Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-02-18
meg községenként, kik foglalkoznak méhészettel? Az 1882. évben hány és minő rendszer szerint készült méh kasok voltak használatban? Minő akadályok fordultak elő, melyek a méhészet fejlődését gátolták. Vannak-e a kik méhészeti termékeiket a vándortanító úr közvetítése mellett óhajtanák értékesíteni? Minő volt az 1882. évi méztermés? Van-e méhészet ügye iránt a községben érdeklődés ? Van-e hajlam arra, hogy méhészeti társulat alakiltassék? Vannak-e a gazdák között akiknek a méhészetben leendő szakszerű beoktatása kívánatosnak mutatkoznék? A néptanítók között vannak-e, a kik a fent megnevezett vándortanító úrnak a vidék alkalmas helyein rendezendő előadásaira megjelenni hajlandók volnának és pedig azon czélból, hogy az igy nyert szakoktatás alapján a méhészetet saját községükben a lakosság érdekeltjeivel megkedveltetnék és igy a méhészet ügyét előmozdítanak. Felhívom továbbá a t. czimet arra is, hogy a méhészettel foglalkozókat értesítse, miszerint a többször emiitett vándortanító úrral való érintkezésüket közvetíteni hivatalos kötelességemnek ismerem és hozzám intézendő kérdéseiket a vándortanító úrral közölni fogom. A most jelzett irányban összegyüjfeudő adatok hozzám 1883. évi márczius hó 10-ik napjáig minden esetre beküldendők lesznek. Véghelyi Dezső, alispán. Körrendelet, a járások szolgabiráíhoz s Veszprém és Pápa rendezeti tanácsú városok polgármestereihez. A nagy elterjedést nyert szikviz-gyártás hatósági ellenőrzése a fogyasztó közönség egészségügyi érdekeinek gondos megóvása szempontjából igen fontos teendő. Ezen okból intézkedett a m. belügyminister oly részletezéssel, a mint ez 1869, évi január hó 27-én 649. sz. a. kiadott, körrendeletében olvasható. Ezen körrendelet, de szerzett hivatalos tapasztalataim is elodázhatlan kötelességemmé teszik, hogy a t. czim hivatalos figyelmét a most hivatkozott ministeri körrendelet utasításaira felhívjam. Intézkedjék tehát a t. czim, hogy a hatósága alá tartozó szikviz-gyárak hivatalos megvizsgáltatására! az illető orvos áltat készítendő jelentések határozott adatokat tartalmazzanak arra nézve, hogy: a} a szikvíz-gyárnak ki a tulajdonosa, minő helyiségben van, mióta áll fenn és név szerint ki a szikviz előállítója? b) A gépek, csövek, csapok, edények szóval mind azon fémrészek belső felületei, melyekkel a szikviz érintkezésbe jő, a legtisztább ónból készült erős boritokkal el vannak-e látva? Van-e gond arra, hogy ezen ónozás időnként megujittassék és igy mindig oly karban legyen, hogy a szikviz az ólomból, rézből vagy horganyból készült edények falzataival soha közvetlen érintkezésbe ne jöhessen? 3. A gépek és készülékek azon részei, melyek egészen ónból vannak, különösen a szik-edények fjSyphon) ugy vannak-e készítve, hogy az idegen fémek mennyisége a 10y„-t meg nem haladja. 4. A szikviz gyártásához használandó ivóvízre nézve szükséges-e, hogy közvetlenül a gyártás előtt fölváltva kavics és szénpor rétegekből álló szürlén £filtrum} átszüressék? 5. Van-e gond fordítva arra, hogy a szénsavgáz három vízrétegen vezettessék keresztül és a mosóvíz gyakran megujittassék? 