Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-01-27

Megj elemit minden vasárnap. Kiözérdekü sürgős köztesekre Icoroflkint rendkívüli szántok is adatnak ki. ßIRINENUILETT LEVDEK, CSAKASMERT KEZEKTŐLFOGADTATNAK EL. KÉZIRATOK NEIN ADATNAK VISSZA, A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába [Q~kollégium épület) küldendők. PAPAI LAPOK. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt, Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral számtiainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola 11 yomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. PÁPA, 1884. január hó 26. Az 1874. XXXV. t. ez. módosítása tárgyában a képviselőház élé egy törvényjavaslat került, melynek 20. §-a igy hangzik: „a telek' künyvi jogok szerzésének, megváltoztatásának telekkönyvi bekebelezése, a telekkönyvi hatóság által, magán okirat alapján, csak azon esetben rendelkelő el, ha a magán okiraton a felek névaláírásainak vagy kézjegyeinek valódisága közjegyzőileg bizonyítva van."'' Ezen törvényjavaslat, midőn a közjegyzői karnak kedvez, szem elöl téveszt oly kitála állami és társadalmi érdekeket, melyeket egyszerűen feláldozni a magyar törvényhozásnak feladata nem lehet; s ha ezen javaslat törvény erejére emeltetnék, ennek kimaradhatlan káros következményei lennének: 1-ször az állami kincstárra 2-or általában az ország lakosaira, különösen pedig a kisbirtokos osztályra, 3-or az ügyvédi karra és a községi és körjegyzőkre. Az állam egyik föbevételét képezi a bélyeg és jogillelék 23 — 24 millió tekintélyes öszszeggel, melynek egy nagy kontingensét a birtokok adás-vételéből származó ügylelek adlak. Azok, kik a nép életét, szokásait gondolkozásmódját közvetlenül tanulták ismerni, tudják, hogy a nép zöme, a kisbirtokosság, a maga ügyét- baját, adásvételi és csere ügyleteit, a muga községi elöljárójával, jegyzőjétel, kivel együtt él s kiben teljesen megbízik — szereti elintéztetni. Ha annak á szegény embernek most már sokszor 5—6 mértföldnyire eső közjegyzői székhelyre kellene mennie a maga felével 8 a szükséges tanúkkal, úgy igen gyakori eset lesz az, hogy a felek inkább visszalépnek a tervezett üzlettől s még gyakoribb hogy szerződni fognak titokban, de mindkél eset az állam kárára esik, meri a birtokvállozások tetemesen apadni, az eltitkolt ügyek pedig, a bélyeg és illetekezés alul el-tonaini fognak. Oly törvényt, mely arra kényszerili az állani terheit viselő állampolgárt, hogy a többnyire csekély értékű ingatlanok feletti szerződések kötése végett, több mértföldnyi távolságra eső kir. közjegyzőt felkeresse, viselje a maga és tanúinak utazásával járó tetemes költségeket és a közjegyzői dijakat, méltányosnak az állampolgárok érdekében nevezni nem lehelne- Hiszen az államnak egyik főczélja az lenne, hogy állampolgárai vagyoHi érdekeinek előmozdítására a szükséges eszközöket megadja, vagy legalább is hozzáférhetőkké tegye s igy vagyonösodásál, adóképesséóét emelje nem pedig, hogy néhány közjegyző anyagi helyzetének javítása czéljából az állampolgárt kényelmetlen fáradságos utazásra s aránytalan terhek viselésére szorítsa. Nem létezhetik helyes indok, mely hasonló törvéng szükségességet igazolni képes lenne. Hiszen a hol behozták a telekkönyvi kényszert — mint Ausztriában, — a vele járó miseriák miatt életképessége máris • kérdésessé s a birtokos osztálynál odiozussá váll s a nagy mérvben megindult mozgalom, ott is valószínűleg nemsokára sir ját fogja ásni. De egyátalán nincs is ily törvényre szükség, mert az a községi jegyző, a ki hivatalát képesítő oklevél alapján nyeri el s a gyakorlati életben bővített tapasztalatait s ismereteit, a lakosság javára érvényesíteni hivatva van és a kit a törvény egyébként is közokiratok kiállítására felhatalmazott, ép oly hitellérdemlően hitelesítheti a szerződő felek aláírásait és épen oly jól, de hasonlithailanul olcsóbban láthatja el adásvételi ügyeit mint akármelyik kir. közjegyző. Azon bűnügyek, melyek a magán okiratok telekkönyvi osztálya körül fölmerültek s melyekre ezen törvényjavaslat