Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-02-04

szavaik, pártfogásuk, példaadásuk által, az iparos oktatás szervezése folytán az iparügynek némi len­dületet adni reménylhetnek. Szerencsésnek érzi magát városunk közönsége, szerencsésnek érzik magukat iparosaink, hogy ez iránybani tevékenységük közben minket is becses fi­gyelmükre méltatni kegyeskedtek, fogadják e nagy­lelkűségükért, az első találkozásnál hálás köszöne­tünket, azon jó kivánatunk kifejezésével, hogy Mél­tóságod és a ministeri biztos ur önzetlen fáradozásának legyen az egész hazában óhajtott sikere, legyen an­nak eredménye méltó azon nemes törekvéshez, mely Méltóságodat és Ó Nagyságát ez ügyben vezérli. Isten áldása kisérje munkájukat és és éltesse önöket a közügy javára sokáig! £Zajos éljenzés.) Erre Zichy gróf meleg szavakban fejezte ki köszönetét és megindult a hosszú kocsisor a városba, hol 4 órakor a városháza nagytermében tartatott az értekezlet nagy számú érdeklődő közönség részvétele mellett. — A város nevében itt Nagy Boldizsár főjegyző üdvözölte a vendé­geket, hogy az értekezlet tárgya mi körül for­gott, lapunk más helyén találják meg t. olvasóink. Este a „Griff" nagytermében bankett tarta­tott 70 teritékkel, a felköszöntések sorát Gyurátz Ferencz nyitotta meg Zichy Gróf éltetésével, mire az ünnepelt a pápai polgárokra emelte po­harát, ezután Kis Gábor Péterffyt köszönté fel; Péterffy az iparosokért ivott, toasztot mondtak még Pap János, Makara, Hercz Dávid, Nagy Boldizsár, Kegly József, Payr Sámuel a vendé­gegre stb. Jagócsi Péterffy József másnap a városháza nagytermében igen érdekes és élénk gyakorlati példákkal illustrált előadást tartott a nöipar fej­lesztéséről, mit a szép hallgatóság lelkesült he­lyesléssel fogadott. Vendégeink szívélyes búcsúval f. hó i-cn hagyták el városunkat. Veszprémből. — 1883. február 3-áu. Hétfőn, január 29-én d. u. 5 órakor érke­zett meg gr. Zichy Jenő, Jágocsi Péterfiy József­fel városunkba. Az indóháznál szépszámú kö­zönség fogadta, hol Kovács Imre helyettes pol­gármester gyönyörű beszéddel üdvözölte az ér­kezőket; mire gróf Zichy Jenő meghatottan válaszolt. A kocsiknak hosszú sora kisérte be a városba a kedves vendégeket, kik a főispán ven­dégei lettek. Fél hat órakor vette kezdetét az értekezlet a városház nagytermében az ipariskola ügyében. A terem zsúfolásig megtelt közönség­gel. Gróf Zichy Jenő előadta röviden jövetelök­nek okát, azután Jágocsi Péterffy fejtegette az ipariskolának mikénti felállításának lehetőségét. A város áldozatkészségéről tett bizonyságot, vi­szont a gróf megígérte támogatását az ipariskola létesithetése ügyében, Jágocsi Péterffy pedig a kormánysegélyröl biztosította a várost. Az ér­tekezlet 7 óráig tartott. S órakor pedig a »Ko­rona« vendéglő nagytermében 120 terítékű ban­kett volt, hol a fölköszöntéseknek sorrendje kö­vetkezett : Főispán a királyra és a királyi csa­ládra emelte poharát; Vikár főjegyző Zichyre, Zichy Magyarország iparosaira; Szűcs Dániel ref. lelkész Péterffy re; Balogh Károly iparosköri el­nök ismét Péterffyre; Péterfiy a főispánra, a fő­ispán Zichyre; Lévay Imre »Veszprem« szer­kesztője Zichyre köszöntött poharat. A bankett fényesen sikerült. Városunk vendegei 30-án Szom­bathelyre utaztak ugyan az iparosiskola ügyben. - —• E hó i-én az ipariskola ügyben az iparis­kolai bizottság gyűlést tartott, melyben a város tulajdonát képező, előbb elemiiskola épületet fel­ajánlotta ipariskola helyiségül, azon felül télen át megkívántató tűzifát és világítást; azután ha­tározatba