Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-07-29
lik természetes dologgá az, mi egyes elvont esetekben, mint véletlen közbejött esély szerepel. Okadatolt tehát a pénzintézetek és részvényvállalatok kebeléből kiindult azon mozgalom, mely a kölcsönös szövetkezés alapján egy »Orszagos nyugdij-egyesületet« kivan létesíteni, okadatolt már azon indokból is, mert Magyarország számban egyezerét meghaladó pénzintézetei és részvényvállalatai magukban foglalják azon tömeget, mely nemcsak erkölcsileg biztosítja annak lételét, hanem birja azon mathematikai alapot is, mely egyedüli garantiája egy messze évekre kiható számítással dolgozó egységes nyugdíj-intézménynek. Üdvözöljük a pénzintézetek és részvényvállalatok e rendszeres nyugdij-intézet létesitése iránt megindított mozgalmát, — üdvözöljük a »Magyar országos bank részvény- tarsulatot«, mert ismét egy oly hazafias intézmény életrehivásának állott élére, mely száz- és százezreket kezelő pénzintézeti tisztviselőknek az aggkorra, vagy a véletlen esélyeiből származott nyomor és családtagjaiknak a véginség ellen való biztosításával oly tényt mozdit elö, mely nem csak humanistikus, hanem hazai intézeteink és vállalataink szempontjából — tekintettel épen az általok kezelt óriási érték, mint közvagyonra — a legégetőbb szükség kifolyása is. Üdvözöljük a »magyar pénzintézetek és részvényvállalatok országos nyugdij-egyesületet« és azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ugy a pénzintézetek, mint egyéb részvényvállalatok, csak sorakozni fognak tudni ily intézmény zászlója alá, mely önjavukat czélozva, messze jövőbe kiható számítása s végeredményével morális tekintetekből is méltó helyet fog közgazdasági intézményeink sorában elfoglalni. Z Tanügy. A főiskolai vizsgákról. A dunántúli cv. ref. egyházkerület pápai főiskolájában a köxvizsgák július 11—23-ig- tartattak Ezen vizsgákon a fó'fc. egyházkerület 5 tagból alakított vizsga bizottsága által volt. jelen mind végig. Ezen bizottsági tagok közül egy az I — IV, egy az V— VI IL gymn. osztályok, egy a 4 évi thcologiai, egy a jogi, egy a képezdei szakban osztatott be mint biztos, és igy mindegyik tag saját tapasztalásairól feend a főt. egyházkerületre jelentést. Hogy már a bizottság minő eredményt észlelt, azt természetesen tudni nem lehet, de annyi már is constatálható, hogy haladás fog jelententetni, ugy a fegyelem, mint a tudományos előmenetel tekintetében. Elhiszem, hogy a szülők, gyámok örömmel olvassák az eredményt, ölömmel a felügyeletet, de ne örüljenek felette, mert ho/zájok lesz pár szavam, és pedig — ha szabad ily kifejezéssel élnem — dorgáló. Igenis az. Mi szülők — nekem is van ilt tanuló fiam — elbocsátjuk fiainkat az iskolába, beíratjuk, a tandíjt lefizetjük, és azután bízzuk őket a tanári karra és a jó Istenre. Itt van a közvizsga, nyílt, lapok utján előre hirdetett, e<ry osztályé egy nap végződik legtöbbnyire, és az 519 szüle vagy gyám közül ugyan kérdem, hány jelent meg, hogy fia, neveltje clőhiladását megfigyelje? Hány?! Alig 5 — 6 Pedig ne higyjük, hogy a fiúra serkentőleg ne hatna, ha tudja, hogy apja, anyja, vagy gyámja jelen lesz a vizsgán és feleletét hallgatja. Regenten nem igy volt ám ez. . . . Ott ültek szülőink a hátulsó padokban, és mi megkezdtük szép hnrmoniás énekkel, és azután otthon arról beszélgettek sok ideig . . . hogy az volt áüi a szép . .. és több egyéb is. Most? Ha