Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-11-25

here utalványozhatott, — helybenhagyja. — 5. A m. kir. belügyministerium 58992/VIII. a. a. kelt in­tézvényeit, a melylyel Kovács Ignác/, okleveles gyógy­szerésznek, mint első' folyamodónak megengedi, hogy Szilas-Balháson egy személyes üzleti gyógyszertárt állíthasson fel. — 6. A IU. kir. belügyministeriutniiuk 53548/11. sz. a. a megyei központi választmány új­bóli alakulására nézve a választás kitűzésére vonat­kozólag kiadott rendelete. - 7. A m. kir. belügymi­nisterium 58332/VI. sz. intézvénye, mely szerint a kis-borsosgyőri Ili. dűlőben levő taguton gyakorolt gyalog közlekedés tárgyában a törvényhatósági bi­zottság által >8 ° 1883. sz. a. hozott határozatot ha­6816 tályon kivül helyezi.'— 8. A ni. kir. beiügyministe­rium 59580/TX. sz. ijntézvénye, mely szerint a noszlopi árvalár átvétele alkalmával észlelt (éves nyilvántartás folytán előállóit hiány pótlása tárgyában a törvény­hatósági bizottság által 380/11763 sz. a. hozott ha­tározatát jóváhagyja: — 9. A in. kir. belügyniitiistc­rium 52856/111. b. sz. intézvinye, mely szerint a megyei pénzkezelésről és számvitelről szóló szabály­zatban jelzett I, II, III, IV, V r , VI, VII, Vili és IX. mintájú nyomtatványok a megyének díjmentesen rneg­küidetnek. — 10. A m. főmérnöknek 821/:S83. sz. alatt telt előterjesztése, mely szerint a Bódé község­ben kipuhatolt közmunka különbözetnek, az Aj káró 1­Bódéra vezető úthoz leendő felhasználását javasolja. 11. Nyitra megye közönségének a tűzkárok elleni kötelező állami biztosítás rendszerének törvényhozást uton való behozatala (árgyábau az országgyűlés kép­viselőházához intézett felirata. - 12. Nyitra megye közönségének a magyar állameszme és nemzetiség ellen izgató szláv lapoktól a postai szállítás kedvez­ményének megvonása és illetve működésüknek tör­vényes eszközökkel való meggátlása iránt a magyar kormányhoz intézett felirala. — 13. A megye alis­pánjának 15853/1883. sz. a. lett azon előterjesztése, melyszerint a csernyei 1880. évi közmunka-váltság hátralék kimutatás 1. 2. 4. 5. 7. 8. 9 és 10. téte­lei alatt kitüntetett hátralékoknak Iciratását javasolja. 14. A megye alispánjának 15854/1883. sz. a. tett. azon előterjesztése, mely szerint a csernyei 1882. évi behajthattad közmunka váltság Iciratását javasolja. 15. A megye alispánjának 12814/1883. sz. a. tett azon előterjesztése, mely r szerint a csetényi 1882. évi hehajthatlan közmunka váltság leírását javasolja. 16. A megye alispánjának 12825. sz. a. tett azon előterjesztése, melylyel a dudari 1882. évi hátralék­ban levő közmunka-váltság összegre vonatkozó köz­ségi bizonyítványt és szolgabírói jelenlek illetéke* intézkedés végett átteszi. — 17. A megye alispán­jának 12442/1883. sz. a. tett azon előterjesztése, melylyel a Zircz községnél levő és iskola könyvek beszerzésére szolgáló alapot érdeklő ügyiratokat, a ni. tiszti ügyész vonatkozó előterjesztésével együtt átteszi. — 18. Beregmcgye alispánjának a nagy dob­ronyi tüzkárosultakat érdeklő álirnta. — 19. Téés község elöljáróságának a községi kovács-lak, mű­hely és kanászlak el:idása, ugy a jegyző-lak vétele tárgyában a 409/1S83. sz. in. biz. határozatra tett (elterjesztése. 