hozatott, hogy minden iparos, ki ta­nonezot tart 2 ftot fizet, azontúl az ipartársulat felszólitatik, hogy bizonyos segélylyel járuljanak hozzá. Egyelőre 3 osztály állitatik fel három ta­nító és egy rajztanárral. Egyesült ipartársulat m. h. 30-án tartott választmányában elhatározta, hogy a gróf Zichy Jenő tiszteletére febr. 5-én rendezendő tánczes­télyt a veszprémi ipartanoda javára megtartja. A tűzoltó-egylet zászlaja már megvan ren­delve Zambahh és Gavora czégnél Buda-pesten. A zászló vörös damaszk l#sz; közepén valódi aranynyal hímzett tűzoltó jelvényekkel; a rojt szintén valódi arany; a rajta levő szalag pedig fehér damaszk valódi arany hímzéssel. Az egész 400 frtba kerül s hat hét alatt készen lesz. A fenti összeg legnagyobb része az alispánná buz­gósága folytán már együtt van; a hiányzó né­hány forint pedig rövid idő alatt együtt lesz. A veszprémi kölcsönösen segélyzö s te­metkezési egylet bevétele volt: 2892 frt 9 kr; kiadása pedig 1789 frt 26 kr; maradt tehát az évi számadás után 1102 frt 83 kr. Az egylet tö­kéje tesz 4362 frtot. Az Almádi-iban levő veszprémi szőlőbirto­kosok igen szép eszmét pendítettek meg mult hó 17-én Brenner Lörincz urnái tartott értekezleten. Azon szempontból indulva ki, hogy a fürdő évad alatt ne csak a testről gondoskodjanak, hanem a lélekről is; azért elhatározták, hogy ott egy kápolnát fognak épiteni közadakozás utján. Az ajánlatok igenszépen történtek: 1. Kurcz Rudolf saját szölöfundusán helyet enged át a kápolná­nak, 2. Brenner Lörincz a kömives munkát, 3. Krisztián József az ácsmunkát, 4. Gyivis János szobafestő a kápolnának belső kifestését, 5. Velti Ferencz kőfaragó egy köböl faragott szentelt­víztartó elkészítését, 6. Forintos István kanonok ö nagysága egy »Krisztusnak Péterrel az Olaj­fák hegyen lételét ábrázoló oltárképet, 7. Szed­j mák testvérek egy kis harangot, 8. Elszasszer Endre ur pedig egy nagyobb harangot. 9. Mesz­lényi János pedig egy misemondó ruhát, két ol­tárvánkost, egy oltártentöt és csengetyü-huzót ajánlottak. Az épitendö kápolnához szükséges kőanyagot pedig a következő szőlő-birtokosok ajánlották: Veledics Mihály 12 szekér kő szállí­tását; özv. Veégh Istvánné szinten 12 szekér és Berleg József ]2 szekér kő szállítását ajánlották. Azóta már több helyről igen szép ajánlatok té­tettek. A lelkesültség oly nagy, hogy még az izraeliták is ajánlatokat tettek. A kápolna elké­szítését a jövő fürdő-idényre tervezték, mi ilyen lelkesültség mellett meg is lesz. Szent-István községben ref. leikésznek egy­hangúlag Sóröss Géza nagy-péczeli lelkész vá­lasztatott meg. Pál János vámosi lakos 24 éves szabadsá­golt katona mult hó 19-én több társával a hideg­kúti erdőben fát vágott; egy nagy fának kivá­gásakor, a fa nem arra dölt, amerre akarták, hanem egyet csavarodva ellenkező irányba dölt, hol a fennemlitett állt; társai észrevették a ve­szélyt, figyelmeztették Pál Jánost, de ö ott el­bámult s igy a letölt fa reáesett s agyonnyomta. A polgári kaszinó bálja mult hó 31-én tar­tatott meg; igen sikerült volt. Oly népes volt, hogy a nagyterem zsúfolásig megtelt. A tiszta jövedelem a kaszinó-könyvtár részére forditatik. Jövő vasárnap, e hó 4-én a nemzeti kaszi­nóban piknik tartatik, melyet 20 csatád fog adni. A szerencsétlen győri és györ-vidéki árviz károsultak iránti készséges adakozást egy gonosz lelkű proletár, valami Stein Jakab felakarta hasz­nálni maga részére, hogy igy könnyűszerrel né­hány forinthoz juthasson. E hó 27-én aláírással járta be a várbeli urakat, hogy a városi hatóság által van kiküldve a győri és györ-vidéki árvízkáro­sultak részére könyöradomáuy gyűjtésre. Sikerült is néhány forinthoz jutni; de csak hamar észre­vették az ő turpisságát, mert az aláíráson levő adakozók nevei mind egy és ugyanazon irás volt. Sikerült ugyan a városból kimenekülnie, de He­rendnél nyakoncsipték s a járásbíróságnak át­szolgáltatták. 