Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-04-22

kitárni és össze akasztani, ugyanez szigorú köteles­sége valamely vészjelzése alkalmával is. — E három fó'ajtóuak kezelése kizárólag a részvénytársaság ka­pusát illeti. 17. A két oldalajtó csak rendkívüli esetekben nyitható ki, azért a tüzóröknek előadás előtt, alatt vagy után. semmi szín alatt sem szabad azokat meg­nyitni; ellenben tűzvész vagy bármely előre sejthető katastropha esetén azokat rögtön kitárni kötelesek. 18. Előadások után a belső ablaktáblák, vüa­inint a hátulsó ajtó bezárandók, a kályhatüze a kály­hába mélyen betolandó, a fütőkamarából minden ég­hető anyag eltávolítandó, és ennek ajtai gondosan bezárandók; ellenőrzés czéljából a rendőrség és a tűzoltó egylet egy tagja az egész épületben minden előadás végeztével körjáratot tartand; zárás után éj­jelre a színházban tartózkodni senkinek sem szabad. 19. Előadás végeztével a páholyok és néző­térben netán elvesztett tárgyak utáni kutatás egyedül a kapus kötelessége, a megtalált tárgyak jegyzéke az előcsarnokban általa kifüggesztendő, esetleg a „Pápai Lapok" közelebbi számában közzé teendő. 20. A nézőtér folyosóin, és közlekedésein sen­kinek sem szabad állani szinügyi igazgatósági enge­dély nélkül. 21. A karzatra 200, és az emeleti állóhelyekre 30 személynél többet felereszteni nem szabad, e sza­bály meg nem tartása esetről esetre 5—20 frtig bir­ságoltatik. 22. Vállalkozó béi létének leteltekor tartozik a neki leltárilag átadott tárgyakat az igazgatóságnak átadni, a színházban — személyzete, vagy segéd sze­mélyzete által — netán elkövetelt károk, illetve bírsá­golások a szinügyi igazgatóság által megállapitatnak, s az ily felmerült károk és bírságoknak a biztosíté­kot képező egyszáz forintból leendő levonása után netán fennmaradó összeg a vállalkozónak visszaadatik. 23. A színház igazgatóság (jntendafunf) joga és kötelessége ezen szabályzat szoros megtartása felügyelni. Katona József sirján. (JEgy kis reminiszczcnczia/) A Bánk bán szerzőjének egész élete csupa csalódás volt. Egy nagy szellem, melyet kora meg nem értett s melyet egy későbbi kornak kellett felfedeznie, hogy arra a polczra emelje, melyet a nemzetnek legkitűnőbb drámairója meg­érdemel. Egész életét a nemzeti irodalomnak és mű­velődésnek szentelte s mikor sirba szállt, nem övezte a nemzet hálája, szeretete. Mikor nagy lelke elköltözött porhüvelyéből nem sejtette, hogy egykor az egész nemzet oda fog vezekelni sírjához, hogy letegye hamvaira az elismerés koszorúját. De még halála után is sokáig volt osztály­része a feledékenység, a hálátlanság. Hatalmas alkotása, a Bánk bán husz évig volt a feledékenység tengerébe merülve, mig akadt búvár, ki e drága gyöngyöt felfedezte. Kecskemét város csaknem 50 évvel Bánk bán megírása után rovta le háláját nagy fia iránt, mikor szobrot emelt neki és 70 év után a mult hétfőn, midőn emléktáblával látta el a helyet, hol e nagy szellem született. Es e hosszú, hosszú idő alatt voltak évek, midőn Katona József neve el volt feledve épp' ugy mint ahogy remek müvéről nem tudtak sem­mit; és sírja el volt hagyatva és nem jelölte semmi a helyet, hol Bánk bán szerzőjének hamvai nyugosznak. Valóban Katona Józsefnek nemcsak egész élete volt csupa csalódás. Még halála után is sokáig, sokáig kellett lángszellemének a sötét feledékenységgel küzdenie. Ma már szobor hirdeti az ö dicsőségét és emléktáblájának leleplezése mellett az egész nem­zet ünnepelt. A hála, melylyel szülővárosa és nemzete adósa volt, ma már nagyrészt le van róva, és Kecskemét városa sokkal jobban megtudja most már becsülni nagy szülötte emlékét, mintsem hogy megfeledkezni tudna többé róla. Az az ünnep, melyet Kecskemét a mult héten ült, biztos kezességet nyújt a nemzetnek, hogy legnagyobb drámaírójának emlékét Kecs­kemét város szentül fogja megőrizni, és kegye­lettel veszi majd körül azokat a helyeket, me­lyek Katona Józsefre emlékeztetnek. Es ebben a biztos tudatban, most bátran eleveníthetünk fel egy kis reminiszczencziát, anél­kül, hogy tartanunk kellene attól, hogy a mult héten lefolyt ünnepély kegyeletes hangjai közé dissonánciát kevernénk. Sőt éppen időszerűnek találjuk feleleveníteni e kis reminiszczencziát csak azért, hogy annál jobban tündököljön a mult hé­ten lefolyt ünnepély fényessége, a mult sötét képe mellett. * Mikor Kecskeméten tanultam gyakran ki­jártam a szentháromság-temetőbe olvasgatni, ta­nulgatni. A halottak között a lélek sokkal tisztábban lát, mert nincs anyira elfogulva az élettől. Hamlet is egy koponyához intézi bölcsel­kedéseit a létről. És amint ott jártam, barangoltam a sirok között a néma csendben, melyet csak a gyakor­latot tartó katonáknak távolból ide hallatszó trombita-szava zavart meg, bánatos melancholia fogott el. A nap melegen sütött és csillogva ragyogott vissza a sírkövek arany feliratairól. Egyszerre csak mintegy megbűvölve állot­tam meg egy sirkö előtt. Egyszerű gránitkő volt, de azok a betűk, melyeknek aranyát a nap szintén besugarazta, kápráztatták szemeimet. Nem kellett elolvasnom. Egyszerre ott állottak e betűk lelkem előtt mint megtestesült fogalom: Itt nyugszik Katona József. Valami ellenállhatlan vágy fogott el, hogy boruljak e nagy szellem sírkövéhez és körülfog­jam karjaimmal. Es aztán sokáig, sokáig elme­rengtem Bánk bán szerzőjének csalódásokkal tel­jes életén . . . De egy tekintet sírjára meggyőzött, hogy még halála után is osztályrésze a feledékenység. A sír nagyon, nagyon elhagyatott volt. Körülötte minden halottnak jutott egy kis virág; csak a Bánk bán szerzőjének sírja volt kietlen, puszta. Még csak föl sem volt hantolva . . . •át­... A legközelebbi vasárnapon azt újsá­golta egy helyi lap, hogy valaki Katona József sírjára egy verset irt. E sírhalmot paréj fedi és dudva . . . Kecskeméti nők nem sirtok ezt tudva ? Szivetekből kihalt tán a kegyelet Hogy ily pusztán hagyjátok e szent helyet ? Vagy tán annyi virágotok nem terem Koszorúzni e sírt elég hogy legyen ? . . . Pár nap múlva e vers bejárta az egész ha­zai sajtót egymásután érkezett az interpellátíó Kecskeméthez, s Katona József sírja — el volt halmozva virágokkal. Még talán ma sem tudja Kecskeméten senki, ki irta plajbászszal Katona sírjára azt a verset, de én ugy hiszem, hogy összefüggésben áll azzal a megdöbbenéssel, amit