Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-02-25

X. évfolyam. jVtegj elexiilc minden vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérinentetlen levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Or. FENYVESSY FERENC 8. szám. Pápa, 1883. február 25 I Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. II i r d e t é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után S kr, nyílttérben 25 krral számítaínak. Bélyegd/j mindigkülön fizetendő'. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A kivándorlásról. Agrár viszonyaikat el nem tűrhetők: tömegesen, itt munkakört nem találók: csapatosan, elzüllött életűek: egyenként keresik az Óceánon túl az új vi ágot. Osztály és felekezeti harezok foglalják el parlamentünket, és erre a tünetre ha figyelnek is az intéző körök nem olt keresik a bajt, a hol valóban van. Én nem csak a körülményekben, de az egyénekben is találok hibát, továbbá a munka iránt való előítélet zsarnoki uralmában. Vannak bizonyos munkák, melyek nem hogy nemesiltenének, de megbélyegeznek. Hanem kezdjük elölről. Azok kik föld — mivelési álmokkal mennek ki az új világba, azt találják hogy olt is csak régi világ van; kétszer annyi verejték, ernyedetlenebb szorgalom, szívósabb kitartás kell mint ide haza. Ha nagy uraink, illetve nagy birtokosaink apró bérieleket csinálnának, ha a korona közalapítványok ugyanezt követnék - jövedelmezőbb ienne^a földbirtok és a kivándorlónak buzgalma itt hálásabb talajra találna. Nincsen Magyarországon kis község, melyben a papok, jegyző, tanítók kompetenliái, a földmiveléshez lelkesen fogó bérlőnek szép kenyérkeresetet ne adnának. Csakhogy a földbirtokos és a földekel conventióban bírí osztályok félnek a bérletektől azért, meri a magyar ember lehet jó földmivelő, de nincsen meg benne az úgy nevezell földmivelöi lelkesedés, mely nem egyedül a hasznot nézi, de esy csinos darab földön dicsőségei keres. A föld mivelönek a mivelésére bizolt földel olyannak keli nézni, mint az irónak vagy művésznek a papirost, melyen magát halhatatlanná* akarja lenni. A kis bérlő kizsákmányolja a földel, nem épít, hanem ront, ezért nincsen kifejlődve nálunk a bérleti rendszer. Egyes nagy bérlök kiveszik tömegben a földel olcsón, és lőhető drágán adják ki darabonként. A földmivelésl a bérlök üzletnek tekintik és nem hivatásnak. Ennek az érzésnek a hiányát Amerikában erezi meg a kivándorló magyar, hol még soha nem művelt földekkel folylal küzdelmet és csakhamar elcsügged, igénybe veszi valamely jótékony egyesület segélyéi és igyekszik haza jönni üres koldus tarisznyájával. Mindenült dolgozni kell — és a nap minden óráján. A magyar ember csaknem elheveri egész telét, nem keres; ha van: vendégeskedik, ha nincs: sopánkodik sorsa miall. A koldus pazarol, és a mi munkál maga elvégezhetne, azt mással végezteti. Nagyobb birtokosaink magasra törő nagy szabású eszméket hirdetnek pro domo — de látszólag a közügyért. Erre kellene kiterjedni figyelműknek. A vidéki gazdasági körök legyenek demokratikus intézmények, — szoktassák a hivatáshoz való lelkesüléshez a földnépét, a nagybirtokosok pedig a kivándorlókat fogják el, telepítsék le saját birtokaikon és adjanak apáról fiúra szálló kis bérleteket... Még van idő, ha Magyarország minden nagybirlokosa