Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-06-15

Miegj elexxilt minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenictlen levelek, csak ismert kezektói fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köziem ént/ek alap SZERK. hivat alá

Iba (0 - k o 11 eg i u m épület) küldendők. PAPAI LAPOKi Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. —Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 3 kr, nyilttérben 25 krajczárrai számitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola ny omdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1884. június hó 14. A választási mozgalmak elmultak. A béke és nyugalom, mely több képviselő-jelölt felállítása által, — csak rövid időre távozott körünkből, — a választásoknak tegnap történt befejezésével, — hisszük, hogy újra visszatér hozzánk. Eendetlenségek és csendzavarások mint sok más városban. — nálunk nem fordultak elő, — higgadtan és nyugodtsággal viselték magukat a választók, — rígy a választás előtti időben, mint a választás napján. A választást megelőző napokban három képviselő-jelölt lépett fel városunkban. Láng Lajos kormánypárti, Schulhof Géza pártonkivüh és Németh Albert volt országgyűlési képviselő, — ki már városunkat három évvel ezelőtt meglátogatta, — függetlenségi programmal. Leszavazott összesen 573 választó. Láng Lajos kormánypárti jelölt 333, — Schulhof Géza pártonldviili képviselőjelölt 224, — végre Németh Albert függetlenségi jelölt 16 szavazatot kapott és igy, Láng Lajos 46 ált. szótöbbséggel Pápa város képviselőjének megválasztatott. — Az ugodi kerületben dr. Fenyvessy Ferencz mérsékelt ellenzéki jelölt, fényes diadalt aratott, Biró Vincze függetlenségi antisemita jelölttel szemben, a mennyiben 646 szótöbbséggel megválasztatott. A megyéből, a választásokat illetőleg következő értesítéseket vettük: a veszprémi kerületben Kissovits József kormánypárti, — Eötvös Károly függetlenségivel szemben; a vásárhelyi kerületben Beöthy Ákos mérsékelt ellenzéki, Hegedűs Károly függetlenségi ellen; továbbá az enyingi kerületben ifj. dr. Matkovich Tivadar függetlenségi, — Magyar János kormánypárti képviselőjelölt ellen; a nagyvázsonyi kerületben Györffy Géza függetlenségi jelölt, Freistüdtler Vilmos kormánypártival szemben; végre a zirczi kerületben Ányos Tivadar függetlenségi jelölt választattakmeg. A most megnevezett, megválasztott országgyűlési képviselők vannak tehát hivatva, megyénket három éven át az országgyűlésen képviselni. — Különböző elvek alapján fognak ugyan majd ott működni, de hisszük, hogy azért egy czél felé törekesznek mindnyájan, és ez a cél: a haza boldogsága. Midőn megyénk megválasztott képviselőit üdvözöljük, midőn nekik nehéz feladatuk hű betöltéséhez erélyt és kitartást kívánunk, egyúttal szivükre kötjük, hogy az országos mozgalmak közepette se feledkezzenek meg soha azon megyének érdekeiről, melyet a parlamentben képvisehiek. Megyei közgyűlés. Veszprém-megye f. hó g-én tartotta rendes közgyűlését. A gyűlésen br. Fiáth Ferencz főispán elnökölt. A főispán mindenekelőtt Bélák Lajos és Dukovits Istvánt megyei tiszteletbeli aljegyzőknek kinevezvén, — azok a hivatalos esküt a közgyűlés előtt azonnal letették. Az alispán Forintos István és Mórocza Zsigmond megyei bizottsági tagoknak elhalálozásáról jelentést tett és egyúttal indítványozta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg adjon részvétének kifejezést. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A pénztári vizsgálatról szóló jelentés tudomásul vétetett. Erre dr. Fenyvessy Ferenc indítványára városunkat érdeklő 3-ik gyógyszertár felállítása ügyében beadott felebbezés, — a megyei főorvos véleményes jelentése alapján, a belügyministeriumhoz pártolólag felterjesztetni határoztatott. Ezekután felolvastatott alispánnak, az 1885. évi országos kiállítás tárgyában beadott azon véleményes jelentése, mely szerint a megyei szegénysorsu kiállítóknak térdíjakra 500 frt kezeihez kiutaltassák. — Elfogadtatott, sőt az alispán felhatalmaztatott, hogy ezen összegen felül is,— a törvényhatóság utólagos jóváhagyása reményében kiterjeszkednie szabadságában áll. — A megyei föszámvevöi állás, Tóth Dániel halála által üresedésben lévén, — annak betöltésére a szeptember havi évnegyedes közgyűlés határnapul kitüzetett. Több tárgy elintézése után, a gyűlés bezáratott. A P£!LÍIKA IVÁSRÓL. A népnek nincs nagyobb ellensége, nincs roszabb és ragályosabb járvány, nincs rettentőbb átok népünk életében mint az u. n. pálínkaivási járvány. Embertársaink ezrei züllenek el évenként testileg és lelkileg a pálinkaivás miatt s ugyan e szenvedély feldúlója számos családi élet boldogságának. A pálinka az, a mely sok embernek a sírját megássa, a börtönöket és tébolydákat megtölti és számtalan Öngyilkos kezébe fegyvert szolgáltat. Épen azért szent kötelessége minden még érző szívvel és tiszta lelkiismerettel biró embernek, hogy ily nyomor láttára hideg és közönyös ne maradjon, — hanem a pálinka mint népünk leggonoszabb ellensége — ellen minden tőle telhető erővel és eszközzel harcoljon. Mindenekelőtt meg kell cáfolnunk ama hazugságokat, melyeket a pálinkaivás mellett azok hoznak fel, kik e testet és lelket megölő méreg készítésével, darusításával foglalkoznak, vagy más közvetett uton ebből anyagi hasznot húznak, le kell küzdenünk azon előítéleteket, melyekkel e méreg élvezői azt használják. Azt állítják először, hogy a pálinka a szegényebb osztály élelmi szerét pótolja. Minden értelmes orvos azonban oda nyilatkozik, hogy a legjobb pálinka sem tartalmaz olyan tápanyagot, melyből a munkás kitartó munkára erőt nyerhetne, hanem csak rövid időre izgalomba hoz, hogy annál nagyobb legyen utánna az elgyengülés s olyan formán hat az emberre, mint a kifáradt teherhordó állatra az ostor és sarkantyú. Liebig, a hires természetbúvár irja: »A munkás a pálinka élvezése által kamatok helyett tökéjét emészti, miért is testének tönkrejutása elmaradhatatlan« és Dr. Baer — az e szakmában kimagasló író — azt állítja, hogy »a szesz nem takarékperselye a munkaerőnek, sőt ezt idővel tökéletesen megsemmisíti I« Minden olyan ember, a ki azelőtt korhely volt és ezen szenvedélyéről lemondott, elismeri, hogy a pálinka élvezetének abban hagyása óta ereje nem hogy csökkent volna, sőt gyarapodott. Másodszor, hazugság azon állítás, hogy a pálinka óvszer a hideg ellen. Igaz ugyan, hogy közvetlen a pálinka élvezése után, mivel annak izgató hatása van, a gyomoridegekre gyorsított vérkeringést idéz elö, — érez az ember bizonyos fokú melegséget, ezt azonban nemsokára annál érzékenyebb hideg váltja fel és igy nagyon csalódnak azok a szegények, a kik dermedt tagjaikat pálinkaivás által hiszik felmelegíteni s megedzeni. A test ugyanis magától képes kifejteni és fejt is ki annyi meleget, a mennyi a levegő hidegségét a szervezetre elviselhetővé teszi és igy azoknak eljárása, a kik a pálinkaivás által mintegy mesterségesen igyekeznek a test melegségét fokozni, az idegrendszer rpegrongálására s rövid idő alatt, annak teljes felbomlására vezet. Hány korhely hal el évenként ily nyomorúságos és kétségbeejtő