Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-05-27
JVtegJ elenil«. minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőségés kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak islert kezektől fogadtatnak el. •a—a—MWM— 1 i i mm nn .p^mmmmamm am n aani— Laptulajdonos szerkesztő: ör. FENYVESSY FERENC PAPAI • Előfizetési: díjak: Egy évre 6 frt: — Félévre % 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára lo kr. Hirdetések '1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő: HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának éstöbb pápai s pápavidékiegyesületnek hivatalosközlönye. A községi kisdedóvók. Szoktunk dicsekedni vele, hogy tiz-tizenöt év óta milyen rengeteg sokat tettünk a közoktatás érdekében. S tény is, hogy népiskoláink, viszonyítva az alkotmányos aera megnyílta előlli állapotokkal, leglöbb helyt elég örvendetes haladást tüntetnek föl. Ez kétséglelcnül a társadalom érdeme, mely főleg az egyházak keretében buzgólkodott a népoktatás ügye mellett. A népiskolák száma jelentékenyen megszaporodott, a tanítás közelebb jutott az európai színvonalhoz, egy szóval: útban vagyunk ahhoz, hogy elemi oktatásunk minden tekintetben megüsse a mértéket. Ehhez azonban mind ez ideig hiányzik egy feltélek hiányzik úgy szólván az az alap, melyre sikerrel lehelne a közoktatás épületét fölemelni: nincsenek kisdedóvó intézeteink. Igazán bámulatos dolog az, hogy a magyar társadalom, mely a közoklalás Ugye iránt oly áldozatkész érdeklődési mutat, mindeddig oly keveset lelt kisdedóvó intézetek felállítására. Az országban alig van két-három száz kisdedóvó intézel, azok közül is több csak tengődik. Pedig a sikeres elemi oldalasnak úgy szólván nélkülözhetetlen föllélele az az előképzés, melyet n gyermeknek a kisdedóvó nyújt. Nálunk a lakosság túlnyomó többsége földmiveléssel foglalkozik, s nagyon kevéssé ér rá. de meg keveset is ért hozzá, hogy gyermekeit okosan nevelje. A fiú, vagy lány felnő 7—S éves koráig, akkor szülei mert muszáj, beadják az iskolába Csoda-e, ha ez a gyermek vásoll, fegyelmezetlen s jóformán képtelen a tanulásra. Mennyire mások lennének az elemi iskola növendékei, ha azok előbb az óvodából kerülnének oda. Igaz. hogy a kisdedóvó intézetben rendszeres tanulásról még szó sem lehet, de igenis van szó nevelésről. A gyermek megszokja a lanilói tekintély tiszteletben tartását, a rend és fegyelem löbhé nem lesz rá nézve nyűg, melyet minden kínálkozó alkalommal lerázni löreksz'k, hanem cselekvésének a szokás állal természetessé vált kerele, s végre értelme is pallérozollabb lesz, s a tanulás nem merőben új, tehát nem is annyira fárasztó és riaszló foglalkozás. És ez nemcsak azt jelenti, hogy a gyermek egy kél évvel korábban jut el ugyanarra az eredményre, mert a kisdedóvó hiányát a néposkola sohasem pótolhatja. A 4—5 éves gyermek könnyebben kezelhető, sikeresebben szoktatható, mint a 7—8 éves. Ebben már vannak megrögzött hajlamok, amaz még alakítható a mivé telszik. Bizonynyal a kisdedóvó intézetek paedagogiai szempontból kiváló szerepre hivalvák, arra, hogy a népiskolát képesítsék feladatának betöltésére: magában egész s az életben használható tanítási eredményre. E paedagogiai előny melleit