Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-06-29

3VJL © gj «> leilllt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre korpnkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentcilen leve lek, estik ismert kezekiölfogadta/nnk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZEFIK. hivatalába (0 - k o II ecj i u m é p ül e t) küldendők. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek h x

— Lapunk mai számával XI. évfolyamának második évnegyedét tölti be. Felkérjük előfizetőinket, a hátralékban levő dijak szives beküldésére s az előfizetés megújítására. Felmentve érezzük magunkat lapunkat bővebben ajánlani. Erezzük hogy lapunk kiállja bármely vidéki lappal a versenyt. Nem kíméltünk a lefolyt évnegyedben sem, semmi áldozatot. Megyénket érdeklő hirek közlésével legelsők között voltunk, többszőr távirati közlésekkel előzve meg a fővárosi lapokat. Irányunkat s czélunkat pedig törhetetlen buzgalommal — számos munkatársaink lelkes közreműködésével — képviseltük. Lapunkra előfizethetni: évnegyedre 1 frt. 50 krjával a ref. főtanoda nyomdában. A „PÁPAI L A P 0 K

l< kiadóhivatala. Pápa, 1884. június 28. Köztudomású dolog, hogy Yeszprém megye azon megyék sorában foglalt helyet, melyek — viszonyítva más megyékhez,— aránylag legtöbb földadóval voltak megróva a régi kataszteri felvétel szerint. Semmi sem természetesebb tehát annál, hogy az új kataszter eszméjének megpenditésekor Veszprémmegyének földbirtokos osztálya örült, mert hite és erős meggyőződése volt az, hogy Veszprém megyének az új földosztályozás csak előnyére fog szolgálni. Adóemelésre nálunk senki nem gondolt, — legroszabb eshetőségnek azt tartottuk, hogy meghagyják némi csekély emeléssel régi földadónkat, :— a mi különben más megyék jelenlegi földadó mennyiségéhez viszonyítva nemcsak méltányos, hanem a mi fő, igazságos is lett volna. De nem úgy történt! A földbirtokos osztály tervezett, a becslőbiztos úr végzett. Végzett pedig olyan formán, hogy azt ugyan nem köszöni meg sem városunk sem a járás. A helyett, hogy tekintetbe vétettek volna alapos és nyomós érveink, melyek állításaink mellett harcoltak előbb és harcolnak most is,— ide dobnak nekünk egy kataszteri nmnkálatnak csúfolt irathalmazt, mely szakmunkálatnak egyáltalán el nem fogadható. Meggyőződést szerezhet erről különben mindenki magának. Tessék csak megtekinteni ezeket az új birtokiveket, melyek a városházánál, az adózó közönség nagy gyönyörűségére, közszemlére kitéve vannak és megláthatja mindenki, hogy alig van itt-ott egy birtokív, mely szakértők véleménye szerint megfelelne a helyes osztályozásnak. Valóban az ember azt kéntelen hinni, hogy ezeknek a birtokiveknek megteremtője soha földet nem is látott. Minden egyes tétele, minden egyes betűje homlokán viseli a szakértelem hiányát. Az osztályozás megbotránkoztatja a legjobb indulatú embert is, arcába kergeti a vért még azoknak is, a kik különben érdekelve nincsenek. De beszéljenek a tények. Régi földadónk volt a város területén 12197 fi-t 50 kr. Az új birtokívek szerint 20259 frt 81 kr. A különbözet vagyis földadó többlet sem több sem kevesebb, mint 8061 frt 81 kr. Tehát a réginek majdnem kétszerese. Azt kérdezzük, hol van itt az igazság? Nem hisszük, hogy hasonló viszonyok között, a pápai és devecseri járáson kivül legyen az országban még egy olyan járás, hol annyi alapos panasz meTARCZA. HYMNUS. Istenünk! e' szép hazát Vészek ellen védjed, Nemzetünktől — hogy ha küzd — Meg ne vond segélyed. A' magyar faj hős legyen A ki győz a' vészen, összetörve rátörő Ellenét merészen. Védd