Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-12-23
A megyei gazdasági választmány. Elnök: a megyei alispán vagy helyettese. Tagok: Békássy Károly, Balogh Károly, Fülöp József, Fodor Gyula, Gulden György, Halász Károly, Dr. Jánosy Sándor, Kovács Imre, Kemenes Ferencz, Mórocza Zsigmond, Paál Dénes, Pöschl Károly, Rosos István, Ruttner Sándor, Szabó Imre és a megyei számvevő A. megyei magánpénztárakra ügyelő választmány. Elnök: Szabó Imre. Tagok: Ányos Tivadar, Ányos László, Békássy Károly, Fülöp József, Gaál Lajos, Hunkár Mihály, Hunkár Sándor, Kenessey Károly, Kenessey Pongrácz, Kemenes Ferencz, Kiss László, Kopácsy Viktor, Dr. Laky Kristóf, Pöschl Károly, Id. Purgly Sándor, Véghely Dezső, Véghely Imre. A gyűlés végén felszólalt dr Sárkány Miklós apát s megyei bizottsági tag és lelkes éljenzéstöl kisérve mondott köszönetet báró Fiáth Ferencz főispán ö excellentiájának, a közgyűlés tapintatos vezetéseért, minek eredményéül tekinthető a tisztújító közgyűlés szép lefolyása. Karácsony. Megérkezett ismét a legszebb, legkedvesebb téli ünnep a Karácsony. Hány gyermek sziv dobog a várakozástól és kíváncsiságtól, vajon mit hoz a Jézuska? Hány gyermeket biztatgatnak legyen jó, mert különben mit sem hoz a Jézuska! És igy megyén már hetekkel előre, még a legkissebbet is dadája azzal ijeszti , »aludjek, mert majd semmit sem hoz a Jézuska!* Mily gyermekes örömmel rendezik a gondos szülök a szép karácsonyfát, számtalan apróság van elöttök, s ennek mc^ mind n fára kell jönni. Pedig szegény fenyő, máris lankadoz a meg nem szokott súly miatt, de új erőre készteti önmagát, mert hisz gyökerestől áll ott a szoba közepén, öt megkímélték a fűrésztől. A jó öreg kertész könnyes szemmel jelölé ki, gondosan szalmával becsomagolja, sok földet vesz ki vele, és megadja a kellő utasítást, miként bánjanak el vele, hisz oly édes emlék köti e fácskahoz, kis lánya születése alkalmával ülteté azt — és most elviszik. Megérkezik szerencsésen, ott díszítik már, a sok csillag, lampion, érczhuzal, sütemény oly kápráztatóan világit. A mellékszobában a gyermekek lélegzetűket is vissza folytva lesik, mikor szollal meg a csengetyü, mely nek jelére kijöhetnek. Egész délután csendben tanakodtak előre az esti meglepetéseken mi rajok vár, és íme még sem találtak ki. Azok a jó szülők csak jobbat tudtak kigondolni, van is öröm és boldogság. A nagyobbak, kik már tudják ki a Jézuska, szüleik kezeit csókolják és ölelik meg őket. A kisebbek csak letelepednek és nem törődve a világgal, előszedik babájukat, lovacskáikat és számtalan apróságaikat, mit nekik a Jézuska hozott. Harmad napra leszedik szépen a fa terhét, óvatosan viszik a kertbe és ültetik ládástól egyelőre a neki szánt legjobb helyre. És a fa háládatos is lessz érte. Nem igy a szomszédban hol szintén szép fenyőfát díszítenek, de a kíváncsi gyermekek a mellék szobában egymást lökdösik el az ajtókulcslyukától, melyet majd bedöntenek és éktelen nevetéssel lesik a kint történteket. S mikor végre kimehetnek, mint tatár sereg rohan és pusztít jobbra, balra. Anyjok rajok szóll: no gyermekek! a papa azonban azt mondja: hadd őket, hadd mulassarak! Mulatnak is, még a fenyő ágakat is letördelik, leszednek róla mindent, veszekednek kinél van több zsákmány, és a jó szülök gyönyörködve