ott van még egy másik, nem kevésbé fonlos is: a gyermekek egcsségének megóvása. Vajmi kevés szülő van olyan, aki egész nap Ugyelbel gyermekeire. A legtöbbel a kenyérért való munkálkodás elvonja gyermekei felügyeletétől, s azok csinálhatnak a mi nekik leiszik. Csinálnak is minél veszedelmesebb dolgokat. S innen van azlán a gyermekek közi a nagy hahnlandóság, innen van, hogy a nagy hajlandóságnál oly ijesztően nagy százalékkal szerepel a vizbel'ullások, megégések sal. száma. E bajon is segíteni van hivatva a kisdedóvó intézet. S végül ott van még egy momentum, melyei nekünk magyaroknak soha sem szabad szem elöl téveszteni: a nemzetiségi momentum. A kisdedóvó intézeteknek határozott missiójuk van a magyarosítás körül. Az a kor, melyben a gyermek a kisdedóvóba kerül, a legalkalmasabb arra. hogy nyelvet játszva lehessen elsajátítani. Nincs ott szó kényszerről, az anyanyelv elrablásáról, a nemzetiségi veszekedök frázisai értelmüket vesztik azzal a ténynyel szemben, hogy nz idegen ajkú gyermek fáradtság nélkül hozzájut az állam nyelvéhez, a magynr nyelvhez, különösen olt. a hol a lakosság vegyes ajkú. s ennélfogva a gyermekeknek egymás közi való érintkezése is magyar nyelven lörlénik, különösen olt, mondom, a kisdedóvó biztos eszköz a jövendő g e n e r a t i ó k m e g m a gy a r o s i l á s á r a. S mind ez az előny, s mind cz a haszon, aránylag csekély áldozallal érhelö el. Egy falusi kisded óvó intézel evenkint 5-600 írtból fenntartható, s az első berendezés is kevésbe kerül. Hanem persze ehhez is alapot kellene teremteni. E czélra talán jó volna az iskola kötelezettség elmulasztása folytán behajlott bírságokból csinálni oly kisded-ovó alapot, melyet táncvigalmak, felolvasások sat. jövedelmeivel lehetne szaporítani. Az államra, egyházakra, községekre hárul a feladat ily alapokat teremteni s kisdedóvó intézeteket létesíteni. Tenniök kell ezt áldozatok árán is, mert a kisdedóvóba fektetett költség valósággal az az elvelelt mag, mely százszorosan térül vissza. Inczédy László, A házalók. Az országházban, ugy mint' a közéletben annyiszor volt már szó az ipartörvény revisiójárólj hogy az e téren teendő reformok szükségessége fölött mai nap már senki sem kételkedik. Várja ezt az iparos úgy, mint maga a fogyasztó közönség, az előbbi azért, mert meg van győződve arról, hogy az anyagi jólét hanyatlásának okai nem annyira a természeti viszonyokban, hanem inkább a jó, czélszerü törvények hiányában keresendők, az utóbbi pedig azért, mert tudja azt, hogy jó czikkek csak szakértő iparosoktól várhatók, a kik a nem szakértő közönséget, ha csak nevüket beszennyezni nem akarják, rosz czikkeikkel óvakodni fognak elárasztani. Ilyen, minden kritikán aluli czikkekkel lepik el városunk közönséget ezek a modern, mozgó kis boltosok, az úgynevezett házalók, kik városunk minden nyilvános helyiségét napról-napra mint a piaczi legyek, a legszemtelenebb módon elözönlik. Annyiszor jajdultak fel már városunkban — és méltán — adófizető kereskedőink és iparosaink, hogy végre valahára ideje volna valamit tenni is ez ügyben. Addig is, mig a városi képviselő testület kezdeményezésére városunk területén a házalás egészben megtiltatik, talán nem volna fölösleges, határvonalat húzni e rakonczátlan had zsarolásai és kihívó kinálgarásai elé. Igaz ugyan, hogy megengedett uton és módon gyakorolják ezek a kóborlók a még meg sem adóztatható ü'letet, de ebből nem következik az, mintha nem lehetne gátat vetni ezen üzérkedésnek, a törvényesség korlátain belül, még pedig magával az ezen ügyben érvényben levő rendelettel. Ugyanis a házalást szabályozó rendeletben felsorolva vannak azon kellékek, melyek mellett a házaló kereskedés űzhető, és igy ez a községek elöljárósága által bizonyos körülmények között meg is szorítható. Ezen rendeletben világosan meg van szabva, hogy házalók csak belföldi árukkal kereskedhetnek és azt, hogy az elárusítani szándékolt czikkeket valóban belföldi iparostól szerezték meg, vételi bizonyitványnyal igazolni tartoznak. Ilyen megszorítás és az illetékes hatóságnak egy kis ügybuzgósága mellett száz közül 90-et vissza lehet a láttamozás alkalmával utasítani, mert azt, hogy az elárusítandó tárgyak belföldi gyártmányok, — aligha fogják tudni igazolni. De ettől eltekintve, a helyi hatóság fordítson különös gondot arra is, hogy a szabályszerű okmányokat felmutatni tudó házalók, a nekik engedélyezett időn tul a városban ne tartózkodhassanak és ha ezen tartózkodási időt a legszűkebb körre szorítják, akkor némileg ellensúlyozva lesz az a sok visszaélés, mely megrontja a városi ipart ép ugy, mint megkárosítja a közönséget, mely saját kárán tanulva az ilyféle vásárlások után, csak későn jut tudomására annak az igaz közmondásnak, hogy „olcsó húsnak híg a leve." Bdrdossy Károly. . Tervezet Veszprém vármegye tisztviselőinek segéd-, kezelő- és szolga-személyzetének létszámáról és azok illetményeiről*]. 1. §. Veszprém vármegye tisztviselőinek létszáma a következően állapittatik meg:; 1. A központban: alispán, főjegyző, 2 aljegyző, árvaszéki elnök, 3 árvaszéki ülnök, árvaszéki jegyző, gyámi nyilvántartó,, tiszti ügyész, tiszti alügyész, pénztárnok, főkönyvvivő, 2 könyvvivő, főszámvevő, alszámvevö, főorvos, levéltárnok, állatorvos. II. A járásokban, 5 járási szolgabíró, 5 járási szolgabiró-segéd, 5 járási orvos,, állatorvos Pápa szék helylyel a pápai és devecseri járások területére kiterjedő működési körrel, 5 közigazgatási gyakornok a szükséghez mért beosztás szerint. 2. §. A segéd- és kezelő-személyzet létszáma a következően 'állapittatik meg: 5 utibiztos, egy közigazgatási és egy árvaszéki iktató, egy közigazgatási kiadó, egy várnagy, 9 központi és 5 szolgabirói-irnok, 7 központi és 2 szolgabirói díjnok. 3. §. A szolga személyzet létszáma a következő: kapus, 8 tiszti hajdú, és pedig egy a főispán, egy az alispán, egy a főjegyző és 5 a *} Tárgyallatni fog a június 4-én tartandó megyei közgyűlésen. Szei'k. TÁRCZA. Tennyson költeményeiből 1. A KOLDUS LEÁNY. Keblén karját keresztbe téve, (Szebb volt, mint szóval mondhatom) Ment Kopheina király elébe Mezítláb a koldus leány. Kcronázottau és bíborban Leszáll az és felé halad, — •• „Nem csoda," szól egy s szive dobban, „E leány szebb mint maga a nap!" Mint felnők közül fénylő hold, Ugy ragyog ő rongyain át, Arczát, szemét dicsérik ott, Alakját, éjszínű haját; Oly kedves kép, egy angyal ép, Milyen nem élt még soha tán, — Kophetna nagy esket