Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-05-20
„Shakespeare lángelméje" +) i. Ha valaha ember kevéssé érdemélte meg ezt a jó .dicséretet: »ő józan« ugy bizonyára Shakespeare. Ő egyike a leggonoszabb tárgyaknak vagy alanyoknak, mik csak valaha a komoly estetika kezébe estek. Shakespeare: a termékenység, az erő, a buja bőség, a megtelt emlő, a tajtékzó pohár, a kiömlő nedv, a lávafolyam, az ezer gyökeret verő csir, a hatalmasan lezuhanó gazdag életesö; ü minden: ezerekért; minden: milliókért; semmi megállapodás, semmi megszorítás, semmi gazdálkodás nála; ö a Teremtő meggondolatlan és nyugodt tékozlója. Azok előtt, kik kezökét mindig zsebükön tartják: a kimerithetleti esztelenségnek látszik. — Mikor lesz már vége? Soha! Shakespeare a meglepetéseket ugy szórja, mint a vető a magot. Minden szónál kép; minden szónál ellentét; minden szónál nap és éj. A költő, mint már mondottuk: a természet. Finom, parányi, gyöngéd, s csak nagyító üvegen látható mint ez, hanem egyúttal nagy, hatalmas s megmérhetlen; nem mértékletes, nem fösvény, de egyszerűn fönséges. Magyarázzuk ki magunkat e szó fölött egyszerű. Költészetben a józanság: szegénység; az egyszerűség: nagyság. Megadni minden dologna^ az öt megillető tért s ennél se többet se kevesebbet: ez az egyszerűség. Ebben rejlik az izlés törvénye. Minden dolgot a maga helyére tenni, és a maga szavával kifejezui. Akár a styl,- akár az egészbeni legcsodálatosabb bonyolódás egyszerűség lehet, azon egy kivétel alatt mégis, hogy bizonyos lappangó egyenruly s bizonyos titokteljes arány tartassék fön. Ezek a nagymüvészet titkai. E bölcs törvényeket csupán a magas ítészét, melynek kiinduló pontja a lelkesülés, érti s fogja föl. Gazdagság, tékozlás, a villám és a sugár lángjai — lehet egyszerűség. A nap egyszerű. Ez egyszerűség természetesen korántsem hasonlit a Le Batteux, d' Au bignac, és a Bouhours atya által ajánlott gyalár (pedáns) egyszerűséghez. Bármily nagy legyen is a bőség; akármily nagy és megoldhatlan a bonyodalom, minden mi igaz: egyszerű. Egy gyökér egyszerű. Ezen mély egyszerűség az egyetlen, melyet a művészet ismer. Mivel pedig az egyszerűség igaz, •— tehát természetesen naiv is. Ezen természetesség, naivság: az igazság arcza. Shakespeare birja az egész, a teljes, a nagy egyszerűséget. A kicsinyt nem ismeri. Az az egyszerűség, amely tehetlcn, száraz, sovány s kurta lélekzetü: — a pathologiához való. Neki a költészethez mi köze sincs. A kórodalátogatás jobban hozzáülik, mint a lovardában való lovaglás. Megvallom, hogy Thersites púpos hátuja. egyszerű, hanem Herkules hatalmas mellizmai szintén egyszerű. Ezt az egyszerűséget a másiknak elébe" teszem. A költészet egyszerűsége lombos lehet mint a tölgy. Talán a tölgy azt a benyomást gyakorolja rád, a mit egy piperkőc? Az ö ellentétei: óriási törzs, és apró levelek; durva kéreg és bársonysima moh; a sugarak fölfogása és árnyekcresztés; koszorú a hősök s makk a sertvések számára;. : — talán a negédség, finomság és íinynyásság, romlottság és rosz izlés jelei ? Talán a tölgynek sok a szelleme? Vagy talán a tölgy egy nevetséges szenteskedő? Avagy ez valóságos visszaesés ? Es az egyszerűség, és együgyűség — sancta simplicitas — csupán a káposztafőben volna föllelhető? Shakespearenek azt vetették szemére, hogy ravasz, negédes, és hogy sok szellemmel bir. Ezt nevezik a kicsinység hiányainak, miket csakhamar szemere vetnek az óriásnak. De az a Shakespeare nem ís kiméi ám aztán senkit; mindig és mindig előre megy, s ki öt követni akarja, ugyancsak jó tüdővel birjon ; büszkén iép keresztül az üledékeken s félrelöki Aristotelest; pusztítást visz véghez a merhodismus, purismus és puritanismusban; egyiket s másikat ugy összezavarja, mintha csak villával halmozta volna őket össze ; ö erőteljes, vakmerő, vállalkozó, harezoló, s czéljára egyenesen törő. Tintatartója gőzölög, mint valami tűzokádó tölcsére. Mindig munkában van, mindig hangulatban, mindig lelkesültségben, mindig vonulásban, mindig útban. Kezében a toll, homlokán a láng, testében az ördög. A mén fickándozik, s ez, az előtte elvonuló összvéreknek kellemetlen. Termékenynek lenni annyi, mint megtámadottnak lenni. Olyan költő mint Izaiás, Juvenal, Shakespeare, végtelen termékeny. — Láncadtát! pedig egy kis figyelemmel kellene lenni a többiek iránt is, mert egynek sincs joga mindenre; mindig a férfias erő; mindenütt az ihlettség; annyi képlet s virág mint a réten, annyi ellentét mint a tölgyön, annyi elütés és mélység mint a világegyetem, folytonos nemzés és születés, egy rémség-s nagy egész s egy erőteljes részecske, ez már mégis sok, ez a semlegesek jogát sérti. Imc már háromszáz esztendeje, hogy Shakespeare-re a »józan« itcszek ama sóvár és nyál•» Mniatvány Ugodi J Shakespeare Vilmos esimü művéből. Ara 2 Irt. nyeíö tekintettel meredeznek, mint milyent a hárembe kandikálók arcán láthatni, midőn ez elöttök' egyszerre elzáratik Shakespeáre-nél nincs semmi önmegtartóztatás, semmi mérték, semmi határ, semmi hézag. Nála csak egy hiányzik: a hiány. O nem gazdálkodik, nem böjtöl. Ugy eláraszt mindent mint a tenyészet, mint a csírázás, mint a világosság, mint a láng. Mégis ez nem akadályozza öt veled, néző bár vagy olvasóval foglalkozni, egy kis erkölcsi leckét adni, jó tanácscsal szolgálni, igaz barátul mutatkozni, mint egykor Lafontaine (ez az első jó ember) s neked mindenféle apró szolgálatokat teljesíteni. Az általa támasztott világegyetemi tűzvésznél — melegítheted kezedet, Othello, Romeo, Jago, Macbeth, Shylok, III. Richárd, Julius Cäsar, Oberon, Puck, Ophelia, Desdemona, Julia, Titánia, — férfiak, nők, boszorkányok, tündérek és szellemek: mit gondolsz itt van minden ? és ezen iszonyú alakoknál Shakespeare már mindent kiürített? Nem! . . . Kell-e még több? Ehol ni: — Ariel, Parolles, Macduff, Prospero, Viola, Meranda, Crepida, Portia, Brabantio, Polonius, Horatio, Mercutis. Még több keli? itt vannak; Caüban, Imogen, trójai Pandarus, Bottorn, Theseus — Ecce Dens! a költő ajánlván szolgálatát s mintegy mondván: »ha még valami kell, itt vagyok, végy belőlem!« ő odadja magát, önmagából osztogat, önmagát eltékozolja, de soha ki nem üriti. Miért? Mert it erre nem képes. Neki a kimerítés lehetetlen. Ü egy végtelen űr, melynek nincs talapzata. Midőn megtelt, kiereszti az áradatot, és ismét újra kezdi. O a lángész széttört kosara. Shakespeare a nyelv szabadsága és vakmerőségében Robelaishez — kit egy gólya nem rég disznónak nevezett — hasonlit. Mint minden magas szellem, ugy Shakespeare is, a mindenhatóság teljes tivornyájában, poharába önti az egész természetet, egyet iszik, azután téged kínál meg. Voltaire szemére hányta