nézik, miként mulatnak! Még az nap este meg van kopasztva szegény fenyő minden ékességétől, és viszik ki a szemétre ! Havas uton csikorog egy bérkocsi a városból kifelé — vajon hova mehet ? hisz ez az út a temetőbe vezet! Mély gyászba öltözött fiatal nő száll ki, midön a kocsi megállt, ésf érje kis fenyőfát visz utánna. Mennek némán egy friss kis hanthoz, szótalanul beássák ott a kis fát, gyertyákat illesztenek reá, meggyújtják és letérdelnek melléje. Nem érzik, hogy milyen hideg szél fuj, a ho mind inkább sűrűbben hull alá. s ha egy kis gyertyát eloltott, gépiesen újra meggyújtja azt a szegény fiatal anya, ki pár nap előtt temeté el első és egyetlen kis lánykáját. Pedig menyire várta az is a Jézuskát! Ugye mamám nekem is hoz a Jézuska kis fát kérdé anyjától ? hogy ne hozna muczikám csak légy nyugodt, azt monda a doctor bácsi is. Nyugodt is lett reggelre. Anyja meg tartá szavát, kivittek a temetőbe is utána a fácskát, mely ott áll most is, és szépen gyarapodik, forró könyek által öntözve naponta, és sorvadó kezek által gondozva. Megkondul a harang éjféli misére, tolong a népség a templomfelé, ezúttal nem éppen ájtatos gondolatokkal telve, hanem, hogy tréfálják meg egymást a fiatalok, zsebeikbe csúztatva bohóságokat és a lányok szép hajtekercseit, mint vágják le, vagy csomózzák össze. Erre ugyan más helyet is választhatnának, mint a templomot, de hát igy divat ez nálok évek óta. Sláger! megnyertem a bankot, kiáltja egy férfi társaság tagja — nem lehet még! tovább! lármáznak s megy a makaó — ferbli, közben közben egy kis frissítő a fojtó szivar pipa-füstös szobábau. Már este 7 órától folyton ezzel mulatnak, észre sem veszik és rajok virrad az ünnep első napja. Sápadtan, kiki telt vagy üres erszénynyel hagyja el e helyet, hol oly jól, oly nemesen tölte el a »karaesony estét.« Egy nagy épület közép termében, több uri nő foglalkozik szintén szép karácsonyfa díszítésével. Több tárgyatk, öuyveket, ruhákat, süteményeket, rendeznek el egyenlő adagokban, s midön elkészültek, megnyílnak a mellék ajtók, s páronkint egyforma ruhácskákba öltözve jelennek meg a gyermekek, szép ünnepi éneket énekelnek, a jótékony hölgyek elfordulva szemeiket törlik, az onnan előtörő könyek miatt. Ezután a püspök úr és hatóság egyes tagjai szép beszédet tartanak nekik, mire a hölgyek kiosztják a sok ajándékot. Örömmel veszik át, és köszönik meg az apróságok, hisz ha ily jótékony kezek nem működnének talán az utczán koldulnának szegény árva gyermekek! Gizella. A korcsolya egyletről. Teljesen igaza van az e lapok mult számúbao megjelent hason czikk t. Írójának: „a pápai korcsolya egyleti jégpálya jóvolta inkább köszönhető az időjárásnak, mint az egyletnek." A Tapolcza, nem mint a t. czikk iró ur állítja, csak csekélylyel fekszik magasabban u pálya talajánál, hanem rendes vízállás mellett plane mélyebben. Nem boríttathatja el tehát az egylet a talaj vagy a pálya felszínét, midőn arra szüksége volna, hanem csakis a nagyobb esőzés és hóolvadás után beálló víztükör magasbra emelkedés idején. Ha ekkor gyorsan bekövetkezett a fagy: van elég nagy és elég jó jege az egyletnek; de ha az. évad csak huzamosb idő múlva köszönt be, ha a falvast száraz envhe idő előzi meg, a mely alatt a kibocsátott vizet részben eliszsza a