állapotban I — Ha a pálinkát gyógyszernek és betegségek elleni óvszernek vélik, ez a harmadik hazugság. A pálinka semmiféle gyógy, csakis káros hatást gyakorol a szervezetre, kivéve azon csekély számú esetet, midőn orvosi rendelet teszi szükségessé, miért is a pálinka, illetőleg borszesz csakis a gyógyszertárakba utalandó, honnan azt a 30 éves háború alkalmával, a harcoló vad csordák erőszakkal kerítették kézre s mint romboló és kórhatásu ital először jött forgalomba. Tagadhatatlan tény az, hogy az iszákosoknak sokkal nagyobb hajlamuk van a megbetegedésre, mint a nem ivóknak, mivel a borszesz élvezete által az emésztés és vérkeringés, a légzö és érző szervek, mindenekfelett pedig az idegrendszer szenved. Számosan halnak el a pálinka használói közül szelhüdésben, mi az agy véredényeinek túltelitése által következik be ; de a legborzasztóbb, a legundoritóbb következménye az u. n. ideg-remegés (dellirium tremens), midőn az ember férfi, söt ifjú kora delén olyan tehetetlen lesz, mint a 80 éves agg, a ki enni sem képes, annálkevésbé munkálkodni,— remeg minden testrésze, mint a nyárfa-levél és nem hogy szánalTÁRCZA. j£VEK .MULTÁN. — Az a seb, hogy behegedjen, Kellettek rá hosszú évek. Az a mély seb — újra vérzik Oh! hogy megláttalak téged. Azt a szende halvány arczot, Azt a rózsabimbó ajkat . . . Lelkem — mint a szomjú lepke öntudatlan csünge rajtad. S lánczait széttépve támad, Melyet már halottnak hittem Érted égö nagy szerelmem, Melylyel úgy meg vert az isten (!) Oh! miért is jösz utamba (?) Vagy — feledni el tudnálak : Vagy — egyszerre: mint a villám Fenn a fellegeknek ormán — Tépné szét szivem, a — bánat. §OOl> OÍ>. Egy sugó gyötrelmei. — Vége. — A nyitány megkezdetett. Szegény Garti épen a sugólyuk mélyébe készül rejteni megkínzott-személyét, midőn még néhány művészi tehetség rohan feléje. .— Garati, önbe helyezem minden reményemet! kiáltá á második szerelmes. — Garati! nem tudok egyetlen kukkot, mond az udvari bohóczot játszó komikus. — Garati! ha megakadok ön lesz az oka rikácsolá egy öreg nénike. — Garati! szól parancsolólag a rendező legyen gondja a játék összhangzatosságára. Garati! — szól közvetlenül az ügyelő — első felvonásban a függöny gyorsan esik, másodikban lassan, harmadikban hirtelen, negyedikben ismét lassan, ötödikben se lassan se gyorsan! Erre a szegény vén Garati menekülni akar a tortúrák színhelyéről, de most még a szerző csipi galléron. Garati ! ma egy betűt sem szabad súgnia, mert a művésznők s művészek áthatva, lelkesülve müvem nagyszerűsége által, mindnyájan kitűnően tanultak s tudják szerepeiket. — Igen, igen! amit kivannak mindent megteszek, válaszolá a megkínzott öreg s aztán lehető ügyes gyorsasággal a sugólyuk örvényébe rejtödzék Az előadás megkezdődött. Garati majd halkan, majd fennhangon súg. Annyira erőlködik, hogy már a harmadik jelenet végén, forró vizcsöppek gyöngyöznek homlokán. — Még is az első hős, már az első felvonásban oly zavarba jő beszédével, hogy a szerző, páholyában bajszát s keztyüjét rágja dühében. — Az első hősnő, ki megtiltotta a súgónak a nagy kiabálást, a harmadik falvonásban megakad, s az örülési jelenetben oly verseket mond a közönségnek, a milyeneket csakis örült írhatott. — Az apaszinész pedig, amint a nagy átok szavallásába kezd, Garati egész véletlenül megvakarja fejét, a mit színész az előre kicsinált adott jelnek nézve, a szükségesnél jóval előbb kezdi tépni haját. S ez a szerzőt páholyában kétségbeejti. A többi szereplők közül többen belesülnek megakadnak, csupán az ifju. apród végzi szerencsésen a bemutatást. — Az uj dráma minélinkább közeledik végéhez , a szereplök annál roszabbul játszanak, annál nagyobb lesz a zavar. Garati, ki az előadás befejezésének borzadálylyal nézett eléje; felvonás* közben nem bátorkodott rejtekéből előbújni. A közönség már többször hallatta az elégedetlenség s a gúny jeleit, .