Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-09-02

31453. szám. Belügyministeri körrendelet Egy concret eset alkalmából már 1876-ban felmerült volt a ministerium kebelében azon kérdés, hogy mely hatóság illetékes a külföldön megkötni szándékolt házasságnak érvénye vagy érvénytelensége felől előzetesen nyilatkozatot adni? Minthogy pedig hazai törvényeink ily előzetes nyilatkozat kiállítására egy hatóságot sem hatalmaznak fel és törvényeink ezen hiányossága, a honosaink és a külföldiek között egyre élénkebbé való kölcsönös érintkezések s ebből kifolyólag a gyakoribb eljegyzések folytán mindinkább érezhetővé lett: beállott annak szüksége, hogy ezen kérdés szabályozása iránt addig is, mig a törvényhozás végleg intézkedni fog a ministerium saját hatáskörében, habár ideiglenesen intézkedjék. Ennélfogva a m. kir. minister-tanács 1876. évi október 3-án 41. sz. a. hozott határozatában kimondotta volt, hogy „jövőben az ez iránti bizonylatokat, vájjon a külföldön kötni szándékolt házasság itthon törvényszerűnek fog-e elismertetni vagy nem ? — a m. kir. vallás és közoktatásügyi minister ur fogja kiállítani, az illető egyházi hatóság, kétes esetekben pedig a m. kir. igazságügyministerium véleményének meghallgatása mellett. Ezen ministertanácsi határozat intézkedéséről a vallás és közoktatásügyi minister ur részéről az összes egyházi hatóságok annak idején oly felhívással értesíttetnek, hogy a lelkészi hivatalok a szóban lévő bizonylatok kiállításától a ministertanácsi határozat értelmében tiltassanak el. Legújabban annak szüksége merült fel, hogy ily bizonylatok kiállításától a közigazgatási hatóságok és községi elöljáróságok is eltiltassanak. Osztrák egyházi és világi hatóságok részéről, ugyanis ismételve tapasztaltatott és panasztárgyává tétetett, hogy ily házasulási bizonylatokat a fentebbi ministertanácsi határozat ellenére, magyarországi közigazgatási hatóságok, sőt községi elöljáróságok is adnak ki, a Monarchia túlsó felében házasulni szándékozó magyar állampolgárok részére ; ily bizonylatokban olykor még az is kejelentetvén, hogy azok a ministerium nevében és képviseletében állíttattak ki. Ezen, gyakran sok költséggel és utánjárással megszerzett, azonban illetéktelenül kiadott bizonylatokat az illető osztrák lelkészi hivatalok természetesen nem vehetik figyelembe, s ha most már az illető házasulandókat a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium bizonylatának megszerzésére utalják, ezek a lelkész eljárásában sok esetben csak akadékoskodást látva, inkább lemondanak a tervbe vett házasságról, vagy concubinatusra lépnek, semhogy a szükséges bizonylat megszerzése érdekében tovább is fáradozzanak és költekezzenek. Felhívom annálfogva a törvényhatóságot, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket a végből, hogy az illető hatósági közegek és a községi elöljáróságok a fentebb emiitett ministertanácsi határozat tartalmát megismerjék, megértsék és ahoz szigorúan elkalmazkodjanak, illetőleg a ministertanácsi határozatban érintett bizonylatok kiállításától, mire nézve kizárólag a vallás- és közoktatási minister ur illetékes legyeimi büntetés terhe alatt tartózkodjanak, az e részben hozzájok forduló feleket pedig a többször emiitett ministertanácsi határozat értelmében a kellő utasítással ellátni kötelességüknek ismerjék. Veszprém, 1883. aug. 23. Az alispán távol. Közli: Kolossváry József, megyei főjegyző. LEVELEZÉS. B.