Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-10-28

vény végrehajtását mindenütt, kivétel nélkül, tekintet nélkül, hogy látnók meg, kik a hanyagok és minő büntetésben részesültek? . . . Nem gondolnám, hogy az iskolai törvényt most már, másként végrehajthatnák, mint szigorral. Ezt kérjük, ezt várjuk a jövő nevében az illetőktől. Baj, hogy a tanfelügyelöségek nincsenek felruházva e téren végrehajtó hatalommal, baj hogy az október 10-re befolyt vagy be nem folyt jelentések felett csak a nov. hóban tartandó közigazgatási bizottságok döntenek, de a baj csak is a késedelem tekintetében nyilvánul, mely késedelem itt kétszeresen káros, mivel 10 nap is sok az iskolát illetőleg, de remény van arra, hogy az egyszeri szigorítás meghozza az eredményt. A megyei közigazgatási bizottságoknak jut végre is a nagy feladat: tekintélyt szerezni a íiépiskolai törvénynek; — megmutatni, hogy a nevelés ügyét jövőnk érdekében előre vinni akarják is, tudják is . . . Ily magas értelmiséggel biró testületektől ezt biztosan várhatja a haza. . Vigil. Egy új mezőgazdasági iparág. Ur. Wagner László, a mezögazdaságtan nyilv. rendes tanára a kir. Józsefmüegyetemcn, fölöttébb fontos és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat: a kukoriczából való kerneuyi tó'gy ártás t fejtegető szakközleményt közöl a „Földmivelési Erdekeink" legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utóbbinak úgyszólván létföltételét képezik, amenynyiben a rosz talaj és hiányos trágyaerő által előidézett pangást csakis a mezőgazdasági iparok — melyek közvetlenül takarmányt és közvetve trágyát szolgáltatnak — képeaek az egyensúly helyreállítása utján eloszlatni; érdekesen fejti ki, hogy mi lehet igazi mérve annak, hogy valamely ipar tökéletesen felel meg a mezőgazdaság igényeinek, .lelesül kimutatván azt, hogy a mezőgazdaságban az állatok sikeres táplálására és a jó trágyának elég nagy menynyi8égben való előállítására első sorban és kétségtelenül a f e h ér n y e-anyagok szolgálnak, ez alapon a kiíkoriczából való keményítőgyártást állítja par excellence mezőgazdasági iparnak, miután ez szolgáltatja a létező iparok között a legtöbb fehérnye-anyagot mint mellékterményt illetőleg hulladékot. Ezen a legújabb időben teremtett ipar lényege az, hogy a tengni keményítővé dolgoztatván fel, a kukoriczában tartalmazott 8 -15% fehémye változatlanul marad a mezőgazdaság czéljaira és pedig nem big moslék alakjában, hanem mint összeálló, könnyen eltartható sürü tömeg, mely helyes arányokban keverve szalum szecskával, felaprított tengericsutkával stb. kitűnő takarmányt szolgáltat sertések, hizóökrök, igás- és tejelő marha, lovak és juhok, tehát az összes mezőgazdasági haszon- és igásjószág számára. Wagner tanár ur érdekesen fejti ki, hogy észszerű alapon induló mezőgazdászat, mai nap elsőrangú feladata a takarmány- és trágyatermelés, mivel a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága ma a hústermelés és mert az intenzív hizlalással foglalkozó gazda földbirtokának jövedelmezőségét ez alapon az elérhető