egyik indoka utal, bizonynyára nem a községi jegyzők közbenjárásából, hanem kétségtelenül a kellőkép nem ellenőrzött igen sok esetben a személyi és vagyoni viszonyokat helyesen nem ismerő zugirászok tájékozatlansága vagy lelkiismeretlen eljárásukból veszik eredetüketA jelzett törvényjavaslat káros a községi és körjegyzőkre, ném is említve az ügyvédi kart, melynek érdekeiről szóllani más alkalomra tartjuk fenn. — Ezen törvényjavaslat egyik főindoka az, hogy semmi érdeket nem sért. Mi pedig meg vagyunk győződve arról, hogy az nemcsak az ügyvédi kar érdekeit sérti, hanem 4000 magyarországi községi és körjegyző existentiájál fenyegeti, azon községi és körjegyzőkét, kik szerény dijaztatásuk daczára, egész odaadással teljesilik azon nehéz kötelességeket, melyeket a községi és állami közigazgatás érdekében, a törvényhozás vállaikra rak. Nem hisszük, hogy legyen Magyarországban elfogulatlan ember, ha ítéletének rugója nem rosz akarat, ki ne tudná, ne ismerné azon fontos hivatást, mely a községi jegyzőnek jutott. Csak egészséges községi élet teremthet egészséges állami életei; mig a községi élet fejlesztésére virágzóvá tételére nem lesz a fő gond fordítva, addig Magyarország pénzügyi bajait a legszebb ßnanczelaboratum sem lesz képes elenyésztetni. Hogy pedig a jő községi életnek a jó községi jegyző egyik fölényezöje, azt a tapasztalat eléggé bizonyítja. A kérdésben levő törvényjavaslat hivatva van a népben azon meggyőződést megérlelni, hogy a jegyző nein más, mint a kormány adókivető és behajtó közege, bizalmat nem érdemlő jelentéktelen gép. Kétségtelen, hogy ily népszerűtlen állásért, a nemesebb erők versenyezni nem fognak, hanem igenis a jó közigazgatás nagy hátrányára, fogyni fog a jó jegyzők száma és szaporodni a szellemi proletariátus. A felsorolt indokokban — úgy véljük eléggé kimutattuk a jelzett törvényjavaslat életképtelenségét és káros voltát. Tudomásul közöltetik: Az általános jövedelmi pótadó kivetési rendszere 1884.-dik évre. 1-ször: A földbirtokra, a házbirtokra, és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra és egyletekre az 1883-ik évre kivetett állaini egyenes adónak 30 százaléka számitatik. TÁRCZA. A hét egyik eseménye. Egy érem fekszik előttünk, amely e hét két eseményét jelképezi; az érem lapjainak följegyzései ellentétesek. Az egyik lapon a következő történetke van följegyezve: Tyrolban párbajra hívtak ki egy hitbuzgó keresztény ifjat, aki nem akarván megsérteni, lábbal taposni hitvallása fönséges tanait föltétlenül visszautasítja e kihívást. Véletlenségből az ifjú tartalékos hadnagy; tehát e cselekedete miatt tiszti-becsületbiróság elé állítják, és az megfosztja öt tisztirangjától. A divat szepegő rabszolgája, a korszerű keresztény, társadalom, meggyalázza azt, aki hitbuzgó keresztény; mert az nem akarja megsérteni a szeretet vallásának törvényeit. Az érem másik lapjáu a következő történetke olvasható: korszerű társadalmunk követelményeinek nyomása miatt két ifjú' párbajt vív; az egyik halva marad a bajvívás • terén; — az életben maradottat a törvényszék két évi államfogházra ítéli elIgazsági Jöjjön él országod!! A dívát! Nincs zsarnok, aki borzasztóbban kegyetlenkedik,- az embereken, mint a divat; nincs ostobaság, melyet az emberek a divat kedvéért el ne követnének; nincs bűn, melynek lélekgyötrö súlya élég nyomasztó vo.lna arra, hogy visszatartsa az embereket az által lelkiüdvösségöket veszélyeztetni: ha a divat kiyáoja,. rendeli, parancsolja. A hitvány tettetés, amely állítólagos társadalmi-műveltségi okokból eltagadja az érzelmeket, derült kacajra kényszeríti a bús könyeket hullatót és boldogságnak hazudja a boldogtalanságot ; a hegyes cipők viselésének kínjai, melyek rúttá teszik a szépet; a fülbevalók használata, amely zulukafferekké alacsonyítja le nőinket; a hitbuzgóság kigúnyolása, amely a vagyonosokat és gazdagokat bóditó érzéki gyönyörök hajhászására ingerli; sarkalja s igy állatokhoz hasonló lényekké aljasítja; a földhöz tapadt vagyontalanokat pedig megrabolja őrangyaluktól, a hittől, amely siralmas tengödésükben (mert ök nem élnek, csak tengődnek) egyedül képes a gonosz kívánságok s indulatok ellen megvédeni őket, megfosztja egyetlen vigaszszuktól, amely egyedül képes a létért való nehéz küzdelemben nyomasztó sorsukkal kiengesztelni őket; — — — egészen az indokolatlan párbajozásig, mind, mind oly dolgok, melyeket az ember, a költök szerint a teremtés ura, csupán azért »követ el« (tesz, cselekszik nem fejezik ki e fogalmat) mert a divat hitvány rabszolgája. A divatos párbaj! mily őrültséggel határos elintézési módja ez oly ügyeknek, melyek más módon igazságosabban, sőt célszerűbben volnának rendezhetők. A szeszélyes zsarnok, a divat, semmi által sem bizonyítja be jobban végtelen hatalmát, mint a párbajok által: mert még azok is kénytelenek párbajozni, akik nemcsak gyűlölik e botor elintézési módot, hanem meg is vétik azt, mert ök bátrak. Kénytelenek. E szó legsujtóbb vádat foglalja magában mostani társadalmunk elvei, nézetei, szokásai ellen, mintha ezer vaskos kötetet írnánk teli azok ellen bizonyító, borzasztóbbnál borzasztóbb indokolt vádakkal. Tehát kénytelenek! De miért? Mert tízezer férfiú között, kiket párbajra hívnak ki, ritkán kerül egy, aki oly állást "foglal el születésére, rokonságára, előéletére, vagyonára, összeköttetéseire, befolyására, függetlenségére és hatalmára nézve a társadalomban, hogy büszkén, emelt homlokkal utasíthatja vissza a kihívást; anélkül tagadhatja meg annak elfogadását, hogy e tetté által veszély fenyegetné társadalmi állását. Pedig minden csakis a fölfogástól függ! A párbaj! Mit bizonyít az, havalaki kiáll? Talán személyes bátorságot? Nevetséges dolog volna ezt állítani. A jelenlegi párbajok, kivált a legújabb időkben nálunk vivóttak, botrányig menő eröködéseket mutatnak föl, hogy a mérközök valamikép súlyosabban meg ne sérüljenek. Hiszen, sajnos! már szinte szokássá vált úton-útfélen, kávéházakban és kaszinókban azzal dicsekedni, mily rosz pisztolyokat szereztek be a segédek, mily hatalmas töltényeket gyomaszoltak a csövekbe, mily óriási léptekkel mérték ki a távolságot sat. Söt gyakran történik meg az is, hogy a beavatottak egyike-másika suttyomban értesíti a rendőrséget, miszerint ez meg ez készül itt meg itt. Hogy ily magányügyeket különös előszeretettel tárgyalnak nyilvánosan, az oly émelyítő dolog, melynél undorítóbbat alig ösmerek. Koronául szolgál azután a törvényszéki végtárgyalás; akkor a hősködő párbajozok rendesen gyáván, szemtelenül hazudnak: ö nem akarta megsebesíteni ellenfelét sat; legfölebb azt engedi meg, hogy »a lábára céloztam«,— vagy pedig: »esupan arcán kivántam egy karcot vágnk. Tehát nincs bennök annyi erkölcsi-bátorság, hogy férfiasan viseljék tettök következményeit; pedig tudják, még a legkomolyabb esetben sem harapja le orrukat a törvényszék; hanem csak néhány heti, esetleg napi, fogságra ítéli el őket. Undorító az is, mikor az illető párbajozok tudják, hogy a közhirüvé lett, vagy pedig hibájuk miatt, esetleg hibájukon kívül nyilvánossá lett párbajozási — szándékuk következtében rendöií felügyelet alatt állanak; és noha oly anyagi helyzetben vannak, hogy tehetnék, nem távoznak külföldre, miszerint tisztességes módon végezzék el párbajukat: hanem, mint a kopófalka által hajtott szarvas, határról határra kergettetik magokat titkos-rendörök, polgári-biztosok, megyei pandúrok, közigazgatási-tisztviselők sat. által. A mi párbajozóink! Jól esznek-isznak és azután bérkocsin kirobognak a találkozási helyre; orvos kettő is indult velők: tehát szükség esetén az orvosi-segély rögtön kéznél van; söt tudják, ha netalán megsebesülnének, otthon, vagy pedig 2- szor: A házosztál5'-adó alá esö házbirtokra az előző évben kivetett állami egyenes adónak, és földtehermentesitési járuléknak 40 százaléka. 3- szor: A III-ad osztályú kereseti adó-czim alatt értendő' mindennemű adó után az 1883. évre kirovott egyenes adónak 10 százaléka, ha az előbbi évi adóalap 300 irtot meg nem halad, ezen felüli összeg után 35 százalék számítandó. 