föld, a hiányt pedig a Tapolczából pótolni nem lehet: a pálya az átengedett területnek csak lapályosabb részére szorítkozó füliilete egyenetlen tükre füvei és szigetekkel tarkázott, a réten keresztül vivő ut által pedig, részekre osztott lesz. — De ilyen marad, akár — mint. tavaly is példáu', - az egész xaNonou át, — ha csak az idő nedvesre nem változik, a Tapolcza meg nem dagad, vizével a pályatér elönthefő nem lesz, s ha hirtelen és közvetlen be nem áll a fagy. Sőt ilyenné lesz pár hét alatt a legkifogástalanabb jég is, nem a használat, ennek nyomai, habár részben eltávolíthatók, hanem a vizeiapadás, az ez okozta jég-leszállás, leroskadás és ezek következményei miatt. Ezen specialis tulajdonságai mellett j igpályánknak, nem csuda aztán, ha az annak virányait és oázait kikerülni nem tudó korcsolyázónál beáll a t. czikkiró ur által is említett szárazföldön! korcsolyázás kényszerűsége, no meg ennek következménye: az egyensúly hamaros elvesztése; s hogy megtörténik azon abnormis állapot, miszerint nem a gardesdames-ok, a legszenvedélyesebb korcsolyázók óhajtanak inkább jégfelolvadást, esőt, olvasztó havat s a jégsporttal ellenséges lábon álló eféle dolgot, — mert csak igy van reményük, hogy a víz eltűnésével hegyek és völgyek lánczolatává lett jég, a pályatérnek ujolag lehető elborítana folytán, ismét élvezhető les*.. Jó jégpálya előállítására s a meglevő Jókaiban való fentartására meg lett kísértve az egylet részéről — ugyszólva — már minden: a Tapolcza részbeni elfogása, — egészen a malmok miatt nem lehet,— a tüzoltóegyleti hydrophor haszoukölcsönzése, — az idén a fű s a dombosabb helyek lenyesése s az érintett ut iehordatása; de ha az időjárás nem kedvező, hasztalan minden igyekezet, s hiába minden köleke/.és; jó jég nem proilucilható. — Nem scgitt itt mis csak az, mit a t. czikkiró ur ajánl: a talaj lemélyítése. Az egylet rendes jövedelmének majd egyhanmadát kénytelen most a pá Is a előállítására fordítani. A többi rész jege tatarozására s egyéb szükségletei fedezésére nélkülözhetlen; s igy nem marad kezében legkevesebb eszköz sem szerei javítására, tökélyesbitésére, s még kevésbé, a még hiányzók beszerzésére, — S ez az oka, hogy fennállása hatodik évében is, a kezdetlegesség stádiumában van, s ennek tulajdonítandó — társadalmi életünk lanybaságában. az újság varázsának elröppenésében, no az meg a szalma cihám vadasában rejlő föokokon kívül,-— a közönség érdeklődésének csökkenése, a nem korcsolyázó tagok számának apadása s a nemtagok részéről a jég ritkább felkeresése. Megjegyzem mellesleg, hogy az érdeklődésnek valami nagyméretű csökkenését nem tapasztaltam, — hanem inkább a közönség egy része ízlésének megváltozását.— Az előtt a jégpálya gyakeri látogatása tartozott a jó ízléshez; — ma is, — de sokak előtt csak a korlátokon kivül. - S mondhatom, hogy e praktikus divatnak szép számmal hódolnak, hölgyek és urak egyaránt. De ha a talaj kellőleg átalakítva lesz: az egylet nem csak egy tetemes, évenkint megújuló kiadás terhétől szabadulna, meg, hanem egyszersmind, jogos igényt is nyerne a tagsági díjak felemelésére. S ha azután ez összegek segélyével a csín-, az ízlés-, a kényelem- és részben a czélszerüség-hiány jelen állapotából kibontakozhatott, — ha dísztelen baracké helyett