20. A megye alispánjának 13772/1883. tíz. a. a megyei házi-pénztár 1869. évi számadására vonatkozólag tett előterjesztése. — 21. Veszprém megyei magánpénztárukat kezelő választmánynak 5/1883. sz. a. a Budapesten felállítandó szubadság­harcz-szobor ügyében hozott határozata. — 22. Sió­fok község képviselő testületének határozata mely szerint az enyingi kir. jbiróságnak telekkönyvi haló­sággal leendő fclruháztatásával járó s a m. kir. igaz­ságügyminister által Euyiiig községtől követelt költ­ségekhez, a telekkönyvi hivatal felállításának első évében 100 frttal, a további években pedig GO frttal járul s kötelezi magát Siófok község a 100 frtot a felállítás évében, a 60 frtot pedig a felállítás évétől 10 esztendeig fizetni. — 23. Öreg Sas Péter enyingi lakosnak f felcbbez ésc Sas Mihály és Sas János enyingi sít ni el lakosok által tett panasz MJ'W« járóságától 931/1883. sz. a. utkinyiu*. hozott határozat megváltoztatása, illetve m^gst. , tése iránt. 24. A megyei alispánnak .'jelentése, ly szerint Dr. Csillag Gyula orvostudori oklevelé­nek törvényhatósági kihirdetéséért az 1 drb.v cs. kir. iaanyat befizette. - 25. Sornogymegye közönségé­nek a fegyvertartás, valamint a fegyver és lőipzeráru­lás korlátozása tárgyában alkotott szabályrendelete. 26. Biharmegye közönségének a legutóbli hoy v átor­szági sajnos zavargások alkalmából a magva*' kor­mányhoz intézett bizalmi nyilatkozata. — 27. y*. M. Szombathely községének 1882. évi szegényalapVzá­madása. — 28. Pozsony vármegye közönségének a nyilvános gyógy, — betegápolási — és szülházl költ­ségeknek, nem különben a K?ttoriabeszállásolási pót­adónak fedezetére, országos alap létesítése iránt az országgyűlés képviselőházához intézett felirata.— 29. A megye alispánjának jelentése, melyszerint dr. Rá­kosi Mór devecseri lakos és devecseri járási tiszte­letbeli járásorvos folyó évi október hó 14-én hiva­talos esküjét letette. — 30. Réde községnek 1882. évi szegényalap számadása. — 31. Marczaltő köz­ségnek 1880. évi községi számadása.—32. Borsod­vármegye közönségének a zsidó zugiskolák beszün­tetése és a zsidó lelkészi hivataloknak minősíteti egyének által leendő betöltése tárgyában, a magyar országgyűlés képviselőházához intézett felirata.— 33. Alispáni jelentés a vadászati törvény életbeléptetésé­ről. — 34. Alispáni jelentés a csángók javára esz­közölt gyűjtésekről. — 35. Alispáni jelentés u győri vizkárosultak javára eszközölt gyűjtésekről. — 36. Alispáni jelentés az Arany szoborra eszközölt gyűj­tésekről. — 37. Alispáni jelentés a tiroli vizkárosul­tak javára eszközölt gyűjtésekről. — 38. Alispáni jelentés a péterdi tüzkárosultak javára elrendelt gyűj­tésről. Kolossváry József, ni. főjegyző. — Fonó-gyár. Egy bécsi nagy kereskedő járt itt a napokban, ki a Tapolcza mentében fel­állítandó fonó-gyárnak létesítésén fáradozott. Mint értesülünk a város, u;adalom és több tekintélyes polgár kellő támogatásban fogja részesíteni a vállalkozót. Tekintettel arra, hogy ezen gyárnak létesítése anyagi jólétünket nevezetesen előmoz­dítaná, csak örömmel üdvözölhetjük ezen moz­galmat melynek fejlődését érdekkel és figyelem­mel fogjuk kísérni. — A pápai szolgabírói járás területin a szabadságharcz szoborra ez ideig gyűjtöttek: nyárádi ívtartó: Stettner Ignáez ref. leik. 12 frt 40 kr. marczaltői ívtartó: ömböli András körj. 9 frt 30 kr. acsádi ívtartó: Balassa Lajos ref. leik. 9 frt. dereskei és dákai ívtartó: Vikár Vincze ref. lelkész 30 frt. Bognár Endre szabadságharcz • szobor vidéki biz. ein. — Veszprémben a felnőttek oktatására e hó 18-án Keszthelyi Endre k. r. tanár tartott elő­adást az „írás