6. A szik-edények fjSyphon} fémrészén a gyártulajdonos, vagy válalkozó czime tisztán és olvashatólag be van-e vésve? Felhívom továbbá a t. czimet arra is, hogy a m. belügyministeriuai fent hivatkozott rendszabályának ide mellékelt kivonatát az illető szikviz-gyár tulajdonosokkal vevény mellett közölje s a kézbesítés megtörténtét hozzám 14 nap alatt jelentse be. Véghely Dezső, alispán. hazáért, de az egyéni, a magán uralomért adta a kézbe a fegyvert. A germán mythologia főistene is Wodan, a magán hareznak is volt istene Egyéni alávetettséget, egyéni nymbust, s ennek megfelelő etiquettet létesít a germán még a politikai világban is. A germán népnek mindenben ellentéte a magyar. Akár nézzük a históriai törzsélet, s törzs szerkezet korát, akár nézzük a hűbér uralom idejét, vagy a társadalmi szabadságot megteremtő ujabb kort: mindenütt kiviláglik ez állítás igazsága. Ezt példákkal, adatokkal illustrálja szónok. A magyar nem volt soha a személy iránti etiquettenek hive a politikában, hanem azon actusok, cselekvények, sőt egyszerű, közönséges dolgok, élettelen tárgyak iránt, miket valami államhatalmi symbolunmak, az alkotmány egyegy darabjának tart: ezek iránt a legnagyobb czeremóniát fejti ki. Ott van például a magyar czimer és a magyar zászló. A zászló, melynek csak puszta látása nem egyszer határtalan lelkesedést, félisteni erőt kölcsönöz vala a magyar csapatoknak. Dugonicsok, kik inkább meghalnak, mintsem a zászlót kiadják kezükből, nem ritkák a magyar históriában. A honvédség szolgálati szabályzata is azt mondja a zászlóról: „A zászló a honvéd szentsége, dicső záloga azon bizalomnak, melyet a király és az ország harezosainak vitézségébe helyez; gyülekezési és egyesülési jel a legfontosabb pillanatban és azon jelvény, mely alatt győzni, vagy halni kell!" Majd áttér szónok azon politikai etiquettere, mely nálunk a magyar szent koron ával szemben divik, s igy végzi előadását: De mit szóljak a magyar szent koronáról, Fővárosi levél. (Farsang a böjtben. —: Az irói kör Liszl estélye. — Liszt játszolt! — Wagner meghalt— Operánk egy kiváló tagja Wagnerről. — Örvendetes hír. — Munkácsi uj festménye. — Egyletnélküliek egylete. — Országos magyar egylet. Nem hiába volt az idén rövidre szabva a farsang, bele is nyúlt a jókedv a böjtbe ugy hogy a sok konezírt, bál, piknik, batyu és teaestély ép olyan sűrűn váltakozik most is, mintha csak a farsang kellő közepében voluánk, ugy látszik, hogy Carneval úrfi csak színleg távozott el tőlünk, hogy aztán inkognito visszatérjen közénk s pajkos jókedvével hozza pezsgésbe böjtre fanyarodó lelkünket. Mindenfelé utószüretét ülik a larsangnak és ha a kalendárium nem hirdetné, hát bizony a manó se hinné, hogy böjtben vagyunk. Milyen szüret.. . azaz, hogy milyen mulatságot rendezett a miuap is az irók és művészek társasága! A titulus bibendi az volt, hogy Liszt tiszteletére történik. Meg is hivták az öreg mestert, kinek mellszobra megkoszorúzva állott a kör diszes helyiségének egy emelvényén. Siposs bácsi, akinek mindenki „kedves" és aki ennélfogva szintén kedves mindenkinek hangversenyt rögtönzött dilettánsokból és professionátus művészekből, amely hangversenyt aztán betetőzte egy váratlan piéce, mely a szó szoros értelmében a rögtönzet rögtönzete volt. Halotti csend mellett és általános kellemes meglepetésére a jelenvoltaknak az ősz mester felemelkedett helyéről és egy rögtönzetet játszla el egy magyar ábránd felett, mely a jelenvoltakat a szó szoros értelmében extatisba hozta. Liszt Ferenczet ma már oly ritkán lehet hallani, hogy akik itt a körben jelen voltak valósággal kéjelegtek az élvezetben, melyet nem csak akkor érzünk ha valami nagyszerűnek vagyunk tanúi, hanem