-Füred augusztus végén. A „Balaton-egylet" rövid idejű működése alatt, ha annyi sok szép napot nem varázsolt volna is magyar tengerünk kies vidékére, már csak az által kiérdemelte volna teljes elismerésünket, hogy a kalandárium csinálok komor számításain annyira túltett leleményességével, hogy a most rendezett balatoni versenyek által a fürdő saison délpontját a nyár derekáról, annak csaknem végére helyezte át; mert valóban, ki a most együtt volt diszes társaságot és a pezsgő életet itt látta, a naptárba tekintve lehetetlen, hogy a mult évek tapasztalatai után, melyekben már aug. közepén ellehetett volna dúdolni, hogy »Söprilc a (nem a pápai utczát, hanem) füredi setateret,« — lehetetlen, hogy kétségbe ne vonja boldog emlékű Monte Degói Albert Ferenczünk csillagászati tudományát. A verseny első napján délután 3 órakor kezdődött az evező-verseny. Mihalkovics Tivadar, a győri csónakázó egylet tagja, a versenybíróság által megjelelt időben elérvén a célt a »Magyarország evezö-bajnoka« cimet derekasan megvédelmezte. Utána három Sandolin indult meg, elsőnek dr. Éhn Sándor érkezett. A verseny legérdekesebb része volt midőn a » Hunnia « budapesti csónakázó egyesület tagjai által evezett »Siraly« és »Balaton« nevü négyevezös palánkos hajók egymással versenyeztek. A dr. Lisznyay Elemér által kormányzott »Siraly« az uszoda nagyságának megfelelő távolságra versenytársát megelőzte. Valóban gyönyörű volt nézni azt a pontos és nyugodt evezést, a melylyel Pálfy Viktor és társni a hajót gyorsan a cél felé vitték. A győri csónakázó egylet négy tagja is kitett magáért, a menynyiben kormányos nélkül a kitűzött időre ők is a célhoz érkeztek, s az ö evezési módjuk szintén leköté a figyelmet. A Yachtok gig-versenyénél Young Richard hajógyáros Zsiga nevü magyar legénye lett a győztes. A balatoni halászok, molnárok, révészek és kertészek versenyénél nagy élénkség volt, de kevésbé köttötte le a figyelmet mint az előbbiek. Ezek bevégzése után megtartatott az akadály úszóverseny, 6 ve-senyzö közül Rohonczy Aladár lett a győztes, ki PrökI Leót csak is egy fejjel előzte meg. Este fényes bankett volt, melyet éjfél utánig tartó táncz követett. Második napra a vitorla versenyek és távúszás volt kitűzve, — de az elsőt a kedvezőtlen szélviszonyok meggátolták; az akadály-uszóversenyben hatan vettek részt és a három jobb uszó következő sorrendben érkezett a czélpont hoz: Kubik Béla, PrökI Leó, Éhn Kálmán. Harmadik napon rendkívül érdekes látványt nyújtott a vitorlás hajók versenye. — Az 5. tonnán felüli Yachtok versenyében a Gróf Nádasdy Ferencz „Hableánya" és Szarvassy Sándor és társainak ,, Királynője" mérkőztek. A „Hableány" 2 perczel előzte meg ellenfelét, és a győzelmet jelző taraczk lövésekre felhangzott a Balaton parton helyet foglalt diszes közönség „Éljen"' kiáltása. — Az 5. tonnán aluli versenyző három hajó közül Esterházy Mihály »Sárgarózsáját* nyerte el a pálmát. Délután Badacsonyba vándoroltunk ki a »Kisfaludy«-n. — Daczára az erős hullámzásnak az egész kiránduló közönség a fedélzeten foglalt helyet gyönyörködvén a Balatont környező festői panorámában. — Fiat óra volt mire Szigliget megtekintése után hajónk Badacsony