. Kozma Sándor kir. főügyész, és Takács Ádám megyei árvaszéki elnökünk a mult hét

1 folyamán városunkban időzött. — Városi közgyűlés. A mult csütörtökön tartott városi közgyűlésen elfogadtatott a városi szervezeti szabályokban a megyei közgyűlés által kívánt módosítások csupán a polgári ápolda gondnokának a közgyűlés által vá*) E rovatban említett kiadások megrendelhetők W a jdils k könyvkereskedésében, Pápán. lasztása , és városi elöljáróság közé felvétele mellőztetett, miután az intézmény r. cath. felekezeti jellegű a város a felett csupán a felügyeletet van hivatva az alapítvány értelmében gyakorolni. Az ivóviz kérdésében Zsigmondi Vilmos által készített emlékirat, melyben Artézi kut furatását ajánlja, felolvastatott, tárgyalása azonban a részben újonnan választandó képviselő testület által tartandó közgyűlésre halasztatott el; utasíttatván a polgármesteri hivatal, hogy addig a szükséges egyéb adatokat szerezze be. — A helybeli főiskola ifjúsága erősen mozog. A köröket most alakitják. Igy a „theologia önképzőkör" s a „gyorsíró kör" tegnap választotta tisztviselőit. Amott tanár elnöknek felkérték Németh István urat, ki a kört már több éven át buzgón vezette, s tisztviselőknek megválasztották: alelnöknek: Szálai Benő, főiskolai seniort; jegyzőnek: Babay Kálmán IV. é. p. n. et pénztárnoknak: Gyalókay László III. é. p. n. et könyvtárnoknak: Antal Géza III. é. pn.-et; A „gyorsíró kör"-ben tanárelnökül Szilágyi József urat kérték föl; tisztviselökül pedig megválasztották alelnöknek: Gyalókay László III, é. pn.-et; jegyzőnek Laufer Lajos I. é, joghallgatót, pénztárnoknak: Horváth Gyula, ellenőrnek: Boross Kálmán VIII. o. tanulókat. Előadókká lettek: Szentmiklósy József II. é. pn.; Hoffner Elek, Tóth Béla, Krausz József VIII. o. tanulók. Az „ ifjúsági képző társulat " alakuló ülését ma tartja. — A városi képviselő választások mind a négy kerületben ma tartatnak meg. E tárgyban már a mult napokban több helyen gyűlések tartattak, a mi arra mutat, hogy a képviselő választások iránt igen nagy az érdeklődés. — A nőegylet által mult hétfőn rendezett kóstoló kitűnően sikerült. A rajzterem zsúfolásig megtelt a tánczkedvelö fiatalsággal és járták éjfélután egy óráig. Az anyagi eredmény lapunkban más helyen van közzé téve. — Az ipariskolai beiratások ma fejeztetnek be. A beiratás ezúttal a városházánál a jegyzői helyiségben történik. — Jó hir a gazdáknak. Különféle piacokról azon örvendetes jelentések érkeznek, hogy a gabona ára kezd emelkedni. Ennél jobb hirt ugy hisszük senki nem mondhat gazdáinknak. Csak az a baj, hogy soknak már túl kellett adni a gabonán az olcsó árak mellett. — Klein József ur, a bécsi zeneképezde kitűnő növendéke városunkba érkezett, hol hoszszasabban tartózkodni szándékozik, s szívesen ajánlkozik haladottabb zongorajátszók továbbképzésére, valamint négykezes játékra gyakorlottabbakkal. Klein József urat, kinek fényes tehetsegét városunkban különben is, a régebbi hangversenyekből már eléggé előnyösen ismerik, mi is legjobban ajánljuk. — Az uzsora törvény. A kir. főügyészség körlevelet intézett az ország összes kir. ügyészi hivatalaihoz, a melyben adatokat kér tőlük arra vonatkozólag, hogy az uzsora törvény életbeléptetése óta (18S3), e f. év június hó végéig, hány esetben indíttatott kereset, uzsora-vétség miatt és hány ily bűnvádi ügy fejeztetett be. — Mindenesetre igen érdekes