Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-04-29
in l n t! e n v a s á r ti a j>. Kózor.lokü íi'ir«rij:i küzlésekr k- J J' o: i k i a L J"C ad i c l v'ii! i adatna, ki íi/.Cl'KCS/.í J hi-v;-. tai fui 215. sz a m. IÍ-"! KUMliCtifli ft-, ,•]»<! .in'i'í kezektől l'->ga; ! .;aütí .V, Lí.' [„•ipi'iutjuono.; p a p a varos hatóságának és több Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 2o krral számífatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. papai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A nazateäepülö csángök e A népraj, moly századok viszontagságai közölt elhagyta az anyaméh kast, hónál, s idegen földre szállt, mégis meg-larhu ősi jel— lcoél. a hazaszerelet nemességé!, ma tömegekésedelmeskedik lehal? - Es szabad-e habozni a kormánynak, e»y oiy elhatározástól, mely az egész ország osztatlan óhajtásával laláikozik? Vagy talán a hazaLles/itést nemzetközijogba ütköző cselckménytu-k tartja a kormány? Ken vágyik vissza s hazajöveleiért eseng ma- de akkor hogyan nézi el, hogy Magyarorszárvarorí-záglioz Az eddigelé megérkezett, ollhont laláll > clhelyozell három csángó leiepet rövid napok alatt, egy negyedik, ötödik fogja kövelni; s inikéiii előre látható, a bukovinai csángók h;r/:ijovele!ét. a szomszéd moldva-oláh országi magyar falvak is kövelni fonják. Hiszen ezek is magyar elszakadt véreink, ökel is éppen ÚTV Jeike.-ili a fajszerelel és ragaszkodás, ükei is éppen iigy hivügaíja vissza — ellenálh it.-illanui ~- az a bizonyos érzelem, melyet liir/.aszercíeínek s honvágynak ismerünk. Miért vohiának ük kivételek? — De hál elvan-e iv:i készülve az ország hogy mindannyiukat keblére í'ogadja? tetl-e intézkedéseket a korín íny. hogy ökel meglelepilse? Evek elölt, midőn egy alkalommal a munkaerő me?;fogyal!u>zásáról írlak a gazdasági lapok, emiékezelébe hoztuk a koraiánynak, hogy szemben azon kivándorlás mániával, mely felvidéki hazánkfiait m"j;lepte, miérl nem gondol Bukovinába települt rokonaink visszatelepítésével? íliszen annyi még a puszlabirlok hazánk területén, mely benépesülésre várakozik, olt vannak a koronánk uéplelen pusztái, melyeket ma na<rv bérlők jutányos fellélelek mellell használnak. Xem volin-e nyereségesebb az országra. a kincslárra m igára: ha ezen puszlabirlokokal hel.-lepilené ? Emelné az állam adóképosségét, s nevezetes erői nverne vele a magyarság! Imo BorsodmegvéSien ilí van a mohi puszta terjedelmes síksága; ezt is belőhetne népesíteni, ill is lehelne munkál adni a csángóknak a Ileö vize szabályozása krül: mely mérlfoldekre lerjcdö mocsáros kiöntéseivel miazmát leleszi: s károsílja a kincsleír nevezett puszta birtokát is. A kormány azonban úgylátszik nem véltefigyelembe . s nem tekintette komolyan kivi— kelőnek a lelepilés — megpendilell — eszméjét; mert nem leli semmi kísérletet annak kezdeményezésére, de söl ma sem látszik intéíkedui a megindult mozgalom eiösegilésére. Hogy a nemzel másra s a társadalom, minő áldozatra voll képes, hogy rokon vércinek hazaleh'pcriését megkönnyítse, lamiságul voltak az elmúlt napok, a megérkezelieknek fogadlalásn; a kormány lehal számíthat a macryar nemzet támogatására, ha a csángók bagón egész ügynökségek Jeleznek, melyek a kivándorlást közvetítik; s llimburgba szállítják, ahol amerikai hajók veszik fel hazánkfiail, ho»y lúl a tengerre vigyék; s ha szabad az embereknek magyarországrol tömegesen kivándorolni: ki állhalja írtját az egykor löllünk elszakadt véreinknek. hogy haza ne telepedhessenek, ha mi szívesen látjuk és fogadjuk ökel?! Részünkről lehal egy hclyrepóiolhallan veszteségnek tartanok azt, ha a kormány elmulasztván a jó alkalmai, továbbá is késedelmeskednék a telepítés ügyét megragadni. DJ különben is, a csángók hazalelepedésí vágya már odáig érett meg, hogy azt visszatartani, azok megtelepedéséi elö nem segíteni valósággal emberlelenség lenne ; s kilenné ökel állapotnak. a legsiralmasabb s kétségbeejtő Orczy Gyulai, orsz. képv. Felhívás a hazai közönséghez «5 1SS5. érben Budapesten tartandó országos át alános kid Hit ás érdekében Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparki.il Iii ás és husz éve, hogy nem rendeztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt ugy az ország egyes városai, mint a külföld is sürü egymásul ánban rendeztek in • kiállításokat, melyeken a hazai termelők csaknem kizárólag hazafiúi kötelességérzetüivben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn átalánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapot íval, termelési képessegével é.s hiányaival alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetien alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszorítása; ezt azonban leginkább zalelepitésének üuyét magáévá leszi. Miért j ugy érhetjük el, ha rendszeres, álalános kiállításban feltüntetjük a nemzet szine előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában, országos átalános kiállítás fog tartatni. A kiállítás átalános, azaz nem kizárólag iparkiálliíás, hanem gazdasági cs állaikiállitással, nemkülönben közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen átalános jellege lehetővé teszi, hogy közgazdasági cs közművelődési helyzetünk egész teijedelmében feltarassék. Élő képben feltüntethetjük e kiállításon az ipar relatív helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasonlitva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállításon alkalom fog nyilni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki a feldolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A foldmives, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibövittessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piaezot biztosítson magárnak. A kiállítás föczélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hü képét nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket feltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá hogy a művészetnek cs a tudománynak az iparra cs technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is feltüntesse es e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értekére, az elárusitásra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa; továobá hogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait feltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s átalában hogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megerősítse. E czél előmozdítása végett az anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb müipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekéken teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságú kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háromlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiállittatását. _ Nem a rendliivüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt. Ez alkalommal a2on jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítéséi képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmai szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos átalános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi deczember hó 31-ét tűztük ki. . Netalán kivánt felvilágosítások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti átalános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyiségében (Budapest, F'erencz-József-tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczenben, Nagy-Váradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kivül iparilag jelentékenyebb helyeken felállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885^ évi budapesti átalános kiállítás országos bizottságának 1.883. évi április hó 9-én tartott üléséből. Gróf Zichy Jenő, másodelnök. Matlekomts Sándor elnök. Kimutatás a csángó magyarok hazatelepitése érdemében kibocsátott gyüjtő-weken Í8S3. évi márczius hó 30-tól ápril hó 26-ig a megyei alispáni hivatalhoi beérkezett adományokról: Dabrony község 10 frt 50 kr, Leányfalu község 2 frt 84 kr, Papkeszi község 6 frt, Csajágh község 12 frt, Pápa város 266 frt 89 kr, Szilasbalhás község 26 frt 70 kr, Ugyanaz 2 frt, ADJ PIHENŐ HELYET NEKI Adj pihenő helyei neki, Hol csöndes, enyhe és nyugodt, Szived- szemedből egy sugári, Lelkedből egy gondolatot. Kvdvelli a zsölyéi, zsámolyt, A drága perzsa szőnyeget, S neked van zsámolyod, zsölyéd, Bs szöveted és szőnyeged. S mi perzsa szőnyegnél drágább Jis ritkább, becsesb is bizony, Van neked egy édes áldott Jó szivtd, édes asszonyom. Érintsed fehér ujjakkal A költő lelkét, homlokát, S hallgatott bár egy világnak, Tenéked újra hangot ád. Kiss József. ISMERŐS ISMERETLENNEK. Találkozunk: rám sem tekintesz; Köszöntettelek: nem