nem volna vizsgái biztos, — és valljuk meg a pápai buzgó ev. lelmajd megfúlt a sok hamutól, piszoktól, ami sze- j rnét- száját betömte, de nem mert haragudni, — j a kutya harap, ha bántják, neki ez a joga sem volt. | A kocsis szemére vágta bevert czilinderjét, mely megszürkült a portól s ugy rikácsolt nevettében, mint szemét tetején a kakas; de hogy a viczcz teljes legyen nem mulasztotta el a tótnak lábához vágni a ládát, ugy hogy azt fájdalmában majd bukfenczet vetett . . . De nem volt esze szegénynek, nem igyekezett kikerülni végzetét, máskor csakúgy a nyakába öntötték a szemetet, csakúgy a lábára kapta a ládát, éppen ugy kinevették. Ugy látszik belenyugodott a változatlanba, hogy neki tűrnie kell. De volt mégis valami, a mit nem birt eltűrni, elhallgatni, — ha összeütögetett ebédjét bántották vagy annak élvezésében háborgatták. A második emeleten lakott két vásott rossz kölyök, kik a tótot sportszerüleg üldözték. Miiyen mulatság volt az, ha ételét teleöntötték vizze!, vagy — mintha véletlenségből történt volna — felborították, hogy a sárgarépa-darabok és a hus csak ugy úsztak végig az udvar kövezetén. Hát még mikor kavicsokat dobáltak bele és Janó csontként szopogatta azokat — ez volt aztán a diadal és a hahota. Ilyenkor arczán keserű mosoly vonult át s összeszorított ököllel morgott vaiamit; — érthetetlen szókat. Hanem volt Janónak egy tulajdonsága, amiért néhány jó falat, olykor, olykor egy kis pálinka, melyet nemzete rajongásával szeretett, cs pár krajczár is jutott. Táncza volt ez. Ha nagyon jó kedve volt, akkor szokta ezt a tánczot eljárni. Sajátságos keveréke volt a táncz a csárdásnak, kólónak és kánkánnak, melyet a duda mélabús harmóniájához hasonló monoton dudolással kisért. Ha valakinek rossz kedve volt, vagy valaki nevetni akart a házban csak Janót Uitták elő, táncza mosolyt csalt a legkomolyabb kész ur— bizony magának adhatna maga előtt vizsgát a szorgalmas tanári kar. Ismerem az ellenvetéseket, és nem félek tőlük. . . . Egyik azt mondja, a vizsga nem határoz. Engedelmet kérek, ha nem határozna, nem volna, s mivel van, határoz. Ez ugyan lehet, elismerem rossz logika, de a tapasztalás mellettem van, és csakugyan — nem lehet tagadni — a vizsgái készület legtöbbet simít a tanuláson. Azt is mondják, messze lakunk, .... ámde a lakhely ez előtt 30 évvel se volt közelebb, sőt ugy tetszik nekem, mintha a közlekedés könnyebb, gyorsabb volna, mint 30 év előtt. De hát concedallok Somogynak, Baranyának, Barsnak, még Fehérnek, Győnnegyének is, sőt Balaton melletti Veszprém megyének is. Messze, legyen hát. messze! De hát Pápa vidék a Bakonyon felül csak nincs messze tán ? Még Devecser vidékével Vasinegye is otthon maradhat, mégis marad az 519 tanuló közül 135 pápai, vagy közvetlen pápa-vidéki, s ezek közül közel 100 pápai, s Pápa csak nincs messze Pápától?! . . . Bizony valljuk meg, divatnak hódolunk . . . Vizsgára menni nem divat s punctum. Pedig nem ott ám a punctum, hanem ott, hogy a mit szemeiddel láthatnál és nem látsz, arról neitélj,hogy ne ítéltessél. Itta punctum. Mert mit tesz ma a nagyérdemű közönség? hát bírál, bírál és ismét csak bírál. Elmondja, hogy nincs ez, nincs az. nincs fegyelem, nincs tudomány, s ha kérdezzük Pétert: látta? Azt feleli ő nem, de látta Pál . . . S ez igy megy Pálnál is. Tessék csak uraim bejönni a vizsgákra é.s észlelni a haladást lent. és fent, azonnal megfordul