hogyha valami nagy ritkasághoz jutunk. De ne értsenek félre, Liszt játékában nem csak az nyújt élvezetet, hogy ritkán lehet hallani, az ő ulolérhetlen művészete még ma sem hanyatlott, hiába emlegette ő a párisi zsurnalisták előtt, kik egy jótékony czélu hangversenyben való közreműködésre fölszólították, az ő hetven éves ujjait, melyekben nem bízik többé. Még mindig a zongora királya ő, uralkodik ifjúi hévvei Harmónia birodalmában, és még nincs oka átengedni a trónt egy praetendensnek sem, ha ugyan akadna valaki aki azt ő tőle elvenni bátor volna. * * * Súlyos csapás érte azonban a mestert éppen a mult napokban. Veje, a nagy nevü zeneszerző, aki a zenevilágban valóságom forradalmat, idézett elő: Wagner llikhárd, a jövő század zenéjének megteremtője meghalt váratlanul Velenczében. A veszteséget nemcsak Liszt, hanem egy zenevilág érzi, még azok is, akik nem voltak Wagnernek föltétlen bámulói. Mert ilyen is akad akárhány, hiszen miatta úgyszólván egész szakadás állott be a muzsikusok között, kik két táborra oszlottak: a wagueristák és az antiwagneristák táboraira. Mig amazok a rajongásig imádták, tömjénezték a mestert, addig emezek csaknem mindent megtagadtak tőle csak a Tannheuser babérjait nem. Operánk egyik kiváló tagja Wagner érdekében fejezte ki előitem kívánságát, vajha Wagner a sirba vitte volna magával egynémtlyik operáját . . Nagyszó annak ajkáról, aki ezeket mondta! * * * Egy örvendetes hir is jutott el hozzánk Parisból. Kitől mástól mint Munkácsy Mihálytól, mindnyájunk büszkeségétői, aki arról értesiti itteni barátait, hogy ..Krisztus a keresztfán" czimü uj festménye nem sokára — elkészül. Méltó pendanfja iesz a „Krisztus Pilátus előtt" czi !iü nagyhírű festménynek s hisszük, hogy ennek dicsősége is ugy fogja bejárni az egész világot, mint amazé, s Magyarország még büszkébben a magáénak fogja vallhatni Munkácsit mint eddig tevé. A mester különben — mint levelében irja — az idén sziutén haza szándékozik jönni, s minden akadálytel fog gördíteni, mely e szándéka kivitelében akadályozná. *' '• * * Dicséretre méltó tevékenység, munkálkodás tapasztalható az egyes egyletek részéről, melyek mindent elkövetnek, hogy a kitűzött czéljukat minél jobban megközelítsék. Persze, hogy mint mindenben, amit túlhajtanak, ugy az egyleti életünkben is sok már az abusus. Annyi már nálunk az egylet, hogy kétségbeejtő. Ugy leszünk nem sokára mint az amerikaiak, akik szintén szörnyen művelik az egyleti kultuszt s csaknem mindegyikük tagja valamely egyletnek. Azon kevesek azoubau, akik még eddig nem voltak tagjai semmiféle egyletnek, elhatározták közelebb, hogy alakítanak egy „egyletnélküliek egyletét." íme a fából vaskarika! No de most igazán nagy dolog készül. Nem kevesebbről van ugyan is szó mint országos magyaregyletről a vidék minden városára, az ország minden községére kiterjedő szervezettel. A mozgalom vezetője Ardényi Dezső a „Gotterhalíe" perbői is ismert fiatal zsurnaliszta, kit a felvidéki magyarügy érdekében kifejtett eredményes működéséért a pozsonyiak aranytollal, a csallóköziek pedig ezüst lentatartóval tüntettek ki. A jó kezdet tehát meg van; de kérdés: elég-e ily nagy eszme sikeréhez egy szál aranyos penna, meg egy ezüst tintatartó?! Az ilyen mozgalomhoz pénz kell, sok pénz, abból pedig a magyar írónak nem igen sok van, Ardényinek sincsen. Nem az ő hibája, de hiba! Vájjon lesznek-e és kik lesznek e zsebbevágó fogyatkozásnak korrektorai? Mert Ardényinek folyóirata a „Magyarország," melynél Grünvvald Béla, báró Thébusz, Lehoczky Tivadar, Moldováu Gergely stb. serénykednek is buzgólkodnak a magyarosodás eszméje körül, csak is hathatós támogatás mellett felelhet meg nagy feladatának s csakis ugy állhat fenn, ha nemzeti érzülettől áthatott polgárok egész zöme támogatja. Vajha sikerülne az országos magyar egylet felvirágzása ! Hevesi József Veszprémből. — 1883. február ij-cn. Városunk polgármestere, Dunszt Ferencz nincs többé.— F. hó 10-éu éjjeli 11 órakor életének 68-ik, boldog házasságának 40-ik évében hosszas szenvedés után szivtágulás következtében, szomorodott nejének, Hermán Franciskának, 7 gyermeke, 3 vő és 8 unokájának hátrahagyásával jobbíétre szenderült. A boldogult városunk 26 éves buzgó tisztviselője, és ebből 18 évig polgármestere volt. Temetése tömérdek nép sokaságának részvéte mellett f hó 13-án d. u. 3 órakor történt. A temetési gyászos szertartást ngos Vogronics Antal kanonok ur fényes segédlettel végezte. A temetésen a városi és megyei képviselőkön kívül több rendbeli egylet, gymnasiumi ifjúság, rom. kath. s izr. népiskolák tanulói gyászlobogóikkal jelentek meg. A gyászmenet alkalmával a tűzoltó-egylet zenekara gyászindulót játszott, a temetőben pedig a helybeli dalárda énekelt. A megboldogult földi maradványai az alsó városi sírkertbe a családi sírboltba tétettek. Az engesztelő sz. mise pedig 14-én a sz. Ferencziek templomában mondatott. Az örök világosság fényeskedjék neki! A vörös-kereszt-egylet e hó 14-én tartott gyűlése alkalmával br. Fiáth föispánné ö nagy méltóságát tiszteletbeli elnöknönek választotta meg. Kovács Vincze járásbirósági aljegyző elmezavarodottá lett s miután a téboly oly mértékben kiütött rajta, hogy környezetére már veszélyessé vált, Budapestre, az országos tébolydába szállították. A vasúti szárnyvonal ügyében Budapestre utazott urak a legszebb reménynyel tértek viszsza városunkba, miután a magyar nyugoti vasúttársaság minden tőle kitelhetót megígért. Igy biztos, hogy valósul a terv, csak, kitartók legyünk. Sajátságos mentséget talált fel egy suhancz, kit e hó 9-én részegsége miatt a rendőrség a városházához kisért. Midőn kérdőre vonatott, égre, földre esküdött, hogy ö egy csepp bort nem ivott. Hát mitől vagy ugy becsípve? azt felelte, hogy megnyomta a boszorkány! Városunkba még nem is jön be a vasúti szárnyvonal, már is keresztül gázolja az embereket. Ugyan is húshagyó kedden egy gyenge „tensur" jól leszopta magát, úgyannyira, hogy a lábai megtagadták a további szolgálatot, s a püspöki kert mellett lerogyott; elkezdett éktelenül kiabálni, mit a rendőrség meghallott, azonnal a helyszínére ment. Kérdezték tőle, kogy mi baja? ,Jaj keresztül ment rajtam a vonat,*' feleié. Alig lehetett elhitetni vele, hogy még csak tavasz felé készül el a vonat. Most persze szégyenli a dolgot. Nemo. m és müveszet. a magyar nép ez oltári szentségéről, a nemzet vallásos áhítatának, kegyeletének e csodás tárgyáról ?! Mit szóljak arról a bűvös varázserőről, melyet a szent koronában a magyar nép rejleni vél?! Mikor magát az országot, édes anyaföldjét, a »magyar szent korona országai«-nak nevezi; mikor még királyuL sem ismeri azt, kinek felkent homlokát nem a korona, a »szent István koronája« érinté?! Róbert Károlyt háromszor koronázzák meg idegen koronával, melyet megáld Gentiiis bibornok, s mely szebb, s drágább vala az ősi koronánál, s a magyar nem tekinti öt királyának! Mikor féltett kincsként eldugják, hogy »idegen« kezekre ne jusson, majd mikor Orsova mellett feltalálva, kápolnát épit a találás helyén a hálás kegyelet, s szemet kápráztató fényes ünnepélylyel, mint bálványt hozzák fel Budára! Hol van szebb, s nagyobb etiquette, mint e korona előtt?! Ki ne emlékeznék, mikor három évvel ezelőtt, a szent korona hivatalosan magion vizsgálva, mily pompával, mily a legkisebb részletekig megállapított etiquettel történt ez ? Hogyan lett kiküldve egy országos bizottság, főrendek s képviselők, hogyan követték ezeket a trónterembe a korona örök kivont karddal, hogyan, mily isteni tisztelethez hasonló czeremoniával vették ki a vasládából a koronát, s tették azt le négy testőr éber örizete mellett az arany paszománttal szegélyzett aranyos párnával ellátott veres bársonnyal befedett asztalra?! Vagy mikor a korona őrt választják? Mily ünnepélyesen jő össze az egész országgyűlés, az ország főrendéi és a nép képviselői együttes gyűlésre, hogy választván a király jelöltjei közül, attól a király és az országgyűlés előtt ünnepélyes esküt vegyenek ?! Vagy hát a koronázásnak is nem-e az a legszebb, legmagasztosabb pillanata, mikor a király hüvelyébe dugva kardját az oltár legfelsőbb lépcsőjére térdel, s mikor a nádor, s a prímás a király felkent fejére teszi a koronát és megszóllal: »Accipe coronam regni Hungáriáé.« S a prímás szavát a nádoré követi, és felharsan a »Te Deum«, és megdördülnek az üdvlövések, és bömbölnek hozzá a gellérthegyi ágyuk, és zug—bug a harang és felkiált a nép élénk harsány hangon, egy sziv, lélekkel, hogy sziv, s velő megrázkódik bele: »Eljen a király!« Ki mondja meg, honnét e varázs ereje e nnek a koronának?! Ennek a koronának, melyről már a tudósok kisütötték vala, hogy az egészben nem is szent Istváné; ennek a koronának, melynél Európa megannyi koronája talán szebb is, talán drágább is; ennek a koronának, melynek inog már a keresztje, s csonkák már a reá vésett szentek alakjai is . . .?! Nem is tudnám szebb, magasztosabb tárgyával a politikai etiquettenek befejezni előadásomat. A magyar szent korona etipuetteje szívből jő és szívhez szól. Nem mosolyt az ajkra, de hitet, reményt, szeretetet csal ez a lélekbe. S mikor befejezve előadásomat, megköszönném t, Hölgyeim és t. Uraim kegyes türelmét, azon szívből jött óhajjal zárom beszédemet, hogy e város, ez ősi város, mely falai közt annyi királyát e honnak látta e szent koronával megkoronázni; e város, melynek káptalanja annyi időkön át volt őre a magyar koronának; e város, mely ma is legrégibb, s bizonyára egyik legbecsesebb ékkövét teszi e koronának, lássa e város boldogultan, boldogítva e koronát, a magyar szent koronát, e drága talizmánunkat, nagyobbodva fényben, dicsőségben, szeretve-tisztelve népek milliói által Kárpátoktól Adriáig! — Felhívás előfizetésre „Szerelmi Dalok Magyar Költőkből" cimü énekhang- és zongorára alkalmazott eredeti dalgyűjteményre. Müvem március 15-én fog megjelenni. A magyar érző szívvel bir; érző szívben fogamzik a szerelem s mint dal jelenik meg a szerelmes ajkán és meghódítja az érzéketlent is. A dalnak nem kell ajánlat, maga kínálkozik az mint a szép virág. Én is csak annyit említek tehát, hogy a „Szerelmi dalok" szövege Petőfi, Tompa, Tóth Kálmán, Kuthen-böl van véve, s ők ismerték az emberi szivet. Az öt ivre terjedő, technikailag a legdíszesebb kiállítású műnek előfizetési ára 56 kr. Bolti ára 1 frt lesz. Az előfizetési pénzek szerző címére postautalványon Nagyszombatba küldendők. Tisztelt gyűjtőimnek 5 példány után egy tisztelet példánynyal kedveskedem. Hazafiúi üdvözlettel Vágvölgyi Béla. — Beküldetett szerkesztőségünkhöz a Győrött Ernyei Károly szerkesztése alatt kiadott "Reménye- árvizkönyv, a következő tartalommal: »Györ, 1883. január 8.