Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-10-28

X. évfolyam, JVlegJeleixilim i n d é ii vasár n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koíonkitvt rendkívüli számok is adatnak ki. >ste

rkesztőség ós kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Hérnientetleu levelek, csuk is|)ier

t kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC . !_ 45, szám. Pápa, 1883. október 28. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hird etések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS! f% r r — • • • ni—mai MCAM-ITI—J ••ÜHH ^m^^ ••Han BHHM BL.Í^ • a pa varos ható ságának és több pápai s pápavidé-ki egyesületnek hivatalo s~k ö z I ö n y e. A lovagias corruptio. ! Igy jellemezte megyénk egy kiváló ve- ! ^egyénisége azt a botrányos ügyel, miről ma országszerte beszél a közvélemény. VerJtocay Gyula úr hírhedt lapjának még hirhed[ebb ügyét érijük. A lovagias corruptio Ugye ez ! Valóban az ! Azé a corruptioé, mely egyik kezével folyton kardot, vagy pisztolyt tart, hogy ö mennyire —„lovagias;" — s a másik kezével pedig elsikkasztja a nyomorult csángóknak (ingy garral összekoldult! könyör— filléreit. Nos az Isten igazságos Azt az eszeveszett hajszát, melyet a vFüggellenség-' czimü lap. Verhovay felelős szerkesztése mellett mindenki ellen megindított, ki nem óhajtott Verjjovay úrnak imádói közé tartozni; — azt a jalád hercze hurczát, melylyel sok becsületes ember nevét bepiszkítani ez a hirlnp nem átallott;-- azl az örökös rút gyanúsítást, melylyel e lap annyi tisztességes közhivatalnokát ez'országnak bepiszkítani merészkedett: — inosl ezerszeresen fizeti vissza a nemezis. Most már aztán hihetsz a ..Függetlenséginek én édes jó magyar népem! Te jó majyar nép. a kinek nyugalmát annyiszor felHivariák e botrányos hírlap szenvedélyes czikkei. — a ki elölt égre földre esküdölt a dicső lap, hogyan ménli meg ö a hazái; ö az "egyedül tisztességes, romlatlan, becsületes lap: — most már okulhatsz e keserű tapasztaláson. Hát nem igaz-e az, hogy mit ér a legszebb zászló, ha piszkos a — zászlótartó!! Mit ár a zászló legszebb jeligéje, ha elárulja uzt. ki oly fennen kérkedett vele!? Óriási botrány ez, melynek nem volt esyhnmar párja. Nagy szégyenfolt a magyar sajtóra, hogy akadt közte olyan lap, mint Verhovay lapja, melynél a könyörületesség atlomüiiynit elsikkasztják! S bár fáj, hogy ez igy esett, de — megnyugszunk az igazságos következményen, mert ez állal a vidék sok helyén egy nagy lidércz-nyomással kevesebb. Á nép szeméről leesett a — hályog! Látni fog az ezentúl tisztán, szabadon! Látni s tudni fogja, hogy nem az a nép igaz barátja, ki sárba ránt minden tekintélyt, ki nagy saíjjnl ordít s izgat, ki mindenkit honárulónak tart. ki nem az ő eszeveszett útját követi! Jó példa, keserűen jó példa nekünk Verhovayók ügye! Ám álljanak hát most elő lapjukkal, tessék—ha van még lelkük hozzá — tovább is izgatni menni, és zavarni fel az oly ..hőn

1

" imádóit magyar népet. Bizom e nép józanságában, hogy löbbé lépre nem foir menni. S fel is kell ébredni népünknek, s meg kell mielőbb tanulnia, hogy nem a nagyhangú, merész frázisoknak kell hinni, de a becsületes ]ózanságnak. Ennek akarunk mi is szolgálni, mint ezl évekkel ezelőtt is e lapok hasája'm kifejtettük. Igenis mi becsületes Magyarországot, becsületes népet akarunk. Becsületeset, jellemeset. Olyant, melynek népe, ha szerény is, ha szegény is, — de eharaklerévcl nem cserél az európai népcsaládok egy tagjával sem. Mi nékünk nem kellenek az — iparlovagok, de kell, hogy fenmaradjon sérthetetlenül magyar népünk tiszta Charaktere! Ezeket mondtuk, ezeket tartjuk ma is. A törvények tekintélye. A törvény, mivel az általános gondolkozásmódnak kifejezője minden egyest kötelez, és feltétlen végrehajtást kivan, és megsértőjét büntetéssel sújtja. Ebből következik tekintélye is. Ámde ezen tekintélyt meggyengítheti, elhomályosíthatja a végrehajtás hiánya, vagy tétovázása. Ezen a ponton állunk most. Nem föltétlen tekintély, mert a végrehajtás hiányos, kivéve tán az egy adó-törvényeket. Nem a sok végrehajtatlan törvény, de kevés, és végrehajtott boldogító. Vegyük elé csak az iskolai törvényeket, legközelebb a népiskolait. Egy decennium elmúlt szentesítésük óta, és ment-e ez ügy valóban előre ! . . . Megengedem, hogy épültek tanhelyisé~ek, azt is megengedem, hogy az összitett kimutatások képe kedvezőbb évről évre, de fájdalom azon kimutatások alapjához sok szó férhet, ha a forrásokat vizsgáljuk. Nem megy az iskoláztatás előre a nép között egy lépéssel sem. Azon iskoláknak, melyeknek népesülni kellene szept. elején, még október hó közepén, sőt végén is, sok helyen, gyermek helyett por üli padjait. Miért ? Azért, mert a szülők addig, mig a gyermekek ki nem segítették szedni a krumplit, burgundirépát , a mi ugy nov. elejére történhetik meg, sőt mig marháikat velők nov. 11-ig, szent Márton napig a tagon őriztethetik . . . kevés kivétellel, intésre, szép szóra iskolába nem küldik, sőt a sürgölés — oda jutottunk — még a gyermekek előtt is nevetség.tárgya, kétségkívül ezt hallván hon szülőiktől is. Azt is megengedem, hogy vannak, és lesznek jelentések — ép a fenti malicia miatt, mellyek kedvezöleg hangzanak p. o. igy: -»Oktober l-ig a gyermekek fölmentettek^, vagy >.október 15-ig a gyermekek fölmentettek*, tehát nincs mulasztás. És igy az a komikum adja elő magát, hogy egy falusi felekezeti iskolában nem lesz mulasztás szept. i-től október 12-ig, holott egy növendék sem ült a padokon, mivel az iskola meg se nyittatott, vagy ha megnyittatott is, egy hóval később p. o. szept. I helyett, ostóber 1 vagy 15-én nem levén gyermek, a mulasztások engedélyeztettek. Mig egy másik felekezeti iskolában, a hol az isk. év szept. i-én megnyittatott, és a hol csakugyan feljárt 20%, óriási lesz a hiányzó 80% mulasztása. És most, már e két iskolát madár távlatból nézve, és öszszehasonlitva ugy tűnik fel a helyzet, hogy a hol 100% hiányzott dicséretet érdemel mert nincs mulasztás, a hol pedig csak 80% hiányzott, az gyaláztatik, mivel sok a mulasztás. Holott pedig a 100%-os vétett a törvény ellen, mivel iksoláját meg se nyitotta, a 8o%-os pedig tisztelte a törvényt. Ez az indokolása a fenti azon állításomnak, hogy a fent összitett iskolai kimutatások nem nyugosznak biztos alapon. Akkor nyugodnának azon, ha szept. 1-én minden felekezeti, községi iskola kivétel nélkül megnyittatnék, és a hiányzók mulasztásai jegyeztetnének mindenütt, és a tömeges, az az 100%-os engedélyezések nem respectaltatnának. Most már akár a 80, akár a 100%-os helyzetet vegyük fel, kérdésbe tehetjük: miért van ez igy ? nem lehetne-e a szülőknek saját javukra is parancsolni, hogy gyermekeiket szept. í-én iskolába küldjék? és nem lehetne-e meghagyni az egyházaknak, hogy iskoláikat szept. í-én kivétel nélkül megnyissák?! . . . De hiszen erre van törvény, de hiányos a végrehajtás, és ez a hiány teszi e törvényt tekintélytelenné, és mondjuk ki, ez a hiány okozója sok zavarnak. Ha van egy olvasóm, ki az ügy által érdekelve, elkisért eddig figyelmével, annak mondom: mily zavart helyzet az, mikor egy községben van 3 felekezeti iskola. Ezen iskolák közül az egyik hitfelekezet iskola széke — hódolva a törvénynek — megnyitja az iskolát szept. i-én, a másik kettő nem. S most, mit mond a nép ? Átkozza az iskolaszéket, és rá mutat a másik kettőre azt kérdezi: azoknak szabad ? nekem nem ? ! Továbbá a kettő közül egyik meggondolja magát és október í-én megnyitja iskoláját és szept. hót engedélyezi. Mit mond a szept hóért — tegyük fel — büntetett első felekezetű szüle.? Nemde hivatkozva emezekre, átkozódik, a vallásosság nagy kárára. S végre valahára október 20-án megnyitja iskoláját a harmadik felekezet is, vagy nov. í-én, és ez békében a másik kettő nem. Azért mi kik e helyzetet ismerjük, és nem tartjuk az igazsággal megegyeztethetönek, sőt hamisnak, vészesnek, ká rosnak, a törvény gunyolásának: felhívjuk ere az illető tanfelügyelöségek figyelmét, felkérjük őket, hogy az ily játéknak vége vettessék, ne engedjék az ingadozást. Mi nem bánjuk, kezdessék falun a tanév szept. I. vagy október 1, okt. 20, vagy nov. í-én, de akkor kezdessék minden község, minden iskolájában egy napon, és tétessék a megnyitás mindenkor községileg közhírré mindenik felekesetet érdeklőleg, és azután hassanak oda, hogy a 2 hetes mulasztók szülői a biró által meg is büntettessenek. El bennem a remény, hogy valahára e téren is rendbejövünk, és az iskolai törvény visszanyeri tekintélyét, de ez csak akkor lesz, ha fenyegetés helyett tettek következnek — valahára. Sokat tehetnének e tekintetben a kinevezett iskolaláton gatók. Ok volnának annak ellenőrzésére hivatva: megnyillottak-e egyszerre az iskolák? a bírák által kivétetnek-e 2 hetenként a mulasztók ? büntettek-e ? igazak-e az iskolaszékek jelentései ? És nem a benépesedés idején, hanem szept. hóban, október hóban szeretnők mi a segítséget, látni, később ugy is rendben van az ügy . . Csakhogy ritkán jelenik meg a világi, külső felügyelet, sokszor évek multán, a kezdeten csak is a belső eredmény coustatirozása végett, pedig üdvös lenne a kezdet és vég-dicsőségében egy

r aránt osztozni. Jelenleg több megye közigazgatási bizottsága elrendelte, hogy 2 hetenként a községi elöljáróság kivegye hivatalból a mulasztók névsorát s a következő hó 10-ig az eljárást a tanfelügyelöséghez felterjessze .... Sok jót remélhetünk ha a végrehajtás — mint hisszük, meg lesz. Érdekes volna látni a kimutatást, mely október hó 10-ig szept. hóról beterjesztetett a községek által. Még érdekesebb azt tudni, hogy hány helyen nyillott meg az iskola? hány helyen alkalmaztak szigort?! hány helyen nem adatott be a mulasztók névjegyzéke szept. hóról azon okon mivel nem volt iskola! és hány helyen lett az ügy elütve az által hogy egy mulasztó sem volt, mivelhogy iskola sem volt} Megyénk tanfelügyelösége igen nagy szolgálatot tenne a közügynek, ha ez ügyben kegyeskednék a pápai járásból a lapok hasábjain ily irányú kimutatást időnként közhírré tenni, hogy tisztán láthassuk és a nyilvánosság többet is használna mint a zárkózottság, hogy ismernénk meg a törT ARCZA. i!I«MIL — Lemotidani . . lemonda?tt . . E szívből minden hit kihal. Elszállt reményim angyala Valósulatlan álmaival. — Pedig — mily széf volt a jövő: Mint egy csillag sugáros éj . . ! Hímezve tündér fátyolán Ezer titok, — ezernyi kéj. Keblem — egy szunyadó virány Volt, harmat gyöngyökkel tele: Mely menybe szállt mint hő ima, Szerelmem napja hogy kele És lett belőle: . . zord vihar. . . Végig czikázva az eget! — Nem átkozlak — szép kedvesem: Isten hozzád — isten veled . , — Beh megviselt a fájdalom! Mint harczi zászlót a golyói — Nem is tudod, hogy mit tevéi; Lásd — te kónyelmii kis bohó: . Reám zúdult a sors harag;. Megküzdeni erőm kevés .' — Bilincsbe verte lelkemet On súlyával, a — csüggedés. Szélt dúlva már a szent berek, A melynek bűvös árnyain Arany szálakkal fontad át, Ábrándos édes álmáim.! — íedölt szerelmem temploma, Melyben egykoron te voltál; ,^As üdv adó „Madonna'

1 képi •És szivem: — T— az égő oltár-. 1 Soós Lajos. Halottak estélye. (Elbeszélés.) Magas hegyek csöndes völgyében kis falu épült. A hegyvidék bájos levegője tiszta, az egyszerű helység házai lakóik tehetösségére vallanak, a falu népsége józan, gondos, vidor és vallásos. Az ősz beköszöntével a mezei élet nyári élénksége apadt; a falubeliek többet foglalkoznak otthon, s igy templomba járó több kerül, mint tavaszkor és nyaranta. A fehérre meszelt alacsony templom karcsú tornyában megkondul az ezüst csöngésü kis harang; néhány másodpercz! s az »öreg harang« mély szava is zúgni kezd: e kettő hangja öszeolvad és betölti a szük völgyet. Borús őszi este van. A hűvös novemberi szél élesen fütyöl, mikor vágtatva rohan végig a hegyes háztetők felett. A tisztára söpört útezák fasorait képező akáczok sárguló lombjait megmegrázza egy-egy hatalmasabb szélroham, az elhervadt levelek tömegesen hullanak a földre. A keskeny ablakok, melyeknek tisztára súrolt üveg tábláiról derült nappal vak'tóan tükrözik vissza a fényes napsugár, most sötéten- pislognak a néptelen utczákra, egyedül a falu széli korcsma piszkos ablakain tör elő gyertyafény: mert ott már déltől fogva mulatozik néhány hetyke legény, nagy hangon kiabálva a füstös czigányokra, ha azoknak egyike-másika fülhasitóan játszik, miközben bőségesen öblögetik száraznak hirdetett torkukat, Mózses korcsmáros torok-reszelö lőréjével. Kurjongatásuk kihallatszik a néma estébe. A toronyban pedig foly.ton konganak a. harangok, mert halottak estéje van. # * A falu északi határán, néhány dülö földnyire a templomtól van hely szorítva a kis temetőnek. Az egyébkor, kísérteties esti sötétséget ragyogó világosság űzte el, a máskor síri csöndet méhzsongáshoz hasonló csöndes zaj helyettesíti, halottak estéje ván. Dermesztő északi szél nyargal végig a sírok felett, hangosan tépvén meg lombtalan ágait. A begyepesedett sírokra lobogó mécsek és füstölő gyertyácskák helyezvék; a síremlékekre pedig a kegyelet az ősz utósó virágaiból és zöldjéből font egyszerű koszorúkat. A temető közepén durván, faragott, magas kereszt áll, melynek bádogból készüli Krisztusát oldalt éri a szélroham, e miatt, a babonás lelküeket vajmi megfélemlítő nyikorgás között inog az. A kegyelet adóját elhunytaik iránt lerovok az éj beköszönte előtt egymás után távoznak a sírkertből; az apró mécsek és gyertyák lángjai részben kiégnek, részben kioltja azokat a sivitó szél, a friss koszorúk azonban daczolnak annak erejével. Ekkor a temető vasrácsos kapujának küszöbét egy női alak lépi át. Vontatott, ingadozó léptekkel, görnyedt tartással indul a temető keleti árka felé, melyet licium sövény választ ql a sírkert belső részeitől. Az őszi derek már minden levelétől megfosztották a kerítést, az októberi szél rohamok pedig vékony ágait kuszálták össze: s igy a roskadozó alak könnyen nyit magának azon keresztül utat. Mikor az árokszélre jut, pillanatra megáll, hogy tájékozhassa magát az éj sötétében. Az árokfenék süppedékes: az előző napok esői nagyon föláztatták: mélyre sülyednek hát az éji vándor lábai, mikor egy alig észrevehető hant felé botorkál. E hant oly alacsony, hogy csakis teljesen tájékozott szem veheti azt észre kivált most, midőn korom sötétség borít átláthatlan leplet a vidékre; a tipedö alak tehát nemcsak kitűnő szemmel, hanem tejjes tájékozottsággal is bir. Mikor eléri a külsjö jelnélküli hantot, zokogva borul le arra; miközben könnyei patakként folynak bús szemeiböj, búja, bánata, keserve azonban szótalan. Ki ezen alak? Egykor viruló szűz volt, most elfonnyadt vén leány, kibe a lélek már csakis hálni jár; az egykor egészségtől duzzadó gyönyürü arcz, elhervadt fakó lön, az egykor karcsú alak kiszáradt , meggörnyedt; az egykor ragyogó szemek, mélyen feküsznek üregeikben, fényük teljesen megtört: az egykor bájos hajadonra siralom rátekinteni. Sőt öltönye is hátrányára alakult át; régente, ha nem is drága köntösök, de tiszta, csinos jó izlésü ruhák födték kerekded tagjait, ma piszkos rongyok foszlányai lógnak le kiaszott testéről, melyek távolról sem védik meg a szerencsétlent az őszi esők káros nedvességé-tői, s a novemberi szelek dermesztő hidegétől. Lábairól már rég leszakadozott az utolsó pár csizma, most meztelenül tapossák azok a fagyos sarat, melytől kivörösödnek. Mily rejtélyt s

z

eméiy

es

j

t e siralmas nő alak?! Bizony, az igen szomorú történet! Régen történt husz évvel ezelőtt. Akkor még a falu legszebb, legünnepeltebb leánya volt Szemző Anna, a ki után nemcsak a helység valamennyi csinos legénye járt, hanem a szomszéd -falvakból is a legdélczegebbek. A kikkel a legények közül pedig a sors testi előnyök dolgában kissé mostohán bánt, azok meg szinte bolondultak a mindenki iránt szives hajadon után. Hegy' az öregbiró legény fia Hosszú Péter szintén Szemző Anna körül legyeskedett, az még a plébános urnák sem tünt fel, azt ! öregek s ifjak nagyon természetesnek találták. Hosszú Péter valóban derék szálas legény volt; de túltett rajta egy zsöllér fiu, a ki apáról anyáról árva volt, Czifra Berti, kinél nyalkább legény nem került még a hetedik határban sem: s igy valóban nincs csodálni való azon, hogy ö hódította meg Anna szivét, ö lett a szép leány szeretője. Halottak estélye volt, de akkor nem komoritotta el a kedélyeket oly csúnya időjárás mint ma: szép, holdvilágos este fokozta s emelte a földíszített sírkert jó benyomását, enyhe szellő í