4- szer: A lV-ed osztályú keresetadó után járandó általános jövedelmi pótadó mérvére, és kivetési módozataira nézve, az 1875: XLVII. törvényczikk intézkedése változást nem szenvedett. Az életjáradékra vonatkozó tételek a gyámsági, vagy a telekkönyvi hatóságoknál puhatolandók ki. 5- ször: Az általános jövedelmi pótadó kivetésének alapjául szolgáló állami adónak összege, az adókirovás foganatosítása előtt adónemenkint oly módon kerekítetik ki, hogy a lórin ton aluli összegek teljes forintnak veendők. Ha az adóalap egy forintot meg nem halad a kikerekitésnek helye nincs. 6- szor: Az ideiglenes adómentesség kedvezményében részesített föld- és házbirtoknál az általános jövedelmi pótadó fejében 20 százalék fizetendő, azon összeg után, mely az illető föld- vagy házbirtokra állami adó czimen az előző évben kivettetett volna, ha a föld- vagy házbirtok adómentes nem lett volua (1883: VLVI. t. ez. 9. 10. 11. §§0 Ha valamely háznak ideiglenes adómentessége időközben szűnik meg, az adómentesség megszűnését követő naptól kezdve, a jelen törvény 9. §-ban, illetőleg a fenti 2-ik pontban meghatározott adótétel alkalmazandó. A földi- és házbirtoknak a 9. 10. 11. és 12§§-ban meghatározott mód szerint kiszámított általános jövedelmi pótadójából levonandó az illető tulajdonost bekeblezés által is terhelő kölcsön után az adó évet megelőző év végéig tényleg le nem rovott tőkemaradék egy évi kamatainak 10 százaléka, hogy ha a tőkével kamatok is vaunak bekeblezve. Ilitelüzíüttel foglalkozó pénzintézeteknél felvett, és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatjának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vétetik azon összeg, mely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke összeg után egy évre esik. Ha a kölcsön törlesztése nem az év első napján, hanem évközben veszi kezdetét, a törlesztési idő első és utolsó évében az évi kamatnak csak aránylagos része vehető számításba az adókivetés megállapításánál. A vonatkozó 1883. évi XLV[. t. cz. 14. §-a: A jelen törvény 9. 10. 11. és 12. §§-ban emiitett adók összegét a kir. adófelügyelő ellenőrzése mellett a városi adóhivatalok f_községi közegek} hivatalból állapítják meg: ellenben a 13. §-ban emiitett kamattartozásokat az 1875. XLVII. törvényezik 8. a kórházban minden vár RAJOK, amit gondos ápolás nyújthat. Aki tehát párbajozó-hősöcskéink közül hirdetni meri, hogy az ő párbajaikhoz személyes bátorság is szükségeltetik, az füllent, hazudik. Egy hatalmasan rúgó pisztolyka elé oly huszonöt lépésnyire kiállani, melyről »az eset« után víg cimborák borozó társaságában nevetve ösmerik be az érdekeltek, hogy azok valódi »HETMERTFÖLDES lépések« által lőnek kimérve, valóban nem veszélyes dolog. Hát még a tömérdek »csütörtök«, melyek rendesen lövés számba mennek! De a mostani párbajok legtöbbje nemcsak azért undorító, mert nevetségessé teszik e vajmi komoly sértés-kiegyenlítő ügyet; hanem azon okból is, mert rendkívül szabálytalan alakban lesznek elintézve. — A párbaj! Napjainkban. boldog — boldogtalan hiszi magáról, hogy ért a párbajügyekhez; pedig vajmi járatlan azokban. A párbajügyekröl vaskos köteteket írtak részletes tanulmány alakjában hivatott tollak; s igy azok ösmerete már óriási terjedelmük miatt is nagyon ritka: azért akik behatóan tanulmányoztuk e tárgyat, söt eleget irtunk is arról, nekünk gyakran kell megbotránkoznunk, mikor kénytelenek vagyunk látni, hogy bizonyos becsületbeliügyek oly párbajnem által intéztetnek el, amelytávolról sem felel meg azon sértéseknek; illetőlegmegfordítva. . A jelenlegi társadalmi-szokások kényszere' nyomán kifogástalan társadalmi állású férfiú voltakép mely esetben köteles párbajt vivni? Csak egy esetben: ha valamely becsüietbeli-ügyröl folyó nyilvános szellőztetést kell takarnia elhallgattatni. A többi úgynevezett párbaj-ok nem indokolt helyes okok a parbajozásra. Tehát ha föltétlen hallgatásra kell akarnunk, kényszeríteni tisztességes ellenfelünket! Ily okul pedig csaknem kizárólag oly ügyek szolgálnak, melyekben nő is szerepel, Azon éretlen gondolkozású gyerköcék, akik nyegle hivalkodásból vívnak „első vérre" szóló