Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-07-13
JVtegj elenllc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektolfogadtat?iak el. Kéziratok . nein adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (0 -kollégium épület) küldendők. ff ÍJJI!^^^^ ^^^^^^^^ Jl^^^^^^^^^^^ll^ ^^^ ^ J B^m ^^M^^^ ^^^^^^^ ^Bil^^ iff^^^^^iii s Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt jo krajczár. Egy szám ára iß kr. HIRDETÉSEK / hasábos pelitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárrai szamitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendó\ Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIAD Ó h i v a tat á b a (r ef. fő i s k 0 la ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A kolera. Június 21-dikén egy rémhír volt az újságokban: a kolera ru-alkodik Toulonban. Mint pár nappal később megtudtuk már június 12-én fordult elő az első megbetegedési és haláleset; irtózatos bűn, hogy a fontos eseményt tiz napig eltitkolták, de a franczia kormány bizonyosan azt hitte, hogy sikerül majd a betegséget elfojtani, nem akarta kereskedelmét megkárosítani és hallgatott mig csak lehetett. Midőn június 21-én már világgá kellett ereszteni a hirt, akkor ís iparkodott kisebbíteni és szépíteni a veszedelmet, Europaszerte ugy adva elő a dolgot, hogy az előfordult betegség nem a rettegett ázsiai kolera, hanem egy helyben támadt koleraféle enyhe betegség, mely nem is fog elterjedni. Az orvosok között már első nap sem kételkedett senki sem. hogy csakugyan az ázsiai kolera van Toulonban. Az első áldozat egy matróz volt, ki a „Sarthe" nevű hadihajón jött Tonkingből, hol már hónapok óta dühöng a kolera. Ezen hajó a touloni arzenálba jött direkt Tonkingből és sok a kolerában meghalt katonának ruháját hozta magával. Ezen hajó legénysége és benne levő holmik hozták be a kolerát Toulonba; a betegség megfészkelt és innen terjedt tovább. Sokat olvastunk az utolsó napokban azon viszályról és nézeteltérésről, mely a touloni gyakorló orvosok és azon 3 orvos között volt, kiket a franczia kormány a betegség megállapítása czéljából Toulonba küldött. A touloni orvosok azt állították, hogy a betegség ázsiai kolera, a 3 párisi orvos pedig oda nyilatkozott, hogy Toulonban valószínűleg kolera nostras van. Mi a különbség a kolera nostras és az ázsiai kolera között? A kolera nostras nyáron mindenütt előfordulhat. Van is Pápán ilyen esetminden nyáron, de csaknem mindig gyógyulással végződik; szórványosan fordul elő, mindig romlott táplálék az oka; sohasem ragad át másra, és el nem czipelhető. Az ázsiai kolera sohasem támad magától; mindig oly helyről czipeltetik be, hol kolera uralkodik; ha kedvező talajra talál meggyökeredzik és innen terjed szét. Mindig a forgalom fontain jár és a városokból megy a közeli vidék helységeibe; lefolyása rendesen rohamos és sok esetben halállal végződik. A kolera nostras beteg ürüléke ruházata és ágybélije ártalmatlan, mig az ázsiai kolerában szenvedő betegnek ürülékei, beszennyezett ruhája és ágybélije veszélyesek, mert ezek leghatalmasabb előmozditói és terjesztői a kolerabetegségnek. Dr. Koch berlini tanár a mult évben Egyptomban, azután Lídiában volt azon czélból, hogy a kolera okát tanulmányozza. Sikerült is neki ezt megtalálni. Valamennyi kolera beteg szervei«-' O ben — különösen a bélben — talált egy (,) kommá alakú mikrobé-t billió és billió számban. Ezen mikrobe a Protistákhoz tartozik és oly piczi, hogy csak erős nagyítás alkalmazásával lehet a mikroskopon látni. Dr. Koch ezen mikrobét a touloni kolerabetegeknél is megtalálta, igy tehát legkisebb kétség sincs, hogy ázsiai kolera van Toulonban, mit az is bizonyít, hogy már Toulonból el is torjcdett. A kolera nostras soha sem terjed el és a nevezett mikrobék nála teljesen hiányzanak. Ezért a kolera nostras elnevezés teljesen rosz és ezélszerütlen, mert annak semmi köze a kolerához, csak néhány tünete olyan mint a koleráé és innen vette elnevezését. Kolerine név alatt értjük az igen enyhe lefolyású kolerát. Midőn most már tudjuk a kolera okát, könnyen lehet megérteni annak elterjedési és fertőzési módját. A koleramikrobék a beteg mindennemű ürülékeiben benn foglaltatnak; a hugyban, a bélürülékben, izzadságban és köpetben, hogy benne vannak-e a kilélegzett levegőben az még nincs eldöntve. A kolera mikrobék hetekig, sőt hónapokig képesek megtartani életképességüket, különösen ha kellő nedvességet találnak. Ha valaki a kolera beteg által használt ruhával, ágybélivel, ürüléket tartalmazó tárgyakkal jön intimebb összeköttetésbe és ha az illetőnek gyomra vagy bele hurutos állapotban van, akkor megkaphatja a kolerát, mert a kolera mikrobék a bél vagy gyomor egészséges nyákhártyáján nem képesek sem letelepedni, még kevésbé elszaporodni és ezáltal a kolerát előidézni; mig a hurutos állapotban levő nyákhártya erre igen alkalmas. Ezért olyan igen fontos, kolerajárványos időben vigyázni az ételre, italra, nem szabad ilyenkor könnyedén venni sem emésztési zavarokat, sem hasmenést, mert ezek képezik a legkedvezőbb talajt a kolera megtelepedésére. A kolera elterjedési módja vagy emberek vagy ezek ürülékei, vagy ezen ürülékek által beszennyezett ruha-ágynemüek által történik. Ebből érthető, hogy miért haladt a kolera előre azelőtt az országutakon és jelenleg a vasutak és gőzhajók mentén. Minél nagyobb valamely város vagy község forgalma, oly helységgel, melyben a kolera uralkodik, annál nagyobb a valószínűség és veszély, hogy a kolera ott is meghonosodik. Mig. a közlekedés nehézkes és ritka volt, a kolera nem terjedhetett el. 1817-ben jött be a kolera legelőször Európába és 15 évig tartott mig Európát bejárta. Most a könnyített és igen sürü közlekedés által sokkal rövidebb idő alatt teszi meg körútját, rendesen másfél év kell hozzá. Feltűnő jelenség, hogy a kolera ezen kőrútjában némely városokat és helységeket mindig elkerül, mig másokat mindig nehezen sujt. Most már tudjuk, hogy ez az illető városok geológiai talajától függ. Sziklán fekvő városokban a kolera I nem tud meghonosodni; ha ilyen hely; ségbe jön kolerabeteg, az meghalhat, vagy meggyógyulhat, de járvány soha sem fog kifejlődni, mert a talaj alkalmatlan a kolera csirák fejlődésén'. A porosus és alluriális föld pedig legalkalmasabb a kolera csirák fejlődésért' és elszaporodására, mert ezek telve vannak rothadásban és erjedésben levő, állati és növényi hulladékokkal. Látható ebből, hogy mily nagy szerep jut minden város talajának, a kolera elterjedése körül. A kolera csirák a tőidbe jutva, bizonyos változáson mennek keresztül, mely változás még nem ismeretes, de bizonyos, hogy csak ezen változás megtörténte után lesznek ragályosokká. Valamennyi kut- folyó- és forrásvíz, csapadékoktól, esőtől veszi vizét. Az esőt a föld magába szívja, mint a szivacs, és azt átszolgáltatja a kutaknak és forrásoknak Ha sok eső jár, a föld megtelik vízzel, ha még tovább is esik és a föld már nem képes magába fogadni az esőt. akkor a viz a felszínen marad. — Lyénkor azt mondjuk a talajvíz állása igen magas; a viz betódul a kutakba és forrásokba, ezek vízmennyisége sokkal bővebb, a kutak vízfelszíne sokkal magasabb. Ha kolera csirák vannak a földben ezek a nedvesség folytán bámulatos módon elszaporodnak és a vízzel együtt belejutnak a kutak vizébe, forrásokba és folyókba. Ha az eső megszűnt, akkor a földben levő viz elpárolog, a viz helyét azonnal levegő foglalja el, azon anyagokkal együtt, mik benne foglaltatnak. Minél hosszabb az esőnélküli idő, annál mélyebb rétegből párolog el a viz. annál mélyebbre hat a levegő a földbe. Ha azután ismét eső támad, a beszivárgó viz kinyomja a levegőt a földből és ha kolera csirák vannak benne, ezeket igen nagy finomságuknál fogva, magával viszi a levegőbe. A tapasztalat azt mutatta, hogy nagy esőzések után, a kolera TARCZA. 11. A BERLINI TÁRSASÁGBÓL. („La sociélé de Berlin.' 1 > HERCEG ÉS HERCEGNŐK. Viktoria — Auguszta hercegné Vilmos herceg neje elég jelentéktelen, hogy mást kellene róla mondani, mint hogy bámulatraméltóan teljesiti kötelességét. Rosz nyelvek azt mondják, hogy jelleme lehetne szeretetreméltóbb is. Semmit sem szép és még kevésbé kellemes A fiatal párnak érintkezései igen tisztességesek, annélkül, hogy gyöngédek volnának. Egy császári korona több mint elégséges, hogy egy Slezvigi herczegnőt megvigasztaljon. Frigyes Károly herceg a császár unokaöccse, kiről 1870-ben annyit beszéltek, nem igazolja azt a nagy lármát, mely nevéhez fűződött: ö egyszerűen, igén jó és derék katona, tud bámulatra méltóan engedelmeskedni, félelmes durvasága által, de ment a nagyravágyás és követelésektől, nincs más szenvedélye mint a vada* szat, és a bor. Azt állítják, hogy nagyon nyers neje iránt, ki egy kedves teremtés, telve szellemmel, jósággal és tehetséggel, de kinek az a szerencsétlensége, hogy tökéletesen süket, és ez a baj nem orvosolható. E házaspár kivéve a herceg kiválasztott barátait, nem fogad senkit, Albert porosz herceg, oly állást foglal el a császári családnál, mint a bálterem egy lakosztályban. Igen magas, szép alakja van, és bámulatra méltóan képviseli birodalmát, mindenkor, ha arra szükség van. Legyen az keresztelés, egybekelés, koronázás, temetés, vagy bármi, hol egy Hohencollern jelenléte szükségeltetik, illem, vagy figyelemből, mindenhol látható, kék dragonyos _ egyenruhájában, üres fővel, de katonás kinézessél. E különböző személyeken kivül még tartoznak néhányan a császári családhoz, de ezek sokkal jelentéktelenebbek, hogy sem feltűnnének. Ezek közé tarrozik Charolta Meiningeni hercegnő, a trónörökös legidősebb leánya, és ha erről elmondjuk, hogy jókedvű fiatal asszony igen csinos, kaczér, nagyon körül van véve, szeret szórakozni, és egy oly férjhez ment, ki öt nem érdemli meg, mindent elmondtunk jellemzésére. A mi a Hohenzollern herceget és hercegnét illeti, nem tudni ök is e fenséges család tagjaihoz számitatnak-e? dacára, hogy nekik a császár a rangot adományozta. Valóban sajátságos hely zete van e házaspárnak. Frigyes herceg Berlinben lakott mint egyszerű privátember; garoon életet élt a szó legtágabb értelmében. Megházasodott, és nejét a császárné védelme alá vette, egy palotahölgyet adott melléje és követelte, hogy vérbeli hercegnőnek tekintessék. Ezen elhatározás igen nagy felháborodást keltett Berlinben. Az összes aristokratia és hercegnők megtagadták Lujza hercegné rangját elismerni és azt állították, hogy egy Thurn-Taxisnak nincs ehhez semmi joga, megfeledkezvén arról, hogy a Hohenzollernek unokatestvérei a császárnak. Csúnyának, ügyetlennek, gőgösnek, és kellemetlennek találták; az alávaló irigység következetesen megtámadja e fiatal nőt, ki ép oly kellemes mint csinos, intelligens és jó, kedves és jó akaró. Friderika Hohenzollern hercegné, dacára sok jó tulajdonainak, nem tartozik a szerencsés egyének közé. AZ UDVAR. A császár