1 Mult hó 27-én egy 25 éves szép deli termetű vámosi legény azért, mert atyja, ittassága miatt atyai szeretetből megdorgálta, szivén lőtte magát egy rozoga egycsövű puskával. Mielőtt gonosz­tettét végrehajtotta volna, atyját, anyját és nő­vérét kiküldötte a szobából és megborotválkozott. Ezek azon hiszemben, hogy mámorát akarja ki­aludni, magára hagyták és a szomszédba mentek; mire visszajöttek, már vérében fetrengve találták a földön, mellette a fegyvert, Időjárásunk igen enyhe, a hó lassan már mind elolvad, lesz megint locs-pocs ! jó lesz a kedden tartandó álarezos menetben' résztvevőknek legalább nem kell tartani az elcsúszástól. Nemo. — Előfizetési fölhivaä ily czimü mun­kára : „Shakespeare Vilmos" Hugo Viktor után magyarítá: Ugodi J. egykori or­szágos képviselő. Az aggastyán költő legklassikusabb munkája. Minden mondata a lángész egy-egy ra­gyogó szikrája, mely egyedül is képes a lelket lángba borítani, míg együttesen véve egy isme­retlen világot képez, melynek két végén isszonyu meredély tátong, de fölötte kék ég mosolyog, az a szép világ, melynek egykor a majdnem látnokká vált költő szerint be kell következnie. Míg egyrészről sorompója elé állítja máso­dik Tacitusként a zsarnokokat, kiállítva őket a szégyenbitóra, s megbélyegezve őket homloku­kon tüzes bélyegvassal, azalatt másrészről az igazi művészek és költök — kiket Homertöl kezdve egész Shakespeare-ig valódi emberfölötti nagyságukban bemutat — halántékára ráteszi azt a koszorút, melynek neve: halhatatlanság. Soha eszmegazdagabb mű ennél. Mintha csak az összes könyvtárakban letett eszméket a lángrész retortáján átszűrve adná vissza, oly bá­mulandó összefüggéssel, mint valami számtani fejtvényt. Ű itt nemcsak mint a költök igazi nagy mestere szerepel: hanam mint ítész, törté­nész, művész, bölcsész: mindenkinek minden! Annyi zaklatott élet, annyi fájdalom után látnokká lesz, s valamint ezek a sivatagba vo­nultak az átalános romlottság elől, innét ráz­kódtatván meg hatalmas tanaikkal azokat, kik­nek szivökben a jónak csirája még fönmaradt: ugy Húgó is az élet legiszonyúbb sivatagjáról, a tenger közepéről emelte föl szavát, s mig az em­beriség bizonyos részének vánkosába egy-egy kényelmetlen követ dob, s megrabolja őket ál­muktól, az alatt a másik, az elnyomatott rész­nek jóslatszerüleg zengi az annyiszor hangozta­tott, de eddig még korántsem teljesített szava­kat: szabadság, egyenlőség, testvériség! Jelen mü, szerző valamennyi müve fölött áll, s nem helyi, hanem világirodalmi becscsel bir. — Ez összes müveinek kivonata; a többi csak néma szobor; az élő alak vagy maga a költő szelleme, mely ama szobrokat megeleve­níti s beszélteti mint Ezekiel a sivatag csontjait. A többi müvekben csupán költészet a lehető valószínű szerepel, imitt a való, megmagyarázva a lélek kevesek által ismert tanai szerint. Az eseményeket nem fáklya, hanem mond­hatni villanyfénynél világítja meg. Valóban nagy­szerű , midöu a világ legnagyobb lángelméit élénkbe állifja, négyezer éves fátyolokat ránt le, s bemutalja őket az elnyomottakat, a félreis­merteket tündér nagyságukban 1 — Vagy midőn a zsarnokokat élénkbe idézi, bemutatván őket irtóztató alakjaikban, jósolván