Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-03-11

IVIegj elenilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u t c z t 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak ismert

1 kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC w p 1 1 Előfize tési díj ak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítafnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Veszprém megye az uj kataszterban. Előttünk fekszik a szombathelyi halasién kerület, s ebben Veszprém megye uj kataszteri munkálata, s ha fit tekintjük az egyes mivelési ágak tiszta jövedelmi fokozatait, első tekintetre némi büszkeség érzete támad fel fel bennünk, bogy megyénk mezőgazdaságai már is ily magas fokra emeltük, s oly magas liszla jövedelmet tudunk előállítani , a melylyel a természettől sokkal inkább megáldott, s forgalom tekintetéből sokkal kedvezőbb viszonyok közt létező vidékek velünk nem versenyezhelnek, vagy legalább az uj kalosterben versenyezni nem kívántak. Ezen büszke fennhéjázás azonban csak röYid ideig tarl, mert midőn tüzetesen szemügyre vesszük a rovatokat, s olt egy hold szántóföld után 12 frt 50 krt, — egy hold kert ulán 27 frl — egy hold rét ulán 19 frl, sőt egy hold legelő 11 Ián 6 frt 25 kr legmagasb tiszta jövedelmi megállapilást, illetve ez idő szerint még csak tervezetet találunk, és ez nem csak kecsegtetőül, vagy ijesztésre van oda áílilva, hanem egyes községekből ezen legmagasabb, vagy az utánuk következő, s nem nagy összegben különböző rovatokba ezer holdakat besorolva látunk, büszkeségünk alázalos megbánássá változik, mely helyenként az elkeseredésbe megy át, s szomorúan gondolunk arra vissza, hogy mint községi, vagy járási bizottsági tagok, mért nem működtünk szorgalmasabban, s mért nem igyekeztünk már a helyszínelés ulán megtenni észrevételeinket, melyeket a törvény, és a méltányosság megengeded.. Azon viszásságnak," mely Veszprém megye rendkívül magas tiszta jövedelmi fokozataiban feltűnik, első sorban maguk a községi bizottságok okai, kik küldetésüket — mondjuk ki őszintén — hanyagul, és közönyösen végezték, talán nem is gondolva arra, hogy a becslési munkálatokból kihozott számokban nagyobb veszély rejlik mezőgazdaságunkra, mintáz elemi csapásokban, mert ez ritkábban fordul elő, amaz pedig állandó lesz. De oka maga a becslési eljárás is, mert oly évek átlagai, illetve állag árai vétettek törvény szerint számítási alapul, melyek az egész országra is átalában, de Veszprém megyére különösen kedvezők voltak, — továbbá a többi faclorok, költségek, napszámok ugy vétellek számításba, mintha az évek mindig normális viszonyok közt jönnének egymás uián : hololt tudjuk, hogy 6 gazdálkodási év közül csak egy jól, s egy középszerül lehel számítani, s mert a termelési miseriák oly sokfélék, hogy azok nem csak a hozamot csökkenlik, de sokszor ugyan azon időben az előállítási költségeket megemelik: a holdankénli átlagos termést legalább 15°/

