Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-05

jVIegj elemit minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre oronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és .kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérméntetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr: FENYVESSY FERENC DADA! Előfizetési díj k Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések . . . 1 hasábos petitsör térfogait a után Bkr, nyiíttérben 25 krral síámífatnaR. "Bélyeg-díj mindig- külön fiz et endő. -. Felelős szerkesztő :' " HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s p á p a v i d é k i e g y e s ü I e t n e k h i v a t a I o s közlönye. Pápa, 1S83. aug. 3. A hetivásárok kezdenek élénkülni. Sok fáradtság, iparkodás gyümölcsét hozza be a vidék az egyes forgalmi központokba, s bár az idei termés jóval alább áll a múlt évinél; annyi gabona még is csak termett mindenütt - a jégvert vidékeket ide nem számítva — hogy megtelik egg időre a gazdának erszénye. Minden jó gazda aztán úgy okoskodik, hogy minél kevesebb a jövedelem, annál kevesebbnek szabad lenni a kiadásnak. A magán gazda nem utánozhatja az államot, melynél előbb a kiadásukat határozzák el a haza bölcsei, s ahhoz mérik a — bevételt. Igaz, hogy az adókat kell e célból felemelni. Hosy magyar gazdáink, — s itt különösen földművelő népünkről beszélek — nem bírnak elég gazdálkodási érzékkel, ezen bajnak oka nézetem szerint, a nagy mérvben elterjedt iszákossága vagy szebb szóval élve: — az áldomások mértéktelen használata. Egyik tudományos folyóiratunk csak e napokban érdekes közleményt hoz e tekintetben, felhiván a kormány figyelmét e sajnosán terjedő szenvedélyre. Ha van valami, úgy ez méltán megérdemli az állam gondoskodását. Hisz a Statistik a szerint a tébolydákban felvett férfiak egy negyed részénél a bor oka a tébolynak. Sőt a minket jelenleg nagyban fenyegető cholera is az iszákosságban szenvedők körében pusztít leginkább. Innét van, hogy cholera járvány idejében legtöbb halott esik az ünneputáni és a vásárok napjai után következő napokr». Nem hiába akarják Oroszországban, hol Moszkva mellett minden 166 férfire egy korcsma esik az Ünnepnapok számát, s Franciaországban a vásári napok számát megkevesbíteni. Az iszákosság bűnét megszenvedi még az utód is; az idegrendszer ingerlékeny érzékenységét, gyöngeségét a szülőktől öröklik a gyermekek. Baer kimutatta, hogy a német birodalom 128 fenyítő intézetének 32.837 foglya közül 13 706 iszákos volt. Nem kevésbé érdekes a betegségek, s halálozások statislikája is e tekintetben. Legszomorúbb azonban azon jelenség, hoffY maguk a nök a „szebbik fele a világnak" is nem megvetendő százalékban szerepelnek az iszákosok statistikájában, a családi élet megmérgezését idézve elő. Nem csoda aztán, ha nemzedékünk e század elejétől kezdve tetemesen megfogyatkozott erőben, épségben, mit leginkább bizonyít a katonai állitások, ujonezozások sanyarú eredménye. S ez igy van Német- Franciaországban, Svajczban, Svédországban, hol a katonai szolgálatra alkalmasak száma egyharmaddal megfogyott. Fontos kérdés tehát, miként lehetne a nép körében erősen felburjánzott iszákosságot korlátozni, hogy ezzel együtt az erkölcstelenségnek, szegénységnek, a bűnnek is korIát vettessék? Az állam egymagában nem elégséges erre. Hozhatja szekér számra rendőri és közegészségügyi törvényeit, — s életbe léptetheti, (hogy sehol senki meg ne tartsa!) az éjjeli zárórákat is: — a társadalom minden közreműködő közege nélkül nem lesz képes soha az iszákosságot elenyésztetni. Az angliai, amerikai mértékletességi egyletek sem sokat használtak, mert inkább csak vallási motívumok voltak alapilóik. Skócziában kilencvenhét ilyen egylet bukott meg hiú küzdelem után. Egyetlen egy bölcs, derék férfi, kinek befolyása van a