ihletszerüleg az időt, midőn a bakók az oltárról ledobatnak s helyöket dicsőült vértanuk foglalandják el. A mü tartalma következő: f I. könyv: Shakespeare. — Elete. — II. A lángelmék: Horner, Jób, Eschylos, Izaiás, Ezekiel, Lucretius, Juvenál, Tacitus, Szent-Pál, Szent­János, Dante, Rabelais, Cervantes, Shakespeare. III. Tudomány és művészet. — IV. Az ö-világ híres hegedűje mellett fog bemutatni mult szá­zadbeli magyar tánezokat; ami szintén nem cse­kély közönséget vonzaná. A kisfaludy-társaságban jelenleg két hely van üresede-ben, melyekre hat jelölt van ajánlva: és pe­dig Komócsy József, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Ponori Thewrewk Emil, Vértessy Arnold es Varga Gyula. Hogy melyik válik be, az attól függ, kinek lesz több protekeziója, mert hiszen az érdem — No de ne szóljunk erről! Még valami rosszat gondolnának, hogy talán pro domo beszélek. Hevesi József. Méliány szó az etiquetteröl­Az egész világot bejárja ezen kis szócska: etiquette. A müveit osztály minden rétegének minden országnak, minden kornak és állásnak, meg van külön a maga etiquetteje. Megirták mái­rég és rég, tudományos emberek ezer meg ezer paragraffusait, és az utókor mindég ujjabbakat told hozzá, s hagy el a régiekből. Ugyan ki tudná azt mind betanulni ? De hát hisz itt be­tanulásról szó sem lehet. — Minden müveit em­berben van érzék ez iránt, s mennél többet for­dul meg müveit társaságban, annál több etiquette szabályt tanul meg. Igaz, hogy sok érdekes könyv, melyek egyike »Knigge über den Um­gang mit Menchen« még 1797-ben jelent meg, de oly érdekes és hasznavehető elveket vall — hogy bárkinek előnyére válhatik annak elolva­sása. Jelenleg is vannak különféle »IllemUnok«. Ha nem is minden álitásaikat — de sokat for- 1 dithat az ember belőle a maga előnyére. Külön­ben az etiquetteröl több nézet is uralkodik, mert sokszor csóváljuk fejünket mások tette felett, mit amaz tökéletesen helyesnek talál. — Csak térjünk kissé a mindennapi körökbe. Nem meg­ütközéssel szemléljük, ha valaki igen hangosan beszél, nevet, vagy prüsszent ? sőt egy etiquette tudó egyénnek evése, járása különbözik a köz­napi lényekétől. Sokszor — igaz — minden óvatosságunk mel­lett, magunk is csúnya etiquette ellenes hibába esünk. No de legközelebb iparkodunk azt jóvá tenni. Viszásan tetszik ha egyik a másik beszédébe bele vág — mi gyakran előfordul —, ha nők össze sugnak-búgnak. Különösen a nőktől sok­kal több etiquettet várhatnánk, miután a fino mabb nemet képviselők vagyunk, s ez által min­den finomabb iránt több érzékkel kell bírnunk. Azonban a férfiaknak meg nagyobb s tágabb terök nyílik annak cultiváiására, miután szaba­don a világban járva, többet tanulhatnak és ta­pasztalhatnak. De mint mindenben, úgy itt is csak a közép ut az elfogadható, mert bizon egy túlságos etiquettes egyén, legyeu az bár férfi, bár nő, csak alkalmatlan a társaságnak. Hát még egy etiquettes gyermek — milyen nevetséges. Pedig vannak ilyenek is. — Egy gyermek marad­jon az ö természetességében, mig csak e korban van. Igenis kötelességünk szabályozni hajlamai­kat, de annélkül, hogy gyermeteg észjárásukat, és tetteiket, túlozva korlátoljuk. Egy öntelt egyén bizonyára nem gondol arra, ha társaságban folyton magáról beszél, hogy az nem illő, sőt unalmas lehet; vannak férfiak, kik nem várják meg mig a háziasszony nyújtja kezét, és ők kapkodnak érte, milyen izetlenség ismét, ha ülve maradnak helyeiken, midőn nők állva kénytelenek maradni, hely hiánya miatt. Pedig de gyakran történik ez meg. Természe­tesen