királyunk thrónusát, Álljon az szilárdan Fény ragyogjon róla mint Nagy Lajos korában. Érjen számos éveket A' király! Fejére Szálljon áldás — hogyha fényt Araszt nemzetére. Istenünktői áldva légy HÖsi nép királya! Értted száll az égre íöl Milliók imája. Tedd dicsövé e hazát, Boldogítsd e népet Mig szabad lesz a' magyar Ali királyi széked. a s. Nem is volt tán . . Nem is volt tán az szerelem? Csak egy fényes tündér álom: Szömju lepke pihenése ' * Méze& ajkú rózsa szálon — — Nem is volt tán az szerelem? Csak egy ábránd csába képe . . Mégis — az én boldogságom Mindörökre összetépte! Boos £a|o*. VANDA. (Beszélyke/) (Vége.) Pár pillanatnyi csendet az egyik férfi szakitá meg, kalapját udvariasan emelve, kérdi a hölgyeket hol volna legközelebb található egy vendéglő? mert vissza ma nem akarnak már menni, még tegnap jöttek el V. fürdőhelyről s eltévedtek, egy pásztor fiú vezeté őket eddig. Louse feleié, hogy vendéglő van ugyan lent, de az oly szegényes, hogy ott nehezen éreznék jól magokat, de ott van Zádory úr kastélya ki bizonyára szívesen fogja látni a társaságot. De, hogy mehetünk mi idegenek oda? Oh nem ritka eset, hogy idegenek látogatnak el, mert Zádory igen vendégszerető. Talán ott laknak önök is kérdi egy másik, miközben letelepedtek ők is a mohos szikla és kő halmazra. — Mi nem feleli Louse, de közel lakunk oda. Vanda figyelemmel kiséré a párbeszédet, nem tudá mire vélni, de érdekesnek találá. De kérem mi az utat nem tudjuk oda mondja ismét az eíső — Louse fel=-ismeré Révay grófot kivel egyszer már találkozott, s megakará tréfálni. Ajánlkozott, hogy ők úgyis háza mennek tehát lekísérhetik őket. Vandának csak annyit mondott, hogy el ne árulja kilétüket. A kis karaván rövid pihenés után elindult, Vanda is élénk részt vett a társalgásban, és az idegenek nem tudták elgondolni, hogy ily öltönyben kik lehetnek e kedves hölgyek. Louse kissé elmaradva a társaságtól, utasításul adá az őket követő szolgáknak, miszerint meg ne szólítsák őt vagy Vandát, sőt előre siessenek és Zádoryt értesítsék a vendégek érkezéséről. Vigan tréfálva leértek, Vanda azt találá, hogy igen rövid volt az ut. — A kastély közelében elváltak az uraktól, kik sajnálkozva hagyták el őket, megköszönvén szivességöket. A két leány a kerten keresztül haladva ellenkező irányban mint a többiek, sietve tértek szobáikba, Zádorynak hamarosan elmondák tréfájukat, és hallgatást kértek egyelőre. Az ifjak is oda érkeztek ez alatt, bemU' tatták magukat, mint előkelő családhói valók, bocsánatot kértek, hogy igy ide mertek jönni. rült volna fel az uj kataszter ellen, mint éppen mi nálunk. Hyen körülmények között nem túlozunk tehát akkor, midőn azt állítjuk, hogy gazdaközönségünk, ha az uj kataszter a mostani felvétel szerint érvényre emeltetnék, — nem tulajdonosai hanem bérlői lennének saját földjeiknek. Hatvan napi idő van engedve, a reklamálásra. Ezt az időt használja fel gazdaközönségünk; tekintse és vizsgálja meg kiki kataszteri iveit, — többes számban beszélünk, mert hát még az a fura dolog is megtörtént a munkálatoknál, hogy e g y e g y embernek öt hat b i r t o k i v e is van, — jegyezze ki azokból a hibás tételeket és azok alapján éljen törvényes felszóllamlási jogával. Hisszük, hogy a felszóllamlási bizottság igazságot fog szolgáltatni, — hisszük hogy azon hibákat, melyek kataszteri birtokiveinket elárasztják kiigazítják és a törvény korlátain belül megengedett méltányos eljárással a felizgatott kedélyeket megnyugtatni fogják. Nem kegyelmet de igazságot kérünk: cFö'b-G •f.