esküvék — „Királyi nőni leend e leány!" Kacziány Géza. II. BÖLCSŐDAL, a „Tenger álmai" cimü költői elbeszélésből — Kis madárka kora reggel Fészkén mit csipegf „Hadd röpüljek jó anyácskám, Hagyj, oh hadd megyek!" Kis madárka, vájjad, várjad, Mig erősb lesz piczi szárnyad; •— Igy hát vár, nyugton ül, S aztán elrepül. Kis babácska mit gyügyög Kora reggel ágyán ? Qfint' a kis madár; anyám, Elröpülni vágynám Kis babácska várjad, várjad Mig erősb lesz piczi lábad, Egy kicsit alugyál, S majd röpülsz mint madár. (Angolból) Kacziány Géza. HÍRLAPJAINK ÉS HÍRLAPÍRÓINK. Ii-la : HEVESI JÓZSEF. 111. •— A Pesti Hirlap szerkesztősége. — Hogy egy hirlap felvirágoztatásához mire van inkább szükség: jó szerkesztöre-e vagy jó munkatársakra? erre nézve már sokféle véleményt hallottam. Tény az, hogy jó lapot csak jó szerkesztő és jó munkatársak képesek előállítani. Az egyik vagy másik tényezőnek hiánya minden körülmények között megérezhető a lapon, Mert hiába jó a szerkesztő, ha nem rendelkelkezik olyan munkatársakkal, akik az ő intentióit végrehajtják, s hiába vannak egy lapnál jó erők, ha nincs olyan szerkesztő, aki kijelölné az irányt, melyben haladniok kell. A Pesti Hírlapnál szerencsésen meg van mind a két tényező, s csak egy tekintetet kell a lapra vetnünk, hogy meggyőződjünk róla, hogy ez e lap nem szerkesztődik, hanem szerkesztik. A lap főszerkesztőjét Borostyáni Nándort már ismerik önök, részint régebbi működéséről, részint a Pesti Hirlapból, részint az én bemutatásom után; igaz, hogy én csak halvány arczképét nyújthattamA lap „felelős" szerkesztője dr. Kenedi Géza.. Kenedi a szó legharcziasabb értelmében veszi a „felelősséget" és még sokaknak emlékezetében fog élni, hogy ö mint fogja föl kötelességeit a Pesti Hírlappal szemben. Amily szelid, ártatlan kedélyű ép oly harczias lelkületű és most azon van, hogy béke idején pótolja utána, amit a boszniai háborúban elmulasztott. Sikerült rajzokat szokott írni, és kevésbbé sikerült egyleteket alakítani, melyeknek többnyire ideális czéijuk van. A hírlapiráson kivül pörös aktákkal is foglalkozik és a toll mellett a bottal is eltud bánni Különben még fiatal ember és akármelyik téren sokra vjheti. A lap főmunkatársai közé tartoznak Eötvös Károly, a hires Eötvös Károly is, akinek bő rész jutott ki Tisza-Eszlárból, ami miatt nem csak a prókátorok, hanem egy némely ujság-szerkesztök is irigyei. A legszellemesebb s legképzettebb publicisták egyike, akiről nem emlékezünk meg bővebben, mert egy tárcza szük keretébe az ö arczképe bele nem férne, s igy csak miniature-képét adhatjuk. Töi's Kálmán és Bcksics Gusztáv szintén rendes vezérczikkirói a Pesti Hírlapnak, azonban ők csak beküldik czikkeiket s ritkán jönnek be, igy tehát nincs önöknek alkalmuk őket színről szinre láthatni. Hanem hát itt van valaki, akivel önök bizonyára a legnagyobb örömmel fognak megismerkedni. Hiszen önök már annyi élvezetes órát köszönhetnek neki, s a hir szárnyai elvitték már önökhöz az ő dicsőségét, mely gyorsan támadt mint forgószél s rövid idő alatt bejárta a müveit világot. De nini még meg sem mondtam ki előtt állanak önök. Hát biz ez a fiatal ember, akinek arczképét a Vasárnapi Újságból, vagy a Koszorúból már ismerik, nem más mint Mikszáth Kálmán. Nézzük meg jól tetőtől talpig s ha nem akarják elhinni, hogy ő az, csak szólítsák meg! Dialektusáról ráismernek a jó palóezra, aki kedvencze a Pesti Hirlap olvasó közönségének, különösen pedig mióta megkezdte a „t. Házból" czimü Silhouetteket írni. A „Scarron" álnevet használja a P. Hírlapban és az olvasó ép oly mohón kap azon czikkek után, mely alatt a Scarron név áll, mint az inyencz a pezsgő palaczk után, melynek vignettáján Rocdercr bizonyítja a nemesi származást. Jókai után alig van tehetségesebb írónk mint Mikszáth, azt bátran elmerem mondani, noha nem vagyok a kölcsönös reklambiztositó társaság tagja. Egy kár benne, hogy lutheránus. ' De ez a szerencséje, mert ha p. o. jámbor katholikus ember volna, sokan kétségbe vonnák, hogy ö jeles iró, igy azonban egyetlen egy ellensége sincsen. Még Mende Bódog sem az, aki pedig csaknem 'minden kérdésben más álláspontot foglal el mint: a nagy palócz. Mende szintén egyik jelentékeny munkatársa a Pesti Hírlapnak. O szerkeszti annak közgazdasági részét és pedig oly élénken/ hogy el is olvassák. Ez pedig nagy szó nálunk, hol a közgazdasági részt az- olvasó közönség" nagy része figyelmen kivül szokta hagyni. Jelentékeny munkaerőt képvisel a Pesti Hírlapnál Sziklay János is,, aki a színpad titkait tanulmányozza és a trikót birodalmában akar magának polgár-jogot szerezni. Yan-csi név alatt sok érdekes csevegés lát tőle napvilágot. Radő Antal, az újdonságok nagy' mestere) aki olló nélkül szerkeszti a hir-rovatot és ennyiben unikum volna, ha más részről szintén nem tenné öt unikummá az a körülmény, hogy ez egyedüli újságíró, aki olaszul ép ugy ír és beszél,, mint a saját édes anyanyelvén. . . . Antalik Károly, ki az országgyűlési es színházi rovatot vezeti arról nevezetes, hogy minden vidéki színészről naplót vezet, "s akár' melyik pillanatban megtudja mondani, hogy éz vagy az a színésznő vagy színész az ország melyik városában tartózkodik, s melyik korcsmában mennyivel tartozik. •Schmittely József a. P. H. totumfaeja. Ha nem volna, talán e lap sem volna, képes fennállani. O az egyetlen ember, aki a szerkesztőnél több időt tölt a lapnál s még az éjjeli mnnkái is ő végezi. A külföldi rovatot vezeti és a taviratokkal bíbelődik. Reggelire egy táviratot 'fogyaszt el, déli ebédre kettőt és még pecsenyének egy express-levelet,' vacsorára pedig Futtakinál van abonálva. Végül még Sebőkről, a Hklap reporteréről kell. megemlékeznem, aki mint egy jő reporterhez illik olyan keskeny mintegy borotva-kés, sokat is simittat magán, és nincsen széles háta. Kár, hogy ugy tesz mint a pók, sokat igyekezik hálójába keríteni, de aztán hoszszura fonja a szálakat. ' ' ' . ' •' íme, kedves olvasóim, mos már 'bátran vehetik kezükbe a Pesti Hírlapot, mert annak mip-;den egyes sorából egy kedves ismerős -sz< önökhöz.. A császár ajándéka. , (Türiéncli'elbeszélés.) Néhány évvel a párisi forradalom után, 1830. Meg- életbeii voltak néhányán az első császárság hadvezérei közül, de az orleauiszíikus k'iráiyságt't.F távot tartva magukat, — csendes vísszavonuHsagbaii. - •'' vidéki jószágaik! kastélyaiban. Egyike az ilyleggyö-' nyörübb a legkisebb fekvésű birtokoknak M. táboH j .< • - ••• •• 22 ' ' ' •