ízletes paVillon fogadja az érkezőt, hu fenyődeszka helyett (ámlányos pad s lábtakaróval ellátott zsámoly vár reánk, — ha sziget helyett tükör sim a jég csalogatja a korcsolyázót s ha néhány darab önsúlyú talpas karszék helyett egy sereg röpke jégszánt kináltalja magát, — nálunk \* meg lesz, a t, czikkiró ur által is óhajtott: élénk sürgés-forgása jégen; s akkor ez ismét, az lesz, a mi volt a két első évadon átt: az összes müveit közönség találkozási helye, - s az egylet: általános érdeklődés tárgya. Mdtiyoky Gyula. ~ TöRYÉNYSZiüwm~ A veszprémi Kir. törvényszék büntető osztályánál a jövő hétre, kítüzpitek: 1883. deczember 24.-én. Gyilkossággal vádolt Nagy Mihál)- elleni ügyben végtárgyalás. Deczember 27-éu. Halált okozó sértéssel vádolt Farkas László elleni ügyben vég tárgyalás — Ugyan akkor súlyos testi sértéssel vádolt Steindl János, lopással vádolt Mészáros Tózsef és társa, súlyos testi sértéssel vádolt Sandl j fános és társai, súlyos testi sértéssel vádolt Nagy j "istvánné. lopással vádolt Biró János ellen-II.birósági, halál okozó súlyos testi sértéssel vádolt Angyal György eilen III. bírósági ítélethirdetések. Deczember 28-áu. Hamis bukással vádolt Wei.sz I/.er Adolf, hatósági erőszakkal vádolt Magyar Ferencz, személy szabadság megsértesse vádolt Poltl Lőrincz, orgazdasággal vádolt.í' thalos József, súlyos testi sértéssel vádolt A ton József és társai, emberöléssel vádolt Iii' ros István, lopással vádolt Domokos Sándor, pással vádolt Szakács Sándor, súlyos testi s téssel vádo't Dúkai István , lopással vádolt N. metli Ss.dbó József, hiv. hat. visszaéllésssel vádol Horváth Gábor elleni ügyekben lí-od bírósági, lopással vádolt Torok Pái és társai, súlyos testi sértéssel vádolt Kock József és társai, súlyos testi sértéssel vádolt Balázs József elleni ügyekben III-ad bírósági ítélethirdetések. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Esterházy Móricz úr, és érdektársai részére a Pápa-keszthelyi vasút előmunkálati engedélye 39,895. sz. a. dec/ember 7-töl egy évre meghosszabbitatott. Ez alkalomból felemlítjük, hogy a vonalra két vállalkozó fog pályázni, az egyik a bécsi Unió bank, a másik a Wilson által képviselt Burnblum czég. — Az ajánlatok legközelebb fognak a végrehajtó bizottság elé terjesztetni. — Lapunk felelős szerkesztője, Horváth Lajos jogtanár a pápai járás szolgabirájává választatván meg, hivatalát újévkor foglalja el, a mikor lapotól is megválik. — Főurainknak mindig örömmel látjuk közügyeink iránt való érdeklődését, igy általános örömet idézett elő megyéuk első virilisének, gróf Esterházy Móricz urnák Veszprémben megjelenése, ki a gazdasági egyesület közgyűlésén az elnökséget, a tisztújítást megelőző estén tartott értekezlet elnökségét, és a tisztújítási közgyűlésén a szavazat szedő bizottsági tagságot kitartó szorgalommal, és kiválólag elnöki szerepét oly tapintattal, és hozzá értöleg vitte, hogy áta!