csakis a hasonkor és rangbelivel szemben nagyobb hiba ez, ellenben egy fiatal nőtől egy öreg ur iránt, szinte figyelmetlenség ülve maradni. Ezek csakis nagyából vázolt hibák egyné. hánya, melyeket egy kis etiquettet tudó egyén el nem követ. Nem azért irtam le mindezeket, mintha én akarnék oktatni bárkit is az etiquettere — de mert a mai társadalom, ép úgy mint melyben Knigge élt, s melynek félszegségei indíthatták öt fentebb idéztem munkájának megírására, hajlandó az eti­quettet kicsinyelni, és semmibe sem venni. Én részemről ugyanis csupán ezen körül­ménynek tulajdonithatom azt hogy a már létező »Illemtan« (irta egy nagy viliági hölgy) mellettt jónak látták még egy nagyobb szabású »Illem­tant« füzetes vállalatban mennél jobban terjesz­teni. —• Azt hiszem senkinek sem fog kárára lenni, ha az általam emiitett munkákat átfutva, mellőzi a túlságos subtilitásokat, s könnyű szer­rel elsajátítja azt, amit helyesnek itél, s a mit különben csak a társadalomban való sürgés for­gás közben elkövetett számosabb botlás árán tulajdonithatni el. Gizella. Shakespeareje. — V. A lelkek. — 2-ik T ($ t t könyv: Shakespeare. — Lángelméje. — Shakespeare. — Müvei — A tetőpont. — Ij^ ^ Zoilus oly örök mint Homér. — IV. k. Kritika V. k. A szellemek és tömegek. — VI. k. A szép mint az igaz szolgája. 3-ik rész. I. könyv: Halál után. — Shakespeare Angliában. — II. ^ A XIX. század. — III. k. A valódi történelem. „ Mindenki a maga helyén. íme a mü tartalma mind a legdrágább kincs, Az itészet, művészet, költészet és szép pe j napjainkban az olvasó közönség ha nem is hí­vatásból, hanem legalább saját műveltségének megóvása vagy kimutatása végett átalánosau foglalkozik, s jövend tán idő, midőn a művészet és költészet ép oly mindennapi kenyerünk leend mint az olvasás. Eszményi állapot-e ez, vagy nem ? A kötelezett és ingyen oktatás mellett miért ne történhetnék ez meg? Ez állapot elő­teremtésére, hatalmas eszköz szóban forgó mü. Eddigi munkáimat a magyar közönség pá­ratlan figyelemre méltatván, merem reményleni, hogy most annyival inkább sem hágy el; mert itt világirodalmi művel áll szemközt. Az ó-világ összes csodái s az újkor összes tévedései egy­másmellé soroztatván, az erkölcsi kivonatok lehozatnak — mig legutoljára a szabadság haj­nalpirja mint gyémántokból alkotott dicssugár kezd a messze láthatáron feltűnni, fólvilágositása és megmentésére minden nemzetnek és égi je­léül az — örök békének! A müveit s magát képezni óhajtó magyar közönség asztaláról e műnek hiányoznia alig lehet. De legisleginkább édes hazánk nemes ifjú­ságához, a nagy elvek, és nagy jövő örököséhez a szép s minden jónak leikés pártolójához, az öregek reményeinek egykori megtestesülöjéhez, a szabadság, az annyiszor letiport szabadság zászlójának örök-hordozójához fordulok teljes bi­zalom és szeretettel! nemkülönben az összes müveit magyar olvasó-közönséghez, ha e müvet, mint a szabadság egyik leghatal­masabb eszközét, kegyes pártolása által életre hozni szíveskednék. A mü legalább is 25 iv. Elegáns kiadásról gondoskodva leend. Előfizetési ár: 2 forint, mely összeg Ugodba (Ugodi Ján. név alatt) hozzám be­küldendő *). Ugod, 1883. febr. 1. Ugodi J. — Megjelent Pozsonyban Stampfel Éder s Társai könyvkereskedésében : „Utasítás házadó ügyekben," betüsoros mutatóval és hat darab mintával, összeállította Fodor Dez Ara 50 kr. Használható mindenféle adóügyekben. — Megjelent Pozsonyban Drodtleff Rezső könyvkereskedésében: „Mentsük meg a magyar földbirtokot." Simonyi István képviselő parla­menti beszéde. Jeles mü, ajánljuk. Ugyanazon kiadóknál megjelent dr. Révfy László k.rályi aka­démiai jogtanártól a „Magyar polgári bíráskodás'' teljes tan- cs kézikönyve két füzetben. Ezen el­méleti és gyakorlati irányú jeles műnek, mely birák, ügyvédek és tanulók által egyiránt hasz­nálható. Bolti ára 3 frt 60 kr. — „Az illem könyve". A művelt ízlés és tapintatos modor az élet kú.