elött horgonyt vetett. A Badacsonybán időző hölgyek és azok élén Fack Gedö lovag neje gondoskodtak arról, hogy a kirándulók kellő ellátásban részesüljenek. — Lajosnap elöestélye levén Komlódy Gyula, a kirándulási szakosztály fáradhatlan titkára, hazánk nagy fiára Kossuth Lajosra emelte poharát, mit a felköszöntök egész özöne követett, — s miután még a részvényekre újonnan épített diszes »Hableany« vendégfogadónk kényelmesen berendezett lakszobáit is megtekintettük , derült hangulatban ültünk hajóra hol a fiatalság a fedélzeten tánezot rögtönzött, az öregek pedig a palaczkokban velük hozott jó badacsonyi nedvének iliumináló hatásával igyekeztek az éj sötétségét ellensúlyozni. A negyedik nap a galamb-lövészet és tánczvigalomnak volt szentelve. Ez ünnepélyeket pedig vasárnap az egyleti zászló felavatása és a közgyűlés fejezte be. — Az egyleti zászló beszentelése Simon Zsigmond apát által igen szép alkalmi beszéd kíséretében történt, — ezt a szögbeverés követte. — Az első szöget Zichy Kray Inna grófnő ütötte a diszes zászlóba, — azután egy-egy szöget ütöttek be: Simon Zsigmond apát, gr. Esterházy László elnök gr. Nádasdy Ferencz alelnök, Jókat Mór, gróf Esterházy Lászlóné, Thaisz Elek, Szalay Imre, Esterházy Mihály gróf, Écsy László, Sziklay János, Mihálkovich Tivadar, Salamon Ádám, Varga János és Reményfy tűzoltó főparancsnok. — Koszorús Írónk, Jókai Mór ezen jelmondattal üté be a szöget a zászló nyelébe: „Isten tartson, hogy emberek tarthassanak," a zászló anya: „Jókedv-bőség" a balaton-egylet jelszava, Simon apát „A szent-háromság nevében'

1 Szalay Imre, „Előre a haza javára." — Sziklay „az összetartásra," — Reményfy „Mindig küzdeni." jelszavat használták. — Ezutáu a felavatott zászló elövitele, a tűzoltók és a szeretetház növendékeinek részvétele mellett megindult a menet a gyógyterembe, hol a szeretetház növendékeinek karéneke után Lichtensteiii Mariska úrhölgy, Lichtenstein Lajos fővárosi szerkesztő leánya, a szini kepezdének szépreményű növendéke igen hatásosan szavalta el Sziklay János alkalmi költeményét. *) Ezután a közgyűlés tartatott meg, mely utóbb választmányi üléssé alakult át. Délben fényes bankett volt. A felköszöntök elsőjét Jókai Mór monda, nagy figyelemmel hallgatott és élénken megéljenzett beszédben éltetvén a zászló anyát, Zichy Jánosné szül. Kray Irma grófnőt, dr. Bezerédj Viktor, gr. Esterházy László és gr. Nádasdy Ferencz elnököket köszönté fel. Sziklay János Jókaira, Fenyvessy Ferencz pedig az ügyes szavaló Lichtenstein Mariskára emeltek poharat. Este tűzijáték mellett általános csolnakázás tartatott a Balatonon. —A. 7áj>, 1883 au

S- 20-án. Van-e ki ne emlékeznék 1881 august. 18-ára, s azon borzalmas szélviharra, mely mindent, a mi útjába esett elsodrott pusztítóit? Pápán legalább emlékeznek . . . Hisz a dunántúli tűzoltó szövetségközgyűlése alkalmával a tűzoltók mulatságát verte széf, s űzte vissza a működöket, nézőket a házakba, boltokba, kávéházakba. Borzasztó vihar volt. az!. . . Es e borzasztó viharban égett el Táp község Győrmegyében. Gondolható, hogy elégett ott a szélmentében minden, templom, lelkész tanítói lak. A templomnak még belseje is égett. A szent-edények, a székek, az ur-asztala. Még a harangok is leolvadtak. . . Gyász borult ott akkor az ev. ref. egyházra. Leégtek egy kettő