— de a szerző— noha halálos kínokat szenvedett, — reményét ama nagyszerű menetbe helyezi, melyben két hirnök fehér lovon jelenik meg a színpadon. Végre a menet megérkezik, élén impozáns zenekarral. A lovagok, hölgyek, apródok, zászlóvivők elvonulnak. A közönség el van ragadtatva, tapsolni kezd. — A szerző sugárzó szemekkel hajol ki páholyából, hogy mutassa, miszerint itt tatrózkodik ama nagy férfiú, ki e menetet kigondolá. Ekkor a színfalak közül a fehérlovas két hirnök is előlovagol. A lovak ágaskodnak, patkójuk rettenetes porfelleget ver a színpad deszkáin. Egy sűrű porfelleg Garati arcába tolakodik , s ezt a súgólyukból erős tüsszenés követi. Az egyik ló, alkalmasint mint fiatal ujoncz művész, ma csinálta első kísérletét — megijed, megbokrosodik és a szinház szabója, ki az egyik hirnököt képviselé, erős nyekkenő zökkenéssel a padlón hever. Kiabálva, jajgatva a kulisszák közé vánszorog. A szinpadról mindenki menekül. A közönség rettentően nevet, fütyöl, tapsol. A függönyt le kell bocsátani. Az előadásnak vége szakad. Igazgató, szerző és színészek a kortina megett egetverdesö zsivajt csapnak. A szerző állítja, hogy a színészek tették tönkre darabját, a színészek pedig mindennek okául a súgót kiáltozák, Hol a sugó, hol az az átkozott sugó? hangzék egyszerre minden oldalról. Garati félénken közeledik. Gáratíj ön nyomorult! oly hitványul súgott, hogy e remek, hogy e nagyszerű drámának meg kellett buknia.! — De uraim! micsoda igazságtalanság ez? — Igaz, ugy van, ön mindennek oka! — kiáltá a másodszerelmes, ki a királyt játszotta — ön nekem is a helyett: "megérkezett már a megrendelt, számáraw azt súgta hogy: megérkezett a megrendelt szamara!« Nekem'pedig e helyett: »a kanadaiak követeö ezt súgta: »a kankanászok követese Nekem meg e helyet: »Mondjatok meg Asterótnak, hogy ne ordítson mikor én beszélek,« — ezt sugá: »Mondjatok meg Asterótnak, hogy ne ordítson mikor én bögök.« hangzék minden oldalról a vád. Ön bokrossá tüszentette a lovamat!' dühösködék a hirnök. — De kérem, nem tehetek róla, — a por, az orrom Eh mit az orrom! a súgólyukból ne az orra beszéljen — vágott közbe az igazgató — e tüszszenés fél havi gáge-jába kerül. — Ön nélkül — szól a szerző — darabom fényes sikert arat, ön tönkresilyányitá babéraimat! Igazgató ur! ha ez az ember önnél tovább sugó marad, ugy az ön számára nem irók többé darabot. — E szavak után, a poéta dühösen elrohan! a színészek vetkőzni sietnek. A társulat egyetlen tagja sem neheztel a súgóra tulajdonkép, mert e rettenetes nyelvezetű tragédiában senki sem játszott kedvvel. Csupán az első hősnő vette komolyan, kinek örülési jelenetét Garati elrontotta. Végre a sugó s igazgató egyedül maradnak. — Igazgató ur! valóban haragszik rám! kérdé az öreg lehangoltan. — Hm, haragudtam! hangzék a válasz, söt szándékom is volt elbocsátani. Azonban a szerző fennhangon kijelentette, hogy a mig ön társulatomnál lesz, nem ir számomra több tra<gédiát, tehát isten neki, együtt maradunk! Az igazgató kocsiba ült és hazahajtatott. A szegény öreg Garati pedig ilyetén fohászkodások közt hagyá el a színpadot: Istenem! miért teremtesz súgót e világra, ha ily méltatlanul, ennyi kínszenvedést kell elviselnie ?! Szegény öreg sugó! ; • „