Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-02-18

AXegjelexiilc ni i n d e fi vasár na p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utczi 215. s z á m. Bénnentetlen levelek, csak is­,nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr(. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy ,szám ára 15 kr. Wir (I e tések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiJíférben 25 krral számííatnak. Bélyegd/j mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatósága sí ak és több pápai s pápavidé ki egyesületnek hivatalos közlönye. Az országos kiálliíás 1885-ben. A magyar parliament okos dolgot hatá­rozott el e héten. Elhatározta, hogy 1885-ben Magyarországban egy általános országos kiál­lítás rendeztessék! Senki sincs ki eféle kiállítások roppant jelentőségét ügy közgazdasági, mint közműve­lődési szempontból kétségbe merné vonni. Iga­zolják állításunkat a lefolyt félszázad alatt kü­lönböző országokban rendezett nemzetközi, s országos kiállítások. Ezek azok a terek, hol a nemzetek ipara, földmüvelése, művészete, culluralis inslilutiói megfizet hetetlen előny l húz­hatnak. Az iparfejlesztés legkiválóbb tényezői ezek, melyek másrészről hü képét adják az ország termelő képességének. Ezek a legal­kalmasabb eszközök a hazai találmányok is­mertetésére, terjesztésére; — ezek a rugói a legtöbb újításnak, javításnak; — ezek bírják a legbiztosabb erőt, a rejlett kincseket, parlagon hevert tehetségeket felfedezni és érvényre jut­tatni. Milliónyi az előny, a haszon, mi egy országos kiállilásból magára az országra, a nemzetre háramlik. Fejlődik a hazai müizlés; terjed a honi ipar czikk; öntudatra ébred a termelő s iparos, s fogékonynyá lesz a köz­gazdaság iránt a társadalom minden oszlásai Üdvözöljük előre hát az 1885-iki orszá­gos kiállítási. Bárcsak mindenha ily hasznot tevő eszme válna a magyar pnrliamentben lör­vénynyé, mely mig egyrészről óriási lendü­letet ád az ország tekintélyének, másrészről még rendkiviili kiadási terheimellelt még anyagi előnyt is biztosit. Mindenkép csak haszon hát az országos kiállítás. Az 1879-ki berlini kiálliíás közel 500.000. márka felesleget mulatfel. Az 1880-iki düssel­dorfi kiállítás tiszta jövedelme 263.871 márka, az ugyanazon évi grátzi kiállításé pedig 43.000 forint volt. Az 1881. évi boroszlói, a stuttgarti, o milanói \ a tavali nürnbergi mind szép anyagi haszonnal járt. Hazánkban sem idegen a kiálliíás eszméje. Első iparmükiálJilás 1842-ben nyittatott meg a fővárosban, minők 1843-ban és 1846-ban ismét tartattak. Vidéken a kecskeméti 1872-ben, majd a szegedi 1876-ban (2227. kiállítóval, 14.000 Crt liszía haszonnal), s a székesfehér­vári (3271 kiállítóval, 26,704 frt tiszta ha­szonnal) elég jó előzőknek veendők. Fényes helyet foglalt el hazánk az 1873-ki bécsi, az 1878-ikt párizsi s a nemrég lefolyt trieszti kiállításon is. Mind e helyek azonban nem voltak alkalmasak Magyarország össziparát a foiryaszló közönségnek teljes egészében be­mutatni. Eddigi kiállításaink csak egyes vidé­kek ipari viszonyait ismertetlék meg. Mint az egész országra terjedő általános kiáliitás van tervezve, s ma már az országgyűlés által el­fogadva az — 1885-ik évi országos kiállítás! Maga a kormány veszi e kiállítást ke­zébe, mit feltétlenül helyeselünk, mert csak a kormány bír azzal a hatalommal, hogy e kiál­liíás iránt az ország minden részében közér­deklődés ébreszlessék, a kormány van abban a helyzetben, hogy a kiállítással járó nagy kiadásokat előlegezze. Nagy érdeklődéssel nézünk országos kiál­lításunk elé, mert hiszen ez nemcsak ipar­kiállítás lesz, hanem közgazgasági és egyút­tal közoktatási, s művészeti. Egy valóságos folographiája lesz ez hazánk közművelődése, s közgazdasági lényleges állapoljának. S ré­szünkről csak azt sajnáljuk, hogy mig az 1878-iki párizsi kiálliíás számára 190.000 flol; az 1873-iki bécsire 382.000 frlol áldoztunk pusztán csak a kiállítás vezetésére: — most csak 75 ezer frt szándékozlalik az 1885-iki általános