nép bizonyos részére, többet tehet e tekintetben, mint ezer egylet, s ezer törvény. Ott van a fényes példa. Pater Mathew, Irlandban, a negyvenes években, néhány év alatt közel két millió embert téritett le az iszákosság útjáról. Mathew halála ulán minden visszaesett a régi állapotba. Intő példa ez hazánk lelkészei, tanítóira, kik befolyással birnak népeikre. Felvilágosító beszédeik, rábeszéléseik által sok hatást idézhetnek elő. De mindez nem zárja ki, hogy kisebb körben, például az egyes megyékben, ne tétessék figyelem tárgyává, miként lehetne az iszákosság ellen gyökeres és biztos orvosszert találni?! = A történelmi arcképcsarnok. Különös figyelmébe ajánljuk megyénk járásai tisztelt szolgabiráinak, s Veszprém, Pápa t. polgármestereinek a történelmi arcképcsarnok érdekében kibocsájtott, s lapunk más helyén olvasható körrendeletet. Tudva van, hogy épén megyénk volt e tekintetben a kezdeményező; megyénk irt fel első izben — Fenyvessy Ferenc orsz. képv. indítványára — az országházhoz, hol a felirat tárgyaltatván, pártolólag tétetett át a vallás és közoktatásügyi ministerhez. — Trefort minister elismerést érdemlő nemes buzgalommal fogott a munkához; összehívott egy szűkebb korú bizottságot, s meghallgatván annak véleményét,, felhívta' hazánk öszszes törvényhatóságait, főurait, nagyobb testületeit stb. a segédkezésre. Ily felhívás érkezett megyénk törvényhatóságához is, melynek kifolyásául adatott ki az alispáni hivatalból az idézett körrendelet. Nem lehet eléggé ajánlanunk megyénk lakóinak e körendeletet. Olvasóink olvasták azon lapunkban is közlött memorandumot, mely ily történelmi képcsarnok eszméjét, s életrevalóságát behatóan indokolta. Hisszük, hogy azen férfiak, kiknek specialiter e körrendelet szól, nem fognak kímélni semmi fáradságot a nemes cél elérésére. Részünkről figyelemmel fogjuk ez ügy metét kisérni s olvasóinkat örömmel értesitendjük szolgabiráink-, s a két testvér város polgármestereinek ez irányban kifejtendő buzgalmáról. A házinevelésröl. — Három czikk. — III. Bármily odaadó, önzetlen és okos nevelőknek tartsuk is magunkat, azt, hogy minden emberi gyarlóságon kivül állnánk, hinni alig fogjuk. S no, ha ennyit megengedve saját bensőkben körülnézünk, bizonyára fogunk ott több-kevesebb olyast találni, mi szülői gyöngeségnek is beillik s példának nem való. Igy, legelőbb is, mivel csak alig van ember, ki magát jó tulajdonokkal bővebben föl ne ruházná, mint ezt más akárki tenné; és viszont, ki saját gyöngéit akárkinél is enyhébben ne ítélné meg; és végre, a ki a vele érzésben, gondolatban, tettben egyezők irént több-kevesebb elfogultsággal ne vonzódnék: természetes, ha a nevelésben is, és pedig annál inkább fognak érvényesülni eme vonásai, minél közelebb áll szivéhez a gyermek. Innét van, hogy a hol a gyermekben saját gyöngéinket látjuk, könnyen szemet hunyunk; vagy ha talán szigorú erkölcsbirái volnánk is, ugyanakkor hízelgők is vagyunk.. . Megesik továbbá, hogy mások romlása forogván előttünk, értetlen aggódással fogolyként zárjuk el egykorúitól a gyermeket; mig magunk barátainkhoz társaságba járunk. A zár alatt őrzött gyermek pedig végre is csak idegenek közé kerül, s annál mohóbban veszi föl ezek erkölcseit, minél elszigeteltebben tartottuk azoktól. S többnyire a leggyöngédebben aggódó szülök tévednek ez útra, jobbnak tartván másokénál saját gyermeköket, és nem vévén észre, hogy épen igy nevelik az önző, szineskedö és kevély gyermeket, TAfiCZÍ MIKÉNT A PUSZTÁK. . . Miként a puszták délibábja, Mely játszi fénynyel meg jelen: Emlékeim is ugy vonulnak Keresztül néha lelkemen, S regélnek egy aranyvilágról, A melyben minden fény, varázs . . . Ha az élet maga is álom'. A boldogság mi lenne más} Regélnek egy tündérvilágról . . •. Terólad, első szerelem, A melynek lángja oly korán Ki gyúladt