netovábbjáig emelheti, amennyiben ez uton a piaczi termények — buza stb. — termelése amint azt Anglia példája is mutatja, rendkívül fokozható lesz, a kiterjedt állattenyésztés és hústermelés tevén lehetővé azt, hogy a trágyaerő és ezzel együtt a talaj termőképessége az elérhető tetőpontjáig emeltethessék. A tudós tanár az ezen alapon pontos és érdekes számvetéssel bizonyítja be a hústermelésnek a kukoriczából való keményítő gyártással kapcsolatban való nagy fontosságát és főként jövedelmezőségét, példában mutatva í qe egy kisebb (20 mázsál feldolgozó} kukuriczakeményitő gyár mellett létesíthető hizó jövedelmét, mely szerint a beállítható 370 drb ökör hústermelésének értéke, azaz a hizlalást üzletág jövedelme egy évben (300 napi üzem alatt} a 23000 irtott meghaladja, á hizó állatok trágyája 130 cat. holdnak erőteljes trágyázására elégséges. De még érdekesebb az az összehasonlítás, melyet Wagner tanár a nálunk is elterjedt buza és burgonya keményitőgyárf, valamint a tengeri-keményitő gyárak között tesz. Már az egymagában, hogy a kukoricza és a czikk tudományos értékű skétségbevonhatlan adatai szerint — háromszorta több lehérnyét tartalmaz mint a burgonya, az előbbit mezőgazdasági kihasználásra sokkal alkaimatosabbá teszi, mihez még hozzárul hogy a kukoriczakemenyitógyártás hulladékai (mint emiiíve volt, a legkitűnőbb takarmány} nagy távolságokra is szállíthatók, miután táp- és tehát pénzértékük, arányosítva suiyuk és térfogatukhoz, tetemesen nagy. A burgonya- és kukoriczakeményitő gyárfás közt való összehasonlítást Wagner tauár ur még azzal bőviti ki, hogy ugy a keményítő nyeremény, valamint a talajnak a termelés következtében való kimentése közt is párhuzamot von, a melyből az derül ki, hogy egyrészt a kukoriczával bevetett föld hectároukiut hétszer annyi fehérnyét szolgáltat mint a burgonyatermelés, maga a keményítő nyeremény pedig — főként az által, hogy a burgouyakeményilő minősége, tehát értéke is csekélyebb mint a kukoriczakeményitő-é, szintén ez utóbbinak előnyére szól, ugy hogy bízvást állithaló, miszerint a talajnak csaknem egyenlő kimerülése mellett a kukoricza mivelés 25"/

0-ig terjedő nagyobb jövedelmet szolgáltat mint a burgonyamivelés. Froppaus adatok azok, melyekkel Wagner tauár a kukoriczakeményitő — gyártás mellékterményeinek és hulladékainak (takarmány} értékét igazolja, a melyek arról győzik meg a figyelmes olvasót, hogy ezek a hulladékok még a kicsjnyben való gyártás méretei mellett is (pl. 25 mm. naponkinti feldolgozás} a gyártás üzleti költségeit tökéletesen fedezik, mig a nyert, illetőleg előállított keményítő értékesítése egészen tiszta haszon, azaz a czikk számvetése szerint egy 15000 frttal berendezhető gyár bőven szolgáltat 20—40 százalék, sőt még ennél nagyobb tiszta jövedelmet is, szóval ugy áll a dolog, hogy a kukoriczakeményitő gyártás — a takarmányul használható hulladék, a trágyatermelés, a húsproductio és a termelési czikk értékeit mind egybevetve — oly rendkívül kedvező üzleti mérleget nyújt, minőt eddig egyetlen mezőgazdasági ipar