ábau mindenkinek elismerését, és rokonszenvét megnyerte. terem is volt, a mennyiben a czigányok is ott muzsikáltak az ajtó melletti nagy keiek asztal megett. Most is oda telepedtünk. Szép számból álló vendég kostoru volt jelen. Az egyik r .tálnál färbliztek, a másik szegletben makkaóztak. Egy pár asztalnál vacsoráló és borozó vendégek is ültek, de ezek is nagy hamarosan elkészültek, hogy azután az egyik vagy másik asztal mellett helyet foglaljanak, mi pedig nagy erővel és buzgalommal rákezdtünk a »jegenye fa tetejére* mert Balog Náczi adta a bankot, ennek pedig, mint a prímás mondta, az a nótája. A hogy meg is hallotta, mindjárt el is kiáltotta magát, hogy bort a czigányoknak! Mire aztán maga, Virág uram a korcsmáros, tele rakta asztalunkat telt üvegekkel és poharakkal, mi pedig nem kináltattuk magunkat, hanem gyorsan hozzá láttunk a kiürítéséhez. Csak egyenkint természetesen, mert a muzsikának szünetelni nem volt szabad. A mig a bank tartott, mindig csak a jegenyefa járta, hol lassabban, hol szomorúbban. Meg is volt a jutalma, mert mikor Balogh Naczi úrfi retirált, hát egy egész marok bankó rongyot vetett tányérunkba, mert annak az időnek olyan különös izlése volt, hogy szerette nér-y, sőt nyolezrészre is szétszaggatni a bankót, új, , hogy igazán el lehet mondhatni: hogy ak1 rongy volt a pénz. A Mariskám, Mariskám, melylyel Csillag . tyi az új bankot üdvözölte, értésére adhatta g az útezán járóknak is, hogy most Bellér •! . i a bankár. Mert ennek meg az volt a nótája, m is késett sokáig ennek beismerésével, meg"?.gyván nekünk, már t. i. a czigányoknak, hogy gyünk és igyunk, a mi csak szemünknek szánkk tetszik. A korcsmáros is okos ember volt, kevés ból is sokat értett, s mindjárt kisietett a konya megtenni intézkedéseit. V«< S n£m sokára megérkeztek a tálak is, azokkal együtt azonban részemre oly zavar és szégyenkezés, hogy az arezom csakúgy lángolt s égett belé ! Képzeljék el önök: a színpadról már napok óta egy szép, barna, tüzes szemű menyecske figyelmét iparkodtam magamra vonni, aki mindig az első sorban ült a lámpák előtt, s a kinek ki és miiétér öl még sejtelmem sem volt. S most kisült, hogy az, kit ábrándos, epekedő tekinteteimmel elöadásokközben folyvást ostrom alatt tartottam, senki sem más, mint Virág Menyhértné asszonyom, a »Szarvas« vendégi ösnéje, 6 volt az, ki a párolgó tálakat asztalunkra helyezte. Lesütöttem szemeimet és igyekeztem elfordítani tekintetemet. De hasztalan! Észrevett, megismert, arczán eleinte meglepetés volt olvasható, de ajkai csakhamar gúnyosan mosolyogtak. Hát maga czigány? kérdé kiábrándult gúnnyal. Csak művész. Monda a prímás látva zavaromat. Szerencsés ötletem támadt. Halkan az istenért! felelém neki suttogva, azért jöttem, hogy láthassam a téénsasszonyt! Aztán ne válljék az ember hazudozóvá! Mikor az igaz szóért majd mindig betörik a fejét az embernek, az ügyes, hízelgő hazugság pedig mindig gyors jutalomra talál. íme most is, midőn a »Szarvas« szép vendéglösnöje újból megjelent a szobában, hogy a tálakat leszedje az asztalról, három darab gyönyörűen kipiritott fánkot csúsztatott hegedűm árnyékába, és pedig oly ügyesen, hogy azt senki sem vette észre. A fánkok papírcsomagban voltak burkolva, mely azonban egyebet is tartalmazott. Egy kis czédulát, a következő szavakkal: Nem szükség czigánykodnia, ez korcsma, ide máskor is eljöhet. Pia mindjárt ebéd után jön beszélgethetünk is, mert ilyenkor az öregem alszik! El is mentem, de ez nem tartozik ide, ide csak az tartozik, hogy egész kiviradtig húztuk, s hogy a bor egy pillanatra sem fogyott le asztalunkról. A farblisták asztaláról is szedlek ki ugyan számunkra a nagyobb cupászokból, de azért fofigyelmünk még is csak a bankadókra volt irányozva. Ezeknek a nótáit húztuk. Mikor a nap közeledett, az úri vendégek eltávoztak. Megszűntünk muzsikálni, s a primás szétosztotta a jövedelmet. Szép aratásunk volt. Csak rám három forint nyolezvan krajezár esett. Az urak eltávozásával még nem ürült ki a korcsma, t tt maradtak a kozákok, a sápisták, két helybeli borbély legény, a városi casiuo pinczérje és a czigányok. Most már ezek ültek le kártyázni. Fele färblizni, feie makkaózni. A nagy brúgós adta a bankot. Szerettem volna haza menni, de egyedül nem mertem, a primás megígérte ugyan, hogy haza kísér, de majd csak később. Előbb játszik egy kicsit. Eleget dolgozott, annyit csak meg érdemel. Két felé osztottam pénzemet. Felét eltettem a Ligethy Aurél számára, a másik felével pedig magam is merő unalomból szerencsét próbáltam. Szerencsésen el is vesztettem az utósó fillérig, de hős voltam, a Ligethy Aurélnak szánt összeghez nem nyúltam. Ez alatt a primás is elkészült, hazamentünk. Mikor haza érkeztem, Ligethy Aurél még a boldogok álmát aludta. Szegény Ligethy Aurél! Ő következetes maradt, nem lett hütelen az isteni művészethez ! Még máig is cédula-hordó, s pályatársai , közt nagy népszerűségnek és tekintélynek örvendj mint olyan ember, a ki egész Magyarország összes kutyáival benső és bizalmas ismerettségben él'. Sok, sok év után, tieháuy hónappal ezelőtt újból találkoztam vele Szilas-Balháson. Épen juI bileumát ünnepelte az nap osztván ki a tízezredik szinlapot. Poharazás közben, midőn a szív megnyílik, s a lélek közlékennyé válik, újból szóba hoztam a kutyák meghódításának titkát. Ne faggass, monda ünnepélyesen, nem tehetem, eskü köt. Ez a színlap kihordok örök titka. (Vége.) Hol a pezsgő? K J . . • . nétól. Közeleg a karácsony az év e legkedvesebb ünnepe. Ilyenkor mindig élénkebben él emlékezetemben az a mulatságos kis történet, melyet elmondandó vagyok. Néhány évvel ezelőtt, mikor még mi a boldog emlékű V. J'.-eti laktunk, igen vigan és kedélyesen éltünk, a legjobb barátok, és ismerősök társaságában s az a jó szokásunk volt, hogy nem mult el üunep, vagy más valami alkalmi nap, melyen együtt ue lettünk volna. Felhasználtunk mi minden okot s alkalmat az összejövetelre. Szóval mi elváihatlanok voltunk. Az együtt töltött kedves, kedélyes ünnepek között nekem a legkedvesebb mindig a karácsony volt. Ekkor rendes n hárman a jóbarátok közül, kiknek családi otthonuk távol, vagy éppen nem volt —jöttek ki hozzánk a közel fővárosból, hpgy a karácsony estétől az ünnepek utolsó órájáig köztünk maradjanak. El is követtünk mi azuján mindent, hogy házunkat igazi otthonuknak tekintsék. De Ők sem maradtak adósok, mert kis gyermekeim részére a „Kristkindlit 11 —- barátságuk adóját. — mindig bőkezüleg; hozták meg. Sót rólam is gondoskodtak, és pedig — kissé különös — T. és É. barátánktól miuden évben hasonló tárgyat kaptam. T. mindig három palack franczia pezsgővel, É. pedip egy valódi angol illatszerekkel telt dobozzal lepett meg. Mintha csak ma történt volna, ugy einlékfzciu reá, amint T. karácsony este bekopog, kis táskával* kezében. Tudtuk már, hogy ebben van a pezsgő; 0 azután sorban kiszedte a három palaczkot, elejbM y rakva, e szavakkal; „cz a kuiuaasszouyé,^