Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-02-04
X. évfolyam. niindén vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre korcmkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 5. szám. 3. február 4. 21 s z a m. Bérmentetlen levelek, csak is,uert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC Előfizetési díjak: "Egy évre 6 frt. — Félévre 8 írt IVegyed évre 1 írt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos peíiísor térfogata után 5 kr, nyilttérbcn 25 krral számijainak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : RVÁTH LÄJ08. TT7' J "L " < ' L ''LaM Pápa város hatóságának éstöbb pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Az iparos iskolák szervezése. A kik hazánk nemzelgazdászali és pénzügyi viszonyait komoly figyelemre méltatják, általánosan belátják azt, hogy gazdászati életünknek nagy átalakuláson kell keresztül menni: ha nemzeti és állami létünket s füsfcrellenségünket a közgazdászat'! téreu biztosítani akarjuk. Ugy az egyes családok, mint a község, megye és állam szükségletei évről évre rohamosan szaporodnak: melyeknek fedezésére nem elegendő a mezőgazdaság jövödelme, a mely különben is az időjárástól, America és Oroszország versenyétől, tehát halalmuukban nem álló tényezőktől mindinkább függővé lesz. Szükség tehát azon közgazdászati ág fejlesztéséhez látnunk, a mely nem függ oly nagy mértékben az időjárás hatalmától. Az év minden szakában egy iránt nyújt foglalkozást, a nyers termények értékét sokszorosan emelni képes s a melynek termeivényeiért külföldnek oly sok pénzt adunk. Ezen közgazdászait ág az ipar. Az ipar fejlesztésére a helyes utat eltalálni, különösen oly viszonyok között, mint hazánkéi, — hol az ipar fejlődése előbb mesterségesen akadályoztatott, most pedig egyszerre a legfejlettebb iparú államok versenyterévé teletett; hol az ipar szabályozásánál egy részről a külföldi töke megnyerésére, másrészről a velünk kapcsolatban levő társállam érdekeire vagyunk kénytelenek tekintettel lenni: nem könnyű feladat. Mutatja ezt az iparügy fejlesztése érdekében összehívott enquette tnnácskozmányok s t»z egyes iparos testületek által ez üayben szerkesztett kérvények és emlékiratok története: melyekben a főelvekre nézve is ellentétes nézetek jutottak kifejezésre, és sokaknál azon gondolatot keltetlék, hogy hazánkban a földmivesek érdeke ellentéles az iparnak érdekével, s a nagy iparosok érdeke ellentétes a kisiparosokéval. Főleg ezen hamis és helytelen felfogás volt oka annak, hogy n jelenlegi iparrendszer átalakítására, bár folytonosan emelkedtek panaszok annak tökéletlensége ellen, törvényhozási uton egy évtized óta semmi sem történt, és ha a legközelebbi jövőben kilátás van is az ipartörvény revisiojára, semmieselre sem lehet annak eredménye olyan, mely minden érdeket kielégítene, egyszerűen azért, mert a nemzetgazdászli elvek a gyakorlatban alkalmazva nem tekinthetők fellétlen érvényűek nek. Van azonban az iparemelésének és fejlesztésének egy oly eszköze, a melynek eredménye iránt kétség nem foroghat fenn; a melynek minél nagyobb mértékben való elsajátítása és alkalmazása, nem áll ellentétben sem gazdászaii, sem társadalmi, sem állami érdekkel: ezen eszköz az iparosok oktatása, azok általános és szakképzettségének emelése. Hogy a magyar faj szellemi és jellembeli tulajdonainál fogva nem kevésbbé alkalmas az ipari működésre, mint a föld bármely nemzetének fia, mutatja azon körülmény: hogy a magyar iparos munkás, ha az akár otthon, akár külföldön kellő képzettségre telt szert, a német, franczia, s angol munkások közölt nem csak megállta helyét, de még azok felelt ki is tűnt. Pápa városában különösen lehetne példákra hivatkozni, hogy mennyire előkelő és tekintélyes állásra képes magát fel— küzdeni a magyar iparos külföldön, érlelmessége, szakképzettsége s az általános miveltségnek megszerzése