eredetéről;" hallgatók igen szép számmal jelen cek meg az előadáson. — Rendőreink hősiette. A Spangl Gábornak ki a mult héten Velner Móric dobai korcsmárost agyonlőtte, üldözésére kirendelt pandúrok érte­síttettek arról, hogy a Somló vidék rettegett rablógyilkosa a dobai gróf pinczéjében a szőllösi J részen tartózkodik. A vásárhelyi és pápai pan­dúrok körülvették a pincét és fölhívták Spáuglt a megadásra, de felelet nem jött. A pandúrok a külső présszoba ajtaját betörték, de ekkor Spangl kilőtt és egy Marton nevü pápai pandúrt fejbe lőtt, ki azonnal holtan összerogyott. A nép óriási mennyiségben kezdett gyülekezni és a pincét fölgyújtották, hogy Spánglt onnét kipörköljék, A tető leégett, de a padlás deszkáiba nem ka­pott bele a láng, SpángI egyre lövöldözött és Ferencz, Eszterházy Mihály, Cziráky Béla, Keg­levich Gyula grófok, továbbá Meszlényi, Páz­mándy, Szalay urak stb.nyáron át leginkább mat­rózruhát viselnek. Szalay képviselő úr karcsú termetével és csinos hajósruhájában tökéletesen mexicói matrózra emlékeztet. A hölgyek közül is sokan tengerész toilette-t viselnek a la Trouville, a fiúk és leányok ter­mészetesen mind megannyi apró matrózok. Sap­káikon bevarrva olvasható apjuk hajójának neve, mely körülmény tréfás alkalmat ad^árra, hogy ^egymást »Szélvész« »Hableany« családnak ne­vezzék. Alkalomszerűnek találjuk Joung hajógyárá­ból kikerült yachtokat a következőkben ismer­tetni. »Hableany« Nádasdy Ferencz gróf tulaj­dona, 9 tonnás hajó, több verseny győztese, és ezt nemcsak a hajó jó voltának, hanem tulajdonosa ügyes vezetésének köszönheté, ki a vizi sportnak egyáltalán szenvedélyes űzője. A széles, gömbö­lyűre vájt hajó nagyobb viharoknak képes ellent­állani, el van látva hálószoba, konyha és élelmi kamrával, nemcsak több napi családi kirándulá­sok — de versenyútra egyaránt alkalmas. Kivéve kötélzetét, tisztán magyar gyártmányú. Legyőzte az összes yachtok közti legnagyobb vetélytársát, Gosling volt angol consulnak immár magyar ke­zekbe átment tulajdonát (jelenleg együtt birják Adám, Szarvassy, dr. Häuser és Perlaky urak) Ez utóbbi hajó — a „Királyné" — hegyesen vájt, gyorsabb utakra különösen alkalmas, de nagyobb vihar feldönti. A D Sárga Rózsa« kisebb cutter, gróf Esz­terházy Mihály, az ismeretes oroszlánvadász tu­lajdona, Nádasdyn kivül legjobban ért a vitorlá­záshoz. Kizárólagosan gyors és rövid utakra, tehát versenyekre alkalmas. Szép elönynyel győzte le »Maradhat« és »Szelvesz« vetélytársait. y>Maradhat* Keglevich Gyula gróf tulajdona, »Szelvesz«. Pázmándy Béla úr tulajdona, 3 ton­nás cutteren, — kéjkirándulások és versenyekre egyaránt alkalmasak. »Blue Rock« Eszterházy Mihály, >Sirály« Meszlényi Pál és »Buby« Szalay Imre tulajdonai. Jövő évben gözyachtot is lesz alkalmunk láthatni. Két főúr és pedig Festetich Tassilo gróf 27 tonnás gözyachtot rendelt magának, Inkéy István úr pedig 8 tonnás kisebb gözyachtot. Az előbbi jövő évben, a mostani az őszi sport sai­sonban készül el. A vitorlázáson kivül a vizi sportnak minden neme elterjedt a kies »tengeri« fürdőhelyen. Mis­ter Joung számos csolnakot és sandolint jutányos áron ad bérletbe. Szenvedélyes üzöi a sandolin­sportnak : Keglevich, Almássy, Cziráky, Courzy, KJiun comtesse-ken kivül különösen a Jókai nő­vérek, kik gyakran még Tihanyig is bátran el­eveznek. Az úszásban ismét a Jókai nővéreken kivül Lichtenstein Róza úrhölgy remekel. Nagy távolságot hattyúként