sem szolgáltatott. Mindezeken kivül érdekes még tudni, hogy a kukoriczából való keményítőgyártást még oly gazdaságokban is sikeresen Űzhetni, hol a kukoricza maga nem termeltetik, sőt Wagner tanár említ egy németországi gyárat, mely amerikai lófogu tengerit dolgoz fel és mely a drágább nyers anyag mellett is prosperál. Ezen uj iparnak a jövőre való kilátásait illetőleg megjegyezhető, hogy abban túltermelés tehát jövedelmezőtlenség nem is képzelhető, mivel eddig túlnyomólag búzából gyártatván keményítő, ezen nagy piaczi ára folytán értékesebb terményünket van hivatva helyettesíteni a kukoricza, tehát a termelést egyszerűen a nyert anyag változtatása fogja átalakítani. Gazdáink, kik földbirtokuk jövedelmezőségét emelni kívánják, az im röviden jelzett uj mezőgazdasági iparágban oly tényezőre tehetnek szert, melylyel marhatartásuk jövedelmét — olcsó és kitűnő takarmány által, továbbá a földeik termaerejének feutartására és helyreállítására szükséges gazdag trágyázást és végül a piaczi termények (buza stb.} termelésének fokozását bizton elérhetik. Wagner tanár ur ez érdemben a hozzá (Budapestre, Erzsébettér 19.} intézendő tudakozódásokra bárkinek készséggel szolgál bővebb felvilágosítással. A megyei közgyűlés által megállapított az 1S84. évi legtöbb adót fizető megyebizotlsági tagoknak. lfj. Gróf Esterházy Móricz (Pápa}, Gróf 1 estetich Pál (_Dégh), dr. Kovács Zsigmond (Veszprém}, gr. Nádasdy Ferencz (N. Ladány}. Supka Jeromos (Zircz}, lfj. gr. Esterházy Imre (Rédc), gr. Wallis Gyula (P. Kovácsi}, gr. Esterházy Jenő (Deveeser), gr. Esterházy Ferencz (Deveeser}, gr. Esterházy György (Borzavár}, Puzdor Gyula (Ajka}, gr. Erdó'dy Fercncz (Boba}, br. Bésán János (Gicz}. id. gr. Esterházy Imre (B. Szt. László}, Kosos István (Papkcszi}, Ányos István (Esztergái}, br. Fiáth Ferencz (Veszprém}, dr. Bezerédy Miklós (Veszprém}, gr. Zichy Lajos (N. Szellős), dr. Sárkány Miklós (Bakonybél), Pap János (Pápa}, gr. Esterházy Béla (Sárosd}, Kisovich József (Veszprém}, Talliáti Lázár (Veszprém}, dr. Palotay Ferencz (Veszprém}, Nagy Károly (Papkeszi), Kemenes Ferencz (Veszprém}. Ihász Imre (Gicz}, id. Bélák István (Dé^h). Wertheim Hermán (Enyhig), itj. Kun György (Sz. Balhás}, Molnár Antal (Küngös}, Tóth Kálmán (Bozsok), Pribék István (Veszprém), Tarányi Ferencz (Veszprém} , dr. llalasy Vilmos (Veszprém} . id. Purgly Sándor (Lepsény}. Ihász Lajos (Kolontár}, Zárka Dénes (Pápa}, Tóth Lajos (Pápa}, Bálint Mihály (Csatka), dr. Kenessey Pongrácz (Veszprém}, Köri Szabó Sándor (Pápa}, Hunkár Mihály (Bánk}. Bischitz Mór (Sz. Balhásj, Kőrössy Lajos (M. Szt. György} , Lamm Ármin (Dégh) , SchriciiLT Imre (Dégh,} Ajkay Imre (Pápa}, Koller János (K. Lak}, Eöri Farkas Kálmán (Pápa}. Kenessey Károly (Veszprém}, Máday Izidor (Vanyola} , Forintos István (Veszprém}, Hunkár Sándor (Teleki}, Tóth Ede (B. Főkajár}, Hercz János (Várpalota}, Vogronies Antal (Veszprém}, Grünf'eld Ignácz (M. Komárom}, Schneider Lipót (Pápa}, Mészöly Gyula (Bozsok), Békássy Károly (Békás}, Pick Ignácz (Csernye), br. Üchtricz Zsigmond (Xoszlop), Pöschl Károly (Sz. K. Szabadja}, Mihályi Sándor (X. Dém}, Halász Károly (Sz. Balhás}, Kopácsy György (Veszprém}, Csapó József (Dégh}, Schricker Sándor (Dégh}, Kenessey Mór (Veszprém}, Bauer Károly (Veszprém}, Schlesinger Mór (Pápa}, Dienen József (Pölöske}, Ajkay Miklós (A. Görzsöny), Eötvös Károly (Budapest}, lluttner Sándor (Veszprém}, Miszory Ferencz (Pápa}, Néger Ágoston (Pápa}, Szabó Imre (Veszprém}, Kenessey Miklós (Enying}, Ferenczy Károly (Veszprém}, Fromm Miklós (Bozsok}, Vohlrab János (Mezőlak}, Spitzer Ignácz (Mezőlak}, Várady Lipót (.lásd}, Ányos László (X. Esztergái}, dr. Bezerédj Viktor (Veszprém}, Galamb József (Pápa}, Pap Ferencz (Veszprém}. Vámos Gyula (Sz. Fehérvár}, Berger Izrael (Hajmáskér}, Sarlay Károly (K. Vath}, dr. Szivesdi József (Pápa-Vaszar}, Wertheim Hermán (Enying}, Spitzer Salamon (Pápa}, Szakonyi Miklós (Xemes-Szalók}, Horváth Sándor (Veszprém}, Bibó Dénes (L. Komárom}, Kis Gábor (Pápa}, Fischer Adolf (Pápa}, Cseresnyés Nándor (Tótvázsony), SlernArmin (Pápa}, Wittmuun Ignácz (Mihályháza}, Szűcs János (Enying}, Horváth Antal (Vaszar}, Mikovinyi Ödön (Pápa}, Lakat Mihály (Rátát} , Preisach Gábor (Halimbo}, Paál Dénes (Veszprém), Heé Jenő (Ajka}. Dalles Imre (Gecse}, dr. Csete Antal (Veszprém}. Cserny László (Veszprém}, Wolf József (Várpalota}, dr. Pillicz Benő (Veszprém), Szilágyi Mihály (Veszprém), Szabadhegyi Kálmán (N. Dém), Bezerédj Imre (Berhida), Kovács Gábor (A

r

ámos), Weis/. Henrich (Veszprim), Pfuhl Kristóf (Sz. Balhás), Ungar Sámuel (Pápa), Bárándy István (Sz. Balhás), őr. Telegdy Miksa (Enying), Czompó Gábor (Enying), llosenthal .Nándor (Veszprém), Hofl'ner Adolf (Pápa), Weisz Elek (Veszprém), Csolnoky László (Veszprém), Wessel Lipót (Veszprém), Bruck Sámuel (Veszprém), B

aráth Ferencz (Pápa), Szőke Károly (Dégh), S/.őke László (Dégh), Horváth Lajos (Pápa), Hoffmann Sámuel (Pápa), Karácson János (Veszprém), Kopácsy Viktor (Liter), dr. Jánosi Sándor (Veszprém), SörÖB István (Kádárta), Kőrössy Antal (Veszprém), Steiner Manó (Pápa), füsi Molnár József (Sz.. Balhás), dr. Steiner József (Pápa), dr. Matkovits Tivadar (Veszprém), Schlesinger Nándor (Sió-Maros), Pá_ pay Kálmán (Vanyola}, Lövy Mózes (N. SzöilóY), Grünfeld Aulai (Öskü), Plosszer István (Veszprém), Karlb^rger Gyula (Siófok). Herczog Ferencz (l>áp

a Salamon), itj. Bélák István (Enying), Hochsinger Salamon (Veszprém), Herczog Mór (P.-Miske), Kreisler József (Pápa), Tarczy Dezső (Pápa), Alfstädter József (Veszprém), Róthauser Sámuel (Veszprém), Fischer Manó (Veszprém), dr. Zsoldos Ignácz (Veszprém), Szalatkay István (Gyepes), Krausz Lázár (Csetéuy), Fülöp József (Veszprém), id. Gaal Lajos (Ves/.prém). Vida Antal (M. Komárom), Horváth Kálmán (Veszprém), Devics József (Veszprém), Múrocza Zsigmond (Veszprém), Fleischmann Ignácz (Siófok), i;l. Berzsenyi József (II. Bödöge), dr. Levatich Kálmán (Pápa), dr. Kársa István (Debreezen). llépási Mihály (Pölöske), id. Rá poch Sándor (Veszprém), Blum Salamon (Padrag), Barthalos István (Pápa), Véghely Imre (Veszprém), Stetina Vincze (N. Szőlős), Blum Hermán (Dudar), Sághy Gyula ( Vaszar), Csapó Kálmán (Dégh), Báron Jakab (Pápa), Bohn Gyula (Malimba), Módly László (Siófok), Noszlopy Gyula (Xoszlop), Mandl Mihály (B. Szombathely), Auerhammer Ferencz (S. Vásárhely). Mencd Adolf (Veszprém), Krausz Ármin (Veszprém), Lévay Imre (Veszprém), Pápai Viktor (Veszprém), Barcza Kálmán (Deveeser), Kovács Elek (KülsőVath), Kolossváry Gyula (Pápa), Kadelburger Emil Molnár István (Bánk), Korhely György (Nyárád). Balogh lguátz (Deveeser). Póttagok: Kun Aladár (Pölöske), Sándly József (Csóth), Töttössy Mihály (Veszprém), Sándly István (Nyárád), Tougy János (Peremarton), Si'hmelczer Mátyás (L. Komárom), Suáry Miklós (Sz. Balhás), Bermüller József (Pápa), Koréin József (Pápa), Kubai Hubert (Veszprém), Veledits Mihály (Veszprém). Az első rendes tag évi adója 28,113 fit 57 kr. az ufolsóé 303 frt 62 kr. ür-odalom ós művészet. — Naptárak az 1884-dik gzökö .évre A „Franklin-Társulat" magyar irodalmi intézet által épen most küldettek be szerkesztőségünknek a következő, közkedveltségben részesülő, csinosan kiállított, és a legnagyobb gonddal szerkesztett 1884-ik szökő évre kiadott naptárak Valamennyi a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumban összeállított legújabb adatok nyomán szerkesztett országos vásárok kimutatásával van ellátva. Protestáns 111 képes naptár 188 t-ik évre szerkesztette Dúzs Sándor tanár Könyves Tóth Kálmán, Bihari Kálmán, Szenle József, Margócsy Kálmán stb közreműködésével XXX. évfolyam, képekkel; s a protestáns egyház tiszti névtárával Ára fűzve — j 50 krajrzir, I Falusi qaida napiáru 188*. évi*. A magyar gazdák lerI teszek, lelkészek és tanítók számára s/erkeszli Sp^r/on Pál. Közleményekkel Heriseh Árpád, Erdélyi Káivly, Romtiay Üet*ö, Toronyi Pál, Földes Kálmán. Thallmayer Victor, Elmer Sándor, Jablanezy Gyula, Pókay zVezsö, Rónai Sándor, Gömbös Elek, Vaditer Rezső sto.-lól. XX évfolyam Számos ábrával. Ára t'tizvc — 80 kr. Iiorás'.ali naptár 188*, évre. Több szakember köíe-működésével szerkeszti Ur. Nyáry Ferenc/.. XI. évfolyam. Tartalma: 1. Természeltudüttiányi rés/.. II SzŐllóízeli rész. 111 Borászati rész IV. Kertészeti rész V. Mulattató rész. íiorkoresolyák. Sok ábrával. Ara fűzve — 80 kr. játszott a még zöld ákáczok dus lombozatával. De a faluvégi korcsmában akkor is oly sivár yelenetek folytak le, minőket ma láthatunk; akkor is zsúfolva volt az kurjongató, lármás, borozó legényekkel, akkor is nagy rettegések között ezinezogtak a czigány lapos nyomorult putrijaiból előkerült barna zenészek. Hosszú Péter is ott volt, ott duhajkodott köztök: már egész sereg kiürített boros palaczk állott előtte a deszkaasztalon: virágos, szilaj kedvvel osztogatott parancsokat a czigányoknak. — Verd öreg a mint csak bírod, kiáltotta a vén czimbalmosnak, nem bánod meg, itt a bor igyál; itt egy marék bankó, tedd zsebre, annyi a borom, hogy bele fulaszthatnálak, annyi a bankóm, hogy bele temethetnélek; és teli palaczkokkal öntötte a bort a saját és a czimbalmos torkába, és teli marokkal szórta az egy forintosokat a czigányoknak. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett azon Cifra Berti. Zöld levelekkel és piros virágokkal kihimzett szűrét nyalkán fél válra vetve viselte; pörge kalapja mellé büszkén lengő darutoll volt tűzve; vörös mellényének pitykéi ragyogtak a tisztaságtól, uj csizmáin pedig olykor-olykor megpendült a fényes sarkantyú. Büszkén, de kevésbé som kihivólag lépett az ivóba; tisztesség tudóan'biccentett egyet a kalapján ; rövid >adjon IstenneU köszöntötte a benn ülőket: s azután letelepedett egy sarokasztal mellé, a hol az ott borozók készséggel szorítottak ott helyet neki. Az asztal társaság több tagja szivesen kínálta meg a délezeg legényt borral; de az megköszönte társai jóakaratát és nem fogadta el az -italt, hanem vidor hangon rendelt magának egy iezczét a husz krajczárosból. — Jer ide pajtás! szólította meg az érkezettet Hosszú Péter — van itt bor elég; jut a czigányoknak is, jut neked is, meg a szomjas földnek is — harsogta a részeg legény, mi közben kihivólag öntötte ki két palaczk tartalmát a földre. Jer ide, s igyál velem Berti f fejezte be talán akarata ellenére sértő meghívását az öreg biró elázott fia. — Nem kell nekem a más bora, válaszolta Berti — ihatom a magam borát is, van miből megfizetnem, futja becsületes napi keresetemből! — De azért igyál az én boromból erőszakoskodott Péter. — Nem iszom, egyébiránt köszönöm szívességedet — válaszolt udvariasan a megszólított. — De kell innod — rivalt Berczire a részeg • - Kell innod a szép Anna egészségére! — Hagyd el azt! — vetette közbe a lány kedvese. — Piát még a szép Anna egészségére sem iszol?! Talán bizony összevesztetek egymással? kötekedett a biró legény fia. — Nem. — válaszolt ingerülten a kihivott. Péter ! tanácslom, ne keverd be e leányt! — De ha nekem ugy tetszik — adta kihívó, daezos válaszul Péter. Azért is. Talán kiadott rajtad a szép leány ?! — Hallgass — kiáltotta felindulva Berti. Ne vedd e leány nevét ajkadra: mert nagyon megbánod, — fenyegette vadul Berti a biró fiát, miközben fokosa után nyúlt. ' A többi legény csitítani kezdette a pörlekedőket: csakhogy ez ujabb tüz volt Péter kötekedő kedvére. — Bizony kiadott rajtadSzemzö Anna, mert nem akarsz egészségérc inni, —.folytatá sértő ingerkedéseit Péter. — Es ha úgy volna is, kinek mi köze ah--] hoz, — felelte Öuérzetesen a sértegetett. — Egyébiránt bekapott emberrel minek pörlekedem — fejezte be nyugodtan Berti. E szó szeget ütött Péter fűjében: visszaakarta tehát vágni, azért kihivólag lépett Berti elé: s igy szólt: — Bekapott emberrel?! talán te Vagy rcszeg! Kiadott rajtad a szép leány, azért dühösködöl. Szemző Anna elmondta neked a »fei is ut, le is utat,« azért toporzékolsz. Nem hiszitek ? harsogta a borozók felé fordulva — ime, itt van bizonysága a gyürüs ujjamon. Nézzétek, arra tűzte fel Szemző Anna a piros kaláris gyűrűjét és dicsekedve sőt kárörvendve mutogatta a kíváncsiaknak gyürüs ujját. — Mi az? kiáltott Berti — a kit, mint vipera csipés talált e dicsekvés. Hazudsz! dörgött arczából kitörve — s egy hatalmas szökéssel Péter elé ugrott. — Nem hazudom — vág vissza Péter — Nézd újonnan forgatom szeretöm kaláris gyűrűjét. Berti csaknem elszédült, a mikor látta, hogy egykori vágytársa igazat mondott. E váratlan eset iszonyú hatása szóhoz sem engedte öt jutni, torkát teljesen összeszorította a keserv, s igy nagy erőlködésébe került, a mig e két szót elbírta rekedten dadogni: — Miért adta? — Miért ? . . . hallatta magát magát Péter. — Miért?! ismételte ö azon vörös selyem kendőért, melyet a gerencsi vásáron vettem számára — s egy csókomért fejezte be kihivó tekintettel a gazdag legény, mi közben nagyot csattintott nyelvével. A boldogtalan Berti szótlanul hallgatta Péter dicsekvő szavait, kidülledő, vérbe forgó szemei, lüktető halánték erei, hullámzó melle, lihegő lélekzete azonban óriási lelki tusát fejeztek ki. Péter gúnyos tekintettel nézte végig egykori győztes vetélytársát s azután kihivólag nyújtotta kezét feléje, mi közben ingerkedve mondta: — Nézd meg jobban e kaláris gyűr üt, ha nem akarod elhinni, hogy az Szemző Annáé új szeretömé volt. Ezen ujabb kihívás fékvesztetté háborodottá tette a boldogtalan Bertit, hatalmasat markolt rézfokosánák a nyelén, nagyot suhintott av{ val, és úgy ütötte főbe a biró fiát, hogy az szó I nélkül esett össze. A legény arczát elborította a I vér, halántékon találta az ütés! szörnyet halt. j Mikor látta Berti, hogy Péter hang nélkül omlott előtte össze: homlokon ütötte magát, s fölkiáltott: — Elcsábította szeretömet, a Teremtő átka teljesült rajta: de azért elvesztem. A legények egyrésze a földön heverő Péter körül foglalatoskodott, de a többi is engedte, hogy bántatlanul távozzék el Cifra. Másnap délután megjelentek a megye pandúrjai a helységben, hogy tÖmiöczbe hurczolják Bertit a gyilkost. Mikor a csendbiztos pandúrjaival a zsöllérház bezárt kis ajtaját megkopogtatta, melyben az árva legény lakott, és a törvény nevében parancsolta annak kinyitását, erős durranás hallott ki a házikó belsejéből. A pandúrok befeszítették az elzárt ajtót; a környék legnyalkább legénye átlőtt szívvel hevert a szoba közepén, balja görcsösen szorította a pisztolyt, melynek golyója keresett, óhajtott megváltást hozott neki méltán megunt életétől. Eltemették mindkettőjüket, az öreg biró legény fia fényes, pompás temetést kapott, négy pap lépdegélt virágokkal behintett drága koporsója után, és nemcsak a falu apraja, hanem még távol vidék gazdái is kikísérték a halottat sírjához; a zsöllér legény holttestét gyalulatlan deszkából összetákolt ládafélébe fektette a könyörületesség; a plébános szigora a temető árkában juttatott neki helyet, nem szentelték be koporsóját, harangszó nem búcsúztatta el földi maradványait, és nem kisérte egy személyen kivül senki sem, de azon személy a gyönyörű Szemző Anna volt. A szép leány tetszvágyó lelkét hálóba ke' litették a biró gazdag fiának fényes, csábitó Ígéretei, és megejtette a gerencsi vásáron, részére vásárolt selyem keszkenő; elfogadta azt, sőt <<?/a • rébe adta j azért piros kaláris ggürüjétj m