szivem érzett, midőn e sírt megláttam. Most már nem fedi többé paréj és dudva Katona József sírját. Halottak estéjén a tanuló ifjúság kivonul a sírhoz és koszorút tesz le a drága hantokra és lelkes beszédben emlékszik meg Kecskemét nagy szülöttéről. És az alföld »hirös« városa nem is fog többé megfeledkezni dicső fiáról, mert éppen a mult heti ünnepen bizonyította be, hogy tudja mennyi hálával tartozik Bánk bán szerzőjének. Hevesi József. Irodák és művészet, — Az illem könyve, mit Kalocsa Roza szerkeszt és Révai testvérek adnak ki Budapes­ten, nemcsak hasznos, de érdekes könyvnek is bizonyul. Nem száraz szakaszokba osztása ez a társadalmi élet nyilvánulásának és merő felosztása m'ndannak, mit az élet ezer körülményei között szem előtt kell tartanunk, — de vonzó modorban inkább elbeszélés, discret tanácsadó, valóságos kézikönyv, melynek lapjait mindig bizalommal forgathatjuk. Már kilencz füzet jelent meg belőle.— A könyv kiállítása fényes. Megszerzése nem kerül sokba, mert egy-egy füzet ára csak 30 kr. Kap­ható a kiadóknál Budapesten váczi-utcza 11 sz. — A „Képes Családi Lapok" 29-dik száma is érdekes tartalommal jelent meg, mely­ből felemiitjük a Délibáb czimü elbeszélést He­vesi Józseftől. Bacsó Klára szerelme elbeszélést Riesz Hermintöl. Phylax norvég beszélyt, Heti tárczát Nananától, a számos rajzot és sikerült költeményeket stb. Képei: Flóra. A nagy halott. A nagy világba. Székhelyi Mailáth György. — 720 magyar népdal zongorára. A »Magyar Dal-Album«-ból, mely a magyar nép­dalok egyetlen folyamatban levő, zongorára al­kalmazott egyetemes gyűjteménye, megjelent a IV-ik kötet 6-ik füzete is a 701—720 számú dal­lammokkal: — A »Magyar Dal-Album« IV. kötete ismét 10 havi füzetben jelenik meg és pedig 200 dallamtartalommal. Előfizetési ár egész évre: 10 füzetre 1 frt 80 kr, félévre: 5 füzetre 90 kr, Egyes füzet ára 25 kr. Minden füzet bérmentve küldetik szét. Előfizetések legczélszerübbeu pos­tautalványon a »Magyar Dal-Album« kiadóhiva­talához Győrbe intézendök. — Uj zenemüvek. Táborazky és Parscli zenemükereskedésében Budapesten megjelentek : Lövv József 427-dik mű. A virágországból. Hat zenemű, tananyagúi kis ügyes kezeknek, nyol­cadok elhagyásával és ujjrakozással ellátva. Zon­gorára két kézre. 1. A meghitt nefelejts. 2. Az illatozó^ szegfű. 3. Az álmodozó liliom. 4. A csin­talan rózsácska. 5. A magán ibolya. 6. A kedves gyöngyvirág. Minden szám 60 kr. Hirdetmény. A folyó 1883-ik évre megállapított házbéradó kivetés lajatroma a polgármesteri hivatalnál folyó hó 19-től kezdve 8 napon át. kitéve lesz, ezt ezen idő­közben mindenki betekintheti s ez ellen uetáiii fe!­szóllalá.xát beadja. Pápán 1883. ápril 17. A városi hafósáff. il K veszprémi kir. törvényszék büntető osztáljáná! a jövő hétre kitüzettek: April hó 24-én. Hamis bukással vádolt Lamberger Mór, lopással vádolt Farkas Flórián, és társai, súlyos testi sértéssel vadolt if. Kovács János elleni ügyekben végtárgyalások. Ápril 25-én. Személyes szabadság megsér­téssel vádolt Sebestyén Lajos, lopással vádolt Szakáll József és társai, lopással vádolt Farkas Mihály elleni ügyekben végtárgyalások. — Ugyanakkor. Lopással