a bérleli rendszer (farmer systime) meghonosítására vagyona tizedrészét szenteli csak: a mellett, hogy a kivándorlásnak eleje vétetnék, a magyarosrdás Ugye is nyerne, a földmivelés és kis ipar emelkednék, nekik pedig jövedelmük Jenné több. Megyénként az alispán utján köröztetni kellene a felhívásokat, birtokrészlel nagyságát s föltéleleket. Én meg vagyok győződve, hogy az uralkodó ház lenne az első a rendszernek meghonosításánál. Egy pár év és hány olyan telepilvény lenne, mint Herlelendyfalva, Nagy Györgyfalva, Rákóczy falva s. t. b. ? A munka iránt való előítélet is sok proletárt visz Amerikába. Ezeket is itthon kell tartani, ha lehet... Van módja ennek is. Természetesen a nevelés a főbűn, mely a munka iránt előítéleteket teremt és táplálja a nagyravágyást, minden kis iparos gyermeke főispán akar lenni, ritkán veszi át a fiu az apa üzletéi, a mi Németországban minden lépten nyomon előfordul, hogy egy üzlet legalább 100. éves, az nálunk nemcsak fehér holló, de a szó szoros értelmében absurdum. A nagyobb városokban mnnkaházakat kell felállítani, a hol a nélkül, hogy valaki bélyegezve lenne, munkát kapna. Ha nem ért ahhoz az iparos nemekhez a belépni szándékozó, a melyek ill tizeinek, megtanítják rá és költségeit később apródonként levonják. Egy vagyonát elköltöli úr nem lehet nálunk munkás, nem azért, meri nem akar az lenni, de szédelgései közben is szivesebben társalognak vele, mintha dolgozik. Ezt a gondolkozást kell a sajtónak és társadalomnak megtörni és igyekezni azon, hogy a munka iránt, legyen az bármilyen munka, szűnjék meg minden előítélet. Miért ne lehelne itt is fát vágnia, ki Amerikában favágást folytat ? . .. Tüntessük ki a munkálkodókat, és a phypxera természetű pankrolirozoU henye „nagy urakat

41 ítéljük cl. Beszéljünk azzal tüntetőleg a ki dolgozik, és tartsuk semminek a másokon élősködő herét. Egyetértés, kitartás, küzdelem, s az ..új világot"

1 nem az Óceánon túl fogjuk keresni. Erdélyi Gyula. A magyar szt korona országai ..Veres kereszt" egylete pápai fiókjának, illetve, városi választmányának elnöki jelentése 1882-ih évről. A pápai fiókegylet 188t. év vég-évet vegyes egyletté alakulván, 1882. évben mint ilyen, s mint a megyei választmánytól független, s közvetlenül az országos egylettel érintkező városi választmány kezdte meg működését s január 29-én rendes évi közgyűlését megtartván, már ezt megelőzőleg január 2-án és ezen felül ápríl. 5, szeptember 14, november 1G, és deczember 28-án összesen hat választmányi ülést tartott, melyben 52 különféle tárgyat — ezek közt a központból jött 16 átiratot tárgyalt, és intézett el, melyek az ülések jegyzőkönyveiben Icimeritőleg foglaltatnak, s melyek közül a fontosabbak következők: A közgyűlésen a részletes elnöki jelentés az egylet 1881-ik évi működéséről felolvastatott, és a számadás megvizsgáltatott, ugyan ezen ülésen lett bemutatva az egylet elnökének adott, s ő felsége a királyné saját kezű aláírásával ellátott diszokmárn', és elfogadtatott azon indítvány, hogy az egylet pénztára javára márezius 25 és 26-án műkedvelői előadás, hangverseny és tableauk rendeztessenek, melyek minden tekintetben! fényes sikere bizonyosan élénk emlékében van ugy az egylet tagjainak, mint a nagy részvétet tanúsított közönségnek. A