folytán. Ha az iparos ügy fejlődését a legközelebb mult évtizedben tekintjük, sajnosán kell megvallanunk, hogy az általános műveltség , és szakképzettség tekintetében iparosaink nem előre haladnak, hanem hátra maradtak és az ujabb nemzedék nagy többsége nem áll ott, a hol a régebbi állott. Ennek okát könnyű belátni, ha meggondoljuk: hogy a régebbi időben a czéhek valamennyire még is gondoskodtak arról, hogy önálló ipart addig ne folytathasson az iparos, míg bizonyos tanulási idői a vándorlásban nem töltött és meg nem vizsgáltatolt arról, \\osy mesterségét érti. Ezen intézkedés következtében iparosaink közül sokkal többen megfordultak és dolgozlak külföldön akkor mikor gyalog kellelt az országokat megjárni, mint most, midőn kényelmesen lehet utazni vasúton. Igaz, hogy a korszellem vállozlával és sok fonlos körülmények miatt, a kényszer vándorlás intézménye vissza nem állithaló: de legalább gondoskodni kell arról, hogy az iparos tanonezok más módon és uton szerezhessenek oly ismereteket, melyek megszerzésére egyetlen iparmiihelyben való foglalkozásuk alatt nem lehet alkalmuk. Belátva az e téren elkövetett mulasztás naffy hátrányát maga az országos kormány is: rendeleti uton intézkedett minden alkalmas helyen az iparos tanonezok iskolái szervezéséről. Fontos közérdeket veti ezen intézkedés által a kormány pártfogásába, midőn kijelentette, hogy szükség esetében ez iskolákat anyagi segélylyel is támogatni fogja. Nem képzelhető virágzó és előrehaladó ipar egy államban — értelmes, mivelt, erkölcsös iparosok nélkül, ezen tulajdonok elnyerése pedig oktatás és tanulás állal szerezhető meg. Maguknak az iparosoknak áll tehát érdekükben, hogy az iparos tanonciskola mielőbb feiállilassék és azt a tanonezok minél inkább látogassák. Az iparos osztály miveltségéuek és képzettségének ez uton való emelése, emelni fogja annak tekintélyét s befolyását a többi társadalmi osztályok elöli, nagyban lefogja győzni azon társadalmi előítéletet, mely az ipari foglalkozás iránt még némely társadalmi osztályainkban fenn áll, különösen pétiig biztosítani fogja iparunk versenyképességél a külföldi ipar czikkeivel szemben. Reméljük., hogy e fonlos érdekek, mind városunk halóságát, mind ipartársulatainkat arra fogják indítani, hogy Pápa városában az első foku ipariskolát, egyesült erővel a lehelő rövid idő alatt, éleibe Jéptellk. Kimutatás a győri és győrvidéki ári-izkárosidtak részére j íS83-ik éti janvdrhó 2ö-tö! februárhó 2-ig Veszprémmé gye alispáni hivatalához beérkezett adományokról. Rede község 15 frt 22 kr, Esztergái- község 15 frt 45 kr, Veszprémi székes egyházi karzenészek 17 frt 80 kr, Adorjánházi község 9 frt 25 kr, Keita község 6 frt 13 kr, Városlűd és Csehbánya községek 10 frt 6 kr, Mozgay Antal 5 frt, Alsó-lszkáz ; közséjr 2 frt 15 kr, Takácsi község 24 frt, Szűcs j község 10 frt 02 kr, Pápakovácsi község 15 frt 98 j kr, Nyárád község 12 írt, Xagy-I>ém község 5 frt 4 kr, Mihályháza község 10 frt 12 kr, Knp község 8 frt, Bob község 32 frt 52 kr, Gyhnóth község 0 91 kr, Fenyőfő község 6 frt G8 kr, Dáka község 9 frt 25 kr, Borsosgyőr 2 frt 14 kr, Bakonykoppány község 9 frt 15 kr. Csögle és Egeralja község 11 frt 25 kr. Összesen 244 frt 72 kr. Veszprém, 1883. évi február 2-áu. Véghely Dezső, alispán. Lapunk előző számában jeleztük, miszerir-t Gróf Zichy Jenő orsz. képviselő, a kormánybiztos, Jagócsi Péterjfy József társaságában, január 31-én városunkba érkezik, hogy egy itt létesítendő első foku ipar (mester-inas) iskola szervezése tárgyában illetékes köreinkkel értekezletet tartsanak. Alig terjedt el hire a vendégek érkezésének, polgárságunk körében megindult a mozgalom, hogy az iparügy áldozatkész pártfogója városunkban is méltóan fogadtassák. A polgári körnek mult vasárnap tartott közgyűlésén megjelent polgárok, legnagyobb részben iparosok, értekezletet tartottak ez ügyben s az ünnepélyességek rendezésére Wajdits Károly és Koczka László urak elnöklete alatt egy, az ipartársulatok elnökeiből és az ügy iránt érdeklődő polgárokból álló, rendező bizottságot küldöttek ki. A városi tanács hétfőn tartott ülést és itt szintén elhatároztatott, hogy a hatóság a vendégeket a polgárság rendező bizottságával egyetértőleg fogadja, — és ugyan itt megállapitatott azoknak névsora is, kik az ipar iskola ügyében tartandó értekezletre meghivatni fognak. Szerdán, január 31-én délután fél 3 órakor hosszú kocsi sorral vonult ki a vasúti indóházhoz a küldöttség, melynek nevében, a már megalakított iparbizottság elnöke Antal Gábor, a következő beszéddel üdvözölte az érkezetteket: Méltóságos gróf Ur! Nagyságos ministeri Biztos Ur l Ürömmel üdvözli önöket Pápa város közönségének és az e városban levő ipartársulatoknak küldöttsége megérkezésük alkalmával. Őszinte örömünk méltó és igazolt; mert eg}' általános érdekű hazai és nemzeti fontos ügynek, a magyar ipar ügynek országos zászló vivőit van szerencsénk önökben tiszteltethetni: a m€\y ügj-nek szerencsés tovább fejlesztése fektetheti csak biztos alapra hazánk jövőjét és culíuráját; ez adhatja meg anyagi füg-getlenségünket, a mely annál nagyobb becscsel bír reánk nézve, mivel a politikai önállóságnak is csak ez képezheti biztos alapját. (Felkiáltások. Ugy van!) Méltóságos Gróf Ur! Méltóságodnak az iparügy felvirágoztatása érdekében eddig kifejtett sikerdús működése s azon nagyszerű áldozatok, miket ezen ügy fejlesztése czéljából a haza oltárára letelt halhatatlan nevet biztosítanak mindenkorra Magyarország közgazdasága történetében, de számos érdemei koszorújának legszebb virágát képezendi a jövő nemzedék előtt, azon önzetlen buzgalom, melyet a ministeri biztos úrral együttesen kifejtenek az által: hogy mint a szent ügynek lelkes apostolai felkeresik mindazon helyeket, melyeken bö'cs tanácsuk, buzdító TÁRCZA. Nem vádollak. Jól tudom, elhiszem, hogyha nem is mondod, Nem te lettél hűtlen, megtörtek a gondok ; Féltél, hogy elnyílnak bájaid vir ági, S a glacc keztyüsök nem fognak imádni. . . . Hiúság, tetszelgés be hálóz a téged, S föláldozád értök minden széf emléked, Mit e felejtésnek lepke-konnyü szárnya Más vidékre dobott enyelegve, játszva. Nem vádollak érte, nem olyan a lelkem, Hogy gyűlölje azt, kit oly forrón szerettem. Hogy kinek szerelme oly drága volt nékem, Elfeledve mindent büszkén szerte tépjen. S gyáva, pimasz módra a világnak adjam, S hogy kaczagjon rajtad, szánakozva rajtam.. . Síromig gyötörné lelkemet a bánat Ha miattam téged megvetni tudnálak. Nem vádollak érte, látod az éti szivem, Nem feledi soha, hogy szeretett hiveti! Templom lesz a keblem, melynek közepébe ÖÍíaVk*pül ragyog, egy hütelen képe; S kérem a jó Istent, bocsássa meg neked Forró szerelmemért a te hűtlenséged. 5 mit. tőlem elvettél t majd a boldogságot, Boldogságom romján hagyja feltalálnod. Arra kérlek csupán, hogyha éjszakákon Kis szobádban ülve elkerül az álom, S fólzajdul kebledben a multak emléke, S érzed, mintha szived újra lánggal égne, Gondolj akkor arra, a ki messze távol, Fájdalom, bánat közt egy halottat gyászol, S áldozz egy két perczet s könnyet emlékemnek,Mert ott is imádlak, mert ott is szeretlek. Lévai Sándor. Fővárosi levél. A helyzet signaturája. — Párbajok és örökké csak párbajok, — Nagy akadály. — A csinos klietisno.—Fehérholló, — A függellenségi párt szakadása. — Kuiisszalilok. — Kenyér és kö. — Egy víg gvülés. — Kt a vivát? Csitt, csatt! Kling, kling! Piff, paff! íme a helyzet signaturája! Kommentárral is szolgálhatunk hozzá. Az a csitt, csatt egyes tenyereknek idegen emberek ábrázatávaL való nem éppen barátságos érintkezését jelenti, ami az utóbbi napokban ugyanis gyakori eset volt. A valóságos és a szellemi poflevesek csakúgy röpültek e héten a levegőben. A másik két hang rejtélyére könnyen rá lehet akadni, ha a tenyér és arcz érintkezésének lovagias következményeire gondolunk. Kling- kling — csörög a kard. Piff- paff — pattog a pisztoly. Egy szóval a párbaj-düh megint szörnyen kitört. Annyi a párbaj és az elintézetlen »ü g y«, mint Ó-Budán a zsidógyerek. Hogy többnyire nem kard — hanem csak karcz lovagokról van szó, kik a bálteremből holmi tyukszemtaposás miatt sietnek a vívóterembe vagy a megyeri erdőbe, avagy a régi lóversenytérre, no meg a Hermina-kápolna mögé: az nagyon természetes; és hogy egyiknek sem esik baja, no az még természetesebb. A külföld előtt már sikerült {s anynylra nevetségessé tenni ami lovagias érzékenykedésünket, hogy valahányszor két osztrák sertéshizlaló vagy sörfőző b<2' csület ügyet akar elintézni, nem amerikai párbajt vív többé, hanem — magyar párbajt. Ez a legártatlanabb niódja a becsület tisztázásának. amellett olcsó is, meg az embert bizonyos nymbuszszal veszi körül. Azaz, hogy mit beszélek: olcsó?! Dehogy olcsó, dehogy olcsó! Hiszen csak a minap maradt el itt a fővárosban két heves vérű zsurnaliszta között a »véres« párbaj, csupán csak azért, mert egyiknek sem volt költsége a fiakkereket és az orvosokat honorálni. De pszt, hisz ez titok! Bezzeg nem titok ez a másik eset, mert ugyancsak sokat nevetnek egy fiatal ügyvéd esetén is, aki nagy don Juan hírében áll. A minap egy csinos kliensnője látogatta meg, amikor is az ügyvédben a don Juan kerekedett felül. A nőre azonban nem volt alkalmazható amaz ismeretes mondás: »La donna e mobile« s mikor férjének az ügyvéd sértegetéseit elpanaszolta, ez lesbe állott a don Juan kapujánál és midőn az ki akart lépni az ajtón, lön: csitt-csatt! Az utczai botránynak tömérdek sok nézője akadt és a vége lett: kling-kling! A don Jüant ugyancsak megszabdalta a csinos asszony férje. íme egy párbaj, melyben van igazságszolgáltatás. Persze, hogy ez fehér holló! •* És ha már benne vagyunk a párbajok krónikájában, hát merítsük azt ki teljesen. Nagy feltűnést keltett a függetlenségi párt körében történt szakadás, melynek mint városszerte rebesgették parlamenti párbaj lesz a vége. El volt terjedve a hir, hogy Szalay Imre kihívja Hermann Ottót és Polonyi Gézát. A piff-paff azonban ugy látszik elmarad, legalább ezt lehet következtetni Szalaynak egy nyilatkozatából, melyet az Egyetértésben közzé tett. De nem hallgathatunk el ez alkalommal egy kis kulissza titkot a függetlenségi párt szakadása alkalmából. Szalay ellen tudvalevőleg azért is lépett föl több függetlenségi párti képviselő, mivel ő Istóczival lement Kecskemétre és részt vett egy agitáczióban, mely nem csak a sémiták ellen, hanem közvetve az ottani képviselő, K a d a Elek ellen is irányult. A pártgyülésen tudvalevőleg szavazásra került a sor, amikor is a szavazatok egyenlő számban oszlottak meg és ennek köszönheti Szalay hogy ki nem zárták. Tulajdonképen azonban kizárólag Kada Eleknek magának köszönheti ezt Szalay, mivel Kada két tanú előtt mutatta meg, hogy ő Szalay kizáratása ellen szavaz, noha az ö ellenáskálódott. Kenyérrel válaszolt a köre. Bár mennyire merész ugrás a fegyverek zajából a múzsák templomába lépni, rá kell erre vennem a nyájas olvasót már csak azért is, mert igazán ritka műélvezetről van szó. Részesültünk pedig ebben szerdán este a Kisfaludy társaság gyűlésen, hol nagy költőnket, Arany Jánost ugy mutatták be, mint zeneszerzőt. Kilencz darabot énekelt el Láng Fülöp s mindegyik dalon a költő csöndes, bánatos szelídsége ömlik el. Különösen tetszett »A toronyban delet harangoznak« czimü dal, melyet később az éppen jelen volt Takács Lajosné úrhölgy is elénekelt Vadnay Károly fölkérésére. Elmondhatjuk, hogy a Kisfaludytársaságnak még ilyen vig gyűlése nem volt. Eltekintve attól, hogy egy szép asszony tette érdekessé, a különben is érdekes programmot. Ha a Kisfaludy-társaság így halad, még megérjük, hogy Gyulai Pál. druszáia: T?ár* Pali