véleményök. De hátha nincs is örömmel fogadva minden szüle? Örömmel a legszegényebb is, vallás különbség nélkül. A dunántúli ev ref. egyházkerület büszkeségét helyezi abba, ha főiskolájában szegények, vagyonosok és minden itt honos vallásfelekezet fiai megjelennek, örömmel látná bizonyára vizsgáin a szülőket is, mint bizonyára örömmel látta azon messze vidéki közleudi édes anyát, ki képezdész fiával, a többi képezdészek, vizsgai-bizlos és tanár urak jelenlétében a jól fölszerelt természetrajzi muzeumot oly figyelmesen megszemlélte. Most még felemlítem, hogy ez elmúlt tanévben a főiskola alkatrészeiből a 4 évi tanfolyamu hiftani szakból 51 növendék vizsgázott, — a jogi szakból volt: a jogtudományi szaktanfolyam hallgatói száma 6, az államtudományi szaktanfolyamé 5, másod éves joghallgatók 10, első éves joghallgatók 5, összesen 26, — ezek közül ev. ref. vallású : 5, ágost. ev. 8, róm. kath. 9, mózesvallásu 4=26. A 8 osztályú főgynuiasiumban volt az év végén 377. Ezek közül 37 ágost. hitv.. 80 r. kath., 91 móz. vallású volt. A tanitó képző intézetben volt az év végén 65 növendék, kik közül móz. vallású 6, róm. kath. 13, ág. hitv. 3. És igy látható, hogy a tanulók összes létszáma volt az év végén és pedig: theologus 51, jogá»z 26, középtanodai 377, képezdész 65, összesen 519; kik közül ev. reí. 26S, róm. kath. 102, móz. vall. 101, ágost. hitv. 48, összesen 519. Meg kell uiég emlékeznem a theol. ifjúság önképző körének egyszerű, de mégis megható ünnepélyéről, mely 14-én volt a nagyteremben. Itt már láttunk megjelenni hallgatókat a nem papi rendből is, de meg is érdemelte az eredmény a megjelenést, mert akár az énekkar szabatos előadását., akár a szónokok előadását vegyük, akár a pályamunkákat mérlegeljük — bár óriási melegben — dc kedves órát. töltöttünk el, és nt. Németh István tanár urnák valóban gratulálunk a szép eredményért. A ,,Holló" szavalója kész szónok. Jelen volt. ez ünnepélyen a convictus pénzét felülvizsgált kerületi 5-ös küldöttség is. Julius 15-én az cv. ref. templomban hála ünnepélyt tartott, az ifjúság, mely ünnepélyt a meghaló müénekeu kivül felette emelte nt. Kis Gábor ev. ref. lelkész ur alkalmi beszéde a szellemi uralásról. A kik távol voltak, nagy lelki élvtől fosztatták meg magokat. E hála ünnepélyen megjelent a kerületi küldöttség, és a pápai ev. ref. egyházmegye elnökeiben. méltóság: arczára is, a második emeleten lakó varrónő nevetési görcsöket kapott láttára cs a méltóságos bárónő szemei könybe lábadtak. Mikor vigyorgó arczczal megállt a körben, melyet a kaczagó háziak alkottak s elkezdett tipegni, majd lábait gyorsabb mozgásba hozva fel-felemelte s rugdosta a levegőt, rongyos nadrágja foszlányaiban majd megakadva, majd földhözverve sapkáját, kezeivel csettentve s himbálózva mint egy mérleg lehetetlen volt nem nevetni vagy sajnálkozni nehézkes tagjainak ily fárasztó megerőltetésén. És ezt a tánezot gyakran kellett ismételnie, akkor is ha nem volt kedve hozzá, mióta a bárónő két éves kis fia meglátta, mert amint megunta játékszeieit, addig sírt, mig Janót fel nem hittak. Az előszobában megkezdődött aztán a táncz fokozatos eszeveszettséggel, mint mikor a tánezoló derviseket elkábítja a fanatismus — a kis fiu legnagyobb mulatságára s tartott mindaddig mig szegény a fáradságtól elrekedt, lábait már mozgatni is alig birta s a bárónő nevettében oldalát tartva és zsebkendőjével integetve felmenté « szabadító szókkal: — Vigyétek! Vigyétek! A kis fiu még ilyenkor sem volt megelégedve, tovább akart mulatni vagy megragadva a szegény tót ritka szakállát, oly kegyetlenül megczibálta, hogy szemeibe könyek facsarodtak. Es azt a pár krajezárt, mit tánczáért és szolgálataiért kapott világért sem költötte el. Volt egy kopott kék harisnyaszára, abba gyűjtötte, abba rejtette el gondosan. Pária volt, kinek igényei nincsenek. Mióta azt a pinczét, hol eddig lakott, kiadták fapinczének a hátsó lépcső alatt húzta meg magát. Itt volt felbontva egy nagy láda, melynek oldalát kiütötte, zsákvászonnal lefüggönyözte s ebben volt fekhelye a forró nyárban ugy, mint a dermesztő télben, HiMost jövök az örömünnepélyhez. Igy van nevezve. Pedig meg dehogy öröm, dehogy öröm ünnepély. Hátra még a vizsga, hátra a szigorlat. De hát igy nevezték. Nekünky'a hallgatóknak, mindenesetre öröm ünnepély volt. A 8'zavallalnk oly megfelelők a szabályoknak, hogy kívánni valót alig hagynak. — Csak azt a jó zenét nélkülöztük. Hol alszik a deák banda, a jó hirü ?! . . . Bár jövőre hallható lenne ! ! . . . Es kimondom, akkor lesz a dolog rendben, ha ez is lesz. A pályamunkák is jók voltak. Végre a tesfgy;ikoriali vizsga. 0 Angliában ez a fő, nálunk csak függelék. Ott rendszerben, rendes tanárok által vezetletilc, nálunk, itt? Keni Pedig hiába. Ott lehet a sok tudomány .... függetlenséget csak a testi ügyesség bizl ősit. Baj az is, hogy nem minden növendék gyakorol, csak némelyik, — 51 theologusból csak 1. Ez nem jól van. De a kik gyakorolnak, azok jelesek voltak, igen jelesek, valódi erőművészek. Dicséret illeli a vezelő Teuffel Mihály- ügyvéd urat Vitjü. ± iwai ad 2521/155. 1883. hadin", ü~ Felhívás. Mind azon h a d m en tess égí díjköteles egyének, kik a f. évi díj-vallomásukat, még eddig be nem adták, annak Pápa város polgármesteri hivatalához mai naptól számítandó 3 nap alatti beadására még egyszer és utoljára oly hozzáadással hivatnak fel, — hogy e záros határidő elmultával s mulasztó felek a törvény értelme szeiint a hadmentességi díj háromszoros esetleg hal szoros összegének megfelelő pénzbírsággal, vagyoiit.;tlan.ságuk esetében pedig elzárással fognak büntettetni. Pápa, 1883. jui. 28. A városi haiósár. KÜLÖNFÉLÉK. — A pápai várkastélyban tegnap, szombaton, esti 8'/.,,. órakor örvendetes családi esemény történt, melynek örömében őszintén osztozik a grófi ház minden tisztelője. Gróf Esterházy Móriczné szül. Stockau Paula Grófnő ü Méltósága ugyanis egy egészséges figy érmeknek adott életet. Lapunk zártáig csak ez örvendetes hirt sikerült megtudnunk; a fényes ünnepély részletei, melylyel a nagyterjedelmü hitbizomány örökösének az anyaszentegyház kebelébe felvétele történni fog, még eddig nincsenek megállapitva. — Simon Vincze csornai prépost, Laky Demeter premontrei kanonok, titkára kíséretében, Néger Ágost apátplébános látogatása céljából napokban városunkban időzött. Tiszteletére a plébánián díszebéd volt. — A dimánlúli ref. egyházkerületben folyamatban levő szervezkedés alkalmából elrendelt új választások folytán, a pápai ref. főiskola akadémiai, fögymnasiumi és tanitóképezdei szaktestülete hármas szavazatát a következőkre adta : egyházi főjegyzőül: Vályi Lajosra, világi főjegyzőül : Beöthy Zsigmondra, egyházi aljegyzökül : Pereszlényi János és Antal Gáborra, — világi aljegyzökül: Véghely Dezső és Molnár Bélára,— egyházi tanácsbirákul: László József, Horváth Mihály, Kis Gábor, Móricz János, Barthalos Mihály és Czike Lajosra, világi tanácsbirákul : Halász Vincze, Kerkapoly Károly, Gerge/yi Károly, Jókai Károly, Barthalos István és Rácz Gyulára. deg, kemény ágy volt, olyan hideg mint élete, olyan kemény mint sorsa és ö mégis jobban érezte itt magát, mint a kaszárnya vaságyában, s strázsamester felügyelete alatt, kitől nem a legcsunyább emléke volt, az a kiütött négy fog, ami helyett nem nőtt mar másik. Mikor kapuzárás után kifáradva a napi munkától nyugodni mehetett, meggyújtotta azt a kis darab gyertyát, mit a bárónő gyertyatartójábol tisztított ki, aztán elővette a varratlan szalmazsákba rejtett harisnyaszárat s megolvasta pénzét. Arcza mosolygott, szemeiben szokatlan fény ragyogott ilyenkor s kimondhatlan élvezettel rakta szépen egymás mellé a bankókat, húszasokat, hatosokat és krajezárokat. Lehetett talán 25 írtja s mindig felsóhajtott, mikor látta, hogy milyen kevés. Három évnek volt dz keserves keresménye és hol van még a hatvantól—pedig éppen euynyi kellett boldogságához;. Igen, az a kis kunyhó, mellette avval a szép kerttel, ott a magas kárpátok tövében a »nagy erdö« mellett a Vlagyecz bátya szomszédságában éppen annyi volt. Azt mondta a »mladi pán« akkor, nnkjx az apja megakarta venni, akkor, mikor hazajött a tutajozásból, zsebében olyan nagy bankóval, minek az értéket egy lélekzetre tán ki se lehet mondani. Hej, de az ö apja nem akarta gazán megvenni azt a kunyhót, odament a nagybankó a Milos korcsmájába. No de nem tesz semmit, majd megveszi ö, igen ö fog abba bslehurczolkodni, ö . . . meg a Maricza, Maricza az a piros képű, dolgos kezű leány, a kivel együtt játszottak a patak mellett, együtt őrizték a kecskét a hegyoldalon. Hej ez volt csak a napfölkelte, mikor a Mariczával együtt nézték, mikor annak keze az övében nyugodott, mikor rámutatott arra a kis kunyhóra ott a Vlagyecz bátya szomszédságában, — Szent István király napját ez évben országszerte nagyobb fénnyel ünneplik meg; mert ezen évre esik 800-ik évforduló napja a nagy király szentté avatásának. Erre vonatkozólag a mi megyénk püspöke, Kovács Zsigmond ö excellentiája is emelkedett szellemben szerkesztett főpásztor .körlevélben hivta fel a megyebeli papság figyelmét a nap történelmi fontosságára. Az ünneplés megállapított programmját később kimerítően ismertetni fogjuk. — Hegedűs Sándor, országgyűlési képviselő úr, legkiválóbb publicistáink egyike, rokonai látogatása végett egy napra városunkba jött s meglátogatta a főiskolában volt érettségi vizsgálatokat is. — Gróf Esterházy Móricz ur ö méltósága a jótékony nöegyletnek kóstolója alkalmából 25 ft, — a tűzoltó egyletnek tűzoltó szerek beszerzésére 25 frt, és a polgári körnek könyvtára gyarapítására szintén 25 frtot ajándékozott. — A ref. főiskolai vizsgák és tanárválasztás alkalmából a dunántúli ref. eg}'házkerület számos tagja volt városunkban, u. m: Pap Gábor püspök, Vályi Lajos főjegyző, László J. főiskolai gondnok, Csonka Ferencz, Pályi Lajos, Szűcs János és Szekeres Mihály esperesek, Chernél Ferdinand egyházmegyei gondnok, Pereszlényi János egyházkerületi aljegyző, Móricz János főszámvevő, Czike Lajos alszámvevö, Rácz Gyula világi főszámvevő, Kallós János világi és Seregély György egyházi képviselők stb. — Sziuügyüukre nézve illetékes helyről a következő sorokat vettük: A Pápai Lapok 3C-ik számában egy balaton-füredi