úszik be, sokak által megbámulva, kik öt követni nem tudják, köztük férfiak is. Szemérmetes férfiak bátran nézhetik az úszóhölgyeket, kik teljes toilette-ben még kalap­kesztytf és harisnyában is — tempóznak a vizben. """"" E sorok irója kedveteléssel gyakran nézte az uszó hölgyeket, de akaratja ellenére, is még azokat a szép fehér kezecskéket sem volt alkalma láthatni. Salamon Ödön. Hivatalos rovat. Hirdetmény. A legtöbb államadót fizető városi képviselők 1884. évi névjegyzékének összeállításával megbizott küldöttség nyilvános ülését a városháza termében f. 1883. évi deczember hó 5-ik napján d. u. 4 órakor fogja tartani, mi az 1871. XVIII. t. cz. értelmében ezennel köztudomásra hozatik. Kelt Pápán, 1883. nov. 24-én. Miszory Ferencz. elnök. KÜLÖNFÉLÉK. — Veszprémbe?i 0 Felsége a király?ié név­napja alkalmával a székes egyházban hála-isteni tisztelet tartatott, melyet Pribék István felszen­telt püspök ur ö méltósága végzett. Jelen voltak: a megyei és honvédségi tisztikar és a kir. törvény­szék tagjai. — Hasonló ünnepélyességgel ülte meg városunk is O Felsége a királynénak névnap­ját. A főtemplomban 9 órakor tartott nagy mi­sén ngos Néger Ágoston apát-plébános ur pon­tificált fényes segédlettel. Az istenitiszteleten részt vett a honvéd —, továbbá a városi — és uradalmi tisztikar, a kir. járásbíróság, adóhiva­tal stb. — Meghívó. Tisztelettel fölkérem a tör­vényhatósági bizottság, az állandó választmány és számonké.ö szék t. tagjait, hogy a szabály­rendeleteink értelmében folyó évi deczember hó 3-án, esetleg következő napjain tartandó m. bi­bizottsági, — november hó 30-án tartandó állandó választmányi és deczember hó l-én tartandó szá­monkérö széki üléseken Veszprémben a megyei székházban mindenkor d. e. 9 órakor megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1883. évi november hó 18-án. Véghely Dezső, alispán. — Gyászhír. Körössy Imre volt megyei ár­vaszéki ülnök hosszas betegeskedés után Felső Eörsön, a hol egésségének helyreállítása tekin­tetéből tartózkodott, f. hó 16-án, életének 57-ik évében meghalt. A megboldogult a szabadság­harezban tevékeny részt veit, — a későbbi évek­ben megyei főjegyzőnek választatott meg és a legutóbbi időben az árvaszéknél ülnöki minőség­ben működött. Nyugodjék békében. —• A f. évi deczember 3­An tárta rdú évnegye­des megyei rendes közgyűlés t á r g y m u t a t ó j a. 1. 0 Császári és Apostoli Királyi Felségének, a leg­utóbb bekövetkezett örvendetes családi esemény al­kalmából folyó évi szeptember hó 9-én közzététel végett a m. kir. belügyministeriumhoz intézett leg­felsőbb kézirata. — 2 A 111. kir. belügyministerium 62199/111. b. sz. intézvénye, melylyel a megyének 1884. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági kia­dásairól szóló költségvetését jóváhagyja. — 3. A m. kir. belügyminislerium 63478/111. b. számú intézvé­nye, melylyel a megyének azon határozatát, mely­szerint a veszprémi róm. kath. gymnasiumnak nagy­gymnasiunimá leendő kiegészítése czéljából a volt felkelési, most nevelési alap kamataiból 1884. évi január hó 1-tó'l kezdve félévi részletekben évi 500 frt segélyt szavaz meg, — jóváhagyja. — 4. A m. kir. belügyministerium 59578/IX. számú intézvénye, melyszerint a törvényhatósági bizottság 372/1883. sz. alatt hozott azon határozatát, — a melylyel Pap Imre gecsei lakos 478 frt 87 kr gyámpénztári kö­\etc\éfíc és járulékai a gyámpénzlári tartalékalap ter­— Igen. Beteg szegény, párnákon viszik. — Jobb is lenne talán, ha meghalna, mint ilyen életet élni. — — Miért?