közvetlen környezete semmikép sem ajánlatos. Az udvar a minő az jelenleg, épen oly benyomást gyakorol, mint régi muzeumbeli bútorok. Ha egy fényes estély alkalmával az ember az uralkodót bevonulni látja, megelőzve a kísérettől, nem tarthatni vissza a bámulatot e császár iránt, ki már két generatiot elkoptatott, mig ö maga erőteljes és viruló ma is. Gróf Tuckler mindig feje marad a császári háznak; gróf Perponcher udvari marchal, dacára hogy az egyik majdnem egész vak, a másik — — jobb lesz e másikról nem sokat beszélni. A császár személye kürül hat adjutáns van. Kettő közülök gróf Lehndorf és herceg Radziwill már tábornokok. Az utóbbiról egy másik fejezetben bővebben fogunk beszélni. Az előbbi igen megtudta a császárnak kegyeit nyerni, sőt sikerült általa adósságait is kifizettetni, máig sem tudja senki miért? Állása az udvarnál oly szilárd, hogy minden mama felette összevesz, dacára viharos múltjának. — Két évvel ezelőtt megkérte Kánitz Margit, egy fiatal, igen csinos és kedves húsz éves lány kezét, sok fiatal hölgy, és különösen egy szép özvegy kétségbeesésére, ki annyira számított rá, hogy már egy dolgozó szobát is rendeztetett be számára. E házasság mostanig a legboldogabbak közé tartozik. A császár másik négy hadsegéde semmit sem számit, mi befolyásukat és személyöket illeti. Egy azonban kivétel, XVIII. Henrik Reuss herceg, kedves jó fiu, egy kissé ostoba és hiu. Vilmos herceg nagyon szereti öt, és nem sokára ö is a császárné kegyencei közé fog tartozni, ki mellett még csak néhány hó óta van. Albedyll tábornok, chef a katonai kabinetnél; a császár kedveli, a társaság hízeleg neki, neje személyében, ki testvére a szép Manchester hercegnének; vannak' ellenségei, de oly ellenségek, kik csak becsületére válnak. A polgári kabinet főnöke Kilnowski, keveset látni öt a nagyvilágban, de még kevésbé foglalkoznak vele. Általánosan becsült egyen, cs ha létezéséről megemlékeznek, csak is jót mondanak róla. Méltányos, hogy azon személyekhez, kiket fentebb a császár meghittjeiként emiitettünk, Sánert, az ö házi orvosát is számitsuk. Becsületes, kiváló egyéniség, minden érdek nélkül lojális, odaadó ura és annak családja iránt, ki állását sohasem használta másra, mint jót tenni. A császárné környezetét képezi egy löudvarmesterné, két udvarhölgy, egy udvarmester, egy magántitkár, több palotahölgy és kamarások. A föudvarmesterné Perponcher grófné, igen előkelő hölgy, barátságos udvarias, bámulatosan teljesiti állásának kötelességeit, semmi másban nem válván ki, mint egy óriási fekete paróka viselésében, mely feje tetején torony alakuan van elhelyezve. Estélyei vígabbak mint egy temetés, de mégis tart mindenki arra, hogy meg legyen híva, mert ott közeli érintkezésbe lehet jönni minden királyi fenséggel, kik Berlinben találhatók. A két palotahölgy közül az egyik Hacke Adél grófné, sánta, nagy befolyással bir és alter égója a császárnénak, kit ö minden körülmények közt, hol csak lehet helyetesit. Szeret intrikus lenni, az egész világnak azt mondja „kedvesem 1 ''' madonnának színleli magát, ki egyiknek jó hírnevét támadja meg, másokról rosszat mond. Társalkodónéja Oriolla grófné, mint mondják fiatal korában ^szép volt. A császárné nem szereti öt, de viszont ö is örülne az uralkodóné halála felett, mert szive mélyén azon merész reményt táplálja, hogy ez akadály eltűntével, a császár, atyja példáját követve, öt egy második Liegnitzi hercegnővé tenné. Ha valakit rágalmaz, megvan azon csöndes és gunyoros nevetése, mely önkénytelenül Mephistopheles vicsorgatásait juttatja eszükbe, Knesebeck, a császárné titkára, egy sovány, OQ