iszákosságát, és ezt jól tette. Miért vau it Shakespearenek ily véralkata? O sohsem állapodik meg, sohsem fárad el, ö a szegény kis gyomrok — az akadémia e jelöltjei iránt semmi irgalommal sem bir. — Nem szenved abban a nyavalyában, melyet »egészséges jó Ízlésnek* neveznek. — Rémséges, megmérhetlen terjedelmű éneke, melyet a régi századokon keresztül zengedez, a csatadal, bordal, szerelemdal, és Lear királytól egész Mab királynéig, Hamlettól egész Falstaffig terjed, néha oly szivszakgató mint egy fohász, s nagyszerű mint egy Iliás! Megbénultam, olvasván Shakespeareil monda Augcr. Az ö költészete erős illatával bir ama méznek, melyet vadméhek künn a szabadban kopű nélkül készítenek. Itt prósa, amott versek; a gondolatnak csak edényül szolgáló mindenféle alak, kényekedve szerénti rendelkezésére áll. Költészete egy s ugyanazon időben siránkozik és tréfál. A nehézkes angolnyelv majd segítségére, majd ártalmára van neki; mindamellett a mély lélek mégis mindenütt kitör és megjelenik. Shakespeare drámája bizonyos tévelygő rythmusban lépeget, s oly rémséges nagy, hogy szinte inog; e dráma maga is szédül és szédülést okoz, s mégis misem rendithetlenebb és biztosabb mint ez ingó nagyság. Shakespeareben benuvannak az Összes viharok, összes szellemek, minden életlehelet, és minden életerő. Innét nyugtalansága, melynek mélyeben mindamellett csend honol. Ezt a nyugtalanságot nem biija Goethe, de igenis birják minden elsőrangú szellemek. Birja Jób, Eschylos és Dante. E nyugtalanság mas szóval: az emberi, mert e foldon az isteni: emberi lesz. Ha az ember önmagába, mint rejtélybe tekint, szükségkép nyugtalanná lesz. Az ihlet csodájához egy szén 1 : ámulat csatlakozik. Egy bizonyos szellemföuség, hasonlit a sivataghoz, s borzongó rettegést hoz magával. Shakespeare mint minden nagy költő, és minden nagy dolog, televan egy alommal. Saját tenyészete elrémíti, az ónokozta vihar pedig ámulatba ragadja öt. Mondhatni: Shakespeare fel a Shakespearetöl. Iszonyt érez saját mélysége fölött. Ez a legmagasabb értelmiség jele. Minden lángelmében álomszerű, megnevezhetlen valami honol. Vagy talán ö csak egy részeg vad volna? Am legyen! O vad, mint a szűzi őserdő, s részeg mint a magas tenger! Shakespeare — kinek hatalmas szárny csattogásaiból csak a griff keselyű adhat fogalmat — fölrepül, visszajö ismét el-, és a magasba száll, íönlebeg, majd ismét a mélységbe csap, majd meg a felhők közé tör. A jó Isten az ily lángelméket nem fékezi, repülni engedvén őket szabadon a — végtelenségben. Koronkint egy-egy ily meg-megjelenik e földön. Megjelenése mint már mondottuk, a művészetet, tudományt, bölcsészetet, vagy a társadalmat megújítja. Betöltenek egy egész századot, aztán eltűnnek. De az ö fényük aztán nemcsak egy századot világit meg, hanem az egész emberiséget, az idö egyik végétől a másikig, és csak ekkor ismerni meg: hogy ez emberek mindegyike maga az emberszellem volt, egy főbe zárva, bizonyos meghatározott pillanatban megjelenvén — a haladást e földön cdább eszközlendö. Es mikor aztán e fönséges szellemek éltöket végig futották, s munkájokat bevégezték: a halál által csatlakoznak a titokszerü csoportozatokhoz, melylyel kétségkivjil egy családot képeznek a — végtelenségben. lelkektől jellemkettős visszasuA lángelmék a közönséges zöleg abban különböznek, hogy