vádolt Szabó József, lo­pással vádolt Szabó Teréz, megvesztegetéssel vádolt Czeczei József, tolvajlással vádolt Farkas József és társai, ujo'icz szökéssel vádolt Dezső István, súlyos testi sértéssel vádolt Szálai Péter és társai, elleni ügyekben, Ill-ad bir. Ítélet­hirdetések. Áprilhó 26-án. lopással vádolt Zánthó Gyula, < lopással vádolt Nagy Istvánné és társai, sikkasz­tással vádolt Vörös' István és társai elleni ügyek ben vég t ár gy a 1 áso k. KÜLÖNFÉLÉK. Meghívó. A pápai állandó színház részvény társaság folyó évi május 6-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a városház termében rendes évi közgyűlését tartja, melyre a t. részvényesek, vagy meghatalmazott­jaik tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés a második üzlet évről. 2. A felügyelő b'zottság jelentése a pénztári számadásról és mérlegről. 3. öltözdék építésére tervezet. 4. Az alapszabályok 7-ik pontjának módosítása. 5. Az alapszabályok 18-ik §-a szerint felügyelő bizottság választása. 6. Szini évad rendszeresítése. 7. Folyó ügyek, és indítványok. Az indítványozók kéretnek indítványaikat april 28-ikáig az elnökségnél bejelenteni, hogy az alapszabályok 11. §. h. pontja szerint a tárgy­sorozatba felvétethessenek. Egyúttal értesittetnek a t. részvényesek, hogy a felügyelő bizottság által megvizsgált pénztári számadás és mérleg a pénztárnok urnái közszemlére kitétetett és mindenkor megte­kinthető. Pápa, april 19. 1883 Kiss László. szinház v. t. elnök. — Személyi hirek. A megyei árvaszéknél felszaporodott hátralékok feldolgozása czéljából igeiglenesen felállított tiszteletbeli pótülnöki állo­más egyikére főispán ur ö excellentiája SzegUthy György urat, megyei tiszteletbeli aljegyzőt és városi kapitányságunk jeles tehetségű tollnokát nevezte ki. — Pakrócz Károly ur, végzett jogász a veszprémi kir. adófelügyelöséghez számtisztté neveztetett ki. — A helybeli plébánia épülete most 100 éve hogy elkészült. Első lakója 1783. ápril. 25-én költözött be az épületbe. Ez érdekes évforduló alkalmából Néger Ágoston apát-plebános ur ö nagysága fényes ebédet adand. — A pápai ref. egyházmegyének f. hó 18-án városunkban tartott közgyűlésen bontattak fel a szavazatok az egyházmegyei elnökség megválasz­tása czéljából a zsinati törvények értelmében elrendelt szavazás alkalmából. — A felbontott szavazatok üagy többsége szerint megválasztatott esperessé: Szekeres Mihály takácsi lelkész, eddig volt egyházi főjegyző, segédgondnokká pedig Baráth Ferencz eddig is volt s. gond­nok. A megválasztottak hivatalukat lelkes be­szédekkel a jelenvoltak éljenzése között foglalták el. Egyszersmind a nyugalomba vágyott volt esperes Barthalos Mihály urnák buzgó és sikeres működéséért köszönet szavaztatott. — A helybeli állandó színház igazgató vá­lasztmánya f. hó 17-én taitott ülésén, tűzbiz­tonsági szempontból, a következő intézkedéseket tette: 1. Megállapította a lapunk más helyén közlött »szinhazi rendszabályok«-at. 2. Az eddig a színpad két oldalán fából alkalmazott öltözdék helyett, az épület végének 15 négyszög öllel ki­terjesztése mellett, uj öltöző helyiségek tervez­tetnek építtetni. 3. A lámpa csillárt tartó kender kötél helyett czink sodrony alkalnvaztatik. — 4. Egy kisebb hydrophor, 10 vizveder és vizezve készletben tarthatás czéljából két pokrócz besze­reztetik. 5. A színpad és tartozékainak fa részei kovarcz oldattal vonatnak be. — Liblói lovag Graef Ede lovassági tábor­nok, pnrancs örtisztjével Börner Lajos százados­sal tegnap délután városunkba érkezett, — és az itt 7 honvédzászlóciljból öszpontositott 167 ujoncz felett szemlét tartott. rá vr : irva. Mindegy, megvették, s kétszáz fo­rm >~. leszúrtak érte. Arra is emlékszem, hogy renden lebegő apróbb kontó és egyéb kifizeté­sével az nap még negyven forintom maradt. Másnap korán reggel nyájas kopogás éb­resztett fel álmomból. Papucsot s egyebet öltök megnyitom tágas műtermem ajtaját (háló szo­bául is ugyanaz szolgált, nem levén más szobám) s barátságos képű uri ember lép be, Utána há­rom színű sapkás városi szolga. Ekkor láttam életemben az első eleven vég­rehajtót. Látnoki szellem nem kellett hozzá, hogy e milyenségét kitaláljam. — Bocsánatot kérek, ha tán zavartam, szólt nyájasan a kitűnő ur. Igan sajnálnám, ha kelle­metlen lennék ... — Egy csöppet sem, válaszoltam, tessék besétálni. — Én Palétay urnák (ez nevem) nagytisz­telöje vagyok. Mélyet bókoltam. — Nevem Varjas, városi végrehajtó. — Örvendek — szóltam — bár jobban örven­denék, ha nem e minőségben lehetne szerencsém megösmerhetni. .. — Valóban rendkívül tehetséges művész­nek tartom Palétay urat. .. — Ön hízeleg! szóltam szerényen pirulva. — Lelkemre nem; láttam azt képét, me­lyet a Kutyfalvay gróf ur vett meg. Pompás, igazán pompás. Gyönyörű hus színek. Kifogás­talan rajz. . — Varjas ur, úgy látszik műértő . . . — Nem egészen, szívesen foglalkozom ugy elméletben és bámulatban a művészettel. Kivá­lóan' szeretem a művész urakat. Lelkemre, Pa­y létay urat a legtehetségesebbnek tartom az egész fiatal nemzedék között. Kegyed megszégyenít,., valóban... — Nézze kérem, például ezt a csaknem befejezett képet itt az állványon, lehetetlen, hogy kevesebbre becsüljem — husz forintnál, bárha mint magán ember gazdag lennék, százat nem sajnálnék érte. Milyen rajz, milyen szép széles ecsetkezelés, milyen rembrandti világítás — szólt, ezalatt egy rovatolt ívet töltve ki író aszta­lomon. — Varjas ur csakugyan műértő, szóltam, utána nézve képemen megjegyzéseinek. — S az a másik, kérem, az a közép nagy­ságú tájkép, mely már szép aranykeretben van (ezalatt ismét irt a rovatolt ivbe) keretestől együtt testvérek között is megér harmincz forintot, bár mondom, ha én tehetném százötvenet adnék érette. Egész Corot modorban van festve, Ligeti Antal soha ilyet össze nem hoz. — Ön igen szeretetre méltó uram, mondám, ismét pirulva tőlem telhetőleg — Méltóztassék hát aláírni ez ivet! szólt nyájasan. Harminczhét forint kilcnczvenkilencz és hat tized krajczárról szóló foglalási jegyző­könyv. Méltóztatik tudni, negyedfél évi adó, enyhe kivetéssel; tizenöt nap alatt .kérem kiű­zetését, addig pedig e két képet kérem ej nem adatni, mert az zártörés lenne! Megsemmisülve néztem reá. Ha én e két képet el nem adhatom, melyek egyikét egy pén­zes héber, másikát egy borkereskedő rendelte meg, el vagyok veszve. Mit tegyünk mást, negy­ven forintom volt még, ki kell fizetni a köve­telést. — Kedves Varjas ur! szóltam nyájasan. Fogadja el inkább készpénzben a kívánt ösz­szeget. — Bajos, bajos, szólt fejét vakarva. Nem találok rá kellő formát, a hogy ezt eszközöl­hetném. — Gondolkozzék kérem tán csak akad. — Jó, szóllott, s másik rovatolt ivet vett elő. Kérem a pénzt. Fájó szívvel olvastam le eléje három tízest egy ötöst és három egyest. O elkezdett írni. Rovatolt ivén melyet ké­sőbb átadott nekem, ez volt olvasható : „Paietay agomil urnal lefoglaltam három darab tíz fo­rintos bankjegyet, egy darab ót forintost és há­rom darab egyest, s elárverezés végett beszálli­íottam." — S mondja kérem, szóltam kíváncsian, ha elárverezik, mennyiért kél darabja e bankje­gyeknek. Mert nem szeretném, ha tízforintoso­mat tán tíz krajezár kikiáltási áron adnák el, s én még mindig adós maradnék. — líz csak a forma, a bankjegy valóban nem adatik el. — Ah úgy, bocsánat, tehát most már nem tartozom. — Njem, kvittek vagyunk. Bocsásson meg az alkalmatlanságért. Higyje meg, nincs Buda­pesten még egy ily tisztelője művészetének mint én vagyok. Alázszolgája! A nyájas végrehajtó távozott. Én utána néztem még. Soha ily derék végrehajtót Eddig azt hittem, hogy ezek csupa megkérgesedett szivü emberek, pedig ime a művészethez is ért; s oly udvarias. Nem csoda, hogy annyira megs-.ereltük egymást. * Varjas ur azóta is többször megtisztelt be­cses látogatásával. Mindannyiszor néhány forin­tom siratta meg. Tudja isten, a legutolsó, a mire gondolni szoktam pénzes koromban az adófi­zetés. Egy hét előtt festegetek csöndesen s ismét nyájas kopogást hallok ajtómon. A kopogás jel­legéről rögtön felösmertem, hogy csak Varjas ur jöhet, Ö volt valóban. — Mennyi? kérdem lemondással és sóhajjal. — Sajnálom Palétay ur, lelkemre sajnálom, nem szabad most készpénzt elfogadnom. Mél­tóztassék kijelölni valamit. Tilos elfogadnom az adóösszeget, csak foglalhatok. Szemei gyorsan jártak körül műtermemben. — Kérem tölgyfa az a szép szekrény. — Az, válaszoltam. — Valódi remekmű, szolt, a müiparnak igazán dis.'.ére válik. Franczia renaissance ízlés­ben ily szépet nem láttam, — monda s egy ro­vatolt ivbe bevezeté. Becsára 30 frt. Ennyit a legutolsó zsibárus is megad érte. Ha gazdag em­ber volnék, hetvenet nem sajnálnék. Kérem alá­írni a jegyzőkönyvet. Aláirtam s ö vette kalapját. — A viszontlátásig Varjas ur, szóltam de­rülten . . . — Sajuálom Palétay ur, nem leszek többé szerencsés önnél végrehajthatni. Kitettek vidékre s még nyolez napig hívataloskom itt, s aztán utazom. Utoljára még óhajtottam tiszteletemet tenni. Bocsánat ez alkalmatlanságért. Meghatottan fogtunk kezet, s azt hiszem szemeimben könnyük is csillogtak. Ő is elérzé­kenyült. — Kérem e kis adóhátraléknak tizenöt nap alatti törlesztését, szólt egész ellágyulva. Isten önnel Palétay ur, isten önnel! Az ajtóban mégegyszer megszoritá kezemet s eltűnt. Igy vesztettem el leghívebb barátomat. Vájjon utódja fog e ily megható ragaszko­dást tauusitani irántam. Fehér Hollö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom