Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-06-22

jVJLegJ ele ixilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bcrmenleilen levelek, csak ismert kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (ü - k o 11 eg i u m épület) küldendők. P

APÁT T ADftU ürül Mi UJii Előfizetési clijali. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után ß kr, nyilttérben 25 krajczárrai szánntatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ hivatalába (re

f. főiskola ny omdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A választások után! Nem bírjuk magunkban elfojtani, hogy szomorúan ne tekintsünk vissza most a választások után a választási campagnera. Korántsem azért, mintha megyénk újonaii megválasztott, orsz. képviselőinek egyéniségeiben nem látnók hazai és megyei ügyeink kellő képviseltetését, de mert sajnosán kellett tudomást vennünk bizonyos botrányos dolgokról melyek ha a 3 év múlva ismét előforduló követválasztáskor újból napirendre kerülnek: — közéletünk társadalma meg lesz fertőztetve. És ez az, miért a választások után is szót emelünk. Lapunknak semmi köze a politikához, s e tekintetben nem vádolhat bennünket senki sem, hogy csak a legkisebb részben is valaha a politikának előttünk tiltott regióiba ereszkedtünk volna. De társadalmunk érdekét őrizni akarjuk, s fogjuk Vesta papnőiként és szavunk egész erejével ostromolni kötelességünk azon qualifikálhatlan botrányos irányt, mely társadahnunk békéjét nem átallja szentségtörő kezekkel feldúlni. Megyénk választási harcza alatt egy rút, egy átkos demagógiái irány kapott felszinre. Egy irány, melyet egyetlenegy hazai politikai párt sem tett és nem tehet soha magáévá! Valóságos vallási és társadalmi „heczez" lett provokálva néhány, eszében és lelkében megfogyatkozott társadalmi-siheder által. Ki lett ad\-a a jelszó, hogy ez, vagy az a párt, vagy követjelült elakarja ezt, vagy azt a vallást tiporni. Majd hogy ez, vagy amaz követjelölt felakarja osztani a papi vagyont. Szóval a legelielitélendőbb gaz-felfogás kezdett lábra kapni, mintha nem lenne elég társadalmi baja ennek az országnak, hogy néhány lelketlen izgató még vallás-háborút is akarjon előidézni?! Minden a vallási békére féltékeny magyar ember nézetét tolmácsolta bizonyára a többek közt az ugodi kerület újból megválasztott képviselője, midőn ünnepélyesen kijelenté a választatását megköszönő beszédjében, hogy: „Tiszteiéiben akarom és fogom tartani hazánk összes egyházainak törvénybe gyökerező jogait, —bármely vallású polgártársaim jogegyenlőségének szent elvét — és a mi legelső és legfőbb a vallási béke sértetlenségét !'

e Lehetetlen, hogy minden ember, ki hazájának üdvét akarja, e szavakat alá ne irja! De még ez izgatásnál is gonoszabb azon izgatás, mely csábos jelszó alatt mindent enged értetni. Innét van, hogy a társadalmi nehéz problémákat még csak hirböl sem ismerő egyszerű, igénytelen földműves népnek képzelődő tehetsége a legmerészebben fellett csigázva. Voltak megyénkben olyanok, kik azt beszélték, hogy ha az a bizonyos csábos jelszavú párt győzne, minden ember fegyvert fog kapni, s azzal űzzük el a „császár drága katonáját!" No, ez már aztán több a malom alatti politikánál!! — Voltak olyanok is a nép között, kik—felizgatva a lelkiismeretlen gazok által—nyíltan beszélték, hogy nem marad más hátra, mint: — „leütni a kaputosokat!"