önbözö viszonya­iban. A családi és társadalmi életben követendő illemszabályok kézikönyve. Hazai és külföldi mü­vek felhasználásával irta Kalocsa Róza. A fenti cini alatt egy rendkívül diszes kiállítású mü kia­dása indult meg, melynek előfizetési felhívásából tájékoztatóul a következőket közöljük : « Az Illem konyvevel« az önmivelödésnek egy hatalmas esz­közét óhajtjuk nyújtani a t. olvasó közönségnek; mert könyvünk nem a száraz etiquette szabályok halmazát tartalmazza, hanem tárgyalja és fejte­geti a legnemesebb és legfenségesebb eszméket, erkölcsi törvényeket lélektani alapon, és utal ezen szép és erkölcsnemesitö eszmék és tulajdonságok külső nyilvánulásaira. Szigorú logikával követ­keztet a finom, tapintatos modor, az illő magavi­seletből a lélek és sziv nemes tulajdonságaira, vagy a helytelen magaviseletből az ellenkezőre. Kimutatni törekszik S/ hogy miket kövessünk és miktől őrizkedjünk. És teszi mind ezt egyszerű, érthető és vonzó irálylyal, népszerű modorban. Az »illem szabalyok« elnevezése alatt feltalálható benne az élettapasztalat, gyakorlati lélektan és különösen a neveléstan. Mindenki hű barátot és hűséges tanácsadót találhat e könyvben. A mellett bár az író nagyon sokat kitűnő külföldi irók müveiből vett át — az átalános emberi igazságok minden nemzet kebelében ugyanazok — könyvünk minden izében magyar. Magyar szellemben, egy­szerűen szép magyar nyelven vaivirva. „Az illem könyve" diszes kiállításban körülbelül 16—18 öt ives füzetben fog megjelenni. Minden hónapban 2—3 füzet jelenik meg, ugy hogy az egész mű rövid néhány hónap alatt az előfizetők kezeiben lesz. Egy-egy füzet ára 30 kr. A teljes mü elő­fizetési ára 5 frt; mely összeg beküldése után a fü­zetek kéthetenkint a mü teljes megjelenéséig bér­mentve küldetnek. Az illem könyve bármely hazai könyvkereskedésben rendelhető meg — valamint egyenesen a kiadóhivatalnál. (Révai Testvérek könyv-kiadóhivatala, Budapesten, IV. váczi-uteza 11. szám.) A veres kereszt egylet pápai fiókja által folyó hó 3-án tartott sorshúzás' eredménye: Szám 38. nyeremény: üvegtányér narancsosai, fcz. 2. ny. irómappa, rz. 53. asztalkendő-kötő, sz. 63. ity. im'ílap, sz. 93. ny. 3 gyümölcstányér, sz. 83. ny. gyufatartó, sz. 74. ny. bonboniere, sz. 95. ny. üveg­tányér narancsosai, sz. 91. ny. gombostűpárna, sz. 3?. ny. egy diszpshár, sz. 67. ny. hamutartó, sz. 47. ny. virágváza, sz. 39. ny. virágváza, sz. 4t. ny. há­rom üvegtányér, sz. 54. ny. liqueur készlet, »z. 23. ny. egy kis lámpa, sz. 59. ny. nevjegytáleza, sz. 23. ny. ibolya váza, sz. 72. ny. kis pohár, sz. 97. ny. két theás csésze, sz. 89. ny. könyvjelző, sz. 82 ny­ibolyaváza, sz. 68. ny. kis szobor, sz. 8. ny.' *zi­Aarhamutartó, nz. 5. ny. gyümölcskosár gypszből. Szám 109. nyeremény: ezukorka állvány, st. 112. ny. dohánytartó, sz. 136. ny. 3.üvegpohár, sz. 149. ny. 3 csésze, sz. 178. ny. üvegpohár, sz. 120.­ny. két üvegtányér, sz. 126. ny. mülap, sz. 113. ny. két kis szobor, sz. 152. ny. tojás (cukorbóQ sz. 173. ny. szivarkészlet, sz. 158 ny. asztalkcndőkötő, sz. 107. * j Helybeli megrendelőktől lapunk szevkesitősége i* fogad elöfu^it,

Next

/
Oldalképek
Tartalom