már szivemen. Kis reszkető kéz . . . piruló arcz *. . Lágy sóhaj . . . édes suttogás . . . . : Ha az élet maga is álom: A boldogság mi lenne más? Te boldogabb, te szebb idő Te már örökre ellünél! A verőfényes szép napoknak Mostan csupán emléke él . . . Nyíló virág a sírnak ormán Az is . . . az is vigasztalás % Ha az élet maga is álom: A boldogság mi lenne más} S lassan mind távolabb marad Az elveszett, kedves'világ .... Emléke is ké£d elmosódni, Mint kódbetünő délibáb ... Maradj, maradj te játszi fény még!.. Hiába a marasztalás .... Boldogság... szerelem ... reménység. .. 0ak álom ... oh mi lenne más?! ft. Kiss Gyula* LANGY ESŐ UTÁN. . . Langy eső után a május égen Szép szivárvány békeíve kél S szétmosolyg a zöldülő vidéken: Tőle minden újra enyhül, él . . . S mint rövidke, elmúló mosoly Enöhet hagyva hátra: szétoszol. . . Még akkor nem ismerém a könyet A midőn te fellünél nekem, Mint mosolygó, kedves szép szivárvány A tavaszban . . . liszta reggelen . . . Elmulál te is . . . de könyeket Hagyva hátra enyhülés helyett.... K. Kiss Gyula, Fővárosi karczolat. Hurczolkodás. Szent Bamberger. Milyen karaván! Nem lehet más Mint — hurczolkodás! Sátoros kocsik, társzekerek, talyigák, hordáralkotványok, kézi jármüvek, hordárhátak és cseléd karok, mind-mind csak ugy görnyedeznek.a tömérdek sok-sok helyet cserélő és kvártély változtató bútor és limlom alatt. Ah a hurczolkodás! Három hurczolkodás felér egy leégéssel tartja a példa szó. Hej bizony keserves egy dolog az a kvártélyváltoztatás ! Az asztalod megsántul, a szekrényedre, finom pulituros szekrényedre hieroglyphákat karczolnak, fauteuilled gobelinjét fölhasítják, íróasztalod fiókjait fölfeszitik, könyveidet irgalmatlanul szétszedik, összehányják ugy, hogy teljesen megbomHk köztük a rend és a szent biblia mellé Zola-»Naná«-ja jut, az ezer és ezer féle apróság u$y összekeveredik^ hogy hetek mulya sem tudsz, köztük rendet csinálni, s hónapok kellenek mig mindennek a helyét megtudod, poharaid megcsorbulnak, edényed összetörik, a kanapéd tele lesz sárral, porral; ágyneműdből folyton szállong a pihe, mert czihája kifeslett; a nagy inga órát sehogysem birod járásra, mintha az uj légkörben nehezebb volna neki a mozgás; tükröd aranyozott czifrasága, az ágyad fournirja lepattogzik, lehull; szép festményeiden sötét, gyanús esik mutatja a nedves sáros csomagoló-kötél nyomát; a báli fehér mellényed csak hónapok múlva kerül elő — a szennyes ládából. Stb. stb. Bábeli zűrzavar! Hátha még ezenfelül (mint most is) az cg csatornái megnyílnak s kegyes saúce-szal öntik le azt a tarka sokféleséget. Hogy szétmálik mindened, milyen pocsékká lesz drága pénzen, homlokod kinos verejtékével, évek hosszán át gyűjtögetett, összeszerzett kis holmicskád! Az igaz: három hurczolkodás — egy le/ ' f eges ! A gazdagoknak csak hagyján! Nem azokat értjük, kik ugy veszik elejét a hurczolkodásnak, hogy a Sugárút elején vesznek egy háromeletes házat. Nos ezek kivül esnek e karczolat thémáján és a hurczolkodás keretén. Oh boldogok, övéké az egyhelyen lakás menyországa. Gazdagok alatt értjük azokat, kik házat ugyan nem vehetnek, vagy talán venni nem akarnak, de azért kibérelnek hat utczai, három udvari szobát, fürdő szobát s a. többi kellékeket és különben laknak mint akármelyik háziúr; ezekről mondjuk mi, hogy nekik csak hagyján. Pure et simple zár alá tesznek a hurczolkodás napjának reggelén mindent ami bezárható és elcsukható, aztán elmennek hazulról s átengedik a sok bútort Bamberger, a hurczolkodás Jupiteré embereinek pártfogásába. Ezek aztán dicső módon bánnak el mindennel. Olyan ki az életbe lépve, ritkán lesz fogékony a barátságra, emberszeretetre s emberi részvétre. Mert csak az egykoruakkal való érintkezés, az érzelmek ellentéte és kicserélése mellett tenyészhetnek az emberi erények s