statisztikai adatokat fog az eljárás eredményezni, padtan, két botra támaszkodva s még is alig vánszorog. Nem soká viszi, mondják felebaráti szeretettel, akarom mondani szánalommal. Vérszegény nőket láttunk, kiknek arczárói réges-régen eltűntek a rózsák. Börbetegeket, kiknek arcza virit, de persze nem a rózsáktól, hanem sebhelyes kiütésektől stb. és ime, három-négy hét múlva az arezok mosolyognák, a sápadt, szenvedő arcz, pirulni kezd, a megtört, bágyadt tekintet élénkül, a vánszorgók eldobják a botot s könnyen, kényelmesen sétálják végig a parkot. Példának okáért mondjunk csak egypár esetet. Van itt egy huszár tiszt, a ki Napóleon bajában szenvedett. Végig járta Európa nevezetes városait; megpróbálta a híresnél híresebb fürdőket; gyógyitatta, magát országos s magángyógyintézetekben , a hol 10—20 forintot fizettettek vele naponként, hanem mindez egy csöppet sem használt neki, a kinos baj csak nem akart elmúlni. Erre azután Buziásra jött; ha nem használ nem is árt gondolja magában. De nem ám; ma ép, erős egészséges s az aki előbb botra támaszkodva vánszorgott, ma úgy eljárja a kállai kettőst, mint annak a rendje. A ki nein hiszi, kérdezze meg őt magát. Arra a délczcg huszár tisztre a ki a parkban mindennap sétálgat, bizony nagyon könnyen rá lehet ismerni. Soha sem megy el Buziásról, mert hát csupa merő hálás érzelmektől áthatva, ott telepedett meg, miután előbb kvietált s a tetejében meg is házasodott volna. * * * No de hát még egyéb bajokban is igen jótékony hatásúnak bizonyult be a buziási fürdő. Lássunk ugyancsak példának okáért, még egy esetet. Tavaly, ugyanis egy gyönyörű szép leány érkezett ide, súlyos bajában gyógyulást keresendő. A szép leány beteg, nagyon beteg volt. Mila nagy fekete szemeiből, melyek nem rég még bizonyai boldogságtól s édes szenvedélytől sugároztak, most kihalt a tüz, eltűnt a fény s bágyadtan, mélabúsan tekintett körül. Sápadt, szenvedő arcza, megtört, sovány alakja, a szomorú, bánatos mosoly keskeny ajkai körül, mintha mutatták volna, hogy nem hosszú élet áll a »szegeny, beteg leány« előtt. Ah, mi kár e kedves, szép gyermekért! Az aggódó szülék Bpesten, Bécsben, Berlinben a leghíresebb orvosok véleményét kérték ki, hogy beteg lányukat megmentsék. A tudós doktorok, kellő komolysággal s figyelemmel megkopogtatták a beteg leányka mellét s hátát, oda tartották fülüket, melyekről a papa azt jegyezte meg, hogy mindannyinál szépen ki voltak fejlődve, tanulmányozták a hömérséket, megtapogatták a pulsust, megolvasták az érverést s azzal az egyik szívdobogást, a másik szivtágulást; a harmadik sorvasztó lázt, a negyedik gyomorbajt, az ütődik idegbajt, a hatodik vérszegénységet konstatált. Patvarba, manapság olyan sok modern nyavalya yan s az orvosi tudomány oly végtelen tág mező s oly roppantul ki van fejlődve, hogy nem csoda ha még a legtudósabb Aeskulap is eltéved némelykor a labirintusban, a miből ö ugyan élve szabadult ki, de bizony a szegény paczienst olykor akarata ellenére is, a menyeknek országába juttatta. No de a szegény beteg lány; daezára a sok eltérő véleménynek, egyelőre nem jutott a menyországba, hanem eljutott — Buziásra. Ha vérszegény, ott csakugyan kigyógyul, Itt a fürdöorvos, egy igen derék öreg úr, megvizsgálja. A régi proczedura ismétlődik. Az Öreg ur megkopogtatja a szegény beteg lány mellét, szivéhez szoritja fülét (szerencse, hogy a doktor olyan