kivételével a gyülekezeti tagok magok is, el a középületek. Azt hittük, hogy a sújtott nép mostonában nem bontakozik ki a romok közül. Es nem ugy történt. . . Két év alatt a hívek felépültek, felépült a tanitólak, lelkészlak, templom, és szebben mint az elsők. Az egész középitkezés a buzgóság müve. Csak is vallásos buzgóság raívelhetett ilyet. . . Az iskolai lak 700, a lelkészlak 1350, harangok 667, kerítés 231, haranglábak 130, templom 2000 forintba került, a hivek által teljesített közmunkán kivül, mi csak nem annyira tehető. És e nagy összeget 1800 forinton kivül magok fedezték önkéntes ajánlat, vagy kivetés után az egyes családok. Az 1800 frtban ő felsége adománya 200 forint országos gyűjtés 1600 frt. Ma már állnak az épületek s a templom fel is szentelve a pápai ev. ref. egyházmegye esperese Szekeres Mihály által. A szeutelésen esperes mellett segédkezett Győrfi József h. helyi lelkész,— ki az építkezéseket ritka ügyességgel vezette s a népet bátorította, — a gyülekezel történetének felolvasása, Zsoldos Sándor mezóü'rsi lelkész a szomszéd egyházakból is hozott kisdedek megkeresztelése, Vida Péter pázmándi lelkész, az uri szentvacsorának kiszolgáltatása ált.l, melyben az esperessel részt vett a lelkészi kar azután a gyülekezetnek csaknem minden gyónó tagja s nagyszámú vidékiek is mintegy 450-en. A szentelést vig ebéd követte a lelkészi lakon hol a szives lelkész ur és kedves nejéért poharak üritfcüek, de a nép is megvendégelő azokat, kik örömében részt vettek. Azért írom pedig meg ezen dolgot, hogy bebizonyítsam, miszerint a buzgóság még- nem halt meg hogy az áldozatkészség még ma is csodákat tud mivehii, hogy elismerésemet nyilvánítsam mind azoknak kik c Mzegény eg'yház 1'elnegéhesére adakoztak, és itt el.-.ő helyen legyen említve koronás királyunk ő felsége, s azután e hazában miiida/,, ki filléréi áldozá e czélra, de elismerés illeti a h. lelkész Gsó'rti József ural is, ki e népet ily ügyesen, okosan, lelkesen vezérelte, elismerés az elöljáróságot, ki a nép elölt elöljárt. Adjon a magyarok Istene több ily lelkes buzgó Községei a hazának, mint a tápi ev. ref. egyház. Vicjil, Fővárosi levél. *) Mai számunkban adjuk. Szerk. Egyszerre csak felállott Gyuri, halavány arczczal, szájára tette mutató ujját, üdvözölt engem — s mint hitte — hangtalan léptekkel távozni akart. — Hová mész Gyuri ?! — Kiálta rá bátyja hatalmas mély hangon. — Csak körül akarok nézni, feleié a kérdezett, akadozva, hogy . . . — Hogy az akasztófa elkészült-e már a számodra ? Nemde ? Arra még van időd, gyere csak viasza, lássuk, győződjünk meg először arról, hogy valyon melyik ravaszabb, a pandur-e vagy a dinnyecsösz ? Azzal felállt Imre, arcza egyszerre átváltozott, előbbi vigasztalan bámuló kifejezése eloszlott, vonásai megélénkültek, sajátságos mosoly vonult el ajakán, szép szemei oly lángolón tüzeltek, hogy arczát egészen vonzóvá tették, minden további tétovázás nélkül körüljárta kunyhóját, végig tapogatva annak tömött szalma oldalát, mialatt fivére ugy bámult reá, mint a ki el nem tudja képzelni, hogy mit akar tenni az a másik ?.. Egy helyen a csősz elégedetten nyúlt a szalmafal közé s magában mondogatta, hogy lám milyen jó, hogy én ezt ilyen szilárdul építettem!" Csakugyan azon az oldalon a kunyhó fala e£v lábnál is vastagabb volt, s midőn a csősz gyakorlott kézzel elválasztotta fele részét a szalma falnak, alulról a homokot eltisztogatta s a szalma réteg között egy lábnyi hézagot nyitott, azonnal megértettük Gyurival együtt, hogy miért dicsérte az épület solidságát s mit akar vele elérni. Gyuri egyszerre élénken ugrott fel s bátyja nyakába borulva, dicsérte találékonyságát, az pedig a meggondolatlant, galléron kapva, benyomta a szalma fal köz nyilasán, biztos rejtekébe. — Majd más alkalommal Gyuri, monda neki halkan, most csak be veled, azt gondolom, hogy az elmúlt harminezhat óra alatt nem sokszor alkattal olyan mélyen mint én, mikor egy igen tisztelt vendégem közeledett kunyhómhoz; most lessz elég időd az elmulasztottat háromszorosan helyrepótolni. Közelebb léptem hozzá s bámulatomnak adtam kifejezést a felett, hogy mily ügyesen kitudta bővíteni a házát a nélkül, hogy a legélesebb szem is észrevehette volna. Ez alatt az idő jól el telt, s én haza készültem indulni. — Isten vele uram! Ha nem csalódom ott abban az irányban fegyvercsillogást vettem észre, monda Imre, üdvözlésemet szívből viszonozva, most azután oly mélyen alvást színlelek, mint akkor, midőn amaz érdemes vendég először jött erre, reménylem, hogy a fiuk kevesbbé lelkiismeretesek s beérik ha egypár tuczat jó érett dinnyét visznek el magukkal egy ellenszegülő rabló helyett. A becsületes ember tréfás megjegyzése s reményében megnyugodva váltam el tőle. A vihar már teljesen elvonult s a délutáni nap oly égetőn sütött mint azelőtt, az újra szilárdá vált homoktengerre s az arányosan fénylő szalma kévére. * # * Majdnem kéthétig tartó folytonos esőzés megszakította munkámat, s egyúttal Gy. Imrénél tett látogatásaimat is, de mikor az első szépre vált napon bölcs barátom territóriumát felkerestem, új meglepetés várt rám. Nevezetesen a halom, melyről Imre vendégszerető nyárilaka meszsziröl barátságosan integetett felém, ugy el volt hordva, rontva, nem tudom a vihar, vagy emberi kezek által-e ? hogy még csak a helyét sem találhattam meg a „nagy kévének!" Igen lehangoló látvány volt ez

? kétszerte elhagyatottabbnak látszott a homokpusztaság, J melyen most már még csak egy dinnye sem volt J található, melylyel az ember szomjúságát enyhi- ] tette volna. Talán más helyre vitte Imre barátom szállítható lakát ? Mert itt már nincs mit őriznie ? Vagy már mind a két fivér csontjai az akasztófán fehérlenek ? . . . Erre a tépelődő kérdéseimre csak pár hét múlva kaptam kimerítő választ. Egy nyári vasárnap házigazdámnál többi közt az n . . ai járásbiróval ismerkedtem meg egy vidám ebéd alatt, hol nagyobb társaság volt együtt. A csemegénél zajos beszélgetés kezdődött, egy a megyét még mindig élénken foglalkoztató rabló ügyről, melyben természetesen a szót az n . . ai járásbiró vitte, mint szakember. Különben mindannyian egyetértöleg nyilatkoztak e kemény nyakú magyarországi socialistákról s a velük született szabadságérzet és szeretetről mely a magyar betyárokat annyira jellemzi. Az élénk hangulathoz mérten az eszmecsere folyamán, én tréfásan opponáltam, azt állítva, hogy .,a szabadságvágy nemes jellemvonása" internationalis jellemvonás minden nemzetbeli olyan egyéneknél, különbség nélkül, kik a törvényeket alkalmatlan intézményeknek tekintik. Mire a járásbiró igy válaszolt. — Nem adhatok igazat önnek uram, egy példát hozok fel hivatalos tapasztalataimból: még nincs hat hete annak, mikor egy régi és a legmegbízhatóbbnak: vélt pandúrunk, egy gyanús földbirtokossal együtt megszökött, miután előbb a befogott gonosztevők örizetére veleegyütt kirendelt pandurtársait leitatta. Ilyen s ehez hasonló többször előadja magát s nem gondolhatunk egyebet, minthogy Gy. Gyuri — igy hivták a legényt — szintén elhagyta magát csábitatni a pénz csillogásától s a gazdag földbirtokossal együtt (Az ószi saison. — Vége a vakáezióknak. — Miniszter-kandidátusok. — Edes emlékek. — Az isehiai ünnepély. — Karsai.— Madame Judie Budapesten. — A főváros ulc.zái.— Közeleg az ősz!) Az őszi saison már előre veti árnyékát. Nemcsak a fák lombjai, levelei kezdenek már sárgulni, hanem az iskolásgyerekek, diákok, az ősznek e fecske madarai is visszaszállingózuak már, hirdetve az idény Leálltát. ICIég baj az nekik szegényeknek, hogy vége van a vakácziónak! Nincs is most család, hol egyébről volna szó, mint a pót- és felvételi vizsgálatokról s nincs apa, ki ne vakarná fejét, hogy oly tömérdek pénzt kell befektetnie abc-és könyvekbe és elszakithatlau iskolatáskába. Es a horvát czimer kérdés valóságos bliktri ahhoz a czimeres kérdéshez képest, vájjon új könyvek vétessenek-c, vagy pedig az antiquarus is megteszi-e ? Az idősebb fmk, kik a szünidő alatt kénytelelenek voltak földrajzi ismereteiket gyarapítani, tisztán kiöltözve, kezükben a földabroszszal állanak, hogy a házi tanítóval megtegyék a nagy utat, honnan majd mint negyedik osztálybeliek térnek haza. A két kisebbiket, kik csak most jutnak még abba a helyzetbe népiskoláink áldását élvezhetni, egy álmatlanul eltöltött éjszaka után az édes mama kezüknél fogva vezeti az iskolába, hol a tanitó bácsi beirja nevüket a megszökött. Elképzelhetik csodálkozásomat, midőn egy körutamból hazatérve, panduraim azt jelentették, hogy „Gyuri a rablók közé keveredett," egy ideig üldözték is, söt rá is lőttek, mig hirtelen csak nyomtalanul eltűnt szemeik elöl. — Mondhatom, hogy az eset rendkívül boszantott, nagyon biztam a ficzkóban s ugy bántam vele, mintha csak családom tagja lett volna, hanem hát a mint mondom, igy van az, a magyarszabadságvágya átlép minden határt! Házigazdám, ki általam már régebben értesült Gyuri viselt dolgairól, az elbeszélés alatt zavarba látszott jönni, hanem utoljára mégis tréfára fordította a dolgot s nevetve vágott bele a járásbiró beszédébe. — Na, tudod barátom, ezzel a históriával nem vagyunk egészen tisztában, mert hát Gyuri nem épen szabadságvágytól űzetve lett ám rablóvá, hanem. . . . — „Hanem!?" Kérdezek tovább az igazat kimondani vonakodót. — Hanem azért: mert a felesége nem engedte meg neki, hogy annak idejében a határon tul tegye magát. Nagyszerű nevetésben tört ki az egész társaság, s mikor az általam ismert adatokat a járásbiró megtudta, azt jegyezte meg rá vidáman, hogy „ez hát a magyarázata Gyuri nyomtalan eltűnésének!" és annak hogy később azután önkényt jelentkezett: igaz, hogy megkegyelmezési irattal zsebében.; Tehát a kanonok is megtartotta esküjét, gondoltam magamban, nyugodt szívvel; mig a járásbiró befejezé elbeszélését. Mint értesültem, Gyuri testvér bátyával közösen vett egy csinos kis telket a szomszéd megyében, hol az egyik a saját lovait járja, mig a másik a saját földjein pásztorkodik,