—Hát még a ki hallotta volna a „nagy urak' meg a „papok" elleni rettentő kifakadásokat!! Valóban kötél vagy korbács kellene az izgatóknak! Nem az egyszerűségében, szegénységében igénytelen népet vádoljuk mi. A nép olyan, mint a marván}", mefyből a szobrász kedve szerint teremti meg az alakot. De az izgatók a hibásak. Lelkük rajtok! Igazán nem tudják mit csinálnak e butaságukban is hiú henczegők. A követ ha egyszer megindítják a hegy tetejéről, az feltartóztatlamil rohan alább, s elsöpör mindent, mi útjában áll. Ekkor aztán hiába verdesik mellüket azok. kik a követ megindították. Isten és ember előtt övék a felelőség. Régi közmondás, hogy „tűzzel nem szabad játszani." Ideje, hogy a „jobbak

1

' vállvetve egyesüljenek, s álljanak ellen e demagóg hősöknek, kik közül nem szabad senkit sem kicsinyelnünk. A legkisebb gyufa is képes volt már egész falvakat, városokat elhamvasztani. Meg kell mentenünk társadalmunk épségét, s e czélból ki kell vágnunk a gennyedt részt kérlelhetetlenül. Késnünk nem szabad, mert e fekély, ha egyszer beékeli magát társadalmunk testébe, olyan lesz, mint a szikla, mely tengermélyében nőve, idővel szigetté válik. Pusztuljon a gaz, hogy sokáig sérthetlenül szűzi tisztán fenállhasson nemzetfentartó békéje társadalmunknak! 5*2 Pályázati hirdetmény a cs. és kir. hadapród iskolába való felvételről. A cs. és kir. hadapród iskolákba az 188^/5 tanév kezdetével (szeptember 18-án) növendékek körülbelül az alább megjelölt számban vetetnek fel, és pedig: a Bécsben, Budapesten és Prágában létező gyalogsági hadapród iskolák I. tanfolyamába külön-külön 80 ; a Károlyvárosban, a Brünn mellett Karthausban, a Krakkó melletti Lobrowban, továbbá a Nagyszebenben és Triesztben létező gyalogsági hadapród iskolák I. tanfolyamába különkülön 40; a Grácz melletti Liebenauban, valamint a Pozsonyban, Innsbruckban, és Temesvárott létező gyalogsági hadapród iskolák I. tanfolyamába külön-külön 30; a tüzérségi hadapród iskola I. tanfolyamán 80 az utászati » » I. » 40 a mérnökkari » » I. » 12 a lovassági » » III. » 80 a » » » IV. » 25 A hadapród iskolák többi tanéveibe, növendékek csak azon esetben vétetnek fel, ha természetes fogyaték (halálozás, elbocsátás) következtében helyek megüresednek. A felvétel általános feltételei a következők: 1. Testi alkalmatosság. 2. Minden tekintetben kifogástalan előélet. 3. Megfelelő előképzettség. 4. Azon kötelezettség elvállalása, hogy az illető a hadapród iskolából való kilépésével min den ottan elvégzett, vagy megkezdett tanév után a törvényszabta három évi sorhadi tettleges szolgálaton kivül még egy-egy évvel a közös hadseregben tovább fog szolgálni. 5. Azon kötelezettség, hogy az előirt felszerelési tárgyak megszerzését és fentartását saját költségéből eszközli, 6. Hogy az iskolai czélokra időnként meghatározott évi járulékot mindenkor pontosan a kellő időben kifizeti, ide vonatkozólag megjegyeztetik, hogy a lovassági hadapród iskola növendékei fentebb emiitett járulékokon kivül a hátas lovak és a lovaglási oktatáshoz megkívántató szükségletek beszerzésére rendszeresített s azon iskolánál létesített »lovaglasi alaphoz« évenkint előlegesen és egyszerre 200 forintot köteleztetnek lefizetni, ezen összegnek kevésbé vagyonos katonatisztek, és katonai hivatalnokok fiainál, indokolt folyamodvány folytán, 100 forintra szállíttatik le. A 3. ponthoz. A megfelelő előképzettség igazolása, iskolai bizonyítványok elömutatása és a felvételi vizsga sikeres letétele által történik. Az iskolai bizonyítványoknak elö kell tüntetni, hogy a pályázó az elvégzett tanintézeteket (osztályokat) általánosságban legalább kielégítő eredménynyel végezte, és pedig: a) a gyalogsági hadapród iskola I. tanfolyamára való felvételhez legalább valamely nép, vagy polgári iskolának teljes vagy valamely középiskola II. osztályának elvégzése kívántatik meg. Azon pályázók, kik valamely alsó reáliskola-, vagy gymnásium négy osztályát végezték, első sorban vétetnek fel. b) A tüzérségi, vagy utászi hadapród iskola I. évi tanfolyamára való felvételhez: valamely állami reál-iskola, vagy alsó-gymnasium legalább 4 osztályának avagy ezekkel egyenrendü tanintézet megfelelő osztályának elvégzése. Azon pályázók, kik valamely reál iskola vagy gymnásium ötödik, vagy hatodik osztályát elvégezték, első sorban vétetnek fel, c) a lovassági hadapród-iskola III. tanfolyamára való felvételhez: legalább valamely reál-iskola, vagy gymnásium hat alsó osztályának avagy ezen iskolákkal egyrendü más tanintézet megfelelő tanfolyamának elvégzése, d) a lovassági hadapród iskola IV. tanfolyamára való felvételhez megkívántatik: valaTÁRCZA. A TAPOLCZA A Tapolcza folyó szélen Nefelejts pár virít nékem, Nefelejts pár babám szeme, Azért estem szerelembe Bánatba. A berek kis csalogánya Bús dalt bocsát szellő-szárnyra, S a bánatos viszhang rája Babám szomorú nótája Jaj ! de fáj! Bánattal a szivem tele Babám könye csöppent bele, De sziváryány-mosolygása Bánat felhő eloszlása Lelkemről. A virágnak nedves szirma, A szőke hab csókolgatja, Szőke hab a nefelejtset, Én pedig a kedvesemet Csókolom. Csacska habok igy csevegnek: Kell-e egy csók árva-gyerek? Hej! de szivem csak azt mondja; Édesebb a babám csókja Mindennél. VANDA, (Beszélyke.} A lemenő nap utolsó sugarai szivárványként szűrödnek át a szines ablakokon a templom belsejébe, virágillat tölti be a levegőt, ájtatos dal hangzik fel az orgona halk kíséretével. Lenge fehér öltönyben fátyolosan koszorúsán térdelnek a zárda növendékei a sanctuariumba'n rendes helyeiken. — Ma sokkal szebb énekük mint rendesen, mert hisz május i-je és a szűz Mária dicsőítésére megkezdődnek a szokásos ájtatosságok. A növendékek egyike azonban sürö könyeket hullat, mély fohászszal borul az ima zsámolyra, és észre sem veszi, hogy társnői már páronkint állnak a kimenetelre, mignem az egyik apácza fehér kezét vállára téve, suttogja »Vanda jöjj!« — Össze rezzen, feláll s ennek kíséretében csatlakozik a távozókhoz. — Szobájukba érve, Vanda Ágota soror keblére borul, zokogástól fuldokolva mondja — oh én nem hagyhatom el e nekem oly igen igen kedves helyet, 13 évig itt lenni, hol úgy szerettem, Ágota soror és többiek mind oly jók voltak hozzám. Miért is kívánja ezt atyám, szeretem öt, de hisz itt is szerethetem, nem kellene kivinnie, gyűlölöm a nagyvilág zaját, és holnap itt hagyjam e drága falakat, oh bár sohasem virradna fel a holnap! — Gyermekem csak az én jótanácsaim, a válás nekem még jobban fáj mint neked, te feltalálod majd idővel boldogságod, de számomra nincs máshol mint itt — e zárda falai. — Oh ne mondja Ágota sorór én soha sem leszek boldog máshol mint itt lennék. — ígérd meg gyermekem mondja a soror, hogy boldogságod épp oly őszintén tudatod velem, mint boldogtalanságod, az ég nem fogja engedni, hogy az utóbbit halljam tőled, jó nemes szived van, bizodalmad Istenben s meggyőződésem, hogy a legboldogabb nőt fogom benned viszont látni. Ilyen beszélgetés közben letevék ünnepi díszüket, Vanda egy 17 éves szép lányka, valóban kedvesen nézett ki fehér öltönyében, ép úgy mint az egyszerű zárdai házi