— Ocskayéknál jó helye lesz. — Jó? Tudja-e miért viszik oda? | — Miért? Hát hogy Ocskay nejével és gyer­mekeivel legyen; könyörületességböl, — — Könyörületesség, szép. Miért nem viszik akkor Pozsonyba? olt van Ocskayné gyermekei­vel együtt. — No hát nem sokára visszajön, azért nem vitték Pozsonyba, mivel beteg, az utat nem akar­ják megtétetni kéls/.er. — Nem is jő vissza Ocskayné Pozsonyból, monda a leány, mig a kisasszony Ocskón lesz. S kendőjét szemeihez emelve foly tata: szeretőjé­nek akarja az én szegény jó kisasszonyomat. — S a leány elkezdett sirni. — Nó pájtyám, ne bolontitni azt a leányt, szólt most oda a katona s hátraléptetve vigasz­talásul megcsípte a leány orczáját, de megjárta, mert olyat talált ráhúzni az vaskos tenyerével, hogy bekapta ujját szájába s aztán rázogatni kezdé. — Ne csipkedjen engem az ur! mert tudom istenem megjárja s még nagyobb erővel tört ki belőle a zokogás. — No ne harakuty! szólt a lovag ? szé­gyenükén kullogott vissza lovával. Jávorka egy hangot sem tudott szólni. Ir­tózatos erejébe került könyeinek visszatartása, .nehéz sóhaj szakadt fel kebléből s hallgatott. — Szegény kisasszonyom is azt gondolja amit kegyelmed mondott, azért semmi rosszat sem sejtve megy Ocskóra. — Álmodtad te ezt Trézsi! szólalt meg végre Ádám s mohón várta a szót a lány ajkairól. — Vajha álmodtam volna, de két fülemmel hallottam a mint Pálffy meg Ocskay beszél­gettek. Azt mondták, hogy Ocskay vitesse fol a feleségét Pozsonyba, mintha féltené, hogy a kuruezok fogságba ejtik s aztán az én drága kisasszonyomat elvihetik Ocskóra. Meit hogy a kisasszonyom, a mint az öreg ur meghalt, mind­járt nagy beteg lett, hát egyszer mikor először jött oda Ocskay, megnézték a mint betegen fe­küdt s a mint kijöttek a szobából, s keiesztül mentek a másik szobán akkor mondták. Én ru­hámat rakosgattam. Nem tudom észre vettek-e, vagy ha észrevettek is, törödtek-e velem, meit németül beszéltek, aztán azt csak nem gondol­hatták, hogy egy szegény cseléd még németül is tudjon. Pedig az én drága kisasszonyom meg­tanított, igaz egy keveset akkor is tudtam, mi­kor oda mentem, a német katonákkal is én be­széltem. Igy tudtam meg, hogy mit akarnak. Ocskay még tegnap elment, hogy a szállást meg­csinálja. Sokáig gondolataiba mélyedt Jávorka, egy­szer fölkel. — Köszönöm a tudósítást Trézsi. Isten áld­jon meg! — Szomorú tudósítás ez kegyelmednek. Isten legyen vele! — Jó napot katona uram! szólt búcsúzóul a németnek. — Fene etyo mek! volt az üdvözlés. Bizony nagy oka lehetett a katonának haragudni, most is sajgott a keze. Eszrevett-e valamit a beteg leány kedvese jelenlétéről, megsugott-e valamit szive? csak » z tudja, ki a sziveket és veséket vizsgálja. Jávorka gyors léptekkel haladt, gondolatai örökké a hallottakon tévelyegtek. Mig azt gon­dolta, hogy Ocskay pártfogásába veszi kedvesét, árulását megtudta volna bocsátani, de midőn most árulását még evvel is tetézte, mi természe­tesebb, minthogy a bosszú megkettőztetett érze­tével gondolt Jávorka Ocskay elvesztésére, észre­se vette, ha egy falu elmaradt mögötte, de roo? — Köszönöm. Bizony megáldja érte Isten. ,-Pár perczi? hallgatás volt. Jávorka evett jóízűen, az öreg rregnézte, szinte látszott arczán, mily nagy lelki gyönyörűségére szolgál, hogy jól tart­hat egy üldözöttet. Fris forrás viz állt