öreg), kérdi, hogy hol fáj, mi fáj, hogyan fáj? Tud-e enni, bir-e aludni. A szegény beteg lány csak úgy susogva beszél. Azt mondja, hogy semmije se fáj, mégis olyan bágyadt, olyan fáradt, nincs se testének se lelkének nyugalma, ...... s mig ezt elsusogja, e közben szemeit az égre mereszti s olyan irgalmatlan nagyokat sóhajt, mint egy halálosan sebzett jőzike! Az öreg doktor sokáig nézi a leányt s sokáig gondolkozik. Hm, hm, dörmögé magában az öreg úr. Ez a hm, hm, rettenetes valami. Orvosi műnyelven körülbelül annyit tesz, hogy: baj van. A szegény beteg lány, úgy látszik nagyon szokva volt már ehhez a famozus »hm«-hez, mert nem nagy súlyt fektetett reá. A szülők aggódva, bánatosan tekintenek a doktorra s szivdobogva lesik a szót ajkairól. Végre megszólal: Hát aztán régi ez baj? Körülbelül fél esztendős, mondja a mama. Az előtt egészséges volt? Mint a makk. Hmm, hmmmm, dörmögött a doktor, igen nyomatékosan hangsúlyozván az »m«-eket. Asszonyom, nemde régen nem látta már a kisasszonyt pirosnak ? Oh, nagyon régen! Nos, most mindjár nagyon piros lesz. Lehetetlen! No majd elválik. Tessék csak arra figyelni, a mit mondok. Kérem. I 1 Tehát a kisasszony, nem halálos beteg, hanem halálosan szerelmes. A szegény beteg lány sápadt arcza erre lángpiros lesz, roppant zavarba jön, s szemérmesen újra meg újra elpirulva, süti le szemeit. Ah

? tehát nem vérszegénység, nem szivtágulás De népi ám, hanem szizdobogás, még pedig a legveszedelmesebb fajtából s erre egyedüli reczipe, egyedüli kura a — házasság! A mama nem tud hova lenni bámulatában, a szegény, jbeteg lány pedig szégyenletében. »Csakugyan igy volna kedves Mariskám«? kérdi a mama. A szegény beteg lány nem tud mást tenni, mint könnyezve anyja keblére borulni. No de éppen elég is ennyi. A könnyek a szettekben, az égő pir az arezon, mindent, de mindent megmagyaráznak. * * Három nap múlva egy fiatal ember érkezik a buziási lürdöbe, a ki mellesleg mondva csak kir. törvényszéki joggyakornok, 300 uj forint fizetéssel, de van neki szép kék szeme, pörge kis fekete bajusza, gyönyörű karcsú termete s tetejében még csak 24 éves, a mi testvérek közt is megér 24 ezer forintot, hát még — szerelmeseknél. Mi kell ennél több! Főkép, ha tekintetbe veszszük, hogy a szegény beteg leány apjának 600 hold földje s az az egyetlen lánya van. Négy hét múlva egy mosolygó, rózsás arczú, életvidor lányka hagyta el annak a pörge bajszú fiatal embernek karján a buziási fürdőt, a kiben alig lehet fölismerni azt a nem rég sápadt arczú »szegeny beteg leanyt«. Haj, a szerető szivre niucs ír, nincs balzsam a patikában, azt csak a viszont szerelem gyógyítja meg. A mamák álmélkodva csapták össze kezeiket, s annál szorgalmasabban itatták vérszegény, sápkóros leányaikkal a hathatós savanyú vizet a József-forrásból, mely oly csodálatos gyógy-* erővel bir. A doktor úrnak pedig gratuláltak a sikerült kúráért, aki az egészre csak annyit dörmögött (persze nagyon csöndesen) hogy hát, bolond a világ, nemkülönben az emberek. Notabene, szavajárása a derék öreg urnák. O tudja, hogy mért! A doktor úr pár hónapra rá meghívást kapott a lakodalomra, a mikor a boldog s szép menyasszonytól egy ártatlan puszit kapott a szerencsésen sikerült kúráért. íme, egy kis regény a buziási^ fürdőben. Ki tudja, hogy hány volt még, a mit a krónikások s tárczairók föl nem jegyeztek. A fürdői életről s egyebekről majd jövőre^