« (vezérczikk) Pereszlényi Jánostól. »A kis álmos« (mese) Mikszáth Kálmántól. Tárcza : »Teli nap,« »Jarok künn .. « (költemények) Gáspár Imrétől. »Az árvízkárosulté (fővárosi életkép) Hevesi Józseftől. > Emlékeimből a Jászai Maritól. Álbum-köziemények: Vadnai Károlytól, Kautz Gyulától, Langer József és Fehér L.-töl. Csarnok: »Ha Isten is, ugy akarja« (elbeszélés) Ernyei Károlytól. — Ara 30 kr."" A.tiszta jövedelem a győri és györmegyei árvízkárosultak javára fog fordíttatni, — Lapunk szerkesztősége is elfogad a jótékony czél iránti tekintetből megrendeléseket. — A csinos füzetet ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. — A „Képes Családi Lapok" 20. számának tartalma: „Mikor a rózsabimbó kinyilik;" beszély (folytatás), irta Márkus József. — „Beteg gyermek;" költemén} r , irta Gáspár Imre — „Lágy a takarójuk; elbeszélés, irta Bánki Benő. — „A piros rózsa; beszély (vége), irta Perényi Kálmán. „Gondolatok." — „Kinek van joga haragudni?" humoreszk, irta Szigeti József. — „Sziiveszteréji kaland; beszély, (folyt, követk,) közli Gámán József. — „Heti tárcza" (Bercsényi Béla), irta Heti Klio. — „A vén Áron története"; rajz, irta Fludorovics János. — „Egy halálos bűn; árnykép az emberi életből, irta Philantrop. — „Letarolva;" költemény, irta Tőrös Ferencz.— Képeinkhez.— Mindenféle. — Képek: Vándor ulon. — Japáni majmok. — Az anya öröme. — E számhoz van mellékelve a negyed évi jutalom kép „Bercsényi Béla" arczképe és a „Növilág" febr. havi száma. Melléklet: A „Titokzatos vendég" czimü regény 81—96 oldal. — Előfizethetni: Mehner Vilmosnál, Budapest. IV ker. papnövelde uteza 8. sz. Egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre i frt 50 kr. — Gazdag tartalommal és pompás metszvényekkel jelent meg az „Ország-Világ" legújabb száma, a 8-ik. Erdélyi Gyula elbeszélésének a „Noé bárkájának" első folytatását, Rudnyáuszky Gyula „Lejtön" cimü költeményét, Relle Iván „A nagyanya" cimü csinos rajzát, „Mit mesélnek a Tátrában" Latkóczy Mihálytól „Az „ancien regime" bünlajstromából" Molnár Antal tollából „Irodalmi tárcákat," Reviczky Gyulától, „A hét történetét" Ábrányi Emiltől veszi az olvasó, ezenkívül az aktuális események hü rajzát, mint az Orleansi hercegek (négy képpel), a „Cimbria" elsülyedése. A „Lelki vigasztalás" és a „Cserkészeten" — a „Renauthera Lowii" két ábrával. Rendes rovatai ezúttal is bőven és híven átölelik a hazai nevezetesebb irodalmi, művészeti stb. terén minden fontosabb mozzanatot. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Előfizethetni Wilckens és VVaidl kiadóhivatalában, Budapest, koronaherceg-utca 3. sz. — Táborszky éa Parsch budapapesti zenemű kereskedésében megjelent »Ujra!« eredeti csárdás. A fehérmegyei, tarsaskör» tánezvigalmára irta Feleky Hugó. Ara I frt. I A veszprémi kir. törvényszék büntető osztályánál a jövő hétre kitüzettek: Február 2Q-án. Lopással vádolt Mátyás János, súlyos sértéssel vádolt Bölcsik János, >.okirathamisitással vádolt Kántás Lörincz, lopással vádolt Weisz Sámuel elleni, ügyekben vég tárgyal ás ok.