levél irója Mándoky színtársulatáról egyebek közt azt irja, hogy „az előadások kitűnőek, — s valóban gratulálhat az a város, melyben Mándoky fellép. Reméljük, nem soká lesz Pápa városa sem megfosztva a vidék e legelső társidatának élvezésétől". Mi teljesen osztjuk a levéliró nézetét az előadások kitűnőségéről, a név szerint is felsorolt tagok művész játékáról, s mindig őszintén gratulálunk a pápai közönségnek, ha színházában ily jól rendezett társulat előadásaiban gyönyörködhetik, szívesen is felkérnék nem sokára, ha attól nem félnénk, hogy ugy járunk mint a tavasszal, amidőn az igazgató szerződött ide egy hóra — nem ugyan Írásban, csak adott szóra — és nem csak hogy el nem jött, de még csak érdemesnek sem tartotta meg nem jelenését menteni, vagy annak okát pár sorral a színház igazgatóság tudomására hozni, — így állván a dolgok, még is csak megfosztjuk magunkat egy ideig a társulat élvezésétől, annál inkább, mert kilátásunk van októberre egy másik legelső társulat megnyeréséhez, de talán' megfosztanék magunkat legalább ez évben akkor is, ha ezen szép kilátásunk nem volna. — Az érettségi vizsgát telt ifjak bálja a „Griff 1 '' termében f. hó 2Ő-án ismét egy sikerült lánczszemmel gazdagította a nyárt egész farsanggá alakító s hétről-hétre megújuló vigalmainknak kedves emlékű lánczolatát. — A szép hölgykoszorú elragadó jelensége még egy iitó képet adta az év folytán tartott mulatságok" édes perczeinek s nehezebbé tette a megválást a kedves körtől azoknak, kiket életpályájuk Pápáról távozásra szólít. — Derült kedély és' fesztelen jókedv volt az uralkodó a reggeli órákig a társaságban, kivéve azon 13 bús magyart, kiket a vizsgái szigor megfosztott az «érettség« felemelő tudatától, és a kiknek e szerint a pinczérek dupla krétáju feljegyzésein kivül még egyéb «rovás»ról is le kell számolni az édes »otthonn«-ban. mely fehér falaival és füstölgő kéményével ragyogott: .a reggeli fénytől s aztán azt kérdezte: — E!jösz-e oda? Eljösz-e velem Maricza? Es Maricza csak hallgatott, mintha erre felelni sem kellene. Ez a pillauat eszébe jutott mindig valahányszor a pénzét olvasta. Nem birta feledni mariczát. Maricza azóta bizonyosan szép leány, nagy leány lett, azután várja, mindig várja öt, hogy beköltözzenek abba a kunyhóba, Ott az erdő szélén. Es bizonyosan régóta kérdezgeti az ö apjától, hogy mikor fog haza jönni, meddig kell neki várni, hanem az ö apja nem tud felelni, az ő apja mindig részeg, mindig ott van a Milos korcsmájában. Hanem Janó hazamegy, egyszerre csak otthon lesz, mikor nem is várják, hej akkor örül majd a Maricza, akkor lesz ö boldog. Nem sokáig kell már várakoznia, behurczolkodnak a kunyhóba, a kéményük füstöl, ö az erdőre jár fát vágni a mladi pannak, mert a mladi pan okos ember, az megalkuszik helyette a házért, Maricza majd krumplit ültet, mosni jár a patakra, főz és estenden ha pikulaszóval jelzi a messzeségből közeledtét, eléje megy, ott vár rá a sövény mellett . , . aztán leülnek a párolgó bogrács mellé, izleni fog az asszony főztje, néznek a csillagokba s megkérdezik egymástól: — Ugy-e jó ugy Maricza? — Ugy-e szép az élet ? Csak teljes legyen az a hatván forint , . . de teljes is lesz nemsokára, tánezol, dolgozik, nélkülöz érte, hiszen három esztendő kell már csak! ... A szegény tót boldogan dölt nyughelyére s aztán sikoltva ugrott föl — azok a. vásott kölykök tűket dugtak a párnájába!,,.