lehet; Mig másoknak mos olygv a intesz Semmibe se vessz engemet. Mellettem mégy el s ah! nem érted Mért ver szivem olyan nagyon 1 ? Nem érted, bár meghaljak érted; Mert — nem szeretsz kis angyalom! De hátha mind csak színlelés ez! Nyíltan szeretned nem szabadj S a titkot, melyet szived érez Pécséiként zárja ajakad. Felnyhni e kedves pecsétet Csókjaimmal, hogy a titok Kitűnjék! . . . óh mily messze térek! Balga képek, távozzatok! Mutatna ennyi Uidecséret Ha szerelne? az nem lehet. IIa engemet belső tűz egei: Arczom se mondhat egyebet. . . . Nem, nem szerelsz! mint ismeretlen járj hát tovább is utadon ! Jobb volna nekem is felednem, De nem tudok kis angyalom ! imKmmm __ m Antal Géza. KÉT BETEG, — Kovellcllti. — — Nos, meg vagy velem elégedve, Luise? kerdé az urnö s tetszelegve nézett az előtte levő, nagy álló tükörbe, mely egy ragyogó szépségű, junói alkatot mutatott; kinek karcsú derekát arany öv, fejet smaragdos diadém körité. — Oh asszonyom! felelt a leány, ki az öltöztetés művészi munkáját végzé, — azt hiszem, hogy Nagyságodnál költő képzelete sem alkothat szebbet, bajosabbat... . E hófehér gömbölyű karok, e bűvölő arcz, piros kis ajkak, sötét, lángoló szemek . . . — Elég Luise! itt van hizclgésedért... el kell ösmerni ügyes vagy, mint valami diplomata. Luise eldugta az aranyat, mit úrnője csúsztatott kezébe. — Parancsol még velem asszonyom? — Menj, és mond meg uradnak, hogy várakozom reá. A komornának nem volt szüksége kimennie mert épen jött a férj. Nagyon levelinek, bánatosnak látszott, öltözete sem volt rendben, haja kuszált, arcza halavánv volt: s kezében — fehér kesztyű helyett, — orvosságos üveget és kis ezüst kanalat tartott. — Hogyan ön még most sem készült el, uram?... Mi az? orvosság?... csak nem szándékozik patika szerrel megtraktálni? — Epen most adtam kis betegünknek orvosságot", és szórakozottságból hoztam magammal az üveget. .. . — Meg a kanalat... Ej! hát győzze le izgatottságát. Ha látná, milyen különös kinézése van. — Nem Csoda; Arthur ismét roszszabbul érzi magát, láza emelkedett.. . kérlek édes Flóra menj be hozzá téged kivan látni... csak rövid ideig; — ugy-s bejössz hozzá, hiszen ha m o st o h áj a vagy is. — — Ugyan hová gondol az Istenért, szólt megrázkódva a szép hölgy •— talán meg is csókoljam a beteg izzadt homlokát?.. — Azt nem; csak simogasd meg szegénykének lázban izzó arczát, intézz hozzá néhány gyöngéd szót, jól fog neki esni. — Azt Luise is megteheti. Menjen kérem, simogassa meg a beteget s vigasztalja meg néhány szóval. Luise kiment. A férj szomorúan horgászta le fejét s mereven nézett maga elé, mig kebléből nehéz sóhaj tört elö. — Kegyetlen vagy nagyon, monda halkan, ha a t e gyermeked volna, igy tennél akkor is ? — Azt nem tudom. Azonban ha kívánja, hogy ne menjünk el az estélyre, azt megtehetem. Ugy látszik örömet okoznék önnek azzal, ha ide haza maradnék — betegápolónak .,, — Nem, édesem. Áldozatot nem kívánok tőled. Az estélyre elmegyünk, kívánságod szerint. Tehát csak arra kérlek, várakozzál egy negyed órát, mig a kicsi megkönyebbül. Én is örömestebb távozom akkor hazulról. — A mint önnek tetszik. A viszontlátásig! A szép delnő egyedül maradt. Egy darabig nézegette magát a tükörben, rendezte ruhája csipkefodrait, karékét, collier-ját felcsatolta, illatos kendöcskéjét felvette, letette; majd az órára tekintett, s végre — unatkozott. — Ah! ez a várakozás kiállhatatlan. Kilencz óra . . . még 10 perczig sétálgatok . . . Zsipsz! Zsipsz! Jer ide! Hol vagy? Zsipsz. A támlásszék üres, nincs ott a Zsipsz, pedig az a rendes helye. Tán a kanapén szendereg? Nem, ott sincs. Vagy a függöny megett? Nincs. A zongora alatt? ott sincs. Flóra ő nagysága idegesen rántja meg a csengetyü zsinórt. A másik perezben egy inas lép be. — Parancsol aszonyom? — Hol a kutyám? nem látták a Zsipszit, a kis Zsipszimet? — A kis pincset?.. azt a kis kutyát .... nem láttuk, egész nap nem láttuk, de igaz .... mégis, mintha . . — — Mit dadog? hol van? — Igenis, ma reggel — -- Mit ma reggel? hiszen délben még velünk ebédelt — csakhogy nem izlett neki az étel. — Valóban, nagyságos asszonyom, mert mint mondám: ma reggel jóllakott a czukor süteményből. — Miféle ezukorsüteményböl ? — Az enyémből. Asztalomon volt egy tányérban, nekem valami dolgom akadt, mire visz-