örömek. Jóval-rosz-' szal vegyes maga az élet is, melyet tehát a szükséges mértékben jó előbb ismernünk, mint abba kiléptünk. Némelykor megint épen az által jutunk viszás helyzetbe, hogy egész lelkünkkel csüggvén gyermekünk jóvoltán, kisebb tévedéseit is aggasztóknak vesszük s aránytalan fegyelmeztetésekre ragadtatjuk el magunkat'; mig azt számba' venni elfeledjük, hogy a hasonlókat magunknak tán meg-megengedjük. Hiszen sok olyan, a mi a gyermeknek nem való, miért ne volna nekünk szabad? ... A minden csekélységet "megrovó zsémbes szigorúság alatt vagy elfásul, vagy pedig félelemből alattomos, képmutató lesz a gyermek.' Természeti ösztöneit azonban minél inkább nyomjuk, annál kevésbbé tagadja meg s titkos céljaihoz titkos kibúvókat keres. . . . Máskor ismét, hogy a károst a hasznossal nyomjuk el, a szakadatlan foglalkoztatással reméljük a gyermek romlatlanságát megóvni; magunk azonban bő időtöltéseket űzvén, példánkkal azt nyerjük, hogy.a gyermek nem fogja a munkát komoly kötelességének tekinteni s annak látszatával, s minél keményebben szorítjuk a kelletlenre, annál élénkebben fogja ápolni mulatozási vágyait, s annál élesebb szemekkel lesni a szülői példákra,— s ezek szerint leszen ö is időtékozlóvá, élvezethajhásszá s kötelességfeledővé. S ha már ott is sokat tévedhetünk, hol a szülői aggódó szeretet őrködik a gyermek erkölcsi fejlődése fölött, mennyivel többet ott, hol a jó példa kedveért ugyan meg nem tagadjuk ma gunkat! Hanem aztán nem is a megfontolás, nem a cél és eszközök számbavétele, nem valamely állandó házi rend s fegyelem szerint, hanem esetröl-esetre a pillanat sugalma szerint, csak mintegy magától megy itt a nevelés munkája. Az elvek helyét itt az ingatagság és ziláltság, a valóét a külszín, a lényegét a mellékes foglalja el. A nagyralátás tüntetései és a sima hajlékonyság ma; holnap pedig az önérdek megalázkodása, s a szenvedélyek vad kitörései, —a mint a szülőket épen a pillanat hangolta Mint egészen rendén levőt látja itt anyjában a gyermek a hiúságot, fényűzést, a háziakkal való szívtelen elbánást, — olykor magát a nagyatyát s nagyanyát sem véve ki.. . . Napi rendén hallja óvatosan járnak, sürögnek-forognak a bútorok között, mintha csak a tojástánezot járnák s oly ügyesen rakodnak föl minden apró-cseprő holmit a nagy ponyva sátoros butorszállitó kocsira, hogy akár az Ádám és Éberlingek kirakatkészjtöje is tanulhatna tőlük. Mikor aztán az ilyen kocsi be van rakodva, az özönvíz sem árt neki többé, olyan hermetice van minden elzárva. A bútorok az uj szálláson épp oly kíméletes módon helyeztetnek el: a szobaleány és a gazdasszony rendbe hoz mindent és a tisztelt család, mely az ebédet valamelyik vendéglőben kolté el, este egész nyugodtan foglalja él uj birodalmát annélkül, hogy csak megközelítő fogalmat szerzett volna a költözés kellemetlenségeiről. Bezzeg máskép van a szegény emberrel!' Hogy mily állapotban jutnak bútorai az uj szállásra, azt már láttuk. Hogy is lehetne várni kíméletes bánásmódot azoktól a részeges tót napszámosoktól! A szegény ember hurczolkodása 2—3 napig is eltart, mert kézben hordat. el mindent s csak nagyobb bútorait rakatja szekérre. És ha nagy nehezen el is jutott eső és zivatar között anélkül, hogy ütközben a hordárkocsi egyszerűéi többet fölfordult volna, az

i uj szállásra, itt kezdetét veszi nála a kellemetlenségek ujabb sorozata. • Rendet teremteni ez iszonyú khaószban, rendet a bábeli zűrzavar között. Az éj már beköszöntött, ki van merülve, fáradva ö is, meg az asszony is. A kis gyermek éhes is, álmos is. Jó volna már lenyugodni mindnyájunknak! Igen ám, csakhogy az ágyak még szét vannak szedve, a szoba teli van mindennel s igy össze sem lehet őket állítani. Gondolnak egyet s az édes anya földre veti meg az ágyat. Jó most a megvetett földön a megvetett ágy! 33