országos kiállításra fordíttatni. S most. midőn jó előre is cikkeztünk e kiállítás érdekében, meg nem állhatjuk — s ez volt különben is ez igénytelen sorok valódi célja — hogy városunk derék iparosainak fi­gyelmei fel ne hívjuk ez országos kiállításra. Idejük elég van. hogy készülhessenek cikkeik kiállítására: adjon Isten hozzá kedvet és pénzt, hogy előállítási költségeik kétszeres visszatérítése mellett dicsőséget hozzanak en­magukra is, városunkra is! F. Az ezredéves einiék ünnepély. A magyar kormány a tudomátryos akadé­miát hivta fel a magyarok bejövetele és az állam alapítás időpontjának meghatározására, hogy ah­hoz képest tűzhesse ki a tervezett ezredéves nemzeti ünnep megtartásának idejét. Az akadémiának legutóbb tartott osztály­ülésén azon jelentés fogadtatott el," hogy a kút­fők különböző útmutatásai miatt az évet bizo­nyosan megjelölni nem lehet, csupán csak azt constatálhatni teljes határozottsággal, hogy a kérdéses időpont 888—900-ig terjedő 12 év közé esik, igy az ünnep határidejének ezek keretén belől kijelölése a kormánynak marad fenn. A kísérlet tehát, mely az ezred évnek tu­dományos uton való biztos meghatározását czé­lozta, eredményre nem vezetett; de az akadémia i mék proklamálása idejének félszázados évfordu tudósainak egyik vagy másik forrás által indo- j lóját is;—azért igénytelen szavunkat azon indit­kolt véleményei mutattak némi irányt arra nézve, ! ványra emeljük fel: vegye kezdetéi az ezredéves hogy mely évre lehet a honalapítás bevégzését j emlék ünnepély i8p8 évi márczius 15-én. a legnagyobb valószínűség mellett vélelmezni. — Nevezetesen történettudósaink legnagyobb része megegyez abban, hogy a honalapítás munkájá­nak 897—898-ban befejezve kellett lennie, mert ennek szükségkép megkellett előznie a 899. évi azon hadjáratot, melyben a magyarok végig pusztították felső Olaszországot. Kétségtelen do­log másfelöl az is, hogy ily hálaünnep határide­jét korábbra tenni, mint az elért siker évfordulója bekövetkezik, egyátalán nem lehet. Ezek szemeiőtt tartása mellett, miután az akadémia mint tudományos testület egy vonal­nyira sem térhet el a szoros tudomány követe­léseitől — mint egy történet tudósunk mondj 1 — a kormánynak s törvényhozásnak, mint politikai testületnek, lesz hivatása megjelölni azon idöpon • tot, mely képes egyesíteni és kifejteni a legna­gyobb nemzeti lelkesedést; mert nemzeti ünnep­nél még is ez a fő. Nem szóltunk volna a nagyfontosságú tárgy­hoz, ha a kérdés megoldása egyedül a történet­tudomány keretében marad, de most már —szerénytelenség vádja nélkül — szót emelhetünk, mint a nyilvánosság egyik igénytelen közege, a kivitel czélszerüségének érdekében, mert az ün­nepély csak ugy lesz magasztos, csak ugy lesz az egész magyar nemzet igazi örömünnepe, ha a mikéntre nézve a közvélemény nyilatkozatának is tért engedünk, és az intéző körök kellően mél­tatni fogják annak nyilvánuLisait. Azon nagyfontosságú történeti tény mellett, mely által őseink honunk földét fegyveres erővel megszerezték és állandó hazánkká tevék, nem kis jelentőséggel bír azon társadalmi és politikai átalakulás, mely által a szellem fegyverével, a ti­zenkilenczedik század eszméinek diadalra emelé­sével biztosítottunk helyet a modern államok so­rában nemzetünknek. Méltó momentum az év­foduló megünneplésérc egyik is, másik is, és ez ünnepélyek ha rövid időközökben külön külön tartatnak: megosztják a hazafias közönség érdek­lődését, mig ha együtt ünnepeltetnek: nagymér­tékben fokozzák azt. Budapest főváros az ünnepély egyik részle­téül az 1S48/49. évi szabagságharcz szobor felállítá­sát cs leleplezését tervezi, melyre már 25,000 frtot meg is szavazott; ha tehát e szobor ünnepélyes felavatása a millenarium kiegészítő része lesz, nem von le az ünnep jelentőségéből, sőt növeli a hazafias szellem lelkesültséget, ha együtt ünnepel­jük a honalapitásának ezredik évével, az i84S-ik évi martius 15-ének, a nemzetet ujjá alakító esz­Horválh Lajos. Kimutatás a győri és gy őrvidéki