ö-fdínzlo-fios. Körrendelet: a járások szolgabirái/ioz s Veszprém és Pápa rendezett tanácsú városok polgármestereihez. Tapasztalván, hogy a szerbtövis (disznó tüske^) irtása az utóbbi időben több község- határában, különösen az ország- és dűlő utak mentén clhanyagoltatik, s igy nevezett káros növény elszaporodásával a földeken folytonosan jelentékeny károkat okoz: ezen tapasztalat folytán szükségesnek találom a t. czim figyelmét a szerbtövis kiirtásáról alkotott s 1881. évi február hó 23-én a m. kir. belügyminister állal is megerősített másolatban ide zárt szabályrendeletre felhívni. Midőn tehát a tekintetes czimnek ismételten Zádory szívesen fogadá őket, sőt emlité, hogy Ráday gróf atyjával fiatal kori jóbarátok voltak. Estebédet jelenték az inasok, az ebédlő ajtai megnyíltak, melyből Vanda és Louse átöltözve jöttek, és atyjok bemutatását oly komolyan fogadták mint kik először látják egymást. Az urak egésszen megzavarodtak, részint a-hölgyekben felismerni vélték a két pórruhás kisérüül ajánlkozó leányt, másrészt meg tourista öltönyükben hölgyek előtt génbe voltak, ez iránt is bocsánatot kértek. A társalgás kissé akadozott, végre Révay gróf nem állhatá meg, és kéré világosítsák fel, ők oly furcsa helyzetben vannak. — Louse nevetve beszélé el, hogy ö akarta megtréfálnimiután megismerd a grófot kivel három év előtt ismerőseinél találkozott, és azon öltönyt kedvtöltésből vettük magunkra, hogy abban tehessük meg a hegyi utat. — A magyarázat igen derült kedélyhangulat»t idézett elő. Néhányan zongoráztak, Vandát ki csinosan énekelt felkérek, mit ö zavartan teljesített, — megtekintek a fegyvereket, agancsokat festvényeket, s csak is késő órákban váltak' el, melegen köszönve meg Zádory vendégszeretetét, és örömmel fogadák annak más, korrai meghívását. Hajnalkor elhagyák a lakot. Ez időtől Vanda több kedvvel vett résztmindenben, sőt ő is hozzá járult a kezdeményezéshez. Lassankint eljött az ősz, mely itt a hegyek között korábban és zordabban szokott megjelenni, szürke felhők boriták az eget s a táj homályos láthatárba burkolódzott. Vanda egyedül merengett kis szobájában. Lousét anyja betegsége régebben haza hivá. Zádory leányát azon hirrel lepé meg, hogy rövid idő múlva a fővárosba mennek, a telet ott töltik, ha Vandának is kedve lenne. Oly örömmel hallá ezt, hogy önként felkiáltott, oh be jó is lesz az atyácskám, úgysem tudom miért, de oly nyugtalanság, oly vágy van bennem, menni, s hová nem tudom, — Talán a zárdába? tréfál Zádory, Vanda szinte elpirult e kérdésre mert hát nem oda gondolt. A főváros őszi lóversenyei igen látogatottak voltak, 2ádory leányával is megjelent. Vanda szépsége elegáns megjelenése által feltűnt, mindenki érdekkel tudakbzá hogy ki? — Révai Grf, amint észrevéve őket oly örömmel üdyözlé VanElőXizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Felévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos peíitsor térfogata után 5 kr, nyiltiérben 25 krajczárrai szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő^ Az elő fizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A Dó h i v a i a l á b a (r e f. fő Is k 0 la ny 0 rn d á j a) küldendők. ivatalos közlönye. szigorúan kötelesség-évé teszem, hogy a nevezett káros növény gyökerek kiirtása iránt erélyesen intézkedjék; egyúttal felhívom, hogy szerezzen meggyőződést arról, váljon a községi elöljárók eleget teltek-e a hivatkozott szabályrendelet 9. §-ban foglalt azon rendelkezésnek, mely szerint a szabályrendelettel a folyó évben is a tavaszi közgyűlésen kihirdetni kötelesek? s a mennyiben az megnem történt volna, annak azonnali kihirdetését eszközöltesse. Továbbá a községi bírákat törvényes következmények terhe mellett utasítsa, hogy a községek határában, nemkülönben az ország- községei és dűlő utakon vagy az azokat szegétyező árkokon fölsarjadó szerbtövisnek még virágzása idejében tehát f. évi július hó 25-ig kiirtassák, a menyiben pedig az egyes birtokosok a szerbtövisnek idejekorán való kiirtását, nem eszközölnék — ellenükben a többször hivatkozott szabályrendelet 4. §-ban előirt pénzbüntetést alkalmazza. Végül felhívom a czimet, hogy ezen rendeletemnek kellő irányban tett intézkedéseiről azonnal a szerbtövisnek hatóság-a területén a vonatkozó szabályrendeletben előirt módon lett kiirtásáról pedig f. évi augustus hó 1-ső napjáig- hozzám részletes jelentest tegyen, Veszprém, 1S84. évi május hó 31-én. alispán. Balatoni versenyek. A Balaton-egylet sport-szakosztálya által B.-Füreden 1884. évi július hó 19-és 20-ik napjain rendezendő vitorla-, evező-, uszó- és galamblövészeti nemzetközi amateur-verseny programmja : V e r s e 11 y b i z o 11 s á g. Balogh Kálmán, Eszterházy Mihály gróf, dr. Fenyvessy Ferenc, Gaál Ödön, Mihálkovics Tivadar, Nádasdy Ferenc gróf, Salamon Ádám, Szalay Imre, Szarvassy Sándor, Thaisz Elek, Vécsey József báró, Young Richard és a versenyző-egyletek egy-egy küldöttjei. I. V i t 0 r 1 a - v 0 r s e n y. 1. 5 tonnán felüli yachtok. Pálya 10 kilométer háromszögben. Tét: 5 arany. Győztesnek emlékérem 50 frt értékben. 2. 5 tonnán aluli yachtok. Pálya 10 kilométer háromszögben. Tét: 3 arany.' Díj: emlékérem 50 frt értekbén. dát, s megtudá hogy a telet itt töltik, kikére, hogy látogatásait tehesse. Alkalom elég volt a találkozásra is, bálok hangversenyek, picknikekben ott volt Zádory szép lányávalki igen ünnepelt hölgy lett, s kit Ágota soror meg nem ismert, a milyen szép kifejlett kissé büszke hölgy lett. Révai Gr. igen kedves müveit szép ember volt képviselő-társai tisztelték. Következetessége és szellemességéről ismert volt, azonkívül gazdag és nemes érzelmekkel felruházott egyén volt. — Majdnem rendes kísérője, Zádoryéknak, több megjegyzésre adott alkalmat s hogy nem alaptalanok voltak e hirek, bizonyítja a Hymen rovat mely tavasz felé »Rcvai gróf és Zádory Vanda eljegyzését« közié. Louse levélileg fejezé ki örömét, szegény szomorú telet töltött beteg anyja mellett, Vanda pedig oly boldog volt mint ö maga sohasem meré reményleni, s nem a zárda négy fala hol pár év előtt hitte, tevé azt, hanem a legtisztább szerelem, egy oly férfi irányában, ki méltó volt rá. — De nem feledkezett meg Ágota sorornak tett ígéretéről, s jegyesével együtt felkérésé a zárdát, hol oly szeretettel fogadták, és adák a főnöknő és Ágota soror áldásukat az uj párnak. Szegény Ágota, ö is ily boldog lehetett volna, de a halál e kérlelhetetlen zsarnok, elragadá vőlegényét — és ö ezért hagyá el a nagy világot, itt enyhülést keresendő. Vanda boldogságát látva, saját sorsa állt élénk ellentétben vele. Ki valamikor eljut azon nevezetes romokhoz, egy márvány táblát fog ott találni, melyen nem a rom nevezetessége van jegyezve, hanem egy boldog pár első találkozásának évszáma. — És ki valamikor azon zárda falait-'átlépi, honnan Vanda oly nehezen lépett ki, csudálkozva' fog egy ismerősével találkozni, ki nem Számított ily életre, és most mégis itt él boldogan (?) éz- Louse? Az élet kifürkészhetlen, mi indította Louset e iépésre, azt csak sejteni sem lehet. Annyi bizonyos, hogy idők múlva Révay grófné leányához a ki szintén a zárdában nyeré neveltetését, Louse a mostani főnöknő — különös szeretettel és gyengédséggel viseltetett!