egy ku­pában az asztalon, jót húzott abból a vendég, azután folyt tovább a beszélgetés. — Veszedelmes ellenségünk volt az a kém, már sokszor megakartuk keríteni, de soká nem sikerült. Egyszer már a kötél csak hogy a nya­kára nem volt kötve, de Ocskay akkor jött ki s megint megmenekült. Az csábította át vezé­} rünket a.; ellenséghez. No de halálával le rótta vétkeit. — Megérdemlette. Dörmögte a kunyhólakója. — Aztán gondolja csak bátyám leány volt, ravasz furfangos mint a féle leány, hejh! sokan átkozták az országban Czobor Julis nevét. — Leányom! orditá amaz, leányomat ölted meg! kedves, egyetlen gyermekem! s a nagy erős féi fi keservesen zokogni kezde. »Megmond­tam neki ne menjen el szeretőjével, nem hallga­tott reám .... elment, magamra hagyott, igazán magamra. Szegény Juliskám! De ugy kell, meg­érdemlette ; hazája vesztére tört. Szerencsétlen gyermekem! Nem, nem siratom. Eltagadom, hogy leányom volt. De tudod fáj, nagyon fáj, igy egy­szerre. Aztán te ölted meg? Menj öcsém! ne nézd hogyan kínlódom. Jól tetted, most is azt mondom. Edes vérem, drága leányom! Sírok öcsém, sírok, pedig Czobor Pétert nem látta sírni senkisem. De nem azt siratom, hogy meghalt a leányom, de hogy a haza ellensége lett. Menj el öcsém! hagyj magamra, áldjon meg Isten! »Megallj!« ha valaha találkozunk, eltagadd, hogy engem láttál, ne tudja meg a világon senki, hogy én vagyok az, kinek a leánya kém. Az én Jeányom kém, Isten mért engedtél ilyet megérnem? Jávorka nem nézhette tpvább az öreg kin­ódását, lehető csendesen eltávozott. Mit érzett mikor a kunyhót elhagyta, kitudná leírni? Lassan vitte tovább fáradt tagjait, — hova sietett volna, hol talál nyugalmas tanyát ily éj után? pedig az esö nagy cseppekben kezde hullani fejére. Tovább haladt; az esö szakadni kezde s ö ment átázva bőrig; nem akart derülni sehogysem, sötét volt, mint az ö lelke. Végre kelet felöl a felhők ha­sadékán kibukkant a nap, hűvös reggeli szél szétszórta a felhőket s az ég tiszta, derült lön. Mosolygott a természet, csillogott minden fűszál, minden kis virág, a rajt himbálódzó cseppen megtörtek s visszaverődtek a nap sugarai, vakító tükör volt a pázsit. Jávorka lelke nem akarta felöltem a természet vidám képét, a madarak énekén keresztül, füleibe csengett a kétségbeesett kiáltás »leanyom«, a csillogó virágok helyett a leánynak elhalaványuló arczát látta. Orüléshez vezetnek az ily gondolatok. Szerencsére új zaj üté meg füleit, csengők csilingelése, lovakat nó­gató kiáltások, kocsik zörgése magához téritek. Első gondolata volt: menekülni; de hová? Nem talál helyet. Az erdőt nem rég hagyta el, ha fut észreveszik, üldözik; inkább megáll, szembeszáll sorsával, bármi érje is. A kocsik nem sokára utol érték, elöl egy fedett hintót négy ló vont, körülötte nyolez né­met katona, utánna két kocsi jött, egyik ládák­kal megrakva, másikon ült — Trézsi. — Bátyám! ülj föl a kocsira — kiáltott Trézsi Jávorkának s ez látva a hívogató intege­tést arra is tartott. A németkatonák közül azon­ban egy, kire úgylátszik a többi vezénylete volt bízva, odaugrott s visszalökte, de mikor lassan megértette, hogy az az ő testvér bátyja, engedett s megcsipkedve a leány orczáját — tört magyar­sággal monda: — No ülj föl. Jávorkának sem kellett biztatás; nagy hir­telen felugrott s alig vártp, hogy a katona el­kotródjék mohón kérdé: az első kocsin Mária ül?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom