Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-11-25

„ein a

día me

g ma

?

át-_.4 B

ar- és azon táma^exxiiiT golyója ^L'H' vasá r ii a p. "'fcözerdekü sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is . adatnak ki. szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. s z a m. Bérmentetlen levelek, csuk ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY F

ERENC Pápa város Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. ílird et esek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, uyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyeg-díj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő ; HORVÁTH LAJOS. ható ságának és több pápai' s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Mit tegyünk? Magyarország 1848—49 előtt gazdászatila<r — körül zárva a vámsorompók állal — elvolt szigetelve a világtói. Ez volt oka, hogy összes termelésünk a belfogyasztásra lett szorítva, miért búzánkat jobb években alig tudtak 3 frljávnl köblönkiut túladni; mig ha mostoha évek voltak, beköszöntött az éhségnálunk. Az 1848 — 49-iki nagy események megYáltoztalták Magyarországnak gazdasági helyzetét s viszonyait is. A várasorompók lehullával forgalmi közösségbe jutotlunk a birodalom túlfelével; közlekedési eszközeink tökéletesedése s fejlesztésével megszűntek a távolsági nagy különbségek s megnyíltak elöltünk a világ kapui. Búzánkat megismerte a külföld, s daczára, bogy ma az ország határtalanul többet termel, mint termelt 1848-49 előtt, a buza árak állandóan s magasabban állanak; s igy mezőgazdálkodásunk szilárdabb alapokat nyert. Ámde nem lehet vitatni, hogy daczára ezen kedvezőbbé vált helyzetünknek, mezögazdaságcwk mégis csak küzdelemmel tartja fenn magát, s a gazdasági állapotok kívánt lendiilelre nem tudnak fölemelkedni. — Mert az állami és társadalmi élet szükségleteinek aránytalanul fokozódó emelkedése, mint nehéz teher súlyozódik reánk, s megköti a gazdasági élet fejlődését. De másrészről gazdasági termelésünknek a világ szabad versenyével is kell megmérkőznie. Hogy a gazdasági termelés — aránytalanul rövid idő alatt — mily óriásikig emelkedett világszerte? Arról meggyőződhetünk, ha egy pillantást velünk a stnlislikai adatokra. Csak egy példára utalok. — Anglia ausztráliai gyarmatának: Viktoria szigetének, rövid negyven év alatti fejlődését tekintsük.— Ezen mintegy 88.198 • mértföldre terjedő szigetvilágot midőn Anglia 1836-ban elfoglalta, alig volt több lakosa 240 benszülött vad ember családnál: — Anglia azonban hozzálálott annak gyarmatosításához — és már 1841-ben a szigetnek volt 20,400 lakosa, s mivelt mintegy 4,800 hold földet, melyen 700 buschel búzát lermelt kivitelre; számított birtokában 100,000 darab szarvasmarhát és 1,400,000 darab juhot. — Ezen létszám nesryven év alatt hihetetlen magasságra emelkedett, s ma már a sziget, Anglia gondozó kormányzala alatt, az 1881-iki kimutatás szerint 882.000 lakossal bir, mely többet mivel 1.800,000 hold földnél; s termel 4,050.000 buschel éleiét kivitelre; s számit gazdaságában 1.200,000 drb szarvasmarhát, s valami 10,200,000 drb juhot és 240,000 drb sertést. A gazdasági termelésnek ily óriásilag emelkedő fejlődésével kell nekünk is magyar gazdáknak megküzdenünk; mert többé nem vagyunk elszigetelve, s az amerikai búza felkeres saját földünkön is, bogy lenyomja árainkat. Mostani kormányunk és parlamenti többségünk fájdalom nem követ agrár politikát. Nekünk magunknak kell tehát helyes agrár politikát követnünk. S mi által követünk egy helyesebb közgazdasági politikát, hogy a versenyt kiállhassnk ? Ha megtanulunk olcsón termelni; mert ez tőlünk függ. És mi az az olcsó termelés? — Ha aránytalanul kisebb területen többel és biztosabban tudunk termelni, mint tettük eddig. Tökéletesíteni kell tehát gazdasági eszközeinket, s helyesen kell tudni alkalmaznunk az erőt amivel rendelkezünk. Az okszerű gazdálkodás s igy az olcsó termelés föltélelei, bogy inkább kevesebb földet, de jól mi véljünk, amire a rendelkezésünkre álló gazdasági munka erők képesítenek; mint sokat akarjunk szántani vetni, de hanyagul megmunkálva. — Mert a jól gondozóit, de kisebb területen, mostoha időjárás mellett sem fog a gazda teljesen üres kézzel maradni; mig a rosszul mivelt sovány földek a legjobb időjárás melleit sem jutalmazzák a fáradtságot. Tért kell nyílnunk — a mesterségesen űzött lakarmánytermelésnek. hogy fejleszteni tudjuk marhatenyésztésünket és igy kellő trágya erővel tudjunk rendelkezni; mert elegendő munkaerő és Irágyakészlet nélkül minden gazdaság leéli magát. Végre a lalajviszonyoknak megfelelő, helyes vetésforgási beosztást, tehát egy okszerű gazdasági berendezkedést kell alkalmazni tudnunk, hotry ez állal a lehelő legnagyobb tiszta hasznot tudjuk magunknak biztosítani. Vannak -- ludjuk — még igen sokan, kik a mezőgazdálkodásnak ezen aranyszabályait nem ip-en értik. s még kevésbé kövelik. Ámde ezek ne csodálják aztán, ha az általános versenyben lemaradnak. Meri ki előre nem törekszik: bátramarad vagy legázoltatik. Orczy Gyula. 8/lagyar yachtok. Egy angol törte meg a jeget. Gosling consul járta be legelőször yachttal a Balatont, öt év előtt még csak vetálytárs nélkül, és immár késő őszig naponta láthatni hazánk elismert gyöngyén a patyolat fehér vitorlákkal ellátott hajók egész raját, közelről imponálva , távolról szelek által felséges ütemszerü lassúsággal hajtott dióhéjak, mint haladnak a tengersima zöld vizszinen. Az Angliában készült »Királyné« (Gosling volt tulajdona) mellé most már »Hableany« »Sarga Rozsa« »Szelvesz« »Maradhat« »Buby« »Mariska« »Blue Rock« »Siraly« és még sok ezekhez képest számba sem jövő vitorlás csolnak sorozható. A yachtok különösen ez idén annyira felszaporodtak, hogy yachtingelubb alakulása vált szükségessé, mely mindenesetre hazánk vizi sportját nagyban emeli majd a külföld előtt. Gosling és több föur nógatására Mister Joung Richard angol hajógyáros 1879-ben megtelepedett Balatonfüreden.. Hozott magával tizenkét tapasztalt ügyes mesterembert (köztük jelenleg már három a magyar) azonkívül tengert, vihart látott marat-okat. Letelepedésének első évében már három yacht kereszteltetett meg ünnepélyesen. Télen, ha a fürdőhelyen zavartalan csend honol, a társadalmi élet csak anynyiból áll, hogy az érdemekben megőszült Écsy László fürdőigazgató ur tarokkozik egyet az apátsági papokkal, akkor uralkodik legtöbb élet Young hajógyárában. Kalapácsolás, fűrészelés, szegbeverések, meszszire elhallatszanak és kellemes rythmusokban zavarják meg a kiállhatatlan csendet. Gyakran még éjjel is javában folyik a munka és egy ily decemberi éjszakán, midőn a hold beláthatatlan óriási, egyetlen egy tömeget képező jégtáblát világit, azt képzelhetni, hogy az ősz Balaton apró molochjai lármáznak oly csintalanul Mister Joung gyárában. De a téli szakadatlan munkának meg van ám a maga háládatos eredménye. A veresszakállu, szemüveges Mister Joung, nyári napokon, midőn ingujjban tekintetet vet önalkotta müveire, ezek mint iramodnak össze vissza a magyar tengeren, akkor nem sokban különbözik a világ legboldogabb emberétől. Nyáron aztán egyéb dolga sincs mint a yachttulajdonosokat betanítani a vitorlázás nehéz művészetében, mert hajóra ülni: nesze hajó, menj a merre neked tetszik, ez nem nehéz, de a szeleket úgy alkalmazni a vitorlákra, hogy a hajó arra menjen, a merre kell, az már megint nem könynyü. Nem egyszer megesik a parti közönség méltó gaudiumára, hogy egy ily yachtista kellő tudomány hiányában a szél által ide oda hajtva néhány ezernyi méterre a parttól kénytelen veszteg maradni és képtelen arra, hogy helyzetén csak némileg is segítsen, mig két brummbär anglis dús borravalóért dióhéj alakú gigeiken hozzá át nem eveznek és partra nem hozzák. A vitorlázás egyelőre még csak highlife sport, mert bizony a hajó gondozása, épentartása roppant pénzbe kerül, különösen oly helyen, hol a borravalóktól megromlott hevenye nép még akkor is tartogatja markát, mikor tüzet kérnek tőle. A yachttulajdonosok orvoslandó a bajt, csakhamar szervezkedtek és miután két ízben versenyt is rendeztek, ez évben yachting clubb létrehozásán is fáradoztak. Rövid idő múlva a hajótulajdonosok mérsékelt évi díjért készen kapják jármüveiket, a hajóval semmi veszödésük, mert ez télen által közös telken őriztetik. Egyleti »marat«-ok tanítják a vitorlázás nemes mesterségét és kezelik a hajókat. A yachtingelubbnak Eszterházy László gróf füredi birtokából már is nagy ingyentelket ajánlott fel. A clubb hajónagya természetesen Mister Joung lesz, kinek dolga az összes hajók felügyeletét vezetni. A yachtok ára nagyon változatos. Oly yacht pl, mely hálószoba, konyha és élelmi kamrával bir, nagyobb kirándulások és versenyekre alkalmas, 5000 frtba kerül, (mint pl. Nádasdy Ferencz gr. »Hableanya«), mig Szalay Imre ur »Buby«-ja, mely elég csinos kis yacht, csak 300 frtba került. A yachtok iránti érdeklődés oly nagy, hogy a fürdőközönség csaknem az egész napot a parton tölti, a yachtisták pedig a vizén. A yacht kirándulások már kora reggel veszik kezdetüket. Udvarias, fiatal urak gyümölcsöt vásárolva útravalónak, kaczagó, vidám hölgyeket bocsájtanak hajóikba és hallott, megeresztik a vitorlákat, a hajó eltűnik a láthatáron. Alkonyat felé aranyos jó kedvvel érkeznek vissza, jóllakva, a felséges tengeri levegővel, ismerőseik kendölobogtatásától fogadva. Hogy az ember sehogyse veszitsé illusióját, miképen tengeri fürdőhelyen van, lépten-nyomon matrózokra akad, legalább olyanoknak öltözött fürdövendégekre. E viselet, ott épugy mint Ostende és Trouville-ben, haute fashion. Szokásos öltözetű férfiú e »matrozok« sokaságában mintegy elrestelli philister voltát. Főurak, minő Nádasdy TARCZ1 AOT wmim... Azt kérdezed, honnét terem az a dal, A búbánat a mit ajakamra csal? — Horniét veszi a tavasz a virágot? Virágnyilást, dalszületést ki látott'? Terem a dal, mint az árva vadrózsa, Szép leányok koszorút kötnek róla, S gondol is rá a koszorús leá7iyka: Hogy a bokrot vihar tépi, vész bánija! Csejley. DALOK. 1. Zörögve hull alá a lomb, ' Zizeg a réten a haraszt, A virág mintha mondaná: »Ah én. sem érek több tavaszl!« A 7iéma köd már lomha szárnynyal Csak kietlen vidékre szállhat, Mint a sokat veszített szivre Száll szemfódőül a bánat. II. Hiába, ősz van; őszi táj ez! Akármerre tekint a szem Lombtól megfosztott fákat lát csak Amint ott állnak dísztelen. A természetnek hervadásán A múltba száll a képzelet. . . Miért zörögsz oly bánatosan Sárga levél -— emlékezet?! K. . . Csillag hullás, virághervadás. (TörtcneM beszély.) — Antal Gézától — (Folytatás.) Jávorka még az nap visszafordult N. Szombatba, szive lelke keserűséggel volt eltelve. Paraszt gúnyát vett föl, levágatta szakállát, úgy ment felkeresni elrablott kincsét. Gondolta hogy Pálffy Pibernél lakik s igy Mária is ott található. A püspök házához állt tehát, ha járó-kelő vetődött arra lehúzta szemére kalapját. Félt, hogy felismerik. Néha egy-egy ismerőse lépkedett el mellette, nagyot dobbant szive: ha ez most azt kérdezné: mit vársz Ádám ? hogyan válaszolna neki? De senkisem ismerte fel, a labanezok csak néha látták csaták tüzében s arcza akkor más volt mint most; az áterötetett kuruezok pedig jobban el voltak mélyedve gondolataikban, hogysem egy paraszt embert vizsgálgattak volna. Végre alkonyat felé nagy sietve jön be egy cseléd. Jávorka ösztöne sugallatát követve szólt neki: Trézsi te vagy? Az visszafordul, a hang ismerős, az arcz sem idegen előtte, keresgeti a hozzá illő képet emlékezete tárházában, mig szerencsésen megtalálja, akkor összeteszi kezét úgy könyörög. — Uram! az istenért távozzék innen, valaki megismeri. — Nem ismertek meg engem legjobb barátaim sem, ne félts. Addig nem megyek. Hogy van Mária? — Beteg, monda a leány. A püspök orvosáért futok. Holnap megyünk Ocskóra. Ocskóra? Ocskayhoz ? de már ezekre a kérdésekre nem felelt a lány, mert lépteinek zaja az utcza végéről hangzott. Jávorka egyedül maradt gondolataival. »Beteg! Óh Istenem miért nem lehetek vele, mért nem ápolhatom. Orvosért futnak: nagy hete£. Apja meghalt, most Ocskay veszi magához. Hazaviszi nejéhez, gyermekeihez. Gyógyíttatja. Nem engedi zsivány martalócz karjai közt elveszni. Oh mégis jó ember az az Ocskay; ki tudja talán nem is azért lett ö áruló, hogy odaát pénzt ígértek neki, hanem mert látja, hogy igy nem boldogulunk. De szabad-e a katonának odahagyni zászlaját, melyhez esküdött ? Nem szabad! De hátha hitszegésével több hasznot tesz hazájának? Talán akkor szabad. Én soha sem lennék áruló, soha sem hagynám el azt a zászlót, melyhez szegődtem. Zászlót, hogy hagyhatnám el, hisz arra is ö hímezte, ö varrta ki a czimert. Szegény beteg kedvesem. — Várjon rám két óra múlva — riasztotta fel hangjával az ábrándjaiba merültet Trézsi. Két óra egy örökké valóság. Midőn valaminek megtudásától, a mi iránt melegen érdeklődünk, két óra lefolyása választ el, mily végetlen a különben rövid idő, mily vontatott máskor gyors futása. Soká várt, legalább ugy tetszett neki. A hold apró fellegek közé rejtezett, majd előbukkant mintha vele akarna játszani. Végre lépteket s szoknya suhogást hall. Minden figyelmét összeszedé s arra tekint látja, hogy egy női alak közeledik felé. — Trézsi! suttogja. — Ki az? szól egy lefojtott hang. — Én vagyok, Jávorka. Mondja meg i. . . — Kém! kiáltott amaz teljes erejéből s futott a kapu felé. Jávorka utánna, a hold kibukkant a felhők közül s tiszta világítása mellett felismerhető volt Czobor Julis arcza. — Még sem szabadulsz meg kezeimből hörgé Jávorka s erősen átszorítva a leány torkát, mielőtt az másikat kiálthatott volna, ugy tartá néhány perczig s aztán egyet rántott rajta, hogy az csak végig esett a földön egy hang nélkül. — Most már a knerre rövidebb az út! dörmögé fogai között s összevissza- zig-zug utczákon szerencsésen kijutott N. Szombatból. Soká ment erőtetett lépésben, előtte ismeretlen uton, tagjaiba zsibbadás állott, az ég is mindjobban borulni kezde, csüggedett már, mig végre egy kunyhó barátságos világa uj reményt s életet önte szivébe. Magános ember volt a kunyhó gazdája s midőn odaére Jávorka, ilyen beszéd fejlődött közöttük. — Jő estét bátyám! — Ördög van már nem este. Innen-onnan hajnalra járunk. — Bátyám engedje meg hadd dűljek nyugalomra. 4 — Labancz vagy öcsém ? •— Az én, de azért becsületes ember vagyok. — No ez a kettő nem illik össze, az én házamba be nem lépsz soha. — De áldja meg az Isten, most szöktem el tőlük, a kuruezokhoz akarok állani. — No te még szállást mersz kérni, még azt mered mondani becsületes vagy, egy hitszegő, a ki a zászlóját elhagyta, hátha Belzebubnak fogadtál meg valamit szabad-e megszegned ? — Bátyám! se volt ám jezsuita klastromban, különben máskép beszélne. Lám! ott nevelkedett Ocskay, labanezczá is lett. — Ocskay? labanezczá? ne bolondulj öcsém! — Hejh! csak én bolondoznék, tudom nem sírna Magyarország utánna! — Nincs akkor már becsületes ember a földön. Beljebb kerülhetsz öcsém. Még is becsületesebb ember az a ki labanczból lesz kuruezczá, mint a ki a mi pártunkról áll amoda. Hogy hínak ? — Jávorkának. Voltaképen nem is voltam, én labancz, csak ugy vittek át erővel, mikor aztán tehettem, megszöktem szép szerével. Tudom, hogy üldöznek, mert az ellenség legjobb kémjét megfojtottam. ,

f

,. — Jól tetted öcsém. Éhes vagy-e? Egyél valamit, . . ' 49