()-al és a holdniikénli mivelési költséget legalább 20 %-al kellelt volna, az elébbit alacsonyabbra, az utóbbit magasabbra venni, bogy az eredmény a valóságnak megfeleljen. Végre még sújtja Veszprém megyéi földrajzi fekvése is, melynél fogva a szombat helyi kafasteri kerülethez kellett tartoznia , s arányosittalolt olyan megyékhez, mint a gazdag Sopron és Vas. — és kullur viszonyai, piacza Sopron, Szombathely, Győr és NagyKanizsával egyenlőnek vétetett. A kerületi bizottság enyhitelt, ugyan egy kissé a túlságokon, hol azok nagyon szembeötlők voltak, de ez még nem minden, az orvoslás legnagyobb része az egyéni reclamaliókra marad. Talán az országos bizottság is fog tenni valamit, mert azt csak igazság érzetében el nem nézheti, hogy Veszprém megye az ország legtermékenyebb, s legnagyobb tiszta jövedelmet adó megyéi közt szerepeljen. Most pedig minden összehasonlilás nélkül nézzük meg, minő helyet foglal el megyénk a kalasteri tervezetben. Veszprém megyének négy hecslő járása van, 12 osztályozási vidékkel, és ugyan a veszprémi becslő járás I. osztályozási vidékébe soroltatott 13, — a JI. oszt. vidékébe 13, - III oszl. vidékébe 8, — IV. oszt. vidékébe 9,— V. oszt. vidékébe 6 község. A pápai becslő járás I. oszt. vidékébe soroltatott 22, - II. oszt. vidékébe 10, — III. oszt. vidékébe 13 község. A devecseri becslő járás í. oszt. vidékébe soroltatott 42, — a II. oszt. vidékébe 9 község. A zirczi becslő járás 1. oszt. vidékébe soroltaiull 22, •— a 11. oszt. vidékébe 15 község. A 182 községnek, vagy is a megyének termő területe mivelési áganként következő: szántóföld 330,435 hold, kert 8.576 hold, rét 44.519 hold, legelő 82,279 hold, nádas 1.496 hold, szöíö 8.908 hold, erdő 158,356 hold. mely összesen 634.599 holdat lesz, s melynek tiszta jövödelmc 2,901787 frlra emeltetett, esik átlagosan egy holdra 4 frt 57 kr, vagy az erdő és szőlő elhagyásával 5 frt 53 kr. Nézzük most a régi halasiért, a mint az a helytartó tanács által 1865-ben összeállilaloll, akkor volt Veszprém megyében 272,317 h. szántóföld, 64,762 h. rét, 94,356 h. legelő, 212.021 h. erdő, 11,441 h. szőlő, 1,603 h. nádas, mely összesen 656,500 holdat tesz, s melynek liszta jövödclme 1,731.020 frlra vételeit : esett átlagosan egy holdra 2 frt 63 kr. va<ry az erdő és szőlő elhagyásával 4 frt. A lapaszlalás mutálja, bogy a régi tiszta jövedelmi adó alap melleit sem gyarapodtunk, mi történik, ha az most 1,200,000 frttal többre vétetik ? A szombathelyi kalasleri kerületben Veszprém megyén kivül még négy megye van: Zala, Vas, Sopron, Győr. Ezek liszta jövödelme 1865-ben 8,200,000 frl volt, most pedig 12,255,000 frtra terveztetik, tehát ezen megyékben a liszla jövedelem csak felével emelkedett, Veszprém megyében pedig több mini 2

/

3 résszel, — hol van iU a helyes arány és igazság? Talán azt mondhatná valaki, hogy a szántóföld mivelési ág tetemesen több, mint 1865volt, és cz igaz, de Vas megyében is több 60,000 holddal, Győr megyében 80,000, Zalában 45,000, Sopronban 53,000 holddal, iít tehát az arány meg van, de a tiszta jövedelem emelkedésben nincs; nem az következik azonban ebből, mintha a négy megye liszla jövedelme alacsony volna, hanem csak az. hogy Veszprém megyéé igen magas, és pedig aránytalanul magas nem csak a jövedelmi fokozatok nagy lariffája miatt, hanem a miait is, hogy a szántóföldek magasabb osztályokba téleltek, mint a melybe igazságosan, még a minla terek szerint is tartoznának. A szántóföldeknél legnagyobb hiba, hogy magasabb osztályokba helyeztettek, — a legelöknél pedig az a hiba, hogy magas tiszla jövedelemmel rovattak meg. Ennél a két mivelési ágnál segíteni kell, ha egyebet nem is, csak igazságos arányosilást akarunk. Nem óhajtjuk bogy az egyéni reclamaliok tömegesen adassanak be, vizsgálja tehál meg a kerületi bizollság Veszprém megye helyzetét, s tegye meg azt, a mi igazságos, és méltányos, vegye különösen a legelök felcsigázott tiszla jövedelménél azt tekintetbe, hogy az összes marbaállománynak szarvas marhára redukált számából Veszprém megyében e

gy D mlfre csak 1900 drb esik, mert többet táplálni nem hir, s köves, oldalas vagy homokos legelői mégis oly magas tiszta jövedelemmel rovattak meg. No de legyen elég egyelőre ennyi helyzetünk ismertetéséről az uj kalaslerban, ezen ügyre még lesz alkalmunk többször visszaférni. V. K. L Pénz jellem. es 11. (Vége.) Ki jól fogja fel az emberi hivatást, az mellözhetlen feladatnak is ismeri el a növendékben a munkakedvnek rendszeres fejlesztését. — Ezt a nevelő leginkább az által eszközölheti, ha növendékét jókor reászoktatja figyelmének, akaratának egy czélra irányzására, s lankadatlan kitartásra, egész a kellő eredményig. A siker reménye hatalmas buzditó. Ha az ifjú tapasztalja, hogy összpontosított akarata végül is diadalt arat, akkor jutalmazónak, édesnek találja a munkát, s a növekvő tettvágy, akadályról-akadályra, de egyszersmind gyözelemröl-győzelemre viszi öt. Igy majdan az életharcz nem leverni, hanem emelni fogja, örömmel vallja be egykor azon állitásnak igazságát, hogy: »a küzdelem« szigorú tanítónk, s ezt oly szerető kalauz rendelte mellénk, ki önmagunknál jobban ismert. A velünk viaskodó edzi izmainkat, élesíti ügyességünket, igy válik aztán ellenfelünk legjobb barátunkká. Erő nélkül nem mutathat az ember jellemet, az erőt azonban a munkásság, a vívódás a gondokkal adja meg. Találja bár a küzdelmek kereszttüze a jellemet s talentomot a szegénységporában, a mig azt ostromolja oly fényt lehel reá, hogy környezete mint ékkövet emeli fel és karolja kebelén. Aristides oly szegénységben halt meg, hogy hagyatékából nem lehetett eltemetni sem. A honmentő Epaminondás mint ifjú oly egyszerűségben élt, hogy nem volt több egyetlen darab felső ruhájánál. Ámde az az életharcz, melyet e férfiak a szentügy szolgálatában kitaitással vivtak, a dicsőség sugaraiból ol)

T ragyogó palástot font nekik, mely fényt áraszt nem csak önmagukra, hanem nemzetükre is. Newton, Laplace szegény pórok gyermekei, Herschel egy kopott ruhájú klarinétos, Franklin egy s.egény betűszedő. Munkácsi árva asztalos inas, Petőfi egy tönkrejutott mészáros fiu, és megfeszített munkásságuk, tehetségük oly hírnevet vívott ki, melyet egy félvilág kincseivel sem lehetne megszerezni. De továbbá a Hevelésnek a jellemképzésnél gondot kell forditnia a takarékosság elvének ébresztésére is. Rendes viszonyok közt, a takarékosság a munkának a leánya, a jólétnek pedig anyja. Ez biztosítja a maradandóságot a küzdelem értékének. Ki munkálkodik ugyan, de nem takarékos, az lyukas hordóba töltögeti a bort s jogtalan panaszkodik, hogy czélt soha nem ér. — A takarékosság nevezetes befolyást gyakorol még az ember erkölcsi életére is az által, hogy önuralomra szoktat, a mi nélkül a jellem mindig csak egy befejezetlen mü marad. A takarékos ember megtanulja vágyait korlátolni, nem rabja a hiúságnak, divatnak, igényeit szigorúan alá rendeli jövödelmének, igy a szó nemesb értelmében gazdag is. Nem kénytelen irigyelni másnak szerencséjét, nem kénytelen hunyászkodva másnak zsámolyához hordani önérzetét. Szabad és független; a milyen a könnyelmű tékozló nem lehet soha. Adósság és függetlenség rósz lakótársak; hová az első behurczolkodik, onnét a TÁRCZA. MERENGÉS, Elmereng a lelkem, mint a bérczlako sas E kopár jelennek rideg szikla ormán. Körötte a bánat fellegei szállnak, Kósza fiiricikkel setéién, mogorván. Majd — a képzeletnek aranyos sugara Tarka szivárványt szó', a libegő ködbe . . És mint szűz jegyesét a szerelmes ifjú Hétszinü szalagból font pártával föd be. — Lent a láthatár mint álmodó menyasszony Elpirulva váltja gyöngy hímezte leplét: S tova lebben lelkem — tündér völgy ölére: Hol kanyargó csermely, tarka barka lepkék, Tavasz verőfénye, hűs berek magánya, Csillag sugáros éj, bús csalogány ének, Mormoló hullámok, titkos árnyú lombok, S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek. — Édes itt pihenni — álmodva a múltról, Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . . A jelen keservét, a jelen siralmát Mintha nem is volna, — egyszerre feledvén. S álmaim tündére gyöngyöző serleggel Kínálja meg, — hevült, csókra szomjas ajkam; Karjaiban ringat, és selyem palástját Gyöngéd szeretettel vonja végig rajiam. S fellebbenti titkos fátylát a jövőnek A hová a múltból aranyhidat épit Két kis anygyal testvér: Emlékezet- Remény Oh I mily gyorsan megy e kedves munka nékik . S be lépve a jövő fényes csarnokába Szerelmem leánya kezembe kis kezed . ! Mely a boldogságnak igazgyöngyei hintett, Világokkal hímzett, ösvényein vezet .... — Én merengő lelkem sződd tovább cz álmot! S koszorúba fűzve légyen •minden emlék, Amely egykoron a boldog szerelemnek Kéjtől duzzadt keblén virágzott, ssülcmlék, S majd, ha álmaidból a valóra ébredsz; Midőn a csalódás hidegszele rádnyit: Csókold sorba köny ed hulló harmatával Vesztett üdvösségem széttépett vir ágit . 1 Soos Lajos. BEATRIX. — Életkép. — Dourdon Matild után francziából fordította RADA ISTVÁN. I. Körülbelül tiz éve, a számos utas, kiket B . . . be vonzott vidékének és sziklapartjainak szépsége, a város csinossága és Boulonnais festői természetének kelleme, irigy szemekkel pillantott meg egy kis fehér házat, az utolsót a városban, mely közelebb volt a hullámokhoz, és melynek ablakai nyitva vagy tárva, a tengert látták, a nagy tengert; e ház ábrándozóvá tette az embert, annyira arra látszott teremtve, hogy csak boldog embereket rejtsen magában. Csinos, kecses és takaros volt; semmi közönséges, a háztartási rendetlenségnek semmi nyoma sem csúfitá el; ha az olasz modorú ablakfüggönyök megnyíltak, az üvegen át szép kényes növényeket lehetett megpillantani, melyek féltek a nyugoti szél cirógatásaitól j a félhomályban csillogtak a képek keretei; hallani lehetett a madarak csicsergését, és néha a nyári estéken az elkésett fürdők megálltak az erkély alatt egy tiszta és megindító női hangot hallgatni, a mely egy-egy dallamot énekelt Mozarttól vagy Rossinitől. — Beh szeretnék itt élni! mondák a nők; itt boldognak kell az embernek lennie. — T

_£ kis laknak igazán regényes külseje van, feleié néha egy férfi; valami titkot kell magában rejtenie. A mi az idegeneknek titokzatosnak látszott, korántsem volt az B . . . lakói előtt; ők tudták, hogy a fehér házban már régóta Dangers ur és neje laktak; mindenki ismerte Dangers urat, s azt is tudták, hogy iró volt; többször olvasták könyveit, hírlapi cikkeit; szintúgy ismerték nejét is, s észrevették, hogy habár még szép volt, de idősebbnek látszott, mint férje. Midőn a nap szépsége által vonzatva, esetleg a tengerpartra ment sétálni, mindenki csodálta a hajlékony és fiatal termetet, melynek körvonalai átszűrődtek a sálon, melybe burkolva volt; az a szabályos és hibátlan vonásokkal biró, talán kissé büszke, de hosszú pillák által árnyalt barna szemeinek méla és átható tekintete folytán kedves arc, azok a szép szemek mindig szomorúaknak látszottak, gyakran lezáródtak s a ki mélyére tekintett, eltalálta, hogy sokat sirtak, s hogy a fehér homlokon átvonuló redöket inkább a búbánat szülte, mint az évek; Dangers-né nem ismert senkit; látogató nem lépte át háza küszöbét. — Rátartónak, vadnak látszik, mondák a franciák; — sajátságos, monda valamelyik flegmatikus utazó angol. II. Hideg és ködös tavaszi estén volt, minő északi Franciaországban nem ritkaság. A napéjegyeni szél dühösen fölkavarta a hullámokat és a parthoz csapkodta, melynek szikláit lassankint kivájták. A tenger panaszát messziről lehetett hallani, elhatott az üvegházig, mely Dangers-né termét egy nagy kerttől elválasztá, de a zaj, mely oly rettenetes a hullámokon, oly durva a tengerparton, itt csak szomorú és dallamos sóhajnak tünt föl, miként az ifjúkor bizonyos bánatai az evek távolságán és az emlékezet prizmáján át tekintve költőieknek és édeseknek látszanak előttünk. A tenger távoli zaja csak nyugodtabbá tette a virágos magányt, hol minden lebilincselte a szemeket: a golgota-virágok és jázminok fölkusztak a könnyű oszlopokra, durva kosarakban levő orchideák csüngtek le az üveg tetőzetről, az üvegház két oldalán két terjedelmes csoport állt, hol összekeverve voltak a fehér rózsák, a kaméliák, a legtisztább fehértől a királyveresig, a bársonyos pelargoniumok, az illatos myrtusok és a fényes zöld narancsfák; violákkal és télizölddel szegélyzett homokos ut vezetett egy tóhoz, melyben nefelejcsek kék szemei tükröződtek vissza; egy nagy asztal s néhánykönnyű szék állt az üvegház közepén, melyet este két félig virágokkal elfödött lámpa világított be. Itt töltöttéle Beatrix és Lucián estéiket, s most is, szokás szerint, itt voltak együtt. Beatrix karszékében hátradőlve ült, mozdulatlanul, csendesen, gondolatokba mélyedve; hímzése lábaihoz esett, a nélkül, hogy észrevette volna; merev tekintetével távoli zajt látszott kisérni, pedig nem hallott semmit. Csak gondolatai zajongtak lelkében; kétségkívül szomorúak voltak gondolatai, mert két könycsepp gördült le arcain, s hogy azokat elrejtse kezével félig elli