választmányi ülésekben elhatároztatott a fiók egylet tényleges állapotáról a statisztikai adatokat összeállítani, hogy azt a berlini közegésség ügyi kiállításra elküldethessék. A fiókegylet 1882-fien is osztott ki a város 67 szegény családjának 10 öl fát, melyet gróf Esterházy Móricz ur ő méltósága kegyéből kedvezményi áron vásárolhatott. Nagyobb részben készített, kisebb részben ajándékban kapott az egylet 540 sebkötő csomagot, 214 pólyát, 48 pár kötött harisnyát, és 86 pár kötött kézelőt, melyből 300 db. sebkötő csomag, 84 db. pólya, 30 pár harisnya, és 60 pár kézelő a központba bekütdetett, a többi az egylet kezelése alatt maradt, Beödy Gábor színtársulata az összes pápai egyletek javára előadást tartott, melyből a fiókegylet 22 frt 16 krt kapott. A már fentebb jelzett műkedvelői előadások külön számadása megvizsgáltatván, 417 frt 30 kr tiszta jövödelem folyt be a fiók egylet pénztárába. A tett megkeresésre kijelentetett, hogy szükség esetén az irgalmasoknál 5, az izraeliták temetkezés, egyleténél 2 sebesüit találna egész ellátást és kezelést. Tudomásul vétetett, hogy a fiókegylet területéről elköltöző tagok a központnak bejelentessenek. A dél-tiroliak részére pénzgyüjtés rendeztetvén, az 101 ftot eredményezett, mely választmányi határozat folytán 19 fttal a fiókegylet pénztárából szaporitatváu, a 120 frt az iusbrucki segélyező egyletnek postai utón elküldetett. A központi igazgatóságtól kiboesájtási áron fenntartott 60 db. 5 ftos veres kereszt sorsjegy az egylet tagjai közt elárusitatott. Lóskay Miklós ur, egyletünk alapitó tagja, alapítványát ujabban 10 ftal emelte. Méltóságos gróf Esterházy Móriczné urnő, egyletünk tíz ftos rendes tagja az egylet jövedelmét 10 frt adománnyal is gyarapította, szintén adományozott Kreiszier József 5 ftot, Bock Istvánné urnó' 2 frtot Végre már a deczember! választmányi ülésen elhatároztatott, hogy az egylet 1883-ki jövedelmeinek gyarapítására február 3-án sorsjátékos tánczvigalotn tartalik, melynek részletei azonban már az 1883-dik év keretébe tartoznak. Ezek voltak tisztelt közgjülés egyleti életünk és működésünk fontosabb mozzanatai, melyek kiegészítéséhez még két fontosabb jelentést tenn' elnöki kötelességünknek tartjuk; egyik a tagok gyűjtése, melyről be kell vallanunk t. közgyűlés, hog; 1882-ik évben nem mutat oly szám szerinti eredményt mint azt remélni lehetett volna, és az uj tagok számi*, alig haladja meg az elköltözés, vagy egyéb okok folytán kilépett tagok számát. Bővebb tájékozásul álljon itt a tagok statistika összeállítása: van alapitó tag 1, tiz ftos tag 5, eg; ftos rendes tag 162, egy ftos rendkívüli tag 23, öszszesen 191 tag; az év elején a tagok száma 210 volt, azonban 19 időközben az egylet tagja leni' megszűnt és pedig más vidékre elköltözött 9 rendé* tag, 5 rendkívüli tag, elhalt 1 rendes tag, a tagdn fizetést megtagadta 4 rendes tag, ezek utasítás szerint a központi igazgatóságnak bejelentettek, s a mennyiben hat évre kötelezték magokat, azon vidék egyleti tagjai közé fognak áttétetni, hol jelenleg laknak. A másik fontos jelentés az egylet pénztári állapotára vonatkozik, a megvizsgált pénztári számadás okmányokkal felszerelve a t. közgyűlésnek bemutattátik, ebből látható, hogy az 1882-dik év bevétele;, nem számítva a 48 ft 75 kr pénztári maradványt, és nem számítva azon 70 ftot, melyet sebkötő csomagok vásárlására a választmány az egylet tőkéjéből vett fel, az évi bevételek 685 frt 58 krt tesznek, melybői a központnak küldetett 234 frt 58 kr a fiókegylet részére tőkésítetek 270 frt sebkötők vásárlására fordíttatott a fent emiitett 70 fton felül 22 frt 08 kr, szegények közti kiosztásra vétetett 44 frt értékű fa, a tiroli vízkárosultaknak adatott 19 frt, és az egylet különféle kiadásaira forditatott mint kezelési költség 29 frt 38 kr. A pénztárban maradt készlet év végével 83 frt 17 kr. A fiókegylet tőkéje jelenleg 803 ft 12 kr, meljs a pápai takarékpénztárban van kamatozásra elhelyezve. Nem lesz érdektelen a t. közgyűlés előtt fel TARCZA. EMLÉKKÖNYVBE. Ifjúságod tündérkertjet Járod még ma boldogan, Hajh de alig tekintesz szét, A varázskert oda van. Fehér hajjal, sötét szívvel Állsz a hideg sir előtt, Ls a hova csak virágért Jártál eddig: nyugalmáért Óhajtod a temetőt. Éltél-e márf szerettél-e} Az idő nem kérdi meg, Akárhogyan fukarkodtál, Elrabolja kincsedet. Mondhatod, hogy a jövőre Fiztad boldogságodat, Száll [az idő sebes szárnyon, S mig tűnődsz az eltűnt álmon, Már fölötted elhaladt. Mit törődöl hát a múlttal, Mit bajmódol a jövőn?! Élj vígan a pillanatnak, Mit sorsod nyújt kedvezőn. S majd ha bús hajótörött ülsz A kietlen pariokon, Édes emlék bűvös szárnya Elröpít a tündér tájra, A hol bolygtál egykoron. Inczédi László. A JEGÉN. Ragyogó napfényben fürdik Budapest utczáinak legdíszesebbje, a sugárút. A széles járdákon, melyek vasár- s ünnep napokon szűkeknek bizonyulnak, ezrével tolong a nép, a faburkolatéi szekérúton száz meg száz fogat, bérkocsi cs társaskocsi hajt a városliget irányában: a második köröndtől húzódó, gránit kövezetü kocsi úton pedig a vásárnap daczára több társzekér döczög a város felé: a magyar főváros polgársága gyönyörködik azon útvonalában melynél szebb nincs a világon. A társas kocsikban ülők nagyrésze és számosan a gyalogosak közül fényes aczélú korcsolyát tartanak kezükben, melynek széles vasa visszatükrözi a ráesett napsugarakat. A csipös északnyugoti szél rózsásra festi a város szük lakásaiban beteges szinüvé halványult arezokat; s az ottani egésségtelen lég folytonos behatása alatt szenvedők valódi kéjérzettel szíják magukba a liget felöl áradó ozonteli levegőt. A főváros egyik „nyilvános tüde"-je, miként a befásitott tereket s utakat teljes joggal nevezzük, megfelel kötelességének. A hosszú, széles út élénk, tarkaképet tár elénk; fokozva illik ez a tó jegére, melynek három bekerített pályáján époly pezsgő élet uralkodik, mint az ingyenesek jegén. Budapest büszke lehet városligeti jégpályáira, mert azok oly szép fekvésúek, hogy a bukaresti czizmidzrükorcsolyázási helyét nem számítva, nincs az európai fővárosokban egy sem, a mely bajosabb környékkel birna. Szent Pétervár jégpályái a Néva és Nevszka ágain, melyek mielőtt havazott, csaknem Kronstadtig nyúló pompás jég sikot nyújtanak; Moszkva korcsolyázó helyei a Kreml szomszédságában, Hamburg óriási területű jégpályája a város közepén, vagy pedig némelyik svajezi város jégtükre nagyszerűbb képet tárnak ugyan elénk mint a városliget tavának jég sikja, de ez — bajosabb fekvésű. A pompás korcsolya csarnok, a mely mind azon kényelmet nyújtja, melyet napjainkban követelhetünk, a tó partjain elterülő ligetrészek, a két sziget épületei, melyeknek körvonalai a lombtalan fák közül előtűnnek: hatásos képet alkotnak. Azok az évek! Azok az évek! Negyed évszázaddal képzelem vissza magamat, mikor a városligeti tó jegén a korcsolyázás nemes sportja, még csak gyermek éveit élte. Mi volt akkor Pest, és mi most Budapest! Az akkori gimnazisták tizedrésze sem él ma a fővárosban; s azoknak tizedrésze sem tudott akkor korcsolyázni. Bűbájos, régi emlékek, melyek önkénytelenül tolongnak elém, mikor a jégpálya vidor, sürgő forgó közönségét magam körül látom, melynek csaknem harmadrészét hölgyek képezik. Ha valamiről állithatjuk, hogy nevelési rendszerünk haladását bizonyítja, az a korcsolyázás nemes sportjának évről évre való nagymérvű, terjedése a közép s főúri osztályok családjainál. Mielőbb azt fogjuk láthatni — s ez jó lesz igy! hogy nemcsak a középrendü és főúri fiuk, hanem a leányok »jó neveltetésének« is egyik föltétele a korcsolyázni-tudás. A helléneknél az úszást, összes testgyakorlataink e leghasznosabb nemét, tartották a jó nevelés egyik elengedhetetlen föltételének: ez irányban is nagy vívmányokat állapíthatunk meg: mindazonáltal a i haladás a korcsolyázás testedző sportjában még sokkal jelentékenyebb. Mikor a 4—5 éves leánykától kezdve a húsz éves viruló hajadonig számos korcsolyázót látunk kipirult arczczal, ragyogó szemekkel, vidám mosolylyal a ragyogó jég tükrön tovasiklani: sajnálkozva gondolunk azon leánykákra vissza, a kik huszonöt, sőt még tizenöt évvel ezelőtt, nálunk meg voltak fosztva a korcsolyázás élveitől. Szegénykék! az ártalmas, szerfölött gyakran több kéjelmetlenséget mint örömet nyujbtáneztermek voltak egyetlen «ugynevezett« mulató helyeik, mert a kegyetlen zsarnok, a divat, nem találta illőnek, hogy ők is iríngáljanak. Mii;, ostobák az oly emberek, a kik ennyire rabjai 3, szeszélyes kényúrnak. Épen negyed századja, hogy először kötőt • tem korcsolyát lábaimra, a szónak legszorosabb értelmében kötöttem: mert akkor az egész városban nem voltak másfélék kaphatók, mint kezdetleges szerkezetű szíjas korcsolyák. Mily örömmel kínoztuk el lábainkat, ezen »inquisitio« kegyetlen vallató eszközeihez hasonló »sajtó eszközzel «, a mely annyira elzsibbasztotta also végtagjainkat, hogy leoldása után néha alig voltunk képesek lábra állani. De valóban készséggel tűrtük e kínokat; mert hiszen! csakis azoknak árán voltak a korcsolyázás élvei megszerezhetők. A város-ligeti jégpálya közönsége távolról sem volt előkelő: egy pár kereskedő segéd, három négy (csak ennyi) ur, kikről nem tudtuk, kik és mik ők, és hol van hazájuk; elég számos, mejterlegény s; iparos tanonc?:; az nutezák ifjúságakiket kárhoztatandó döiyfbe átcsapó büszkeségből »utcza suhanczok«-nak neveztünk bizalmas körben; s áz iskolák tanulói, a kik között azoiv» ban idősebb fiú nem szerepelt, képezték a jégpálya közönségét. ' A jégen csúszkáló közönséghez tartoztak, a »kucseberek« (szegény »gotscheiek«! mily kegyetlenül torzítják el neveteket) s a birbicsezők nagy száma; az elsőket egy belügyéri rendeletlegjövedelmezőbb forrásuktól, a »pár, nem pár« játszásától tiltja el, s igy ma, roszi napokat élnek, mig az utóbbiak előkelő alakban, mint