gárzással birnak, ép ugy mint a karbunkulus, mely Cordán Jeromos szerint a kristály és közönséges üvegtől kettős sugáifmegtörése által különbözik. A lángelme — karbunkulus: kettős visszasugárzás és kettős sugármegtörés! Az erkölcsi és anyagi világban szintén ez a tünemény. Létezik-e e karbunkulus, a gyémántok e gyémántja? Ez kérdés. Az alchimisták állítják, a vegyészek tagadják. A lángelmét illetőleg létezik. Csak el kell olvasni Eschylos vagy Juvenál legjobb versét: és az emberi agy e karabunkulusát fölleled. I A kettős visszasugárzás je tüneménye a lángelméknél a hatalom legmagasabb fokára emeli azt, amit a szónokok antithesijmek, ellentétnek neveznek, vagyis ama fönséges tehetséget: a dolgok két oldalát láttatni. Én nem szeretem Ovidot, e gyáva számüzöttet, a véres kezek e nyalóját, a számkivetés e némán hentergö kutyaját, a zsarnok e távoli és megvetett hízelgőjét, és gyűlölöm a szép lelkét melylyel tele van; hanem azért nem zavarom össze e szép lelket Shakespeare hatalmas ellentétével. Miután a tökéletes szellemek mindent bírnak, Shakespeare is ép ugy magában foglalja Gongorát, mint Michel-Angelo Bernint: Michel-Angelo módszeres, Shakespeare pedig ellentétes levén. Igaz, hogy ez iskolai kifejezés, de ez, az ellentétnek nagy kérdése a művészetben — a legkisebb oldalról tekintve. loius in ainithesi! — Shakespeare egészen ellentétben! S valóban épen nem igazságos, látni egy egész embert (és még milyen embert!) tulajdonainak egyikében; hanem eme föntartással e szólam totus in aniiihesi — mely egyébiránt gyalázás akart lenni — egyszeiü bizonyítás is lehetne. Shakespeare valóLan megérdemelte, mint minden igazi nagy költő a dicséretet: hogy a teremtéshez hasonló. Mi a teremtés? Jó és rosz, öröm és gyász, férfi és nő, ordítás és éneklés, sas és veréb, villám és sugár, méh és darázs, hegy és völgy, szerelem és gyűlölet, sötétség és világosság, csillag és disznó, fönt és lent. A természet: az örök ké,homlokú. Es ezen elleniét az ember minden szokásaiban, a mese, történelem, bö'csészét, és nyelvben föllelhető. Még a Fúriák is Eumenidáknak, kecseseknek mondatnak; a testvérgyilkos Philodelfosnak (testvérszerető), az apagyilkos Philopateruek (apaszerelü) s egy nagy tábornok „Kis Káplárnak-' hivatik. Shakespeare ellentéte világegyetemi mindig, cs mindenütt: élet és halai, meleg és hideg, igazság és igazságtalanság, angyal és ördög, ég és fold, virág és villám, melódia és harmónia, leiek és test, kicsiny és nagy, óceán és irigység, tajték és nyal, vihar és lehelet, én és nem én, tárgylagos és alanyi, mintakép és szörnyeteg, szellem és árnyék, a gyászos égető panasz, az örök apály és dagály, a szünetnélküli igen és nem, a soha el nem lávolilható ellenmondás, melyből Rembrandt az ö félhomályát, Pirenése pedig szerelmét veszi.— íme a világegyetemi, a mindig és mindenütt jelenlevő Shakespeare. Mielőtt az ellentétet a művészettől elvonnád : vond cl előbb a — természettől. Veszprémbe 1883. május jp-én. l'ünköstii ünnepek alkalmával igen .szép, verőfényes napunk volt. Nagyméltóságú megyés püspökünk e napon adta fel a bérmálás szentségét 500-nál többnek, kik a kath. anyaszentegyház bajnokai lettek. Volt sürgés forgás a városban s öröm sugárzott, ki az ájtatos liivek szemeiből, látva az új bajnok ókoromét. Pünkösd hétfőn a veszprémi növendék papság „Pázmáiiyk"ör''c ünnepélyt rendezett, melyen zeue, szavalat, ének és felolvasások tartatlak. Az ünnepély igen jól sikerült.; igen szép számmal jelentek meg; az érdeklődők, s teljes megelégedéssel távoztak el a teremből. I iSárlly Jgitácz nyugalmazott községi jegyző s 48-as honvéd huszár kapitány ;c hó 16-án 70 éves korában hosszas és kinos szeiivedés után jobblélre szenderült; hüll tetemei e hó 18-án d. u. 6 órakor letettek az alsó városi (emelőbe. Az engesztelő' sz. mise pedig Kolozsvárott, mutatlalik be a mindenhatónak, hol három fia tartózkodik.! A boldogult már 10 éven át szélhúdésben szenvedep s folytonosan egy karosszékben ült, feküdni nem jludott, napjait reggel eddigi lelkész pedi; yeztetett. olvasással, délután pedig imádsággal töltötte. Szen védéseit a legnagyobb nyugalommal viselte. Béke hamvaira! Gcoigi Gyula márkói káplán úr Szent-Gálra neveztetett ki lelkésznek; az betegsége miatt nyugalomba he A m. kir. igazságügyi minister Jeszcnszkj Ákos szegszárdi kir. törvényszéki jegyzőt hason minőségben a veszprémi kir. töivénvszékhez helyezte át. 0 felsége, az apostoli király, bnkony-némejlszombathclyi községnek az iskifla felépítésére 100 ftot kegyeskedett, adományozni. A veszpréinvidéki IÚ.Ü. ijculh. tanító és segély egylet f. é. június 7-én reggé kápolna melletti elemi iskola tartamija tavaszi iiagygyitléscfj des, alapitó cs pártoló tagjai, valamint a tanügy' ba rátái meghivattak. Nemo. ii 9 órakor a sz. Anna 5—6-dik osztályában |, melyre az egylet reuIrodalom és ririnL — Uj szaklap. Pető László szerkesztése mellett ,,Közigazgatás" czimü havi folyóirat indult meg Budapesten, hogy a közigazgatás terén működöknek orgánum gyanánt szolgáljon. Csakis gyakorlati jelentőséggel biró közleményeket ád, s azért is küzdeni fog, hogy a tudatlanság, a koiTupczió és önkény a közigazgatás teréről kiküszöbölt essék. Első számához mellékletül Tisza Kálmán arczképét adja, s közleményei a belügyministerium rendőri körözvényéröl, Budapest törvényhatóságának szabályrendeleteiről, a fővárosi rendőrségről, stb. szólanak. Előfizetési ár egy évre 4 frt, évnegyedre 1 frt. A megrendelések Budapest, X. kerület, belső-jászberényi ut 8465, sz. a. intézendök. — „Történelmi ssebazótár", a hazai történelemben előforduló nevezetesebb helyek betüsoros névtára, bővítve az 1848—49-iki események színhelyeivel s egy toldalékkal az uralkodók táblájához, összegyűjtötte dr. Németh Antal, győri tankerületi főigazgató. Második javított kiadás, ái a 50 kr, s Gross Gusztáv adta ki Győrben. Elég jó segédkönyv a hazai történelem tanulásánál, v^agy olvasásánál. — Új népszínmű „A száraz malom"'. Vidor Pál eredeti népézinmüvének közkedveltségü dalai: 1 Eltávozol kedves rózsáin, szerzé Szentirmay Elemér. 2. Várok, varok, szerzé Szentirmay Elemér. 3. Gyere rózsám. 4. Árva madár. 5. Kihasadt a hajnal az égen. 6. Bokor ágon. 7. Túl a Tiszán. 8. Nem igaz, hogy a leány hütelen. 9. Magasan repül a gólya az égen. 10. Édes rózsám. Énekhangra zongora kísérettel alkalmazta Aczél Kálmán. Ara ] frt 50 kr. — Hegjelent aa „Orsság-Világ" május 12-ki száma a következő érdekes és változatos tartnlommal: Steiger Gyula, arcképpel, Pénzházasság, eredeti regény Acsáditól. Egy bevégzetlen beszély, Majthényi Flóra elbeszélése. A megkerült unikum, Könyves Tóth Kálmán, vig beszéiye, Tiz év után. Kabdebó Gyula verse. Egy elfelejtett magyar költő, (a szép tehetségű Miskolci Kovács Gyula) dr. Kerékgyártó Elektől és ifj. Ábrányi Kornéltól Rákosy Jenőnek remekül irt jellemrajza, azonkívül jelesül irt képmagyarázatok és rendes rovatok. •— A képek egytől egyig pompás metszetek s mind eredeti rajzok. Ara negyedévre 2 frt 50 kr. — A „Képes Családi Lapok" 33. számának tartalma: Egy leendő miniszterfelesége; Deszély, (vége) irta Balázs Sándor.— Oszhajszálak; költemény, irta Kenézy Csatár. — Egy május elseje; irta Rakovszky Géza. — Az örökkévalóság küszöbén; beszély, irta Schlägel M. fordította Halmágyi F. Gyula. — Zenekóltök sorsa, irta Köszeghy Géza. — Az ebevök; népismei kaiczolat, közli Szukács Lajos. — A pirochei akasztott; elbeszélés, Dumas Sándor után Városi Malvinától. — Csak még egyszer; rajz, irta György Dezső. — Heti tárcza; irta —y—y Erdöszclen; rajz irta Szarvasy Lajos. — A lakás befolyásé az ember szellemi és testi egészségére; Evek múlva; költemény, irta Halász Ferencz.— Képmagyarazat. —Mindenféle. Képek: Bor-próba — A kolostor falai inogott. — A Hradsin Prágában. — Mátyás király diadala. Ara negyed évre í fi t 50 kr. — Az Onügyvéd czimü gyakorlati füzetes vállalatnak 18—22. füzete most jelent meg Budapesten ifj. Nagel Ottó kiadásában. A munkát Knorr Alajos kir. táblaibiró szerkeszti.— Ara egy füzetnek 30 kr. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A veszprémi Kir. törvényszék büuletű osztályánál a jövő hétre kilíizelífk: Május íz-én. Sikasztással vádolt Krausz Samu elleni ügyben végtárgyalás. Május 23-áu. Súlyos testi sértéssel vádolt Badics Péter, halált okozó súlyos sértéssel vádolt Reiszinger József elleni ügyekben végtárgyalás o k. — Ugyanakkor : halált okozó sértéssel vádolt Angyal György, súlyos testi sértéssel vádolt Kovács (Szőnyeg) József, súlyos testi sertéssel vádolt Vargyas István és társa elleni ügyekben Il-od bir.-, lopással vádolt Gál Károly és társai, lopással vádolt Horváth Péter és társai elleni ügyekben III-ad bir. Ítélethirdetések. KÜLÖNFÉLÉK. — A Veszprém megyei gazdasági egyesület június 3-áu d. e. 10 órakor Veszprémben a megyeház nagy termében rendes félévi közgyűlését tartja, melyre az alapszabályok 7-ik §-a értelmében minden alapitó, rendes és pártoló tag meghivatik. A közgyűlés tárgyai lesznek a folyó ügyeken kívül: 1. A gazda körökkel való viszony végleges rendezése. 2. Az alapszabályok néhány pontjának módosításra- 3. A gazda körök által választott igazgató választmányi tagoknak tudomás vétel által való megerősítése. 4. Az első magyar biztosító társulattal kötött szerződés kihirdetése. 5. Ez ideig a gazd. egyesület tagjául be nem lépett községek beléptetése iránti intézkedés. 6. Indítványok. Pápa, május 3. 1883. Gróf Esterházy Móricz, gazd. egyes, elnök. — A magyar tudományos akadémia, e héten tartott nagy gyűlésén, Láng Lajos egyetemi tanárt és városunk orsz. képviselőjét levelező tagjává választotta. , —- Lóskay Miklós, m. kir. ministeriális főmérnök ur, 2 drb. színházi részvényét a pápai állandó színház részvény társaságnak ajándékozta, melyért köszönetét nyilvánítja a színház r. t £ 1nöksége. — A helybeli négy hiifelekezet elemi iskoláinak szegény sorsú növendékei javára rendezett hangverseny jövedelme a napokban számoltatván fel, constatáltatott, hogy bejött; belépti dijakból