ruhában. Gazdag szülök egyetlen gyermeke, anyját még 4 éves korában elveszte, kinek hő kérése volt férjéhez, lánykáját 17 éves koráig e zárdába küldeni, hol ö is neveltetését nyeré. Nehéz szívvel vált meg Zádoiy egyetlen vigaszától a már akkor szép kis Vandától, de neje óhaja szent volt előtte. A főnöknő különös figyelmébe ajánlá, többször eljött látogatásara, és epedve vára azon időt, hogy gyermekét ismét maga körül láthassa. Nem kis gondot okozott azonban Zádorynak, látva hogy Vanda nem szivessen beszél a haza menetelről, de másrészt megayugtatá, hogy idővel megszokik otthon is s az élet változatos örömeiben feledi a csendes zárdát. — Ágota soror a főnöknő kedvencze, előkelő származása, finom modora által tisztelve társnői által is, különös szeretettei viseltetett a kis Vanda iránt, úgy hogy ö volt valóban második anyja, ö virrasztott beteg ágya mellett, ö ápolta tanította zenére, s szabad idejöket többnyire együtt tölték. Innen Vanda ragaszkodása hozzá. A kocsi lent állt. Vanda atyja karján már lejött, kisérve társnői által. — Szegény gyermek nem birt fájdalmán uralkodni, búsan tekintett a tova száguldó vonatról az el-el rebbenő szép vidékre. Alkonyra az utolsó állomásnál kiszálltak, pompás négyes fogat várta őket, livrés inas segített az elhelyezkedésre, a kocsis vigan pattogtatá ostorát. Ismét alkonyán állott a nap, utolsó sugarai megaranyozák a magas hegység sötét fenyő erdők csúcsait, itt ott egy sas tünt fel, s tova — a vidék mindég szebb és változatosabbá vált, de Vanda mit sem vett észre gondolatiban ott térdelt tegnapi helyén, Ágota soror mellette, — oh és most ki lesz az, kit ö ugy íog szeretni, az élet oly sivárnak tetszett előtte. Atyjától bocsánatot kért, elmondá aggodalmait, hisz ha anyja várná hon nem lenne ily bus. A meggondolatlan gyermek nem tudá mily fájó sebet szakított fel atyja szivében! Szép kastély tünt fel a távolból, világított ablaksor fénylett az alkonyból, szolgák várván uj úrnőjüket hódolattal. Vanda mintegy álomból felocsúdva szinte zavartan körültekintett, atyja vezeté, számtalan szobákon keresztül, melyek mind kényelem és ízléssel voltak berendezve mig végre egy ajtó előtt megállt, — ez gyermekem lesz a te szobád, iparkodtam kedvedre berendezni, légy boldog és megelégedett, oly hosszú évekig nélkülöztelek, — és gyengéden megcsokolá; Vanda atyjára borult és monda — oly jó vagy te hozzám, én nem is érdemlem hogy igy szeress! Az ut fáradalmait reggelre kipihené, és körülnézegetni kezdett. Számtalan értékes csecsebecse diszité szobácskáját, de az nem volt előtte kedves, hanem az imazsámoly mely még anyjáé volt, s felette ennek arcképe, ez meghatotta. Jó atyjának figyelme mindenre kiterjedt. A reggelinél Zádory tréfásan monda, hogy most ö a ház úrnője, rendelkezzék minden felett s hogy könnyebbsége legyen, pár náp múlva eljön cousineja, ki már idősebb nálánál s mindenben segítségére lehet. Vanda kissé idegenkedve hallá az újságot, de még oly apthiában volt, hogy kedélyét egyelőre semmi sem zavara. Louse megérkeztével uj életre kelt a ház. Elénk kedves kis teremtés volt, mintegy 22 éves szép lány, ki eleinte Vandát nem tudá meghódítani magának, de jó szive és gyengédsége áltaí lassankint bizalmassabbá teve a gyermekes leánykát. Nagyobbszerü kirándulások, vendégség, halászat, vadászat, többször megzavará a mindennapi rendet és csendet. Vanda részt vett mindenben, de esti elmélkedése, kedves kis szobájában a zárdai életet foglalá magában. — Igy telt el . 25