árvízkárosultak részére 1883-ik évi februárhó 8-tól februárhö 15-ig Veszprémmegye alispáni hivatalához beérkezett adományokról. Somlyóvásárhely község 50 frt 92 kr, Lókut község 10 frt 77 kr, Olaszfalu község 15 frt 15 ki­Nagyvázsonyi uradalom 50 frt, Bozsok község IS frt 25 kr, Zircz község 10 frt 50 kr, Alsó-Görzsöny község 4 frt 4 kr, Bakony-Tamási község 15 frt 25 kr, Homok Bödöge község 23 frt 42 kr, Marczaltő község 3 frt 94 kr, Xóráp község 4 frt 33 kr, Pá­pafeszér község 22 frt 15 kr, Szent-Iván község 14 frt 69 kr, Siófok község 14 frt 26 kr, Mező Ko­márom község 32 frt 40 kr, Csajágh község 10 frt 58 kr, Dégh község 34 frt 63 kr. Mező Szent György község 6 frt 18 kr, Bársonyos község 2 frt 85 kr, Cscrnye község 7 frt 5 sr, Varsáin- község- 10 frt. Sikátor község 5 frt. Összesen 360 frt 36 kr. Veszprém, 18S3. évi február 15-én. Véghely Dezső, Körlevél a járások ssolgabiráihoz s Veszprém és Pápa rendezettanácsu városok polgármestereihez. A nagyméltóságú földmivelés- ipar cs kereske­delemügyi m. kir. ministerium f. é. november hó 11-én 42463. sz. a. kelt intézvényével, arról értesítette vármegyénk közönségét, hogy vármegyénk területére is kiterjedő hatáskörrel Dömötör Lászlót, az országos méhészeti egyesület alelnökéi, ideiglenes minőségben, vándortanítóvá nevezte ki. Ugyanezen alkalommal a neki kiadott eljárási utasítás is közöltetett és vár­megyénk közönsége a közreműködő eljárásra felhí­vatott. Azon meggyőződésben vagyok, bog}' a méhé­szetnek vármegyénk területén biztos jövője van, mert vármegyénk alkalmas és kedvező viránynyal bír. Ön­ként következik tehát, hogy a méhészet, fejlődésének előmozdítására irányuló kormányintézkedéseket egész készséggel támogatnunk kell. Ezen okból s hogy a fent megnevezett vándortanító úrnak vármegyénk te­rületén való megjelenésekor a szükséges adatok már rendelkezésére álljanak, szóval, hogy hivatalos mű­ködése megkönnyittessék, a méhészet ügyére vonat­kozó adatoknak hivatalos összegyűjtését szükséges­nek tartottam. Felhívom tehát a tekintetes ezimel, hogy a mé­hészeti viszonyokról, jelen körlevelemnek a községi vagy körjegyzőkkel leendő közlése mellett, körül­ményes és részletes adatokat szerezzen be. Tudja TÁRCZA. NEM VAGY MAGAD. . . . Nem vagy magad, ha egyedül vagy, Folyvást veled vagyok, Mint a hogy a holdat kisérik Kis sápadt csillagok. Nem vagy magad, ha a kertben sétálsz Ott vagyok én veled S arezodra esti fuvallat képében Egy csókot lehelek. Nem vagy magad, ha munkád mellett Fürgén jár kis kezed, Képzelmem az, mely ott körüled Halk zsongásként rezeg. Az óra méla ketyegése Hallgasd! az én szivem verése, Mely ismétli e szavakat: — Ne félj, remélj, nem vagy magad! Nem vagy magad, ha álmodozva Ülsz zongorád mellett; S mélán és fájón szárnyal a dal: Ott vagyok én veled, Nem hallod-e han°om viszhangját, Hogy sír ki, hogy kaczag, Nem érzed fájdalmát, ha a húr Ott — s itt benn. megszakad? Nem vagy magad annál a sírnál Ha egyedül kimégy, Suhanó léftid láthatatlanul Egy árny kiséri még. A sír vir ágin harmat csöpp ragyog, Hidd! az én könnyem ez, Mely némán esdve ragyogja feléd: Remélj, higyj, és — szeress! Kacziány Géza. AZ ETIQUETTE A POLITIKAI VILÁGBAN,*) — Dr. Fenyvessy Ferenczió'l. -— (Vége.) Előadó beszédje további folyamában áttér a nagykövetek fogadásánál mai nap is ér­vényes etiquettere, melynek legkisebb detaillja is politikai sulylyal bir. A nagykövetek ün­nepélyes fogadását részletesen leírja. — — Eredetileg a franczia udvarnál miaden udvarképes fedett fővel jelenhetett meg a király előtt, kivévén ha a király beszélni kivánt az ille­tővel. Igy történt aztán, hogy sokan csupa hiú­ságból levették fövegüket, hogy elhitessek, mintha a király velük is beszélni akart volna. Lassankint mindenki fedetlen fővel tartozott a király előtt megjelenni, e szokást Gayasse gróftól, XII. Lajos király alatt, a »legudvariasabb férfi«-től, s «a legnagyobb etiquette ismerő»-tól sajátították el. Érdekes megemlíteni, mit szónok felhozott, hogy 1642-ben Kopenhágában, midőn az orosz nagykövet a fogadási beszédben czárjának czi­méh ez ert, s a király nem vette le föveget, a követ félbeszakitá beszédjét, s ünnepélyesen kö­vetelte, hogy a király emelje meg kalapját, mikor a czárról van szó, mert ezt tette a czár is, mikor a dán követ a dán király személyét erinté beszédében. A nagykövet beszédjének az ünnepélyes fo­gadásnál rövidnek kell lenni. E szokás, illetve etiquette azóta kívántatik, mióta a meklenburgi követ Krisztina svéd királynénak egy ily ünne­pélyes fogadáson teljes két órán át tartott egy latin üdvözlő beszédet. A nagykövetet megillető jogokról, czimek­*) Kivonat szerzőnek Székes-Fehérvárott, a Vörösmarty körben tartott előadásából. röl, előnyökről, azok nejeit illető etiquetteről 1 bővebben emlékszik meg értekező. A törököknél divó etiquettet, melylyel a nagykövetek fogadá­sánál élnek, szintén megemlíti az előadó, felhozván többek közt, hogy Varsavitz meséli Orati­one de Legatione et Legatis czimü mun­kájában, hogy egy bizonyos Ungnads Dávid nagykövet I. Ferdinand alatt, midőn őt a sultán székkel meg nem kínálta a fogadtatásnál, levetette köpenyegét, s arra ült le. Igy akarta azon jogot, hogy a követ leülhet az idegen fejedelem előtt, érvényesíteni. A kérdésre, ki lehet nagykövet, a válasz, a mily egyszerű, épen olyan különös. Mindenki, nemes kor különbség nélkül! Voltak diplomaták, nagykövetek színészek is, volt a festő Rubens is 1608-ban Mantua herczegétöl a spanyol udvar­hoz küldve, ki is ott fényes fogad látásban ré­szesült. Ugyancsak Rubens volt 1620-ban Parisban mint diplomata Anglia cs Spanyolor­szág közt, IV. Fülöp es I. Károly közt békét kötni. Volt követ Dante Aleghieri, volt P e t­rarca, sőt Boccaccio is! XI. Lajos meg épen saját borbélyát Olivcr Daimet küldötte kö­vetül Németalföldre. Lehetnek még — nők is követek, diplomaták. Nem hiába magát e szót: »diplomacziai testület« egy nő találta ki, s használta legelőször Bécsben, mint ezt Fürst porosz nagykövet II. Frigyeshez irt levelében felemlíti. Kik is értenének jobban az etiquettehez a politikai világban, mint épen a nők?! Ott vannak a legelső nőkövetek a Sabinoknál, kik saját nejeiket küldik követségben a rómaiakhoz, kik a békét meg is kötik. Rómában Coriolán­hoz és a volskokhoz nem-e szintén nőket alkal­maznak követekül, Vet uri át és Volumniát?! Ott van Vit elli us, ki Vesta szüzeket küld Antoniushoz stb. Ujabb időkben a perzsa sah, IV. Henrik franczia király tanácsára egy szép dán hölgyet nevezett ki nagykövetül; XIV. Lajos egy de Kerroual nevü kisasszonyt (!) küld követül az angol udvarhoz. Maibly azt írja róla könyvében, hogy e szép nagykövet „nagy fekete szemekkel, szép finom külsővel"' bírt. Hogy ne állott volna hát feladata magaslatán ?! Jean Babtistc de Budes gróf özvegye valóságos ambassadricc gyanánt jelenik meg Mantuában 1645-ben, hogy XIV. Lajos király fogadott leánya, Mária Gonzaga és IV". Ulászló király közli házasságot közvetítse* Voltaire meséli, hogy Erős Ágost lengyel király a szép Königsmark grófnét küldte kö­vetül XII. Károly svéd királyhoz, ki azonban nő­gyűlölő lévén, nem akarta a grófnét hivatalosan fogadni, stb. stb. Mindenesetre a legfurcsább a következő eset. XV. Lajos franczia király az orosz udvarhoz kö­vetül, Conti herczeg közbenjárására egy Cheva­lier CharlesLouis Auguste d'Eon de Baumont nevü követet küldött, kiről — nem tudták, hogy fér fi-e vagy nő?! A »Chevalier« 1728. október 5-én született Burgundban, és meghalt 1810-ben, május 10-én Londonban, mint nagykövet. E lovag XV. Lajos franczia király parancsára mindig női ruhát viselt. E parancs okát ma sem tudja senki sem Előadó a különböző államok politikai etiquettjének jellemzése után áttér a magyar etiquettere a politikai világban. Különbséget tesz a legrégibb germán és magyar felfogás közt. Előbbi soha sem volt a nemzeti közérzület hive. Harczvágya, melyet a Valkyrok rnythosza csak fokosott, nem a közös­• 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom